Agathodaimon Interjú

(scroll down for English Version)

Az Agathodaimon kezdete elég régre nyúlik vissza és folyamatosan formálódott a stílusa. A mostani zenéteket hogyan írnád körül?

Ezt a kérdést meghagynám a kritikusoknak – mi metált csinálunk, és célunk egy bizonyos hangulat elérése. Ennek a fő összetevője a black metál, de nem korlátoljuk magunkat ebbe a stílusba. Ezért is használjuk néha a „dark metál” megnevezést, habár sok ember ezt egyértelműen valami gót behatáshoz kapcsolja – ha ez dallamosságot jelent néhány elszórt, tiszta vokállal, akkor lehet… habár egyikünk sem hallgat gót zenét. De tényleg egy sötét hangulat a célunk, viszont inkább black, death, thrash és egyéb hasonlóságokat keverünk, ebből próbálunk összehozni valami sajátot.

Mikor volt az az időszak, amikor a nagyobb változás, fejlődés következett be? Azt egy új korszaknak tekinted?

Én azt mondanám, hogy a legtöbbet az első album megjelenése után változtunk. Kicsit behatárolva éreztük magunkat, black metál bandaként bélyegeztek meg minket, ami miatt gyakran ért kritika az „underground”-os emberektől, hogy túl dallamosak, mainstreamek vagyunk meg ilyenek. Ez kifejezetten bosszantó volt egy idő után – évek óta benne voltam a zeneiparban, voltam kazetta árus, működtettem postai kiszállítást (például az Anathema második demója, pólók, stb), koncerteket és kisebb fesztiválokat rendeztem, próbáltam hozzátenni a színtérhez, támogatni azt – csak azért, hogy olyan bandák fikázzanak minket a hátunk mögött akikről azt hittük, hogy a barátaink. Így egy idő után én már úgy álltam hozzá, hogy teszek az egészre magasról, ráadásul zenei szempontból is érdekesnek tartottam különböző stílusok keverését, az ezzel kísérletezgetést. A nyitott gondolkodás nem igazán volt jellemző a black metál színtérre a kilencvenes évek végén, ez pedig elszomorított engem. Számomra a black metál mindig is egy olyan művészeti ág volt, ami nagy szabadságot ad, vagyis a lázadásról és a járt utak megkérdőjelezéséről szól. Azt viszont nem mondanám, hogy akármikor is lett volna olyan időszak, amikor szétváltunk vagy megtagadtuk volna a gyökereinket.

A többszöri tagcserék mennyire hátráltattak? Mi volt az oka legtöbbször a távozó kollégáknak?

Csak a szokásos, zenei és személyes nézeteltérések. Az új anyag egy újabb lépés volt a „Phoenix” irányába, és a gitárosunkkal, Jannal valamint a banda többi tagjával beszélgettünk erről párszor. Vissza akartunk térni a gyökerekhez, ez pedig az ő távozásához vezetett. A régi billentyűsünknek, Felixnek is hasonló volt a gondolat menete mint Jannak, így ő is a távozás mellett döntött – akkoriban egy ideje már nem is vett részt a fellépéseken, de még mindig hozzátett a dalíráshoz. Ez természetesen szomorú volt, de egyben utat adott a kezdetekhez való visszatérés felé. Persze időbe telt míg belelendültünk és átdolgoztunk mindent, lévén szinte a semmiből kezdtünk el haladni az „In Darkness” felé.

Számomra nagy öröm, hogy ennyi idő után még létezik a csapat és most nagyon színvonalas albumot készített, ami június 28-án jelent meg. Hogyan fogtatok hozzá, mikor éreztétek, hogy muszáj újra alkotnotok?

Ez nem úgy működik, hogy fogjuk magunkat és évekig felhagyunk mindennel – egyszerűen csak így jött ki a lépés, ennyi időbe telt kiadni egy örököst az előző albumunkhoz. Ha dalírásról van szó, akkor eléggé lassúak vagyunk, mivel van egy döntési procedúránk és nem is akarjuk elkapkodni a dolgokat. Gazdasági szempontból lehet nem ez a legjobb hozzáállás, de mi inkább a minőségre fókuszálunk, nem sietünk el semmit. Végtére is elégedettnek kell lennünk a zenénkkel, így vannak elvárások, amiknek meg kell felelni.

Thilo már elég sokszor kisegítette a bandát és egy ideje teljes értékű taggá vált. Mennyire sikerült az új dalokba a frissítő erőt belevinnie?

Nagyon megkönnyebbültem mikor szólt, hogy örömmel csatlakozna a bandához – nem várt eredmény volt ez, mivel kérdeztem már erről párszor a múltban. De akkoriban neki is meg voltak a saját projektjei, egyszerűen nem volt ideje csatlakozni. Ő írta az album dalainak a felét, így hallhatod, hogy mennyi energiát öl bele a bandába. Alig várom az új album felvételét, hehe.

Mintha egy kicsit visszakanyarodtatok volna, de jócskán az újabb típusú megoldásokat hallhatjuk az új albumon. Miért is választottátok a régebbi út folytatását, mint inkább az előző lemez a „Phoenix” irányvonalát?

Nem éreztem helyesnek így eltávolodni a gyökereinktől. Egyértelmű jelei voltak, hogy ez nem fog működni – egyszerűen nem „éreztem” az új dalokat. Nem volt vele semmi baj az írás szempontjából, egyszerűen csak nem volt ott az érzés – nem szólt hozzám a dal. Ez pedig elgondolkodtatott az egész helyzettel kapcsolatban. Beszéltem az énekesünkkel, Ash-el, a dobosunkkal, Manuellel és a basszusgitárosunkkal, Till-el – kiderült, hogy mindannyian így érzünk már egy ideje, de mindenki visszatartotta a véleményét a többiek elől.

Az Agathodaimon zenéje szerintem mindig olyan volt, hogy lassan érintett meg, de ha egyszer megragad, akkor szinte nem lehet távolodni tőle. Menyire neveznéd lassú halálnak a mostanit :)? Hogyan látod a meghatározásomat?

Végül is mondhatod, hogy nem a könnyű, fülbemászós dalokra megyünk – csak azért mert szeretjük a jó dallamokat, még nem fogunk popzenét csinálni. Én személy szerint azokat a dalokat szeretem, amiket újra és újra meg akarsz hallgatni, és ez nehéz egy olyan dalnál, ami túlzottan fülbemászó – lévén ez azt jelenti, hogy egyszerű mint a faék, nincs benne semmi variáció. De hozzá tenném azt is, hogy soha nem éreztünk késztetést olyan zene készítésére, ami a tömegekkel kompatibilis…

Az albumon van egy újra felvett dal is. Mit mondanál erről és az akusztikus bónusz dalról?

A „Dusk of an Infinite Shade” volt a banda második száma, és az 1996-os legelső demónkon rajta volt. Már évekkel ezelőtt beterveztük, hogy felélesztjük ezt a dalt, de soha nem éreztük elég jónak, még akkor sem, ha átírtunk pár részt benne, így egy nap felhagytunk ezzel az ötlettel. Mikor beleegyeztünk abba, hogy jobban rámegyünk a gyökereinkre, úgy éreztem, itt az ideje adni neki egy újabb esélyt, ezúttal pedig már jónak éreztük. Az eredetihez képest nem is változtattunk sokat rajta, ez pedig elég bizonyíték volt nekem arra, hogy jó ha folytatjuk ezt az utat… a bónusz számok pedig; beszélgettünk arról, hogy vagy felvesszük a dalt alternatív vokálokkal és dalszöveggel (mivel több lehetséges verziónk van, lévén Ash is és én is javarészt egymástól függetlenül dolgozunk ugyanazon a dalon vokálok és dalszöveg terén), vagy felveszünk egy klasszikus/szimfonikus akusztikus verziót. Az első lehetőséget már megvalósítottuk az előző albumon, a másodikból meg már így is van elég (már csinálták olyan bandák mint a Samael vagy az Emperor), így a harmadik megoldásnál döntöttünk – Thilo megírta az „Adio” rövidebb változatát, ami aztán egész jónak sült ki.

Bizonyára fogtok koncertezni, légyszi tudasd az olvasókkal, hogy milyen tervek vannak, hol lesztek várhatók?

Jelen pillanatban mennek a tárgyalások németországi és hollandiai fellépésekről és tervbe van véve, hogy megint elmegyünk Romániába és pár másik kelet-európai országba. De jelenleg még semmi sem 100%.

Legjobb kívánságaimat küldöm az egész csapatnak és a fényt kerüljétek, mert káros :)!

Persze, tudjuk – eszünkbe juttat pár sort egy 1999-es dalból… „Ha látni akarod az igazi fényt, tisztaságát, vakítását, akkor vissza kell lépned az árnyékba”.

Köszönjük az érdeklődést!

———————————————-

ENGLISH VERSION:

Agathodaimon has a history reaching a long way back, where its style continuously shaped. How would you describe your current music?

I’d leave this open for the critics- we’re doing metal, and we’re aiming for a certain atmosphere. The main ingredient mostly is black metal, but we’re not really limited to this style. So we sometimes use the term “Dark Metal” even though many people obviously seem to connect this to some gothic influence- if that means melody and partly clean vocals here and there, then this might be… although none of us actually listens to Gothic music. But we actually aim for a dark atmosphere, though we rather mix black, death, thrash and other stuff and try to make our own mixture out of it.

In which period had you changed, developed the most? Do you consider it a new era?

Well, I’d say, we did change the most right after the first album. We felt a little limited, labeled as Black Metal-band and therefore often criticized by “underground”-people as being to melodic, mainstream or whatever. That really annoyed me after a while- I was into this music for years, been a tape trader, had a small mailorder distribution (for example the 2nd demo of Anathema, shirts etc.), organized gigs and smaller festivals and tried to do my part to support the scene- only to hear shit being talked about me in my back, from bands that I thought we’re friends with. So, at a certain point I myself didn’t give a shit anymore, and also in a musical way, it felt more interesting to combine other styles and to experiment. Being open-minded wasn’t something the Black Metal-scene could be labeled in the late nineties. This felt sad to me, as I still consider Black Metal as a form of art that allows artistic freedom, and that is about rebellion and questioning established ways. But I wouldn’t say that there ever was a period where we broke up our ways or denied our roots.

Did the several line-up changes hinder you in any way? What was the biggest reason behind the leaving members?

Musical and personal differences, as so often. The new material was even a step further in the direction of “Phoenix”, and there were discussions with our guitar player Jan and the rest of the band about this. We wanted to go back to our roots, and this finally led to his departure. As our old keyboard player Felix shared similar thoughts as Jan, he also decided to leave- he wasn’t participating in live gigs anymore at that time, but he still was contributing to songwriting. So, of course this was very sad, but it enabled us to focus on going back to our roots. But of course it took time to get things going, and to re-work everything, as we more or less started from scratch once we decided the marching route for “In Darkness”.

I am really glad, that after so much time the band still exists and had released an album on 28th June that really raises the bar. How did you get to it, when did you get the urge, that you must make something new?

Well, it’s not that we decide to take a break for years and do nothing- it simply happened that it took so long to release a successor to our last album. We’re quite slow when it comes to songwriting, as there’s also a decision process, and we don’t want to rush things. From a commercial perspective it might not be the best attitude, but we rather like to focus on quality than on rushing things. In the end, we need to be happy with our music, so it needs to match our own expectations.

Thilo helped the band a couple of times, and became a full time member for some time now  How much life force did he bring to the new sons?

I felt very relieved when he told me he’d be happy to join the band- I didn’t expected this to happen, as there have been moments in the past when I already asked him. But back then, he had his own projects and not enough time to join. He wrote half of the songs on the album, so you can see how much energy he brings into the band. Looking forward to recording the next album, hehe.

It seems you took a step back, but are several of the newer type solutions can be heard on the album. Why did you choose to continue with the old, rather than continuing along the lines of the previous album, Phoenix?

It just felt wrong to move further away from our roots. There was a clear indication that this would not fit- I could not “feel” the new songs. There was nothing wrong there from a songwriting perspective, but the feeling simply wasn’t there- the music didn’t touch me. And that made me think about the situation. I spoke with our vocalist Ash, our drummer Manuel and bass player Till- and it seems we all had the same feeling for a while, but everyone did hold back with his opinion.

For me, the songs of Agathodaimon always were a bit slow to reach you, but once they got their hands on you, you couldn’t escape. How much would you call the new album a slow death? 🙂 What do you think about my description?

Well, you could say that we’re not aiming for easy hooks and catchy lines- we’re not doing pop music just because we like good melodies. I personally enjoy songs that you can listen to over and over again, and this is hard to achieve when the song is too catchy- because that usually means it’s a simple one with not too much variation in it. But on the other hand, we never felt the urge to try and go for mass compatibility…

There is a re-recorded song on the album. What would you say about this and the other acoustic bonus song?

“Dusk Of An Infinite Shade” was the second song we ever did and featured on our first demo in 1996. There were plans to resurrect it years ago. But it never felt right, even if we tried to re-write parts of it, so we skipped the idea one day. When we agreed to focus on our roots, I thought it would be worth giving it another try. And it felt good this time. We didn’t even change too much in comparison to the original version. This was proof enough for me that we should continue this direction… and about the bonus track; we discussed whether we should record a song with alternative vocal lines and lyrics (because we mostly have multiple possible versions, as both Ash and me mostly work on the same songs in terms of vocals and lyrics, partly independently), or if we should record a classical/symphonic or acoustic version. The first alternative was already done on our previous album, the second somehow too common (done by bands like Samael or Emperor), so we decided to take the third option- Thilo then did write a reduced version of “Adio”, which turned out nicely.

Surely you’ll have a few shows; please tell the readers about the plans you have, and where can they expect you?

We’re currently negotiating concerning gigs in Germany and Netherlands, and also have plans to return to Romania and some other east European countries. Still, nothing 100% confirmed yet.

My best wishes for the whole band and stay away from the light, it is harmful! 🙂

Yes, we know- remember some lyrics from 1999… “If you want to see the light as it truly is, clear and bright, you must move back into the shadows”

Thanks for your support!

WEBhttp://www.agathodaimon.de/

Kapcsolódó cikkek

Agathodaimon vége – legalábbis egy időre

NorthWar

AGATHODAIMON – In Darkness

Cryonus

Hot News: Agathodaimon Videoclip

NorthWar

Agathodaimon – In Darkness Pre-Listening

NorthWar

Hot News: Agathodaimon reveal album title, artwork and release date

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár