A kérdésekre Lédeczy Lambert válaszolt.
Hell, mostanában nem sok mindent hallani a zenekar háza tájáról. Az eltelt 1-2 évben mi történt veletek?
Hell mindenkinek! Ez így igaz. A „The early years” anyag volt az utolsó, amikor együtt volt a zenekar és ez 2006-ra datálható. Kevés idő telt el és Márta Zoli barátom,(aki billentyűse a bandának) bejelentette, hogy nem folytatja velünk tovább. Sok olyan dolog, helyzet keletkezett az életében, amire több időt akart szentelni. Ezt megértettük és a többiekkel tovább csináltuk szinti nélkül, de valahogy nem ment. Az újabb számok death metalosabbak lettek. Ugye a szinti eléggé gerincét adta az Ahriman zenéjének és furcsa volt ennek hiánya, hiszen a 2. demónk óta van billentyű a dalokban. Talán 3 szám készült el és már szövegeket kellett volna írnom, de ez sem ment. Valahogy az új irányvonal számomra nem volt Ahriman, nem volt túl eredeti a múltunkhoz. Sajnos ez miatt volt egy komoly vita is köztünk, hiszen megmondtam a többieknek, hogy Ahriman név alatt nem akarom tovább csinálni ezt. Ezeken felül az akkori dobos is jól átvágta az agyunkat a folytonos ígérgetéseivel. Abba maradtak a próbák és azóta nem nagyon találkoztunk. Néha igaz összefutunk, de ez is más okból történik, legfőképp koncertek miatt. Márta Zoli barátommal, múlt évben viszont újra elkezdtünk zenélni, de nem metal, valami más, valami mélyebb, amiben még mi is útkeresők vagyunk.
Majdnem 1 évvel ezelőtt megjelent egy gyűjteményes kiadványotok, ami a korai demókat tartalmazza. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet volt. Régóta terveztetek ilyesmit, vagy a Terranis Prod. kezdeményezte ezt a kiadványt?
Így van, szerintem méltó formát ölthettek a régi kiadványok. Jacsó Balázs is szép munkát végzett a borítóval és Benkő Zsolt barátom is sokat segített a többi elkészítésében. Őszinte leszek, mert anno ez is egy álom volt, hogy a korai anyagok megjelenjenek ilyen formában és ez számomra megkoronázta az Ahriman tevékenységét. Külön meg szeretném köszönni Gábor Tamásnak, aki mindig is hitt az Ahrimanban. Anno mikor megjelent nála a „Ködkín ösvény” nem sokra rá, ígéretet tett, ha úgy alakul megcsinálja ezt a gyűjteményes darabot. Nagy szerepe volt ebben a ’97 -es „…from the Dark Nature” anyagnak is. Alapvetően ennyi a történet.
A legvégén egy bónusz dal is helyet kapott. Mit mondanál a „Twilight Tillage Dawn” számról?
A dal számomra egybefoglalta mindazt, amit az Ahriman addig megélt. Nemcsak a számok megírására gondolok, hanem a természetben eltöltött időre. Sokat jártunk ki és erre utal a dal címe is. Az „Alkony szántás hajnal” teljes mértékben erről szólt. Összképe a 13 évnek 2006-ig bezárólag. Ez volt az utolsó, amit Márta Zolival írtunk. Emellett volt egy másik tétel is rögzítve. Ez a „Dyers” címet viseli és ez az egyetlen olyan stúdióban rögzített szám, ami ténylegesen nincs és nem is lesz kiadva.
Jelenleg 3-an alkotjátok a bandát? Kerestek újabb tagokat?
Ez egy érdekes dolog, hogy hárman. Már csak azért is, mert soha nem tekintettem Zolit volt tagnak miután elment. Hogy miért? Valahogy tudtam, hogy fogunk együtt zenélni még. Így is lett, sőt mikor megkeresett Csaba a folytatás miatt, Zoli léte a zenekarban ugyanúgy benne volt, mint előtte. Számomra és a többiek számára is maradt az Ahriman tagja, de mivel volt egy döntése akkoriban, tiszteletben tartottuk. Nem mellékesen ezt szerintem legbelül senki nem fogadta el. Szóval 4-en vagyunk, ha lehet ezt mondani. Ami pedig a jövőt illeti, bár nem tudom mi lesz, van egy dobos arc, akivel el lehetne kezdeni. A basszus poszton pedig maradna az a Lévai Balázs, aki a Nebron énekes/basszusgitárosa, frontembere és az utolsó koncertjeinken is ő segítette ki a bandát ezen a poszton.
Várható új lemez mostanában? Milyen tervek vannak a jövőre nézve?
Na, ez az ami előttem is ködös. Erre nem is tudok igazán válaszolni, hiszen nagyon régóta nem próbáltunk és még ha van is téma, van -e ennek értelme vagy léte. Az viszont biztos, ha elkezdjük újra, mindenképp valami sokkoló és mély dologgal kell visszatérnünk. Belenézni magunkba és azt a szellemiséget újra megidézni, akik mi voltunk az Ahriman-nal. Személy szerint nem akarok semmi átlagos, sablonos dolgot. Szóval erre nem tudok egyenlőre válaszolni.
Több mint 15 éve léteztek, és összesen 2 albumotok jelent meg idáig, de szerintem jelentős szerepet játszotok a black metal underground életben. Te hogyan érzed, és látod ezt?
Köszönjük, de igazán nem tulajdonítottunk neki soha ekkora szerepet. Alkottunk és ezért kaptunk pozitív illetve negatív véleményeket, gondolatokat. Persze ha ezekkel foglalkoztunk volna, már rég nem létezne az Ahriman. Soha nem az volt a célunk, hogy valamifajta szerepet is játszunk az underground életében. Leginkább magunknak alkottunk és zenéltünk. Erre jó bizonyíték az a kevés koncert, amit ennyi év alatt magunk mögött tudhatunk. Más banda ennyi idő alatt ötször többet vagy annál is többet játszik élőben. Jó érzés viszont, hogy ennyi idő elteltével is gondolnak ránk és elmondják milyen hatással voltunk és vagyunk rájuk, legyen az csak zeneszerető vagy zenész.
Eddig melyik időszakot neveznéd a „legsikeresebbnek”?
Az Ahriman életében olyan változatos és eseménydús volt minden, hogy nem tudnék kiemelni időszakokat. Talán nem is változtatnék rajta ha lehetne, de az bizonyos hogy voltak kemény évek. Nem volt tudatos soha semmi nálunk, minden ösztönösen működött, akár harag volt felszínen, akár öröm. Mint minden zenekar, persze mi is fejlődtünk az évek során, de szerintem minden anyag mi vagyunk és nem fogom egyiket sem kiemelni jobban a másiknál a zenei szint végett.
A régi és a mostani tagok is játszanak más zenekarokban. Mi alapján döntitek el, hogy az adott időpontban melyik zenekar a fontosabb számotokra?
Ez a fajta dolog megszűnt nálunk, hiszen Csaba és Csendes Zoli most egyáltalán nem játszik sehol legjobb tudomásom szerint. Balázs a Nebron-nal szintén nem áll sehogy, sajnos. Márta Zolival zenélünk ketten, de nekem ez belefér még azok a bandák mellet is, amikben benne vagyok. Arról nem is beszélve, hogy nagyon szeretek Zolival együtt alkotni, mert az egész spiritualitáson alapszik és ettől minden próba rituális számomra. Ez a fajta meglátás ma már kiveszett az emberekből, zenészekből egyaránt. Legalábbis honi szinten. Ma nem fontos a gondolatiság, a szellem, a hatás és a végcél megtestesülése. Ma csak az a fontos, persze ez az én meglátásom, hogy mindenki bizonygatja, mennyire jobb a másiknál és a többi mennyire szar vagy pozer. Szerintem a black metalban a szellemet kell elsősorban megidézni mindahhoz, amitől az egész hiteles és ösztönösen ősi és fekete marad. Szerencsére a stílus megint letisztulhat. Most más a trend és más érdekli az embereket. Remélem, visszajöhet az emberekbe a szellem és az anyag ereje.
A kettős lélek hiedelme mennyire érdekel és foglalkoztat?
Ezzel a témával speciel nem foglalkozok. Mindig is a természet legősibb ereje és eredete mozgatott és ez megmarad halálomig. Ebben biztos vagyok.
Köszönöm az interjút és a sok gonoszság mellett azért jót is kívánok!
Köszönjük, hogy megkerested a zenekart, mi is jó munkát kívánunk az újsághoz.