An Danzza interjú

A kérdésekre Haydée & Andrés válaszolt.

…Nagy öröm számomra, hogy látlak!
Szeretném, ha még többen megismernék az An Danzza csodálatos zenéjét, mert szüksége lehet sok embernek ilyen hangokra, ami akár gyógyító erővel megérinti őket!
Kérlek mutasd be a zenekart és néhány információt elmondhatsz arról, hogy hogyan ismertétek meg egymást? Kezdetek óta mennyire változott a felállás? Mióta van együtt a jelenlegi csapat?

Andrés szóló projektként indította az An Danzza-t 20 éve. Célja az volt, hogy a fejében levő ötleteket kifejezze. Miután számos metal bandában játszottak, amik feloszlottak, azt gondolta, hogy itt az ideje valami ütőképesebb formációt megalkotni. Így indult az An Danzza az első saját dalötleteivel, amiket virtuális hangszereken valósított meg. Ezeket a zenéket néhány nemzetközi énekessel megosztotta online, hogy együttműködő zenész partnerekre leljen. Egy idő után arra koncentrált, hogy lehetőleg a saját városában találjon énekest, akivel szorosabban együtt működhet. Fel is adott egy hirdetést a világhálón, amit én megtaláltam, és már az első meghallgatásomon szimpatikusak voltunk egymásnak. Mindez 10 éve történt, amikor is az első néhány dal után nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel. Közösen vettük fel a Whispers of the Forest albumot, a többi már történelem.

Be kell valljam én is csak a tavalyi évtől ismertem meg a zenéteket és azóta akárhányszor meghallottam egy új szerzeményt mindig elvarázsolt. Ami rögtön átjön, hogy ti teljes átéléssel mindent megtesztek, szívetek, lelketek benne van a dalokban és vonzó, csalogató szépséges zenétek szinte magához vonz. Ti amit eddig elértetek abszolút magatoknak köszönhettek! Hogyan jellemeznéd az An Danzza zenéjét? Szerinted kinek érdemes közeledni felétek, kinek ajánlanád?

Alapvetően egy kísérletezős, eklektikus megközelítésű zenekar vagyunk. Andrés otthonosan mozgott a metal zenék világában, kifejezetten szerette a balladisztikus, középkori hangulatú metal lemezeket. Így a viking és kelta stílusú, illetve északi zenékbe is belekóstolt. Éppen ezért jó néhány album eklektikus, ugyanakkor a new age féle elektronikus zene, gótikus és folk zene egyaránt betagozódott a zenénkbe.

Az első album közel 6 év után készült el. Milyen volt számotokra az első mérföldkő elérése? Annak a felvételei hogyan zajlottak? Azóta mennyire változtak meg a felvételi és zeneszerzői munkálatok?

Az első albumnál középkori hangulatú zenék elkészítésére törekedtünk, amik a balladák stílusát követik. Mostanság többféle pagan folk stílusú zenét hallgatunk, ez az irányzat mostanság sokkal inkább hatással van a zenénkre. Ugyanakkor az új zenei hatásokra is nyitottak vagyunk.

Kérlek próbáld meg a gyönyörű 20 éveteket összefoglalni, hogy milyen értékeket valósítottatok meg. Milyenek a korábbi albumok zeneileg és szövegileg? Mikor milyen irányba kanyarodtatok el és fejlődtetek az évek alatt?

A korábbi szövegeinket vegyesen írtuk, míg a mostani lemezeken egy kivételével én írtam a szövegeket. Az elején is kísérletezők és nyitottak voltunk, szerencsére ez mostanában sem változott meg. A fejlődésünk így több irányba halad, többféle hatást építünk be a zenénkbe, ami a mi gondolkodásunkat, világlátásunkat is formálja.

Ami feltűnt, hogy túlzottan nem jelentek meg fizikai formátumban az albumok, szinte csak digitálisan elérhető az összes. Mi ennek az oka? Így teljes a szabadság, nem függtök semmitől és így teljesen „tiszta”, érintetlen marad az An Danzza?

Habár a Whispers of the Forest albumról néhány kópiát megjelentettünk, valójában nem sok fizikai kópia fogyott a lemezeinkből, így átálltunk a digitális terjesztésre. És valóban a legtöbb rajongónk a streamelt formátumokat részesíti előnyben, noha a kézzel fogható lemez kiadásokat mi is szeretjük.

Az első élő fellépésetekre is több mint 10 évet kellett várni. Pontosabban 2016-ban jött létre az esemény. Milyen volt ez a fellépés? Milyen emlék maradt meg bennetek? Több koncert megvalósításának milyen okai vannak? Mitől függ ez nagyrészt?

Emlékszem, hogy Andrés nagyon ideges volt, mivel ő elsősorban komponistaként alkotott addig. Ő a színpad mögött, a komponálás, stúdiózás és producerelés világában érzi otthon magát. Én viszont otthon érzem magam a közönség mellett, a reakciójuk, lelkesedésük számomra sokat jelent. Sokkal többet, mint digitálisan vagy CD formában terjeszteni a zenénket. Az élő zenében van valami varázslatos, amit aligha tudok máshoz hasonlítani.

Amiért elsősorban létrejött az interjú a március 21-én megjelenő „Encantadast” tizedik albumotok. Sok ősi történetet, mítoszt meséltek el a dalokban. Mindegyik nagyon érdekes és megfelelő választásnak tűnik számomra! Mi alapján választottátok ki ezeket? Hol kutakodtatok és leltetek minderre?

Néhány olyan könyvet kerestem, amik spanyol/portugál tündérmeséket tartalmaznak, ahol a spanyol tündérnők a főszereplők. Ugyancsak néhány mitológiai bejegyzést és találtam a témában.

Az „Encantadast” az előző albumhoz képest szerinted miben változott? Aki eddig ismerte az An Danzza albumait melyikhez hasonlítanád leginkább?

Az albumaink alapjáraton is nagyon különbözőek. Például a mostani albumunk inkább egy folktronica vonalat követ, míg előző lemezünk, a Visions of a volva egy viking stílusúbb album lett.

Ezen kívül beszélnél az album megszületéséről? Hol vettétek fel, hogy folyt a dalszerzés és mennyire volt szelektálás az új dalokból, vagy mindegyik szerzemény itt van nekünk?
Várható ebből fizikai példány?

A saját otthoni súdiónkban vettük fel az albumot virtuális és valódi hangszerek keverékével. Szeretjük a fizikai példányokat, de sajnos jelenleg nem gondolkodunk a kiadásukon. Ha egy több ezres rajongó tábor kérné, akkor már lehet elgondolkodnánk rajta.

Az összes dal nagyon jó, de ezek közül nekem a „La encantá” tetszik legjobban. Beszélnél erről egy kicsit bővebben?

Az Encantá egy történet az otthonomról, Észak-kelet Spanyolországból. A történet szerint egy idős anyóka felbukkant egy szökőkútnál, amelyikből egy szomjazó vándor akart inni. Ám amikor a vándor a szökőkúthoz közeledett, az hirtelen kiszáradt. Az anyóka azt mondta a vándornak, ha megcsókolja, tud inni a kútból, ám az folyamatosan visszakozott. Egészen addig a napig, amikor nagyon részeg lett, és belement a csókba. Ebben a pillanatban az anyóka egy szépséges hercegnővé változott, aki egyből a kezét ajánlotta a szomjas embernek. A dalstílus, amiben előadjuk, a szülővárosom egyik jellegzetes népzenés stílusa.

Jelent meg több videóklipetek is. Elárulod a helyszíneket ahol rögzítettétek a felvételeket? Mennyire élveztétek és mi alapján választottátok ezt a terepet?

Szeretünk utazni és új helyeket felfedezni a videóinkhoz. Ilyenkor Andrés-sal ketten dolgozunk. Az egyik ilyen hely Észak-Spanyolországban található, ritka varázslatos és különleges táj, amit nagyon szeretünk. Filmezéshez is erre a helyre volt szükségünk. Számunkra a természet mindig inspiráló erő forrása. A második single szerzeményünk is egy ilyen közeli hely, amit naponta látogatunk. A harmadik single helye Alojas, Észak – Madrid közelében található.

A decemberben elhalasztott koncert a madridi Sala Galileo Galileiben végül május 14-én lesz, ahol élőben a csodálatos keleti táncosnő, Layali Alkasar kíséretében mutatjátok be az ‘Encantadas’ dalait. Mire számítsunk ezen az estén?
Esetleg felvétel készül róla, vagy élő streamingként nézhető lesz valahol?

Nem gondolnám, hogy streamelve lesz a koncert, de szeretnénk felvenni videóra. Az Encantadas összes dalát játszuk, és más dalokat, mint a Hecaté, amik nekünk nagyon fontosak. Trióként lépünk színpadra, ahol Andrés gitáron és buzukin játszik, jómagam énekelek és perkussziózom. Layali Alkasar egy csodás táncos, akit a teljes video alatt látni lehet majd.

Gondolom a természet nagyon fontos számotokra és annak erejét felhasználva készülnek ilyen nagyszerű dalok. Az Ibériai-félsziget milyen számotokra? Milyen csodát rejt és mennyi időt töltötök ezeken az elbűvölő helyeken? Megemlítenél 1-2 szépséges helyet, ami mindig magához hív?

A természetközeli helyek nagyon fontosak számunkra. Egy-egy séta és levegőcsere is inspirációt jelent azokon a helyeken, ahol a dalainkat felvesszük.

Mit árulsz el magatokról? Mennyire vagytok szerinted hétköznapi emberek vagy különcök? Milyen emberi értékek a legfontosabbak számotokra?

Azt gondolom a zenészek nem igazán hétköznapi emberek, mivel az apró dolgokat, jeleket észreveszik, amit mások nem. Andrés szerint, ha zenész akarsz lenni, egyenesen bolonddá kell válnod.

A jövőben mi várható tőletek? Milyen célok vannak? Van esetleg valami régi álom, ami még nem teljesült?

A zene olyan elválaszthatatlan része az életünknek, mint a légzés, semmilyen körülmények között nem hagynánk abba. Andrés szerint a zenénket minél több emberhez jó lenne eljuttatni. De ha esetleg nem lenne, aki hallgatna minket, akkor is a saját zenénket írnánk és játszanánk.

Köszönöm a válaszokat és sok-sok évnyi kellemes zenélést kívánok!

Köszönjük az interjút, a biztató szavakat és a támogatást!