Anaal Nathrakh Interjú

(scroll down for English Version)

A kérdésekre Dave Hunt válaszolt.

Az Anaal Nathrakh-ra leginkább a brutális jelző illik. Több éve képesek vagytok magas szinten izgalmas dalokat készíteni maximális brutalitással. Miért is kedvelsz őrületes káoszt készíteni?

Ezt találjuk kielégítőnek. Fogalmam sincs miért, de ha a zene nem tükrözi azt, ami a fejemben zajlik, akkor egy kicsit bekattanok, így hát amikor én írom a zenét, a természetes érzelmeimet írom bele. Mick is hasonlóan szeret “üvöltős” zenét írni. A mindenkori kedvenc zenéimet mindig negatív érzelmek jellemzik – vágyódás, keserűség, pánik, gyűlölet -, mindig valamiféle elkeseredettség, kétségbeesés. Számomra tehát a düh és a kétségbeesés központi elemei a zenének.

Kezdeteknél már az első albumra nagyon sokan felkapták a fejüket és azóta is sokan figyelemmel kísérnek titeket. Van sajátos stílusotok és elegendő bátorságotok, hogy mindenfélével kísérletezzetek. Te hogyan látod, mi a dalok erőssége és vonzereje?

Mi nem igazán látjuk magunkat ebből a nézőpontból, ami azt illeti, ez a te munkád. Nem gondolom, hogy bármiféle homogén színtér létezne, csupán különálló csoportok, akik mind a saját dolgukat csinálják. Természetesen vannak közöttük hangzásbéli és egyéb hasonlóságok és kapcsolatok, ezért léteznek a magazinok, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyik különálló formáció a többiekhez viszonyítva értelmezendő. Az “erősségek és pozitívumok”, amikről kérdezel, nagyon úgy hangzanak mint a marketingszakma által használt “kedvező és előnyös tulajdonságok”, amik egy terméket vonzóvá tesznek, én pedig elutasítom ezt a fajta nézőpontot.

Térjünk rá az új lemezre. Nekem nagyon tetszik, brutális, modern, sötét és kiváló. A dalok megszületésekor milyen szempontok voltak fontosak? Mire törekedtél?

Köszi, örülök, hogy tetszett. Modern hangzásra törekedtünk, de igyekeztünk elkerülni, hogy ezáltal felhíguljon a dolog. Az extrém metal világában a modernség gyakran rossz dolog, tulajdonképp azt jelenti, hogy szélesebb körű tetszés elnyerése érdekében letompított, trendi. Ezt nem akartuk, de szerettünk volna egy friss és valódi hangzást létrehozni. Úgy gondoljuk, hogy ezt sikerült is elérnünk, de persze mások erről lehet hogy másképp vélekednek. Az általad használt brutális, modern és sötét szavak nagyjából lefedik a mi véleményünket is. A jó zenének kell, hogy legyen tekintélye, kisugárzása, hogy nagynak érződjön akkor is, ha kicsi, ha érted, mire gondolok. Bár valószínűleg nem, mert nem túl jól fogalmaztam meg. Úgy értem, hogy a jó zenének relevánsnak és fontosnak kell érződnie, rengeteg zenénél pedig pont nem ezt érzem, csak egy-két jelentősebb vagy akár kevésbé jelentős albumnál. Van például egy komolyzenei album, amit nagyon szeretek, pedig sokszor azt mondják, nem a legjobb példa a műfaján belül. Számomra viszont nagyon valóságosnak, szinte kézzelfoghatónak érződik, sokkal inkább, mint más lemezek, amik állítólag jobbak. Amikor hallgatod, ott van veled a szobában, nem pedig az ablakod előtt vonul el. Ugyanígy érzek egy bizonyos cseh utcazenész felvételével, a Like an Everflowing Stream-mel, a Terminal Static-kel, az Eggs & Sausage élő verziójával és még ezer más anyaggal kapcsolatban, mind valódinak, jelenlévőnek és erőteljesnek hatnak. Remélem, hogy mi is valami hasonlót értünk el, azt az érzést, hogy abban a pillanatban, amikor hallgatod, valami nagy dolog történik. A mi esetünkben pedig az a dolog késekkel akarja szétszabdalni az arcod és igen vészjósló terveket forral.

Legjobb ötletek mikor születtek? Mivel tüzeltétek fel magatokban a gonoszt?

Bárhol, bármikor érkezhetnek a nagy ötletek, gyakran olyankor, amikor épp valami egészen másról gondolkodom. A tudatalatti mindig dolgozik, rágódik. Ezért van például az is, hogy amikor valami nem jut eszedbe, később egyszer csak magától beugrik. Mi pedig igyekszünk ezt a tudatalattit formába önteni, zsigeri, dionüszoszi módon. Az én esetemben gyakran teljesen független dolgok indítják be a folymatot, olvasás, a hírek, a buszon látott emberek és így tovább. A démonjaimat nem kell külön táplálnom, mindent átválogatnak, ami a szememen és a fülemen behatol. A lényeg inkább az, hogy az üvöltésüket legalább annyira érthetővé kovácsoljam, hogy aztán fel lehessen használni.

A szövegvilág miben változott, mi most a dalok legfőbb mondanivalója?

Nem igazán tudom, milyen válasz illene ehhez a kérdéshez. Minden teljesen megváltozott, ezek új dalszövegek. Mindenféle dologról szó van bennük, de a legtöbbjük valamilyen módon kapcsolódik a vágy gondolatához. Többek között az érzésről, hogy az idő és a fizika rabjává válunk; ahhoz, ahogy az emberek kétségbeesetten kerülik a felelősséget; hogy egy elme miben különbözik az űrtől, a semmitől; hogy amit a világból látunk, annak nagyon kevés köze van a valósághoz, és nem csak a fizikai valósághoz, de a minket körülvevő társadalmilag felépített valósághoz is; a közöny és lustaság természetéről. Nem sok képzelgés van a szövegeinkben, ez sosem volt jellemző ránk. Nagyrészt elmebeteg módon negatív reakciók a világra és a társadalomra.

Ez a lemez a Metal Blade kiadónál jelent meg. Miért is hagytátok ott a Candlelight kiadót? Hogyan értékeled az eddigi munkájukat az új kiadónak?

A Candlelighttal kötött szerződésünk a Vanitas megjelenésével lejárt. Úgy láttuk, hogy a Metal Blade tudná a legjobb munkát végezni a Desideratum megjelentetésén azok közül, akiktől ajánlatot kaptunk. Tehát elég prózai és hétköznapi okaink voltak. A Metal Blade-del eddig jók a tapasztalataink, nem voltak komoly nézeteltéréseink és akikkel eddig találkoztunk közülük, mind jófejek voltak. Kicsit intenzívebb munkával jár, mint amihez eddig szoktunk, mert három különböző irodával kell tartanunk a kapcsolatot, ami több interjút és ilyesmit jelent. De úgy látjuk, értik a dolgukat és valóban a zene iránti elkötelezettségből csinálják, amit csinálnak, ennél többet pedig nem remélhetünk.

Koncertekről mit lehet tudni, mennyire lesztek aktívak az elkövetkező időszakban?

Épp mostanában dolgozom az ügynökeinkkel a koncerteken és turnékon, úgyhogy erre az évre már elég sok koncert le van kötve. Pár hét múlva lesz néhány klubbulink, aztán egy-két fesztivál és az év vége felé megint pár kisebb koncert, elég jó kis lista. Úgyhogy könnyen lehet majd velünk találkozni.

Kicsit beszélnél magadról, hogy milyen ember vagy? Menyire vagy ördögi az életben 🙂 ?

Nem vagyok gonosz, vagy legalábbis próbálok nem az lenni. Az Anaal Nathrakhban megjelenő bőséges gonoszság csupán annak a tükörképe, amit a világban látok. Úgy tűnik, nem úgy látom a világot, ahogy a legtöbben. Amikor ilyen borzalmas dolgokról beszélek, az vagy reakció már eleve borzalmas dolgokra, vagy pedig valamely általam látott, a világban zajló szörnyűség megtestesülése. Kicsit úgy, ahogy régen Marilyn Manson is tette, csak a képrombolás nélkül és persze nagyon különböző zenével és imidzzsel. Azt gondolom, hogy alapvetően ő is tükröt tartott a világnak. Az biztos, hogy én mást látok a tükörben, de a lényeg ugyanaz. Egyébként többnyire csak egy csendes, mérges fickó vagyok, aki sokat gondolkodik. Kicsit magányos vagyok, igyekszem jó lenni azokhoz, akiket kedvelek és legalább udvarias a többiekhez. Persze van, hogy ez nem sikerül, de legalább próbálkozom. Csak azért, mert általában véve a világ elbaszott, nem kell, hogy az olyan apró részei is azok legyenek, melyekre hatással vagy.

Rajongói levelek közül tudnál mondani valami extrémet, vagy érdekes ajándékot, amit kaptál?

Nem túl gyakran kapunk ilysemit, nem gyerekshowk műsorvezetői vagyunk. Egyszer kaptam egy medált, amit a fickó a nagyapjától kapott, az elég furcsa volt. Nem igazán értettem, hogy miért akarja nekem adni, vagy milyen medál is az tulajdonképp, úgyhogy mondtam, hogy nem fogadhatom el, de akik fordítottak közöttünk azt mondták, hogy a srác nagyon meg lesz sértve, szóval nem igazán volt más választásom. Többnyire azonban ha az emberek adnak valamit, az alkohol, azt pedig elfogadjuk.

Köszönöm a válaszokat! Tényleg nagyon jól csináljátok a gonosz megtestesítését, most is a pokolban érzem magam!

Nos, nagyjából hasonlóan pozitív reakciókra számítunk, mégha ez elég kellemetlenül is hangzik.

——————————

ENGLISH VERSION:

Answered by Dave Hunt.

Anaal Nathrakh can be characterized best by the word brutal. You have the skills to keep making exciting new songs with maximum brutality in the same high quality. Why do you like to create such maddening chaos?

It’s what we find satisfying.  I have no idea why that would be the case, but unless I have music which recognizes what’s going on in my head, I go a bit wrong.  So when it comes to making music, that’s the natural feeling to put into it as well.  Mick is similar in that he just likes making music that goes ‘aaaaaargh!’.  My favourite music is always something that seems to have something spiritually wrong with it – longing, bitterness, panic, hatred – something desperate.  So anger and desperation are central ingredients in music as far as I’m concerned.

In the beginning, many heads were turned by your first album, and since then many more keep an eye on you. You have the style and courage to experiment with various stuffs. How do you see this, what are the strengths and appeals of the songs?

We don’t see ourselves from that kind of perspective – really, I’d say that was your job.  I don’t think there is any kind of homogenous scene, there are disparate groups of people all aiming to do their own separate things.  It appears that they relate to one another somehow because there are magazines, similarities in sound and so on.  But that doesn’t mean that any of the separate moving parts is actually doing what it does in relation to any other.  ‘Strengths and appeals’ sounds a lot like ‘features and benefits’.  That’s sales industry terminology for describing products in a way which makes them attractive to buy, and I reject the perspective.

Let’s talk about the disc. I really like it; it’s brutal, modern, dark and great. What were the main goals when creating the songs? What were you trying to achieve?

Thanks, I’m glad you liked it.  We wanted to do something modern sounding without it being watered down.  In the realms of extreme metal, modern is often not a good thing.  It basically means trendy or blunted in order to aim for wider appeal.  We didn’t want that, but we did want something that sounds fresh and real.  We think we achieved that, though obviously others are free to form their own opinions.  So you choosing the words brutal, modern and dark is pretty much how we see it too.  Good music should have presence, it should feel big even if it’s small, if you get what I mean.  Probably not, that’s not a very good description!  I mean it should feel relevant and important.  Which is precisely not what I get from a lot of music, but I do get that feeling from great albums, or whatever kind.  There’s a classical album I really like, despite the fact that it’s not often thought of as the best example of the piece, because it feels ‘there’ somehow, more so than other recordings which are supposedly better.  It’s there in your room with you, not passing by the window outside.  The same goes for the recording of a Czech busker I have, for Like An Everflowing Stream, for Terminal Static, for the live version of Eggs & Sausage, and so on.  They feel real, present, and powerful somehow.  And I hope that’s what we managed as well.  The sense that something big is actually happening right now when you’re listening to it.  And in our case, that whatever it is, it wants to cut your face with knives and has some great plan that would be really bad news if it succeeded.

When do you get your greatest ideas? How do you feed your inner demons?

Whenever – it can be at any time, in any place.  Very often it’s when thinking about something entirely different.  The subconscious works away on things without you knowing.  That’s why when you try to remember something and can’t quite recall it, the answer sometimes jumps into your head out of nowhere some time later.  And what we do is kind of channelling the subconscious in the first place.  It’s Dionysian, visceral.  Very often in my case it’s sparked off by exposure to unrelated things – reading, watching the news, thinking about people I see on the bus and so on.  My demons don’t need me to feed them, they sift through everything that passes through my eyes and ears.  It’s more a matter of focusing their howling into something intelligible enough to be useable.

Lyrics-wise what changed, what are the songs trying to tell now?

I’m not sure what kind of answer fits the question – everything changed completely, they’re all new lyrics.  They discuss all sorts of things, mostly relating in some way to the idea of desire.  A sense of being trapped by time and physics themselves, the way people are desperate to avoid taking responsibility, how a mind differs from nothingness, how the world as we perceive it has little to do with reality – not just physical reality, but even the socially constructed reality we are immersed in, the nature of accidie, and a whole lot of other things.  There’s not much fantasy in our lyrics, there never has been.  A lot of it is a psychotically negative reaction to the world and society.

The album was released via Metal Blade. Why did you leave Candlelight behind? How would you rate the new publisher’s work so far?

We left Candlelight because our contract with them expired with the release of Vanitas.  We signed with Metal Blade because we thought they were the label who were most likely to do a good job with Desideratum, out of the offers we received.  So the reasons are pretty simple and boring, to be honest.  Metal Blade seem good so far, we haven’t had any serious disagreements, and the guys we’ve met have all been good guys.  It’s been a slightly more intense experience than we’ve been used to, because there are three different offices to deal with, so more interviews and that sort of thing.  But they come across as competent and as genuinely in it for the music, which is about what you’d expect and hope for.

What should we know about the concerts, how active will you be during the coming months?

I’m dealing with our agents at the moment, lining shows up and so on.  And there are quite a few shows lined up this year already.  We’ve got some club shows in a few weeks’ time, a number of festivals, stuff booked towards the end of the year, a pretty good list.  So we’ll definitely be out there somewhere.

Could you tell us about yourself a bit? How evil are you in real life? : )

I’m not evil, or at least I try not to be.  The evil in Anaal Nathrakh, and there definitely is plenty there, is a reflection of what I see in the world.  I don’t see the same place as a lot of people see, it seems.  When I say horrible things it’s either a response to something I see as horrible in itself, or it’s embodying something I see going on which is horrible.  It’s a bit like old Marilyn Manson without the iconoclasm, and obviously very different in terms of music and image.  But the fundamental thing I think he was doing was holding up a mirror.  I see different things in the mirror, that’s for sure.  But the mirror analogy holds nonetheless.  Most of the time I’m just a quiet, angry guy who thinks a lot.  A bit of a loner, try to be good to people I like and at least polite to everyone else.  Fail sometimes, but at least I try.  Just because the world in general is fucked doesn’t mean the small parts of it that you have an influence on have to be as well.

Anything extreme from your fan mails or maybe an interesting present you got?

No, we don’t receive that sort of stuff very often.  We’re not children’s television presenters.  I did once get given a medal that one guy’s granddad had been given, that was quite strange.  I’m not sure what it was for, and I told the guy I couldn’t accept something like that.  But the people who were helping translate said he made it clear he would be insulted if I didn’t take it, so I basically had to.  But mostly, if they give us anything, people give us alcohol.  And that’s fine by us.

Thank you for your answers! You really do a great job in making evil manifest, currently I feel like I’m in hell!

Well that’s as good a reaction as we could hope for.  Even if it does sound uncomfortable.

WEBhttp://www.anaal-nathrakh.com

Kapcsolódó cikkek

Anaal Nathrakh „Desideratum” nagylemeze teljes egészében streamként meghallgatható a Revolver magazin oldalán

NorthWar

Anaal Nathrakh beveti újabb keserű dalát a Noisey-n

NorthWar

Anaal Nathrakh „Monstrum In Animo” a Decibelen!

NorthWar

Anaal Nathrakh – Birmingham extrém metál fenegyerekei kiadják októberben a „Desideratum”-ot

NorthWar

Hot News: Anaal Nathrakh signs to Metal Blade Records!

NorthWar

ANAAL NATHRAKH – Vanitas

Melciah

Anaal Nathrakh, Limb for a Limb, Harvester – Koncertbeszámoló

Morhguel

Anaal Nathrakh Interjú

theblackest

ANAAL NATHRAKH – In The Constellation Of The Black Widow

theblackest

ANAAL NATHRAKH – Eschaton

akarmi

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár