Üdv, köszi a lehetőséget! Több mint 10 éve léteztek és ha végignézünk a diszkográfián, picit meglepődik az ember, mert több kiadványt gondolna egy ilyen régóta működő zenekarnak! Biztos vagyok benne, hogy a minőség a legfontosabb szempont nektek és ez miatt nem a mennyiségre mentek. Viszont érdekelne ezen kívül milyen nehézségek adódtak ami lassíthatta a termelékenységet!
Üdvözlet Neked és minden kedves olvasónak, nagyon köszönjük a lehetőséget! Teljesen egyet kell értsek abban, hogy tíz év alatt elég kevés az az anyagmennyiség, amit kihoztunk. Az valóban igaz, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a legfontosabb szempont, de más okai is vannak azért ennek a dolognak. Egyrészt mindig is elég intenzíven koncerteztünk, ez elég sok időt és energiát elvett az alkotástól. A másik ok, hogy elég sok tagcserénk is volt az évek alatt, és sajnos ez is jelentősen lassította a kreatív folyamatokat. A harmadik tényező pedig, hogy maguk az alkotói folyamatok is alapból lassan haladtak, az eddigi dalszerzők nem abban a tempóban haladtak, ahogy én elképzeltem. Máris lelövöm a poént, amit általában csak a jövő évi tervek részletezésénél szoktak: ezen nagyon sürgősen változtatni fogunk és ennek érdekében más területeken is sok változás történt és fog történni, egyelőre ennyit erről.
A magyar underground szerintem abszolút ismer idehaza titeket. Többször koncerteztetek külföldön és nagyobb zenekarok előtt is léptetek már fel. Hogyan értékeled ezeket az estéket? Miben segített egy ilyen lehetőség? Melyiket neveznéd a 3 legjobban sikerült koncertnek?
Igen, a magyar Undergroundban eléggé ismert a zenekar, bár úgy gondolom, hogy Magyarországon ebben a szcénában az ismertséget egy jó produkcióval két-három év alatt el lehet érni. Éppen ezért is törekedtünk az elejétől kezdve arra, hogy határainkon túl is minél többet koncertezzünk és ez a vonal eléggé jól be is pörgött szerencsére. Sok nívós klubbulin és fesztiválon sikerült már játszani világhírű bandákkal és ez azért is nagy szó, hiszen magunk intézzük a dolgainkat. Én szervezem a koncerteket, nincsen booking cég a hátunk mögött. Nagyon élvezzük amúgy a kinti koncerteket, akár saját buliról van szó, akár egy kisebb fesztiválról vagy egy nagyobb eseményről. Nagyon sok fontos ismeretséget lehet kötni egy-egy ilyen bulin és nyilván jó érzés megmutatni magunkat egy másik ország Underground rajongóinak. Voltak persze már negatív tapasztalataink is, de elenyészően kevés szerencsére. A 3 legjobban sikerült bulit nagyon nehéz lenne megnevezni, ugyanis több, mint 150 bulit nyomtunk le eddig és tényleg nem tudnék hármat a többi felé helyezni… persze a legjobb buli cím attól is függne, hogy milyen kaliberű és nagyságú rendezvényről beszélünk.
A Death Metal zenét azt hiszem manapság elég érdekessé kell tenni, hogy felkapja az ember fejét és többször is meghallgassák a hanghordozót. Te hogyan látod, mit emelnél ki az Angerseed zenéjében?
Valóban nagyon nehéz mostanában bármilyen műfajba újat vinni, a Death Metalba meg pláne. Szerintem ezt a műfajt művelik a legtöbben a világon és igazából már tényleg eljátszottak szinte mindent, amit csak lehet. Ami számomra a legfontosabb – mindig is ez volt és ez lesz a legfontosabb – tényező: jó dalokat kell tudni írni, emlékezetes, fogós dalokat a meglevő készletből és természetesen színesíteni ezzel, azzal, kinek hogy tetszik, de csak ami természetesen jön. Szerintem ez a lényege a ‘túlélésnek’. Hogy a saját zenénkből mit emelnék ki… talán pont azt, hogy törekszünk a legjobb dalokra és mivel én egy jóval idősebb generáció vagyok, mint a zenekar többi tagja, így egy olyan érában nőttem fel, ahol a zenekaroknak hatalmas dalai voltak, emlékezetes verzékkel és refrénekkel. És nyilván a Death Metalba ezt jóval nehezebb belevinni, de én azért igyekszem így gondolkodni, bízom benne, hogy érezhető ez a törekvés.
A „The Proclamation” album rajongói visszajelzéseivel elégedettek vagytok? Sok pacsit kaptatok érte 🙂 ?
A lemez rajongói visszajelzéseivel maximálisan elégedettek vagyunk, nagyon sok dicséretet és elismerést kaptunk, maga a promóció viszont eléggé felemás módon sült el. A megjelenés után tagcserék voltak, ez lassított sok dolgon, utána pedig koncerteztünk vadul, közben elég sok akadály volt a háttérben is. Mire ezek tisztultak, addigra már jó pár hónapja kint volt a lemez. Sok hiányosság volt, de azért megtettem, amit csak lehetett promóció terén. Ezeket a csorbákat szeretnénk kiköszörülni az új lemezzel, így már annak megjelenésekor elindult a promóció és tartani is fog jó ideig, mindent szeretnénk kihozni belőle, amit csak tudunk. Egyébként nagyon szeretjük a The Proclamation lemezt, utólag is elégedettek vagyunk vele, de az új mindenképpen közelebb áll hozzám.
Melyik dalt kedvelték meg leginkább? Több lett a koncertre való felkérésetek?
Nehéz lenne megmondani, hogy melyiket kedvelik a legjobban, de nyilván a klipes dalokat jobban lehet memorizálni. A Society Slaves-re készült először klip és az alapból is egy nagyon fogós, pörgős dal, akár első hallásra is meg lehet jegyezni. A záródalt emelném még ki, amire ugyan jóval később készült klip, de mivel ez egy igen rendhagyó, apokaliptikus, 8 perc feletti tétel – akárcsak a mostani lemez záródala – így nagyon sokan megszerették különleges mivolta okán. De amúgy meg azt gondolom, hogy ebben a műfajban nem számokat emelnek ki a hallgatók általában, hanem egész lemezben gondolkoznak inkább.
A mostani kislemezt mennyire neveznéd másnak? Miben tér el leginkább?
A mostani ‘kislemez’, ami 40 perces :). Bár EP-nek nevezzük, igen hosszúra sikeredett, valószínűleg minden interjúban fel is fog jönni a kérdés, hogy miért is EP ez voltaképpen. Nos, már csak ezért is nagyon más ez az anyag, de sok egyéb szempontból is. Amúgy alapvetően egy rövidebb EP-nek indult, csak ugye tologattuk időben és egyre több dal került rá, aztán jött egy intró és egy bónuszdal is, így lett egyre terebélyesebb. Összességében viszont ‘csak’ öt új dal van rajta és ebből is az egyik már régebbi keltezésű. Részben ezért is maradt az EP titulus, illetve azért is, mert a következő lemez koncepciója már megvan és nem akartuk ezt felborítani, mármint a lemezek egymás utáni, előre eltervezett koncepcióját. A lemezt amúgy még komolyabbra tervezzük, de nyilván ez még a jövő zenéje. Visszatérve: szerintem még közelebb sikerült kerülni a komplett, kerek dalokhoz és az Angerseed lényegéhez. Egy kicsit lassabb és átgondoltabb az anyag, sok mindenben más mint a régi lemezek, mégis igazi Death Metal maradt. És bár a brutalitást soha nem fogjuk elhagyni, sok egyéb hatás is várható a jövőben, az őrületes blastolások pedig nem fogják annyira uralni a terepet, lesz belőlük bőven, de színesebb lesz a paletta, annyi biztos.
Miért döntöttetek a Metal ör Die Records kiadó mellett? Esetleg külföldi kiadó nem jöhetett szóba?
Az elmúlt 7-8 évben elég sok kiadótól kaptunk ajánlatot vagy éppen konkrét lemezszerződést, főleg az elmúlt három évre volt jellemző ez. Voltak közöttük elég kedvezőek is, kisebb és nagyobb kiadók egyaránt jelentkeztek, vagy éppen mi kerestük meg őket. A lényeg az, hogy különböző okokból egyikbe sem mentünk bele. Volt, amelyik túl gyorsan szerette volna a dolog létrejöttét, volt aki nem akart egyszer már kiadott lemezt újra kiadni vagy éppen EP-t megjelentetni. És amúgy is, tapasztalatból elég óvatos vagyok már… A mai világban úgy gondolom, hogy kiadó nélkül is elég jól el lehet boldogulni, sajnos nagyon sok kiadó az anyagi lehúzásra utazik és nem segíti megfelelő mértékben a zenekarokat. Szóval nem mentünk bele egy ajánlatba se. A végén futottunk egy kört az azóta szépen beindult magyar kiadóknál, de a legtöbb már tele volt 2019-re, mi meg nem akartuk már tovább húzni a megjelenést. A második körben a Metal Ör Die Records nyitott volt az együttműködésre és mivel személyesen már igen régóta ismerjük egymást a tulajjal, meg is állapodtunk erre a lemezre. Eddig minden rendben ment és elégedett mindkét fél, úgy tűnik.
Szerintetek elég egy kisebb kiadó és egy full album stream elérhetőség a hanganyag terjesztésére?
Nyilván nem, mármint akkor nem, ha a kiadó és a zenekar is inaktív a megjelenés után. Egy album stream is igen kevés lenne az üdvösséghez magában. De ha mindenki teszi a dolgát, nagy kiadó nélkül is szépen el lehet boldogulni. Millió dolog áll már rendelkezésre egy lemez terjesztéséhez, és minden lemeznél tanul rengeteg újat az ember, hiszen napról-napra mindig minden fejlődik és változik. Bízom benne, hogy most be tudjuk pótolni a régebben elmaradt dolgokat. Az első kritikák és vélemények amúgy nagyon pozitívak, így nem hiszem, hogy gond lesz a dologgal, rajtunk semmi nem múlik.
Hét dalt tartalmaz a „Forever Burning Hatred” EP. Kérlek mondj el minden fontos dolgot róla amit szeretnél megosztani a rajongókkal!
Az intrót leszámítva 6 dal van a lemezen, a bónuszdallal együtt, ami az egyik legelső dalunk felturbózott 2019-es verziója. A lemezbe bele is írtunk egy kis összefoglaló szöveget, amit talán érdemes is lenne ebbe az interjúba is bemásolni. Nagyon személyes az egész anyag, mind a zene, mind a szövegek terén, igen hosszú ideig dolgoztunk rajta és nagyon sokáig tudnék mesélni róla, főleg a szövegekről. Nagyon őszinte anyag és tényleg az jött ki belőlünk, aminek akkor és ott ki kellett jönnie. Zenében egy jóval kompaktabb irányt vettünk, szövegileg is jóval letisztultabb lett az anyag. Utóbbiak annyira személyesek, amennyire csak lehet, ugyanakkor általánosságban is jól kivetíthetőek. Nagyon sok rossz tapasztalatom volt aljas, negatív emberekkel és jellemekkel az elmúlt pár évben, akik csak ártani tudnak és a vezeklést hírből sem ismerik, nulla önértékeléssel és önkritikával rendelkeznek. Mindez szépen benne is van a szövegekben, mindenképpen érdemes elolvasni a lemez bevezetőjét, illetve saját szavainkkal is kielemeztem már a szövegeket több helyen is. Ezt erősen ajánlom a hallgatók figyelmébe, úgy lesz teljes a kép. Csak remélni tudom, hogy sikerül valamit tényleg átadni abból, amit ténylegesen szerettünk volna.
ANGERSEED – FOREVER BURNING HATRED (EP 2019)
Metal Ör Die Records
Saját szavainkkal…
‘Ezen lemez dalainak címeiben,illetve szövegeiben minden benne van, ami az utóbbi években ért minket és hatott ránk vagy éppen befolyásolt. Talán közhely, de világunk valóban egyre furcsább és veszélyesebb, melyet sokszor mintha túlvilági démonok irányítanának, felfoghatatlan rombolást végezve az emberi elmében és rendeltetésünkben.
A saját tapasztalataink, véleményünk és meglátásaink öltöttek alakot ezekben a dalokban: vér, veríték és könnyek, avagy az örökké lángoló megvetés, mely dalaival megkongatja a vészharangot a vesztébe rohanó világ utolsó öngyilkos nekilódulása előtt. Bízunk benne, hogy a dalok üzenete eljut mind a felelős érintettekhez, mind pedig azokhoz, akik hozzánk hasonlóan látják a dolgokat és vissza szeretnék állítani az eredendő értékeket, a tartást és az egyensúlyt világunkban…’
Intelligence Needs The Rough Oblivion
‘Born to be awake
This is not my way
I have to follow
My special own way!’
A vég kezdete, avagy egy igen hangulatos felvezetése a lemeznek. Aki figyelmesen nézi a címet, észreveheti az apró nyelvi játékot, melyből kiderül, hogy ez bizony egy intró :). Eredetileg nem is szerettem volna a lemezhez intrót, csak belecsapni a lecsóba, de kedves barátunk, Sós József (a lemez effektjeiért és szintetizátor témáiért is Ő felelős) előállt egy igen jóféle koncert intróval, mely aztán lemezkezdésnek is meg lett szavazva. Az extra csavar a rövidke szövegben van, mely visszautalás az előző anyagra, azaz itt szó szerint a vég kezdetéről van szó, avagy felvesszük a fonalat ott, ahol 2016-ban letettük. Ezen kezdés már előre is vetíti az anyagtól várható hangulatot és szövegi tematikát, legalábbis az egyik fő vonalat.
The Clandestine Ones
‘Your real essence is slowly fading away
In the difficult labyrinths of your reactions
You aren’t able to talk about feelings
And so you became a confused creation
Of God’
És itt el is szabadul minden, zeneileg és szövegileg/érzelmileg is… Zeneileg egy igazi brutális, intenzív Death Metal támadás, mely nem igazán irgalmaz semminek és senkinek, letarol és felőröl mindent, és pontosan ez volt a cél. A dalok alapötletei más-más tagoktól származnak, de közös alkotásnak könyveljük el mindet, hiszen a végeredményben mindenki benne van.
A lemez egyik fő szövegi vonulata a bekezdésben kifejtett érzelmi viharok, azaz az elmúlt pár év alatt megtapasztalt negatív viselkedésformák által keltett érzések. Ezeket főleg hozzánk közeli, avagy éppen távolabbi személyek generálták, de értelmezhető minden személyre, akik éppen a lélek sötét éjszakájában bolyonganak, elveszve a saját lelki mocsarukban. Bízom benne, hogy magukra ismernek a szövegben, melyben már ki is teljesedik a koncepció. Bármilyen mocskot és hazugságot is okádnak ránk, mi soha nem fogunk lesüllyedni a szintjükre és egyenes gerinccel, tisztán intézzük azokat a dolgokat, amiket ezek a homályos árnyak csak aljas, hátulról támadással képesek. Ennyi.
Forever Burning Hatred
‘The purpose to be useful was just a blind-flight
Our fate is written from the beginning
Humanity deserved to die for a long while
Our marks will be buried by the next centuries’
Egy régebbi dalvázlat alapos kibontása után ez egy erősen komplex és agyasabb dallá formálódott, melyben igen sok minden megtalálható. Nagyon szeretjük játszani is, bár nem egy rövid darab, de szerintünk nem tűnik fel, mert igen színes lett.
Itt már a fentebb vázolt érzések konkrétan kivetülnek az egész emberi fajra, melyet személy szerint maximálisan megvetek az élet és a bolygónk totális eltékozlásáért. A fajunk nagy része mindent feláldoz a primitív ösztönök és a pillanatnyi élvezetek, a múlandóság oltárán, ezzel totálisan megsemmisítve és ellehetetlenítve a következő generációk jövőjét. Kényelem, eltespedés, pusztítás és rombolás minden szinten, a frusztrált ösztönök ingerküszöbének egyre magasabbra tornázása és kielégítése a fő célok – megérdemeljük az örökké lángoló megvetést. Egy utolsó, kétségbeesett figyelemfelhívás a mindent felzabáló és romba döntő vég előtt, melyet csakis magunknak köszönhetünk. Nem új téma a metalban persze, de nem lehet eleget beszélni róla, habár nem sok remény maradt már rá, hogy bármi is jobb irányba változhat. Ha létezik pokol, akkor már megvan a jegyünk oda, ez biztos.
Based on a Vile Story
‘Surrounded by your sharp, malevolent lies
Sucking the blood of the benevolent ones
Eating their lives, infecting their minds
Abusing their grace, betraying them once’
Az egyik kedvencem minden téren – zeneileg nagyon más, mint a többi dal, de pont ezért szeretem. Érdekes megoldások és sok törés is van benne, amik alapból nem állnak hozzám közel, de itt valahogy nagyon adták magukat. Ennek ellenére igen szokni kellett ezeket a témákat, nem volt egyszerű menet, de egy igazi színfoltja lett a lemeznek ez a dal.
Szövegileg általában igen árnyaltan és több síkon értelmezhetően szoktam fogalmazni, ez ebben a dalban is így van, de emellett itt olyan konkrét megfogalmazásokkal is operáltam, amik igen ritkán jellemzőek rám. Itt ennek viszont helye van, a The Clandestine Ones-ban elkezdett téma itt csúcsosodik ki, talán nem is érdemes erről többet írni. Nem sok pozitív érzés van a dalokban, de itt érhető tetten a legmélyebb ellenszenvem azok felé, akik minden indok nélkül, hazugságokkal támadnak gyáván, miközben bujkálnak a szemtől-szemben helyzetek és az igazság elől, önmagukat is becsapva. Hiszek a sorsban, mindenkit elér egyszer az őt megillető büntetés a tetteiért. A nagy kérdés persze az, hogy tudni fogják-e, mi miért is történik és hogy tudják-e majd azt a helyén kezelni, vagy még ők háborodnak-e fel a jogos bűnhődés megvalósulása miatt…
Created for Failure
‘We have been searching the reason
Of existence for thousands of years
It was not found
But we spent too much time in the dark
Surrounded by ancient fears
Shaken by eternal doubts
And something has came
Up to the surface
Our life became a rumble without light
A deep dead-faint exiled to lands of atrocities…’
A legegyenesebb dal, kissé leegyszerűsítve talán azt mondhatnánk, hogy valahol a The Clandestine Ones párja, azaz tarol és ledöngöl minden kétkedést, egy lélegzetvételnyi szünetet sem hagyva a hallgatónak. Az effektek, mint minden dalban, itt is a hatást fokozzák, de itt egy igen komoly monológ is belekerült középre – szintén József barátunk által – mely egyfajta esszenciája a mondanivalónak. Ez csavaros módon a booklet-be sem került bele amúgy szándékosan, azaz egyfajta unikum a dalban.
Hogy elbuktunk-e a Paradicsomban vagy sem, azt döntse el mindenki magában, a mi véleményünk ott van a dalban. Hibázásra teremtve – ebből talán már mindent ki lehet találni, nem kérdés, hogy nincs messze a végső bukásunk sem.
Fragile Patterns
‘Törékeny a mozdulat
Félelmet hint el a gondolat
Hogy mivoltom csak áldozat
Szánalmat keltő változat…’
A lemez utolsó dala, mely, hasonlóan a 2016-os lemez záródalához, igen monumentális, epikus és ebből kifolyólag igen hosszú is lett. Zeneileg a feléig igazi Death Metal, de groove-os, fogós részekkel kombinálva, a felétől viszont egy egészen más hangulat jön be, mely elég éles váltás a dal első feléhez képest. Szeretem a hasonló lemezzárásokat és sikerült a lehető legközelebb jutni az elképzelésekhez, a szinti itt a legdominánsabb, igyekeztünk tényleg emlékezetesre venni ezt a részt, amire a magyar nyelvű szöveg is ráerősít.
Tudatosan használtam fel régebbi szövegötleteimet is a dalokhoz, amiket több, mint 20 éve írtam, de nem jelentek meg sehol. A legnagyobb részük nyilván le lett fordítva és át lett dolgozva, de ezt meghagytam magyarul, sokat dob az összképen és nagyon sokak szerint a lemez csúcspontja is egyben. Azóta sokan mondták és írták már, hogy magyarul kéne nyomnunk, de maradunk az angolnál, viszont érdekes fűszer lehet néhol a magyar szöveg. Aki nyitott az efféle szövegekre, érteni fogja az üzenetét, aki pedig nem, annak nem fog tetszeni, ez ennyire egyszerű, azért én bízom benne, hogy az előbbi táborban lesznek többen. A cím elég érdekes, ugyanis minimum négyféleképpen fordítható le, igyekszem ilyen dolgokat belevinni a címekbe és a szövegekbe, hogy lehessen agyalni rajtuk, ne legyen véletlenül sem teljesen egyértelmű.
Re-Born Against Them / MMXIX
‘Well, I’m coming, I’ll be your fate
I overcome the difficulties
All your efforts were made in vain
Now I discourage you from smiling…’
Aki régóta ismer minket, tudni fogja hallgatás nélkül is, hogy mit rejt a cím. Az egyik legelső Angerseed dal 2008-ból (Born Against Them), nyilván igen alaposan átgyúrva és feltuningolva. Érezni rajta, hogy azért merőben más vonal volt még ez, mint az új dalok, ezért is lett ‘csak’ bónuszdal. Igazi védjegy amúgy, koncerten nagy élvezet nyomni és beindulni is jóval könnyebben lehet rá, mint a brutális blastokra, melyekből azért itt is van bőven, de sok a lassabb, groove-osabb rész is.
Szövegileg maximálisan passzol a tematikába, konkréten a vezérfonal 3. darabja, a Clandestine… és a Based… után, mivel anno is aktuális volt az említett eddigi két dalban vázolt gondolathalmaz és azóta is az. A ciklusok csak ismétlődnek újra és újra, de az emberi viselkedés sötét oldala változatlan marad. A dal utolsó sora és az utána jövő hangok egyértelművé teszik, hogy mit is csinálna az ember legszívesebben a 3 ‘testvérdalban’ általánosan lefestett emberekkel és jellemekkel, ennél egyértelműebbek már nem is lehetnénk :).
Lezárásként megint bemásolhatnám a kezdő összefoglalást, de hogy ki mit szűr le a szövegekből és a lemez fő zenei és szövegi mondanivalójából, az már tényleg egyénfüggő. Bízunk benne, hogy sok emberhez eljut a lemez és át tudjuk adni, amit szerettünk volna, valamint hogy minél többen meg fogják érteni és szeretni a dalokat. Nekünk ennyi már bőven elég lesz, ennyivel talán hozzájárulhattunk ahhoz, hogy egy rövid időre elviselhetőbbé váljon az, amikről a dalok szólnak és amiről jelen világunk szól…
Milyenek az eddigi visszajelzések? Szerinted 2020-ban már több Angerseed pólós arcot fogunk látni az utcán? Több embert meggyőzhetnek az új dalok?
Mint említettem, nagyon jók a visszajelzések. Nagyon izgalmas időszak ez, hiszen egyre több visszajelzés és kritika fog születni a lemezről. Hogy több Angerseed pólós arc lesz-e az utcán, azt majd tavasszal látjuk meg, mikor már pólóban lehet járni :), de valószínű, hogy több lesz, már csak azért is mert elég sok pólót eladtunk az utóbbi időben :). Mindig csatlakoznak új arcok és bízom benne hogy ez így is marad. Főleg, hogy azt érzem, egy kicsit szélesebb tábort is elérhetünk az új dalokkal, nyilván Underground szinten. De az biztos, hogy jóval fogósabbak az új témák, mint a nagyon sűrű blastolós régiek, amellett, hogy igen brutálisak is egyben. Nyilván nem fogunk tízezreket eladni és nem fogunk arénákat megtölteni :), de valószínű, hogy több embernek fog tetszeni, mint a régebbi lemezek.
2019-et azt hiszem ettől jobban nem is lehetne zárni, mintegy jól sikerült kiadvánnyal. Mit csináltatok az év utolsó napjaiban?
A megjelenés időzítése talán annyira nem volt szerencsés, abból a szempontból, hogy év végére esett. Elkezdtük ugyan promózni a megjelenés után, de 2019-ben már nem jött le róla recenzió és az év végi listákra sem fértünk már fel. De mindenképpen a saját fesztiválra akartuk kihozni, ez így kerek számunkra. Most már szépen jönnek a kritikák és az interjúfelkérések is. Év végén volt amúgy több bulink is, illetve készítettük elő a promóciót, azaz nem unatkoztunk és durván nem fogunk unatkozni 2020-ban sem…
A jövőre nézve milyen tervek vannak? Mikor kapunk tőletek egy új teljes albumot?
Na, ehhez a válaszhoz egy könyvnyi terjedelem kéne, annyi tervünk van :). Annyit elárulhatok, hogy elég érdekes dolgokkal fogunk tavasszal előrukkolni, ezeket még most nem lőném le, most nyilván az új lemez nyomatása és kifuttatása a fő cél. Koncertezni vele, amennyit csak lehet és ezerrel terjeszteni/promózni, közben pedig belekezdünk a új nagylemez anyagának megírásába. Ez eddig nem volt jellemző, mármint, hogy egy megjelenés után egyből új dalokon agyaljunk, de most már sokkal intenzívebb munkamódszer lesz. Időben, kényelmesen szeretnénk haladni mindennel, megjelenési időpont nyilván még nincs, de az tervben van, hogy sűrűbben szeretnénk lemezekkel jelentkezni a jövőben.
Mivel régóta benne vagy Death Metalban érdekelne, hogy miért tartod ezt a fajta stílust a legvonzóbbnak?
Mondhatom, hogy zeneileg szerencsés korszakban születtem a hetvenes évek közepén, és mikor kisgyerek, illetve tinédzser voltam, folyamatosan tudtam követni a műfajokat, azok fejlődését és terebélyesedését. Ez jóval könnyebb és izgalmasabb is volt, mint egy mostani fiatalnak, akire ráömlik az összes létező műfaj és millió információ, így jóval nehezebb átlátnia a dolgokat. Igazság szerint nem jelenteném ki ennyire egyértelműen, hogy a Death Metal a legvonzóbb számomra, mert rengeteg stílust imádok ugyanolyan intenzitással, de játszani ezt kedvelem a legjobban, ez sosem volt kérdés számomra. Amikor tizenéves voltam, ez a stílus kapott el a legdurvábban és tudtam, hogy ez lesz az utam, de nagyon szívesen kipróbálnám magam más műfajokban is. Viszont ez az, ami a színpadon garantáltan kielégít, a Death Metalban mindig is lesz kihívás és perspektíva, mindig lesznek akik szeretik, nagyon stabil a rajongói bázisa és nem divatból szereti, aki szereti… szerintem örök műfaj lesz, soha nem fog eltűnni!
Kiknek a zenéjét hallgatod szívesen?
Hú, ha én ezt elkezdeném részletezni, soha nem lenne vége :)! Maradjunk abban hogy három nagy csoport van, amiért élek-halok, bár kb. az ötvenes évek zenéitől kezdve jelen korunk legextrémebb vagy legmainstreamebb műfajáig szinte mindent meghallgatok és értékelek. Amik viszont a szívem csücskei: 1. a 70-es évek végének/80-as évek elejének Hard Rock zenéi, főleg a magyar vonulat. 2. A 80-as évek Heavy/Speed/Thrash Metal zenéi, főleg a német vonal és 3. a 90-es évek Death Metal őrülete, főleg az amerikai vonal. De ez egy egyszerűsített kivonat és millió más is érdekel, rengeteg nem Metal zene is nagy kedvencem. Szinte minden műfajban megtalálom azt, ami nekem tetszik, kivéve a mai gépzenéket, amiket sajnálom, de képtelen vagyok befogadni. Viszont nagyon zavar a kívülálló emberek korlátoltsága, az, hogy mennyire nem nyitottak a Metal műfajok felé, miközben mi nyitottak vagyunk más műfajok irányába. Ezzel baromi sok jó dologról maradnak le, és esélyt sem adnak ezeknek a zenéknek az ostoba sztereotípiáik miatt.
Szerinted jobb vagy rosszabb lett a helyzet az eltelt évtizedek alatt egy Death Metal zenekar számára? Gondolok itt a lehetőségekre és a zenekar működéséhez szükséges pénz megteremtésére!
Ez egy elég összetett kérdés… jobb és könnyebb is lett, de egyben nehezebb is. A kilencvenes évek magyar viszonyairól beszéljünk, amikor ugye itt nagyon új volt ez a műfaj, sokan szerették, volt sok jó zenekar is, de a körülmények és a viszonyok nem voltak megfelelőek egy nemzetközi kiugráshoz senkinek. A kétezres évek közepéig elég nagy tömegek jártak a bulikra, nagyon pörgött minden, ma már ez nem jellemző sajnos. Viszont most már sokkal jobbak a viszonyok, kinyílt a világ ugye az internet által is és már jóval könnyebb egy bandának megismertetnie magát, illetve kijutni külföldre komolyabb fesztiválokra vagy éppen komolyabb kiadóhoz, mint régen. Ez régen szinte elképzelhetetlen álom volt csupán, most már nekünk is jóval könnyebb így külföldre koncentrálni. A működéshez szükséges pénz… ha egy zenekarban igazi fanatizmus munkál, tudják saját forrásból is finanszírozni a dolgot egy ideig, de vannak már komolyabb pályázatok például, amikre nyilván előre nem lehet alapozni, de azért érdemes próbálkozni velük. Az Undergroundban alapból nincsenek túl nagy pénzek és baromi nehéz folyamatosan működtetni egy zenekart, illetve az anyagiakat előteremteni rá, szóval tényleg csak a legerősebb éli túl, de nem szabad feladni. A zene az életünk, én speciel e nélkül nagyon nem érezném jól magam a világban. Ezzel a zárszóval zárnám ezt a kérdést.
Köszönöm értékes perceidet. Sok sikert és minden jót kívánok!
A zenekar nevében én is köszönöm az interjút, sok sikert és olvasót kívánunk Nektek a jövőben. Üdvözlünk mindenkit, aki ezt elolvasta, találkozunk a koncerteken! Üdv és Fém!!!
WEB:
https://www.facebook.com/Angerseed
https://angerseedofficial.bandcamp.com