Az Another Way egy 20 éves zenekar Békésből. Sok-sok dalt készítettetek az évek alatt és megannyi koncerten mutattátok meg a tudásotokat. Mennyire változtatok meg 20 év alatt emberileg? Több lett a dühötök azóta 🙂 ?
Bandi: Sziasztok! Ahogy mondod. 18 éves taknyosokból felnőttek lettünk a XXI. századi Magyarországon, végig kellett néznünk már felnőtt fejjel is, mi megy ebben az országban. Amit azért a boldog gyermekévek után baromi nehéz volt elfogadni. Egyértelműen ez adja a banda egyik fő inspirációját.
Gida: Sziasztok! Ahogy én leszűrtem az évek alatt nem változott senki sem a bandában. Ugyanaz a düh és keserv hajt minket. Vagyis az utóbbi években ez a keserű düh inkább csak fokozódott. Az országban gyakorlatilag 20 éve minden szar. Nem működik semmi gördülékenyen, csak a propaganda és a korrupció. Egy tahó maffiát hívunk Magyarország kormányának. Hihetetlen…
Tomi: Nyilván változtunk emberileg is, furcsa belegondolni, hogy én már több időt töltöttem a zenekaron belül, mint az azelőtti életem hossza. Ez idő alatt iskolába jártunk, dolgoztunk, megélhetést teremtettünk magunknak, a világ meg nem lett jobb, van bőven, ami miatt mérgelődhetünk.
Megközelítőleg a felállásotok ugyanaz maradt a kezdetekhez képest. Szerinted miért vagytok ilyen jó zenésztársak? Mi lehet a hosszú élet titka 🙂 ?
Bandi: Szerintem sok tényező játszik itt szerepet. Például az, hogy a zenélésről alkotott képünk ugyanarról a tőről fakad. Egyikünk sem akar ezzel befutni, nagyszínpadokon játszani. Mindannyian a DIY, csináld magad zenélés fanatikusai vagyunk. Nálunk nincs “zenekarvezető”, nincs főnök, aki eljön a próbára kész dalokkal és megmondja, hogy ki mit játsszon. Akármennyire hihetetlen, de nálunk ezek a kegyetlen gyors és pusztító dalok mind jammelésekből születnek. Beindul egy riffel, vagy néha akár egy dobtémával és addig játsszuk, amíg szám nem lesz belőle. A szám nálunk azt jelenti, hogy addig játsszunk az ötletekkel, amíg fel nem vesz egy önálló intenzitást, dinamikát a szám és egyszerűen magától “folyik”. Nem tudom jobban elmagyarázni. Ilyen egyszerű. Ezen kívül ami összetart minket, a békési-viharsarki származás és az ebből eredő mentalitás. Rendszerellenes, engedetlen, ahogy az egyik új szövegben le is írtam. És még hozzátenném azt, hogy mind a hárman, ilyen vagy olyan módon, kreatív figurák vagyunk, amit itt a bandában remekül ki tudunk élni, több formában is. Zenekészítés, szövegírás, borító és grafikai design, és így tovább. Plusz egy dolog: a zenekar bár komolyan van véve részünkről, de mégsem véresen komolyan. Ez mindenkinél egy hobbi, amire szabadidőt fordít, de mégsem mindet… A magánélet más terepeire is juttatunk időt. A próbák, a stúdiófelvételek és a koncertek is általában lelazult, ökörködős hangulatban telnek.
Gida: Szerintem Bandi mindent elmondott. Az évek alatt sok kis zseb rocksztárt ismertünk meg vagy láttunk…haha. Ezek szerencsére max 2 év után eltűntek a homályban. A sok ego és arc soha nem jó, ha egy zenekart sokáig akarsz csinálni. Az otthon mindent megírok egyedül zenekarok sem hosszú életűek… Az Another Way-ben egymásra vagyunk és voltunk utalva. Közös a dalírás és ez így van jól🙂.
Tomi: Eszméletlen sok élmény kapcsolódik az AW 20 évéhez. Hatalmas dolog, hogy a mai napig életben tudjuk tartani, számokat készítünk, koncertezünk. Ehhez persze kell, hogy vigyázzunk rá, kicsit adott esetben visszavegyünk a tempóból, ha egyik-másik tag olyan élethelyzetben van, ami türelmet igényel a többiek részéről. Mindannyian többször költöztünk az évek során, Bandi meg én külföldön is éltünk egy ideig, ezekben az időszakokban nyilván háttérbe szorult a zenekar, de visszagondolva működésünk a 20 év alatt többé-kevésbé folyamatos volt. Egy olyan kicsatolási pont ez a zenekar, amire mindhármunknak szüksége van ebben a sokszor fos világban. A mostani egy jó időszak: egyrészt örülünk, hogy sikerült idén rögzíteni az új lemezt, volt egy 20 éves jubileumi bulink számunkra fontos hazai zenekarokkal, ami nagyon jó élmény volt és kicsit visszarepített minket az időben, novemberben pedig lemezbemutatót tartunk, ezzel az elmúlt 20 év nekem egy kerek történet és büszke vagyok arra, amit ez a banda eddig csinált és képvisel.
Ismét meghallgattam a korábbi lemezeket és az újat is. Szerintem egyértelmű a szintugrás. Nyilván mindig mindenki azt mondja, hogy a legújabb a legjobb, de nálatok szerintem nagyon igaz, hogy minden album jobb lett. Te hogyan látod, mit mondanál a megjelent korábbi lemezekről, mit emelnél ki velük kapcsolatban?
Bandi: 100%-osan egyetértek veled ebben. Minden lemeznél célunk volt és a jövőben is az lesz, túlszárnyalni az előzőeket. Zeneileg és hangzásilag is. Az előző lemezekkel is elégedett vagyok, az újjal meg főleg. Mondjuk a Békés Idők meg az Egy álommal szegényebb EP hangzását mai fejjel azért átgondolnám. Az eszetlen darálás ellenére, kezdettől fogva dalokban gondolkodtunk és ez a mai napig így van. Elsősorban jó dalokat igyekszünk írni, amikben vannak megjegyezhető témák zeneileg és/vagy szövegileg is. Ebben a tekintetben szerintem mindegyiken vannak telitalálatok, fel is sorolom a személyes kedvenceimet a lemezmegjelenések sorrendjében: Mindenen kívül, Az élet tiszta öröme, Elkerülhetetlen ellentét, Tegnapok, Mocsár, Aranykorba újra és újra, Egy álommal szegényebb, az újról pedig legyen az Álomvilág. Persze lehet, hogy holnap már másokat mondanék.
Tomi: Mi haszna lenne lemezt készíteni, ha nem tudsz újat mutatni a korábbiakhoz képest? Nálunk legalábbis ez a felfogás. Minden felvétel leképezi az adott korszakát a bandának, emiatt utólag nem is változtatnék rajtuk. A Békés Idők és a Szertfoszló Álmok Között anyagok a zenekar legmozgalmasabb időszakához tartoztak, akkor voltunk kora huszonévesek és szinte minden hétvégén mentünk pénteken és szombaton is, felszálltunk a vonatra meg buszra a hangszerekkel és zenéltünk valahol, az ország legkülönbözőbb pontjain. Ekkoriban volt olyan év, hogy 40 koncertet nyomtunk, Füzesgyarmattól Mátranovákig tényleg bárhol. Erre az időszakra nagyon szívesen emlékszem vissza. Így a jubileumi évben többször gondoltam rá, hogy jó lenne ezeket az élményeket valamilyen formában dokumentálni, meglátjuk, hogy ebből mi lesz.
Szóval rátérve a legújabb „Csillagok kutyaláncon” című albumhoz, azt kell mondanom, hogy mind hangzásilag, mind zeneileg az eddigi legjobb lett. Mit kell tudnunk erről a kiadványról, kérlek mondj el mindent!
Bandi: Zeneileg természetesen a szokásos védjegyeinket akartunk egy minden eddiginél jobb elegybe összegyúrni. Elszabadult gyorsvonat módjára pusztító grindcore, kalapálós old school HC, végletekig gyorsított punk tempók, néhány breakdown-nal és itt-ott dallamos gitártémákkal vegyítve. Hadd térjek rá a lemezcímre és a szövegekre. Sosem voltak nálunk ritkák az irodalmi- és kulturális utalások, és ez most is így van. A Csillagok kutyaláncon egy Ladányi Mihály nevű viharsarki költő egyik kötetének a címe. A címmel a viharsarki embereket jellemezte. Egyetértek vele! A Viharsarok, azaz Békés megye, számomra Magyarország legvarázslatosabb része. Az itt élő emberek, és nyugodtan mondhatom, hogy a bandatagok itt élő ősei, óriási hatással voltak rám. A Viharsarok legnagyobbjai, Áchim L. András, Sinka István és Féja Géza közvetlenül is hatottak a lemezre. Nem akarok most nagyon belemélyedni ezekbe a dolgokba, de tényleg ajánlott elmerülni Áchim munkásságába, elképesztő, hogy ilyen történelmi alakokat hogyan titkosítottak az elmúlt 100 év során. Hol tarthatna ma Magyarország, ha az ő országról alkotott víziója tudott volna érvényesülni az első világháború után? Ugyanígy azt gondolom, hogy Féja Géza Viharsarok című könyvét mindenkinek el kell olvasnia. Döbbenetes! És az is, hogy képesek voltak az írót izgatásért bíróság elé állítani az 1930-as évek végén a könyv miatt. Ebből táplálkozik a Viharsarok II és I című nóta. De igazából részletesebben itt most nem akarok belemenni a szövegekbe, mert azokról fogok majd a banda Facebook oldalára külön-külön kis magyarázatokat, kommentárokat is kitenni nemsokára, mert nagyon fontosnak érzem a mondandót. Zeneileg és szövegileg is ízig-vérig 100%-os Another Way eszenciának érzem a lemezt.
Az előző albumotok 2013-ban jelent meg, igaz ’19-ben egy EP-t kidobtatok, de azt leszámítva nagyjából 9 év csend volt. Miért volt ez a nagy törés, mi történt veletek?
Bandi: Voltaképpen semmi különös, csak pont abban az életkorban voltunk ott, amikor nagyon zajlott minden. Magánéleti problémák és tragédiák, házasodás, házfelújítás, egzisztenciateremtés. Aktívan koncerteztünk, attól függetlenül, hogy lemezt nem adtunk ki. De nem akarom elhallgatni a teljes igazságot, nekem személy szerint ez volt az egyetlen alkalom a banda életében, amikor úgy gondoltam, hogy az előző lemez szintbéli megugrása nehézséget fog okozni. Az idő rövid története szerintem irgalmatlanul erős lemez lett és egy darabig frusztrált, hogy ennyire magasra került a léc. De utána persze ezt helyre raktam magamban és inspiráló kihívásként fogtam fel.
Gida: Fuh. Én megjártam a mennyet és a poklot egyaránt ezen idő alatt. Voltak azért koncertek, próbák. Kidobott dalok.
Tomi: Mivel semmilyen kényszer nem volt rajtunk azzal kapcsolatban, hogy mikor adjunk ki új lemezt, megengedhettük magunknak, hogy ennyi idő teljen el a legutóbbi óta. Most úgy éreztük, hogy erős anyagot tudunk csinálni és hát szépen keretezné az elmúlt 20 évet egy új, teljes hosszúságú felvétel. Ezt a keretezést egy kis zenei fikcsiként meg is csináltuk: a lemez (kvázi) utolsó számának végén a 2002-ben legelsőként megírt Mindenen kívül c. dalunk kezdőtémája jön vissza.
Mikortól kezdtetek dolgozni az új dalokon, mikor éreztétek úgy, hogy itt az idő?
Bandi: A lemez körülbelül másfél év alatt született meg, nagyjából valamikor 2020 vége és 2022 áprilisa között. Csak hétvégente tudtunk próbálni, akkor sem mindegyiken, így pár hetes kihagyásokkal és extra hosszú, 4-5 órás próbák során születettek meg ezek a dalok. A próbák végére már nagyon rottyon voltam az órák hossza tartó folyamatos blastbeattől és darálástól, de hát ilyen ez a popszakma.
Gida: Igen. Az elmúlt másfél évben írtuk. 100%-os közös munkával. De tényleg full közös volt minden. A zene, a szöveg. A hatások is amik értek minket zeneileg és közéletileg is hasonló. A lemezt Gyulán vettük fel Siminél (No Silence stúdió) aki szintén klasszikus békés megyei arc 🙂.
Tomi: Nálunk ezek a próbák a zenei végeredmény szempontjából nem annyira hatékony összejövetelek, hiszen sok időt szánunk a különböző ötletek kipróbálására, amikből ha mindhármunk szűrőjén átmegy, akkor számok is lehetnek. Ezek a jammelgetések legalább olyan élvezetes részei a zenélésnek, mint amikor a lemezre felvett számokat élőben játszuk. Rengeteg olyan zenei ötlet, vagy sokszor komplett szám keletkezett most is, ami végül nem került felvételre. Nem siettünk a számkészítéssel, de azt gondoltuk, hogy frankó lenne a 20 éves jubileum környékén megjelentetni az anyagot. Ez végül össze is jött.
Bandi: A szövegírást azért annyival kiegészíteném, hogy ez azért nem úgy működik, hogy közösen leülünk és soronként összerakunk egy szöveget. Egy-egy szöveget általában egy ember ír meg, utána pedig közösen, de csak általában már a stúdiófelvételek során, konkrétan ráfaragjuk a számra. Rengeteg felesleges sor és szó kihullott már így, akárcsak a zeneírásnál a riffek. Vagy átalakítunk, átfogalmazunk sorokat. Ezekből a közös agyalásokból szoktak kialakulni a végső dalszövegek. A szövegekről az én részemről annyit, hogy rengeteg agyalok rajtuk és nagyon fontosak nekem személyesen. Személy szerint eddig az Aranykorba újra és újra című szám szövegét tartottam a legjobb erőfeszítésemnek az Idő rövid története lemezről, most pedig úgy érzem, hogy a Másik Magyarország-ban és a Társadalmi AIDS-ben nagyon, nagyon komoly sorokat sikerült leírnom.
A 14 tracket tartalmazó dühös, gyors és semmit nem kímélő zenétek fejlettségi szintjét hová tennéd a korábbiakhoz képest? Miben változtatok, fejlődtetek?
Bandi: 20 évvel ezelőtt negyedennyi blasttől a vállam begörcsölt, fájt a csuklóm és minden bajom volt. Paradox, de idősebb koromra ezek teljesen eltűntek és görcs nélkül le tudom nyomni a bulikat és a próbákat. Ebben én biztos, hogy fejlődtem, de a többiek is. Felvettük a tempót, hogy egy rossz szóviccel éljek. Hogy mennyiben fejlődtünk más tekintetben, ezt nehéz megmondani. Pontosan tudjuk mit akarunk csinálni, zeneileg és szövegileg is.
Gida: Biztos akad fejlődés, mint minden zenekarnál. Vannak még most és lesznek is tök egyszerű dalok, mint a Rossz Vallás aminek a zenéjét a közös nagy kedvenc, a Bad Religion inspirálta 🖤🙂.
Bandi: Sőt, lehet, hogy nem csak a zenéjét, hanem például a címét is. Haha. A szám szövege amúgy nem saját, hanem egy Sinka István vers, a Hazug demokráciához néhány sora.
Tomi: Nyilván van némi fejlődés technikailag, hiszen 20 év alatt azért jut ideje az embernek arra, hogy a gitárt vagy a dobverőt a kezébe fogja és már csak ez önmagában is azzal jár, hogy biztosabban bánik a hangszerrel. Engem a hangszeres technika, tehát gitározás, mint olyan, soha nem érdekelt különösebben. Nekünk van egy zenei eszközkészletünk, amit el tudunk és akarunk játszani, nagyjából a kezdetektől, ezen belül szeretnénk minél jobbak lenni. Ez mondjuk egy primitív (ami itt nem egy pejoratív jelző) d-beat bandához képest tágabb, mert mondjuk vannak változatosabb tempók a zenében, meg pár helyen dallamosabb gitártémák, de valószínűleg bármilyen tanult zenész meg mondhatja ránk, hogy mi nincs a helyén zeneileg. Mindenesetre a legfontosabb, hogy zeneírás tekintetében teljes mértékben egy hullámhosszon vagyunk.
Egyelőre Bandcamp és Youtube oldalán érhető el, de az év vége felé CD és bakeliten is megjelenik az album. Szerzői kiadás lesz, vagy esetleg valamelyik kiadónál lát napvilágot? Hol lehet majd megvásárolni?
Bandi: A bakelitet a Drinkin Beer in Bandana Records fogja kiadni, ez a november 4-ei lemezbemutató buliig biztosan meg fog jelenni. Lesz CD verzió is, ezt mi magunk, a banda fogjuk csinálni DIY módszerekkel. Ez egy nagyon különleges és meglepő borítót fog kapni, de hadd ne lőjem le a poént előre. Amint megvannak a fizikai verziók, közzé fogjuk tenni, hol és mikor lesz kapható.
November 4-én lesz a lemezbemutató koncertetek a Dürerben hasonló zenekarokkal. Milyen lesz ez az este? Kérlek mondj néhány motiváló szót, hogy invitáld jobban a zenére fogékony embereket. 🙂
Bandi: Sajnos egyelőre csak ennyit tudok róla, hogy november 4-én lesz. Még nem tudom, milyen zenekarokkal fogunk játszani. De hamarosan várható róla egy facebook event és abból minden ki fog derülni. Ezt is a Drinkin Beer in Bandana Records szervezi.
Gida: Ahogy Bélát ismerjük kurvajó bandák lesznek majd és köszönjük neki, hogy játszhatunk majd ott. Bízok benne, hogy lesz Step On It is.
Mi az amit még érdemes tudnunk rólatok és szívesen megosztanál a rajongókkal?
Bandi: Készülünk egy meglepetéssel, még egy hangzóanyag formájában, azt nem ígérem meg, hogy idénre, de a belátható jövőben. Ez egy nagyon rövidke anyag lesz és szerintem mindenkit sokkolni fog, de ennél többet nem akarok róla elárulni.
A grindcore / punk / HC összevissza vagdalása a stílusotok leginkább. Véleményem szerint olyan minőségben, ahol ti vagytok jóval nagyobb ismeretségre kellett volna szert tennetek, főleg, hogy 20 éve léteztek. Foglalkoztat ez titeket? Meg vagytok elégedve az eddigi „sikerekkel”? Mit lenne jó elérni az elkövetkezendő években?
Bandi: Valamelyik előző kérdésben már utaltam rá, hogy ez egyikünket sem foglalkoztatja. Én úgy gondolom, hogy bőven van a világban elég ember, aki hallgat minket. Rendszeresen kapunk visszajelzéseket a koncertekről, lemezekről, a hallgatóink folyamatosan keresik a lemezeket, a merch-öt, folyamatosan hívnak minket koncertekre. Minden egyes új lemezzel újabb embereket érünk el. Nekem ez bőven elég. Egy jövőbeli tervem van, ami nagyon szeretném, ha megvalósulna. Szeretnék fellépni a Fekete Zaj-on az Another Way-jel.
Gida: Underground mindörökké. Az egyetlen út. Szeretnék még a kislemez után még egy nagyot. Témák jönnek folyamatosan csak erős a szelekciózás. Ami nagyon más, az megy máshová. Például imádom a raw punkot és azokat a témáimat ki tudom tombolni a 24/24 zenekarban.
Az utolsó „Millennium” dalotokról mit mondanál, mert az kicsit kilóg a sorból? Miért volt ez fontos számotokra? Mennyire szerettek kísérletezni?
Bandi: Már régóta hagyomány nálunk, hogy az utolsó track egy kicsit elüt a többitől. A Szertefoszló… lemezen az utolsó szám végére odakevertük az “Indulj el egy úton” c. népdalt, a Holtágak lemez végére egy meghatározhatatlan stílusú, cím nélküli metalzúzda került. Az idő rövid története végén Viharsarki Álom néven a Holtágak lemez nyitódalát, az Élet nem vész el-t alakítottuk át egy post-rock instru elszállásba, de most húztuk a legmerészebbet és a kimaradt, fel nem használt dalszövegekből csináltunk egy trap/rap förmedvényt a stúdióban készített zenei alapra. A rappelés elkövetője én voltam. Az egész ott született a stúdióban, teljesen spontán módon. Szeretünk kísérletezni, de nem visszük túlzásba, az ilyen jellegű zenei ötleteket inkább más név alatt adjuk ki (lásd Kőrös, Dallas, Halál Csernobilban).
Köszönöm a válaszokat és én nagyon remélem, hogy sokáig megmarad ez a hatalmas lendület az Another Way évei során!
Bandi: Nagyon szívesen és köszönjük a lehetőséget! A lendületről a továbbiakban is gondoskodunk 😊
Gida: Köszönjük szépen! Üdv mindenkinek! És vigyázzatok egymásra!
WEB: