A kérdésekre Algras válaszolt.
Az Aornos életében eljött a tizedik év. Véleményem szerint nagyon sok minden történt ez idő alatt, még ha viszonylag „kevesebbet” is szerepeltek a médiában. Annak idején egy nagyon komoly elhatározás alapján megszületett az „Orior”, egy vérmocsáros hajnalon. 10 dal + 1 Emperor feldolgozást hallhatunk! Véleményem szerint a belőle áramló erő, és harag, megfelelően karmol, de vannak kivetnivalók! Hogyan képzelted el az első Aornos albumot és te magad mennyire vagy elégedett vele, főleg ennyi idő után?
Ha az a kérdés, hogy annak idején – 1998 táján – hogy képzeltem el, akkor a válasz az, hogy azt sikerült megvalósítanom. Persze azt a megjelenéskor is tudtam, hogy miken lehetett volna változtatni, de azt tudni kell, hogy a bemutatkozó anyag különböző dalainak megszületése az időben nagyon hosszan nyúlik el. Van olyan rész, ami már 98/99 tájékán megvolt, és van, ami csak 2014-ben lett hozzáírva. Összeségében nagyon elégedett vagyok az anyaggal még most is, főleg, hogy tudom, milyen körülmények között, mennyi kálvária után, milyen technikai feltételekkel láthatott holdvilágot. Erről az albumról nem kevés dal a mai napig a legjobban sikerült Aornos-szerzemények közé tartozik és ezek közül néhány – élőben most először – a jubileumi koncerten is előkerül.
Az Emperor mit adott és mit mutatott neked a zenéjével? Mi kering az eljátszása közben az elmédben? Mit szólsz Ihsahn („új” korszakos 2006+) munkájához?
Az a helyzet, hogy már jó néhány éve eljutottam oda, hogy elmondhatom: túlságosan jól ismerem az Emperor zenéjét, vagyis az általam szanaszét lett hallgatva. Sajnálom, mert tudom, hogy egy Emperor-koncert sem adná azt ma érzésileg, amit mondjuk 18-25 éves koromban, és ezen a tényen az meg főleg nem segít, hogy már nem is tudom, hányadik világkörüli turnékört csinálják jobbára első két albumra építve, ami meg nyilván a kuriózumértéken csökkent, nem kicsit. Jó lenne e téren amnéziásnak lenni… Ennek ellenére anno nagy hatással volt rám, főleg az „Anthems At Welkin At Dusk”, de mivel az Emperor azon ritka zenék közé tartozik, amik jogosan vannak szinte a végsőkig hájpolva, nincsenek rászorulva az én dicshimnuszaimra sem.
Anno olyan érzések keringtek bennem például az Ensorcelled By Khaos eljátszásakor, mint a saját dalaim közben: a teljesség érzete, kozmikus szférák ostromlása, egyszóval a legmagasabb black metal számomra.
Ihsahn szólópályája dalaiból van, ami tetszik, van ami kevésbé, de valamiért eddig nem éreztem különösebb ingerenciát, hogy olyan mélyen beleássam magam az összes anyagba, mint egykor például az Emperor esetében.
Az „Alea Iacta Est” EP egy nagyrészt feldolgozásokból álló gyűjtemény. Itt a következő dalokat szeretném kiemelni: Alea Iacta Est, From the Nameless’ Pit, A Halál dalol (Bonanza Banzai cover). A két új szerzemény már egy továbbérlelődött Aornos szülemény, a Bonanza Banzai feldolgozás pedig elképzelhető, hogy alkalmas volt a pokol mélyében a megfelelő átkenésre! Mit fűznél hozzá? A többi feldolgozást is fontos megemlíteni, röviden arról is beszélhetsz :)!
Köszönöm! Az Alea Iacta est és a From The Nameless’ Pit is olyan szerzemények, amikre a mai napig maradéktalanul büszke vagyok.
Az „Orior” megjelenésekor már megvolt vagy 3 új dal (Into The Night, From The Nameless’ Pit, Quasar), de felmerült bennem, hogy ezután a nem kicsit tömény bemutatkozás után lehet, hogy jót tenne nekem, ha feldolgozásokban lubickolhatnék. A Bonanza Banzai feldolgozásról szólva (A halál dalol) elmondhatom, hogy én az Aornos verziót inkább átiratnak nevezném, mint tribute dalnak. Elég sok plusz dolog lett belepakolva zeneileg, és a végén hallható egy még nem annyira sokszor előrángatott részlet is Chopin – Funeral March művéből. Egyébként ennél a dalnál a mondanivaló, a cizellált megfogalmazás olyan eltalált, ami mellett a legtöbb dark, black, death, netalán doom szöveg nagyon naivnak, felületesnek, majdhogynem gyerekesnek tűnik. Na persze ajánlott olykor a művészt és a művét elválasztani, mert már jó régen nekem is erős fenntartásaim vannak Ákos mértéktelenül túlburjánzó egoizmusával, prófétikus gúnyát öltő, kárhoztató kinyilatkozásaival, a (hamis) keresztény felsőbbrendűségét propagáló szólamaival kapcsolatban, ami némi sajátosan értelmezett hamvasizmussal, máraisággal, túlbecsült konzervativizmussal, de leginkább kapitális sznobizmussal van nyakon öntve.
Akkor a legtömörebben a többi feldolgozásról.
Eredendő Bűn? (Carcharoth): Ma már csak szeretnék ilyen szövegeket, ilyen spontán módon megírni, mint ahogy itt, a legelső zenekarom esetében sikerült. Mind szövegileg, mind zeneileg akár tiszteletbeli Aornos-dal is lehetne, ami nem csoda, mivel eredetileg is majdnem az lett.
Eyes to See, Ears to Hear (Morbid Angel): Adta magát, mert nekem a Morbid Angel a death metalban ugyanaz volt, mint az Emperor a black metalban: abszolút uralkodó. Azonkívül a jó kis lovecrafti szövegvilág itt is szimpatikus.
Far Above Trees (Sear Bliss): Szerettem volna magyar vonatkozású black metal feldolgozást is, ezért választottam eme dalt. Minden zenei, dalírói hibája ellenére a Phantoms album kedves emlék, ami még abban a nagyszerű zenei érában született, ahol sok más mára már klasszikussá érett anyag is.
Az Első, az Utolsó, és az Egyetlen (Land of Charon): Az LOC zenéjét teljes joggal lehet dark-nak nevezni, ugyanis náluk tényleg a Lét legárnyékosabb, legmélyebb, legszentebb misztériuma van prezentálva az elszállós, magával ragadó zene által, ami a kivételes, intelligens, költői szövegekben is megnyilvánul. A mágikus hangú énekes Janeth (R.I.P.) pedig a világ egyik legszebb és legkifejezőbb nyelvén, magyarul tolmácsolta gondolatait, amik angolra fordítva valószínűleg sokat vesztenének értékükből, különlegességükből. Szerintem kuriózum feldolgozás, ami jól sikerült. Tiszteletadás egy olyan magyar kult dark csapat felé, amely sohasem kapta meg a hozzájuk méltó ismertséget.
A következő évben jött a „Mors Sola”! Tulajdonképpen ez egyenes folytatás, nagyban hasonlít a bemutatkozáshoz, viszont egy minden téren jobban átgondolt, kidolgozottabb 9 track, hozza az elvárt színvonalat! Mennyire kapott nagyobb figyelmet és miben tér el véleményed szerint a 2016-os munkád eredménye?
Köszönöm az észrevételt, bár a „jobban átgondolt” jelzőt nem érzem indokoltnak, illetve ez ugyanúgy érvényes az első anyagra is de amúgy igen; volt is egy ilyen nem titkolt szándékom a „Mors Sola” létre hívásával, vagyis arra is tekintettel voltam a dalok megírásakor, hogy alkalomadtán élőben is ütős módon hangozhassanak. Ez az „Orior” esetében nyilvánvaló módon nem lehetett szempont. Ezenkívül számomra az is tanulság, hogy a szinte spontán, mindenféle görcsölés nélküli, gyorsan manifesztálódott dalok legalábbis méltók, vagy olykor talán még jobbak is, mint a régebbi, sokszoros utómunkálattal járó, rengeteg időt felemésztő társaik.
Eszmei téren és egyáltalán a zene milyenségét tekintve maradt a szofisztikált megközelítés, azzal a különbséggel, hogy most a szövegeket tekintve nem csupán saját kútfőből merítettem, hanem olyan szerzőkéből is, akiknek a munkásságával erősen rokonszenvezek, és akiket közel érzek a magam szellemi világához; például Nietzsche, Novalis, Poe.
Igazából nem mondhatnám, hogy nagyobb figyelmet kapott, mint az „Orior”, nagyjából ugyanannyi recenzióra emlékszem, mint az első album esetében. Meglehetősen jó kritikák, észrevételek jöttek ez esetben is, de szerintem az általad is megfogalmazott különbséget többen is észrevették, akik vették a fáradtságot és tényleg figyelmesen hallgatták a zenét.
A diszkográfiádban egy EP következik, amin ismét feldolgozás dalok szerepelnek. Összesen 6 gondosan kiválasztott dal a Satyricon, Morbid Angel, Emperor, Arcturus, Thorns és a Limbonic Art-tól. Egyértelműen kijelenthető, hogy ők hatottak rád legjobban, vagy még sokáig sorolhatnád a zenekarok nevét? Egyébként a dalok sorrendje mi alapján állt össze, vagy semmi különös nincs ezen, csak egyszerűen így alakult?
A dalok sorrendjét akkor így találtam helyénvalónak, és ezek szerintem elég közel állnak hangulatilag az Aornos zenéjéhez, illetve egymáshoz képest sincs nagy eklektika. Mondjuk úgy, hogy egy koncerten egy adott saját dal után következve nem lenne egyik sem túlzottan nagy kontrasztban, legalábbis ebben a formában, ahogy itt vannak tálalva.
Nyilvánvalóan hatással voltak rám annak idején ezek a zenék, ám azért nem egyforma mértékben, nem minden tekintetben és nem mondjuk egy teljes életművet nézve. Sőt, ez még az Emperor esetében sem igaz, mert valójában ez maradéktalanul csak az első két albumot jelentheti a létező négyből.
Ezután jött a Fekete Terror Productions által a „Hymnen an die Nacht” split, amin a De Profundis zenekarral osztoztok. Itt 2 újra felvett szám helyezkedik el, ami szerintem sokkal jobb lett így, mint elődje, + 1 Arcturus feldolgozás. Hogyan jött létre a Fekete Terror Productions kiadó, De Profundis zenekar és az Aornos kooperáció? Kinek mi volt a fontos, milyen értékeket említenél meg ezzel kapcsolatban? Mennyire lehet kapni még ebből a kiadványból?
Kellemes emlék ez is és csak úgy, mint az előbb emlegetett „From The Deep” anyagot is tartalmazó, díszdoboz gyűjteményes kiadás, a „2014-2017 Tape Collection” (pazar, egyedi kivitelben!), valamint a „The Great Scorn” tape verziója a Fekete Terror Productions főnökének, Dudás Attilának köszönhető, emellett mindegyikhez Anvil Kvlt készített remek borítókat. Bár nyilvánvaló módon különbözik a két zene, az atmoszférát tekintve mégis az Éjszaka lényegét fogja meg mindkét formáció. A De Profundis esetében egy álmodozósabb, sötéten romantikus, olykor folkosabb, de mégis komor oldalról, míg az Aornos-nál ez egy mordabb, súlyosabb megközelítésben valósul meg. Jó lenne a jövőben is hasonló split valamilyen releváns zenekarral, zenével.
Ebben az évben (2018) még megjelent a „The Great Scorn” új lemez. Ez már bőven meggyőző, amit itt hallunk. Jobb hangzás és szerintem több az egyediség benne. Talán nevezhetjük egy új „korszaknak”? Milyen változásokat említenél az előkészületek terén és a pokol erejének átadásával kapcsolatban? Az eddig kiadott albumok között ez lett a legkedveltebb, vagy tévedek, mert nem mindig a legújabb a legjobb 🙂 ?
Talán költői túlzás lenne „új kor nyitányának” nevezni, de mindenesetre a The Great Scorn mondható a leginkább koncepcionális műnek a 3 teljes album közül, noha ez sem az teljes mértékben. Egyfajta apokaliptikus jelleg végighúzódik az egész anyag gerincén. Másfelől pusztán e téren ez nyilván nem túlzottan nagy innováció, tekintve hogy minimum a hetvenes évektől létezhetnek ilyen apokaliptikus koncepcióban fogant zenei művek. Zenét tekintve nem érzek kardinális különbséget a korábbiakkal, a lényeg most is ugyanaz, ám lehet, hogy a négyszer feljátszott ritmusgitársáv és a különösen markánsra sikerült basszusgitársound okozhat ilyen benyomást, többek között. A basszusgitár impozáns hangját tekintve egyébként én magam sem értem, hogy milyen különös konstelláció kellett ehhez, ugyanis a szóban forgó hangszer – finoman szólva – nem éppen egy professzionális darab…
A „legjobb” nyilván szubjektív jelző ez esetben, de ha egy egész anyagot kell nézni, akkor hangulattól függően bátran lehet ezt, vagy a „Mors Sola”-t, vagy a „Pre Divine”-t nevezni ennek. Szóval igen, nem mindig a legújabb a legjobb, de ez mindig attól függ, hogy mi a perspektíva. A „Pre Divine” simán a legjobb bizonyos szempontból. Ami meg ugye a „legújabb”.
Ismét a Fekete Terror Productions jóvoltából jelent meg egy gyűjteményes kiadvány a „2014-2017 Tape Collection”, ami a régebbi korszakot öleli fel. A négy „jégcsákány”, ami a vérmocsárban is hatásos, milyen erővel rendelkezik együtt? Hogyan látod, így utólag a 2017-es korszakig az Aornos munkásságát?
2017 legvégén jött létre végre az általam már régóta áhított élő felállás, és ez nyilván új, időben nehezebben megvalósítható kihívások elé állította az addig egyszemélyes projektként létező Aornos-t. Ennek következtében ritkultak a megjelenések a 2018-as The Great Scorn után, mivel a mindenkori felállások tagjai sosem egy helyről származtak, és az életritmusok is különböznek; ennek következtében sokszor még egy próba leszervezése is tortúrába hajlott, hajlik. Illetve rajtam kívül az Aornos a legtöbb tagnak legalább másodlagos, vagy még inkább sokadlagos fontosságú az életében, ezért nem mindig haladtak, haladnak úgy a zenekari történések, ahogy kívánatos lenne.
Következett egy csendesebb időszak, amikor is 4 éven keresztül „csak” single kiadványok jelentek meg. Itt kezdődött egyfajta átalakulás, változás? Mennyire voltál ebben az időszakban aktív valójában?
Az előzőkből már félig-meddig jön a válasz: igen, valóban; még az erre a nem túl sok koncertre való felkészülés elvitte/elviszi a zenekari lét nagyrészét, de tekintve, hogy milyen összetettségű, élő játék tekintetében milyen nagy kihívásokat rejtő zenéről van szó, már egy-egy koncert megvalósulása is jelentős eredmények mondható. Főleg, ha azt nézzük, hogy ez az egész hobbiszinten, kedvtelésből zajlik, finoman szólva nem túl támogató zenei, szűkebb és tágabb értelemben vett élőhelyi környezetben. Egyébként az ihlettel, aktivitással részemről sohasem volt különösebb gond, bármelyik időszakban születtek dalok, sőt a „Pre Divine” óta – ami már hosszú évekkel ezelőtt teljesen készen volt – már született 5-6 „új” dal elég régen (azaz több éve), csak most ezek háttérbe lettek szorítva, mert azt gondolom, hogy a már eddig nyilvánosságra kerülő dalok sem lettek kijátszva, és ekkor nagyon enyhén fogalmaztam…
…és most eljutottunk az egy éve megjelent, „Pre Divine” című legprofibb munkáig. Új kiadó, valamelyest új irány, még több egyediséggel, de érzek egyfajta visszakanyarodást is, mintha egybegyúrtad volna az évek legjobb ötleteit. Mit fűznél hozzá?
A „Pre Divine” szerintem is úgy változtat, hogy egyúttal meg is őriz, ez abszolút direkt szándék. A zenét illetően még most is nagyon lelkes vagyok, mert a „csináld magad” mozgalom keretében a keverési jellegű munkálat során tán több százszor vagy ezerszer is végig kellett hallgatnom a zenét az elejétől a végéig, de mégsem untam rá, vagy pláne nem gyűlöltem meg, ami pedig kívülről nézve simán érthető is lehetne.
Mester Róbert markáns dobolása és Kovács Attila fretless basszusjátéka már eleve ad egy új ízt a korábbiakhoz képest, bár a fentebb említett gondolat fényében természetesen szerencsére semmilyen drasztikus stílusváltás nem történt. Drótos Gábor fantasztikus csellójátéka talán kevésbé feltűnő a lemezen a keverési arányok miatt, de az is nagyban hozzájárul az összképhez.
Erről a lemezről bármelyik dalt indokolt lehetne nyomni élőben is, de ugye már egy albummal korábban is felvetődött, hogy akkor melyik dal nem fér már bele egy standard műsoridőbe, szóval ez idővel csak rosszabb lesz, de ezt megpróbálom valahogy elfogadni.
Egy picit visszatérve a régi időszakhoz, ha már beszéltünk a Fekete Terror Productions kiadóról, akkor szerintem fontos megemlíteni, hogy a Symbol of Domination Prod. hosszú ideig partner volt a kiadásban, tehát a korábbi kiadványok nagyrészt neki köszönhetők. Mennyire neveznéd számodra megfelelőnek a munkáját, így utólag? Jól működött a kommunikáció köztetek?
Sokáig semmi gondom nem volt Alekszejjel, sőt, első szóra kiadta az összes Aornos cuccot egészen a Pre Divine-ig, amikor is már direkt nem kerestem meg őt. Mindig küldött 50 darab példányt ingyen a CD-kből, hogy legyen mit árulnom nekem is, mint alkotónak, ő pedig terjesztette, árulta az ő által legyártott példányokat, ahol tudta. Szerintem ez így korrekt együttműködésnek mondható. Mindössze a borítót kellett megterveznem és a zenét elküldeni wav formában; ma már tudom, hogy egy ilyen deal nagyon is a jobbak közé tartozik.
Egyszer aztán, kb. két éve rendeltem tőle még „Orior”-„Mors Sola”-„The Great Scorn” CD-ket, mert én már kifogyóban voltam. Ki is fizettem előre az egész pakkot, de az árú csak nem akart jó darabig megérkezni, szóval ott már volt gond a megbízhatósággal még akkor is, ha közben kitört a háború és ez őt, mint fehérorosz kiadót is érintette. Át is kellett tennie a székhelyét, stb.
Ezért kezdtem más kiadókban gondolkodni a „Pre Divine” kapcsán, de még ha nem is lett volna semmi gond, ennyi idő elteltével amúgy is ki akaratam próbálni más opciót is, mint a biztonsági játékot.
Most jelenleg a Metal.hu-nál vagytok, ahol a „Pre Divine” megjelent. Ez is lehet olyan hosszú együttműködés, mint az előbbi kiadónál? Milyen különbséget érzel a kettőjük munkája között?
Egyelőre még nem lehet tudni, igazából erről az egy anyagról volt szó. Vannak különbségek nyilván a különböző kiadók mögött, ami a mögöttük álló személyek különbözőségéből is ered, de az igazat megvallva, hacsak nem vagy valóban valami frekventált, valóban nagy befolyású és olajozottan működő kiadónál, ami netán még anyagilag is be tud szállni valamilyen költségbe, akkor nagyjából mindegy, hogy milyen kiadónál vagy. Ebbe is nagyrészt a zenekarnak kell beletenni melót, és hát nem mellesleg a pénzt. Persze annyi előnye még így is lehet a dolognak, hogy elvileg megjelenhetsz olyan felületeken, ahol elméletileg nem tudnál. Bár most őszintén, ha erről beszélünk, teljesen mindegy, hogy 10-en, 100-an, 1000-en vagy 10 000-en hallgatnak meg valami online felületen, ettől még nem lesz olcsóbb a kenyér, de például egy pólószett kihozása sem.
Fontos megnevezni az évek múlásánál, hogy egy ideje, már komplett zenekarról beszélünk, nem egyszemélyes projektről. Miért és mikor érezted szükségét a társak felkutatására? Az elején ilyenben nem is gondolkodtál?
Erre szerintem már pedzegettem a választ akaratom kívül egy korábbi kérdésnél: szerettem volna, ha ez nem mindig lesz egyszemélyes zenekar, és nagyjából már 2015-ben elkezdtem keresgélni zenésztársakat. Ám ez fokozottan nehezített pálya, tekintve a feladat nehézségét. Nyilván semelyik felállás nincs soha kőbe vésve, ilyen téren csak remélhetem, hogy a megfelelő emberekkel zenélek aktuálisan, de ezt többnyire mindig utólag szokás értékelni…
A koncertek terén nem voltatok túl aktívak eddig, de ennek szerintem mindig megvolt az oka. Utoljára idén februárban volt egy nagyszerű fellépésetek. Itt már az új album tudatában láthattak a koncertre látogatók. Milyenek voltak a reakciók? Mennyire követelnek tőletek több koncertet?
Köszönjük a szavaid; bár beugró dobossal kényszerültünk fellépni (Christobal, a Slytract ütőse segített ki minket), ennek ellenére jó élmény volt az a koncert, mind a helyszínt, mind a reakciókat, visszacsatolásokat tekintve. Mivel nem vagyunk egy sztárcsapat, ezért „koncertkövetelésről” talán túlzás lenne beszélni, de jogosan gondolhatják némelyek, hogy túl keveset játszunk.
Kielégít az évi 1-2 koncert?
Nem, de még mindig jobb, mint az abszolút nulla.
…és eljutottunk a lényeghez. 10 éves jubileumi koncert lesz november 23-án Miskolcon, a zenekar szülővárosában. A vendégzenekar szerepét a szintén miskolci Slytract kapta. Szerintem egy nagyon tartalmas és szép este várható. Mindent megkaphatunk tőletek és nagyon megéri ellátogatni majd a Vasgyári Közösségi Házba? Mennyire lesz hosszú a setlist és a játékidő?
Talán tényleg nem túl fellengzős azt állítani, hogy kuriózum lesz ez az este. Az Aornos soha nem játszott még a lakóhelyemen, egyúttal a zenekar szülővárosában, Miskolcon, és a Slytract részéről is ez egyfajta visszatérés lesz az aktívabb zenei létbe. Ráadásul 10 éve jelent meg a bemutatkozó Aornos anyag, szóval innen az apropó.
Részünkről extra hosszú műsoridő várható, átölelve az egész munkásságot, de igyekeztünk úgy variálni a számsorrendet, hogy elég változatos legyen a program, mivel szerencsére van miből válogatni. Szerintem mindenkinek érdemes lenne ide ellátogatni, akit csak kicsit is érdekel, hogy ilyenfajta black metal kis hazánkban is létezhet, és ez az alkalom számunkra is garantáltan kivételes lesz, tekintve az elhangzó dalokat. Jó eséllyel itt olyan szerzemények is lesznek prezentálva, amik soha többé nem hangzanak majd el élőben… 1 óra 15-20 perc játékidő simán kilátásban van.
Hány feldolgozás szám várható és lesz-e vajon valami meglepetés? Mit vásárolhatunk ezen az estén, mennyi pénzt vigyünk piára és Aornos cuccra 🙂 ?
Mivel a feldolgozások kitehetnének egy külön koncertet – tekintve csak azt, hogy one man band formában mennyi ilyen lett elkövetve – ezért a jubileumi koncert koncepciója az, hogy a saját dalokra koncentrálunk életműből. Igazából így is vérzik a szívem, mert releváns saját dalokat kell kihagyni a műsorból, hogy a már emlegetett kuriózumok is helyet kaphassanak. Ha sikeresnek lesz mondható az este, akkor akár még egy ilyen különleges feldolgozáskoncert is szóba jöhet, valahol, valamikor.
Készülünk mindennel, ami ilyenkor szokás, és az támogatás amúgy is ránk fér minden téren, mert pénzügyi értelemben ez az este számunkra elég kockázatos: mindenféle külső segítség, pályázati pénz nélkül, saját erőnkből szervezzük, és nyilván egy vidéki nagyvárosban, ahol évek óta nem volt hasonló esemény, nem nagyon tudjuk, mire számíthatunk, de reméljük, hogy minden jól alakul majd. Egyébként merch lesz bőven; pólók, CD-k, kazetták, felvarrók, képeslapok, stb., sőt ehhez kapcsolódik egy nyereményjáték is, amit érdemes csekkolni a Facebook-oldalunkon. Meglepetésvendég is várható.
Az eddigi aktivitásotokból kiindulva feltételezem, már idén nem kapunk több koncertet, vagy nem jól gondolom? A 2025 hogyan állhat össze? Mennyire kell figyelnünk titeket?
Helyes a sejtés, de mivel már amúgy is az év vége felé száguldunk, ez annyira nem is meglepő. A megvalósult jubileumi koncertből sok minden következik majd, illetve az lehet a pont egy mondat végén. Így egyelőre csak egy Terminátor-idézettel tudok most válaszolni: „Ismeretlen jövő közelít felénk…”
Megalakuláskor mi volt a célod és most 10 év elteltével ez mennyire változott?
A legelején, tehát mondjuk az ezredforduló környékén a célom az volt, hogy egyáltalán valamikor majd elkészüljön az „Orior”, és hogy publikus legyen. Amikor ez megvalósult, az egy kisebbfajta katarzis volt. Akkor úgy gondoltam, hogy így már nem éltem hiába. Aztán, olyan 2015-től a célom egy világszerte mérhető, respektált underground státusz elérése lett. Mivel ez nem valósult meg, gondolom, még nem lehetek teljesen elégedett.
Amikor leülsz a szobában és látod magad körül az eddig megjelent kiadványaidat mit érzel?
Jó érzés a kézzelfogható fizikai példányokat látni, megfogni és jó érzés az Anvil Kvlt által elkövetett eredeti, mesteri festményeket a szobám falán tudni („2014-2017 Tape Collection” és a „The Great Scorn” frontborítói).
Ha olykor elfog a kétség és a csömör, hogy egyáltalán van-e értelme ebben az országban, ebbe az egészbe ennyit beleölni, ennyit küszködni, és még mindig csinálni ilyen marginális siker mellett, akkor ezen kiadványok léte – a dicsérő recenziókkal, pozitív, megerősítő visszajelzésekkel karöltve – átlendítenek az optimistább oldalra.
Köszönöm a válaszokat és még további 10 évet kívánok!
Én köszönöm a megkeresést és az olvasóknak a türelmet!
Alea Iacta Est: A kocka el van vetve, átléptünk a Rubiconon.
https://www.facebook.com/aornosblackmetal
https://www.instagram.com/aornosofficial
https://www.youtube.com/@aornosofficialchannel1710