Arbrynth Interjú

(scroll down for English Version)

Gyanítom nem sokan hallottak még a Melbourne keleti részén megalakult Arbrynth nevű formációról, noha az ausztrál négyes self-titled debütje igazi, hamisítatlan mesterműként ragyog a színtér undergroundjában. A folk hatások mellett sok más egyéb stílust vegyítő csapat megkeresésemre rendkívül készségesen válaszolt kérdéseimre az Okera lemezbemutatón adott sikeres koncertjük után, a beszélgetés során pedig hamar kiderült, miért áll atmoszférikus „forest metal” hírében a legfrissebb kenguru-földi csoda:

Hello srácok! Mindenek előtt, engedjétek meg, hogy gratuláljak a debüthöz! Az első percétől az utolsóig zseniális album lett. Hogy érzitek magatokat, mivel telnek a napjaitok mostanság?

Köszönjük, mi is boldogok vagyuk a végeredménnyel és alig várjuk, hogy még több zenét szerezzünk. Pillanatnyilag a Be’lakor lemezbemutatóra próbáljuk a programunkat, ami elég nagyszabású műsornak ígérkezik. Ezt követően leszervezünk majd egy pár további bulit, valamint folytatjuk az új anyag megírását.

Kezdetként beszéljünk egy kicsit bővebben a zenekar megalakulásának körülményeiről. Ki volt az eredeti ötletgazda, és később hogyan nyerte el végleges formáját a jelenlegi felállás?

A zenélés, illetve a zenekar ötlete a tagok együttes munkájából született. Voltunk olyan szerencsések, hogy a mai napig megőríztük az eredeti felállást. Pete és Dodds már játszottak együtt egy másik bandában az Arbrynth előtt, aztán elkezdtek megint együtt jammelni. Úgy döntöttek, hogy bevesznek maguk mellé egy basszerost, így találtak rá Tina-ra. Pete és Dodds még emlékeztek Junty-ra az előző bandájából, és hallottak róla, hogy pár éve nem igazán zenél aktívan, úgyhogy megkérdezték, lenne-e kedve velük jammelni. Semmi nem volt tehát előre eltervezve, csak egy lány és egy rakás srác voltunk, akik formába öntötték a zenei hatásaikat és stílusukat. Ettől kezdve valahogy összeálltak a darabkák.

Az Arbrynth név honnan származik? Miért éppen ezt választottátok magatoknak?

Az Arbrynth szó gyakorlatilag a fát jelentő „arbor” és a „labyrinth” keresztezéséből jött létre. Időnként a dalíráskor egy otthonunkhoz közeli erdőbe szoktunk eljárni, szóval az „erdők labirintusa” elég találó, és a zenénket is hűen reprezentálja. Ezenfelül, szerettünk volna elkerülni minden olyan nevet, ami túlságosan hasonlít más csapatokéra.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a korongot, azt hiszem a „hangulatos” jelző lenne a legelső, ami eszembe jut, hisz teljesen egyedi, magával ragadó atmoszférája van a daloknak. Hogyan zajlott nálatok az írási folyamat? Miminden szolgáltatott inspirációt ehhez a zenei irányvonalhoz?

A folyamat nagy része minden tag munkáját magába foglalja. A gitárosoknak néha vannak kész riffjeik vagy akár teljes dalrészleteik, amiket külön-külön, vagy együtt megírnak, aztán a próbánál mi átfutunk rajtuk és beépítjük a basszust és a dob témákat. Az egyes szerzeményeken belül mindenkinek megvannak a saját, egyedi ötletei, ami mindig más és más irányba viszi el az adott dalt. Ha mindnyájan elég jónak ítéljük, akkor haladunk tovább. Ezidőtájt előfordulhat, hogy a szövegek esetleg már készen vannak, de sokszor csak azt követően készülnek el, hogy befejeztük a dal finomítását. De az alap vokál témák és a harmónia megteremtése a zene alakulásával egy időben történik.

Az ihletésünk, amiért ilyen típusú zenét csinálunk, néhány különböző dolog keveréke. Próbáljuk úgy írni a dalokat, mintha a saját maguk történetét szeretnék elmesélni. Még a hozzáadott tartalom előtt, a dal számunkra előre megfesti a saját képét. Megvan a maga önálló útja, mi pedig igyekszünk meglátni, megérteni ezt, mikor helyére rakjuk az éneket és a szövegeket. Ezek összefonódnak egymással és együtt áramlanak tovább, közösen. Végignézni, ahogy minden összeáll, majd látni a kész terméket olyan számunkra, mint egytől-egyig megírni egy könyv minden fejezetet, majd a kész munkát egybe elolvasni , ami arra ösztönöz bennünket, hogy folytassuk az egészet és még több dalt szerezzünk.

A mai zeneiparban kissé szokatlan dolog a közvetlenül év végi lemezmegjelenés, ti viszont épp decemberben tártátok közönség elé a bemutatkozást. Miért döntöttetek így? Nem gondolkodtatok esetleg későbbi kiadáson, hogy többeknek legyen ideje megismerni a lemezt és esetleg felkerülhessen az év végi toplistákra?

Őszintén szólva, meg sem fordult a fejünkben, hogy olyan időben hozzuk ki az anyagot, hogy legyen esélye felkerülni a toplistákra. Mivel ezzel a lemezzel debütáltunk, nem volt semmilyen elgondolásunk az album felvételének időkeretét tekintve. A befejezést követően leszerveztünk egy lemezbemutatót, és annyira lelkesek és izgatottak voltunk, hogy rögtön ki is hoztuk az albumot és eljátszottuk az itteni, Melbourne-i rajongóknak. Akkoriban nem is nagyon történt velünk ilyesmi, hogy Ausztrálián kívül is felfedeznek minket.

Ettől eltekintve, boldogok voltunk az eredménnyel, és hogy később, az online zenék bőségének hála, sokaknak sikerült ránk találnia. Sokan kritizáltak minket ezért a szörnyű időzítésért, úgyhogy legközelebb biztosan jobban átgondoljuk majd ezt a dolgot.

Az album ugye teljesen függetlenül, saját, szerzői kiadásban látott napvilágot. Anyagilag hogyan tudtátok finanszírozni a debüt munkálatait, illetve a fizikai formában történő megjelenést? A hangzás is gyilkos lett, nem úgy tűnik, mintha spóroltatok volna az elkészítésen…

Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy képesek voltunk teljesen saját erőből összehozni ezt az albumot. Ha minden kiadást egy kalap alá veszünk, valóban meglehetősen költséges folyamat volt. Kerestünk egy kis pénzt a koncertezéssel, és volt pár pólónk, amik elég kapósak voltak. Az ebből eredő teljes profitot félreraktuk ahelyett, hogy elosztottuk volna egymás közt, és mikor eljött a felvételek ideje, bár kicsit bele kellett nyúlnunk a pénztárcánkba, de ott volt az a pénz, hogy fedezzük a költségek nagy részét. Vélhetően ez volt a legjobb pénzügyi befeketetésünk, amit valaha csináltunk. Ha az összes alap anyagi vonzatát egyszerre kellett volna kiköhögnünk, biztosan kölcsönhöz kellett volna folyamodnunk.

Voltak/vannak egyébként érdeklődők egy esetleges lemezszerződéssel kapcsolatban? Szeretnétek egyáltalán egy kiadóhoz tartozni, vagy hosszú távon sem akarjátok elköteletezni magatokat sehová?

Kemény kérdés, ez olyasmi, amiről még sosem beszélgettünk a bandán belül. Biztosan könnyebb lenne egy kiadóhoz tartozni, hogy reklámozzanak minket, és így talán elkerülhetnénk a hibákat (mint mondjuk megjelentetni egy albumot két nappal karácsony előtt). Ha már egy kicsit jobb nevünk lenne a színtéren, mi lennénk a leginkább érdekeltek abban, hogy olyan embereket találjunk, akik szívesen dolgoznának együtt velünk. De azt hiszem, ha ez megalkuvásra kényszerítene minket abban, amit szeretünk csinálni, akkor függetlenként is továbbra is jól éreznénk magunkat.

A stúdiózás milyen hangulatban telt, élveztétek a munkát? Ez volt az első tapasztalatotok a felvételeket illetően?

Korábban dolgoztunk már pár demóval, csak hogy nagyvonalakban elő legyenek készítve a dolgok a nagylemezhez. Az első perctől az utolsóig klassz volt stúdiózni, izgalmas volt, egyes részeknél persze bosszantó és kimerítő is egyúttal. De nagyon jól éreztük magunkat ahogy láttuk felépülni a zenénket, és már alig várjuk, hogy visszatérjünk a következő opusz alkalmával.

Az albumon két vendéget is hallhatunk, Rosie Batten furulyán, Colleen Porter pedig hegedűn vállalt szerepet a munkából. Velük hogyan kerültetek kapcsolatba, illetve honnan jött a velük való közreműködés ötlete?

Rosie jelenleg Junty lakótársa, úgyhogy beszélgettünk vele a közös munkáról, akárcsak Colleen-nal, aki meg Dodds-zal melózik, szóval őt is megfűztük egy kis vendégszereplésre. Adtunk nekik egy CD-t, rajta pár ötlettel a témákhoz, aztán már jöhettek is a stúdióba.

A mi zenénket játszva, óriási teret kapnak ezek a kiegészítő hangszerek. Már régóta, e szervezést megelőzően is dumáltunk róla zenekaron belül, hogy más eszközöket is szívesen használnánk. A korongra például Dodds játszotta fel a mandolint, Junty pedig a djembét. A furulya és a hegedű összeköti ezeket, és jobb atmoszférát kölcsönöz a daloknak. Nagyon szeretnénk a következő munkánk alkalmával is minél több hangszert és hangzást felhasználni, de a lányok jelenléte és a játékuk nagyszerű élmény volt számunkra.

Klipforgatásra milyen esélyeket láttok? Vannak esetleg ezen felül adódó lehetőségeitek a helyi médiában? Tudjátok rendesen promotálni a csapatot?

Sajnos a munkálatok végére, az alapok hiánya miatt már képtelenek lettünk volna minőségi videóklipet forgatni. A legtöbbjük ugye ilyen stúdiós féle, de mi inkább félreraktuk a pénzt az első alkalomra, egy ütős kliphez, ahelyett, hogy valami átlagon aluli cuccot csinálnánk. Bárhogyan is, a második albumhoz garantáltan készülni fog videó, legalább egyetlen nótához biztosan. A helyi média további lehetőségei ugye a rádiós interjúk, magazinos cikkek, webzines dícséretek stb stb. Minden, amin keresztül mentünk, mire eljutottunk a lemezbemutatóig. A helyi média „hasznosításával” sikerült egy kicsit megismertetni magunkat a környékbeli közönséggel, de hangsúlyozom, Ausztráliában nem túl nagy a színtér ezen a stíluson belül.

Mint ahogy arról már korábban beszéltünk dióhéjban, az albumra , és magára a bandára irányuló eddigi promóciónk még tényleg csak a kezdet. A kiküldött anyagokat világszerte véleményezik majd, és bízunk benne, hogy ez lesz a legjobb reklámlehetőség a számunkra, annyira, amennyire csak lehetséges.

A borító (és nem mellesleg a logótok is) a zenéhez méltó módon lélegzetelállítóan gyönyörű! Kinek a műve ez az alkotás?

Újfent köszönjük a kedves szavakat. A hátsó részt leszámítva, a teljes artworköt egy jóbarátunk, Laura készítette, aki már korábban is fotózott minket az Arbrynth-ban. Az összes képet ugyanazon a helyen csináltuk, egyetlen nap alatt. A srác, Matt (www.mattpetrak.com), akivel találkoztunk anno, eleinte egy rajongója volt a bandának, aki érdeklődött az artwork készítése iránt, úgyhogy hozzánk került, hogy ő felügyelje az egész projectet. Ő tervezte a hátlapot, akárcsak az összes designunkat, elrendezésünket, szövegeket, a logót és minden szükséges pazar tuningot, hogy az arwork végül úgy nézzen ki, ahogy. Bár valójában, magát a logót eredetileg Amanda, a zenekar egy szintén közeli barátja tervezte. Borzasztóan hálásak vagyunk mindenkinek, aki kivette a részét a debüt elkészítéséből. Nem csak, hogy fantasztikus munkát végeztek, de az egész folyamat során végig odafigyeltek ránk, illetve hogy mi történik velünk.

Technikailag, és úgy ámblokk, a hozzáállást tekintve is abszolút profiknak tűntök. Az Arbrynth mellett van, vagy volt már korábban másik zenekarotok?

Jelen pillanatban csak az Arbrynthban zenélünk. Mikor Tina csatlakozott hozzánk, még játszott egy 13tears nevű rock bandában, ahol szintén basszusozott és az énekben is volt egy kis szerepe, Dodds pedig egy rövid ideig tagja volt egy Moredhel nevű bandának, mint énekes. Mindnyájan játszottunk már valahol az Arbrynth előtt, Dodds és Tina pedig még mostanság is vállalt egy-két vendégszereplést más, helyi projectekben.

A zenétek elég összetett, sok alkotóból építkezik, az említett erős hangulatiság pedig úgyszint egy nehezen reprodukálható sajátosság. Élőben mennyire lehet hűen visszaadni a dalok eredeti atmoszféráját?

Nagyon óvatosak voltunk a szerzeményekkel kapcsolatban, hogy ne használjunk túl sok olyan hangszert és megszólalási formát, amit élőben nem tudunk majd megfelelően visszaadni. Néhány apró vendégzenész betéttől és Tina háttérvokáljának egy részétől eltekintve viszont, a dalokat közel azonos formában tudjuk előadni, mint ahogyan lemezen is hallhatók. Szerintem a színpadi performansz valósággal életrekelti a szerzeményeket, továbbá a hangmérnökünk is nagyszerű munkát végez a hangulat megragadásával, amit próbálunk megteremteni.

A debüt ugye mindösszesen hét nótát tartalmaz. Így a kezdetekkor, ez nem okoz problémát a fellépések alkalmával? El szoktátok játszani a lehető legtöbb dalt, vagy a programban előfordulnak ki nem adott, korábbi szerzemények, esetleg feldolgozások?

Noha valóban nincs sok tétel a korongon, azok átlaghossza ugye 7-8 perc körül mozog, szóval ez majdnem egy órányi zene, aztán ott vannak ugye a dalok közti szünetek, a gitár cserék és a hangolás, és ez már ígyis jóval több, mint egy órás érdemi műsoridő, mi pedig még sosem játszottunk 60 percnél többet. Néha talán bedobunk egy kiadatlan dalt, hogy változatossá tegyük a programot, de igyekszünk nem belevinni a régebbi munkákat. Szóba került már, hogy csinálunk valamilyen feldolgozást, de még nem igazán köteleztük el magunkat az ötlethez annyira, hogy ténylegesen megvalósítsuk.

A további koncertek terén, gondolom egyelőre maradtok a kontinens határain belül, de vannak már fixen leszervezett bulik a láthatáron?

Az egyetlen már betervezett koncertünk nem a szülővárosunkban, hanem Brisbane-ben lesz majd, a Be’lakor lemezbemutatón. Nagyon izgatottak vagyunk és reméljük, jó visszajelzéseket kapunk majd. Először szeretnénk próbára tenni és kiterjeszteni egy kicsit a rajongóbázisunkat, mielőtt bármilyen komolyabb turnéba kezdenénk.

Pénz- és térbeli limit nélkül, a fantáziátokat szabadjára engedve, bármilyen eszközt vagy díszletet használva, hogy nézne ki látványra egy Arbrynth show?

Ez igazán egyszerű! A próbák során már sokat derültünk ezen: rendeznénk egy koncertet az otthonunkhoz közeli Sherbrooke-i erdőben! Bedobnánk még egy-két lámpást, és nagyjából valahogy így nézne ki a dolog.

Be kell valljam, elég kevés ausztrál csapatot ismerek, így hirtelen csupán a Hatchet Dawn és a Ne Obliviscaris neve ugrik be. Nagy általánosságban, a metal melyik ága a legközkedveltebb nálatok, továbbá mely bandákra hívnátok fel a figyelmünket meghallgatásra?

Komolyan lövésem sincs, hogy melyik lehet a legnépszerűbb ág nálunk. Temérdek fiatal bandák vannak errefelé, és időről időre rengeteg különböző, változatos hangzás tűnik fel. Pár igazán király banda például a Be’lakor, az Okera és a The Eternal.

Ti magatok amúgy milyen lemezeket hallgattok szívesen szabadidőtökben? Mik a legnagyobb kedvenceitek?

Mostanság a tagok többsége a Type O Negative October Rust-ját, a Sigur Rós Valtari-ját, a Sirenia-tól az An Elixir For Existence-t és a Septic Flesh-től a The Great Mass-t pörgeti.

Sok zenekar fő témája, vagy vezérlő ideológiája a különböző vallások más és más fajta megközelítése. Általánosságban véve, nektek mi a véleményetek a hitről, mint gyűjtőfogalom?

Őszintén szólva, nem igazán gondolkozunk ilyesmin. Ha van isten, akkor az minden természeti és élő dologban rejtőzik. Szerintem mikor az emberiség hibáiról, kudarcairól, és a bolygónk pusztításáról írunk szövegeket, valószínűleg az áll a legközelebb mindennemű hitvalláshoz, ami hatással van a zenénkre.

Ha az embereknek van hitük, és arról akarnak énekelni, akkor úgy gondolom, az egy jó dolog, de én személy szerint soha nem akarnék külön, kizárólag egy speciális vallási rétegnek zenét szerezni, sem pedig bárkit arra ösztökélni, hogy higyjen az én hitemben.

Végezetül, van esetleg valamilyen vicces, bizarr vagy számotokra bármilyen értelemben véve emlékezetes sztori, mióta zenekarként összekerültetek?

Csak néhány a jéghegy csúcsáról: mikor Pete majdnem elhányta magát a színpadon, mikor Junty törött kézzel dobolt végig egy előadást, vagy mikor Dodds szükségmegoldásként egy rögtönzött erősítőt használt, mikor a banda először koncertezni kezdett, illetve Tina, úgy általában, haha!

Köszi szépen a türelmes válaszokat! Nagyon sok sikert és még rengeteg fantasztikus albumot kívánok nektek a folytatásra, és remélem, egy nap Magyarországhoz közel, valahol Európában is találkozhatunk majd veletek! Ha van bármi, amivel még szeretnétek kiegészíteni a beszélgetést, akkor most itt az alkalom…

Szeretnénk köszönetet mondani az érdeklődésért a zenekar iránt. Ez volt a legelső interjúnk valakivel Ausztrálián kívül, és nagyszerű érzés tudni, hogy a zenénket már nemzetközi szinten is felfedezték. Üdvözlet! www.arbrynth.net

—————————————

ENGLISH VERSION:

I suppose that many of you guys didn’t hear about the band called Arbrynth formed in the east of Melbourne, although the four-membered Aussies’ self-titled debut is a true, unadulterated shining masterpiece of the scene’s underground. Influenced by folk music and many other different styles, the band answered my questions very willingly after their successful show on the Okera release party. During the conversation, it soon became apparent, why are some people consider the freshest wonder from the kangaroo-land as atmospheric “forest metal”:

Hey guys! Before all, let me congratulate you to your debut! It’s a stunning album start from the very first minute to the last. How are you feeling yourselves, what are you doing in these days?

Thank you, we were happy with the end result and we’re looking forward to creating more music. We have just been rehearsing our set for the Be’lakor album launch which is going to be huge. And after that we’ll organize a few more shows as well as continue writing new material.

Let’s start with a plentiful story about the formation’s circumstances of the band. Originally whose idea was all of this, and after that, how did the current line-up got together?

The idea for the band /music was most definitely a collective between all members. We’ve been fortunate enough to have retained the same lineup since the bands conception. Pete and Dodds played in another band previous to Arbrynth, and began jamming together again. They decided on the addition of a bass player and found Tina. Pete and Dodds remembered Junty from his previous band, and heard he hadn’t been doing much in the way of music for a couple of years and asked him to start jamming with them. The band wasn’t planned, it was just a bunch of guys and a girl bringing their musical influences and styles to the drawing board. Somehow from there it started to come together.

Where does the name „Arbrynth” came from? Why did you choose exactly that one?

Arbrynth comes from combining the words ‘arbor’ meaning tree, and ‘labyrinth’. We used to go to the forest near our home to write music sometimes, so the idea of a ‘maze of trees’ representing our music suited us. Plus we wanted to steer clear of anything that sounded too much like another bands name.

If I have to describe the album only with one word, I suppose that „intimate” or „atmospheric” would be the first one what comes in my mind, because of the many emotions in your songs. How did the songwriting process go? What things are actually inspire you to create in that musical style?

The songwriting process for the most part, involves all members. The guitarists will sometimes have riffs or even parts of songs they will write separately or together, then at rehearsal we run through it and lay the bass and drums down. Everyone has their own ideas within a song which will take the song in different directions. If we all think it sounds good then we keep moving forward. Lyrics may already be written out at that time but often are done when the song is complete but general vocal ideas and harmonies are worked on at the same time as the music itself.

The inspiration for us in creating this style of music is a combination of a few things. We write the music as if it’s telling a story of its own. Even before lyrics, to us, the song already paints its own picture, has its own path and hearing it when we put the vocals and lyrics in there, they intertwine and flow with each other. Watching it all come together and then seeing the finished product to us is like writing each chapter and then reading the finished book, which inspires us to keep writing more songs.

It’s a quite rare thing in today’s music industry when a band releases their stuff at the very end of the year. You did it in December, so why did you make that decision? Didn’t you thought about that maybe a later release would let the audience know more about the disc and push it into the year-end top lists?

To be honest, we didn’t even think about releasing the album at a time to chance it at being on top lists for the year. As a debut we didn’t have any concept of the timeframe involved in recording an album. On completion we booked a launch as we were keen to get the album out and play it for the fans we have here in Melbourne. It hadn’t really even occurred to us at the time that people outside of Australia would discover our music.

Regardless, we were happy with result and that people have managed to find us amongst a plethora of music online. We’ve been criticized for terrible timing, and next time it will definitely be something to consider.

The album has seen the daylight independently, as a self-released material. How could you finance all of the work and finally the physical CD’s manufacturing from your own pockets? The sound is a killer too, so it doesn’t seems like that you tried to save a lot of money with the product…

We are really proud that we were able to completely self-fund this album. It was a pretty expensive process when you consider all the costs involved. We’d make some money playing shows and we had some t-shirts that were popular. All profits from these we put aside rather than dividing it up between us. When the time came to record the album we had to dig into our pockets a little but we had that money to buffer our expenses. This is probably the best financial decision that any of us have ever made. If we had to cough up all of the funds at the time we’d have had to borrow money.

Anyway, were/are there any labels who’re interested in your music? If you had the opportunity, would you like to sign a contract with a record label or you prefer to do it all alone and remain totally indepent?

That’s a tough one, it’s something that we haven’t discussed as a band. It would certainly be easier to have a label to represent us because we might have avoided mistakes (such as releasing an album 2 days before Christmas). When we get our name out there a bit more we would be most interested in finding people who wanted to work with us. But I guess if it was going to compromise what we enjoy doing then we’d also be happy to remain independent.

How were you feeling yourselves during the recording, did you enjoyed the work? Was that your first studio experience?

Previous to the album we had done a few demos, mostly just to have things ready for the album. The recording process from start to finish was fun and exciting at times and frustrating and exhausting at others. But we had a great time watching our music come together and are looking forward to returning to the studio for another album.

There are two guest musicians on the album, Rosie Batten on flute and Colleen Porter on violin. How did you get in touch with them, and where did the idea came from to cooperate with them?

Rosie is actually Junty’s housemate and we spoke to her about recording with us. Colleen works with Dodds and we also had a chat to her about doing some guest work on the album too, we gave Rosie and Colleen a cd with some ideas on it to work with then had them both come to the studio.

Playing the music that we do, there is plenty of space for additional instruments, We had previously spoken as a band about using other instruments long before we had organized anything. Dodds played the mandolin on the album and Junty also played the djembe. These along with the flute and violin just tied it together and gave the album a better feel. We are very keen to play around with even more instruments and sounds in our music for the next album too but having the girls come up and play their instruments was an awesome experience.

How are your chances to shoot a videoclip? Beside this, have you got any further opportunites in the local media? Can you promote yourselves in a decent way?

Unfortunately, by the end of the album process, due to lack of funds we were unable to look into doing a decent video clip, much like the studio sessions, we would rather put money aside and shoot a good video first time around than have something sub-par. The second album however, will definitely have a video clip for at least one of the tracks. Other opportunities within local media include radio station interviews, articles within magazines, band write ups on webzines etc. All which we had done leading up to the album launch. Utilizing these local media platforms has allowed us to get our name out there a bit more locally but again, within Australia the music scene is not huge for our style of music. As we briefly spoke about earlier, our promotion for not only the album but the band itself is really only just beginning, with albums getting sent out as we speak to be reviewed all over the world we hope this will be our way of marketing ourselves as best as we can.

The cover (and also the logo) is breathtakingly beautiful, just as your music itself! Whose work is that artwork?

Thanks again, will pass on your positive words. All the artwork except the back cover were photos taken by a good friend of ours, Laura, who has taken band shots of Arbrynth before. The photos were taken at the one location all on the one day. A guy we met named Matt ( www.mattpetrak.com ) who at that time was just a fan of the band was interested in doing some artwork for us so we got him to look after the whole project, he designed the back cover, as well as do all the design, layout, text, logo and fine tuning required to make the artwork look the way it does. The logo itself was designed by Amanda who is also a close friend of the band. We are very grateful to everyone who has been part of album, they have not only done an amazing job but have looked after us in the process.

You really seems like professionals, based on the technical solutions and the complete attitude. Had or still have you got any other bands or projects along with Arbrynth?

Currently Arbrynth is the only band the members are in. When Tina first joined she was in a rock band called 13tears, which she played bass/vocals, Dodds joined a band called Moredhel as a vocalist for a short period of time too. All members have been in bands previously before Arbrynth and Dodds and Tina have even done some guest work for other local projects too.

Your music is quite complex and it includes many different components, and also the already mentioned intimate uniqueness makes the music hardly reproducible. How difficult is to give back the song’s original atmosphere properly during a live show?

We have been pretty wary of oversaturating our songs with instruments and sounds that we cannot re-produce live. Apart from a few small parts with guest instruments and some of Tina’s backing vocals the songs are pretty much performed as they are recorded. I think playing the songs live brings them to life, and our sound engineer does a good job of capturing the atmosphere we’re trying to achieve.

There’s only seven tracks on the debut. Since you’re at the beginning, don’t this relatively few songs cause any problems live? Usually are you trying to play as much songs from the album as you can, or you play any unreleased tunes from the past or maybe cover songs in your program?

Although there aren’t many tracks on the album the songs average around 7-8 minutes so it’s almost an hour of music, then factor in the time between songs, swapping guitars or tuning and it’s over an hour’s worth of performance time. We have never played anything longer than an hour set. We might throw in an unreleased song to change things up but we try not to include the old material. We have talked about doing some covers but we’ve not really been committed enough to the idea to actually do it.

I guess you’ll stay within the borders of the continent for now, but have you got any confirmed shows on the horizon?

The only thing we have planned that isn’t in our home town is a show in Brisbane for the Be’lakor album launch. We’re pretty excited about it and hopefully we get a good response. We’d like to try and expand our fan base before we do any serious tours.

Now that’s one of my favorite questions: suppose that you can use any kind of decoration and scenery without limits in money and amount. Then how would an Arbrynth show looks like? Feel free to unleash your imagination… 🙂

This one is easy because we already have laughs about it in rehearsal. It would be a gig in Sherbrooke Forest near where we live. Throw in some lanterns and that’s pretty much it.

I have to admit that I know only a few Australian bands, suddenly I can only name Hatchet Dawn and Ne Obliviscaris. In general, what subgenre of metal is the most popular in your country? Furthermore, what bands should we check out from the local scene?

I really have no idea what the most popular would be. We have so many young bands and there are a lot of diverse new sounds popping up all the time. Some other great bands to check out are Be’lakor, Okera and The Eternal.

Otherwise, what CDs are you listening in your free time? What are your biggest favorites?

Album’s currently being spun by the members are Type O Negative’s October Rust, Sigur Rós’ Valtari, Sirenia’s An Elixir For Existence and Septic Flesh’s The Great Mass.

Many bands use the different approaches of religions’ as their main theme or as the leader of their ideology. If we’re speaking about faith in general, what do you think about these things?

We don’t really think about these things to be honest. If there’s a god then they are in everything natural and living. I suppose when we write lyrics about the failures of humans and the destruction of our planet is probably the closest thing to any kind of beliefs that influence our music.

If people have beliefs and they want to sing about them then I think that’s a good thing, but I’d never personally want to write music just for a particular audience and their beliefs, nor would I want to write music to try and encourage people to believe in my beliefs.

Finally, is there any funny, weird or somehow memorable story of the band, since you got together?

A few off the top of the head would be Pete nearly vomiting on stage, Junty playing a show with a broken hand, Dodds’ makeshift amp he used when the band first started and Tina in general. HaHa

Thank you very much for the opportunity and for your patient responses! I wish you many succes and a lot of fantastic albums in the future, and I hope that we can catch you up someday, somewhere near to Hungary in Europe! If is there anything what you would like to add to the conversation, now that’s the right time to do it…

We would like to say thanks for taking an interest in the band. This is our first interview with someone outside of Australia and it’s great knowing that our music is being heard internationally. Cheers – Arbrynth – www.arbrynth.net

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár