Interjúk

Archaic interjú

ARCHAIC220223

A magyar thrash metál zenekarok közül ti a legjobbak közé tartoztok és világ szinten is jelentős ismeretségre tettetek szert az eltelt években elkövetett cselekvések miatt. 🙂 Ti ezt hogyan látjátok, hogyan foglalnád össze a zenekar minősítését a 2004-es megalakulásotok óta szerzett eredmények miatt?

Elsősorban köszönjük szépen az elismerő szavakat. Azon felül köszönetet kell mondani a rajongóknak, támogatóknak akik az első perctől kezdve komoly erőt adnak számunkra. Vannak könnyebb évek, és vannak nehezebb pillanatok, amikor egy következő koncert időpontja is eléggé kilátástalannak tűnik, főleg ha az elmúlt 2 évre gondolunk. 

Covidnál az első pillanatban úgy látta a világ, hogy komoly dologgal állunk szemben. Nyilván a tűzhöz közel állók tudták mi is ez, de az átlag ember pislogott a sok haláleset hallatán. Egy zenekar a színpadon él… és kilátástalan volt a helyzet a zenekarok szemszögéből. Meddig tart? Mikor játszhatok újra? Fél év? 1 év? 5 év?

Nekünk Wacken után dupla tempóra kellett volna kapcsolni, hogy a kialakult hullámot meg tudjuk lovagolni. Ám, úgy esett a dobókocka, hogy pár körből kimaradunk. Ezt fejben is intézni kellett, mert azt hittünk, hogy “most akkor gyerünk és mindent bele”, ebből lett egy tagcserés és covidos időszakunk.

Azért persze nem panaszkodunk. Korábban kiadtuk az első lemezt amivel megnyertünk pár tehetségkutatót, kijutottunk Bécsbe, szlovén MetalCamp fesztiválon játszottunk óriási színpadon, Vader előtt játszottunk majd 4 nap múlva a Testamenttel turnéztunk Németországban. 

Aztán teltek az évek, a következő lemez nyomása alatt megroppantunk, sehogy se állt össze igazán jóra a 2. lemez. Így, rövid időre mi is feladtuk, de megállni sosem álltunk meg. Jammeltünk, de nem tettünk magunkra kényszert. Végül is ezekből a jammekből jött össze 2-3-5-10 lemezre elegendő anyag.

Szerencsére elég korán kezdtünk az ipart, ahogy írtad, 2004-ben alakultunk, de már 2002 óta együtt zenélünk, így könnyű volt megtalálni a zenélésben azt a szépséget ami kell ahhoz, hogy ne akarj kiszállni a mókuskerékből már az első kudarc után. 

Elégedett vagy ezzel? Többre vágytok? Mi lenne reális számotokra a következő években?

Nem hiszem, hogy ne lenne okom elégedettnek lenni. De inkább céljaim vannak még. Hiszen bárhogy is tűnik, azért még a lépcső második lépcsőjén vagyunk, és “long way to the top” 🙂  Amit értünk, mindent mi tapostunk ki, szinte semmilyen komoly segítségünk nem volt. Szerintem ez a felállás és az új lemez, egy jó alap amire építeni lehet. Van 2-3 jó lemezünk ami talán kint is fel tudja venni a versenyt a naponta 500-800 megjelenő metal lemezzel. Ezzel versenyzünk. Nem könnyű. A covid miatt szinte mindenki otthon ült, és alkotott. Most hatalmas lemez dömping lesz, ebből kitűnni? Hááát, nagyon nagyon nehéz! Itt már nem elég az extra, a tökéletes. Annál is több kell. Most jönne jól egy kis hátszél! 😀 

Eddig 2 albumot ismertünk tőletek a 2006-os debütlemezt és a hosszabb szünet után 2017-ben megjelent folytatást. Nagyrészt a szikárabb thrash metal vonal volt ez. Amikor elkezdtetek az új dalokon dolgozni a dallamosodást, változatosságot tűztétek ki célul? Nem akartatok leragadni a szögecselős thrash metálnál?

Az előző lemez jó pár év jammelésének esszenciája. Kiválogattuk szerintünk a legjobb riffeket, bepakoltuk valamilyen szerkezetbe és azt mondtuk, kész. Idővel rájöttünk, ahogy itt ott azért jó lett volna ha…na nem baj, majd legközelebb!

Ezzel a tapasztalattal vágtunk neki a lemeznek. Hogy olyan legyen, amilyennek az előző is kellett volna lennie.

Már az első lemezen vannak olyan részek amikor előjön a dallam, nem csak a szegelés. A kő riffelés is működik, ám azért koncerten 40-50 percen keresztül? Háát, elég uncsi. Főleg ha nem szól a legjobban a koncert, akkor az egész egy massza.

Ezért inkább tudatosabban mentünk neki a mostani lemeznek. Még 10 gyilkos riffelés szám lehet unalmas lett volna mindenkinek.

Nem beszélve a tagcserékről ami miatt aztán szinte az egész dal-koncepciót át kellett írni.

Jósa Tomi az ország egyik legjobb énekese. Vele készültek demók, de amikor elváltak az útjaink, akkor Peti átvette a mikrofont, és vele teljesen új értelmet nyertek a dalok, a dallamos részek. Nem volt könnyű feladat megtartani azt a minőséget amit Tomi hozott, és az eredmény hallható a lemezen. Én már túl elfogult vagyok Petivel szemben! 😀

Voltak tagcserék és sok minden, ami hátráltatta a munkátokat. Hogyan lehetett a sok negatív energiát elűzni, hogy végre sínre kerüljön a zenekar és minden rendbe jöjjön? Mi mindent tartott életben?

Egy zenekar olyan mint egy család. Azért mégiscsak együtt utazunk 1-2-3000 kilométereket, együtt zenélünk, naponta beszélgetünk, arról is tudunk, ki milyen szarul aludt… Azt hiszem a turnébuszos fingásokról, csíkos alsógatyákról, piálásokról, semmilyen pózban folyó nyállal elalvásokról, embertelen büdös zoknikról és egyéb nyalánkságokról nem is kell beszélni…

Amikor egy tag úgy dönt, kiszáll akkor nem csak egy tagot vesztünk el, akit majd pótolni “kell”, hanem egy jó barátot, aki nem lesz ott a következő beszálláskor, nem vesz részt a fxszságokban, nem mond kibxszott fárasztó szóvicceket.

Nyilván ilyenkor az jön, hogy olyat “kell” találni, aki tudja mivel jár egy 2000 km-es út, csak oda! Mert ez is része az egésznek, a 14 órás ülés egy irányba, 40 perc játék, és haza.

Az egésznek mégis van egy esszenciája. Amikor létrehozol valamit a semmiből, életre kell egy hang, hangból dalok, a dalok lemezzé formálódnak. Az egész egy rituálé. Ha vagy olyan szerencsés és erre az egészre vevő is akad. Nagyon jó érzés.

Ott állni a színpadon, és látni, hogy valaki örül annak, hogy téged hallgat, énekli a refrént. Persze, a sikerek mindig adnak egy impulzust. Természetesen Wacken ilyen. Oda vissza akarok jutni. Testament turné nightliner busszal… felejthetetlen. De számos országba eljutottunk, ahova eddig sosem. Kis magyar bandaként látni, hogyan mennek a fesztiválok, zseniális. Ahogy fogadnak minket, ahogy zajlik az egész, az emberek arcán látni, hogy mennyire örülnek ennek az egésznek. Koncert után elismerő szavak és kézrázások, iszogatás… Hát, ezért éri meg csinálni.

Mondjuk engem szinte senki nem lát, azt se tudják ki vagyok! -haha!

Személyes story: a MetalFactory-n ott beszélgettünk mind a négyen. Odajött egy srác, mindenkivel kezet fogott – kivéve velem, nagyon örült nekünk, tetszett neki a koncertünk, hálálkodott. Majd kérte, hogy csináljak egy fotót róla a Archaic tagjaival. Megcsináltam a fotót, visszaadtam neki a gépet. Majd megkérdezte, hogy “Te nem tudod hol van a dobos??” :))

Szóval március elsején jelenik meg a harmadik albumotok a „The Endgame Protocol” címmel. Mint korábban említettük dallamosabb lett a végeredmény. A zene minősége emelkedett, viszont a zúzós rész csökkent. Mit mondanál erről a fejlődési ciklusról? Hogyan látod a végeredményt?

Valójában inkább máshogy lett kemény az album. Szinkronba kellett hozni, hogy az előző lemezek majdnem végig daráltak, most van egy Petink és Istvánunk aki néha visszaránt a földre, hogy nincs értelme ismét 40 percen keresztül darálni, mert unalmas is lehet. Valójában igaz is. Én vagyok ilyen kőbunkó, tempót 200 föle, riff és csókolom…

Kicsit egyhangú tud lenni a lemez ha folyamatosan hasonló, már általunk is eljátszott panelekből építkezünk. Néhány számban kipróbáltunk dallamok helyett riffeket, nem annyira működött. Néhol a dallamot cseréltük riff-re. Koncepciózusabban álltunk neki ennek az anyagnak. A korábbi anyagok tanulságait most kamatoztattuk. Arányba próbáltuk helyezni a kemény riffeket a dallamokkal.

Manapság nehéz az emberek figyelmét lekötni, hiszen napi 500-800 lemez jelenik meg. Picit felületesebben hallgatunk zenét mint évekkel korábban. Ha picit is lankad a figyelem mert unalmas amit hallgat, átkapcsol a következő nótára. Tele a fül zenével, naponta más és más fajta zenei inger éri az embereket. Újabb 40 perces riff tenger lehet ellaposítja a zenekart a hallgató számára: “Jó jó, de ilyen volt az előző is.” Most próbáltunk több zeneiséget, izgalmas belecsempészni a dalokba. Rengeteg finomság van a dalok mögött, ezzel egy többrétegű lemez készült. Első hallásra átjön valami, következő és következőnél már kihallasz olyat, ami előre nem jött át. Ettől lesz különleges. Sok külföldi zenekar csinált ilyet, most mi is elrejtettünk a dalokba ilyen finomságokat.

Milyen volt az új tagság csapatmunkája? Peti hangja mennyire változtatta meg a dalok szerkezetét?

Teljesen! Már kész dalok voltak amikor Tomi és az együttes útjai elváltak. Peti nagyon régen énekelt és gitározott egyszerre, de úgy gondolta, hogy megpróbálja. Így szinte majdnem mindent ének alatti riffet át kellett gondolnia, az éneket át kellett ritmizálnia. Korábban úgy írta a riffeket, hogy erre majd egy énekes ráénekel… Kis idő múltán már neki kellett ráénekelnie, ami nem mindig könnyű egyszerre énekelni és gitározni. Nehéz feladata volt ezzel, de tökéletesen megoldotta. 

István munkásságából fakadóan nagyon sokat tett hozzá a lemezhez. Már a “How much” idejéből ismerjük egymást és dolgoztunk együtt. Tudta mit akarunk, hogy akarjuk. Ha volt egy téma amin nem tudtunk túllépni, akkor előjött egy ötlettel. Sok témát írt, sokat tett hozzá az anyaghoz. Ő keverte, ő producerálta, sok hajszála őszült meg, sokat szenvedett velünk! 😀 Mert velünk csak a baj van! 😀

Az én véleményem az, hogy nem lett annyira reszelős a végeredmény, viszont profibbá váltatok és még fogósabbak lettek a dalok. Szerintem valamennyi hallgatót veszíteni fogtok, de annál többet nyertek ezzel az új albummal. Te hogyan látod?

Szerintem a hallgatók se vártak ismét egy “How much” féle végig reszelős lemezt. Ők is inkább hasonló súlyos de kicsit szellősebb lemezt vártak. Nem tisztem megítélni, ki mit szeret, de akik szerették az előző lemezt, azok ezt a lemezt még jobban fogják szeretni. Komplexebb és emészthetőbb lett ez az album, mely keménységét itt ott fogósabb dallamokkal fűszereztük.

Az első albumon van egy Tormentor feldolgozás, azóta nem gondoltatok egy újabb hasonló dalra, mint lehetséges bónusz szám?

Itt is tervben volt, sőt az előző lemeznél is, hogy 1-1 hazai együttes dalát feldolgozzuk. Hozzá is kezdtünk, de úgy gondoltuk, hogy inkább majd valami nagyobb szabású dolgot csinálunk, amivel jobban tiszteleghetünk a munkásságuk előtt. Sok dolog van tervben, meglátjuk mit hoz a jövő.

A borítóra ránézve is könnyen beugorhat a lehetséges úriemberek neve között Sallai Péter. A régi thrash metál albumok és a mostaniak között mennyire más borító szalonképes? Milyen lehet egy igazán jó thrash metál borító? Gyűlölet, agresszió, esetleg láncfűrész? 🙂

Sallai Peti az egyik legjobb. Az ő művészete, látásmódja páratlan. Amikor hazajöttünk Wackenből, talán már másnap beszéltem vele, hogy készüljön mert új lemez lesz! Elmondtuk neki a koncepciót, és megrajzolta a mostani borítót. Akkor még covidnak híre sem volt, viszont a borító ábrázolása egyenesen tükrözi a helyzetet, ami persze konteo, blabla, csak a világ mégis ebbe az irányba halad.

A borító, illetve a skatulyák kérdése mindig érdekes téma. Nem hiszem, hogy panelekben kellene egy grafikusnak gondolkoznia. Egy jó borító attól jó, hogy van benne egy kis történet ami megjelenik az ember előtt ahogy ránéz. A borító egy művészeti alkotás, akár egy festmény. Egyből látjuk rajta, hogy mire gondolt az alkotó. Tudunk vele azonosulni vagy nem. Kép és kép között hihetetlen különbségek vannak. Lehet egy teljesen sötét borító is hatásos, vagy egy nagyon komplex kép teljes katyvasz. Sallai Peti szerintem nagyon érzi az arányokat, hogy mitől működik egy kép/borító. Ezért ő a világ egyik legjobb grafikusa.

Szerinted mennyire változott a zenétek a kezdetekhez képest? Mind zeneileg, mind minőségileg?

Amikor 2002-ben találkoztunk és próbáltunk, akkor az volt a cél, hogy minél gyorsabban riffeljünk. Idővel ez kicsit átalakult, hogy próbáltunk jó riffeket játszani. Természetesen mi is egyre fiatalabbak leszünk, így a tempó az ellenségünk lesz. De mindig más és más hatás ér minket. Ahogy kézbe vesszük a gitárt, nem biztos, ahogy adott pillanatban egy hihetetlenül gyors és erős riff születik, hanem valami fogós de lassabb. Ha rossz napja van valakinek akkor lehet jönnek a blast beat-es témák és az őrjöngés, káosz! 😀 

Az biztos, hogy kicsit máshogy állunk neki a dalszerzésnek mint korábban. Laci és én megmaradtunk a paraszti, zsigeri dolgoknál, nem igazán tudjuk a zene elméletet, hogy melyik hang után melyiket érdemes játszani, hogy jó legyen. Peti és István a tudás birtokában vannak, ismerik a hangszert, a hangokat, pontosan tudják, mit kell hol hogy lefogni, hogy minden hang passzoljon. 

Én parasztabb hozzáállást képviselem! 🙂 Ami jól szól, az legyen. Volt is ebből vita.

Van amikor az egyszerűbb néha több és van amikor az egyszerű kevés. De a lemez szerencsére közösen született, így ha mondtam valamit akkor meg tudtuk vitatni, hogy jó vagy nem. Előző lemeznél nem volt ilyen gárda mögöttem, ott nehezebb dolgom is volt. Azért lett olyan nyers mint amilyen.

A koncert minden zenekar számára a legfontosabb dolog. Április 15-én lesz a lemezbemutató fellépésetek a Needless-szel együtt a Dürer Kertben. Gondolom ez egy nagyon fontos nap lesz? Mennyi pénzt vigyenek a rajongók? 🙂 Mit lehet tőletek vásárolni a helyszínen? Mi várható ezen az estén? Közös fotózás, sörözés, szkander, istentisztelet? 🙂

Szvinger partira gondoltunk koncert közben! Amúgy is a metal a lázadásról szól, nem? Bxszunk mindenre! 😀

Dehogy. Számunkra egy ünnep lesz. Minden koncert egy ünnep. Minden fellépés a zene ünnepe, győzelem a magány felett. Egybe gyűlik egy csomó ember aki azért jön össze, hogy adott zenekar fellépésén jól érezze magát. Az április 15-ei koncert apropója, hogy 2 zenekar is új lemezt jelentetett meg.

Ez az év nagyon erős. Ott van a Needless aki letette már az év egyik legjobb lemezét. Akkorát jön a lemez, hogy elképesztő! Még 1-2 ilyen lemez a srácoktól és hatalmas export cikké válnak. 

Természetesen extra koncerttel készülünk, meglepetéssel! Próbálunk minden koncertet extra eseménnyé varázsolni, hogy aki eljön, mindig kapjon valami új impulzust tőlünk. 

Akinek lehetősége van, támogathatja az együtteseket merch vásárlással, mert mostani nehéz helyzet után minden bevétel megment egy árva nyuszit a kihalástól! 😀 Ez lesz az év első koncertje, ahova visszük az új mercheket. Ilyenkor egy egy buli után persze hajnalig támasztjuk a pultot, ott is vevők vagyunk egy kiadós őrületre!

Nyilván több fellépésetek is lesz még idén. A lefixált eseményeken túl mennyivel szeretnétek többet erre az évre? Mi kell ahhoz hogy rábólintsatok egy felkérésre? Mennyire elképzelhető több külföldi helyszín is?

Szerencsére alakul az idei szezon. Nem könnyű felvenni a versenyt a külföldi zenekarokkal akik profi promoter csapatokat tudnak fizetni, akik a legtöbb fesztiválra betolják őket. Mi magunk vagyunk, mínusz tizezrekből havonta. Idén eddig Lowland fest itthon és 3 külföldi fesztivál van fixálva, RUDE, Agressive Music Fest, és Odensee Metal fest, ami miatt Dániába fogunk eljutni. Őrült jó dolog. Nyilván szuper lenne minden hétvégén játszani, de a realitások talaján mozogva olyan 10-15 nemzetközi fesztivállal ki lennék békülve.

Nekünk nincs semmilyen igényünk. Bármikor hajlandóak vagyunk játszani. Valójában a benzinpénz nem rossz ha megvan egy egy fesztiválon, de azt is néha el tudjuk engedni. A lényeg a játékon van.

Sok fesztivál 2020-ról, 2021-re majd 2022-re tette át teljes lineup-ját, így esélyünk se volt bekerülni. Jövőre elvileg már van pár ígéretünk, lehet a 2023-as év kicsit erősebb lesz. De bármikor jöhet egy nem várt halálos vírus, és az egész munka mehet a kukába.

Bízom benne, hogy mostantól gördülékenyebben fog menni az Archaic zenekar dolgai. Köszönöm a válaszokat!

Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, a támogatást, és az időt az olvasótól.


https://www.facebook.com/ArchaicBand/

https://www.instagram.com/archaicmetal/

https://www.youtube.com/c/ArchaicMetal

Kapcsolódó cikkek

Needless / Archaic / Nefalem – amikor a fény és a hang sem bírja

KMZ

Thrash Death Assault 2022.04.15. Dürer Kert; Archaic, Needless, Nefalem

KMZ

Archaic – megjelent a “The Endgame Protocol”!

KMZ

Archaic – The Endgame Protocol exclusive támogatói csomagok

KMZ

Új dal és videoklip az Archaic zenekartól!

KMZ

Archaic / Divided / Reason / Skyabove – jó érzés volt tomboló arcokat látni

KMZ

Archaic – megjelent a budapesi thrash banda szöveges videója a Behind című új dalra

KMZ

Archaic – szeptember 11-én koncert a Robot-ban a PMA és az Atrox Trauma zenekarokkal!

KMZ

Archaic – jótékonyság

KMZ

Archaic – Pénteken a Wacken fesztiválon lépnek fel!

KMZ

Új Archaic EP – Lyrics videókkal

KMZ

Gary Holt üzenete az Archaicnak

KMZ

Archaic klippremier – a ‘Two Minutes Of Hate’ dalhoz forgattak videót a thrasherek

KMZ

Archaic – Last Man Standing (Official video)

KMZ

Triple Thrash Thursday – Stonedirt, Archaic és Vesztegzár koncertek csütörtökön a Dürer Kertben!

KMZ

Archaic – The Saw (Official Found Footage Video)

KMZ

Archaic – Megjelent a budapesti thrasherek második nagylemeze!

KMZ

Archaic – Már csak pár nap és több év után újra a színpadon!

KMZ

Dew-Scented, Wackor, Archaic – Koncertbeszámoló

Akrabu

The Dethroners, Megazetor, Nadir, Archaic – Koncertbeszámoló

medea

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár