Archspire interjú

A kérdésekre Dean Lamb válaszolt.

Hi Dean! Milyen napod volt ma, mennyire vagy felpörögve mostanság?

Helló, köszi, hogy dumálhatok veletek! Jó napom van. Minden rendben van. Van egy új gitárállványom és csodálom a gitárjaimat, de van még pár elintézendő dolgom. Írnom kell egy kicsit és már hónapok óta ez az első eset amikor ilyesmire kerül sor, szóval erre össze kell szednem magamat, de ezen kívül gitározgatok meg ilyenek. Ez egy elég széles körű kérdés.

Az Archspire zenéje valami iszonyat nagy bomba, ami szinte mindig robban és kifogyhatatlan munícióval rendelkezik! Hogyan lehet bírni ezt a folyamatos intenzitást?

Bomba, ez egy menő kifejezés! Az intenzitással nem igazán küzködünk. Mi mindig is azt akartuk, hogy ilyen legyen a zenénk, de addig nem tudtunk ilyet játszani ameddig nem találkoztunk egymással. Sosem probléma ezt az intenzitást hoznunk, ha valami akkor az a nehezebb, hogy ezt hogyan tartsuk kordába, hogy hallgathatóbb legyen. És a legújabb albumunkon ez működött is, mert ott nagyon felpumpáltuk az intenzitást néhány résznél, máshol meg csökkentettünk rajta, és emiatt sokkal összefüggőbb a zenénk. Szóval ja, az intenzitás sosem gond ameddig be nem visszük a stúdióba ahol Dave Otero megvéleményezi őket egy kicsit.

Mihez szokták hasonlítani a zenédet? Mennyire gondolod helytállónak?

A bandák akiket mi kedvelünk azok nagyjából ugyan azok akiket régen is bírtunk. Amikor elkezdtük akkor egy Necrophagist, Origin, Fleshgod Apocalypse, Corruption és Dying Fetus kombinációt akartunk. Ezek mind a kedvenc tech death metal bandánk és néhány közülük még akkoriban újnak számítottak. A Fleshgod Apocalypse nagyjából 2 éve létezhettek mert még 2008-ban alakultak, ha jól emlékszem. Ugyan ez Corruption-el. Azt hiszem ők is 2008-ban kezdték. Meglehet, hogy tévedek, de nem sokkal előttünk kezdték ők is. Szóval ezek az inspirációk még mindig velünk vannak, és a legnagyobb mindenki számára a Brain Drill. Szerintem ők már nem is léteznek. Ahogy telnek az évek még mindig nyilván tartjuk őket az egyik legnagyobb inspirációnkként, de adtunk hozzá párat. Személy szerint imádom az Infant Annihilator-t, mert nekik is nagyon menő zenéjük van, és a mostani albumra is adott némi inspirációt. Még személy szerint szeretem a Blotted Science-t és Ron Jarzombek-et a gitárosukat. És még hogy tech deah metál hasonló dolgot is mondjak, mind nagyon bírjuk a Tech N9ne-t. Szóval ha most akarnánk megnézni mikből állunk össze az valami Origin, Brain Drill, Tech N9ne és Mozart nyúlások vagy jazz Bach nyúlások vagy valami hasonló lenne.

2009 a megalakulásotok éve és azóta szinte majdnem ugyanazok az arcok vannak a bandában. Nagy az összetartás és a megértés köztetek? Mi a titkos receptetek?

Igazad van, már 12 éve vagyunk egy banda. Most vagyok 33 és amikor elkezdtem jammelni a srácokkal akkor voltam 21 éves. Az emberek sokat változnak ennyi idő alatt, főleg mivel akkor még a korai 20-as éveimben voltam, most meg a közép 30-asok közé sorolnám magam, és mindvégig egy bandában voltam, ami így kimondva elég ijesztő. A testvériség jó. A jammeket és a számírási folyamatokat is a személyesen szerveztük meg, és ez lecsökkenti az esélyét a félreértéseknek. Manapság azt látom, hogy sok banda, vagy legalábbis a jelentős részük online működik. Zoom meeting-eket tartanak és online küldözgetik egymásnak a riffeket. Ami hibát látok ebbe a kommunikációs formában, hogy könnyű félreérteni dolgokat. Ezzel nagyon nehéz együtt dolgozni. Ezért az, hogy mi mindent offline csináltunk nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy együtt maradjunk, mert mind a négyünk Oli, Tobi Spencer és én már 2009 vagy 2010 óta együtt vagyunk. Oli lehet csak 2010-ben csatlakozott, de a többiekkel egész végig együtt voltunk, és most, hogy Jared is a csapat tagja 2016 óta sokkal összetartóbbak vagyunk, mint 5 vagy 6 évvel ezelőtt. A különbség az, hogy most már nem élünk együtt, ami már lehet egy kicsit sok volt. Már mindenkinek megvan a saját lakása amit meghagyunk magunknak, hogy a banda életét elszeparáljuk a magánéletünktől. Ettől még mindig barátok vagyunk. Minden rendben van közöttünk.

A megjelent három albumot már ismerik a rajongók. Szerintem a folyamatos fejlődés észrevehető és látszik, hogy nem a mennyiségre hanem a minőségre mentek. Milyennek látod ezeket az alkotásokat, így visszamenőleg?

Ha október 29-től nézzük már 4 albumunk lesz kiadva. Az első albumunk viszonylag sok tagcserével járt meg ilyenek, és amikor felvettük a számokat utána még újra kellett vennünk pár részt és csak akkor tudtuk kiadni az egészet 2010-ben. Teljes albumként CD-vel 2011-ben, és minden is volt rajta. Egy kicsit összevissza volt, és a keverés nem igazán volt olyan, amilyet akartunk, de akkoriban büszkék voltunk rá. Zeneileg még mindig büszke vagyok rá, de kicsit maszlagosnak érződik így utólag. Ettől még nem rossz szerintem. A második albumunkat a ,,The Lucid Collective”-et már bandaként írtuk, és elég sokat turnéztunk miközben született. Sokkal összefüggőbb lett, de még így is vannak rajta olyan számok, amilyeneket ma már nem írnánk. Ez sokkal jobban lett megkeverve. A harmadik albumunk ,,Relentless Mutation” volt az, ami megismertetett minket sok emberrel. Az emberek egyre inkább ismertek minket mielőtt turnéra indultunk és kicsit jobb volt így. Nem mintha nem lett volna fan bázisunk, de ez az album eljuttatott minket új emberekhez is és nagyobb bandákkal tudtunk turnézni meg ilyenek. A mostani pedig a ,,Bleed the Future” a személyes kedvencem. Erre írtuk meg a legjobb számainkat és sokkal összefüggőbb maga az album is, és egyszerre ez hordozza magával a legtöbb kihívást is. Szerintem mindenki nevében elmondhatom, hogy zeneileg ez a legnehezebb albumunk. Keverésügyileg sokkal jobban hangzik, mint az összes többi albumunk. Nagyon büszke vagyok rá és ahogy már mondtam, 2 évig tartott ameddig elkészítettük. Ez a legtöbb idő amit egy album írásával töltöttünk, és remélem, hogy az emberek egyetértenek majd ezzel, mert amikor kiadsz egy albumot csak remélni tudod a legjobbat. És most mi is ezt csináljuk. Csak reméljük a legjobbat.

Dave Oteroval gondolom jól megértitek egymást, mert megint vele vettétek fel a lemezt. Megtalálja nektek mindig a hiányzó láncszemet? Milyen volt a stúdióban töltött időszak?

Amikor vele dolgozunk elmegyünk Denville-be Colorado-ba. És ez volt a második albumunk, ahol együtt dolgoztunk vele. Az előnyei, hogy olyasvalakivel dolgozhatunk, mint Dave, hogy 5 vagy 6 hétig bevonulsz a stúdióba és folyamatosan dolgozni tudsz. Ami azt illeti a stúdióban élsz egy darabig, és heti 5 vagy 6 napot folyamatosan végig dolgozol attól függően, hogy mennyi teendő van. Egész nap dolgozol a számokon. Ha valaki épp vokálokat vesz fel, akkor te egy szóló ötletet fejtegetsz, vagy azon gondolkozol, hogy hogyan tehetsz jobbá egy tiszta részt, vagy segítesz valaki másnak kitalálni a részét, vagy végigmész a sávokon és ellenőrizgeted, hogy minden rendben van-e. Ez 6 hétnyi folyamatos koncentráció a zenére, és eléggé unalmas és monoton tud lenni, de sok időt ad, hogy a lehető legjobb albumot tudjuk elkészíteni. Apropó legjobb album elkészítése, Dave Otero el fogja venni tőled a hangszeredet, ha eszébe jut valami ötlet és megkérdezi, hogy mit gondolunk róla. Valami olyasmire, amit már megkomponáltunk. Ezért remek, hogy van egy külső fülünk. Amikor Dave-el dolgozunk nem csak a legjobb sávokat szeretné elérni, hanem a legjobb számokat is. És ha van egy ötlete, ami gyakran elő fordul, hogy hogyan turbózzunk fel egy számot vagy csak egy részt akár. Az esetek 95%-ában igaza is van. Ez olyasmi, amihez nyitottan kell hozzáállni, különben nem részesülhetsz ilyen előnyökben amit mi tőle kapunk. Mi már csak így vagyunk képesek dolgozni. Sokkal jobbá teszi az albumot ha van valaki akinek más érdeklődései is vannak és nem csak a keverésre, hanem a zenei részére is gondolok ezalatt.

A YouTube felületén már elérhető több új dalotok is. Mennyire voltál izgatott a rajongók reakciója miatt? Mindig kevesebbet alszol ilyenkor a magas adrenalin szint miatt :)?

Nos általában amikor kiadunk valamit egyből készülünk a turnéra, és most is ezt csinálnánk, ha ez egy normális év vagy szituáció lenne akkor jövő héten már indulnánk is, és biztosra mennénk, hogy elég albumot adjunk el az első héten és hogy közönséget szerezzünk a koncertekre és minél nagyobbá tennénk a megjelenést. Ezúttal sokkal digitálisabb lesz és sokkal több online interakció, ami eddig is jó volt. Ehhez már mindenki hozzászokott az utóbbi 2 évben, de a körülmények most sokkal másabbak a korábbi albumokhoz képest. Szóval igen nézegetjük a reakciókat, kapjuk az üzeneteket a posztjainkról és ez is eléggé izgalmas. Nagyon ijesztő kiadni egy olyan zenei terméket amin évekig dolgoztál és csak reménykedni tudsz, hogy az embereknek tetszeni fog. Nagyjából minden albummal így volt, de ez még idegőrlőbb és egy kicsit stresszelek is rajta, mert a 4. albumon sokkal több elvárás van, mint az előtte lévőkön. A második albumon van valamennyi elvárás, a harmadikon egy kicsivel több, de a negyediknek oda kell vágnia. Mert az emberek mondhatják, hogy: ah a régebbi cuccaik jobbak voltak, vagy ah ez nem igazán… érted. Nem csak olyan jónak kellett ennek az albumnak lenni, mint a többinek, jobbnak kellett lennie, és szerintem ezt sikerült elérnünk. Remélem az emberek egyetértenek majd velem. A reakciók egyelőre jók, és még mindig van minek jönnie. 8 számból már 3-at kiadtunk, de a legjobb számok amiket valaha írtunk a többi 5 között van, szóval nagyon izgatott vagyok, hogy meghallgassák az emberek.

A lemez borítója nagyon tetszik nekem. Eliran Kantor remek munkát végzet. Mit mondtatok neki, mit szeretnétek látni, hogyan készült el ez a megfelelő borító számotokra?

Ez inkább egy Olinak való kérdés. Eliran készítette az előző albumunkhoz is a borítót a ,,Relentless Mutation”-höz. Ahhoz az albumhoz valami különlegeset akartunk, mert ami akkoriban nagyon dominált a tech death metálon belül a 2010-es évek közepe-vége fele a rikító színek, éles vonalak, hideg és meleg színkombinációk, szóval sok narancssárga és piros sok kontraszttal és kék lilával. Ez volt ,,A” stílus az akkori tech death bandáknál, és mi valami olyasmit akartunk, ami jobban kiemelkedik közülük, ezért olyan színkombinációt választottunk, ami ezzel szembe megy. Nem teljesen éles vonalakkal. A részletek ott vannak, de művészileg teljesen más, mint amit 2017-ben láthattál általában. Sokkal absztraktabb volt és elég kompresszionista vagy valami ilyesmi. Kevésbé precíz, de attól még mindig elég menő. Szóval ennek az albumnak is valami hasonlót akartunk. Tudtuk hogyha ugyan azokat a színeket használjuk furcsán venné ki magát. Szóval a sztorihoz igazítottuk. Ha láttátok a szöveg videóját a ,,Bleed the Future”-nek, akkor találkozhattatok azzal a kifejezéssel, hogy ,,golden blood”. És ha megnézitek a borítót akkor van rajta egy lény akinek arany vér jön ki a szájából, és ez adta a fő ötletet a borítónak is. Persze vannak még részletek a sztoriból, de nem akarok rossz információt terjeszteni, mert Olinak nagyon menők a szöveg ötletei. Szóval csak annyit mondok, hogy az arany vér szövegileg egy fontos szerepet tölt be, és ezért a nyolc számból heten szerepel is ez a kifejezés. Az arany és fekete színeket nagyon ki akartuk kontrasztozni, és ennyi kiindulási pontot adtunk csak Elirannak, és hogy tegye agresszívvá és menővé. Még egyszer nem a tökéletes élességű vonalakra mentünk, nem emeltük ki a hideg meleg színeket és ezért inkább ilyen absztrakt horror festmény beütése lett, és szerintem ez kurva jó.

Kicsit váltsunk. A kanadai kezdő zenekaroknak mennyire van viszonylag könnyű helyzete? Mennyire adottak a lehetőségek?

Hogyha kanadai banda vagy, akkor egyből hátrányból indulsz, de vannak lehetőségeid is amik olyan országokban, mint például Amerikában nincsenek. Kanada földrajzilag hatalmas és a népessége relatíve kicsi. Mi például a nyugati parton élünk, és a népesség nagy része a keleti parton van. Toronto-ban és Montreal-ban. Mi turnézással akartunk rajongókat szerezni, de máshogy is meg lehet ezt oldani. Ha turnézni akarsz, akkor 2 lehetőséged van: 1; át kell menned Kanadán, ami az első pár évben nem igazán jövedelmező, és emellett elég időigényes és veszélyes is. Sok többsávos autópálya van főleg Otero-ban, ahol jellemző az emberekre, hogy jávorszarvasokat ütnek el éjszakánként és még elég hideg is van, ami csúszóssá teszi az utat és ez egy 15 fős busznak trélerrel roppant veszélyes. Szóval vagy ezt teszed, de mi is ezzel kezdtük, vagy 2; le tudsz menni délre Amerikába. Ha ezt teszed akkor rengeteget kell fizetned, csak hogy átléphesd a határt, mert előre le kell adóznod a koncerteket. Ez sok szakértelmet kíván és nem árt, ha van egy két segítő kéz. Szóval ha Kanadán belül maradsz akkor veszélyezteted magad és kevesebbet fogsz keresni, vagy sokat fizetsz és megpróbálsz közönséget találni a zenédnek. Mind a kettő remek opció, de ha Otero-ban élsz, már ott elég nagy tér van ilyesmiknek. Építhetsz ott egy rajongói tábort, és onnan tudsz terjeszkedni. Ez elég zordul hangzik, de emellett a kanadai kormány támogatást tud nyújtani kisebb művészeknek, ami segíti enyhíteni a turné költségeit. Szóval egyből hátrányból indulsz, de mellette meg vannak olyan lehetőségeid amiket más országokban nem feltétlen kapnál meg. És nekünk mivel nyugati partiak vagyunk még az európai utazás is drágább lenne, de ha kanadai vagy az is előny, hogy kanadai közönségeknek tudsz játszani. Van egy büszkesége a kanadaiaknak, hogy megveszik az általuk kedvelt bandák zenéjét, mert csak 36-38 millió ember él egy ekkora országban. Nagyon szeretem ezt az országot és mi mind így vagyunk vele, és nem hiszem, hogy akárki is költözni fog egy hamar, de nehéz elkezdeni, de vannak lehetőségek.

Melyik volt az első hely ahol felléptetek? Hogyan sikerült ez az este? Mit mondtak a rajongók?

Az első fellépésünket énekes nélkül adtuk, csak 3 számot játszottunk, az erősítőm tönkre ment a műsor kellős közepén, egész végig feedback-elt. Akármikor amikor nem játszottam elkezdett sípolni, nagyon hangosan. És még énekesünk sem volt ugye. Legalább mi játszottunk utoljára a legendás vancouveri metál bárban. Élvezetes volt, de stresszes is egyben, és Tobi, a gitárosunk akkor még nem volt a bandában, de a közönségben igen. Szóval játszottam meg ilyenek és még sosem találkoztunk, szóval ha tekerünk egy kicsit az időben 2 hónapot, akkor oszlott fel az akkori bandája, és mi már egy jó ideje be akartuk őt venni. Legalábbis Spencer. Amikor az utolsó koncertjüket adták Tobi cuccát a színpadról egyből a mi próbatermünkbe pakoltuk. Ahogy letettük az erősítőjét megkérdeztem tőle, hogy: még nem is hallottalak gitározni, jó vagy? Ő azt válaszolta, hogy: ja, egész jó. Én meg: oké, remélem is. És ezek szerint igaza volt. Tényleg elég jó.

Szerinted eddig mindig sínen volt az Archspire zenekar élete? Mindig jól döntöttetek? Van esetleg, amit máshogy csinálnál a múltban?

Szerintem az egyetlen dolog amit mondani tudnék… Nem is tudom, ez a zene eléggé megviseli az embert. Amikor 25 koncertet kell egyhuzamban letolni ugyan azzal gyors blast-ekkel vagy tremolo pengetésekkel vagy kemény vokálokkal, akkor az fizikailag kifáraszt. És mind átestünk már fizikai betegségeken, amiért ilyen gyors zenét játszunk. Nem mondanám, hogy egyszerűbb zenét szeretnék írni, de biztos sokkal jobb lenne, ha nem fájna mindenem koncert után. Mert 45 percig kell fenntartani az intenzitást 300+ bpm-en tremolo-s riffekkel vagy ilyesmikkel. Igaz, hogy ez a mi hangzásunk, de sokkal jobb lenne, ha kecsesebben tudnék megöregedni, de ezen kívül akármi amit csináltunk vagy tanító jellegűnek is felfogható vagy pozitív dolog volt, és az utóbbi 3 albumunknál remek kiadónál voltunk és rengeteg király emberrel találkoztunk és elértük, hogy abból tudunk megélni, hogy death metált játszunk. Amit sokan nem mondhatnak el magukról. Ha meg tudnék bánni valamit az azt jelentené, hogy valamit rosszul csinálok, de nincs semmi. Mi mind hálásak vagyunk azért, hogy azt csinálhatjuk amit szeretünk és hogy nem kell irodai munkát végeznünk csak azért, hogy ki tudjuk fizetni az albérleteinket ha visszajöttünk a turnékról.

Milyennek képzeled a jövőt? Mit terveztek? Mennyire sikerülhet mindent megvalósítani?

Azt mondanám, hogy a banda jövője abból áll most jelenleg, hogy a lehető legjobban megtámogassuk ezt az albumot. Valamikor majd elkezdjük írni a következőt, nem tudom mikor, mert azóta szünetelünk mióta befejeztük ezt az albumot. Szeretném növekedni látni a bandát, szeretném, ha nagyobb koncerteket tudnánk szervezni, ha nagyobb bandákkal játszhatnánk együtt, de ezek olyan természetes dolgok, amiket minden banda akar. Mindent egybe vetve ez egy üzlet és nem csak a zenénk a termék, de mi magunk is mint egy társulat. Szeretném tovább kutatni, hogy miért szeretik az emberek a bandánkat és erre ráfeküdni. Szeretek death metált írni és hülye videókat csinálni, és ezek egyhamar nem fognak változni. Majd meglátjuk, hogy a szervezetünk kibírja-e a 40 éves kort, vagy összeesünk.

Köszönöm a válaszokat. Jó volt beszélgetni veled. Meg fogom nézni az élő fellépéseteket!

Király! Köszönöm a lehetőséget!

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2021/10/15/archspire-interview/

Készült: 2021. október 6..

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Archspire stream forthcoming album

KMZ

Hot News: Archspire premiere new track!

KMZ

Hot News: Archspire premiere new song!

KMZ

Hot News: Archspire unleash first new song as video!

KMZ

Hot News: Archspire release new studio footage!

KMZ

Hot News: Season of Mist signs Archspire!

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár