(scroll down for English Version)
Hello srácok! Nemrégiben került az európai közönség elé a The Reckoning c. negyedik stúdióalbumotok. Milyenek a kezdeti visszajelzések, jól fogy a cucc?
Hello Magyarország! Változatos visszajelzéseket kapunk, de elég jók. A negatív kritikák csak arról szólnak, hogy nem vagyunk elég eredetiek, nem csinálunk olyat, amit még más nem tett meg, meg ilyenek. Szerintem, ha szereted a dallamos thrash/death metált, akkor szeretni fogod a The Reckoning-ot, ha viszont eleged van már a műfajból, akkor biztos, nem, de ennek semmi köze az albumhoz. Még nem kaptunk visszajelzéseket az album eladási számait illetően, még túl korai lenne. 2009 májusában jelent meg az államokban, egy a Regain Sweden és az amerikai cége közti félreértés miatt. Az amerikaiak szerint úgy 1000 példány kelt el, ami a hozzánk hasonló bandánál egész jó szám, különösképp, hogy nem kaptunk akkora promóciót. Nem vagyunk egy In Flames vagy Dark Tranquility, de szerintem az eladások még nőni fognak, ha kijön az anyag Európában és Dél-Amerikában és talán még Japánban is megjelenünk, ami nagyszerű lenne!
Skandinávia, de különösen Svédország rohamosan modernizálódik, már ami a fém zenéket illeti. Mit tapasztaltok, ’94-es megalakulásotok óta pozitív vagy negatív irányba változott a színtér? Hogyan tudnak ma érvényesülni a hozzátok hasonló, old school-abb felfogású csapatok?
Svédországban már nem igazán játszanak olyan zenét, amit mi. Nem igazán szabad modern hangzással kijönni, ha nem vagy Arch Enemy, vagy az előbb említett bandák valamelyike. A kritikusok annyira nem boncolnak szét, sajnos. Most nagyon mennek az old-school death metál bandák, mint mondjuk a Death Breath vagy hasonlók, vagy az old-school thrash. Nem igazán érdekel, mivel azt a zenét játsszuk, amit szeretünk. Összegezve, szerintem a színtér elég negatív irányba változott, mióta elkezdtük. Régebben a svéd fanzine-k segítették a bandákat, írtak róluk és jó visszajelzéseket kaptak. Ebből mára már semmi sem maradt. Nehezebb bulit szervezni és különösen nehéz kiadót találni. Több időt és pénzt kell befektetned, hogy továbblépj, ezért nincs is annyi feltörekvő új banda. Biztosan van nagyon sok underground demo banda, de a 95%-uk sosem fog lemezszerződést kapni az említett okok miatt. Az új albumok száma igen csekély. Ki fog az Amon Amarth, Soilwork, a Haunted és az említett bandák nyomdokaiba lépni?
Mielőtt komolyabban rátérnénk az új lemezre, tekintsünk vissza a múltba egy pár gondolat erejéig. A 2005-ös The Beautiful New World után ketten, Erik és Patrik is kilépett a zenekarból. Mi volt a probléma pontosan, valamint mennyi ideig tartott rátalálni az utódokra?
Nem igazán léptek ki, ki lettek rúgva, hogy úgy mondjam. LG és én elmondtuk nekik, hogy nélkülük akarjuk folytatni, új srácokat próbálunk ki, akik nagyszerűen beváltak. Természetesen nagyon csalódottak voltak, de ezt a döntést meg kellett hozni ahhoz, hogy az ARISE túlélje. Kezdett lejárni a Spinefarm/Universal-lal kötött szerződésünk, rossz kritikákat kaptunk az albumokat, illetve az élő fellépéseket illetően is, a csapaton belül pedig nagyon rossz hangulat uralkodott. Semmiben sem értettünk egyet, ami a vége felé már nagyon frusztrálóvá vált. Mivel csak én és Erik írtuk a The New Beautiful World zenéjét, illetve a The Reckoning-ra felkerült számokat is, jobbnak láttuk, ha Erik és Patrik távoznak, mert nem voltak képesek segíteni az ARISE fejlődését. Sosem bántuk meg a döntést, valójában sokkal rosszabb, hogy nem hívtuk hamarabb az új srácokat, mert biztos vagyok, hogy most már egy másik szinten tartanánk. Sokkal elkötelezettebbek, mint a régi tagok, nem kell semmit megvitatnunk.
Az említett album óta kiadót is váltottatok. Hogyan jött össze az új szerződés? Miben más a Regain Records-nál, mint volt a Spinefarm-nál?
Van némi különbség, főként, hogy mi fizettük a felvételeket. Sokkal közvetlenebb, személyesebb a viszonyunk a Regain-nel. Kényelmes és stabilabb. Kezdetben a Spinefarmmal való együttműködés is jónak ígérkezett, de néhány évre rá a kapcsolatunk kilépett onnan, hogy jobban tudjon koncentrálni a King Foo managelésére. Sajnáltuk, mert nagyszerű fickó volt, hitt bennünk és ő segített leszerződni a Spinefarmmal. A kilépése után hatalmas változások történtek, senki nem tett értünk semmit.
Az előző és a mostani anyag között jó 4-5 év telt el. A változások befolyásolták ennyire a dalírást vagy egyéb okai voltak ennek a csöndesebb időszaknak?
A felállás változott, hogy stabilabbá tegyük a bandát, nem tagadom. Sokat szenvedtünk, a régi tagok kilépése után újra össze kellett állni, hogy egy banda legyünk, eldöntsük, merre akarunk menni és hogyan akarjuk ezt megcsinálni. Csináltunk néhány fellépést, hogy összerázódjunk, aztán elkezdtük írni az új dalokat a Reckoningra. Egy évig tartott megírni az új számokat és átdolgozni a már meglévőket, majd 2007-ben beléptünk a StudioMega-ba, hogy felvegyük a negyedik albumot. A keverést és a masterelést 2008 februárja körül végeztük. Aztán elkezdődött a nehéz meló, hogy találjunk egy új kiadót. Eldöntöttük, hogy nem fogadjuk el rögtön az első adandó kiadót, így végül 2008 őszén leszerződtünk a Regain Records-szal. Nem igazán tudom, miért jelent meg ilyen későn az album, rengeteg oka lehet, de inkább előre tekintek és örülök, hogy végre megjelenik. Arról viszont biztosíthatlak, hogy nem fog újabb 5 év eltelni a következő albumig.
Véleményem szerint a The Reckoning az eddigi legkiegyensúlyozottabb munkátok, csak gratulálni tudok hozzá. Milyen munkamegosztásban dolgoztatok? Ki a fő dalszerző és ki felelős a szövegekért?
Nos, köszönöm, azonos véleményen vagyunk. Az egyik kulcsfontosságú dolog az egyensúly volt. A másik a tombolás. Hogy kiadjuk azt a sok rossz gondolatot és frusztráltságot, amit az elmúlt években a bandában éreztünk, a meghiúsult szerződéseket, turnékat, fellépéseket és ígéreteket, amiket a Spinefarm nem teljesített. De az eltelt év alatt, amíg megírtuk az albumot adtunk magunknak időt a pihenésre és, hogy olyan számokat is írjunk, melyekben nem hittünk. Mindent nagyon megterveztünk és ennek meg lett az eredménye. A fő dalszerzők én és Sternberg vagyunk, de LG is rengeteget segített, nagyszerű szólókat, témákat és riffeket írt. A dalszövegek Patsy munkája volt, aki követte a düh és a frusztráltság ihlette témákat. Ezt majd észre is veszed, ha megnézed a számcímeket. Akkor szokta a szövegeket írni, amikor dühös valamire, ami nagyszerű, természetes és valós. Miért írnál dühös dalszövegeket, amikor otthon vagy és jókedved van. Értelmetlen volna. Végül pedig a banda rakta össze a témákat és ötleteket.
Az új korongon több ismert zenész is vendégeskedik. Velük hogyan kerültetek kapcsolatba, illetve kivel melyik dalban találkozhatunk?
Már régóta szerettük volna meghívni Mikael Stanne-t a Dark Tranquillityből, és most tudott időt szakítani ránk. Nagyszerű fickó és nagyon profi. Nem volt probléma a meghívással, már ismerjük egymást a göteborgi éjszakákból. A „They Are Coming For You” és a „Dead Silence” kórusaiban lehet majd hallani. Egy harmadik számban is énekel, amit majd egy bónusz trackként fogunk megjelentetni az esetleges japán kiadáson. Jake Fredén, a Nostradamusból egy közeli barátunk, különösen Sternbergé, aki szintén segített vendéggitárosként. Természetes volt, hogy őt is meghívjuk és ő is szeretett volna valami csinálni. Két nagyszerű szólót játszik a címadó dalban, a The Reckoningben. Végül Tomas Lindberg-et az At the Gates-ből szerettük volna, ha énekel a „Reclaiming the Soul” feldolgozásban. Gondoltuk ezzel ironikusan bemutatunk azoknak, akik szerint csak az ATG-ből nyerünk inspirációt. De sajnos nem tudott erre időt szakítani, így ez az ötlet nem valósult meg. Helyette megkérdezte a hangmérnökünk, hogy nem szeretnénk-e meghívni Jonas Kjellgren-t (ex-Carnal Forge, ex-Centinex, Scar Symmetry), hogy csináljon valamit az albumon. Mivel tudtuk kiről van szó, és szeretjük, amit eddig csinált az említett bandákban, rögtön beleegyeztünk. Elküldtük neki az „Adrenaline Rush”-t, majd visszaküldte nekünk egy iszonyatosan jó gitár szólóval. Nagyon jó!
A hatásaitok azt hiszem mindenki számára nyilvánvalóak, ennek következtében biztosan sokszor hasonlítottak már benneteket más hasonszőrű bandákhoz. Bosszantó a méricskélés vagy inkább megtisztelő mondjuk egy At The Gates párhuzam?
Nagyon hízelgő volt az elején, mert a hasonlítás pozitív irányban történt. Aztán a második albumunk környékén ez az összehasonlítás mániákussá és hülyeséggé vált. Úgy értem, szeretem az ATG-t (különösen a DVD-t) és szerintem a Slaughter of the Soul a valaha írt legjobb album, de azért vannak még rajtuk kívül is bandák… A DVD előtt már rég nem hallgattam ATG-t. Szerintem az olyan bandák, mint a Hypocrisy, Machine Head és a Dark Tranquility sokkal inkább inspiráltak a dalszerzés alatt, mint az ATG. De pont ezek miatt az összehasonlítások miatt akartunk egy ATG feldolgozást, az irónia miatt, és mert annyira imádjuk őket.
Apróság, bár, de a mostani borítón az eredeti helyett más logó látható. Ez lesz az új design, vagy csupán ideiglenesen, a külcsín esztétikája érdekében változott a forma? S ha már szóbakerült a kép, mit szimbolizál ez az alkotás?
Ez az első, hogy ezt kérdezik tőlem! A logóról! Semmi különös története nincs. Amikor Chad végzett a borítóval, megkérdeztem, hogy szerinte az eredeti logo illik-e hozzá, kéne valami jobb, ami jobban illik? Azt válaszolta, hogy ki akar valamit próbálni és eleinte szkeptikusan tekintettünk a logora, de aztán egyre jobban megszerettük és úgy döntöttünk felhasználjuk az albumon. Még mindig a régi a főlogo, de úgy gondoltuk, hogy jó dolog, ha van választási lehetőségünk. Elmondhatom, hogy készül egy harmadik is, amit majd a merchandise-hoz fogunk felhasználni. Mondhatnád, hogy megtévesztő, de természetesen hozzácsatoljuk a káosz szimbólumot, vagy egy ARISE stílusú képet a logó mellé. Meséltem Chad-nak erről a tomboló témáról, az album címéről és küldtem néhány mp3-at, hogy meghallgassa. „Zavaróra akarom, határozottra – egyébként szabad kezet kapsz”, mondtam neki. Mióta tudom, mire képes, 100%-ig megbízom benne és csodálatos munkát végzett. Úgyhogy amit látsz, az, ahogy Chad látja a „The Reckoning”-ot.
A következő anyagra vannak már elraktározott témák, ötletek vagy egyelőre még teljes gőzzel a The Reckoning-ra fókuszáltok?
Dolgozunk néhány új számon, de ami most a legfontosabb, az album promotálása, amennyire csak lehet és egy koncertszervezővel való leszerződés. Ez a jegyünk a turnékra és a fesztiválokra és jelenleg ezeknél jobban semmit sem akarunk. Megmutatjuk a rajongóknak, milyen az új ARISE, hogy mennyire nagyszerűen játszik élőben. Mindenki, aki már látott azt mondta, mennyivel jobb minden élőben. A dalok jobbak és teljesen máshogy tekintenek ránk. Ez számomra a legjobb vélemény, amit hallhatok.
Ha jól tudom nagy Sepultura rajongók vagytok. Bejön nektek az új irányvonal Derrick-el vagy a Max korszakos Sepu-t jobban bírtátok?
A Sepultura sokat jelentett nekünk, mikor elkezdtük a bandát még 96/97-ben. Max kilépése után a Sepultura meghalt számomra. Utáltam az Against-et és, bár másnak talán bejön, számomra ez már nem az banda, amit imádtam. A három album „Arise”, Chaos A.D.” és a „Roots” mindig is sokat fognak jelenteni nekem. Gyerekkorom, korai zenészéveim egy-egy nagy szeletét képviselik és mindig is szeretni fogom őket. Ezért is van az „S” logo a jobb lábamon.
Visszaemlékezve, a te életedben mi volt az a meghatározó pillanat, netán konkrétan az a dal, minek hallatán elsősorban a göteborgi típusú metal iránt kezdtél el érdeklődni?
Még egy eredeti kérdés! Ez tetszik! Sokan gondolhatják, hogy rengeteg göteborgi bandát hallgattunk, és még ha hallgattunk is néhányat a korai időkben, sosem szerettük igazán. Nem így volt, amíg meg nem ismertem a „Roswell 47”-et a Hypocrisytől, a „Punish My Heaven”-t a Dark Tranquillitytől és az „Artifacts of the Black Rain”-t az In Flames-től és elkezdtem svéd metált hallgatni. Aztán megkedveltük az At The Gates-t, Edge of Sanity-t, Dismember-t és a Dissection-t is. A Machine Head, a Testament és a svéd színtér előtt még Carcarss-t is hallgatunk. A Heartwork-öt nem igazán szerettem mikor megjelentek, de a Swansong után már imádtam őket és rájöttem, mi hiányzott. Úgyhogy vicces, hogy a Carcass leginkább gyűlölt albuma miatt vagyunk most itt.
Korábban volt már Európa turnétok olyan neves bandákkal, mint a Vader, a Deranged és az Arkhon Infaustus. Mik a jelenlegi tervek? Mikor találkozhatunk veletek?
Igen, elég rég volt. Pontosabban 2003 április/májusában, mikor kiadtuk a Kings of the Cloned Generation-t. Emlékszem, hogy akkor Pécsett játszottunk. Tetszett Magyarország, és nagyon szívesen térnék vissza, talán ősszel lehetőség nyílik rá. Amint mindent lebeszéltünk az ügynökséggel, eltervezünk néhány dátumot és turnét. Van néhány ügynökség, akik érdeklődnek, úgyhogy reméljük, minél hamarabb rendeződik a dolog.
Mind zenészként és magán emberként, ezidáig mi volt a legnagyobb zenei élményed?
Oh, elég sok van. Főleg, mivel már 7 éves korom óta, ami a legjobban érdekel, az a zene. A Kiss-szel, WASP-pal, Mötley Crue-vel és Twisted Sisterrel kezdtem és rengeteg fesztiválon voltam, mint a Roskilde, Wacken open air, Sweden Rock, Hultsfred, Peace, az Iron Maiden-en a No prayer For The Dying turnén. Ă…Âket imádom, emlékszem Janick Gers és Dave Murray rám kacsintottak, majd összeszartam magam. Tudom, hogy rám néztek, mert csak én álltam az egész csoportban, mindenki zúzott körülöttem. Az volt az első koncertem.
Néhány évvel később, mikor dobolgattam egy kicsit, találkoztam Nicko McBrain-nel egy göteborgi dobklinikán, beszélgettem vele és kaptam tőle egy pár dobverőt.
Az első Maiden koncerten, mikor Bruce visszatért, sírtam.
Imádtam a Vader-t, mikor együtt koncerteztünk, nagy megtiszteltetés volt, minden este megnéztem a fellépésüket. Mindig csodáltam, hogy sosem adtak átlagos koncertet. Gyilkosak voltak – vagy jobbak. Főként Doc dobolását néztem. A legjobb fellépésük az akkori Wacken Open Air volt. Varázslatos volt.
A göteborgi Behemoth fellépés, a Demigod turnéjukon őrült volt, talán a legjobb death metal show, amit valaha láttam.
Amikor kiadtuk az első albumunkat, megnyertük az első számú svéd magazin, a Close Up hangvizsgáját. Nem tudtam elhinni! Annyira büszke voltam akkor.
Játszottunk a Morbid Angellel is néhány bulin, amikor Vincent visszatért a bandába. Az nagyon nagy volt.
Meg kell még említenem a finn Spinefest bulit. Helsinki, Nosturiban tartották, és a finnek híresek arról, hogy nem igazán bírják a svédeket. Azért nem mind. Minden jegy elkelt és idegesek voltunk, hogy talán nem kedvelnek majd minket, mert svédek vagyunk és az egyetlen külföldi banda a fesztiválon. Libabőrösek lettünk, mikor az egész tömeg elkezdte kántálni a számok közt: „Svédország, Svédország, Svédország”. Aztán Erik odament a mikrofonhoz és elordította magát: „Finnország”. A hely felrobbant.
Köszönöm a rám szánt időtöket, további sok sikert és újabb gyilkos lemezeket kívánok! Az utolsó szó jogán…?
Nagyon várom már, hogy elkezdhessünk tervezni őszre és biztos vagyok benne, hogy Magyarországra is eljutunk a turné során. Úgyhogy remélem, ott találkozunk, sörözünk és főként: egy rohadt jó show-t csinálunk. Úgyhogy, figyeljétek a honlapot és/vagy a myspace oldalunkat: ariseonline.com vagy myspace.com/ariseonline.
Köszönjük!
Daniel Bugno the drummer of Arise
————————
ENGLISH VERSION:
Hey guys! Your fourth studio album, The Reckoning has reached the European audience recently. What has the response been like so far? Is it selling well?
Hi Hungary! The response varies, but is mostly very good. The negative feedback is all about us not making something new that never has been done before or challenging or whatever. I guess if you like melodic thrash/death you´ll like The Reckoning, and if you´re sick´tired of the genre you´ll dislike it for sure – but that hasn’t anything to do with the album itself really. As for now we haven´t received any statistics of the selling yet – it´s too early for that, but it was also released already in may 2009 in the US, because of a misunderstanding between Regain Sweden and their American company. And the Americans claim that we have sold some 1000 copies, which is considered to be very good for a band like us nowadays – and especially without great promotion. I mean, we´re not In Flames or Dark Tranquillity. But I´ll think that the selling will rise a bit now when it´s released in Europe and south America and maybe we will get a Japan release too, that would be great!
In Scandinavia, but especially in Sweden, metal music has been getting more and more modern. What are your experience since your „96/97 when the band was formed? Has the scene changes in a positive or a negative way? How can similiar bands to you, who are more oldschool-ish get used to this?
In Sweden it´s really out of date to play music like we do nowadays – you are not allowed to sound modern if you´re not Arch Enemy or the earlier mentioned bands. The reviewers will hack you to pieces, unfortunately. Now there´s huge credibility in playing old-school death-metal like Death Breath or such bands. Or old-school thrash. We don´t really care, because we does the music we like ourselves. So all in all I think that the scene has changed in a very negative way since we started. Back then the Swedish fanzines helped the bands and pushed them, spreading the word and giving good feedback – that´s all gone today. It´s much harder to get gigs and it´s extremely hard to get a record deal. You have to spend more time and money of your own to get anywhere and that´s why there´s not that many new bands coming up today. Sure there is many many underground demo bands, but 95% of them won´t get deals today because of the mentioned problems. The new breed on the album level is very poor – or which bands will take over after Amon Amath, Soilwork, Haunted and the mentioned bands?
Before getting into deeper stuff about your recent release, let”s have a few words about the past just for a moment. In 2005, after The Beautiful New World, Erik and Patrik both quit the band. What was the problem exactly, and how long did it take to find replacements?
They didn´t quit really, they got fired or how you say. I and LG simply told them that we were going to proceed without them, that we had tried some new guys which did great. Of course they got very disappointed to say the least, but we had to do that if we wanted ARISE to survive. Our contract with Spinefarm/Universal was at an end, we started getting bad album- and live reviews and the harmony in the band was at the very bottom. We couldn´t agree about anything and that gets very frustrating in the end. Since it was only me and LG who made most of the music for The Beautiful New World and songs for what was to become The Reckoning we thought that it would be the best if Erik and Patrik left, because they wouldn´t have been able to push ARISE forward anyway. We have never regret that decision, in fact it´s too bad we didn´t recruit the new guys earlier, because I´m certain that we would have been on a different level now if so. They are so much more dedicated to this than the old members, that it´s no discussion needed at all really.
You have changed labels as well after the recently mentioned release. How is the new contract? What is the main difference between Regain Records and Spinefarm?
There is some difference, mostly because we have paid the recording by ourselves which results in a better deal. It would be strange otherwise. And we have a closer, more personal contact with Regain that we had with Spinefarm. It´s comfortable and makes a stability in our cooperation. In the beginning the cooperation with Spinefarm was very good too, but after a couple of years our contact quit his job there to focus on his management King Foo. It was a shame, ´cos he was a really great guy and besides the one who believed in us and got us signed to Spinefarm in the first place. The difference afterwards was huge, they didn´t do anything for us after he´d quit.
There has been four-five years between your previous and this release. Was it the changes that altered the songwrirint, or are there any other reasons to this calmer period?
The line-up change took some time to build a new stabile ground, I can´t deny that. We had some struggle to deal with caused by the previous members, we had to get ourselves together and be a band again and decide where to go and how to do it. Then we made some gigs to feel the new chemistry and finally we started writing songs for The Reckoning. We used a year to write songs and rearrange stuff we had from before and in the fall of 2007 we entered StudioMega to record the fourth album. It was mixed and mastered somewhere during February 2008 I think. Then the hard work with getting a new deal started. We decided to take our time and not take the first deal that came at hand and at last we signed with Regain Records in the fall of 2008. I can´t really explain why it has take so long after that to release the album, it´s a chain of reactions that has caused it and I prefer to look forward now when it´s finally released here. However, it won´t take another 5 years from now to the next album, I can assure you that.
In my opinion The Reckoning is one of your most balanced work, only can congratulate to you guys. How did you do the job, who was the main songwrites and who was responsible for the lyrics?
Well thank you, it´s exactly my opinion. Balance was a key-word we had when discussing the album. Another was the theme: fury. To unleash all the bad thoughts and the frustration that the hard years with fighting within the band, all broken deals, tours, gigs and promises and the lack of interest from Spinefarm had given us. But as we took a whole year to write material we could afford us the luxury to relax and throw some songs that we didn´t believe in. We were very anal about everything and it gives result working that way. The main songwriters are I and Sternberg, with great help from LG, who makes the solos and many great leads and riffs. The lyrics are all by Patsy who followed the theme of anger and frustration. You´ll notice that if you take a look at the songtitles. He used to write his lyrics when he was angry at something and I think that´s great, it´s so natural and real. Why write angry lyrics when you´re at home having a good time? That doesn´t make sense to me. At last we all – the band made the final touches and arrangements.
There are several known guest musicians appearing on your record. How did you get in touch with them and who can we meet in your songs?
We had for a long time wanted Mikael Stanne from Dark Tranquillity to do something for us and this time he could manage to get it into his tight schedule. He´s a really nice guy and very professional too. It was no problem at all getting him to contribute as we know him a bit from the nights at the pubs in Gothenburg. He is to be heard in the choruses of „They Are Coming For You” and „Dead Silence” He also sang on a third song which might appear as a bonus on a eventual Japan release. Jake Fredén from Nostradameus is a close friend to us and especially Sternberg, who also helps us out as a session guitarist if needed. It felt natural that he did something on the album and besides he told us that he really wanted to do something too. You can hear him making two great guitar solos in the title song „The Reckoning” Last we wanted Tomas Lindberg from At The Gates to sing on our tribute song to them „Reclaiming The Soul” We thought it would be great to have him sing on that one as an ironic finger to everyone that thinks that we doesn´t have any other source of inspiration that ATG. But unfortunately he couldn´t manage to take some time off, so we had to let him go. Instead Bullen, our engineer, asked if we were interested in getting Jonas Kjellgren (ex-Carnal Forge, ex-Centinex, Scar Symmetry ) to do something on our album. As we know very well who he was and liked the things he had done in mentioned bands we agreed right away. We sent a file with „Adrenaline Rush” to him and after a couple of hours we got a file from him back with a blistering guitar solo. Really nice!
Your influences are known for everyone I think, therefore I”m sure a lot has been comparing you to several familiar bands. Is it annoying, or is a comparsion with At The Gates for example good to hear?
It was really flattering in the beginning, because the comparisons were in a good way. Somewhere after the second album the comparisons became manic and just stupid. I mean, I like ATG for sure (especially after their grave-DVD) and I think that their Slaughter of the soul is one of the best albums ever made, but hey, there ARE more bands out there… I can honestly say that I hadn’t hardly listened to ATG for a long time before that DVD came and I rediscovered them. I think that bands like Hypocrisy, Machine Head and Dark Tranquillty has inspired us more than ATG in our songwriting. But because of all the comparisons to ATG we decided to make a tribute to them, both because of irony and the fact that we like them a lot.
It’s only a small thing, but your recent cover has a new logo on it. Is this going to be a the new design or it’s just temporary, was it changed to have a better overall look? And now that I mentioned the picture, what does this symbol stand for?
It´s actually the first time I get this question! About the logo! The story behind it is nothing special really. When Chad was done with the artwork I asked him if he thought that our main logo would fit into his artwork or if he wanted to do something on his own that would fit better. He answered that he wanted to try something out and at first we were skeptical to his logo, but after a while we started to like it quite well and we decided to have it on the album. Our old logo is still the main one, but we thought that it could be a good thing to have options. I can reveal that we have a third one that we might use on upcoming merchandise. Confusing you might say, but of course we will put our chaos symbol or ARISE- related artwork next to it if we use it. It´s always good to have backups! About the artwork itself I told Chad about the concept of fury, the albumtitle and sent him some mp3:s to listen to. „I want it disturbing, almost explicit – otherwise you got free hands” I told him. Since I know what he´s capable of I trusted him 100% and it turned out amazing. So what you see is Chad associating to „The Reckoning”
Are there any ideas that you saved for the next release? Or you are just focusing on The Reckonin with full throttle?
We have some new songs that we are working on, but for the moment the no 1 thing right now is to promote the album as hard as we can and getting a deal with a booking agency. That is our ticket to a tour and festival gigs and there is nothing that we want more right now than go out on the road and show our fans and those who doubt in us the new ARISE. We will show you that we are a great live band. Most fans that have seen us perform claims that everything about us becomes better after seeing us live. The songs are better and they see us in a new way. For me that would be the best compliment you can give.
As far as I know, you are great Sepultura fans. Do you like the new stuff with Derrick, or did you enjoy the era with Max more?
Sepultura meant a lot to us when we started the band back in 96/97. After Max quit Sepultura died to me. I hated Against, and even if it might not be that bad for others, I can´t see it as the same band that I once loved. The three albums „Arise”, „Chaos A.D” and „Roots” meant and will always mean a lot to me. They represents a big part of my childhood and early musician years and I will always like that stuff. That is why I have the tribal „S” on my right leg.
Just thinking about it, what was that special moment in your life, or even a song that you were listening to that made you interested int he Göteborg style metal?
Another unique question! I like this! Some might think that we always listened to the Gothenburg bands and even if we heard some stuff in the early years we didn´t really like it back then. It wasn´t until I heard songs like „Roswell 47” with Hypocrisy, „Punish My Heaven” with Dark Tranquillity and „Artifacts Of The Back Rain” with In Flames that I melted and started to listen to Swedish metal. After a while we discovered that we really liked At The Gates, Edge Of Sanity, Dismember and Dissection too. The link between the Bay Area stuff that we liked before with Machine Head and Testament and the Swedish scene was Carcass. I didn´t like Heartwork that much when it was released, but as Swansong came out I started worshipping them and realized what I´ve missed. So in a way we have the most hated album of Carcass to thank for that we are here today. That´s funny.
You have alraedy a tour in Europen with known bands like Vader, Deranged and Arkhon Infaustus. Do you have any plans? When can we see you guys around here?
Yeah, it was some time ago though. When we released Kings Of The Cloned Generation in april/may -2003 to be exact. I remember we played in Pecs in Hungary back then. I liked Hungary and would really like to return, something I believe will happen this fall. As soon as we can close a deal with a booking agency we will set up a plan and a tour. We have a couple of agencies that are interested, so let´s hope that we get things solved very soon.
As a musician and as a civil, what has been your best musical experience before?
Oh, there´s many. Especially since music have been my biggest interest since I was 7 years old when I started listening to Kiss, WASP, Mötley Crue and Twisted Sister and the fact that I have been to a shitload of festivals like Roskilde, Wacken open air, Sweden Rock, Hultsfred, Peace and love to name a few. But I´ll give you some happenings.
Iron Maiden at No prayer For The Dying tour, I loved them and I remember Janick Gers and Dave Murray winking at me and I went apeshit. I know it was me that they noticed, because I was the only one standing up in the whole section around me and I was jumping and screaming like crazy. This was my first concert.
Some years later when I had played drums for a while I met Nicko McBrain at a drumclinic in Gothenburg and got to speak with him and I even got a pair of his drumsticks.
The first concert with Bruce back in Maiden, I cried.
I worshipped Vader when we were going out on tour with them, so it was an honor to be a support act and I watched their set every night. I was amazed that they never made an average gig. They were all killer – or better. Especially I watched Doc drumming. Their best gig I saw was at Wacken Open air that year. It was magic.
The Behemoth show in Gothenburg on their Demigod tour. It was insane, probably the best death metal show I´ve ever seen.
When we released our first album we won the soundcheck in Sweden´s No 1 music magazine Close Up, I couldn´t believe it! I was so proud of what we had done back then.
We supported Morbid Angel for some gigs when Vincent was back in the band. That felt big.
Finally I got to mention a gig we did in Finland at Spinefest. It was held at Nosturi in Helsinki and the Finnish are famous for not liking Swedes that much. Not at all in fact. The place was sold out and we were nervous that they would dislike us because we were from Sweden – and the only foreign band at that festival. We all got goose bumps when the whole audience chanted „Sweden, Sweden, Sweden” between each song. So Erik went up to the microphone and yelled „Finland” The place exploded…
Thank you for the time you spent with us, wish you good luck and another killer record! Anything else you’d like to share with us?
I´m really looking forward to plan our autumn and I´m sure we will visit Hungary on a tour. So I hope to see you there, have a beer and most of all: give you a hell of a show! So, keep your eyes open and visit our homepage and/or our myspace at ariseonline.com ormyspace.com/ariseonline for latest news.
Thank you for your time!
Daniel Bugno the drummer of Arise, over and out.