Az Arrd egy új formáció aminek a székhelye Hollandiában van, de jordániai, libanoni és szíriai gyökerekkel rendelkezik. A sötétség amit létrehoztatok nevezhető egy egyedi fekete lyuknak. Kérlek beszélj magatokról, kik vagytok, mikor alakult az egész, mit akartok és, hogy mennyire sötét, rémisztő ez a lyuk?
Rami: Az Arrd az állandó konfliktusok és szenvedés által megterhelt országokat átható gyötrelem és reménytelenség manifesztációja. Az a célunk a zenénkkel, hogy a kínok közt gyötrődők hallhatatlan sikolyait felerősítsük, hangot adva ezzel küzdelmeiknek és fájdalmuknak.
Az Arrd létrejöttének története egészen különleges. Walid-dal először 2006-ban találkoztam, amikor Jordániából (ahonnan származom), Walid hazájába, Libanonba utaztam egy metal koncert miatt. Walid és zenésztársai voltak olyan kedvesek, és vendégül láttak minket az ottani tartózkodásunk alatt. 2008-ban ismét keresztezték egymást útjaink, amikor az előző zenekarommal Libanonban és Dubaiban koncerteztünk. Aztán egy nagy ugrás 2019-be: ekkor költöztem a munka miatt Amszterdamba, és valami fantasztikus véletlen folytán Walid már itt élt.
2021-ben felvetettük Walid-dal az együtt zenélés ötletét, én pedig megosztottam vele pár riffet és számot, amelyeken épp dolgoztam. Walid-ot azonnal megihlette a dolog, és felvett pár énekdemót. Amint meghallgattuk őket, egyből rájöttünk, hogy valami igazán egyedit tudunk nyújtani.
Az, hogy Zdeněk-re, a Csehországból származó dobosunkra rátaláltunk, szintén egy szerencsés pillanat volt. A Facebook-on épp egy Arcturus rajongói csoportban böngésztem az új bejegyzéseket, amikor rábukkantam egy videóra, amelyben valaki a „Kinetic” című dalukat dolgozta fel. Nagyon tetszett az előadásmódja, és Arcturus rajongóként nagy izgalommal kerestem fel őt. Üzentem Zdeněk-nek, hogy épp dobost keresünk, és megosztottam vele, mennyire tetszik a dobjátéka. Kért pár mintát a zenénkből, én meg elküldtem neki néhány demót – mire ő azonnal csatlakozott a dologhoz.
Danny, a német basszusgitárosunk a világjárvány idején került a képbe. Először egy „The Unmuted Show” című Twitch-csatornán keresztül kerültünk egymással kapcsolatba. Aztán amikor 2022-ben Danny meglátogatta Walid-ot Amszterdamban és nála szállt meg, végül személyesen is találkoztunk. Danny basszusgitárosi közreműködése fontos melodikus réteget tett rá ritmikai alapozásra – imádjuk, amit behoz a zenekarba!
A mi „fekete lyukunk” nem csupán az öncélú sötétségről szól, hanem tükörképe a valós, nyers érzelmeknek és a sokak által megtapasztalt kemény valóságnak. Azt szeretnénk, ha a zenénk erőteljes módon csatornázná be ezeket az érzéseket, és bevonná a hallgatókat mindezen élményeknek a mélységeibe.
Walid: Zoltán, érdekes, hogy a Sarab-ot fekete lyuknak látod – a dal kísérlet arra, hogy a hazánkban élő szeretteink valóságából megragadjon pár dolgot, és ha a Levante-ben élő családjainkat nézzük, ez csupán kis százaléka a mindennapok valóságának.
Az első single „Sarab” címmel elérhető streaming platformon. Beteg, morajló vokál, sötét atmoszféra és arab szöveggel hallható. Szerintem sok embert lenyűgöz a tehetségetek. Mit érdemes tudni a „Sarab” műről?
Rami: Köszönöm a kedves szavakat! Nagyon izgatottak vagyunk amiatt, hogy a „Sarab” végül megjelent! A cím – amely arabul délibábot jelent – jól érzékelteti a dal lényegét: olyasvalami, ami valóságosnak és elérhetőnek tűnik, de végül elérhetetlen; akárcsak a remény egy olyan országban, amelyet állandó konfliktusok és kétségbeesés tépáznak.
Walid: A Sarab dalszövege nem sokkal a 2020 augusztusi bejrúti kikötői robbanás után íródott, de a dalban megfogalmazott kérdések már évekkel korábban is ott motoszkáltak a fejemben. A helyzetünk a 70-es évektől fogva valahogy mindig csak tovább eszkalálódott, és minden hét újabb meglepetést tartogat.
A single cover egy festmény, amit ha jól tudok libanoni művész készített. Pontosan ki ő és milyen művei vannak, miket fest általában? Milyen kérdései voltak és mit vázoltatok fel neki?
Rami: A „Sarab” borítójának elkészítésében Salah Missi-vel – egy hihetetlenül tehetséges libanoni művésszel – volt szerencsénk együtt dolgozni. Salah munkássága mélyen rezonál velünk, mivel a zenénkhez hasonlóan a konfliktus, a szenvedés és az élet összetett témáit járja körül a világ általunk ismert részében. Ha elolvasod a weboldalán a bemutatkozását, egyértelművé válik, hogy mindketten hasonló gondolatokat fejezünk ki: ő a lenyűgöző festményein, mi pedig a zenénken keresztül.
A Salah-val való közös munkát az tette zökkenőmentessé, hogy a térségünkben uralkodó helyzettel kapcsolatban hasonlóan gondolkodunk és hasonlóak a tapasztalataink. Ez a közös perspektíva azt eredményezte, hogy nem kellett részletesen elmagyaráznunk az üzenetünk árnyalatait; Salah ösztönösen tudta, mit akarunk közvetíteni. Átgondolt kérdéseket tett fel a „Sarab”-ban megjelenő témákkal és érzelmekkel kapcsolatban, és megbeszéltük, miképpen jelenítsük meg vizuálisan a kétségbeesés és a megfoghatatlan remény érzését.
Ahelyett, hogy konkrét ötleteket vázoltunk volna fel, megosztottuk az érzelmi tónust és a dal mögött meghúzódó koncepciót, és bíztunk benne, hogy művészi látásmódja majd csak életre kelti mindezt. Az eredmény egy olyan feldolgozás lett, amely a „Sarab” sötét hangulatát és kísérteties szépségét megragadva tökéletes módon egészíti ki a zenét.
Örömmel osztjuk meg azt is, hogy Salah további három műalkotást készített számunkra: nagy izgalommal várjuk, hogy bemutathassuk őket, amint újabb zenéket adunk ki. Valamennyi műalkotás a látásmódunk erőteljes kiterjesztése, és alig várjuk, hogy mindenki láthassa őket!
Hamarosan itt a folytatás, amit elég nehéz kivárni, mert nagy szükség van az Arrd újabb művére! Mikor tárul elénk, milyen dalok várhatók? Egy teljes albumnyi anyagot kapunk?
Rami: Örömmel halljuk, hogy várakozás előzi meg a következő kiadványunkat! Nagyjából három dal jár a végső fázisban: az egyiket jelenleg már kiváló hangmérnökünk, Karim Sinno mixeli a The Audioloft-ban.
Az volt az eredeti célunk, hogy egy kislemezt adjunk ki, és felmérjük a hallgatók reakcióit. Hihetetlenül izgalmas és inspiráló volt azt látni, hogy mennyire jól fogadták a zenénket! A pozitív visszajelzések arra ösztönöztek minket, hogy tovább haladjunk előre és még több zenét alkossunk meg. Miközben a hamarosan megjelenő számok tökéletesítésére koncentrálunk, már egyúttal előre is gondolkodunk, és ki tudja…? Megehet, hamarabb lesz elég anyagunk egy teljes albumhoz, mintsem azt gondolnád.
Egyébként korábban zenéltetek már más zenekarban? Mely zenekarok inspiráltak leginkább?
Rami: Igen, mindketten megfordultunk már más zenekarokban, mielőtt megalakítottuk az Arrd-ot. Walid több bandában is játszott, többek között az Ordum-ban és a Kaoteon-ban, én pedig hosszú ideig tagja voltam a Bilocate-nek, egy hosszú évek óta aktív jordániai dark oriental metal bandának. Zenénkre mélyen hat a doom és a black metal: ezek jelentős inspirációs forrást jelentenek számunkra. Személy szerint komoly inspirációt merítek olyan zenekarokból, mint az Akhlys és a The Ruins of Beverast, akiknek a legutóbbi időkben kifejtett munkássága különösen nagy hatással volt rám. Ezek a műfajok és zenekarok alakították ki azt a sötét és atmoszférikus hangzást, ami az Arrd-ot is meghatározza.
Walid: A magam részéről úgy érzem, hogy az életemre a baloldali forradalmi libanoni zene volt nagy hatással, hiszen Dél-Libanonban történt születésem óta ott volt körülöttem. Marcel Khalife, Ahmad Kaabour, Ziad Rahbani és Julia Boutros hangja minden házban visszhangzott Tíruszban (és egész délen) Dél-Libanon megszállása során. A szívem mélyén ugyan extrém metal rajongó vagyok, mégis azt gondolom, hogy a hatásaim eltolódtak a szintén sötét és bensőséges sound/noisescape irányzatok felé, pl. a Dark Jazz, a 60-70-es évek (1964-1976, ha pontos akarok lenni) pszichedelikus és progresszív rockja, illetve az arab költészet (különösen Mahmoud Darwish, Gibran Khalil Gibran és Nizar Qabbani). Egy melegen ajánlott könyv a Terrorist Poets ((válogatás az arab költészetből, ISBN szám: 13978933402372)).
Az Arrd ugye földet-otthont jelent. Mennyire neveznéd betegnek a jelenlegi helyzeted? Mit kell tudnunk a dalok szövegéről? Mennyire nagy a harag bennetek?
Walid: Zoltán, nem igazán tudom megmondani, hogy személy szerint mennyire vagyok dühös –sokféle súlyos érzelem kulminál itt egy megtört, dobogó szívben, és őszintén szólva tudom biztosan megmondani, hogy ezek az érzések inkább a helyzetre és annak igazságtalan voltára, a dolog gyökerére és a bűnösökre irányulnak, vagy az benne a súlyosabb, hogy mi (mindannyian, együttesen) nem teszünk semmit, csak éljük tovább valahogy az életünket, miközben alig csinálunk valamit és alig ismerjük fel közös erőnket. Ez mindenképpen beteggé tesz, ám ez inkább szívfájdalom, mintsem valamilyen másféle betegség.
Szeretnétek kiadót találni, aki partner lenne veletek? Jó lenne kiadni fizikai formátumban az Arrd műveit? Mennyire fontos ez számotokra? Hol lehet titeket elérni, aki szeretné felvenni a kapcsolatot a zenekarral?
Rami: Elsődleges célunk az, hogy a lehető legszélesebb körben terjesszük el a zenénket. Ezért mindenképpen szeretnénk egy olyan kiadóval együttműködni, amely ennek megvalósításában a segítségünkre lehet. Noha tisztában vagyunk azzal, hogy az emberek a zenénket legkönnyebben a digitális platformok révén érik el és ismerik meg, mégis komolyan vágyunk arra, hogy a közeljövőben fizikai formátumban is kiadjuk a munkáinkat. Van valami egyedülállóan kielégítő abban, amikor egy olyan fizikai terméket tartasz a kezedben, amelybe beleölted a szíved. Szívesen kollaborálnánk továbbá művészekkel abból a célból, hogy olyan vizuális identitást hozzunk létre, amely kiegészíti a zenénket.
A kiadók, vagy bárki, aki kapcsolatba szeretne lépni velünk, az Instagramon (@arrd_official) vagy a band@arrdofficial.com e-mail címen keresztül léphet kapcsolatba velünk. Mindig nyitottak vagyunk arra, hogy új lehetőségeket és együttműködéseket fedezzünk fel. Vannak terveink kisebb, korlátozott mennyiségű fizikai kiadás megjelentetésére is, és ezek nem is feltétlenül csak zenei kiadványokra korlátozódnak – ám ezt meglepetésként tartjuk meg az első lemezünk kiadása felé vezető úton.
Hiszek bennetek, hogy képesek lesztek felrázni az amúgy sem unalmas metál színtért. Mit szeretnétek elérni a zenétekkel? Ti mennyire vagytok bizakodók?
Rami: Az egyik legjobb dolog a metal közösségben az, hogy nyitott az új zenékre. Néhány rajongó az ismerős dolgokban talál megnyugvást, míg mások mindig valami új és más után kutatnak. Úgy gondoljuk, hogy mindkét csoportnak tudunk valamit nyújtani. A zenénkben a jól bevált elemek keverednek egy egyedi csavarral, amitől azt reméljük, hogy leköti majd a hallgatókat és kíváncsiak lesznek a folytatásra.
Szóval igen, határozottan optimisták vagyunk! Izgatottan várjuk, hogy milyen hatást tud a zenénk kifejteni, és biztosak vagyunk abban, hogy valami különlegeset tudunk hozzátenni a metal színtérhez.
Mennyi időt töltötök zenéléssel? Hogyan néz ki az alkotás és zenélés nálatok?
Rami: A zene, a munka és az élet egyéb feladatainak összeegyeztetése kihívást jelenthet, ám ez olyasvalami, amely iránt mélyen elkötelezettek vagyunk. Az elmúlt néhány évben azt tűztem ki célomul, hogy naponta legalább két órát gitározom. Ez az elkötelezettség még fontosabbá vált akkor, amikor a jobb kezemben fokális dystoniát diagnosztizáltak, amely megnehezítette a pengetést és a pengető megtartását. Azonban nem hagytam, hogy ez megakadályozzon a játékban. Az elmúlt öt évben megtanultam bal kézzel gitározni, és büszkén mondhatom, hogy az Arrd-hoz felvett összes gitárszólamot már a bal kezemmel játszottam fel.
A kreatív folyamat számunkra általában a dal szerkezetének meghatározásával kezdődik. Azzal kezdem, hogy gitárriffeket veszek fel, és samplerezett dobhangokat adok hozzá, megteremtve ezzel az alapokat. Az egész folyamat során mindig megosztom Walid-dal az összes felvételt, hogy visszajelzést kapjak tőle, ezzel biztosítva azt, hogy a kiválasztott irány összhangban van a víziónkkal. Amint a szerkezet formát ölt, a demót elküldjük a remek dobosunknak, aki teljes művészi szabadságot kap a dobtémák módosításában. Az ő hozzájárulása gyakran inspirál arra, hogy tovább finomítsam a gitárriffeket, ezáltal jobban kiegészítve a hihetetlen dobolását.
Miután a szerkezet és a gitárszólamok megszilárdultak, a szám a basszusgitárosunkhoz kerül, aki a saját egyedi hangját hozzátéve új dimenziót ad a zenéhez. Végül Walid ráteszi erőteljes, kísérteties vokálját, és az általa írt dalszövegek segítségével olyan eredeti és mély réteget ad mindehhez, amely az Arrd-hangzás szerves részét képezi.
Az egész folyamat során folyamatosan megosztjuk egymással az ötleteinket, és közösen új irányokat fedezünk fel. Ez közös munka, ahol minden egyes tag hozzájárulása segít a végtermék kialakításában.
Milyen az élet számotokra Hollandiában? Esetleg néhány dolgot elárultok magatokról? Milyen értékeket kerestek az emberekben? Mennyire gyakran találjátok meg ezt 🙂 ? Mennyire különbözünk mi európai emberek tőletek?
Rami: Számunkra az élet Hollandiában jó élmény. Nagyra értékeljük a véleménynyilvánítás itteni szabadságát: ez elengedhetetlenül fontos volt ahhoz, hogy korlátozások nélkül fedezhessük fel és fejezhessük ki ötleteinket a zenén keresztül.
Az integritást, az empátiát és a rugalmasságot helyezzük előtérbe önmagunkban és másokban. Bár nem mindig könnyű fellelni ezeket a tulajdonságokat, a velük való találkozás hihetetlenül inspiráló.
Bár kulturálisan vannak különbségek az európai és a közel-keleti szokások között – például a hollandok az individualizmusra helyezik a hangsúlyt, mi pedig a közösségre –, azt tapasztaljuk, hogy az emberek mindenhol kapcsolatra és megértésre törekszenek. Az itt élés lehetővé tette számunkra, hogy örökségünket új hatásokkal vegyítsük, ezáltal gazdagítva mind a zenénket, mind pedig az életünket.
Walid: Azon túl, amit Rami mondott úgy érzem, hogy a Libanonban való felnövekvés (hasonlóan a világ legtöbb részéhez) már fiatal korban sok nemzetközi kultúrával ismertetett meg bennünket, ezen belül nagy hangsúlyt fektetve a nyugati kultúrákra. A libanoniak történelmileg és szám szerint is elsősorban bevándorlók – szomorúan természetes része az életünknek az, hogy ahol csak lehet, keressük magunknak az izgalmas lehetőségeket (ami nem is olyan könnyű, és nem is egyszerű folyamat, függetlenül a végzettségtől). Ami magát Hollandiát illeti, mindenképpen kedves és befogadó hely, rengeteg élménnyel, amiért nagyon hálás vagyok.
Köszönöm a válaszokat! Figyelni fogom a csapat fejlődését és szurkolok értetek 🙂 !
Köszönjük, Zoltán! Igazán nagyra értékeljük az átgondolt kérdéseidet, amelyek a zenénk és a mögötte álló emberek iránti valódi érdeklődést tükrözik! Izgatottan várjuk a jövőt, és örömmel nézünk a további közös munkák elé!
https://www.instagram.com/arrd_official
https://distrokid.com/hyperfollow/arrd/sarab