Az „At Night I Fly” neve még lehet nem mindenkinek ismerős, de valószínű, hogy gyorsan meg fogják ismerni. Mikor jött az ötlet, hogy összehozzátok ezt a bandát?
Bátky Zoltán: Eredetileg a Wendigo és a Stonehenge inaktivizálódását követően kezdtem el gondolkozni sok mindenfélén a zene teljes abbahagyásától a csak magamnak, saját kedvtelésből elkészítendő szólólemezen át a zenekarig. Végül máshonnan érkezett egy megkeresés, hogy nem csinálnánk-e egy zúzós prog bandát: ez a kezdeményezés ugyan végül hamvába holt, de még ezzel kapcsolatban vettem fel a kapcsolatot Andrással, akinek a játékstílusa, személyisége, zenéhez való hozzáállása régóta szimpatikus volt. Ugyan az eredetileg tervezett zenekar nem indult el, Andrással összekattantunk, rájöttünk arra, hogy jelentős mértékű vegyértékeink tudnak összekapcsolódni a közös zeneírásban.
A zenekar tagjai mind ismert zenészekből tevődik össze: Bátky „BZ” Zoltán (Stonehenge, After Crying, Wendigo), Horváth András Ádám (Dreyelands, After Crying), Nagygyörgy Gábor (Making History, ex-K3), Hegyaljai-Boros Zoltán (Reason)! Milyen céllal jött össze a banda?
BZ: Ahogy a fentiekből is látható, alapvetően ketten kezdtünk zenét írni, méghozzá azért, mert jó volt. 🙂 Nekem a korábbi csapatok leállása miatt eleve volt egy tonna ötletem és dalkezdeményem, viszont tudom magamról, hogy sokkal jobban működöm valakivel vagy valakikkel közösen, viszont a korábbról több esetben is előforduló emberi, szervezésbeli problémák miatt jóval óvatosabban indultam neki a dolognak. Épp ezért az első dalok összerakását Andrással kettesben oldottuk meg.
Horváth András Ádám: Mindenképpen szerettünk volna csinálni valamit közösen, ezért elkerülendő, hogy idejekorán szétforgácsoljuk az ötleteket, úgy döntöttünk, hogy amíg nincs megírva a bemutatkozó anyag, nem is igazán parázunk rá arra, hogy kik játszanak majd a bandában. Ez így durván hangzik, de az elsődleges cél tényleg az volt, hogy lássuk, hogy mire megyünk így ketten. Aztán persze kinőtte magát a dolog, el kezdtük keresni a tagokat, és nagy mákunk van, hogy találtunk két ilyen hihetetlen tehetséges muzsikust, mint Gábor és Zoli, akik a felvétel folyamán saját stílusukból is rengeteget tettek hozzá az EP-hez.
Mennyi idő kellett, hogy összeszokjon a banda? Régóta gyakoroltátok az At Night I Fly dalait? Könnyen megegyeztetek a megfelelő irányvonalban, mindenki ezt a fajta zenét akarta játszani?
BZ: Az igazán furcsa az, hogy kifejezetten sok olyan próbánk még nem is volt, amikor mindannyian egy légtérben tartózkodtunk egy időben. Mivel most egy kissé más metodikával dolgoztunk az EP dalain, az elsődleges célunk az volt, hogy mindenki a saját részével legyen maximálisan tisztában. Most viszont, hogy az első négy dallal előrukkoltunk, el is indult a próbafolyamat, amikor további dalokat is véglegesre csiszolunk.
András: Izgalmas így zenélni, mert tulajdonképpen fordítva építettük fel a zenekart, mint ahogy szokás. Előbb lett zene, aztán zenekar, úgyhogy sok gyakorlás vár még ránk. 🙂
A napokban jelent meg a 4 dalt tartalmazó kislemezetek, ami a felállásból kiindulva számomra nem meglepő stílusban fogant. 🙂 Azt hiszem teljesen megfelelő a minőség világviszonylatban mérve is. A felvételekről beszélnél? Mennyire voltak elvárásaitok önmagatoktól? Mire ügyeltetek a felvételek alatt?
András: Az elvárásaink mindig magasak, sőt maximálisak. Aki ismer engem, netalántán dolgozott már velem, az tudja, hogy nem vagyok túl engedékeny, ha a minőségről van szó. Szerencsére producertársam Hidasi Barna – aki a lemezt keverte és masterelte – is elég maximalista ilyen szempontból, úgyhogy azt hiszem nagyon jól kiegészítjük egymást. Sőt néha egymással is nagyon kemények vagyunk. 🙂 Ez már csak ilyen szigorú műfaj… 🙂 Na jó azért nem úgy kell elképzelni, hogy mindig nagyon morcosan, vicsorogva nézünk ki a fejünkből egy felvétel során, de hogy tényleg színvonalas legyen egy anyag, ahhoz azért észnél kell lenni. Igazából minden új felvételnél az a célom, hogy kicsit felülmúljam eddigi önmagamat, és azt hiszem ez több szempontból, sőt többünknek sikerült is. BZ például szerintem eddigi legjobb formáját hozta, ami a stúdiós éneklést illeti, személy szerint pedig azt hiszem, hogy kompozíciós szempontból eddigi legkomplexebb dalom az EP utolsó nótája lett, amire nagyon büszke vagyok, úgyhogy mindenképp előremutató számunkra ez az anyag. A felvételek több helyen készültek. Szerencsére a technikai lehetőségeknek hála manapság egy kis autóba be lehet pakolni egy komplett stúdiót, és „kihelyezett” körülmények között is profi felvételeket lehet készíteni, úgyhogy sok minden otthon csináltunk, néhány dolgot pedig különböző külső helyszíneken: színházteremben, próbateremben, stúdióban.
Digitális formában ingyenesen hozzáférhetőek a dalok. Ezt az utat találtátok legjobbnak? A nagylemezhez kerestek megfelelő támogatást, hogy az már egy nagyobb kiadónál megjelenhessen?
BZ: Pontosabban ingyenesen meghallgatható az anyag a honlapunkon és egyes streaming-szolgáltatóknál, viszont hivatalosan terjesztjük is digitális formában az iTunes-tól kezdve az Amazonig. Sajnos azt egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a CD-korszaknak vége, legalábbis sokkal több lehetőséget tartogat a digitális terjesztés. Persze a már bejáratott nevek esetében simán megtérül egy fizikai hanghordozó elkészítése is, nálunk azonban sokkal fontosabb szempont volt az, hogy minél gyorsabban, a világ minél több helyén megismerhessék és megvehessék a dalokat. Egy hazai kiadású CD esetében ez ugyebár olyasmi folyamat lenne, hogy elkezdjük itthonról árulni, és megpróbáljuk postai úton küldözgetni messzebbre is, már ha odaát egyáltalán tudomást szereznek a létezésünkről. Ezzel szemben így, hogy a kiadás napján máris megjelentünk a világ legnépszerűbb digitális zeneboltjaiban, lehetőségünk van a világ többi független zenekarával egy szinten arra, hogy akár azonnal bárki megszerezhesse a zenénket. Természetesen mi is nosztalgiával gondolunk a különféle fizikai hanghordozókra, én is órákig böngészgettem a tepsi-méretű Iron Maiden bakelitek részletgazdag borítóit, nem is beszélve a kazetták kihajtogatásáról a pontnyi betűs szövegeket silabizálva. Ha adódik lehetőség arra, hogy normális körülmények és feltételek mellett megjelenhessünk CD-formátumban is, mindenképpen elgondolkozunk a dolgon – de már csak az azonnali digitális csatornák mellett.
András: Szomorú dolog ez, de egyszerűen muszáj belátni, hogy tovább kell lépnünk. Nagyon megváltoztak a zenehallgatási szokások, és nekem is nagyon fáj, mert amúgy én gyűjtöm a lemezeket, CD-n és bakeliten is, és borzasztó belegondolni, hogy hamarosan csak a kivételes anyagok fognak fizikailag is megjelenni… Kénytelenek leszünk barátkozni az érzéssel… Ugyanakkor én is egyre többet használok on-demand szolgáltatásokat, és egyre többet fogyasztok így zenét, mert az tény, hogy baromi kényelmes… csak a romantika veszett oda… 🙁
A korábbi zenekaraitokkal már értetek el sikereket. Mennyire neveznéd kiforrottabbnak, vagy másnak az At Night I Fly dalait? Kinek ajánlanád a zenéteket?
András: Ahogy korábban is mondtam, mindig a fejlődés a cél, de nem görcsölünk rá semmire. Ez most amolyan „flow” típusú zenélés nekünk. Pusztán csak hagyjuk, hadd jöjjön a muzsika belőlünk… Ez olyannyira működik, hogy nekem például még életemben nem volt olyan könnyű dalokat írni, mint ahogy most ezt BZ-vel tesszük. Minden olyan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy überkomplex 8 perces progretteneteket pattintunk ki magunkból… 🙂
BZ: Azt hiszem, minden eddigi lemezes zenekarom felvételeit a maga korában (sőt, szinte kivétel nélkül még ma is) kiforrottnak tartom, és bár a többiek nevében nem akarok nyilatkozni, de szerintem ők is így vannak ezzel. Nem feltétlenül azért hoztuk össze ezt a zenekart, hogy „jobb” zenét csináljunk, és ugye itt a jobb máris egy sokszorosan relatív fogalom. Mi számít jobbnak, kiforrottabbnak? A felhasznált gitársávok száma? A dalok akkordjainak bonyolultsága?
Ráadásul az sem volt kifejezett cél, hogy „más” legyen a zene annál, mint amit eddig csináltunk vagy az At Night I Fly-jal szinkronban csinálunk. Annyiban lett más, hogy ez a négy ember, aki eddig négy másik irányban kalandozott, most ebben az egységben rakja össze a saját hatásait, stíluselemeit. Semmiképp sem akarunk szigorúan előre definiált úton haladni, és mindannyiunknak megvannak azok az ismertetőjegyei, amiket nehezen tudunk levetkőzni. Tehát annyit szerettünk volna az elejétől fogva, hogy azt játsszuk, ami belőlünk jön, természetesen, görcsmentesen.
Mikor várható a debüt lemez? Gondolom nagyon hasonlóak lesznek az albumon szereplő dalok is? Mik a tervek?
BZ: Azért még ne szaladjunk előre, hiszen épp csak megjelent az EP… Szeretnénk először megismertetni magunkat az új kiadványon keresztül, megmutatni mindenkinek, aki szerette bármelyikünk eddigi zenei tevékenységét, vagy épp azoknak, akik fogékonyak a modern, progresszív elemeket is felvonultató metalra. Bármennyire is nevezhetjük magunkat valamilyen szinten elismertebb arcoknak, ez akkor is egy tök új zenekar, és nem akarjuk elkövetni azt a hibát, amit mostanában sokan: megalakulás után azonnal felveszünk egy lemeznyi dalt, és csak akkor jövünk rá, hogy még nincs közönségbázis, nincs hová kiszórni az albumot… Tehát az EP népszerűsítése, promózása mellett most elkezdtünk készülni a koncertekre, szervezők után kajtatni, lehetőségeket felkutatni.
Várhatóan mikor fogtok koncertezni?
BZ: Remélhetőleg holnap… de ennek sajnos semmi esélye. 🙂 Komolyra fordítva a szót, ahogy megfelelő lehetőségeket találunk, mindenképp szeretnénk élőben is megmutatni magunkat. Értelemszerűen egy bizonyos szintig már nem szeretnénk visszalépni, zsebkendőnyi színpadon, szétrohadt hangcuccon nem szólal meg olyan minőségben a zenénk, amit szerintünk maga a zene és a közönség is megérdemel. Ezért tehát például próbálunk stílusban hozzánk illő zenekar társaságában bemutatkozni, nyáron pedig remélhetőleg felbukkanni néhány fesztiválon.
András: Szervezünk ezerrel, aztán meglátjuk, mit sikerül összehozni: mindenesetre ahogy lesz konkrétum, a weboldalunkon és a Facebook oldalunkon rögtön sikítunk.
Sok időtök jut a zenélésre? Sikerül rendszeresen megoldani a próbákat? Minden feltétel adott, amire szükségetek van? 🙂
BZ: Részemről csak annyit tudok hozzátenni, hogy aki manapság Magyarországon azt mondja, hogy sok ideje van zenélni, az hazudik, vagy mágus. 🙂 Jómagam is úgy húsz évnyi kétlakiság után jutottam el odáig, hogy ne egy nyolctól-hatig munkahelyről kelljen átrohanni próbára és ásítozva kreatívnak lenni, de még ez sem azt jelenti, hogy csak a zenéből élek. Másrészről viszont vagyunk mind annyira fanatikus őrültek, hogy még akkor is nyomjuk, ha a feltételeknek csak töredéke adott. Legfeljebb néha nyavalygunk egy sort, és megfogadjuk, hogy most már ilyet többé tényleg soha. Aztán másnap lesz, mi meg írjuk tovább a dalokat, ugráljuk át a buktatókat, mert ez az életünk.
András: Igen, a jelszó a fanatizmus! 🙂
Amikor végighallgattam a 4 dalt, teljes mértékben meg voltam elégedve veletek, remélem sokan hasonlóan fognak vélekedni! Sok sikert kívánok!
BZ+András: Mi pedig köszönjük a lehetőséget…
BZ: Sok további nyaki fájdalmat kívánok, lehetőleg At Night I Fly koncertek őrült headbangelése következményeként!
András: Csak vigyázzatok, meg ne botoljatok a sok tört ritmus közben… 🙂
1 komment