Ataraxy Interjú

Print Friendly, PDF & Email

2018. jan 28, 20:16 :

(scroll down for English Version)

A kérdésekre Edu válaszolt.

Helló! Hogy vagytok?

Helló, köszi az interjút. Jól vagyunk, eléggé lefoglal minket az album promóciója és a készülődés a márciusi és áprilisi fellépésekre.

Az Ataraxy új albuma Where All Hope Fades címmel jelent meg. Hogyan zajlott a kreatív folyamat?

Hosszú út volt. A dalszerzés kb. 2012 végén kezdődött, és 2016 elejéig tartott. Pár számot már 2014 óta játszottunk koncerteken. 2016-ban végeztük el az utolsó simításokat a számokon mielőtt novemberben stúdióba vonultunk. Minden készen volt 2017 elejére, a további késlekedésre pedig már nem volt ráhatásunk.

Mire számíthatnak a rajongók?

Dark death metál, sok doomos passzussal és jéghideg dallamokkal. Úgy próbáltunk érzéseket megidézni, hogy közben ne vesszünk el a riffek nélküli, értelmetlenül tornyosuló zenében, ahogy azt sok banda teszi manapság.

Vannak jelentős különbségek a legújabb és a régebbi albumok között?

Célunk volt elmélyülni a hangulat, személyiség és érzelem világában, hogy zeneileg és szövegileg is valami mélyebbet nyújthassunk. A saját hangzásunkat szerintem mindkét nagylemezünkön megtaláltuk, ez az új darab pedig a természetes evolúciónkat viszi tovább. Semmi drasztikus változás, de azért új lépés a banda útján.

Mi a helyzet a borítóval? Kinek a műve, és mit jelképez?

Daniele Lupidi nagyszerű munkát végzett az artworkkel. Egészen konkrétan elmondtuk, mit szeretnénk (ő pedig szerencsénkre nagyon megértő volt). A festmény egy létező templomrom az egyik elhagyatott településen otthonunk, Zaragoza mellett – Villanueva de Jalón. Az artwork (és az egész album) koncepciója a szoros kapcsolat az élet, az idő múlása és a halál között. Nehéz kifejezőbb képet találni ehhez, mint a borítón is látható romos keresztelőhely. Valami, ami régen annyiszor ünnepelte egy újszülött érkezését, most porban és romokban hever roskadozó kövek között. Feltűnik egy bagoly is, ami a kultúránkban a halál hírnöke már hosszú idők óta, és ami például Egyiptomban vagy Rómában is az éjjel és halál szimbóluma volt. A kisbabát hordó szellemszerű anya Daniele ötlete volt, amit az általunk is meghatározott, élet és halál körül forgó koncepció ihletett. Szerintem nagyszerűen kiegészíti a művet, szinte személyiséget ad neki. Sok embert megleptek a meleg színek, amik nem jellemzőek erre a fajta zenére; ez is Daniele ötlete volt, miután látta az általunk küldött képet. Szerintem tökéletesen illik az albumhoz és a bandához is. Mi egy nagyon száraz, szinte sivatagos helyről származunk, szóval jobban is kötődünk ehhez, mint például egy havas norvég erdőhöz. Az élettelen puszta pedig szerintem legalább annyira kihalt és inspiráló tud lenni, mint a jéghideg táj.

Ki kell emeljem az album zeneiségét, ami nagyban gazdagítja a doom-death színteret. Melyik bandatag keze munkáját dicséri?

SCR, a gitárosunk végzi a dalszerzést is. Ő írja a fő struktúrát, a riffeket és a dallamokat otthon, aztán együtt elpróbáljuk és véglegesítjük őket apróbb változtatásokkal és részletekkel.

Mi a helyzet a dalszövegekkel? Ki írja őket?

JMA, az énekes írja az összes dalszöveget ha már a zene készen van, a dalokat pedig kellőképpen begyakoroltuk.

Milyen filozófia húzódik a zenétek mögött? Van hitvallásotok?

Míg az első album a klasszikus kozmikus horror koncepció körül forgott, az új album inkább az idő múlása mentén az élet és halál kötelékeit dolgozza fel. A léttől való félelem, a teljes semmi, az elhagyatottság, és a remény totális szertefoszlása. Ha szigorúan zenei szempontból nézzük, legfőképpen saját személyiségünket visszük bele a death metálunkba, egyre mélyebbre merülve minden egyes dallal.

Mi a helyzet a koncertekkel? Hol láthatnak benneteket a rajongók?

Nem vagyunk túl aktívak koncerttéren, évente pár fellépésünk van, az utóbbi években viszont elfoglaltak minket az albummal kapcsolatos munkálatok. Az elmúlt évek egyik legnagyobb durranása az ötödik koppenhágai Kill-Town Death Festes fellépésünk volt, az esemény, amit mindig is tiszteltünk és csodáltunk. Volt pár fellépésünk különböző spanyol városokban és a franciaországi Rennes-ben is, ami az első külföldi fellépésünk volt a KTDF előtt. Ezévre pár koncertünk van betervezve Spanyolországban, és remélhetőleg több is kialakul, itthon és külföldön is, ha lehetséges.

Mik a kedvenc műveid, könyveid, filmjeid…?

Ez egy eléggé tág kérdés, és csak a magam nevében válaszolhatok (Eduardo). Nagyon unalmas lenne csak úgy benyögni pár nevet, szóval inkább műfajokra és generációkra fókuszálok. Könyvekből szeretem a gót horrorokat, amerikai Beat Generationt, bűnügyi fikciót és noirt, elvont fikciót, klasszikus sci-fit, történelmi esszéket (leginkább a spanyol történelemről), spanyol Siglo de Oro, és földönkívüliekkel és ősi asztronautákkal (Erich von Däniken) kapcsolatos könyveket, mivel szórakoztatnak még úgy is, hogy erősen szkeptikus vagyok. Szeretnék több Dél-amerikai mágikus realizmust és spanyol Generación del 98-t olvasni. Filmek terén leginkább a horrort és sci-fit részesítem előnyben. Imádom a klasszikus Universal Monsters-t, az angol Hammer filmeket, Japanese kaijut, olasz és spanyol exploitation filmeket, amerikai slasher horrorokat, ’80-as évekbeli gagyi horrorokat… Sci-fik terén pedig a régi amerikaiakat szeretem, főleg az ’50-es évekből. Ezek mellett a műfajok mellett szeretem a jó thrillereket is, néhány történelmi / háborús filmet, néhány jobb Westernt, és nemrég elkezdtem a hollywoodi aranykor filmjeivel is ismerkedni. Művészetek terén újfent a spanyol Siglo de Oro-t említeném, de ott van Hieronymous Bosch, Francisco de Goya, Salvador Dalí, és sokan mások.

Mondanál nekünk valamit a spanyol metál színtérről?

Nem sokban különbözik más országokétól. Vannak jó bandák is kiadók, pont, mint máshol, és van egy rakat átlagos cucc is. Az itteniek vagy túldicsérik a spanyol színteret vagy teljesen megvetik, és szerintem mindkét hozzáállás ugyanolyan idióta. Egyre kevesebb fiatalabb arcot látok, de azt hiszem ez globális tendencia lesz a jövőben. Egyre inkább öreges zene kezd lenni öregembereknek. Voltak mostanában jobb koncertek, de a legtöbb underground turné elkerüli Spanyolországot, mert könnyebb Közép- és Észak-Európán átutazni.

Oké, ez volt az utolsó kérdés. Köszönöm az interjút, és ha megosztanátok bármit a rajongókkal, itt a lehetőség.

Köszönjük az interjút. Az ataraxyzgz@gmail.com címen elértek minket.


Hi! How are you?

Hi, thanks for the interview. We are fine, quite busy lately working on the promotion of the album and getting ready for the upcoming shows in March and April.

The band Ataraxy released their new album Where All Hope Fades. What was the process of creation?

It’s been a long way. The songwriting began around late 2012 and ended around early 2016. We have been playing some of these songs live at least since 2014. During 2016 we added some final details to each song before entering the studio in November. Everything was ready by early 2017 and any further delays were out of our control.

What can fans expect?

Dark Death Metal, with many doomier passages and some dead cold melodies. Trying to achieve an evocative atmosphere without getting lost in a senseless wall of noise with no riffs, like many bands nowadays.

Are there some significant differences between this piece and your former albums?

There’s been an effort to go further in terms of atmosphere, personality and emotion. To delve into something deeper both musically and lyrically. I think we have somehow achieved to find our own sound with both full-lengths, and this new one keeps that natural evolution going. No drastic change but the next step in the band’s path.

What about the cover? Who is the author and what does it represent?

Daniele Lupidi did a great job with the artwork. We were very specific with the indications (and he was luckily very understanding with us) and the painting is based on a real ruined church in an abandoned village very close to our city Zaragoza, called Villanueva de Jalón. The concept of the artwork (and the album) is basically the relationship and close ties between life, the passage of time and death. It’s hard to find a more explicit image of this than a ruined baptismal font like the one depicted on the artwork. Something that was used so many times to cherish the arrival of a newborn child, now reduced to dust and abandoned broken stones. You can also find an owl, which has been seen as an omen of death in our popular culture for ages, and has been a symbol for night and death in many other cultures like ancient Egypt or Rome. The spectral mother carrying a baby was Daniele’s idea, inspired by the concept of life and death we wanted to evoke. I think it’s a perfect way to complete the artwork and it gives it more personality. Many people seem surprised about the warm colors, which are not very usual in this kind of music, and it was Daniele’s idea as well inspired by the picture we sent him of the church. I think it matches the album and the band perfectly. We come from a very dry, desert-like area so I think we are more related to that than to the cold, snowy Norwegian woods for example. And I think a barren lifeless land can be as desolate and inspiring as the frostbitten cold, or even more.

I have to highlight the great instrumental side of the album, which truly enriches the doom-death scene. Who is responsible of composing in your band?

Guitar player SCR is also responsible of the songwriting duties. He writes the main structure, riffs and melodies at home and then we rehearse together and add some minor changes and details.

What about lyrics? Who wrote them?

Singer JMA writes all the lyrics after the bulk of the songwriting is finished and the songs are considerably rehearsed.

What is the main philosophy in your music? Do you have a manifesto?

While the first album revolved around a classic cosmic horror concept, this new album is based upon the ties between life and death through the passage of time. Existential dread, nothingness, desolation and abandonment of all hope. On a strictly musical level, we try to add our own personality to the way we play Death Metal, trying to delve into something deeper with each new song.

What about concerts? Where could fans see you?

We are not very active on the live front but we usually play a few shows every year, except for the last couple of years as we were too busy working on the new album. One of the highlights of these past years was playing at the 5th edition of Kill-Town Death Fest in Copenhagen, an event we have always respected and admired. We also did some spare shows in different Spanish cities and in Rennes (France), which was our first show out of Spain before KTDF. For now we have planned a couple of shows in Spain for this year and we hope to add a few more, here and abroad if possible.

What is your favourite art, books, movies….?

Well that’s a very broad question, and I can only answer for myself (Eduardo). It would be very boring to do a name-dropping so I will try to focus on genres and generations. About books, I love gothic horror, US Beat Generation, crime fiction and noir, weird fiction, classic science fiction, history essays (mostly about Spanish history), Spanish Siglo de Oro, and also some books on ufology and ancient astronauts (Erich von Däniken) as I feel amused by reading them even if I am strongly sceptical. I also want to get into South American magical realism and Spanish Generación del 98. About movies, I’m mostly into horror and science fiction. I love classic Universal Monsters, UK Hammer Films, Japanese kaiju, Italian and Spanish exploitation, American slasher movies, 80s sleazy horror… About sci-fi, I’m mostly into old American science fiction, mostly from the 50s. Besides these genre movies, I can
enjoy good thriller movies, some historical / war movies, some good Western and I have been recently trying to get into Hollywood golden age. About art, I love Spanish Siglo de Oro (again), Hieronymous Bosch, Francisco de Goya, Salvador Dalí and many more.

Could you tell us something about the metal scene in Spain?

It’s not that different from any other country. There are good bands and labels like anywhere else, and a shitload of average to generic stuff. People here either overpraise the Spanish scene or they totally despise it, and I think both positions are equally stupid. I see less and less younger people into it though, but I guess that will be the tendency around the globe for the years to come. It’s starting to be old music for old farts. There have been some good
shows lately but most underground tours will skip Spain because it’s easier to move across Central and Northern countries with shorter distances.

Ok, that was the last question. Thank you for the interview, and feel free to share anything with the fans.

Thanks for the interview. You can reach us at ataraxyzgz@gmail.com

WEB:
https://ataraxymuerte.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/ATARAXY-281047751876/

Ezt a cikket eddig 211 alkalommal tekintették meg.

Hasonló Bejegyzések

Megosztás

Szólj hozzá!