Autumn Nostalgie interjú

A mai napig nem értem az Autumn Nostalgie életútját. Megmondom miért. Igaz 2008-ban a Fekete Erdő zenekarral tiszteletreméltó zene készült, viszont nagyon sokáig csend volt, hiába létezett az Autumn Nostalgie. Egyszer csak bumm és jöttek felénk a káprázatos dalok. Ilyen nincs, hogy a „semmiből” ennyire ki lehet törni. Nagyon-nagyon kritikus vagy magaddal és ez miatt sikerült grandiózus magasságokba fejlesztetni a kezdést? Haver, komolyan mondom, a ti zenétek nagyon kell mindenkinek!

Köszönöm a kedves szavakat. Ahogy mondtad, nagyon sokáig tartottak az előkészületek, hogy ebből a semmiből valami létre tudjon jönni. Az Autumn Nostalgie először 2009-ben merült fel. Ekkor hangzott el először a zenekar neve egy utcával odébb tőlünk egy padlásszobában és ezzel megkezdődött egy elég hosszú, most már több mint tíz éves út, míg az Esse Est Percipi megjelent 2020-ban. Mondhatnám, hogy tudatosan húztam ennyi ideig a zenekar körüli dolgokat, de nem így volt. Eredetileg nem így terveztem. Folyamatosan születtek a dalok, de egyik sem volt elég jó. Ahogy befejeztem egy-egy szerzeményt, ment is a süllyesztőbe. Valami mindig hiányzott belőle. Míg készült egy dal éreztem, hogy ebben most meglesz az, amit kerestem, de mire kész lett ez eltűnt. Nagyon nehéz volt megidézni ezt a plusz dolgot úgy, hogy a végeredményben, a kész dalban is megmaradjon. Egyedül egy dal készült még a legelején, ami felkerült az Esse Est Percipire. Grey Horizons teljes egészében 2010 körül készült. Az ének viszont csak 2020-ban lett felvéve. Ekkor született meg a dalszöveg is hozzá.

Annak idején mivel kísérleteztél legtöbbet? Hogyan akartad a fekete nosztalgiádat látni, hallani? Milyen értékek elérése volt a cél? Hol akartad, hogy megérintsen mindenkit?

Abban az időben és most sem foglalkozom azzal, hogy kit érint meg. Nem valakinek írom a dalt, hanem igyekszem a zene által egy más állapotot megteremteni. A nosztalgia érzésének megidézése során az ember elveszíti a kapcsolatát a realitással és amíg tart kizökken a jelenből és egy sokkal tisztább létezésbe kerül. Kierkegaard írt erről a Vagy-vagy c. munkájában. Szerinte „az emlékezésben élni a legtökéletesebb életet jelenti, ami egyáltalán elképzelhető, az emlékezés jobban kielégít, mint bármiféle más valóság, és olyan megbízható, mint semmilyen valóság. Egy olyan élethelyzet, melyre már csak emlékezünk, egyszer s mindenkorra bevonult az örökkévalóságba, és semmiféle világi érdekessége nincs többé.” Ez a fajta emlékezés csak a halál árnyékában működik, mikor az embert elborítja az elmúlás érzése. Ilyenkor keresi a kapaszkodókat, az örömforrást, amit csak a múltban talál meg. Bár az adott emlék megszépül, hiszen a maga valóságában ugyanúgy teli volt szenvedéssel, de az emléknek megvan az a sajátossága, hogy az ember ott már csak egyedül van. Nincs más személy, akivel osztoznia kéne a valósággal. Tökéletes egyedüllét, ahol minden kihalt és megfagyott.

A rajongók dicsérő szavai között, ami szemet szúrt, hogy rengeteg a dél-amerikai fanatikus. Szerinted van ennek valami oka? Téged mennyire lepett meg?

Valami oknál fogva nagyon megérinti őket ez a zene. A dél-amerikaiak amúgy is mindent kétszer olyan lelkesedéssel fogadnak, mint bárki más a világon. Elég ha csak meghallgatunk néhány sztorit, amikor a Mayhem lép ott fel, vagy a híres guatemalai Nargaroth koncert 2010-ben. A rajongásukat a legmagasabb fokon élik meg és ilyenkor nem érdekli őket semmi, csak az, ami a színpadon folyik. Biztosra veszem, hogy nagy élmény lehet ott fellépni.

A zenétek stílusa elsősorban Atmospheric / Post-Black Metal. Én ezt egyszerűbben, a mai kor legfejlettebb Black Metal alműfajának nevezném. Itt minden találkozik egyszerre és nagyon kell hozzá az érzék, tapintás, tudás, amitől életképes lesz! Hogyan lehet hasonlót elkezdeni? Mennyire kell és mennyire igényel aprólékos tervezést, precizitást?

Ez a legközelebbi stílus, amivel definiálni lehetne a zenénket. Annak ellenére, hogy az Autumn Nostalgie is ide sorolandó, az egész színtér nagyon megosztó és nagyon kevés értékelhető zenekar működik. A legnagyobb problémám ezzel a Post-Black Metal dologgal, hogy a mai kor szülötte és keveredik a jelenkori mentalitással. Szórakoztató stílus lett, amit ha az ember hallgat, jól érzi magát tőle, megfeledkezhet önmagáról és egy szórakozott, laza hangulatba kerülhet. Az ilyen fajta hozzáállástól teljesen elhatárolódunk. Ahogy azt már korábban is írtam az Ópiumbarlang oldalán, a Post-Black Metal, ami számomra érdekes, az a neofolk és a black metal keveréke. Ebben megvan a kellő komolyság és a lázadás. Ilyen zenekarok még léteztek akkor, amikor 2009-ben vonzóvá vált számomra ez a stílus.

2021-ben Nagy József állandó dobosként csatlakozott. Miért akart belépni és mit szeretett meg a zenétekben? Hogyan akarta ő eldobolni és hogyan akartad te hallani a dalokban a dobolását 🙂 ?

Igen, 2021-ben dobosként csatlakozott, de 2022 nyarától már más dobossal dolgozunk. Gőgh Adrián (Ignominious, Enema Shower) vette át a ritmusszekciót. Jocival sajnos útjaink elváltak, nem egész egy évet volt a zenekar tagja. Mikor formálódott a zenekari tagság, akkor őt kértem meg, vállalja be a dobokat, mivel szinte gyerekkori haverok voltunk. Ataraxiát ő dobolta fel, majd jött Adrián, aki már a közös spliten is közreműködött.

Ami nagyon jó egy zenekarnak, ha a streaming oldalaik rengeteg látogatót vonzanak és sok kiadványt adnak el. Ez nálatok simán megvolt a kezdeteknél is. Kiemelkedőek vagytok, bátran kijelentem. Hányszor lepődtél meg eddig az eredmények láttán? Mit lehet elérni ilyen jó visszhangokkal?

Nagyon hirtelen szakadt rám-ránk ez az egész. Eleve nem gondoltam volna, hogy az Esse Est Percipi album ekkora visszhangra fog szert tenni. Őrületes mennyiségben lett kiadva cd-n, kazettán és bakeliten, több kiadó jóvoltából. Miután kikerült az album Atmospheric Black Metal Albums Youtube csatornára az elején szinte naponta jöttek ajánlatok kiadóktól. Végül a Japán Zero Dimensional Records mellett döntöttem. Szerencsére soha sem kellett nekem kopogtatnom. Mielőtt még nagy nyilvánosság elé kikerült volna az EEP, azt terveztem, hogy saját kezűleg fogom kiadni 100 limitált cd verzióban. Fel is vettem a kapcsolatot egy céggel, akik elvégezték volna a munkát, mikor írt a Zero Dimensional Records. Ezt követően jött a Northern Silence Productions, akik kimondottan vinylen akarták megjelentetni az első albumot. Ez mellett a kolumbiai Goatroom adta ki kazettán.

Mondok egy nagyon jó bizonyítékot. A magyar szövegeket többen is lefordították precízen, ami azért nem kis dolog és elszántság. Mondanál még valamit, amit esetleg nem tudhatunk, hogy ki milyen meglepő dolgot mondott, vagy csinált a rajongásotok révén?

Több nyelvre is lefordították a dalszövegeket. Megesett, hogy nekem írtak, segítsek a fordításokban, mert egy-egy szavat nem tudtak például oroszra lefordítani. A tag aki írt, azt mondta, hogy egy „Autumn Nostalgie fan klubbot” vezet (jelentsen ez bármit is), ahol a szövegek értelmezésével foglalkoznak. Érdekes, hogy a dalszövegek ennyire megragadták a hallgatóságot s nem csak pusztán a zenét hallgatják. Érteni is akarják mi az, ami a zenében kifejeződik. Bár a dalszövegek ehhez nem fogják hozzásegíteni, mert igazából minden csak szimbólikusan és metaforikusan van kifejezve, valami önmagán túlmutatóan.

Nagyon sok új ismerősre tettem szert a zene által, új kapcsolatokat szereztem. Igazából önmagában az, hogy az a zene, amit több mint tíz éve kezdtem el, ennyi helyre eljutott, ennyi pozitív visszajelzést kapott, ez már magában egy nagyon meglepő dolog. Talán a legemlékezetesebb pillanat, tavalyi Barther Metal Open Air fellépésünk. Németország legészakibb városában játszottunk a Balti-Tenger mellett. Már az meglepő volt, hogy Autumn Nostalgie pólóban mászkáltak a fesztiválon, de mikor elkezdtük a koncertet szinte velünk ordították a dalszövegeket. A koncert végén mondtam a többieknek, milyen meglepő, hogy még itt is vannak magyarok. Kiderült, hogy németek voltak, csak ismerték a magyar dalszövegeket.

Most pedig jöjjön a júniusban megjelenő split kiadványotok, amin a Hænesy zenekarral közösen osztoztok. Ha jól tudom, nem 2, hanem 4 dal volt tervezve! Te tényleg nagyon kritikus lehetsz magaddal szemben :)! Miért dobtad ki a másik kettőt?

Valóban több dal volt tervezve a splitre. Még tavaly meg lett írva egy másik „Sarepta”, de elégedetlen voltam vele így elvetettem. Már albumkész volt a dal, de végül nem használtam fel. Valami hiányzott belőle, nem igazán adta át azt, amit elképzeltem. Ez a szelektálás nem újdonság nálam, sokszor megesett már, hogy kész dalokat dobtam ki.

Kicsit még ami érdekes lehet a korongon, hogy a 2-2 dal nem a szokványos elhelyezkedés látható, hiszen a Hænesy az első és negyedik track. Ti pedig vagytok középen a 2-3-as részen. 🙂 ? Mitől lett ez így? Miért jó, hogy „megszakítva” tettétek fel a Hænesy részt?

Hænesyvel jó ötletnek tartottuk ilyen sorrendben felrakni a dalokat, mert így van egy íve az albumnak. Az első dal egy tipikus erős kezdés, ami megfogja a hallgatót, az utolsó Hænesy dal pedig – ahogy a címéből is adódik – egy lezárás. Közepén a két AN szám pedig egy átvezető kezdettől a végig. Kiterjeszti azt a hangulatot, amit az első és az utolsó dal megteremt. Bár volt egy kis nyomás a kiadó részéről, hogy máshogy rakjuk fel dalok sorrendjét, de nem engedtünk neki. Határozott elképzelésünk volt.

Két kiadó is a split mögött van: Purity Through Fire, Northern Silence Productions. A CD verzió június másodikán jelenik meg, de engem a bakelit érdekel, ami később lát napvilágot. Kérlek erről beszélj! Lesz eltérés a CD-hez képest? Mennyire lehet ez a kiadvány egy következő lépcsőfok?

Nem lesz semmilyen eltérés a CD-hez képest. A layout is ugyanaz lesz, mint a CD-nél. Még nem tudunk semmi pontosat mikor fog megjelenni a lemez. Jelenleg nagyon sok időbe telik legyártatni a kiadónak. Előreláthatólag idén ősszel fog megjelenni, de semmi sem biztos.

A Hænesy zenekar is nagyon érdekes és értékes. Elmondanád neked mi tetszett bennük, hogy osztozni akartál velük:)?

Egyértelműen a gitárok hangzása. Nagyon jól bekeverték és egy nem hétköznapi megszólalást eredményezett a zenéjükben. Garabontzia albumukról a második dal (Sinking Deep for a Hidden God) fogott meg legelőször. Azt az albumot többször is áthallgattam és nagyon megtetszett. Írtam is nekik, hogy lenne-e kedvük esetleg egy közös kiadványhoz. Rövidesen elkezdtünk dolgozni a dalokon, amik végül jól elhúzódtak.

Egyébként mikor készült ez a 2 dal? Mit kell tudnunk róla? Mennyire másabb egy split lemezre illő dalt írni, mint egy nagylemezre?

A Hüperion néhány részlete még 2021-ben lett felvéve. Aztán ez valahol 2022 végére forrta ki magát. A Sarepta pedig idén márciusban lett kész. Teljesen függetlenül dolgoztunk Hænesyvel, nem szóltunk bele egymás dolgaiba. Párszor küldtünk egymásnak részleteket, hogy áll a dolog, de saját utunkon és tempónkban haladtunk. Egy nagylemezre talán azért nehezebb dalt írni, mert ott több dallal kell megteremteni azt az egységes képet, amit a lemez hordoz magában. Itt elég volt két-két dallal létrehozni.

Nagyon sokára kezdtetek el koncertet adni. Mostanában szerencsére sokat látni, mert sokan is akarják hallani az érzések lebegését. Hozzá szoktál már a koncertek hangulatához? Mit váltott ki belőled? Esetleg sajnálod, hogy korábban nem sikerült ennyiszer fellépnetek?

Egyáltalán nem sajnálom. Ha esetleg most is úgy lenne, hogy nem lesz fellépés, az sem zavarna. Nem ez volt az elsődleges szempont. Ha nem került volna soha színpadra a zenénk, nem keseredtünk volna el. Minden ott kezdődött, hogy nagyon sok felkérést kaptunk és ezeket nem akartunk visszautasítani. Koncert időpontok már voltak, de zenekar még nem volt hozzá. Így összeszedtem azokat az ismerősöket, akikben láttam hajlandóságot, hogy belevágnának ebbe az egészbe. Dobosunkon kívül egyikünknek sem volt színpadi tapasztalata. Kicsit félelmetes is volt, mikor a negyedik koncertünk Barthban volt több száz ember előtt. Most is nagy félelem kíséri a fellépés előtti perceket, de aztán (általában) rendben szoktak lenni a dolgok. Mikor elkezdjük már mindenki nyugodt és összeszedett. Szokni kell még ezt az egészet.

Lehet nagy szavaknak tűnnek, de szerinted elképzelhetőnek tartod, hogy olyan kultikus bandává váljatok, mint egy Darkthrone?

Hát elég nagy szavak. Nem, nem hiszem.

A következő album mennyire távoli dolog még? Mennyire lehetséges változás? Mit terveztek?

Nem túl távoli. Vannak már ötletek és idén ősszel lehet megkezdjük az új album körüli felvételeket. A koncertekre való készülődések, próbák eléggé felemésztik a zenekarra szánt időmet, így csúszik minden. Ez mellett pedig még egy csomó más dologra is kell időt szakítani. Más szempontból ha vannak is dalötletek, azok még nagyon kérdésesek, megmaradnak-e végül és hallhatóak lesznek-e az albumon.

Mennyire vagy zárkózott? Lenne kedved beszélni magadról?

Nem igazán szeretnék magamról beszélni. A zenén keresztül mindenkinek van rá lehetősége megismerni. Ami ezen kívüli az lényegtelen. Az csak számomra fontos.

Köszönöm a lehetőséget. Sok sikert kívánok!

Én köszönöm a lehetőséget!