Kezdjük a legegyszerűbb kérdéssel amire a választ is tudja mindenki. 🙂 A projekted neve Bál! Azon kívül, hogy Bálintnak hívnak miért gondoltad a Bál szót megfelelő névnek? Egyébként nagyon jól cseng és megfelelő döntésnek tartom!
Üdvözlök minden olvasót, és külön köszönöm a kérdezőnek a meghívást! Akkor bele is vágnék: a BÁL név sok mindent hordoz magában. Elsősorban a nevem (Bálint) egy csonkja, amely egyúttal szimbolizálja azt a sérült embert, aki a projekt mögött áll. Az emberiség 99%-a tele van traumákkal, sérülésekkel, rossz tapasztalatokkal, amelyek az egész életünket befolyásolják. BÁL ezeknek a fájdalmaknak a kiadása, az én személyes terápiám, amelyet másokkal is megosztok. A bál szónak sokféle jelentése van egyébként, többféle nyelven, de ennek csak a töredékét ismertem annak idején. Izlandiul a „bál” tüzet jelent, svédül és norvégul a „bål” kifejezés „halotti máglyát” vagy „örömtüzet”. Törökül például mézet jelent ez a szó és a feleségem így is szólít engem. Amikor BÁL megalakult, akkor még nem ismertem ezt a jelentést úgy ahogy a nejemet sem 😀 Magyarul egészen más viszont: a „bál” egy olyan hely, ahová az emberek szórakozni járnak. Az én „bálomba” azonban egy mélyebb, lelki feloldódásra hívom a hallgatót.
Fel sem merült más név annak idején?
Igen, felmerült, és a Bálint latin megfelelőjének (Valentinus) egy részlete – a „Valent” – is inspirált. Ezért is szerepel néhol, például a Bandcamp URL-emben a „valentbaal” kombináció. Akkoriban még nem voltam biztos abban, milyen néven induljon el ez az utazás, amelyről őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire hosszúra nyúlik majd. 😀 A Duna már készen állt, és nagyon feszített az a vágy, hogy végre lezárjam egy kiadással. Igazán izgalmas idők voltak. Aztán valahogy a Valent-tal nem voltam megelégedve, a BÁL sokkal kifejezőbb volt, miközben a Duna számait csiszolgattam, ellenőrizgettem és így meg is maradt ez a név.
A kezdetektől fogva mindig egyedül akartál csinálni mindent?
Igen, így van. Volt egy hangyányi zenekari tapasztalatom, amit szándékosan szerettem volna jó nagy ívben elkerülni. Ennek ellenére, nem mondhatom, hogy teljesen egyedül kezdtem, hiszen például a hangfelvételhez szükséges eszközök nagy részét a fateromtól kaptam, és az első teljes kiadványom keveréséhez és mastereléséhez is ő volt a segítségem. Természetesen az ötleteléstől a vizuálokon keresztül, a kiadásig minden más tőlem származott. Az első lemez után mondhatom el, hogy 100%-ban egyedül csinálom az egészet, de 2017-ben ez a rengeteg munka úgy tűnt arányaiban, mintha ez a saját magam keze műve lett volna teljesen. Néha belenyúl egy-két kéz, például a Nagyobb nálam borítója sem az én művem, ahogyan a torz BÁL logó sem, de ezek mindig a vizuális oldalról simogatják a projektet.
Egyébként miért kezdted el a Bál „black metál zúzalékot”? Hogyan erősödött meg benned napról napra a vágy?
Igazából már előtte is volt saját cuccom, de az teljesen más vonalon mozgott. Gimnazista koromban kísérleteztem az EDM-mel, de semmi komoly. Később jött az ötlet, hogy gitárt kéne a kezembe vennem, valamikor 2014 körül, ha jól emlékszem, amikor az egyik haveromat hallottam metalcore-t játszani. Ekkor sokat hallgattam ezt a stílust, majd később deathcore-t és tech-death-et is bőven. 2016-ban a HammerWorld-nél dolgoztam grafikusként, és ott fedeztem fel a black metal varázsát komolyabban, egy kollégám és haverom hatására. Valószínűleg már előtte is hallgattam zenekarokat és számokat a műfajon belül, csak fogalmam sem volt arról, hogy ezt black metal-nak hívják. A metal mindig is fontos szerepet játszott az életemben, már fiatal kölyök korom óta (hála fateromnak, aki a fejhallgatóra csatlakoztatott, walkman-ba tett Cannibal Corpse kazettán ismertette meg velem a zene világát, ujjszopós kisgyerekként), de az évek során gyakran csapongtam a zenei irányzatok között, mindig más kötött le.
Szóval 2016-2017 táján jött mindenféle magánéleti nyavalya és gitáros cover videók készítése és gitár gyakorlás közben jöttem rá, hogy ez a tevékenység teljesen kiröpít egy másik univerzumba, mint ahogyan az újonnan felfedezett black metal is. Jó menekülő út volt ez az időtöltés. Először black metal cover videókkal próbálkoztam és ráébredtem, hogy tök menő vagyok, hogy ilyen király blekk cuccokat le tudok játszani, utánozni. Egy pár héttel később pattant a szikra és gondoltam, kipróbálom magam így hát elkezdtem saját cuccokat játszani és felvenni. Megdöbbentem amikor megéreztem ezt a fanyar ízt és kirázott a hideg, mert nagyon könnyedén ment minden, mintha az akkor körülöttem és velem zajló események egészen az ujjhegyeimen sugároznának át a gitárom bundjaira. Megkönnyebbülés. Ezután az igazi terápia az volt, amikor a felgyülemlő stresszt és keserűséget a mikrofonomra okádhattam. Ez idő tájt, szerettem versekkel operálni és kísérleteztem mindenféle sötét, zajosított költemények megírásában, felvételében, amik talán még meg is találhatók a YouTube csatornámon. Ennek tükrében a dalszövegírás a BÁL-hoz már egyáltalán nem jelentett problémát, sőt… valahogy így alakult.
Sokat gitároztál már 2017 előtt? Örökkön örökké pengetni fogsz ezek után?
Talán az előző kérdésben ezt sikerült körvonalaznom, de arra nem tértem ki, hogy 10 éves korom körül faterom nyomott egy gitárt a kezembe, mutatott kvinteket, akkordokat, de nem nagyon kötött le. Aztán a dobolásba is belekóstoltam, amit talán egy pár évig űztem, hajtottam, de a suli miatt abbahagytam. Jött ugye a drum and bass, electro-house és a dubsteppes kísérletezés, hogy legyen ami a püfölést helyettesíti, de az egy nagyon kezdetleges dolog volt és nem tartott sokáig. Aztán amikor a BÁL-t elkezdtem, akkor jött a bőgő is mint kísérő hangszer, sosem mélyedtem bele igazán. Azt nagyon fontos megemlítenem, hogy a gitározás mindig körbevett a családban. Ami még fontos, hogy 7 éves koromtól néptáncoltam egészen majdnem 20 évet rendszeresen, minimum hetente kétszer 2 órát, szóval a magyar népzene, a folklór és maga a tánc, az éneklés is szép hatást gyakorolt rám, ami azt gondolom, a mostani hangszer használatot nagyban befolyásolja.
Örökké pengetni fogok e? Nem tudom, de ha a bendzsómmal együtt temetnek majd el, akkor tuti folytatom a BÁL-t a túloldalról is.
A „Duna” című művet sokan emlegetik. Egészen erős bemutatkozás volt. Külföldről is kaptál támogatást egy kiadó révén! Ezt a hat dalt a borítóval együtt, ami szerintem telitalálat, miként valósítottad meg? Hol jártak a gondolataid dalíráskor, mi kavargott akkoriban az elmédben? Sikerült a tökéletes torz valóságot lelökni a pokolba?
Nagyon örülök, hogy így vélekedsz róla. Nem tudtam, hogy sokan emlegetik, hogy megmondjam őszintén. A megvalósításról tudni kell a Duna összetételét, ami a következő: egy csipet hangszerhasználati ismeret, 0 zeneelmélet, olcsó felszerelés, rengeteg düh és keserv + még több szabadulási vágy. Arra már nem emlékszem mi zajlott a fejemben vagy, hol jártak a gondolataim amikor ezen az albumon dolgoztam, de abban biztos vagyok, hogy ezek a gondolatok, nem földi pályán akartak keringeni és végkép nem az elmémben, mégis erre kényszerültek. Itt nem a pokolba lökdösésről volt szó, hanem arról, hogy a tükröződés élébe vagyok szorulva és mielőtt ketté nyílok és megsemmisülök, már csak a Duna maradt, amin lecsoroghatok és amiben kitisztulhatok. Valami ilyesmi.
A Bandcamp oldaladat nézve van olyan rész, hogy „Full Digital Discography” és mellette látni egy bődületes számot: 36 releases. Ez valami megmagyarázhatatlan kategória, nagyjából 7 év termése! Biztos, hogy ember vagy? 🙂 Régóta tornyosult benned a Bálistanizmus? Szerinted hányféle megközelítése ez a sötétségnek? Sikerült mindig megújulnod?
Ez a Bálistanizmus kifejezés nagyon tetszik és szerintem ezt el fogom tőled lopni 😀 Igen, hús-vér ember vagyok, ha ez nem így lenne, BÁL nem született volna meg, meg amúgy ez a 36 is csak egy szám. Ez több is lesz valószínűleg. Számtalan split van itt azért és egy pár single is, szerintem nem olyan nagy durranás, csak soknak néz ki. Én a szabadidőm legnagyobb hányadát ezzel töltöm. Más kocsmába jár, vagy horgászterápián van, vagy testedző csoportos terápiára jár, vagy amit akarnak. Én BÁL-ozok, nekem ez adja a nyugalmat, az elfogadást, ez oldja a stresszt, stb.…
Valóban, minden kiadvány más és más megközelítése a sötétségnek, ahogyan te fogalmaztál. Imádok kísérletezni és úgy gondolom, hogy ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne csak a kiadványok száma növekedjen, de a projekt és az egyszemélyes zenekar mögött álló személy értéke is. Egyébként a projektem az olyan kb. mint egy svájci bicska és erre 2020-ban jöttem rá. Ha kell akkor kés, hogy elvágja a bánatot, ha kell, akkor dugóhúzó, hogy múlasson és felvidítson, vagy elgondolkoztasson, ha kell akkor konzervnyitó, hogy egy kis darab lelki és szellemi táplálékot adjon (mert igenis nagyon sokat tanít), szóval, ha a megújulás alatt erre gondoltál, akkor itt a válasz.
Az évek alatt sok split jelent meg és a zenei múltadból is átjön, hogy több zenekarral jóban vagy, mind idehaza és mind külföldön. Ezek a kapcsolatok sokat segítettek a zenei fejlődésben? Nyitott vagy a közös kiadványokra és kompromisszumokra attól függetlenül, hogy egyedül zenélsz? 🙂
Igen, ezek a közös munkák ténylegesen hozzátesznek az emberhez, de nem úgy, ahogyan azt az olvasó gondolná. Általában megbeszéljük, hogy akkor jó, 2 nóta, 3 nóta, 20 perces játékidő vagy 30, de itt a vége a megkötéseknek és így kompromisszumokat sem kell kötnünk. Az esetek döntő többségében, fogalmunk sincs arról, hogy a másik milyen cuccot készít, amíg az ki nem kerül a nagyvilágba, szóval az is benne van, hogy éppen az adott arc akivel együtt dolgozok, egy Balázs Pali feldolgozással rukkol elő és az is teljesen rendben lenne, nem érdekelne túlzottan. Az igazi tanulság akkor csapódik le, amikor lepörgetem az anyagot egy párszor. A dalok összehasonlítása csak itt történik meg, amikor már úgymond véglegesek és igen, ilyenkor váltunk egy pár szót (de ez is ritka) és próbálunk építő jellegű kritikával állni a másik elé. Általában ezeket a kritikákat is meghallgatom és elengedem a következő pillanatban a fülem mellett. Szeretem amikor valaki a nótáimat elemzi és megosztja a véleményét, még jobban amikor valaki dicsér (az nagyon jól esik), de nem szoktam túl sok jelentőséget adni semmilyen hozzászólásnak. BÁL az enyém és egyedül én csinálhatok vele azt amit akarok és makacsul ragaszkodok a mások által támasztott javaslatok elkerüléséhez.
A raklapnyi kiadványt átlépve, amit mindenkinek ajánlok ismerkedjen meg vele bátran, október 13-án jön a legújabb a „Nagyobb nálam” című album. 17 tracket tartalmaz és majdnem másfél órás a játékidő. Ezen belül az 5 bónusz szám egy másféle Bál, amivel korábban már találkozhattunk, méghozzá a régi szerzemények akusztikus formái. Megint agyon dolgoztad magad? Te aztán tényleg pofán köpöd az életet! Ébredés után napfényben integetsz kaotikus állapotban, aztán tükrök közt halhatatlanná válsz, közben a világ a semmibe roskad! Mi ez a „Nagyobb nálam”? Black metál, ugye? 🙂
Blekk igen, blekk! De muszáj megemlítenem, hogy lenyűgözően fogalmazol és jól játszol a szavakkal! Szeretem az időmet tölteni ezzel az interjúval, mert nagyon emberszagú, nem rideg, humoros és barátságos.
Na de a kérdést megválaszolva a Nagyobb nálam klisés paradoxonokra épül mint a szeretet és gyűlölet (egyesek szerint a közönyösség), a remény és a teljes kétségbeesettség, fény és sötétség, DE ezt az egészet átszövi valami hihetetlen, emberfeletti, titkos tudás, klasszikus spiritualizmus és szürreális, pszichedelikus álomképek, mindezt az agresszió és a depresszió meleg ágyán, amiből végülis a titkos tudásba való bepillantás és elfogadás rugdos ki. Amikor a húgom, Anna – https://www.instagram.com/roszanna_ félkész volt a borítóval, megmutatta és láttam a BÁL logót nagyban az eltorzult arcnak a közepén és éreztem, hogy ez így nem frankó, de tudtam, hogy miért csinálta. Ez egy logikus és egy nagy kedves döntés volt tőle. Szóval leraktuk picibe, szürkés-sárgás árnyalatban a jobb alsó sarokba (ha jobban megnézed ott van 😀 ) és akkor nyilallt belém a cím. Eltörpült bál mellett ez az óriási fej, tele a világ összes és még több gondolatával, hát azért torzul ez az fej, mert ő már megvilágosodott és teljes birtokában van annak a tudásnak, amit én még valószínűleg meg sem érinthettem.
Először csak digitálisan jelenik meg, de később a kolumbiai Masters of Kaos Productions gondozásában CD-n, limitált szériás kazettán pedig a Bál Records által elérhető lesz. A digitális kiadvány viszonylag egyértelmű, de a CD és a kazetta verziókról mit lehet tudni? Mi lesz belül? Esetleg eltér valamiben? Távolabbi időszakban akár vinyl formátum elképzelhető?
Bármi lehet és annak a szöges ellentéte is 😀 Fogalmam sincs, hogy lesz e vinyl vagy sem. Én szerencsére nem vagyok bakelit-buzi, szóval engem nem érdekel, a kazetták viszont annál inkább (azt itt csendben megjegyzem, hogy az Atrocious-os split, ami 7 inches, natúr fekete bakeliten jelent meg, na azt, elég király érzés volt kézben fogni, de mondjuk leginkább azért, mert ez volt az első vinyl release-em). A CD nagyon puritán lesz, pont mint az album. 2 oldalas borító (nincs booklet) + egy a CD mögötti tálca borító, CD + rajta egy nyomat és kész. Amint említetted, ezt a kolumbiai Masters of Kaos Productions kivitelezi majd, de közben kontaktoltam a török Trench Warfare Production-el is és úgy néz ki ő is csinál pár CD-t. A kazetta még nem tudom, hogy bekerül e a Bál Records katalógusába, mert most a kiadó egy hosszabb ebédszünetet tart. Jelenleg úgy látom, hogy egy pár darab kazettát azért igen is elkészítek majd ehhez a felvételhez és az a zenekari Bandcamp-en lesz elérhető, megrendelhető + tőlem e-mailes és vagy telefonos egyeztetés után. Ezek 90 perces ferro kazira lesznek felvéve egy régi Pio, Aiwa és Marantz deck-kel. Tovább is van, mondjam még?
Ha már felhozódott a kiadós dolog néhány mondatban beszélnél a saját kiadódról a Bál Records-ról? Milyen kiadványokat gondoz, mikortól kezdted és mennyire vagy underground? 🙂 Ki fordulhat hozzád?
Ez lenne a reklámnak a tökéletes helye, de még vagy már nincs rá szükség szóval nem is akarok nagyon a részletekbe merülni. Tavaly kezdődött a kiadó, underground metal zenekarok támogatása volt a cél (leginkább BM csapatok és egyszemélyesek) kifejezetten kazetta kiadványok elkészítésével. Az év végén kísérleteztem a flopikkal is mert számomra az is egy érdekes formátum, de mivel a postaköltségek az egekben járnak és nem volt nagy számos megrendelés, ezért 0-ra is alig jöttem ki anyagilag szóval most egy darabig jegelem, ha úgy érzem, hogy lesz rá időm meg kapacitásom, akkor Bál Records visszatér és megváltja a világot 😀
Visszatérve a kiadványhoz az 5-ös track-hez (Satans Braut) készített Smara Kand csapata egy videót. Milyen elképzelések előzték meg és miről beszéltetek, hogy ez lett a végeredmény?
A Smara-val való alkotások hasonlóak a split albumokhoz a közös munka szempontjából. Általában elküldöm neki a számot vagy választ magának egyet ami tetszik neki a meglévők közül és készít rá egy kisfilmet. Volt az úgy is amikor ez fordítva történt és én készítettem zenét az ő filmjeihez (pl.: Shock). A Satans Braut-nál az előbbi történt meg, annyi változással, hogy kaptam németül és angolul egy dalszöveget, amire meg kellett komponálnom a nótát, ezen felül semmi más megkötés nem volt. Amikor a dal kész lett, elküldtem neki és nem sokra rá jött is a válasz, a videóklip. Egyébként, ha ő nem keres meg a közös munka ötletével, akkor lehet, hogy a Nagyobb nálam sem jött volna létre, szóval nagyon örülök, hogy egy hosszabb kihagyás után rám írt. Németül egyébként nem tudok, de ha megkapom a hangfelvételt a kiejtéshez, azt szeretem megtanulni és valahogy élvezetes ezen a nyelven károgni.
Az eddigi kiadványok közül lehetséges, hogy a „Nagyobb nálam” lesz a legnagyobb és leghangosabb?
Lehetséges igen, de a Tánccal és az Ütközet határok nélkül albumoknál is azt éreztem, hogy ez lesz a nagy bumm. Sosem remélek nagyon semmit, de erőm teljében teszem a dolgom, hogy a legtöbb emberhez eljuttassam az anyagaimat, mindig. Talán ez a kiadvány lesz a leghallgathatóbb az olyan metal kedvelőknek, akinek mondjuk a Mütiilation már csak zaj és az Oranssi Pazuzu csak értelmetlen káosz. Ennél az albumnál törekedtem arra, hogy nem csak, hogy izgalmas és fordulatokkal teli legyen, de jól értelmezhető is, mind1, hogy egy JBL gettóblaszteren vagy egy százezres beyerdynamic fejhallgatón hallgatod. Meglátjuk, hogy mi sül ki ebből a kiadványból.
A közzétett Bál művek között látni, hogy időnként jelentkezel feldolgozásokkal is: Burzum, Gorgoroth, Nocturnal Depression, Wiegedood, vagy akár Petőfi Sándor versének Bálosításával. Nem olyan rég pedig egy végkép figyelemfelkeltő dologra szántad el magad, méghozzá a Zanzibár – Szerelemről szó sem volt feldolgozása. Így hirtelen olvasva azt gondolná az ember ez egy divatmajom szarság, viszont meghallgatva teljesen más lehet a véleménye sok mindenkinek. Honnan a fenéből jutott az eszedbe ennek az átírata? Titokban ilyen zenét is hallgatsz? 🙂
Pop számok blekkesítésében igen is látok fantáziát, mert így nem csak az elkövető jut el nagyobb közönséghez, de a közönség is jobban megismerkedhet a fekete fémmel, szóval elképzelhető, hogy a jövőben fogtok még hallani, olyan feldolgozásokat, mint a United – Hófehér Jaguár vagy az Ámokfutók – Szomorú Szamuráj 😀 Viccet félretéve és az őszintét beszélve, a Facebook-on ütköztem bele egy támogatott hirdetésbe, amely egy olyan kompetícióról szólt aminek a tétje egy nagyon menő Ibanez gitár volt. Ami még érdekes, hogy pont azokban a napokban mászott a fülembe ez a sláger (ami nem lehet véletlen, mert egész gyerekkoromban ez szólt a rádióban) és komolyan gondolkodtam rajta, hogy kéne belőle valamit csinálni, hogy ízletesebb legyen a magamfajtának is. Szóval így ezt a 2 „véletlent” összeütköztetve raktam össze ezt a feldolgozást. Egyébként nincs bajom a pop zenével sem, leginkább a britpop-t hallgatom, ha éppen nem emberi vért szürcsölök egy kehelyből (csak, hogy megkérdőjelezzem az előző állításom a 7. kérdés után).
Szerinted fogsz még ilyen meglepetéseket okozni? 🙂 Elárulod a következő kiszemelt áldozatot amit Bálosítani fogsz?
Nem árulok én semmit. 😀 Ha lesz akkor majd lesz valami, ha meg nem lesz, akkor meg majd nem lesz semmi, de ha gondolod, dobhatom a pöttyös labdát és kívánhatsz egyet, megcsinálom neked egy tábla milkáért. 🤝
Tervek mindenkinek vannak, szerintem neked nagyon sok, de nem biztos, hogy elárulod. Mennyi Bál-t kapunk a közeljövőben? Továbbra is ennyire aktív leszel? Lesznek új pólók és egyéb merch cuccok?
A tervekről annyit, hogy a nagylemez után jön egy split a török Archurahl egyszemélyes zenekarral, ami durván 4 számos lesz és max 1 órás és ha minden igaz, akkor az amerikai Tristitia Nigrum-mal is csinálunk valami hasonlót. Azt, hogy ezek az albumok mikor látnak napvilágot, még nem tudom. Majd amikor eljön az idejük. Tervben volt egy split az angol Snares of Impurity-vel is, de a csóka eltűnt, nem érem el hetek óta, úgyhogy az a 2 nóta majd átvándorol máshová szerintem. Ami a merch-et illeti, most nincs pénzem sajnos ilyen befektetésekre, de nagyon remélem, hogy hamarosan újra kirakhatom a BÁL pólókat a kirakatba.
Azt hiszem néhányan kíváncsiak arra, hogy egy ilyen „szörnyű” zene mögött a zenész milyen ember valójában. Megnyugtatnád a pszichiátereket, hogy nincs nagy baj? 🙂 Jellemeznéd a Bál elmédet! Miről szeretsz olvasni és mennyi minden érdekel az életben?
Kedvenc könyveim a Pekingi Ősz és a Mester és Margarita és a családom a legfontosabb dolog az életemben. Többet nincs kedvem és nem is szeretnék ideírni.
Köszönöm a válaszokat, remélem nem sértettelek meg, csak kicsit megakartalak „zúzni”! 🙂 Azt lehet nyüstölni aki mindig jókat alkot! 🙂
Én köszönöm a kérdéseket, még egyszer nagyon élveztem ezt az interjút, remek időt töltöttem vele és köszönöm szépen a kedves szavakat is.
Website: https://linktr.ee/valentbaal
Bandcamp: https://valentbaal.bandcamp.com
YouTube: https://www.youtube.com/@valentbaal
Facebook: https://www.facebook.com/valentBAAL
Instagram: https://www.instagram.com/valentbaalofficial
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2024/10/05/bal-interview