Beast In Black Interjú

A kérdésekre Anton Kabanen válaszolt. 

Helló, Anton! Hogy vagy?

Szia! Köszönöm, jól! És te?

Köszi, megvagyok én is. Örülök, hogy beszélünk! Muszka Zsuzsannának hívnak és üdvözöllek a Kronos Mortus metál e-zine nevében! Kezdhetjük az interjút?

Természetesen!

Rendben. Nos, nem kerülgetem: 2015-ben nagyon szomorúan hallottuk, hogy szakítottál a Battle Beast-tel, habár mostanra kiderült, hogy ez volt a te utad a teljes kiteljesedés és boldogság felé, hisz hamarosan új társakat, új bandatagokat találtál és megalapítottad a Beast In Black-et. Abban a pillanatban, amikor otthagytad a Battle Beast-et, tudtad már, hogy folytatni akarod ezt a fajta zenét? Mik voltak a terveid akkor?

Igen, akkor már tudtam, hogy tovább akarom folytatni ezzel a stílusú heavy metal-lal. Gondolkoztam, mit csináljak, de elég hamar világos lett, hogy még nem mondtam el mindent ezzel a fajta zenével, amit pedig el akartam mondani. Illetve itt volt még ez a Beast karakter, amelyik még 2006 körül jutott eszembe és be akartam emelni az új projektbe is. Gondolkodtam az együttes nevén, meg hogy ezt a Beast szót hogy tudnám beletenni, és akkor jött ez a japán manga-anime, a Berserk. Ennek az egyik karakterét, a The Black Swordsman-t és az ő belső démonát, akit úgy hívnak, hogy Beast of Darkness, összegyúrtam, és így jött létre a Beast In Black név, ami azóta is tetszik nagyon. Szerencsére az együttes elég gyorsan kialakult, mert a legtöbb sráccal már régebbről barátok voltunk, kivéve Jan-t, akivel 2015-ben találkoztam először, azelőtt csak chat-ről ismertük egymást, szóval ő a legújabb arc köztünk. Amikor találkoztunk, megkérdeztem tőle, van-e kedve csatlakozni az éppen most alakuló projektemhez és ő igent mondott. Így kezdődött.

Volt valamilyen elvárásod az új tagok felé?

Hogy is mondjam… Nem is igazán elvárások voltak ezek, mert tudtam, hogy ők mindannyian nagyszerű zenészek, ilyen jellegű elvárásaim tehát nem is voltak. Addig is tudtam, hogy Jan remek énekes, de az évek alatt nagy fejlődésen ment keresztül, még jobbá vált, mint eleinte gondoltam volna, annak ellenére, hogy az egész szituáció mindkettőnk számára új volt. Jó volt látni, tudod, ahogy a dolgok kialakultak, különösen a debütáló albumunkon. Egyikünk sem csinált még hasonlót sem azelőtt. Valami nagyon különleges dolog volt ez számunkra. Amikor az albumon dolgoztunk, nem voltak konkrét elvárásaink, csupán ki akartuk hozni magunkból a legjobbat és úgy voltunk vele, hogy aztán meglátjuk, mi történik. Mondjuk abban biztos voltam, hogy mindenképpen zenét szeretnék írni, bármi történjék is. Nem volt ’B’ tervem, mindent vagy semmit alapon ment ez a dolog. Nem láthattunk a jövőbe, szóval kihoztunk magunkból mindent, és legnagyobb meglepetésünkre az embereknek tetszett, amit csináltunk! Az album és a videó is egyaránt sikeres lett. Szóval úgy gondolom, hogy amikor nem óriási elvárásokkal állsz hozzá valamihez, azért érhetnek téged meglepetések.

Így igaz. Izgalmas életetek van 2015 óta, azt meg kell hagyni. Egyenes utatok volt a sikerhez, úgy is mondhatnánk. Mi a titok? Talán a fogós refrének, a könnyen emészthető stílus? Vagy valami más?

Szerintem igazából nincs titok. Mondjuk lényeges az, hogyha karriert akarsz ebből az egészből csinálni, sosem leszel sikeres. Nyilván nagyon fontos, hogy jó dalaid legyenek, de ez csak a kezdet. Ha neked vannak a legjobb dalaid a világon, de ezen kívül semmi más, nem leszel sikeres. Ezt most álszerénység nélkül mondom. A dalaink mindig is nagyon fontosak voltak nekünk, de próbálunk mindent 100%-osan csinálni. Nincs olyan részlet, amelyet elhanyagolnánk, nagyon ügyelünk mindenre. Elengedhetetlenül fontos, hogy meglegyen az együttesen belül az összhang, mert ha ezzel baj van, még ha csak egy embernél is, az az egész bandára kihat, de még a road-jainkra és a közönségünkre is. De ha megvan az egység, az összetartás az együttes tagjai között, az emberek megérzik azt is. És mivel már több százezer ember előtt játszottunk és szinte minden show után úgy jöttek oda, hogy „Hú, de vidáman toltátok az egész koncertet végig!”, meg hogy ritkán látnak olyan metálbandát, akik ennyire vidáman játszanak, azt hiszem, rengeteg rajongót szereztünk ezen a fajta pozitív energián keresztül. Ezek mellett magunkénak mondhatjuk a lehető legjobb menedzsmentet, koncertügynökséget és kiadót is, ők tényleg a legjobbak, akiket csak el tudunk képzelni. Szóval ezeknek a dolgoknak az összességéről szól a történet, nem csak a dalokról. Meg arról, hogy mindent a lehető legnagyobb odafigyeléssel csinálj.

Ez teljesen így van. Hogy őszinte legyek, én úgy látom, hogy ti már a Berserker album kiadásával elértétek azt a szintű sikert, ami a Battle Beast-nek csak sok-sok év és rengeteg munka árán sikerült. Mit gondolsz erről? Kapcsolatban vagy még a Battle Beast-tel egyébként?

Mióta otthagytam őket, már nem vagyok velük kapcsolatban, de ahogy korábban is mondtam, minden azon múlik, hogy mennyire törődsz az együttessel. Ezért fejlődött gyorsabban és nőtt nagyobbra a Beast In Black, mint amilyen a Battle Beast volt a kezdetektől a harmadik albumig. Amíg abban az együttesben voltam, nem értünk el olyan sikereket három album után sem, mint a Beast In Black-kel már a második lemez után. Már ha a kezdeteket hasonlítod össze. Ennek az az oka, amit már az előző válaszomban is kifejtettem, de természetesen jól jött, hogy a Battle Beast korszakból már jó páran ismertek, tudták, mit várjanak tőlem. De, ahogy már korábban is mondtam, mindez önmagában nem elég.

Hát igen… Visszatérve a Berserker albumra: tudjuk, hogy ezt a lemezt a Nightwish-sal együtt turnézva mutattátok be a közönségnek. Rengetegen ismertek meg titeket akkor, ez gondolom, nagy előrelépést jelentett az együttes számára… Milyen emlékeitek vannak erről a turnéról?

Az egész nagyon különleges volt. Mint egy valóra vált álom. Ez egy aréna-turné volt, a debütáló albumunk turnéjának záró szakasza. És a valaha létezett legnagyobb finn bandát támogathattuk… Nagyon-nagyon sok rajongót szereztünk ezalatt a turné alatt, ami aztán segített később, amikor már főzenekarként turnéztunk. Hat hétig tartott az egész, de annyira jól éreztük magunkat, nagyon gyorsan repült az idő! Már az első naptól kezdve megvolt köztünk az összhang a csapattal és magával a Nightwish-sel is. Olyan volt, mintha a barátainkkal lennénk úton valahová, jól érezzük magunkat, közben mindenki teszi a dolgát… Ahogy mondtam, a Nightwish vendégzenekaraként, ez volt a turnénk legtökéletesebb zárása.

Ezek tényleg szép emlékek! És most már a második albumot várjuk, „From Hell with Love” címmel. Folytattad a Berserker-en megkezdett utat, vagy valami másra számítsunk? Milyen lényeges különbségek vannak a két album között?

Nos, zeneileg nem látok köztük nagy különbséget. Bár az emberek azt mondták, és mi is észrevettük, hogy az egész olyan 80-as éveket idéző hangzású lett. Az mindenesetre elmondható, hogy ez az album, csakúgy, mint az előző is, 100%-ban a Beast In Black hangzásvilágát tükrözi. Persze mindkettőnek megvan a saját karaktere és a maga színei, de mindkettő 100% Beast In Black. Mint a gyerekeid – már ha vannak gyerekeid –, mindegyiküket egyformán szereted, de mindnek megvan a saját természete, a saját stílusa. Mi is így látjuk az albumainkat.

Minden album egy külön ’személyiség’, úgy is mondhatnánk. A zene és a szöveg megírásakor mi inspirált téged a legjobban?

Zeneileg, nehéz megmondani, mert a legtöbb anyagunk tervek formájában már létezett, tehát külön dalírási folyamat ehhez az albumhoz – két szám kivételével – nem is volt. Ez a két kivétel a címadó dal, a From Hell with Love és az Oceandeep, amik elég spontán módon születtek, nem sokkal a tényleges felvételek kezdete előtt. Ami a többi dalt illeti, pl. a The True Believer-t: ezeket már a debütáló album előtt megírtuk, de végül nem kerültek rá arra a korongra. Néhány ötletről nehéz megmondani, honnan jött, mert már nem emlékszem mindenre. Valami egyszer csak eszedbe jut, meghallasz egy dallamot a fejedben… így történik, tudod. Néha más dalok, vagy a tévében, vagy akár egy filmben hallott dallamok váltanak ki belőlem ilyesmit, mintha egyfajta „zenei ajtókat” nyitnának a fejemben. A dalszövegek kérdése már nagyobb falat nekem. Mindig egyre többet gondolkodom azon, melyik dalhoz milyen szöveg illene igazán. Az album dalszövegei alapvetően két részre oszlanak. Az egyik kategória a személyes vonal: élmények, érzések, gondolatok, néhány fiktív dolog. A dalszövegek másik felét azonban a japán manga és anime műfaj ihlette: öt dalt a Berserk és egy dalt a Fist of the North Star inspirált. Most először, nem egyedül írtam a dalszövegeket: Paolo Ribaldini, olasz származású barátom, aki szintén itt él Helsinki-ben, segített ezeknek a Berserk és Hokuto no Ken (ez a Fist of the North Star japán neve) témájú daloknak a megírásában, mert ő is nagy anime- és mangarajongó. Jó volt vele együtt dolgozni, már csak a közös érdeklődés miatt is. Amikor szorítanak a határidők, nagyon jó, ha olyannal tudsz együtt dolgozni, aki érti, hogy mit akarsz kifejezni és segít is neked ebben.

Egyszer említetted a Roman Ismailov tervezte albumborítóval kapcsolatban, hogy ez a kép a szeretet-gyűlölet kapcsolatokra utal. Mit gondolsz ezekről az érzésekről: melyikkel kell óvatosabban bánni?

Nehéz kérdés, amikor az érzések jönnek a képbe. Néha meg kell élnünk az érzelmeinket. Nem szabad őket elfojtani. Nem tudod megállítani csak úgy a szeretet vagy a gyűlölet érzését magadban. De minden csak idő kérdése. Az időnek van egy olyan tulajdonsága, hogy változtat a dolgokon, még ha meg nem is változtatja őket teljesen. Idővel az érzések általában „beérnek”, valahogy elvesztik az élüket. Ha pedig valami kibírhatatlanul negatív érzéseid vannak és meg akarsz tőlük szabadulni… nekem mondjuk jó ebből a szempontból, mert ott van a zene és ott van az írás, hogy kiadjam ezeket magamból. Szerintem a titok nyitja az érzelmek feldolgozásában rejlik. Akármit is érzel, szembe kell nézned annak a „démonaival”. Igen, ez a válaszom erre. Fel kell dolgoznod az érzéseidet, de úgy, hogy közben másoknak ne essen bántódása.

Teljesen egyetértek. Visszatérve az új albumra: két bónusz dalt hallhatunk majd, két feldolgozást: egyet a Motörhead-től és egyet Robert Tepper-től. Miért pont ezeket a dalokat választottátok?

Nos, a Killed by Death-et a Motörhead-től a basszusgitárosunk javasolta. Már 8 éves korom óta ismertem ezt a dalt, szóval ez egy egyszerű választás volt. Kíváncsi voltam, hogy Jan mit fog kezdeni vele, hiszen a Motörhead és Lemmy énekstílusa teljesen más, mint a mi heavy-power stílusunk. Szerintem Jan nagyszerű munkát végzett, kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni a közönség, amikor meghallják a Motörhead-et egy kis szintivel… Ami a Robert Tepper dalt illeti: Jan-nak és nekem már két-két és fél évvel ezelőtt eszünkbe jutott, hogy meg kellene csinálni, mert nagyon szeretjük ezt a dalt és elgondolkodtunk, mit tudnánk belőle kihozni, így végül most meg is csináltuk. Szerintem mindenkinek a bandából nagyon tetszik a végeredmény. Kasp-nak, a másodgitárosunknak legalábbis biztosan. Filmhez íródott dalok közül szerintem ez az egyik legjobb. Nem akartunk hűtlenek lenni az eredeti dalhoz, de meg akartuk adni neki azt a Beast In Black stílust: kicsit konkrétabbá és talán egy picit erőteljesebbé akartuk tenni.

Igen, értem. Hamarosan pedig indul a saját turnétok a finn Turmion Kätilöt vendégzenekarotokkal. Egy saját európai turné, és néhány állomáson már nem is lehet jegyet kapni rá! Ez fantasztikus, nem?

Igen, nagyon szerencsésnek érezzük magunkat emiatt. És hálásnak is, mert nem minden együttes mondhatja el magáról, hogy főzenekarként saját turnéval utazik már a második album után. Szóval tényleg nagyon örülünk neki. Már várom az egészet, az utazást a bandával és a csapattal, a találkozást a rajongókkal… Remélem, jól fogjuk magunkat érezni és szép emlékekkel térünk majd haza egy sikeres turné után és persze, hogy idővel még nagyobb közönség előtt, még több helyszínen tudunk majd játszani.

A turné után mik a további terveitek?

Nos, a nyári fesztiválszezon után többféle tervünk van őszre, ezeket majd még fixálnunk kell, mielőtt bármi konkrétat bejelentenénk. Amikor pedig lesz egy kis szabadidőnk, nekilátunk majd a harmadik album készítésének is.

Már játszottatok Magyarországon, de ez alkalommal úgy tűnik, kihagytok minket. Van azért valamilyen üzeneted a Beast In Black magyar rajongói számára?

Először is, köszönöm mindenkinek, aki elolvasta ezt az interjút. Maradjatok képben a Beast In Black híreiről! Szerezzétek be az albumot, ami majd február 8-án jelenik meg. Ha a közeletekben leszünk, gyertek el a bulinkra, de addig is, vigyázzatok magatokra és hallgassátok a zenénket!

Köszönöm, hogy időt szakítottál ránk és gratulálok még egyszer! Azért remélem, nemsokára láthatunk titeket élőben is!

Köszönöm a beszélgetést! Jó éjszakát!

Neked is! Szia!

WEB: http://www.beastinblack.com/

Közreműködött: Muszka Zsuzsanna
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2019/02/07/beast-in-black-interview/

Készült: 2019. február 1.

Szólj hozzá!