(scroll down for English Version)
Be kell valljam, a személyes találkozást megelezően egészen más embereknek képzeltem a Behemoth tagjait, de azt kell mondjam, pozitív értelemben véve csalódtam a hordában. Az ember azt hinné, a bandát illetően folyton Nergal körül forog a világ, de az Orionnal történt beszélgetés bebizonyította, hogy valóban csapatról, és igazi egyéniségekről beszélhetünk, kik a húsfeltépő death metal tehetségén túlmenően, rendkívül intelligens személyek is egyben. Sajnálatos módon, az interjú épp a legérdekesebb rész kellős közepén szakadt félbe, a rövid idő azonban így is elégnek bizonyult ahhoz, hogy kiderüljön, mi van igazából a corpsepaint alatt. Egy biztos: ez a diskurzus még folytatásért kiált. Tomasz Wróblewski, aka Orion következik:
Valóságos ünnep számunkra, hogy végre itt vagytok, hosszú évek óta vártuk már ezt a pillanatot.
Igen, valóban elég rég játszottunk már itt.
Aha, úgy öt évvel ezelőtt, vagy valahogy e körül…
Így igaz, legutóljára a Kataklysm-mal, úgyhogy jó újra itt lenni.
Mi a helyzet veletek mostanság?
Nos, gyakorlatilag tavaly, mióta Nergal kezdett jobban lenni, azóta egyfolytában turnézunk. Úgy döntöttünk, hogy lenyomunk pár bemelegítő bulit otthon, Lengyelországban, aztán megkezdjük a rendes turnézást, szóval megcsináltunk egy európai utat a Cannibal Corpse-szal, nemrég jöttünk vissza az Államokból a Watain-nel és a The Devil’s Blood-dal közös körútról, most pedig járjuk a Metalfesteket, pár, a maihoz hasonló fellépéssel kiegészítve, és úgy tervezzük, hogy egészen év végéig folytatjuk is majd ezt a sorozatot.
Milyen volt a tengerentúlon?
Ah, az egyik legjobban sikerült turné volt, amin valaha részt vettem! Ez volt az első alkalom, hogy ezekkel a bandákkal játszottunk, és szerintem nagyszerű volt a párosítás, igazi kiváltság és megtiszteltetés volt számunkra egy színpadon állni velük. Királyul éreztük magunkat, a hangulat és a közönség nagyszerű volt, szóval nagyon fasza kis körútra sikeredett!
Hallottam, hogy valami vallási megmozdulás miatt sztornózni kellett egy állomást. Mi történt pontosan?
Végül nem kellett lemondani, csak egyik helyről a másikra került. A klub tulajdonosa négy hónapra előre konfirmálta a fellépésünket, aztán olyan tíz nappal a műsor lebonyolítása előtt szólt, hogy a „helyi jólét” befolyása és ráhatása miatt nem fog menni a dolog, vagy legalábbis valami hasonló szarságot próbáld magyarázni nekünk, úgyhogy a koncertszervezők városon belül megváltoztatták a helyszínt, így viszont legalább volt alkalmunk meglátogatni egy másikat, ahol azelőtt még sohasem jártunk, és úgyszint bepillantást nyerhettünk egy kicsit a Kannibál Holokauszt történelmébe, hogy hogy s mint mentek a dolgok a srácokkal, ennek a helynek ugyanis volt némi szerepe ezzel kapcsolatban.
Jobban belegondolva, milyen irónikus, hogy épp a nagy katolikus Lengyelországnak vannak talán a legjobb, de legalábbis rendkívül neves black/death hordái. Nem ellentmondásos ez egy kicsit?
Hát, azt nem tudom, hogy valóban a legjobbak-e, de tény, hogy van kísértés… Gondolj bele, ha érzed ezt a nyomást és ezt az egész lengyel működést, ami próbál küzdeni ellened és megkötni a kezedet, akkor az ellenállás vágya csak még jobban lángolni kezd, talán ennek az eszközeként tudható be ez az egész mentalitás a lengyel metal szcénában. Hagyjuk a francba ezt az egész küzdelmet, így viszont a folyamatos katolikus basztatás miatt, sokkal nehezebb békében csinálni a magunk dolgát.
Egyébként kapcsolatban vagytok a többi, stílusbeli helyi bandával?
Nos, a legtöbben haverok vagyunk, hisz ez egy, nagy, közös színtér Lengyelországban, bírjuk egymást, szóval igen, mind jó barátok vagyunk, amire tökéletes példa, hogy épp a Vaderrel turnézunk.
Régóta szeretnék már kijutni oda, megnézni pár showt és hasonlók… Milyen például a híres Metalmania fesztivál?
Valaha még nagyszabású rendezvénynek számított, és a valaha alatt itt most olyan tíz-tizenöt évet értek. Az eltelt idő alatt, minden évben csak kisebb és kisebb lett, szóval… Annyit hallottam, hogy volt valami gáz Lengyelországra vonatkozóan a metal fesztiválok kapcsán. Nem vagyok benne biztos, hogy van-e ennek valami köze az említett vallási témához, nem tudom, mi lehet ennek az oka, de egy dolog biztos: az itteni emberek nem túl nagy kedvvel járnak fesztiválokra. Inkább elmennek egy-két nagyobb eseményre, mint mondjuk a stadion-koncertek, de ha valami hagyományos nyári fesztiválra, vagy bármi hasonlóra kerül a sor, nem túl sok érdeklődő tűnik fel. Egy kivétel van, a Woodstock fesztivál (Lo. nyugati részén, Kostrzyn nad Odrą-ban található, nem összekeverendő az amerikai Woodstock-al – a szerk.), de ez nem az extrém metal köré épül, sokkal inkább a rock zene dominál, néha talán egy pár metal bandával kiegészítve, ez viszont tényleg egy óriási rendezvény. Négyszázezer látogatóval nyomulnak, és ez óriási szám, különösen az itteni állapotokat tekintve ezen a téren. De az extrém metal fesztiválok… Á nem, messze nem ennyire népszerűek, nem igazán tudom, minek köszönhetően.
Az élő fellépéseitekkel kapcsolatban, híresek vagytok a nagyszerű, látványos színpadképről és díszletekről. Mire számíthatunk ma tőletek, milyen hatáskeltő kellékeket használtok mostanság? Mit lehet kihozni a dologból egy ilyen relatíve kis helyszínen, mint a Club 202?
Ez nem igazán a hely méreteitől függ, inkább, hogy hogyan/miből van felépítve. Érted, ez például jobbára fából épült…
Tehát feltételezem, piróra ne is számítsunk…
Semmilyen tüzet nem használhatunk a színpadon, mert emellett sok a textil is, úgyhogy a piró ezúttal nincs nálunk, lesz viszont egy új látványvilág, pár friss elem, új szerkezeti felépítés néhány speciális effekttel, amit mostanában alkalmazunk, és igen, végülis van egy kevés tüzes megoldás is, de semmi nagyszabású – arra itt nincs lehetőségünk.
Vizualitás terén, valami kibaszottul profi videoklipeket csináltatok az új lemezhez. Eredetileg honnan jött ez az egész elképzelés, hogy gyakorlatilag filmként forgassátok le a klipeket?
Nem tudom, hogy tényleg ennyire filmszerűek-e…
Szerintem abszolút. Épp olyan precízek és részletesen kidolgozottak, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Mindig egyszerűen leülünk együtt, közösen, és megpróbálunk valami különleges, látványos ötlettel előhozakodni és ezen a vonalon folytatni a munkát. Általában Nergal hozza az alap témát, de egyébként közösen dolgozunk tovább, illetve ismerünk pár srácot, akik tényleg tehetséges, valódi rendezők. Többnyire így megy a munka nálunk, lényegében tehát csak ráfordítjuk a kellő időt és fáradtságot, hogy tényleg valami minőségi eredmény szülessen, mert tudod, szerintünk igenis minden lehetséges területen fontos az önkifejezés megvalósítása. A zene, a fotók, a színpadkép, meg úgy ámblokk az egész látvány, minden. Minden, ami a banda alá dolgozik, beleértve az ehhez hozzájáruló, kompetens személyeket is, akik úgyszint nagyon fontos alkotók. És igen, örülök neki, hogy egy bizonyos ponton ez jó videoklipekben nyilvánul meg.
Mi volna ha csinálnátok egy klasszikus értelemben vett filmet, mondjuk a banda biográfiáját alapul véve?
Rengeteg ötletünk van, csak nem igazán jut idő mind megvalósítására, de a zenekar történelméről filmet készíteni… Nem tudom. Mind a mai napig kiadás alatt van egy könyv, egy terjedelmes biográfiai leírás, ami mostmár talán heteken belül piacra kerül, és egy pár hónap leforgása alatt, remélhetőleg az angol fordítás is elkészül majd a premierre világszerte. Lengyelországon kívül talán lesz még egy kis csúszás, de ezzel kapcsolatban nem tudok semmi biztosat mondani. Temérdek elképzelésünk van, amin dolgozhatnánk, a filmmel talán egyelőre jobb volna még várni.
A te életedben mikor jött el az a pont, mikor kezdtél rájönni, hogy a világ nem éppen olyan, mint amilyennek a legtöbben gyerekkorunkban megálmodjuk? Egyszóval, mi vett rá, hogy része legyél ennek a bandának, ennek a típusú zenének? Mi inspirált, hogy komolyan, és valódi szenvedéllyel csináld?
Erről természetesen örök időkig beszélgethetnénk, de hogy rövid és kellően érthető legyek: most, a jelenben, jobban megélem a gyerekkori álmaimat, mint ahogy fiatalabb koromban valaha is el tudtam képzelni. Ez az egyik dolog. Ha az ösztönzésről kérdezel, azt mondanám, minden, ami elgondolkodtat, az egyfajta ösztönzés, inspiráció. Ez lehet bármi, nem neveznék meg egyetlen művészetet, művészt, előadót, zenét vagy bármi mást. Ez egyszerűen mindent magába foglal. Vannak dolgok az életben, melyek felé el kell indulnod és örömödet lelni benne. Ebből kell kihozni a lehető legtöbbet, apránként, lépésről lépésre, illetve tapasztalatot szerezni. Örülök, hogy ott tartok ma, ahol, a továbbiakban pedig meglátjuk, mit hoz majd a jövő.
Aleister Crowley-val szintén van egy kis kapcsolatotok. Az ő munkásságára mikor figyeltél fel?
Olyan kapcsolatunk, mint amiről az imént beszéltem. Hogy mikor figyeltem fel rá… Nos, nem igazán emlékszem már. Mikor még gyerek vagy, minden érdekesnek tűnő dologról annyi mindent szeretnél megtudni, amilyen sokat csak lehet…
Miért éppen ő tűnt érdekesnek?
Ezek olyan dolgok, melyeket nem lehet egyszerűen elmagyarázni. Mindig van valami, amivel jobban egy hullámhosszon érzed, amivel jobban azonosulni tudsz, és vannak más, olyan dolgok, amik mellett úgy gondolod, hogy simán elhaladhatsz az életben, érted mire gondolok. Vannak, amik szinte mágnesként hatnak rád, szimplán csak magukkal ragadnak és megmaradnak benned, jobbnak tűnnek a többieknél.
Ezek a dolgok a személyiségedet is befolyásolják?
Persze, abszolút! Véleményem szerint, Crowley világnézete például az egyik legnagyobb követendő eszme. (Időközben Nergal szólt, hogy azonnal el kell kezdeniük készülni az esti fellépésre, úgyhogy sajnos ezen a ponton a beszélgetésnek hirtelen végeszakadt – a szerk.)
Köszi a rám szánt időt, ez a téma érdekes folytatásnak ígérkezik egy esetleges következő alkalommal!
Mindenféleképpen! Köszönöm én is!
——————————————–
ENGLISH VERSION:
I have to admit, that my thoughts about the members of Behemoth were way different than after the personal meeting – I’m disappointed in a positive way! We may would think, that everything inside the band is about Nergal, but the conversation with Orion prooved that they’re working like a real team, and everyone has his own personality. Furthermore, beside the given talent for death metal, they’re quite intelligent as well. Unfortunately, the interview suddenly ended right in the most interesting point, but even the short time was enough to reveal, what’s hiding behind the corpsepaint. One thing is for sure: this talking is shouting for a continuation! Tomasz Wróblewski, aka Orion is coming down here:
Now that you’re finally here, it’s a real holiday for Hungary, we’ve been waiting for you since many years.
Yeah, there was a long time ago since we played here.
Yeah, in about five years ago, or something like that…
Yep, the last one was with Kataklysm, so it’s good to be here again.
What things are happening around the band in the current days?
Well, actually we’re on tour since last year, since Nergal get better, we just decided to do some warm-up shows in Poland, and then go on with regular tours. So we’ve done this European one with Cannibal Corpse, just came back from the US tour with Watain and The Devil’s Blood, and now we’re doing this one in mostly metalfests, and a few actions like this one today. And we’re planning to remaining on tour until pretty much the end of this year.
How was the American tour?
Ah, that was one of the best tour I’ve ever been to! That was the first time ever, when we’ve picked these bands to play with, and it was just a great packet and our honour and such a privilege to be on one stage with all of them. We were feeling good, the atmosphere and the audience were both great, so it was a pretty good tour.
I’ve heared about that you had to cancel one show because of some kind of religious organization. What happened exactly?
It ended up not being cancelled, but moved from one venue to another. Well, there was the venue’s owner, who put the show four months ahead and pretty much before the ten days when it was supposed to happen, he said that he can’t do it, cause there are some, you know, local prosperities with kind of pressure, or whatever bullshit what he was explaining for us, so the booking agency changed the venue within the same city, but at least, we had the chance to visit a different, and that was the first time when we’ve playing in this one. And at least, the Cannibal Holo was even part of this thing, so we could visit this place to see the history, to see how were things goin’ with those guys – that was the same place as well.
I always thought about that how ironic is that Poland is a huge Catholic country, and many famous black/death metal bands are exactly coming from there. Don’t you think that it’s a bit controversial?
Well, I don’t know if they are the bests or not, but that’s always tempting… You know, if you feel a pressure what we have, if you feel the Polish things trying to struggle,and engage you, it just willing to fight more and more, and maybe that was what’s this thing is for in Polish metal. We just leave this struggle, but it’s harder to do our thing because we’re being, you know, pressured by this Catholic thing.
Do you keep in touch with the other Polish bands in the same style?
Well, most of us are friends, since it’s one big scene in Poland. We like each other, so actually yes, we’re all friends and that’s one of the examples that we’re on tour with Vader.
I always wanted to go there to check out some shows and stuff like that. How’s that famous Metalmania festival for example?
It used to be big back in the days, and under back in the days, I mean ten/fifteen years ago. And through that time, this is just goin’ smaller and smaller with each of the years, so… I only know that there’s something wrong with metal festivals concerning to Poland. I’m not sure if it has anything in common with those mentioned religious things, I don’t really know what’s the reason, but there’s something about Polish people. They don’t really go to festivals that much, they go to some bigger shows, like stadium shows or something, but when it comes down to a regular summer festival or something, there’s not too many people showing up. There’s one exception in Poland, the Woodstock festival (it’s in the western side of Poland, in Kostrzyn nad Odrą, not to be confused with the American Woodstock – the editor), but it’s not about extreme metal, it’s more about rock music with just a few metal bands sometimes, but this one is huge. This one is rise with 400 000 people, and that’s huge, especially for Poland’s condition. But extreme metal festivals… Uh-huh, not that much, I don’t really know what’s the reason of it.
About your live shows, you’re famous about your pretty cool and spectacular actions and scenery as well. What can we expect from you today, what kind of accessories do you use in these days? What can you do in such a roughly small place like this?
It’s not about the seize of the place, it’s rather about the way how it’s been built. You know, it’s mostly wooden…
So you’re not gonna use pyro, I guess.
We’re not gonna use any fire on stage, we’re not allowed to do that, cause there’s also a fabric stuff, so we don’t have the pyros with us, but we’re gonna do a… Well, there’s some new stage set up, and there’s also some new seens, some structure on the stage with special effects we just do, and yeah, a little fire thing, but nothing like huge, it’s not allowed in this place.
In visual fields, you’ve recorded some fucking professional video clips too, for the new album. Where did this whole idea come from to make the clips almost just like movies?
I don’t know if they’re like movies…
I think they are! So detailed and precise, just exactly how it’s supposed to be.
We’re always just sitting down all together and trying to make a „brainstorm”, working some ideas, usually Nergal’s coming up with the main, but anyway, we’re working on together and we have some guys, who are truly good, real directors and we work like this mostly, so well, we just taking our time to make it good, because in our opinion, every possibilities, every way the band can expresses is important , you know? It’s the music and the visuals, it’s pictures, the stage, everything, everything what works for the band, so those who deal with these things are also importants. And yeah, I’m glad that it turns out to be good videos at some point.
What about if you’ll make a real movie, including the band’s biography for example?
We have a lot of ideas, we just don’t really have time to realize them all, to make them all happen, but making a movie about the band’s history… I don’t know. So far, it’s a book coming out, it’ll
happen in a week or something, and it’s gonna be a big biography, it will be translated to English within a few months for a worldwide premier, and maybe there will be a little delay outside of Poland, but I don’t know. We just have so many ideas to work on, it would be maybe better waiting with that…
When did the time come in your life, when you realized that life is not really about what people are usually thinking in their childhood, so what made you do this band, this kind of music, what were the inspirations to do it seriously and with a true passion?
You know, we would talk about this forever, but to make it short and clear enough, I’m more living my childhood dreams now, than I could ever imagine when I was younger, that’s the first thing. And if you’re asking about the inspirations, I would say, whatever makes you think, is an inspiration. Can be whatever, I wouldn’t name any arts, any artists, any music, anything. It’s just everything… There are some things in life, for what you supposed to go to and having joy. You can just accomplish the better in this, so it’s all part by part, gathering experience, and I’m happy to be at this place where I’m now, and let’s see what the future brings.
You also have a bit connection with Aleister Crowley. When did you start to pay attention to his work?
A connection like that. Well, I don’t remember. When you’re a kid, you’re just trying to get as much as you can from whatever seems interesting…
Why exactly he seemed interesting?
These are things what you can’t explain in a simple way. There’s always something, for what you feel more attached to, and some other things, what about you think like you can just pass those by in your life, you know, and something just become to be kind of a magnetizing force for you, they just drag you to them and they stick to you and they seem better than the others.
Do these things influence your personalities too?
Yeah, of course, totally! Crowley for example was one of the biggest minds to follow, in my opinion.
(Meanwhile, Nergal came in and said that they immediately have to start preparing for the show, so unfortunately the conversation ended up fast at this point – the editor.)
Thank you for your time, it’s promising an interesting continuation for maybe next time!
Absolutely! Thanks for you too!