(scroll down for English Version)
Üdv Magyarországról! Mivel még nem vagytok túl ismertek (remélem ez megváltozik), először is mutasd be magatokat kérlek! Kik a tagok, mióta létezik a zenekar, eddigi kiadványok, stb.?
Persze. Mi vagyunk a Be’lakor, egy ausztrál dallamos metal banda. 2004 végén alakultunk, az első albumunk (The Frail Tide) 2007-ben, a második (Stone’s Reach) pedig 2009-ben jött ki. Lényegében egy dallamos metált játszó banda vagyunk, bár néhány cikk és rajongó úgy véli, doom és progresszív elemek is helyet kaptak a zenénkben. A banda öt tagból áll – jómagam (Steve Merry, billentyű/zongora), Geroge Kosmas (ének/gitár), Shaun Sykes (gitár), John Richardson (basszus) és Jimmy Vanden Broeck (dobok). Ez a felállás az elejétől kezdve.
Minek a hatására kezdtetek el zenélni, és bandát alapítani? Honnan jött a név?
Az elején, azt hiszem csak a zenélés szeretete miatt játszottunk. Barátságok szövődtek és természetes volt, hogy együtt fogunk zenét szerezni és zenélni! A banda neve egy Warhammer nevű játékból ered – néhányunk játszotta a játékot és úgy gondoltuk a Be’lakor név (karakternév a játékból) érdekes és egy kicsit más banda név, különösen a metálhoz. Alapjában véve csak tetszett a név és jól hangzik. De már nem játssza egyikünk sem.
Történtek már tagcserék az eltelt pár év alatt? Játszik valamelyikőtök más bandában is?
Nem, a felállás a kezdetek óta stabil, így sok mindent értünk el együtt. Jómagam, George és Jimmy egy kis ideig játszottunk a Rainshadow nevű bandában, de ez csak beugrós szerep volt az élő fellépések alkalmával. Georgem, úgy tudom, 1 évig énekelt még a Dark Earth-ben is. Aztán minden erőnkkel a Be’lakor-ra és persze a munkára és a tanulásra kellett koncentrálnunk.
Nagyon tetszik a „Stone’s Reach”, a tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt számomra. Mennyi idő alatt és hogyan álltak össze a számok?
Köszönöm, örülök, hogy tetszik az album! Elég hosszú időbe telt megírni a Stone’s Reach-et – kicsit több mint 2 évbe. Néhány szám már az első album kiadása előtt is készen volt. A dalírásnál minden tag hoz ötleteket, riffeket, van persze, aki többet ad a számhoz, mint más. Ez a fázis nálunk nagyon alapos – átmegyünk a riffeken és a szekciókon, eldöntjük, melyiket éri meg használni és lassan összerakjuk őket, gyakran változtatunk a hangnemem, a tempo-n, és hozzáadunk a harmóniákhoz. Van, hogy nem tetszik, amit hallunk és elvetjük azt, amit kitaláltunk, majd mindent elölről kezdünk. Mindig a zenét írjuk meg először, és csak utána a dalszöveget. Néha a dalszöveget gondolatban együtt írjuk a zenével, de általában vers-féléket írunk, majd utána eldöntjük, hogy helyezzük rá a zenére. Mindkét verzió jól működik, más végeredménnyel. Számomra, a zeneszerzés a legörömtelibb a bandában.
Hol vettétek fel az anyagot? És ki készítette a szép borítót?
Az albumot a Penny Drop Audio-ban, Melbourne-ben vettük fel. A hangmérnök a stúdió tulajdonosa volt, Warren Hammond. A The Frail Tide keverésénél dolgoztunk vele együtt és nagy hatással volt ránk a részletekhez való hozzáállása, úgy döntöttünk, vele fogunk dolgozni a Stone’s Reach felvételénél és keverésénél is. Az album borítójának témáját illetően is elégedettek vagyunk. Köszönjük Gianfrancesco A-nak, mert megengedte, hogy felhasználjuk a képét, ugyanis rengeteg időt töltöttünk az interneten, képeket keresve, és az ő fotója tökéletesnek bizonyult. Olyan borítót akartunk, ami azonnal üt és emlékezetes, valamint, valamilyen formában illeszkednie kellett a „Stone” témához. Ebben a vonatkozásban nem kapcsolódik szorosan a dalszövegekhez, hanem inkább a témára utal. Azért tetszik a kép, mert van benne valami nyers szépség – a szobor arcán van egyfajta lemondás és megbánás, mégis a győzelmet képviseli. Tökéletesen képvisel mindent, amit számunkra a „Stone’s Reach” jelent.
Milyenek a visszajelzések az előző (‘The Frail Tide’) és az új lemez kapcsán?
Szerencsések vagyunk, hogy a média és a rajongók is szeretik az albumot. Az első album egész jó kritikákat kapott, ami segített nekünk ismertebbé válni a metál underground színtéren. A második albumunk is pozitív fogadtatást kapott, ez az, ami miatt megéri a sok munka és a befektetett pénz.
Milyen a rock/metal-élet Ausztráliában? Pár banda már hozzánk is eljutott: Parkway Drive, 50 Lions, Miles Away, Airbourne. Az AC/DC-t meg mindenki ismeri. De ezek egyike sem igazán death metal…
Igaz, hogy néhány ausztrál banda elég sokra vitte, de azért nem olyan sok metál banda. De azért van jó néhány underground metál banda: The Ocularis Infernum, Separatist, Ne Obliviscaris, Okera, Portal, Alarum, Arbynth… a listát még elég sokáig folytathatnám! A rajongók pedig nagyon elkötelezettek. Ausztrália nagy területéhez képest a népesség kicsi, így van elég sok rajongó. A színtér pedig egészséges.
Ajánlanál pár érdekes zenekart, miket hallgatsz mostanában?
Azt hiszem, az előbb említett ausztrál bandákkal kezdeném a listát. Nemzetközi bandák közül pedig az Enslaved-et, Agalloch-t, Drudkh-t, és Ausztrália saját Nazxul-ját szoktam hallgatni. Az Opeth-nek is régóta rajongója vagyok, főleg az első 5 albumukat szeretem.
Mi volt az utolsó koncerted látogatóként?
Nem emlékszem! Nem igazán járok mostanában koncertekre, főleg, mert a bandával elég sokat koncertezünk és szeretek egy kicsit pihenni, amikor nem játszunk.
A 2009-es felhozatalból melyik albumok tetszettek a leginkább? Illetve mi okozott csalódást?
2009-ben a kedvenc albumom az Iconclast, a Naxzul-tól. 2009-ben általában az addig kiadott albumokat hallgattam, így a 2009-ben kijött albumokra nem igazán maradt időm. Sokat hallgattam még a The Sham Mirrors-t az Arcturus-tól és az Isa-t az Enslaved-től.
Mivel foglalkoztok a zenélés mellett? Hobbik?
Főleg az alap dolgokat! Szeretek sport-ot nézni, filmezni, kávézgatni, edzőterembe járni, stb. Kereskedelmi tanár vagyok, ami eléggé lefoglal. Szeretek még vezetni és sétálni az erdőben.
Mik a tervek a 2010-es évre? Európa-turné esetleg? Örülné(n)k egy magyar dátumnak. 🙂
Tervezzük az első utunkat Európába. Sok mindentől függ, főleg a pénztől, hogy 2010-ben vagy 2011-ben fog-e erre sor kerülni. Alig várjuk, hogy eljussunk Európába játszani. Magyarország a lista élén fog szerepelni.
Köszönöm az interjút!
Mi köszönjük – és köszönet a támogatásért. Szóljon a metál!
————————
ENGLISH VERSION:
Greetings from Hungary! Since you are not very well-known yet (I hope this changes), I would first like you to introduce yourselves. Who are the members, for how long have you been playing together, what releases have you got so far, etc?
Sure. We are Be’lakor, and we’re an Australian melodic metal band. We formed in late 2004, released our first album (The Frail Tide) in 2007, and our second album (Stone’s Reach) in 2009. Essentially we are a melodic death metal band, however some fans and reviewers have suggested that we also have doom and progressive elements in our music. We consist of five members – me (Steve Merry, keyboards/piano), George Kosmas (vocals/guitar), Shaun Sykes (guitar), John Richardson (bass) and Jimmy Vanden Broeck (drums). These five members have been there since the beginning.
What encouraged you to form a band and play music? Where did the name come from?
I think we all just loved playing our instruments to start with. There were some existing friendships, so it was natural that eventually we would probably start jamming and writing music together! The band name came from a game called Warhammer – a few of the guys used to play the game, and we felt that the word Be’lakor (a character in the game) was an interesting and different band name, especially for metal. We basically just liked the way the word looked and sounded. So the connection to Warhammer is only a fleeting one – the guys don’t really play it any more.
Were there any changes in the lineup in these few years? Does any of you play in other bands?
No, our line-up has remained steady, which has allowed us to achieve a lot together. Myself, George and Jimmy briefly played in the band Rainshadow, but this was only a temporary arrangement to help them out for a live show. George also used to be the vocalist for Dark Earth. I think that lasted for about a year. However, he soon needed to focus all of his energies on Be’lakor, and of course other things such as work and study.
I really like Stone’s Reach, it has been one of the pleasant surprises of last year. How long did it take for the songs to be complete and how were they written?
Thanks, I’m glad you are enjoying the album! It took us quite a long time to write the material for the Stone’s Reach – a little more than two years, in fact, because some songs were already being written before our first album had been released. When it comes to song writing, all of the members contribute riffs and ideas, with some members providing more than others, of course. Our song writing process is careful and thorough – we go through riffs and sections as a group, deciding which ones are worth using, and then slowly piece them together, often changing the key, time signature and tempo, and adding harmonies. We sometimes dismantle what we have done and start again if we’re not happy with how it sounds and flows. We always write the music first, and then write the lyrics at the end. Sometimes the lyrics are written specifically with the song in mind, but other times we write a poem of sorts, and then decide how best to place it over the music. Both ways work well, with each producing different results. For me, song writing is the most enjoyable aspect of being in a band.
Where did you record the disc? Who made the beautiful cover?
We recorded the album at Penny Drop Audio, which is in Melbourne. The engineer was the studio’s owner, Warren Hammond. We worked with him for the mixing of The Frail Tide and we were impressed with his attention to detail, so we chose to work with him for both the recording and the mixing on Stone’s Reach. On the topic of the album cover, we also feel that it works really nicely. We were very grateful that the Italian photographer, Gianfrancesco A, gave us his permission to use the photograph, because we spent a lot of time searching the internet for an image and his photo was perfect. We wanted an album cover which would be immediately striking, and very memorable. It also needed to relate to the „Stone” theme somehow. In that respect, it does not connect directly with any lyrics on the album, but rather, it relates broadly to themes. We loved the image because it has a kind of harsh beauty to it – there is a look of resignation and regret in the face of the statue, yet it also represents triumph. It just seemed to fit perfectly with everything that Stone’s Reach was to us.
What’s the feedback like regarding the previous (The Frail Tide) and the new album?
We feel lucky that the fans and media have liked both of our albums so far. The first album got some really good reviews and this helped us to become slightly more known in the underground metal scene. Our second album has also been received really positively, which helps to make all of the hard work and money that we put into making it seem more worthwhile.
What’s the rock/metal life like in Australia? Some bands did manage to reach Hungary like Parkway Drive, 50 Lions, Miles Away, Airbourne. And of course, everybody knows Ac/Dc. But these are not really death metal.
You’re right that some Aussie bands have succeeded in making it really big, but not that many metal bands. Still, there are a lot of great underground metal bands in Australia: The Ocularis Infernum, Separatist, Ne Obliviscaris, Okera, Portal, Alarum, Arbynth… the list could go on forever! The fans of these bands are very dedicated. Australia has a small population when you consider the massive size of our country, so the fans are spread far and wide. But the scene itself is quite healthy.
Would you recommend some interesting bands you know? What music do you listen to nowadays?
I think the list of Aussie bands in my previous answer would be a great place to start. In terms of international bands, right now I am listening to a lot of Enslaved, Agalloch, Drudkh, and Australia’s own Nazxul. I have long been a fan of Opeth as well, especially their first 5 albums.
What was your last concert as a listener?
I actually can’t remember! I don’t go to very many live shows as a spectator these days, mainly because I go to so many shows as a band member, I usually want to take a break from gigs when I’m not playing.
Which albums did you like best of 2009? Which ones disappointed you?
My favourite album in 2009 was Nazxul’s Iconclast. I spent most of last year listening to music that was released in years gone by, however, so I can’t list too many more from 2009. I listened more to albums like Arcturus’ The Sham Mirrors and Enslaved’s Isa.
What do you do apart of making music? Any hobbies?
Mostly the normal things I guess! Like going to watch sports, movies, going out for coffees, going to the gym, and so on. I am a teacher by trade and that keep me pretty busy. I also love going for drives or walks in the forest.
What are the plans for 2010? A Europe-tour perhaps? We would be happy to see you on stage in Hungary!
We are busily planning our first trip to Europe. Whether that occurs in 2010 or 2011 will depend on many factors, with money being the main one! But we can’t wait to get across and play some shows in Europe soon. Hungary will be high on the list when we do get there. \m/
Thanks for the interview!
The pleasure is ours – thanks to you for supporting Be’lakor. Keep it metal!