(scroll down for English Version)
A kérdésekre Billy Graziadei válaszolt.
Mi vezetett a Biohazard feloszlásához 2006-ban és hogyan álltatok össze újból?
Miközben a „Means to an End”-en dolgoztunk, én már tudtam, hogy az lesz az utolsó lemezünk. Történtek durva dolgok a stúdióban. Valami technikai szarság miatt elszállt a teljes felvétel, úgyhogy átgyúrtuk a dalokat. Újravettük őket, és szerintem jobb is lett az album. Jó érzésekkel szálltam ki a Biohazardból. Szeretem a lemezt, még ha nem is turnéztunk vele. Csatlakoztam egy Endrah nevű bandához, és elkezdtem a Suicide City-re összpontosítani. Úgy gondolom, külön utakon kezdtünk járni. Ami engem illet, szükségem volt arra, hogy kitörjek abból a körből, amelyben akkoriban benne voltunk. Az egymástól távol töltött idő segített abban, hogy zenészként fejlődjek, és friss energiát is pumpált a zenekarba.
Ideiglenes szünetben gondolkodtál akkor, vagy úgy vélted, hogy a banda véglegesen leáll?
Abban az időben úgy gondoltam, ennyi volt. Mindent elértem a Biohazarddal, amit akartam… Amikor más projektekkel dolgoztam, mint az Endrah és a Suicide City, ráébredtem, hogy egyedül a Bobby Hambellel való újbóli összeállás hiányzik. Amikor eljött az alkalom (amint ráeszméltem, hogy valóban itt a lehetőség), meg is ragadtam, és a lelkemben ismét fellángolt a szenvedély a Biohazard iránt. Óriási, hogy ismét mindannyian együtt játszunk, minden nap alig bírom kivárni.
Könnyű volt rávenni Bobby Hambel gitárost, hogy ismét beszálljon a csapatba? Amennyire emlékszem, nem éppen baráti körülmények között vettetek tőle búcsút 1994-ben.
Nem hiszem, hogy győzködni kellett volna. Amikor először telefonált, nem is hittem volna, hogy összeállhatunk. Engem kellett meggyőzni róla. De aztán a legjobb döntést hoztam! Amikor végre elkezdtünk összejárni, félretettük a szarságokat, és elfelejtettük mindazt, ami „annak idején” fontosnak tűnt, viszont a való élet szempontjából banális és jelentéktelen. Lényegében felnőttünk… Mondhatni…
Tavaly, amikor Evan Seinfeld kilépett a zenekarból, a volt gitárosotok, Scott Roberts volt az első és egyetlen, akit megkerestetek?
Bedobtunk néhány ötletet, de évek óta barátok vagyunk Scottal. Mivel Danny és én rengeteg időt töltöttünk vele turnékon, tudtuk, hogy ő a jó megfejtés.
Hogyan zajlott a Persistence Tour 2012 Európában?
A turné ütős volt. A Persistence mindig odavág, nincs egy unalmas pillanata sem! Soha nem lehet rossz annyi bandával turnézni, akiket imádok! A Suicidalon nőttem fel!
Úgy tudom, Scott számára elég pocsékul indult az egész, hiszen Belgiumban kórházba került. Mi volt a baja?
Valami hülye vírus támadta meg, és rohammentő vitte a kórházba. Elég durva így kezdeni egy turnét. Estére kijelentkezett, hogy lenyomja a bulit, a koncert után pedig visszament a kórházba! A fickó egy 100% hardcore/metal anyaszomorító!
Danny Schuler, szintén a turné elején, apa lett. Mindegyikőtöknek van családja a zenekarból?
Én mindig is családos ember voltam, még gyerekek nélkül is. A család számomra az erő, az egység és az erő jelképe!
Gondolom, most már csak rövidebb turnékra lesz lehetőségetek, hiszen egyensúlyoznotok kell a zenész-és a családi élet között.
Kemény dolog, ha nem turnézhatok, de a zene iránti elkötelezettségem által a srácaim is ugyanígy fogják elkötelezni magukat amellett, ami a szenvedélyük lesz az életben!
Tervezitek, hogy még idén visszajöttök Európába egy „Reborn In Defiance” turnéval?
Júniusban és júliusban ott leszünk! Az időpontokat figyeljétek a facebook.com/biohazardDFL oldalunkon!
Lesz-e élő DVD-tek? Két hivatalos koncertalbumotok is van, DVD-tek viszont még nincs.
Rengeteg DVD-nk meg ilyesmink készült, csak éppen nem adtunk ki egyet sem. Manapság a felvételeket ingyenes letöltésre kínáljuk a világhálón, hogy megköszönjük az embereknek a támogatást! Tegnap töltöttem fel a 2012. márciusi londoni koncertünket. Eszelős buli!
Elmondható-e, hogy a „Reborn In Defiance” egy átfogó Biohazard album, amelyen minden hallható, amiről az 1990-es években annyira ismertek lettetek? Gondolok itt a zenei hatásaitokra, a hip-hoptól kezdve a metalig és a hardcore-ig.
Örülök, hogy a „Reborn in Defiance” ilyenre sikeredett. Keményen és sokáig melóztunk ezen az albumon, és úgy gondolom, minden oldalunkat megmutatjuk rajta, amely csak felbukkan a lemezeink mindegyikén. Én már most is írok új zenéket, és alig várom, hogy még idén visszamenjünk stúdiózni!
Hogyhogy ilyen sok a dallamos ének az új nótákban? Fokozatosan alakult így a dalírási folyamat során?
A zenében és az énekben nálunk mindig voltak dallamok, bár túlzásba azért nem vittük a dolgot. Evan többet énekelt nálam, én inkább az indulatos témákat vállaltam… Szerintem az egymástól távol töltött idő alatt sok szempontból fejlődtünk. Ami engem illet, dalszerzőként, zenészként és énekesként is fejlődtem.
A „You Were Wrong” nóta különösen meglepő a dallamos ének tekintetében. Nagyon személyes szövege van, amely feltehetően sokat is jelent Evan számára. Nem bánod, ha egyesek (power) balladának vagy ilyesminek titulálják ezt a dalt?
A dallamos részeket Evan énekelte, de a dal mindannyiunk számára fontos. Most már én éneklem, de amikor írtuk, nem éreztem, hogy a hangom igazán illene a versszakokhoz. A refrént inkább agresszívebben és magasabb fekvésben énekeltem. Valamennyi szövegünk erőteljes, és kedves számunkra, de nem mindenkihez szólnak. Mindegyik albumunkon voltak dalok, amelyek ezt az oldalát mutatják a Biohazardnak, mindig volt legalább egy ilyen szám… Semmi esetre sem „power ballada”, ha-ha… Az ilyesmit meghagyjuk Bon Jovinak és társainak… Ez pusztán egy lassabb Biohazard témázgatás. Olyan dal, amely otthon hallgatva működik, de abszolút nem az a fajta ZÚZÓS nóta, mint a „Vengeance is Mine” vagy a „Come Alive”!
A záró „Season The Sky” tele van gyönyörű gitárdallamokkal. Ezt ugye Bobby írta?
Mi írjuk a zenét közösen, és ha valami hiányzott korábban, az a vele közös munka a „zeneibb” számokban, amilyen a „Failed Territory”, a „Pride”, meg a „Love Denied” vagy a „What Makes Us Tick” stb. intrója… Imádok ismét együtt játszani és írni Bobbyval, főleg az ilyen pillanatokban! Csodálatos gitáros, minden nap lenyűgöz a tehetsége!
A korai években, ideértve az „Urban Discipline” album idejét is, a szövegeitek a városi valóságról és a nagyvárosi, elsősorban a brooklyni élet nehézségeiről szóltak. Aztán ahogy egyre többet jártátok a világot, világméretű problémáról kezdtetek írni. Hogyan látod, mi a Biohazard üzenetének a lényege ma?
Az életnek olyan gyönyörű a dallama, csak a szöveg van teljesen elcseszve!
Az 1990-es évek közepén, amikor egyre-másra törtek felszínre a hardcore / metal bandák világszerte, bizonyára nektek is feltűnt, hogy egyfajta trend lett az agresszió és az erőszak népszerűsítése az underground szubkultúrában. Szerinted ez ma is tipikus jelenség?
Mindig vannak újítók és követők… Viszont jellemző, hogy a követő válik népszerűbbé, és kényelmesebben fenn is tud maradni, köszönhetően azon adottságának, hogy „kölcsönvesz” az újítótól. Büszke vagyok arra, amit elértünk, és ma is nagyon sok új bandát szeretek. Ettől is olyan remek dolog a turnézás. Király feltörekvő zenekarokat láthatok!
Mennyit változott Brooklyn a Biohazard indulása óta?
Az élet nem áll meg, ahogy mindannyian változunk! Brooklyn sok tekintetben fejlődött, ahogy látom. Az én emlékeimben az akkori Brooklyn örökké úgy fog élni, mint annak a Brooklynnak a képe, amilyennek emlékezni akarok rá.
Vannak-e még problémás és veszélyes részei?
Minden városnak megvannak a különböző részei. Mi, úgy látszik, mindig az ilyen környéken játszunk!
Mi volt a legdurvább történet a való életből – hasonló ahhoz, amiről a szövegeitekben van szó –, amit Biohazard rajongótól valaha hallottál?
Ez nehéz kérdés! Ha majd kijön a könyvem, abban minden sztori benne lesz!
És melyik volt a leggázosabb hely Brooklynon (és New Yorkon) kívül, ahol valaha jártál?
Rio és Sao Paulo Brazíliában. De meg kell, hogy mondjam, rengeteg őrült dologban volt részem: egy hajón Svédország és Finnország között letámadtak, Hollandiában kardot rántottak rám!.. Ilyen hülye, elcseszett világban élünk, soha nincs egy unalmas pillanata sem! Hát lehet az ilyet nem szeretni? Én imádom! Minden jót, és köszönöm a támogatást!
————————————–
ENGLISH VERSION:
Answered by Billy Graziadei.
What led to the split of Biohazard in 2006 and how did you get together again?
While we were working on Means to an End, I knew that would be our last album. We had a few disasters in the studio, lost the whole recording due to some technical bullshit so we went in and re-worked the songs, re-recorded and made a better album in my opinion. I left off with Biohazard on a good foot, love the record, we never toured in support for it. I had moved onto a band called Endrah and began focusing on Suicide City. I think we had grown in different directions, for me, I needed to break away from what we were doing at that time. Having the time away from each other helped me grow as a musician and bring back new energy into the band.
Did you reckon with a temporary hiatus back then or did you think the band was over for good?
At the time, yes, I thought we were done. I had achieved everything I wanted to do with Biohazard….when I was doing other projects like Endrah and Suicide City, I then realized the one regret I had was not getting back together with Bobby Hambel. When that chance came, I jumped at it (once I realized it was for real) and have had a new passion for Biohazard re-ignited in my soul. It’s been awesome playing all together again, I look forward to it every day.
Was it easy to convince guitarist Bobby Hambel to get back to the band?
As far as I can remember, you didn’t part ways really amicably in 1994. I don’t think it was a matter of convincing, I remember getting a call and at first, I didn’t believe it would be possible for us to get back together. I was the one who had to be convinced. Best decision I made! When we finally started hanging out together, we let the bullshit go and forgot about things that “back in the day” seemed really important but in the scope of life, they were trivial and insignificant. We basically grew up…kind of
Was former Biohazard guitarist Scott Roberts the first and only person you contacted when Evan Seinfeld left the band last year?
We had kicked around a few ideas but we have been friends with Scott for years and since Danny and I spent a lot of time touring with him, we knew that he was the right choice.
How did the Persistence Tour 2012 here in Europe go?
The tour rocked, Persistence always kicks ass, never a dull moment. To tour with so many bands I love can never be bad!! I grew up on Suicidal!
I understand it started pretty badly for Scott, having been hospitalized in Belgium. What was the matter?
He came down with some crazy virus and they rushed him to the hospital, pretty crazy way to start the tour. He checked himself out of the hospital that night to play the show then went right back to the hospital after the show!! 100% hardcore/metal muthafucker!!
Danny Schuler became a father in the beginning of this tour, too. Are you all family men in the band?
I’ve always been a family man, even without kids, for me, family is a sign of strength, unity and power!
I suppose balancing between musicianship and family life will only allow you to do shorter tours now.
It’s tough to be away from tour but through my dedication to my music, my kids will have the same dedication for their passions in life!
Are you planning on coming back to Europe to do a proper tour supporting the “Reborn In Defiance” album later this year?
We’ll be there in June and July! Check our facebook.com/biohazardDFL page for dates!
How about making a live DVD? You have two official live albums but no DVD yet.
We’ve made a lot of dvd’s, etc…but never released anything, now the footage is just used to give away for free on the internet to say thanx for the support! Last night I just uploaded a live show from London in March 2012! Sick show.
Would you say “Reborn In Defiance” is an all-encompassing Biohazard album that contains everything what made you so famous back in the 1990s? I mean all your musical influences, from hip-hop to metal and hardcore.
I love how Reborn in Defiance came out, we worked hard and long on the album and I think it shows the many sides to Biohazard that have reared it’s head on all of our albums. I’m working on new music now and we’re looking forward to getting back into the studio later this year!
How come there are so much melodic vocal parts in the new songs? Did this idea evolve gradually as the songwriting process went on?
We’ve always had melody in our music and vocals, but nothing over the top. Evan used to be more melodic than I and I would hold down more of the angst..etc… I think the time away from each other was spent growing in a lot of ways, for me, I grew as a song writer, musician AND a singer.
The song “You Were Wrong” is particularly surprising as far as vocal melodies go. This song has very personal lyrics and thus a special meaning to Evan, I suppose. Do you mind if some people call it a (power) ballad or something like that?
Evan sang the melodic parts but the song is important to all of us. I sing it now but didn’t really feel my voice fit in the verses when we wrote it, I preferred singing the chorus with more aggression and in a higher register. All of our lyrics are powerful and dear to us but they are not for everyone. We’ve had songs that have show this side of Biohazard on all of our albums, there’s always at least one song or so… by no means is it a “power ballad “ hahahaa….we’ll leave that for Bon Jovi or whatever..it’s just a slower Biohazard jam, a song that works cranked up on your stereo but it’s by no means a PIT song like Vengeance is Mine or Come Alive!
The closing track, Season The Sky is full of beautiful guitar melodies. Bobby wrote this one, didn’t he.
We all write together and one of the thing I missed back in the day was our collaboration on the more “musical” tracks like Failed Territory, Pride, or song intros like Love Denied, What makes us tick, etc…I really love playing and writing together again with Bobby, especially with moments like this! He’s an awesome guitar player and I’m humbled by his skill daily!
In the early years, including the “Urban Discipline” album, your lyrics dealt with urban reality and the hard side of city life, particularly in Brooklyn. Then, as you traveled the world more and more, you started writing about global problems. The way you see it, what is the essence of Biohazard’s message today?
Life’s got such a beautiful melody, it’s just the words that are all fucked up!
In the mid 1990s, as more and more hardcore / metal bands emerged world wide, you probably noticed that it became kind of trendy to popularize aggression and violence in the underground subculture. Do you think it’s still a typical thing today?
There is always the innovator and the follower….it’s common the follower becomes more popular though, and thus, able to survive more comfortably off of their gift for “borrowing” from the innovator. I’m proud of what I’ve achieved and love so many new bands these days, another great thing about being on tour….seeing great new bands come up!
How much has Brooklyn changed since the time Biohazard started?
Life evolves as we all do! I watched Brooklyn grow in a lot of ways, for me, my memories of what Brooklyn was like when we came up will last forever as the “image” of Brooklyn I prefer to remember.
Are there still troublesome and dangerous areas there?
Every city has different areas, it seems we always play shows in these neighborhoods!
What was the most shocking real life story, similar to things that you wrote lyrics about, that you’ve ever heard from a Biohazard fan?
That’s a tough question, wait for my book, they’ll all be in there.
And what was the most troublesome place outside of Brooklyn (and New York) you’ve ever been to?
Rio and Sao Paulo Brazil….but I have to say I’ve seen a lot of crazy shit from being jumped on a boat between Sweden and Finland to having a sword pulled on my in Holland! Crazy fucked up world we live in, never a dull moment, you gotta love it, I do! Take care and thanx for the support.