Interjúk

Bloodbath interjú

A kérdésekre Tomas Åkvik válaszolt.

Szia, hello Tomas!

Nem szoktam ehhez hozzá – szia, szia! Videóval kezdtem, aztán audióval, aztán meg az audio csatlakozott… nem vettem észre. Na de most…!

OK, nagyon köszönöm! Nos, nagy öröm, hogy lehetőségem nyílt beszélni veled! Köszönöm, hogy jöttél! A nevem Zsolt, a magyar kronosmortus.com webzine nevében vagyok itt, és hadd kezdjem azzal, hogy remélem tudod, mennyire nagyszerű az a zene, amit játszotok? Egyszerűen kiváló!

Nagyon köszönöm, köszönöm!

Nos, a Bloodbath 1998-ban alakult és azóta számos albumot jelentetett meg. A zenekarban sok kiváló zenész megfordult, de azért tudnál pár szót szólni a csapatról? Mit kaphat tőletek a hallgató, aki titeket esetleg nem ismer?

Death metal-t.

Nagyszerű!

Jó death metal-t. Hogy is mondjam… nagyon-nagyon jó, jobbára igen brutális death metal számokat. A Bloodbath egyébként sem annyira melodikus, hanem sokkal inkább… nos, vannak ugyan benne dallamok, ám ezek – mondhatjuk úgy, hogy gonoszak: vagyis remek death metal-t gonosz dallamokkal!

Ez nagyszerű, köszi! Tomas, meg tudnád mondani, pontosan mit is szeretsz a legjobban a Bloodbath zenéjében?

Szeretem a riffeket, az érdekes – mondjuk így – őrült riffeket eljátszani – ez az, amit a Bloodbath-ban szeretek. A remek, őrült riffeket. Ezek aztán elég gyorsan beléd is másznak, érted – “ó ez de király, de nagyon jó!”

OK! És mi az, amit nagyon kedvelsz a death metal-ban? Mit tudnál erről mondani?

A death metal… nos, ez nekem olyasmi, amire gyerekkoromban találtam rá, azzal az érzéssel együtt, hogy ez az enyém – érted, a saját zeném, amit a sulimban nem sokan hallgattak. Persze volt pár fickó, aki szerette, de főleg az én zeném volt, és érted… egyszer csak letaglózott, amikor meghallottam. Először meg is ijesztett, de mégis, valami olyasmi volt, amit megkedveltél, ami király volt. Még ma is az egyik– sőt, talán A – legkirályabb műfaj. Szóval igen, ez egy meglehetősen érzelmi kérdés nálam. Annyira tudok örülni, amikor hallgatom: ha felteszem, számomra ez egyfajta örökké hömpölygő áramlat, vagy valami ilyesmi. Igen, csak ezt akarom, mert annyira… annyira sok emléket hoz vissza, és hát érted, harminc év, vagy valahogy így, talán még több is…? Mégis, annyira jó, még ma is. A szüleim azt mondták, ki fogom nőni, de soha nem tettem, legalábbis eddig még nem, szóval…

Az jó, jó ezt hallani! Szóval csak nemrégiben csatlakoztál a zenekarhoz, így te vagy a legújabb csapattag. Azonban ha jól tudom, nagyon régóta ismeritek egymást. Meglepődtél, amikor felkértek, hogy csatlakozz hozzájuk? Sokáig tartott, sokat gondolkodtál, mire elfogadtad az ajánlatukat?

Először… először akkor kérdezték meg, hogy játszanék-e néhány élő koncerten, amikor Sodo egy másik zenekarral játszott, vagy valami ilyesmi, és három koncerten kellett velük játszanom. Azt mondtam: igen, persze, miért is ne, ez király! Remek kihívás. Aztán igen, történt mindenféle dolog, és megkérdeztek, hogy be tudnék-e szállni – még akkortájt, mielőtt az Arrow of Satan is Drawn kijött volna, de nekem nem igazán volt időm, mivel tanultam meg mindeféle egyéb dolgom volt, így aztán nem nagyon akaródzott. Azt gondolom, a zenekarnak olyasvalakire volt szüksége, aki teljes elkötelezettséget tudott volna vállalni feléjük – igy aztán úgy döntöttünk, hogy nem: alighanem nem ez a megfelelő idő. Aztán megcsinálták az Arrow of Satan is Drawn-t, és újra előkerültek az élő dolgok meg ilyesmi – de hát azon az albumon még Karlsson szerepelt a Craft-ból, és játszottak is pár élő koncertet, amikor egyszer csak újra felhívtak, és megkérdezték, hogy tudok-e velük koncertezni. Most meg itt vagyunk: ezúttal igent mondtam. Amikor pedig azt kérdezték, hogy akarok-e beszállni a következő albumba, azt feleltem: igen, miért is ne?

És mennyivel másabb itt, mint ahol játszottál korábban más zenekarokban? Mennyire voltak izgalmasak a Bloodbathba való belépésed napjai? Mi volt számodra új vagy szokatlan?

Nem tudom. Ismerem a srácokat, így aztán nem volt semmi olyan, ami igazán ismeretlen lett volna, vagy ilyesmi. Sosem találkoztam viszont Nick-kel: az tényleg jó volt, és Martint se igazán ismertem – szóval tényleg jó volt megismerkedni ezekkel az arcokkal. Aztán meg az is meglehetősen érdekes, amikor az ember magasabb szinten játssza a death metal-t, mivel a death metal általában pincékbe meg efféle helyekre szorul. Elmész egy koncertre – és hát rendszerint nem igazán látsz óriási death metal koncerteket. Így aztán ez is elég király volt, de ettől eltekintve, nem is tudom: ismerem a srácokat, elég nehéz erre bármit mondani.

Milyen gyorsan álltál rá a Bloodbath világára? Miért találtak téged a legmegfelelőbbnek a gitáros posztra?

Nem tudom, miért engem választottak – talán kedveltek… Fogalmam sincs. Jó buli az, amikor együtt játszunk meg ilyesmi. Könnyen egymásra hangolódunk, mindenki jól érzi magát – így aztán azt gondolom, ez lehet az oka, amiért engem választottak. Tudják, hogy tudok zenét írni, tudják, hogy tudok gitározni, stb., érted. Elég könnyen megy. Nincs túl sok mindenre szükség akkor, amikor koncertezel meg ilyesmi. Az emberekre hagyatkozol, meg efféle dolgok.

Értem. Szóval, a zenekar már sok albumot jelentetett meg, de most egy teljesen újat is kiadtatok: szeptember 9-én “Survival of the Sickest” címmel jelent meg a Napalm Records kiadónál. Gondolom tetszik a végeredmény?

Ó igen, mindent egybevetve nagyszerű. Nagyon jó lett, igazán király!

Melyik az a dal amelyikben a legtöbb szerepel a te ötleteidből? Mennyire kell egymást győzködni arról, hogy az ötlet odaillő?

Három dalban voltam érintett: a Zombie Inferno-ban… hát, nem vagyok jó a címekben: az Environcide-ban és a Malignant Maggot Therapy-ban. Az első számban én és Nick, a többiben én és Jonas voltunk benne. És nem, nincs nagy nyomás: csak jól akarjuk érezni magunkat, amikor a dalokat írjuk és tényleg nincs semmiféle feszültség. Itt van egy jó riff, tegyük be – ez a másik meg gyenge, vegyük ki… érted… Tényleg nincs feszültség: mi csak jó death metal számokat akarunk csinálni.

És szerinted mennyire távolodtatok el a Bloodbath gyökereitől ezzel az albummal és mennyire kezdtetek új utat?

Azt mondanám, nem –menj csak vissza a Breeding Death-hez: nagyon sok minden van a Breeding Death EP-ből ebben az albumban. Nem használtunk HM-2 pedálokat, és a hangzás is jobban hasonlít a floridai death metalhoz: ez nagyon a Breeding Death éra! Vagyis ez inkább egyfajta visszatérés, és az EP továbbfejlesztése egy albumba, mintsem belekezdés valami másba, érted… Azt mondanám, mindez nagyon Bloodbath.

Értem. Én úgy összegezném, hogy az új album zúzós riffeket, gyilkos hörgést, némi Hypocrisy hangzással vegyített floridai death metalt tartalmaz, amely valamiképp a Morbid Angel és a Dismember kereszteződése. Viszont röviden tiszta, jellegzetes Bloodbath! Mit mondanál az új albumról? Tudnál egy rövid áttekintést, összegzést adni róla?

Ó igen, persze! Ha az albumot az elejétől a végéig meghallgatod, rendkívül arcbamászó death metal-t kapsz: az összes szám ahogy elkezdődik, úgy gyorsan véget is ér, és már jön is a következő: igen csak *hörgés* – és a keverés is arcbamászó, viszont egyúttal olyan is, mint a Morrisound 2022-ben: tudod, valamiféle tisztelgést próbáltunk összehozni előttük, ám a jelen színvonalán. Azt gondolom, ez egy rendes death metal album rendes death metal számokkal, amelyek a death metal összes olyan alkotóelemét tartalmazzák, amit csak megkívánhatsz egy death metal albumban. Igen, ez tényleg nagyon death metal, semmi szarakodás. Azt mondanám: főhajtás mindenekelőtt a floridai death metal istenek előtt. Egy kicsit a svédek előtt is persze…

Az albumon vendégénekesek is közreműködtek: Barney Greenway (Napalm Death), Luc Lemay (Gorguts) és Marc Grewe (Morgoth). Mindegyikőjük ismert és profi. Ki mit mondott a végeredmény hallatán?

Nem igazán lettem bevonva a velük való beszélgetésekbe, így aztán nem pontosan tudom – de azt hiszem, elégedettek voltak azzal, amit közreműködőként hozzátettek az albumhoz: vagyis valamiképpen azt gyanítom, hogy tetszett nekik. Azt hiszem – bár nem tudom ezt biztosan – |ha nem tetszene az a zene, amelyben valaki azt akarja, hogy valamit csináljak, akkor nem hiszem, hogy ezt megtenném. Remélem, tetszik nekik. Nem tudom – nem beszéltem egyikükkel sem.

A Bloodbath az évek alatt többféle hangzással állt elő, de mindvégig hű maradt a death metal-hoz. A mostani mű szerinted mennyivel fejlettebb összességében a korai anyagokhoz képest?

Nem igazán értem, mire gondolsz?

Úgy értem, van-e különbség az új album, illetve a régi albumok között, és ha van ilyen különbség, akkor miben látod ennek a különbségnek a lényegét?

Nincs HM-2 pedál, és az előző két album inkább volt black metal – nem black metal, hanem kifejezettebb black-es hangzással rendelkezett. Ezúttal azonban megint teljesen floridai death metalról van szó. Nem is tudom… véleményem szerint ez alighanem egy igazán brutális – sőt, talán az egyik legbrutálisabb – Bloodbath album. Remélem ez megválaszolja a kérdésedet!

Igen, persze, köszönöm! Az élő fellépések száma mennyire lesz bőséges? Sikerül sok helyre eljutnotok?

Sajnos semmi nincs még lefoglalva. De reméljük, és szeretnénk az új albumot teljes egészében eljátszani, meg ilyesmi… De hát még semmi sincs elrendezve…

OK, reméljük sok helyütt látni fogunk benneteket!

Igen, az nagyszerű lenne!

Az idei év leginkább gondolom az új album megismertetése lesz. Videóklip és egyéb streaming platform reakciók alapján szerinted mennyire robbanhat nagyot a “Survival of the Sickest”?

Ó azt gondolom – de persze nem tudom – hogy valóban sikeres lesz. Ahogy mondtam, ez az első Bloodbath albumom, így aztán nem tudom semmivel sem összehasonlítani, de mégis úgy gondolom, hogy ez az egyik legerősebb Bloodbath album a Bloodbath katalógusában. Ha tehát bejön neked a Bloodbath, akkor azt hiszem ez is tetszeni fog, mivel tényleg nagyon jó. Remélem tehát, hogy az embereknek tetszeni fog, hallani fogják benne, hogy élmény volt számunkra ezt összehozni, és élvezni fogják a death metalt…

Igen, persze! És azt hiszem, ez az album duplán is lendületet ad az életednek, mert ugyebár nemcsak a lemezmegjelenés, hanem mint új tag szereplése/bizonyítása is ad rá okot! Hogy érzed magad jelenleg? Mennyire vagy feldobódva az mindennapjaidhoz képest?

Unalmas fickó vagyok, szóval nem. Tényleg nem. Nem is gondoltam erre így. Én csak zenélni akarok, semmi egyebet!

Értem. Végezetül szeretném megkérdezni, hogy mit árulsz el magadról? Milyen személyiség vagy? Miért szeretsz élni? Mi az ami nagy érték számodra?

Amit a legnagyobbra tartok, az a zene. Tényleg nagyon szeretem a zenét. Nagyon kényes is vagyok rá. Sokféle zenét szeretek a death metaltól a popzenéig. Nem igazán érdekel: ha jó a zenekar, a producer, a zene vagy a szám, akkor én azt szeretem. Ha tetszik, hát tetszik. Nem szégyellem ezt, nincs az ilyesmivel semmi gondom. És azt hiszem, meglehetősen unalmas vagyok: videojátékokat játszom otthon, igen…

Köszönöm, de nem hiszem. Nem hiszem, hogy bárki, aki death metal gitáros, unalmas lehet!

Nem tudom, próbálkozom!

Tomas, köszönöm a válaszaidat.

OK, köszönöm, hogy itt lehettem!

Köszönöm, hogy időt szakítottál arra, hogy beszéljünk!

Igen, persze!

Úgy gondolom sokan fogják hallgatni az új albumot, és sok sikert kívánok a jövőben!

Nagyon köszönöm, köszi! Nagyon kedves tőled!


https://www.facebook.com/bloodbathband/

https://www.instagram.com/officialbloodbath/

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2022/09/25/bloodbath-interview/

Készült: 2022. szeptember 15.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek