A kérdésekre Sahsnot válaszolt.
Sokan megkedveltek már titeket az évek alatt. Szeretném, ha kicsit felelevenítenénk a múltat, beszélnénk a jövőről és a tervekről. A Bornholm zenekar az „Awakening of the Ancient Ones” demóval nyitott 2001-ben. Mi volt akkor a fejetekben, mit lehet kezdeni egy ilyen stílusban Magyarországon? Mire gondoltatok?
Nem szeretnék nagyon a múltba révedni ebben az interjúban, meg nem is kellene, hogy erről szóljon, az egy lezárt történet. De valamiről azért essen szó. A motiváció mindenkinél más amikor elkezd zenélni. Ez felszínre is kerül az évek során, bármikor is csatlakozzon a zenekarhoz. Egyesek a könnyű élet, népszerűség, csajozási potenciál növelése vagy egyszerűen a felelősség és teljesítmény nélküli szórakozás miatt, mert nekik a komfort az első. Vagy egyszerűen csak nárcisztikus, exhibicionista alkat és imádja bezsebelni a remélt elismerést. Biztosíthatlak, hogy egyik sem következik be abban az esetben, ha komolyan gondolod. A kitartás hiánya, lelki gyengeség, félelem a jövőtől… ezek kiszelektálják azokat az embereket akik erre alkalmatlanok, a baráti kör nagysága vagy a kapcsolatok nem mentenek meg senkit. Ha saját magamat nézem, ez inkább lelki eredetű motiváció. Egy északkelet-magyarországi kis faluban még a viszonylagos jólét is elérhetetlen volt szinte akkoriban egy magamfajtának, túl nagy reményekkel nem volt érdemes dolgozni. Maga a műfaj populáris vonala is kirekesztett volt akkoriban, nemhogy az extrém vonal. Ott egy hétvége nem telt el balhé nélkül, pusztán a hajviselet miatt. Az, hogy zenéljek már olyan 13-14 évesen eldőlt, az ember ezt érzi. Nem foglalkozik se a szülők, se a tanárok, se az ismerősök véleményével. Ez gyakorlatilag egyöntetűen lebeszélő természetesen, egy-két öreg róka kivételével. Emiatt korán megedződik a lélek, mert minden egyes nap folyamatos ellenszélben kell létezni és felkészíti az embert arra, hogy ez így is marad. Számomra ez a stílusú zene az, ami lélekben közös volt velem, de sosem akartam olyan lenni mint egyik vagy másik zenekar. A saját utamat akartam járni, a saját zenémet játszani mert abban hittem. Aztán ez a nyughatatlanság elviszi az embert otthonról, bele egyedül az ismeretlenbe és kezdetét veszi egy történet. Ez tele van diadallal, kínnal, kudarccal és életveszéllyel egyaránt. De valami ki akarja fejezni magát az ember által, mert ő az alkalmas arra, hogy kifejezze. Sosem motivált semmiféle hátsó szándék, rengetegszer döntöttem magam ellen, hogy a zenekar létezzen. Mi valóban megjártuk az alját, az undergroundot. Nem volt hova hazamenni, nem adott senki semmire pénzt. Amit ilyenkor látni lehet az mindig a zene, az élet albumtól albumig tart, minden alá van ennek rendelve. Bármi könnyebb, mint folytatni. Azt, hogy Magyarországon mit lehet kezdeni azt már az elején láttam, semmit. El lehet jutni egyfajta elismertségig, de kiégés a vége és utána az egész élet egy nosztalgiavonat. Engem ez nem érdekelt, zenét akartam csinálni és nem átallottam külföldön próbálkozni. Hosszú évek teltek el, hogy egy lemez fiókban volt, vagy, hogy a szakma velejáró vagy szándékos buktatóit kerülgette az ember. Nem érdekelt, mert nincs visszafelé, megy ahogy megy. Senkit nem várnak tárt karokkal sehol… Minden sikerben amit elérsz, más a saját kudarcát látja. Nem fognak szeretni ha sikeres vagy a szakmán belül. Hamar meg lehet tanulni mi van valójában egy mosoly vagy egy pillantás mögött, és azt is, hogy ezt figyelmen kívül kell hagyni.
Sokan szokták kérdezni, hogy miként juthatnak ehhez a kiadványhoz? Esetleg tervbe van véve az újrakiadása?
Jó kérdés és mivel jövőre lesz 20 éves az anyag, van is aktualitása. Az igazság az, hogy én már sok éve meg is terveztem ebből egy digipack változatot. Maga a demó EP sosem jelent meg külön hivatalosan, az akkor divatos írott CD-n, saját nyomdai borítóval jelent meg. Minden hibája ellenére úgy gondolom lenne rá akkora igény, hogy megjelentessük. Hogy ez megtörténik-e, és milyen körítéssel az kiderül majd. A mobiltelefonok is gyerekcipőben jártak akkoriban, a papírképek, jegyzetek egyéb dolgok előkeresése sem könnyű feladat. De meglátjuk.
Milyen gyakran adódtak problémák és melyik volt a legnehezebb akadály az évek alatt?
Nem számoltam össze, ha erre gondolsz…de nem a probléma a fontos, hanem a megoldás.
Ma már könnyebben sikerül az akadályokat venni? Több sikeres nap adódik?
Más szakasz, más jellegű problémák, de ugyanígy más a jó oldal is. Minden egyes nap sikeres volt eddig is, hiszen itt vagyok.
Attól függetlenül, hogy sok esetben nem úgy sikerült 1-2 dolog mégis látszik a folyamatos fejlődés. Az albumok megjelenésével is mindig nagyobb kiadóhoz kerültetek.
Nem tudom mire gondolsz, minden úgy sikerült ahogy annak kellett. Ezt én pontosan tudom, sosem panaszkodtunk. A fejlődés is azért van mert munka van mögötte, energia van benne. Nálam se a kritika, se a dicséret nem befolyásol semmit. Aki ismer az pontosan tudja ezt. Ami történt, ahogy történt, azt sok esetben csak én tudom, ezért ha minősíteni kell arra itt vagyok én. Egy zenekar másrészt sosem kerül sehová. Minden egyes milliméter előrejutás mögött valakinek a munkája, tönkrement kapcsolata, feláldozott biztonsága van. A zenekarok várhatják ezt -akármilyen zenét csinálnak, akármeddig elér az ujjuk a gitárnyakon-, az egyetlen hely ahova biztosan kerülnek és nem maguktól mennek, az a sírgödör. Minden más esetben hatalmas munka minden szerződés, stúdiómunka, koncert, bármi. És természetesen külső szemmel semmi nem éri meg, mindennek megkéri az élet az árát. De vannak más szempontok is, ezért vannak elöl nagyon kevesen. Fel kell áldozni magad, hogy átlépj, és nincs kompromisszum. A biztonság ismeretlen fogalom, a harc mindennapos, és ha elbuksz senki nem nyúl utánad. Ezt abban mérni, hogy épp melyik lemezt melyik cég adja ki szerintem sokat elárul arról, hogy mi is a helyzet manapság. Egyáltalán nem a zene vagy valami mélyebb dolog a fontos sajnos. Ennek csak számunkra van gyakorlati jelentősége.
Szerintem ez példaértékű lehet idehaza, hogy ha nem is néhány év alatt, de sikerült felérnetek a csúcsra, hiszen a legnagyobb kiadóhoz sikerült szerződnötök. Mit mondanál a folyamatos fejlődésetekről zenei és marketing téren?
Nem értünk fel sehová és nem is ez volt a cél ezzel a lemezzel. Felérni a csúcsra egyet jelent azzal, hogy nincs tovább, ezt az örömöt nem fogom megadni senkinek. Mi egy kezdetként tekintünk erre az albumra ahol végül mindenki megszabadult a béklyóitól, ahol minden eddigi akadály ma már értelmetlen mert akkor is meg kell történnie a dolgoknak ha mi látszólag nem teszünk semmit. Pontosan ez az egyik olvasata a borítóképnek is ha tüzetesen megnézed. Szeretnék sokan, hogy na most már ez is megvan, hagyjatok teret másnak is. Nem, azok az idők elmúltak… már nem az számít más, hogy vélekedik vagy, hogy ítél meg. Mit vár vagy, hogy szerinte, hogy kellene látnom magunkat. Ha a sok évet ami harccal telt összeadjuk, bőven meg van a 10 év. Mi egyáltalán nem vagyunk túl semmilyen csúcsponton, nem érkeztünk meg sehova. Mi most szabadultunk el. A kiadóval nagyszerű a viszony, de egy szerződés rengeteg munkával is jár. Minden segítség megvan de semmit nem csinálnak vagy fizetnek meg helyettünk. A zeneipar nem így működik, sosem volt ez, ez egy mítosz. Ha feljebb vagy nagyobb terheid vannak és el kell tudni bírni. Persze ha siker van is több jut a jóból, de ahhoz teljesítmény kell. A marketinget sosem szerettem, az valahol egy fényezése annak ami nem valami fényes. Őszintének kell lenni. Ha valaki segítségével érsz el valamit, akkor ugyanúgy ki is húzhatják alólad a szőnyeget. De amiért a saját véreddel, verejtékeddel fizetsz azt senki ezen a világon már el nem veheti. Szóval ahelyett hogy azt tervezgeti valaki majd napi hány poszt kell, meg milyen lángszóró meg kinek az ismeretsége, hogy elinduljon valami, inkább csináljon olyan zenét ami bátran odatehető egy nagy produkció mellé. A tehetség ingyen van, minden máshoz rengeteg pénz kell, viszont a tehetség pénzért nem beszerezhető. Legyen alázat, áldozatkészség és bátorság. Minden be fog következni amitől rettegsz, ne legyenek illúzióid. A zene pedig olyan mint a lélek ujjlenyomata, felismerik, hogy a tiéd. Nem másoknak kell megfelelni hanem annak a belső hangnak ami nem hazudik és ezren is mondhatják az ellenkezőjét az akkor is objektív marad. Dolgozzon mindenki eszerint. Lesz fent és lesz lent is, meg kell tanulni mind a két helyzetet kezelni.
Én az „Inexorable Defiance” albumot nevezném meg az első „mesterfoknak”. A NoiseArt Records akkoriban elég neves kiadó volt. A zenétek is sokat ugrott minőségileg. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Akkoriban egy nagyon nehéz időszakot éltem. Nem voltam ártatlan, nagykanállal jöhetett minden ami van és persze ennek is megvan az ára. Nagyon nehezen, kaotikus körülmények között született a kilátástalanság közepette. Ezért is ez a címe. Kérlelhetetlen ellenállás. Ha kell meghalok, de semmi esetre sem állok meg. Gyakorlatilag újra fel kellett építeni magamat és a zenekart is, kegyetlen évek voltak de akkor tapasztaltam meg, hogy van valami a látható dolgok mögött ami összhangban dolgozik a saját akarattal és olyan területen amire annak nincs befolyása. Egy igazán mozgalmas időszak követte, turnéval mindennel.
Minden lemezetek más kiadónál jelent meg. Ennek van valami oka? Vagy csak egyszerűen annyi, hogy mindig sikerült fentebb lépni és így nyilván a jobbat választottátok?
Hogyne lenne oka. Vagy a kiadónak nincs kapacitása arra amit szeretnél, vagy nem minden úgy működik, vagy nem vagy épp eladható, millió oka van. Mindig fontos, hogy az ember előrelépjen. Másnak egyetlen külföldi kiadó is álom, nekünk mindegyik lemezhez volt eddig is. Az elején a legkönnyebb mert nincs elvárás. A negyedik lemez után feljebb lépni…na az a feladat. Mi nem akartunk 10 emberes bulikon kézzel készült fadobozokat áruló meg nem értett entellektüelek lenni, viszolygok ettől. Aztán reggel menni a munkahelyre és várni a megváltó emailt valakitől. Ma ez olyan lázadó tudom, de én mindig kiröhögtem ahogy a szerzői kiadás lemezként említését is. Nem az. Ha komolyan csinálod, csináld komolyan. Az komoly áldozattal is jár, ha másik életet akarsz, a régi el fog pusztulni. Könnyebb ha magad pusztítod el. Az igazság szélsőséges dolog, nem nagyon vannak variációi. De szó sincs arról, hogy mint valami dögevő üzletember kisilabizálnám, hogy most ez a jobb. Az a jobb ami a célt támogatja, egy nagyobb kiadó nem való annak aki papucsban ül otthon hétvégén, vagy a barátnője szüleinél van heti kétszer, esetleg kötött munkahelye van vagy ott akar lenni minden születésnapon meg ballagáson. Különösen igaz ez ha zenekart vezetsz. Zsigerből gyűlölni kell a hétköznapi életet vagy ez nem neked való. Akkor nézz egy szobakiadót és osztogasd a CD-t a haveroknak. Szóval, hogy mi a jobb az függ attól is, hogy kinek. Másrészt senkiért senki nem kapkod, a választás luxus, legtöbbször nem a zenekar kezében van. Ettől is olyan teljesíthetetlenül nehéz előrelépni. De mindent lehet. A legtöbben valami paradicsomi állapotot remélnek, ahol minden jó, sima de az utat magadnak kell megcsinálni. A pokolban kell boldogulni, de ha ott sikerül akkor bárhol fog. Szeretni kell a küzdelmet, tagadhatatlan.
Mit mondanál a kezdőzenekaroknak mire figyeljenek egy kiadói szerződésnél? Szoktatok segíteni kisebb bandákat?
A magunk útját járjuk. Sosem voltunk nagy barátságban, közös dolgokban másokkal, mindent magunknak csinálunk. A másik probléma, hogy mutass nekem egy kezdő zenekart aki elé egy komoly kiadó szerződést tesz. Ha ez mégis megtörténik akkor ott apuka intézkedett vagy valami hasonló és nagyon nem fognak problémába ütközni. Ez egy ilyen dolog. Mindenki kizárólag saját magáért felelős, ezt manapság igencsak eltorzítják. Aki elkezd zenélni készüljön fel a fentebb leírt dolgokra. Persze ha valaki van olyan szinten, hogy kijárta a maga útját és ha segíteni nem is lehet, de a tapasztalatokat meg lehet osztani. Ez itt le is zárul.
Most már térjünk a lényegre:) Napalm Records november 5-én megjeleníti az új „Apotheosis” albumot! Úgy gondolom megvan a kölcsönös bizalom köztetek. Mit reméltek és mennyire lehet ez nagy lehetőség a zenekarnak?
Minden attól függ, hogy mi, hogy élünk a lehetőségekkel. Sok mindenre van, de a tartalom, a lényeg a zenekar munkája. A videóklipek, lemezfelvétel, egyéb tartalmak, minden munka. A publikálásra ott a lehetőség, szerintem ez a legfontosabb. Egy szerződés nem a bizalmon alapul egy ilyen szinten ez nem egy szóbeli megállapodás. Hamar ügyvédekkel találja szembe magát valaki ha nem megbízható. De a hangulat felszabadult, sokkal többet is teljesítünk mint amire számítanak, nekem ez természetes. Ez az életem, ahogy Dávidnak is. Elvégre ezen dolgoztunk eddig, hogy ez lehessen. Egy lemez a megjelenése után elkezd saját életet élni, utána már nem lehetünk rá befolyással. Ez benne a szép, onnantól az alakítja a mi életünket. Várni valamire butaság. Ami jön, azt kell maximálisan jól megcsinálni. Ennyi az egész. Alakul ahogy alakul.
Korábban már említettem, hogy tapasztalható a folyamatos fejlődés a zenekarnál minden téren, ezáltal a színtéren is ismertebbek lettetek. Mi az amit érdemes tudni a 11 dalról? Mennyire nyúltatok vissza a gyökerekhez? Milyen lett a hangzás a korábbihoz képest?
Mind a tizenegy dalról nem beszelnék, mert szeretem ezt a hallgatóra bízni meg teljesen másképp látok egy dalt, mint egy kívülálló. Semmi szándékos visszanyúlás nem történt, igyekeztem elengedni minden megfelelési kényszert. Ezzel a lemezzel lett igazán önmaga a zenekar. Amikor zenekarról beszélek az nem az azt alkotó személyeket takarja, sokkal inkább egy ügy, intézmény, külön jelenség amit szolgálok én is. Amikor nekiállunk felvenni egy lemezt, nem tesszük be az előzőt, hogy most ezt így majd azt meg úgy. Nem azok az emberek vagyunk, nem azzal az anyaggal, nem ott. Legyen meg a saját arca egy lemeznek, legyen olyan, amilyen lenni akar. Scheer Viktorral régóta dolgozunk, mégis valami mást csinált ő is a stúdióban. A zenének önmagát kell megformálnia, nem kimesterkélni, hogy mi, hogy legyen. Ott ültem és 14 órán keresztül állítgattam a gitárhangzást, nem pluginekkel dolgoztunk. Mert én így szeretem, nem érdekes mi az olcsóbb vagy mi az egyszerűbb. Csak az ahogy azt akarja az ember. Ott is aludtunk a stúdióban, nem érdekelt a külvilág. A hangzás olyan lett amire azt éreztük, hogy passzol a zenéhez. Minden felvételnél van mit tanulni, ez most sem volt másképp. Érettebb anyag lett, sok idő volt vele foglalkozni, igényelte is. Definiálni akartuk magunkat, elszakadni mindentől de nem szembefordulni magunkkal vagy megváltozni. Azt hiába várja bárki, hogy itt egyszer csak átalakul a zene meg más lesz mint korábban. Az önmegtagadás ma szinte elvárt, de sosem fog megtörténni. Csináld azt ami vagy és mindig jobban, ennyi. Nem fogunk elszakadni attól ami mi vagyunk. Pont az ellentétes utat választottam, sokkal olyanabb lett, mint bármi előtte. Találd meg az egód és használd, hiszen az különböztet meg másoktól. Nem azt kell keresni, hogy lehetsz egy a többivel, akár felfogásban, akár bármi másban hanem, hogy lehetsz egy a többi fölött. Az ego akarat, ez a lemez ennek az akaratnak a megtestesülése. Ez alakítja át a dolgokat egy más minőséggé, erre utal a lemezcím is. Ez az akarat maga az identitás amit kerestünk, ami csak mi vagyunk. Ha nincs saját akaratod, akkor a másét fogod teljesíteni, ha nincs saját zenéd akkor mindig hasonlítgatni fognak. Ott van benne minden de mégsem ugyanaz. Két ember sem keverhető össze, pedig 99,9%-ban egyeznek. Ez mi vagyunk, ha tetszik, ha nem. De szerencsére jók a visszajelzések.
A felvételt Magyarországon vettétek fel a SuperSize Recording stúdióban. Mi alapján döntöttetek így? Milyen nehézségekbe ütköztetek? Sokszor módosítottatok az eredeti terven?
Nagy választási lehetőség nem volt, hiszen gyakorlatilag az egyetlen komoly stúdió ami maradt az országban. A házi felvételek elterjedése anyagi okokra hivatkozva megroppantotta ezt az ágazatot. Rendkívül sok kárt okoz, de még mindig van aki azt gondolja, hogy otthon okosban is meg lehet. Nem lehet. Szóval adott volt a hely és egyébként is profi a gárda, nagy múltú, nagyon jó hangulatú hely és ráadásul megfelelően kint van. Utálom amikor haza kell menni munka közben, kiábrándító és megtöri a varázst. Volt kimerülés, lebetegedés, foglalt stúdió… a keverésnél jött ez a hisztéria… De minden egyes ilyen dologról elmondhatom, hogy utólag csak a javára vált az anyagnak. Minden csúszásért, nehézségért rendkívül halás vagyok. Akkor lett készen, amikor kellett.
Az albumhoz már jelent meg profi videóklip is. Mivel volt ez másabb mint a többi? A svédországi helyszínhez ti ragaszkodtatok?
Jó ideje, 10 éve nem volt klipünk szóval nyilván másabb volt. A rendező svéd, mi szerettünk volna vele dolgozni és kézenfekvő volt, hogy mi megyünk oda. Az a miliő kellett és megcsináltuk. Mire ez az interjú kijön, már egy másik videó is publikus lesz. Ezt szintén Svédországban forgattuk Johannal a patinás 17-ik századi Van der Nootska palotában Stockholmban. Imádtuk minden pillanatát, olyan lett amilyennek szerettük volna.
A 11 komor dal azt hiszem könnyen meg fogja ragadni a Bornholm rajongók figyelmét. Az lehetséges, hogy ez a legjobb albumotok? 🙂 Sikerült mindent a célnak megfelelően megvalósítani?
Az a jó ha mindig az új a legjobb, de természetesen nem szeretném, hogy a legjobb legyen. Mindig kell kihívás, út valamerre. Ami a mi részünk volt úgy érzem teljesítettük. Ami a többit illeti az meg kiderül, de minden úgy alakult ahogy kellett és ez nem mindig a mi akaratunk volt, sőt.
Koncertek terén mire lehet számítani? Milyen lehetőség adódhat?
Csakis jövő tavasztól. Már elő vannak készítve a turnék, bőven a megjelenés előtt már dolgoztunk ezen. Lesz Európában, lehet kettő is, sok fesztivál is tervben van, valamint jövő ősszel lesz egy dél-amerikai kör is. De mindent a maga idejében.
Mi lehet a következő lépcsőfok? Mennyire vagy elégedett az eltelt 20 évvel?
Nem szoktam értékelni magam, mivel eléggé fiatal voltam mikor kezdtük az idő sem nagyon számít. Akkor az volt, most ez van. Hogy merre tovább az szintén titok. Nem dolgozok tudatosan a zenén, nem agyból írom és semmi nincs előre kitalálva. Olyan lesz amilyen kijön a lélekből. De erről nincs értelme beszélni még
Mi a véleményed a magyar metál életről? Szerinted sokban eltér a külfölditől?
Mindenben. De nem foglalkozom mélyebben ezzel. A véleményem meg szerintem leszűrhető az eddig elmondottakból. De pezseg egyébként viszonylag, de nem nagyon járok az utóbbi időben sehová. Inkább a hozzáállás egészségesebb sok helyen, nincs ez a kényszeres metál nélküli metál erőltetés. Nem agyalok sokat ezen egyébként.
Mennyire fárasztók a promóciós napok? Hogy néz ki manapság az életed?
Eléggé. Napi 3-4 interjú is van, mellette ami írásban.. jobban is szeretem ha inkább beszélni tudok, drága dolog az idő ha nincs…haha. Az életem olyan mint eddig csak sűrűbb, ezért néha nagyon kimerítő. A zenekar mellett a munkámat, karriert is vinni kell és észnél kell lenni. Néha egy nap áll kettőből, de még állom a sarat…
Remélem sok Bornholm album születik még. Én kíváncsian várom a folytatást! Köszönöm a válaszokat!
Én is köszönöm a többiek nevében is! A jövő még nem, múlt már nem létezik, igyekszek a pillanatra koncentrálni, attól függ minden.