(scroll down for English Version)
A kérdésekre Bernhard Horn válaszolt.
Sziasztok. Beszélnétek a zenekar megalakulásáról, és bemutatnád a „zombi” zenekarodat?
Bernhard vagyok a Callejon zenekarból.
Basti (ének) és én (gitár) 2003-ban alapítottuk a bandát, szimplán csak azért, mert zenélni szerettünk volna. Akkoriban semmilyen tapasztalatunk nem volt. A Callejon az első zenekarunknak számított, de éreztük magunkban a vágyat, hogy dalokat írjunk és élőben játszunk. Tehát kerestünk magunk mellé más ‘zenészeket’ is, és hamarosan össze is álltunk. 2003 és 2007 között rögzítettünk egy demot, két EP-t és egy teljes albumot, ami egy kisebb független német kiadó jóvoltából jelent meg. Mivel a zenekar összehozása sok időt és erőfeszítést igényelt. Voltak problémák a felállással, több tag is elhagyta a bandát; ma már Basti és én számítunk egyedül alapító tagnak. 2008 eleje óta stabil a csapat és határozottan állíthatom, hogy ez eddig a legjobb. Idén aláírtunk egy szerződést a Nuclear Blasttal és még nyáron rögzítettük az új albumunkat, amely a „Zombieactionhauptquartier” címet viseli.
November végén jelenik meg az új lemezetek, méghozzá olyan kiadónál, mint a Nuclear Blast. Mit tudsz elmondani az albumról?
Véleményem szerint ez az album határozottan az eddigi legjobb, legfrissebb, legváltozatosabb és legjobb hangzással bíró lemezünk. Próbáltuk komolyabban fejleszteni a dalainkat és a technikánkat egyaránt, valamint arra törekedtünk, hogy olyan albumot hozzunk össze, amelyben több különböző hatás és aspektus egyesül. Korábban sose fektettünk ennyi energiát egy lemez elkészítésébe és nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel.
A régebbi kiadványotokhoz képest mi változott, és milyen téren fejlődtetek?
Mindig is arra törekedtünk, hogy olyan zenét alkossunk, amelyet a rajongóink szívesen hallgatnának.
A korábbi lemezeinkhez hasonlítva, persze, van néhány új elem. Ez egyrészt, ugye, a felállásban történt változások miatt van, illetve amiatt, hogy a lemez rögzítésének folyamata több szempontból más volt az eddigiekhez képest. Ez több volt egy szimpla felvételnél: kihasználtuk az alkalmat, hogy mindent a lehető legjobban hozzunk össze, kezdve a dobhangoktól, az erősítőkön és egyéb felszereléseken át egészen a vokálig mindenre nagyon odafigyeltünk. Az új album határozottan jobban szól. Ami a vokált illeti, több dolgot kipróbáltunk és mostanság Basti kicsit alacsonyabb hangfekvésben énekel, mivel rájöttünk, hogy ez számára a legelőnyösebb. Ezelőtt sose volt időnk ilyesmivel foglalkozni. Ezen kívül van még néhány új elem, ami azelőtt nem fordult elő Callejon-albumon, pl. van két lassabb dalunk is, majdnem hogy balladák. Ezek azért kerültek fel a lemezre, mert meg szerettük volna mutatni a zenekar egy másik arcát is, valamint egyszerűen csak úgy éreztük, hogy így kell tennünk, hiszen mindannyian szeretjük ezeket a dalokat. Másrészről vannak olyan nóták is a lemezen, amelyen durvábbak, mint amit valaha is alkottunk. Szerintem egy jó egyveleg jött össze.
Remek a lemez megszólalása, és tényleg nagyon ütősek a számok. Melyik stúdióban vettétek fel, és ki végezte a produceri munkákat?
A lemez producere Eike Freese, aki egyben a német metal zenekar, a Dark Age énekese, a felvételek rögzítésére, pedig a hamburgi Eikey Studio-ban került sor. Ez volt az első alkalom, hogy vele dolgozhattunk és fantasztikus élmény volt. Azelőtt több producerrel is próbálkoztunk csak azért, hogy megtudjuk, milyen is velük a munka. Az ő esetében az első másodperctől fogva tudtuk, hogy ő a mi emberünk. Tökéletesen átérezte a munkánk mögött álló koncepciót és hogy milyen eszközökkel, milyen hangzást szeretnénk az albumon megvalósítani. A felvételek rögzítése alatt barátunkká, és mondhatni a hatodik zenekari taggá vált.
Nagyszerű légkört teremtett és mindenkit arra ösztönzött, hogy hozza ki magából a maximumot. Kemény munka volt, de nagyon jól szórakoztunk. Az eddigi legnagyobb stúdióbeli élményünk volt.
Kinek ajánlanád a zenédet? Hogyan írnád körül?
Több különböző hatás keveredik benne; metalarcok és hardcore kölykök, akár még metalcore fanok számára is tudnám ajánlani. Szerintem bárki meghallgathatja legalább egyszer, akit érdekelnek a keményebb zenék, de természetesen biztos lesznek olyanok is, akiknek nem tetszik. Mindig is olyan zenét próbáltunk írni, amellyel a rajongóknak tudunk kedveskedni. Véleményem szerint van egyfajta keresztezés a különböző metal stílusok, a hardcore, a ’80-as évekbeli rock és Chuck Norris között.
A dallamos énekhang egészen emészthetővé teszi a zenéteket, amivel sok rajongót szerezhettek, ráadásul tele van fülbecsengő dallamokkal, és könnyen dúdolhatóvá válik. Fontos számotokra, hogy minél szélesebb körben ismerté váljatok?
Természetesen. Másként elég unalmas lenne. Sokféle zenét hallgatunk és az, ha egyfolytában ugyanazt játszanánk, nem elégítené ki az igényeinket. Azt hiszem, a rajongóknak is felfrissülést jelent a változatosság az albumon. Mindenesetre nekünk fontos, mivel mi magunk sem szeretünk olyan zenét hallgatni, ami folyton önmagát ismétli.
Bastian régóta képezi a hangját? Mert tényleg figyelemre méltó, amikor kiengedi.
Nos, köszönjük. Határozottan sokat fejlődött a hangja; sohasem járt énekórákra, autodidakta módon képezte magát. Szerintem ez a változás is annak tudható be, hogy ennél a lemeznél több időt töltöttünk stúdióban és így alkalmunk nyílt több dolgot kipróbálni. Ezért van az is, hogy Basti most mélyebb hangfekvésben énekel, mert rájöttünk, hogy számára ez a legelőnyösebb. Korábban sosem volt ilyesmire időnk.
Honnan jött ez a zombis ötlet? Miről is szól a dalok többsége?
Az a helyzet, hogy mindannyian szeretjük a zombi-alakok apokaliptikus légkörét, amit természetesen a borítón is megjelentettünk. Nem beszélve arról, hogy a zombi mint olyan többféleképpen interpretálható; például mi azért is szeretjük, mert az élet és halál között fennálló paradoxont szimbolizálja, méghozzá elég drasztikus módon. Tehát amikor a lemez címén gondolkoztunk, már kiforrott ötletekből merítettünk, valamint a ‘Zombiefied’ című dalunk már készen volt, amikor Hamburgba érkeztünk véghezvinni az előmunkálatokat. Egy régi irodaház legfelső emeletén szálltunk meg, ami tulajdonképpen egy kb. húsz éve elhagyatott parkolóház tetejére épült. A légkör elég hátborzongató volt és rögtön a zombivilágra lehetett asszociálni, tehát úgy gondoltuk, hogy ez nem a véletlen műve, és az albumnak a „Zombieactionhauptquartier” címet adtuk. Ámbár a zombi-téma csak egy-két dalra jellemző, tulajdonképpen mindenről írunk, ami körül vesz minket: lehet az szerelem, gyűlölet, remény vagy kétségbeesés, filozófiai vagy társadalmi probléma, vagy hogy egy egyszerű példát is említsek, részegen ülsz a metrón és ráeszmélsz, hogy olyan emberekkel voltál aznap, akiket nem kedvelsz vagy még csak nem is ismersz, és alkohollal próbáltad kitölteni a benned lévő űrt, de sajnos nem jött össze.
A 13. dalban egy vendégzenészt, a híres német rapper, K.I.Z. hangját hallhatjuk. Miért volt ez fontos, hogy ő is szerepeljen a dalban? Nem féltek, hogy emiatt egy kicsit húzni fogják a szájukat a hallgatók?
Először is a dal nem annyira komoly, inkább ironikus hangvételű, habár a háttere valós: valójában a hülye, felszínes szokásokról szól, illetve azokról az emberekről, akik úgy érzik, jogukban áll megmondani, miben nyilvánul meg, ha valaki metalarc vagy esetleg hardcore-os. Csak szerettük volna mindenkinek tudtára adni, hogy nem érdekel minket, mit mondanak rólunk, mert így zenekarként azt tesszük, amihez kedvünk van, nem beszélve arról, hogy ebben a körben – legyen az metal, hardcore, metalcore vagy bármi más – a tolerancia és a tisztelet fontosabb, mint azt néhányan feltételezik. Ezért akartunk egyfajta furcsa átmenetet mutatni, hiszen sokak, akik metalt, hc-t hallgatnak gyűlölik a hip-hop-ot. Ráadásul K.I.Z. is egy olyan rapper, aki egyáltalán nem törődik a hip-hop műfaj szokásaival, dalszövegei szarkasztikusak és bennük sok klisét kiparodizál. Egyszóval munkássága tökéletesen illett a dalban megfogalmazott véleményünkhöz.
Decemberben olyan bandákkal koncerteztek, mint a Sonic Syndicate, Legion Of The Damned, Neaera. Mit vártok ettől a koncertsorozattól? Európa más országaiban lesz később koncertetek?
Teljes mértékben azon vagyunk, hogy az új dalokat élőben prezentáljuk, és arra gondoltunk, hogy ezt egy zombi-party keretében vigyük véghez. Tetszik a tény, hogy vegyes közönség elé állhatunk, főként hardcore, metal, metalcore és punk zenét kedvelő emberekről van szó. Természetesen azt is szeretnénk, ha az új lemez kapcsán minél többen megkedvelnék a zenénket.
Az is fantasztikus, hogy nagy zenekarokkal együtt léphetünk színpadra. Számomra az, hogy élőben játszhatok határozottan az egyetlen indok arra, hogy zenekarban játsszak. Ez a legnagyobb élmény, amiben valaha is részem volt. Szeretem a közönség azonnali reakcióját figyelni, és kapcsolatot teremthetek az emberekkel; adhatok valamit támogatásukért cserébe.
És igen, jövőre tervezünk koncerteket más európai országokban is.
Mit csináltok hétköznapjaitokban?
Az énekesünk a design-tanulmányaival van elfoglalva; többek között zenekaroknak is tervez albumborítókat, pl. a legutóbbi Heaven Shall Burn lemez borítója is az ő munkája. Buschy, a másik gitárosunk villamosmérnökként tevékenykedik, a basszusgitárosunk, Thorsten egy kávéházláncnál, a dobosunk, Bodo egy zenei áruház reklám osztályán dolgozik és mellette az egyetemen német és angol irodalmat hallgat. Néha elég nehéz a munkánkat vagy a tanulmányainkat összeegyeztetni a zenekarral, de azt kell mondjam, hogy a zenélés számunkra mindig elsőbbséget élvez.
Sok sikert kívánok, köszönöm az interjút.
Köszönjük az érdeklődést és a támogatást. Hallgassátok meg az új lemezt és a dalokat a Myspace-en! Villákat fel!
—————————-
ENGLISH VERSION:
Answered by Bernhard Horn
Hello. Could you tell us something about the origin of the band and also introduce your ‘zombie’ band?
Hey, this is Bernhard from Callejon. Basti (vocals) and me (guitars) started the band in 2003 because we just wanted to play in a band. We had no experience at all, Callejon was our fist band but we felt the urge to write songs and play live. So we looked for other „musicians” and had a complete line-up quite soon. In the time from 2003 to 2007 we recorded a demo, two EP’s and one full-length album which were released on a small german independent label. But as doing a band takes a lot of time and effort we had some line-up problems and several members left the band, so that Basti and me are the only founding members remaining. Since the beginning of 2008, we’ve got a stable line-up again and I definitely think it’s the best one we ever had. We signed a contract to Nuclear Blast this year and recorded the new album „Zombieactionhauptquartier” this summer.
Your next album is coming up at the end of November by the help of Nuclear Blast. What can you tell us about it?
I think that it’s definitely our best, freshest, most varied and best sounding record so far. We really tried to improve our song writing as well as our playing abilities and make an album that unites a lot of different influences and aspects. We’ve never put so much work and time into a record before and we are very satisfied with the result.
What is different in this record compared to the previous ones? In what ways have you improved yourselves?
We always try to write that kind of music that we as music consumers and fans would listen to.
Compared to our older records there are definitely some new elements. Of course there are the line-up changes, but it was also the recording process that was different in a lot of aspects. Recording the new album it was much more what you would call a real production or recording process. We took our time because we wanted everything to be perfect, starting with the drum sound, the amps and instruments we used until the vocal performance and the arrangements. The new record definitely sounds much better. Also concerning the vocals we tried different things out and now Basti sings in a pitch that is a bit lower because we realized that this is his proper voice. Before this album we never had time for stuff like that. But it’s also some new elements that never occurred on a Callejon record before, for example we have two really quite songs, almost ballads. This is because we wanted to show a different site of the band, and it just felt right to do so and we really like these songs. On the other hand we also got songs on the record that are the heaviest ones we’ve ever made. I think it’s a good mixture.
The mood of the songs is amazing and the tracks are very strong. In which studio was the album recorded and who was the producer of it?
The album was produced by Eike Freese who is also singer of german metal band Dark Age. It was recorded in his Eikey Studio in Hamburg (germany). For us it was the first time working with him and it was absolutely fantastic. Before recording the album, we tried out different producers in order to find out what’s it like working with them. In his case, actually, we knew from the very first second that he was our man. He totally understood the vision and the idea behind the band, what the record should sound like and how we could do the arrangements. During the recording process he became a sixth band member and a real close friend. He created a perfect working atmosphere and pushed everyone of us to his limits. Of course it was hard wok but also a shitload of fun. Our best recording experience so far.
Whom are you recommending your music? Anyway, how can you describe it?
I would say it is a mixture of a lot of different influences. In my eyes it’s recommendable for metalheads as well als hardcore kids or metalcore fans. Generally, I think anyone who’s interested in harder stuff should give a listen to it, although of course some people won’t like it. We always try to write that kind of music that we as music consumers and fans would listen to. I guess it’s a cross-breed of different metal styles, hardcore, 80ies rock and Chuck Norris.
Melodic vocals make your music digestable; you can have a lot of fanatics. Is it important to you to have a wide range of fame?
Definitely yes. Otherwise it would be just too boring for us. We listen to a lot of different music and just doing the same thing again and again wouldn’t satisfy us as musicians. I also believe that for the fans it’s a refreshment having different varieties on an album. At least for us it is very important because we don’t like listening to music that repeats itself all the time.
How long has Bastian been improving his voice? It really deserves attention.
Well, thanks. He definitely improved his vocal performance on this record a lot. He never took singing lessons, he just practiced singing as an autodidactic. I think that this improvement is also due to the fact that for this record we had more time in the studio so that we could try out different things and now Basti sings in a pitch that is a bit lower because we realized that this is his proper voice. Before this album we never had time for stuff like that.
How did this all zombie-thing come up? What do the most songs are about?
Actually, we like the aesthetic vibe and the apocalyptic atmosphere of the zombie motif which is also visually expressed in the cover artwork. Also, a zombie offers a lot of different ways of interpretation. We like the theme because it symbolizes the paradoxon of life and death in a very drastic way. So we already had the idea of the zombie motif in our heads for the album title and the song „Zombiefied” was finished when we came to Hamburg in order to do the pre-production. We were sleeping in a flat on the very last floor of an old administration building that itself stood on the highest parking deck of a parking-house which had been abandoned for about twenty years. The atmosphere there was really creepy and immediately set off the association of zombies. So we thought that this could not be pure chance and we decided to call the album „Zombieactionhauptquartier”.
But the zombie theme is only relevant for some of the songs, and we generally write about everything that happens around us. This can be love and hate, hope and desperation, philosophical thoughts or social problems. Or just about sitting in a subway train and being drunk and realizing that you hung out the whole night with people you don’t like or you don’t even know and that you tried to overcome your inner emptiness with alcohol and that this simply doesn’t work.
In the 13th track the voice of a famous German rapper, K.I.Z. appears. Why was it so important to show him in this song? Aren’t you afraid of that fans will be a bit sceptic about it?
First of all the song is not too serious but more of an ironic comment although it has a very serious background. It is actually about silly scene conventions and those people who think that they have a right to tell you what you are allowed to do as a metalhead or a hardcore kid or as a band and what not. We just wanted to make a statement that firstly we don’t give a shit about what people say because we as a band do whatever we feel like and secondly that tolerance and respect are the most important values that a scene – let it be metal, hardcore, metalcore or whatever – should have as a basis and not what some people – we call them the scene police – might suppose. So that’s why we wanted to do some crossover stuff because that is a thing that is really out and many people who are listening to hc/metal hate hiphop. Additionally, K.I.Z. is a hiphop act that doesn’t care for the conventions of the hiphop scene either and their lyrics are very sarcastic and make fun of a lot of clichés. So that perfectly fitted our opinion because it’s exactly what we do in that song.
In December you are going to have gigs with bands such as Sonic Syndicate, Legion Of The Damned, Neaera. What are you expect from this series of concerts? Will you have gigs in other countries of Europe too?
We’re totally keen on presenting the new songs live and we think that it’s gonna be a wild zombieastic party. I like the fact that we have an audience that is really mixed up, hardcore kids and metalheads and metalcore fans and punks. Of course we also hope that we’re gonna get some new fans with the new record. And it’s awesome to be able to share the stage with such great bands. For me playing live is definitely the reason for being in a band. It’s the greatest experience I’ve ever made because you really see the reaction of the audience immediately. You get in contact with people and you can give them something back for their support.
And yes, we’re definitely planning to do shows in other European countries next year.
What do you do on weekdays?
Our singer is busy with his design studies and he does artworks for other bands as well, for example the latest Heaven Shall Burn album. Buschy, our other guitarist works as an electricity engineer, our bass player Thorsten is employed at a coffeehouse chain, our drummer Bodo is working in the advertisement department of a music store and I study media science and german and english literature at university. It’s often very hard to do our jobs or studies besides the band but our music is always our first priority.
I wish you every success and thank you for the conversation.
Thanks to you and your support, check out our new album and the songs at myspace. Horns up!!
WEB:
http://www.callejon.de/
http://www.myspace.com/callejon