Interjúk

Cave Altar interjú

Az erdő mélyén van egy barlang, amit már egyszer megismertünk. Egy újabb séta során, szerencsés utunk közepén, ismét ismerős hangok kúszhatnak felénk! Én nagyon boldog vagyok, hogy nem azzal foglalkozol, mi a trendi manapság! Mindig érdekes és értékes zenét kreáltál, ahol jelen voltál. Mi a fene ez a Cave Altar? Miért volt erre szükség? Hogyan jelent meg ez az elmédben, ami egyértelművé tette a sivárság megfestését?

Örülök, hogy újra beszélgetünk, és hogy valami új dolog kapcsán. Igazság szerint 25 éve szerettem volna csinálni egy death metal alapú zenekart, aztán ahogy telt az idő, ebbe rengeteg doom is került. Volt vagy 15 éve a Dög nevű zenekarom, aminek kijött pár demója és EP-je, az egyfajta punkos death metal volt, aztán szerettem volna elvinni abba az igazi kriptahangulatú death irányba. Próbáltunk is 1-2 évig, írtam pár dalt, de aztán a lemezből nem lett semmi, a zenekar feloszlott. Elrepült 10 év, és újra elkezdtem a régi Dög riffekkel foglalkozni. Ezzel egy időben csináltuk meg a Holdlajtorja zenekar bemutatkozó anyagát (ez a Vorkuta zenei agyának, Inmarnak a progresszív dark/black metal projektje), és amikor Kryptagonist (Sír, Leiru) a dobhangzásokkal kísérletezett, az egyik próbafelvételre borzasztó lassú dobokat rakott, nálam pedig kattant valami, hogy ilyen irányba kell átalakítani a régi témákat. Volt pár név ötletünk, és végül a már régóta a potenciális zenekarneveim listáján szereplő Cave Altar lett a nevünk. 2021-ben gyorsan ki is hoztuk az első anyagot, nehogy más lefoglalja a nevet. Egyébként a lillafüredi Szeleta-barlang ihlette, gyerekkorom óta az egyik kedvenc hazai barlangom, ami egy valódi ősember barlang gyönyörű nagy terekkel.

Olyan zenekarokban projektekben tevékenykedtél idáig mint a: Holdlajtorja, Marblebog, ex-Apokalipszis Árnyék, ex-Teth, ex-Dög, Asattarn, Fahalmaz, Nopheleth, Nora, Paluster Rex, Worguldum, ex-Diecold, ex-Funebre. Azt mondom te szeretsz kísérletezni, újat felfedezni és nagyon kreatív, ötlet dús vagy. Te mit mondanál erről?

Igen, ez a kissé csapongó, soha nem nyugvó természetem egyik mellékhatása. „Üzleti” szempontból sikeresebb lett volna egyetlen zenekart felépíteni, de ez nem az én utam. Sokmindent kipróbáltam már, bár azért ezek nagy része black metal és dark ambient volt. Jelenleg három zenekarban vagyok aktív.

A Holdlajtorjában az első demóra egy gitárszólót játszottam fel, a most készülő debütalbumon bőgőzni fogok, de itt Inmar és Kryptagonist végzik a meló oroszlánrészét.

A Marblebog azt hiszem nem szorul bemutatásra, itt bármikor megtehetem, hogy egyik alkalommal black metalt csinálok, a következő anyag meg egy szintetizátoros, instrumentális anyag. Most épp dolgozunk egy új felvételen, itt is felkértem Kryptagonistot, hogy doboljon, ő már el is készült a részével. Aztán szeretnék megint ambient dolgokkal kísérletezni, de most egyelőre az előttünk álló anyagra fókuszálunk.

Aztán van a Cave Altar, ami alapvetően egy death/doom duó, de nem akarjuk magunkat skatulyákba zárni.

Az elmúlt évek során mi történt veled? Mennyivel tudsz több időt szánni a zenélésre? Kielégítő számodra a rá szánt idő?

Az elmúlt 5 évben kijött rengeteg kiadványom a Marblebog és Asattarn (ez utóbbi már nem aktív) projektekkel, meg 2021-ben a Cave Altar „Impermanence” demója, utólag visszatekintve embertelen volt ez a tempó. Tudat alatt be akartam pótolni a 2010-2018 közötti szünetet. Akkoriban meghaltak a szüleim, és egy csomó szarság történt velem, kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy 50-100 példányos kazetták meg vinylek kiadásával foglalkozzak. A zenélésre szánt idő sosem kielégítő. Mondhatni zenét lélegzek, ez a lételemem, az énképem központi oszlopa, törzse, de természetesen ebből lehetetlen megélni, főleg az én introvertált személyiségemmel. Se koncert, se komoly promóció, se helyezkedés. Szóval realisztikusan szemlélve sajnos erre sosem lesz elég idő.

Kezdjünk a Cave Altar dolgaival foglalkozni. Őszintén mondom, semmi újat nem csinálsz, semmi extra, viszont még is jó a végeredmény. 2021-ben kaptunk tőletek 2 dalt, ami egyfajta demónak nevezett kiadvány és kazettán jelent meg. A címe „Impermanence”, kicsi aranyos lepkés borítóval. 🙂 Megtaláltak a doom/death metal rajongók? Megkaptad a kellő biztatást a folytatásra?

Egy új zenekar nagy előnye, hogy nincs semmiféle elvárásod (a második anyagnál már van, haha). Csak megcsináltuk a demót, és minket is meglepett, milyen pozitív fogadtatásra talált. Ez még az undergroundon belül is nagyon kicsi világ, de úgy érzem, nagyon hálás közeg, az USA-tól Belgiumon át Szingapúrig sok helyről támogattak minket.

Van valamilyen sajátos módszered a zenei szinted fejlesztésére? Gondolok itt a hangulat, hangzás, különböző riffek tökéletes elhelyezésére, ami által jobbá válhat az eredmény?

Mindketten igyekszünk fejlődni a hangszereinken, és a hangszerparkot, stúdiós körülményeket is folyamatosan fejlesztjük. A dalírásban azt hiszem, van már azért rutinunk, de mindig előre tekintünk, nem szeretjük magunkat ismételni. Egyébként sokat szenvedtünk a hangzással. Ennél a zenénél fontos a jó megszólalás, sokkal fontosabb, mint bármely más korábbi zenekaromnál, és itt tényleg oda kellett tennünk magunkat, hogy számunkra elfogadható végeredmény szülessen. Hibák, pontatlanságok vannak, és lesznek is, nem vagyunk hívei a mostani gridhez húzott, téglára feltolt soundnak, ebben is elavultak vagyunk, de ettől lesz élő, lélegző a dolog.

Ha jól tudom a folytatásnak nem EP, hanem egy teljes album volt tervezve. Sőt azt írtad, hogy az új kiadványon 3 dal lesz 19 percben. Ehhez képest egy EP-t kaptunk 2 dallal 12 percben „Serenity in Ruins” címmel! Mi történt, miért változott ez?

Igen. Nagyon kritikus vagyok, de magammal kapcsolatban is. Eredetileg egy albumot terveztünk, de nem akart koherens egésszé összeállni. Aztán találtunk egy hangzást, ami a legerősebb dalokkal működött, de a harmadik dal számomra nem illett a képbe. Kryptagonist le is cseszett miatta, de úgy voltam, hogy az én riffjeim ugyan, de abban a formában nem tetszettek, így húztunk még egyet az anyagon, és így lett két dal. Mondhatni áldoztunk az atmoszféra oltárán.

Az új szerzemények természetesen a megkezdett utat folytatják. Teljesen mély morajlás az erdő barlangjából. Szerintem a hangzás is jobb lett! Mit kell tudnunk a 2 dalról? Miben más ez?

A dalokat alkotó riffek bő tíz évesek, de maguk a dalok, a szerkezetek újak, és ahogyan el lettek játszva a témák, azok is mások, mint az eredetileg íródott témák voltak. Ez egy nehezebb anyag, mint az első volt, kicsit érezzük is, hogy elmentünk a falig. Nyomasztó is volt a „Serenity In Ruins” befejezése, annyira súlyosak ezek a témák, hogy egy random death metal zenekar meselemez hozzá képest. Kicsit cél is volt, hogy a lehető legsúlyosabb anyagot hozzuk létre. Imádom, ahogy megszólal egy A#-ra hangolt riff nagy térben elhelyezve. Nyilván mi sem vagyunk már mai gyerekek (a zenekar átlagéletkora 41 év), így megvan a magunk kialakult világa, és sosem voltunk hívei a másolásnak, de mint inspiráció, mint ideál, azért ott lebegett a szemem előtt a Disembowelment, a Thergothon (különösen a demók), és az egészen korai Pan.Thy.Monium elborult világa. Brutál nehéz anyag, de nekem ez természetesen jött, passzolt a lelkivilágomhoz, haha…

A Fekete Terror Productions kiadónál jelent meg kazetta formájában, 66 példányban, kék színben. Miért éppen MC? Elképzelhető további kiadvány más kiadónál? Mi lenne számodra a tökéletes kinézet és formátum, ha adódna lehetőséged rá?

CD-re ez az anyag rövid lett volna, a vinyl gyártási költségei és a várakozási idők pedig az utóbbi években abszurddá váltak, így kézenfekvő volt, hogy a fizikai változat kazettán jelenjen meg. Természetesen minden anyagunk elérhető az összes streaming felületen is. Tárgyaltam egy kiadóval egy Cave Altar vinylről, hogy ez a majdani debütalbum lesz LP-n, esetleg egy demo gyűjtemény akár 10” lemezen, az majd kiderül. Nincs számomra tökéletes formátum. A különböző zenekaraimmal megjelent már vagy 50 különböző vinyl, kazetta, CD kiadványom, nincsenek már különösebb vágyaim. Picture lemezem viszont még nem volt!

Visszatérve a tervezett debütalbumhoz, kíváncsian teszem fel a kérdést, MIKOR jön végre? Ezen kívül mit árulsz még el róla?

Fogalmam sincs. Jövőre szeretnénk kihozni megint egy anyagot. Hogy ez egy EP lesz, vagy egy album, azt még nem tudjuk. De valamit mindenképpen szeretnénk 2024-ben.

Az idei éved jobbnak ígérkezik a tavalyinál? Jobban tudsz tervezni és több minden megvalósulhat? Egyéb projektekkel kapcsolatban mi várható mostanság?

Idén kijött eddig most a Cave Altar „Serenity In Ruins” és egy póló. Áprilisban hosszú évek után csinálunk hivatalos Marblebog pólókat, illetve mint fentebb említettem, jelenleg is dolgozunk egy új Marblebog anyagon, amiből ősszel lehet valami. Remélhetőleg még idén elkészül a Holdlajtorja első albuma is. Szívem szerint csinálnám már a következő Cave Altart is, csak az idő ugye…

Mostanában milyen zenéket hallgatsz? Lehetséges, hogy sokkal többféle stílusút fülelsz, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt?

Mindig is sokféle zenét hallgattam. Inkább az az érdekes, hogy mit nem hallgatok. Black metalt például már egyáltalán nem hallgatok, csak elvétve. Az utóbbi időben rengeteg Judas Priest szól itthon, főleg a ’70-es évekbeli albumaik, a „Sad Wings of Destiny” totál libabőr, de edzéshez a „Screaming for Vengeance” a legjobb, imádom. Sokat pörög Pink Floyd is, és mindenféle bizarr szintetizátoros zenék, például Suuri Shamaani, Archon Satani. Nemrég elkezdtem hallgatni a Beatles diszkográfiáját a ’63-as debütalbumtól, de ahogy egyre sikeresebbek lettek, és egyre többet drogoztak, úgy lett egyre nyomasztóbb a zenéjük. Az első 6-7 album az igazi!

Én még sokat fogok menni az erdőbe, és keresni fogom a morajlásokat, mert az kell a lelkemnek. Rothadó, kurva világban élünk. Mindig kell egy Cave Altar!

Így legyen!


WEB: https://linktr.ee/cavealtar

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2023/04/03/cave-altar-interview/

Kapcsolódó cikkek

Cave Altar – megjelent a hazai death/doom metal második anyaga

KMZ

Cave Altar – megjelent az első demó

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek