Chief Rebel Angel Interjú

Helló! Köszi a lehetőséget az interjúra. Eredetileg kik alkották a Chief Rebel Angel tagságát, s ki maradt benne mára?

2004-ben Jakab Zolival (Bridge To Solace), az akkor még Polly Is Dead tag Kiss Barnival és Szűcs Petivel, valamint Szűcs Szabikával (Superbutt) alakítottuk a zenekart afféle szabadidős csörömpölésként. Aztán ahogy kezdett komolyabbá válni a dolog, úgy hagyták el a bandát a többiek, mert az idejükbe nem fért már bele két zenekar. Végül Szűcs Peti távozott a Superbuttba és jött helyette Pándi Balázs (ex-The Taktika), ekkor alakult ki a lemezt rögzítő felállás. Ez a trió kb. másfél évig működött, majd tavaly októberben Balázs is távozott és azóta négyesben játszunk: Barni (gitár), az AMD-ből és a VHK-ból is ismert Fidó (gitár), Csaba Ákos (ex-Trottel, dob), valamint jómagam, mint énekes, basszusgitáros.

Hogyan tudnátok jellemezni ezt a dögös, koszos rock and roll-t?

Nem gondolkodunk rajta túl sokat, egyszerűen ez jön belőlünk és ez egy elég természetes folyamat, nincs túlparázva, hogy akkor most mi olyanok szeretnénk lenni, mint a Motörhead csak modernebb verzióban. Asszem a zenénk talán olyasmi, mintha a Voivod ritmusszekciója összeállna a Kyussal és meghívnák énekelni a szegény ember David Coverdale-jét, ehheh.

Mikről szólnak a szövegeitek?

Elég hétköznapi dolgokról, nincs benne különösebb miszticizmus. Azt hiszem elég jól tükrözik azt, hogy milyenek vagyunk, hogyan működünk. Van egy felületes, mindenkire szaró énünk, akit csak az érdekel, hogy megkapja a napi betevőt, bármit is jelentsen ez. És van egy mélyebb, gondolkodó, ami egy kicsit kívülről szemléli az előbbit és tud az egészen bosszankodni vagy önironikusan nézni azt. Például belátom, nem túl szimpatikus azt hallani, hogy “Ami a szerelmet illeti, világos, hogy semmit sem jelent, mert Te sem vagy jobb másoknál, akiken átléptem”, és vállalom, ha ezért utál valaki, de ha átesel csalódásokon és Te magad is folyamatosan csalódást okozol másoknak, akkor néha így érzel és másokkal is ezt éreztetheted. És nem azt mondom, hogy én így gondolkodom, de néha belefutsz ilyen érzelmi szélsőségekbe és attól, hogy magadnak nem vallod be, még ugyanúgy létezik. Igenis, néha szükség van arra, hogy a tükörbe nézz és szembesülj azzal, hogy egy visszataszító figura vagy, de közben valahol meg átkozottul élvezed a helyzetet.

Eddig milyen kritikákat hallottatok a lemezről?

Ami eddig jött, az túlnyomóan pozitív volt, voltak persze olyan észrevételek, hogy rövid, meg nem 100%-os a hangzás, hogy van néhány töltelék dal, stb. Van, aki persze nem tud azonosulni vele, de ez teljesen érthető, ahány ember, annyiféle ízlés. De meglepett például, hogy olyanok is pozitívan nyilatkoztak róla, akik abszolút nem hallgatnak ilyesmit, vagy hogy pl. Prieger Zsolt (Anima Sound System) évvégi 10-es listáján is szerepeltünk. Ez egy jó érzés és összességében azt gondolom, hogy sokaknak elég jól lejött, hogy nem kell nagyon bölcselkedni rajta, meg sok eredetiséget keresni az egészben. Élvezeti cikkről van szó, ennyi.

Hol került rögzítésre az anyag?

Mint eddig bármikor, most is a Parkplatz stúdióban dolgoztunk, annyi változtatással, hogy a gitárokat egri barátaink, az Egon és Dönci c. első magyar egész estés 3D animációs filmet készítő Kommuna.org stúdiójában vettük fel. Szűcs Szabi, a Parkplatz rezidens hangmérnöke rettenetesen sokat segített nekünk, mióta létezik a zenekar és abszolút elégedettek vagyunk a munkájával. Már az is hatalmas erény részéről, hogy elviseli, ha a munkája közben részegen hőzöngünk a lehallgatóhelyiségben. Mondjuk ki őszintén: Szabi a barátunk, szeretjük őt a tárkonyos vaddisznóragujáért.

Mit jelent a Death Rock City? Ez az a hely, ahol éltek?

Jól érzed, hogy Budapestről van szó. Talán kicsit egyoldalúan fejezi ki a városhoz fűződő viszonyunkat, mert valahol imádunk itt élni, de néha borzalmasan rád telepszik ez a hely a terhelt múltjával, az avítt szokásaival, a mindennapok ideges vibrálásával. De azt hiszem, ezzel együtt kell élnünk, és úgy gondolom, hogy ez nagyon lényeges áramforrása egy budapesti vagy egy magyarországi, de mondhatnám, hogy közép-európai ember kreativitásának.

Aránylag sokat koncertező zenekar vagytok?

Attól függ, mit jelent az “aránylag” kifejezés:) Eddig nem vittük túlzásba, de idén tavasszal például már annyi bulink lesz, mint tavaly egész évben, őszre pedig még többet szeretnénk. Van bennünk egy komoly bizonyítási vágy, ami nagyon jó, mert ez mozgatja előre a bandát újabb célok felé.

Milyen zenék hatottak szerintetek a CRA muzsikájára?

Sokan emlegetik a névadó Entombedet, amiben van is valami, az északiak a 90-es évek végén ügyesen gyúrták össze egy életképes eleggyé az olyan klasszikus bandák hangzását, mint a Motörhead, a Stooges vagy a Discharge. Mi Barnival ezeket kevésbé hallgattuk, Fidó és Ákos talán inkább, de hozzánk az olyan bandák révén jutott el, mint a Disfear, vagy a dallamosabb vonalról a Hellacopters. Biztos, hogy nagyon komoly hatás volt a Kyuss, vagy a 90-es évek elején a Soundgarden, az Alice in Chains vagy a Jane’s Addiction, de mondhatjuk a Voivodot is, vagy a 80-as évek végi thrash bandákat. Barni részéről bejön a jazz-vonal is, de a dallamok terén sokat tanultunk a klasszikusabb hard rock zenekaroktól. A lényeg, hogy próbáljuk ezeket a hatásokat úgy összeolvasztani, hogy ne tűnjön erőltetettnek.

Mindemellett milyen zenéket hallgattok még?

Hú, rengeteget, a fent felsoroltakon kívül próbáljuk tartani a lépést a mai zenékkel, ami persze borzasztó nehéz, mert iszonyat sok a zenekar manapság. Említettem a jazz-vonalat, legyen az klasszikus, vagy kortárs, aztán ott van a Led Zeppelin, a Van Halen, a Kiss, a Whitesnake, amiket egyszerűen csak jó feltenni és vonyítani vele. Talán a maiak közül a legnagyobb kedvencünk a Mars Volta, ami egy hihetetlenül előremutató, kategóriák nélküli zene. De sok visszafogottabb zenét is hallgatunk, mint Mark Lanegan, vagy a Brad.

Hazai viszonylatban szerintetek mennyire lehet a zenéteket terjeszteni?

Nézd, a kiadó megteszi, amit lehet, nagyon sok helyen lehet az országban kapni a Cd-t, tehát ha beséteálsz egy könyvesboltba, vagy valamelyik elektronikai bolthálózatba, akkor megtalálható, különösebben nem is drága szerintem. De tudni kell, hogy a hozzánk hasonló – nevezzük magunkat így – underground zenekarok esetében a lemezeladások döntő része a koncerteken történik, ami szerintem egészséges is, mert a zenekart közvetlenül is érdekeltté teszi abban, hogy minél többet koncertezzen, hiszen több pénz kerül a zsebébe, amiből majd működtetni tudja az egész produkciót. Nagyon egyszerű az egész: ha otthon mereszted a segged és magadtól elszállva várod, hogy majd befutsz, semmire nem fogsz jutni.

Milyen zenekarokkal vagytok jó viszonyban?

Nagyon nagy barátok vagyunk az egri Shapat Terrorral, ők Barni nagyon régi cimborái, borzalmas partiarcok, ha lekerülünk együtt Salgótarjánba játszani, rendszerint nagyon csúnya vége lesz az estének. Aztán Budapestről a Human Errort tudnám említeni, akikkel nem indult túl jól a viszonyunk, pár éve az interneten volt egy kis összezördülés “ki a trú, ki a nem trú” témakörben, de tavaly együtt játszottunk egy hétvégét és egymásba szerelmesedett a két zenekar. Gáborral, az énekessel hetente többször is együtt ütjük szét magunkat a pesti éjszakában. Aztán ott van még a Spadeful of Dust, ahonnan a gitáros Pucó szintén jó barátunk, vagy az Ozone Mama, de pl. március 1-jén végre összejön egy régi vágyunk, és a Turbo zenekarral játszhatunk a budapesti Trafóban. Az ő zenéjüket is kedveljük. Alapvetően korrekt viszonyban vagyunk minden zenekarral, nem tudnék nagy botrányokról beszámolni.

Nagyon kevés vagy talán egy banda sem nyomul hasonló stílusban mint ti, mert pl.: vannak régebbi Disfear stílusú bandák (pl. : Human Error, talán ők egyedül, de nem kifejezett Disfear, de rájuk is hatott a régi vonal), de az újabbik Disfeart akár elemekben is, de ti képviselitek. Mit szóltok ehhez?

Mindig megtisztelő, ha a Disfearhez hasonlítanak, de én azt hiszem, hogy a gyökereink eléggé különbözőek, mi egy picit pszichedelikusabb irányból jövünk, nálunk kevesebb a direkt punk elem, több a harmónia. De nagyon kedveljük őket és egy pár alkalommal volt szerencsénk együtt italozni velük, nagyon-nagyon szerény, barátságos arcok, egytől-egyig.

Ki mit csinál a hétköznapjaiban?

Elég különböző dolgokat: Barni egy kedvelt pesti szórakozóhelyen pultos, neki a zene mellett ez az élete, több, mint tíz éve csinálja, és imádja ezt a munkát. Csakúgy, mint Ákos, aki dobot oktat teljes munkaidőben, tehát ő is a hobbyjából él. Én egy kis kreatív ügynökségnél dolgozom grafikusként, ami, ha nem is a szenvedélyem, de normális megélhetést ad és nem kell kompromisszumokat kötnöm a zenében azért, hogy pénzt keressek. És Fidó, hát őt nem tudom, ő otthon kávézik, meg gitározgat, nagy túlélő az arc:)

Partyzós arcoknak gondoljátok magatokat?

Mindenképpen, néha nagyon el tudunk csúszni, különösen, amikor nem volt munkám, akkor néha 5-6 napos piázásokat csaptunk. Mostanában én legalábbis kicsit visszavettem, mert nagyon nehéz 3-4 óra alvás mellett végigdolgozni a hetet, de a hétvégékre mindig jut valami. Különösen vasárnap este szeretünk leülni egy butélia mellé, főzögetni, annak mindig olyan különleges a hangulata.

Mit jelent számotokra a rock and roll? Bocs, de ilyen klisét is beakartam nyomni a vége felé.

Azt hiszem, erre a legjobb választ a lemez elején hallható intro adja, amit GG Allin fogalmazott meg még egy a halála előtt készült interjúban.

Az Edge records terjeszti az anyagotokat, meg vagytok eddig elégedve velük?

A terjesztéssel abszolút, ahogy mondtam, az egész országban hozzáférhető a cucc, a többi meg már rajtunk múlik.

Régebben, mikor néha láttalak titeket, akkor már trióban voltatok és nem nagyon volt a koncerteken ének csak egy-két számban (pl.: Mad Dog Fever). Eredetileg nem is akartatok éneket vagy még nem volt akkoriban ötlet?

Eleinte volt ének, ugye a Jakab Zoli által, de ő elég hirtelen távozott és rászorultunk a kényszermegoldásra. Kerestünk helyette énekest, de aztán rájöttünk, hogy teljesen fölösleges, ha már úgyis van egy a bandán belül (mivel én korábban szinte csak énekeltem mindenhol). Úgyhogy elkezdtem én a basszus mellett énekelni, de kicsit félénken álltunk a dologhoz, hogy nem lesz-e túl dallamos. A lemez óta viszont már egyáltalán nem érdekel, hogy mennyire dallamos, vagy nem, mert úgy érezzük, nagyon sok minden belefér, nem akarunk egydimenziós zenekar lenni.

Mik a tervek jövőre? Külföld, még több koncert?

Koncertek mindenképp, tavasszal még csak itthon, de ősztől már egyre többet szeretnénk külföldön is játszani, az eddigi visszajelzéseink nagyon jók, jártunk már Romániától Svájcon át Németországig, Lengyelországtól a Balti államokon keresztül Finnországig sok helyen és kint talán még jobban értékelik ezt a zenét, mint itthon. Másrészt elkezdtünk új dalokat írni, ami egyenlőre kicsit fura még, mert friss a felállás, de azt hiszem, az eddigi ötletek ígéretesek. Ja, és mire ez az interjú kikerül az oldalatokra, elkészül az első videoklipünk is, a Dead Bird Song című dalra.

Köszi srácok a lehetőséget. Minden jót.

Mi köszönjük és sok sikert az oldalnak!

Készítette: xfixbitchx
Web: http://www.chiefrebelangel.com/

Kapcsolódó cikkek

CHIEF REBEL ANGEL – Death Rock City

xfixbitchx

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár