A Christian Epidemic zenekarral egy kettős interjú készült; ennek első felére a december 28-i koncert során került sor, a második beszélgetés pedig Széles Zsolttal készült skype-on, majdnem egy hónappal később. Ennek a két beszélgetésnek egyfajta rövidített és kombinált változata található lentebb. Kombinált, mert az első egy kötetlen, sörözéssel megtámogatott dumálás volt nagyrészt Zolival és Zsolttal, a skype-on való beszélgetés meg egy hosszabb interjú, amiben sok dologról esett szó, így tömöríteni kellett. Beszéltünk sok mindenről – vallásról és hitről, mélypontokról, személyes élményekről, szövegekről, és természetesen Hamvas Bélát sem lehetett megkerülni. És mivel a Kronos Mortus egy metal webzine, persze a kötelező dolgok sem maradhattak ki, így mindjárt kiderül, hogy a Christian Epidemic hogyan is tervezi a következő megjelenését.
KM: Szia, köszönöm, hogy elfogadtad az interjúra való felkérést. Csapjunk bele. A mai death/black metal színteret elnézve felmerül a legelső kérdés: mi hajt előre titeket? Gondolom, nem a pénz…
SZLZS: Nem igazán. Nagyon egyszerű: szeretjük ezt csinálni, ezt a fajta zenét, így, együtt. Az anyagi dolgok másodlagosak, nem voltak és nem is lehetnek motiváló tényezők. Látod, hogy hányan jönnek le egy koncertre (200-300 fő), ugye ez azért nem az a létszám, amiből mondjuk egy Dimmu Borgir főállásban el tud működni. Akármennyire nem szempont, de az anyagiakat egyszerűen nem tudod megkerülni: a stúdióórákat valakinek ki kell fizetni, egy új cucc – hangszer, erősítő, gitáreffekt – is pénzbe kerül, nem is kevésbe. Ha buszt kell bérelnünk, az sem túl olcsó, üzemanyag is kell bele, és nem árt, ha nem bukunk sokat egy fellépésen. Nem vesszük halálosan komolyan magunkat, láthattad, hogy nincsenek bennünk mindenféle zenésallűrök, játszunk, jól érezzük magunkat, és annyi. Ha pénz lenne mögötte, ha az mozgatná a zenekart, az nagyon gyorsan megölne mindent. Nem, itt alapvetően másról van szó: a zene játszása az, ami összetart minket, és ez az oka, hogy mindig új erővel, újra fel tudtunk állni.
KM: Hát igen, amikor a Sear Bliss tizenötödik szülinapi bulin Epidemic-ként lépett fel a csapat maradéka, én elég nagy összegben le mertem volna fogadni, hogy ennek a zenekarnak a napjai meg vannak számlálva.
SZLZS: Igen, a müncheni kiköltözés nem segítette az ügyet, de látod, azért a szekér még megy valahogy, De nem is csak erről van itt szó: amikor a második album felvétele után kirabolták a zenekar próbatermét és elvittek minden cuccot, na akkor szerintem a zenekarok kilencven százaléka azt mondta volna, hogy köszönjük szépen, akkor itt és most részünkről vége, befejeztük. Nem így lett, felálltunk, itt vagyunk. Persze nem túl egyszerű így, látod, nem is koncertezünk túl sokat, de azért megvagyunk valahogy, és a közönség is jobban ki van éheztetve, mintha minden héten lenne valahol egy tízfős koncert.
KM: Jó, de akkor hogyan tovább? Terveztek új albumot?
SZLZS: Ha decemberben kérdezel, akkor az a válasz, hogy nem, ebben a formában, klasszikus albumként nem (miként az el is hangzott a decemberben történt beszélgetés során). Sokat tanultunk az előző album hibáiból, és nem szeretnénk még egyszer ugyanabba a csapdába beleesni. Nem lehet pár nap alatt egy normális albumot felvenni és lekeverni, ez az előzőn is meglátszott – nem vagyunk teljesen elégedettek az eredménnyel. Arra viszont nincs lehetőségünk, hogy saját zsebből össze tudjunk dobni egyet, ez nem is cél most. Természetesen vannak új számok, Zoli ír új dalokat, én is szedegetem össze a szövegötleteket, vannak számkezdemények. És ugye ez már az ötödik album lenne, nem tehetjük meg, hogy valami összevissza lekevert vállalhatatlan szart adunk ki. Régebben úgy voltunk vele, hogy legyen inkább kész később – már ha egyáltalán ez az út járható –, vagy pedig legyen valami más, és nem egy klasszikus album.
KM: Na jó, de akkor hogyan gondoljátok a következő megjelenést?
SZLZS: A következő terv az volt, hogy amit csak lehet, megcsinálunk házilag – például a gitárokat felvenni nem megoldhatatlan. És utána csak ez érzékenyebb dolgokkal – ének, dob, keverés – mennénk stúdióba, ez segítene csökkenteni a költségeket. Később például egy kósza ötletként merült fel, hogy megjelenhetne akár egy magazin ingyenes mellékletként. Vagy nyerünk a lottón. Egy további ötlet volt egy-két-három szám megjelentetése, netes rádión például. Az mindig is biztos volt, hogy valamin dolgozni fogunk, és nem lehetetlen, hogy új album lesz, de jó darabig nem volt sok realitása; annak az albumnak jónak kell lennie, meg kell szólalnia, és ehhez pedig többek között kell egy jó minőségű stúdió, ami nem olcsó. Végül úgy alakult – a napokban érkezett a hír –, hogy a kiadónk, a Hammer Records támogatásával lesz lehetőségünk megjelentetni a következő albumot. Szóval érkezett egy pozitiv felkérés a kiadónktól, aminek nagyon örülünk, így készülhet az ötödik Christian Epidemic nagylemez. Egyelőre ennyit tudok mondani.
KM: Kicsit más téma, dalszövegek. Számos szövegeteken érezni, hogy – finoman szólva – némi kritikával viszonyultok a keresztény valláshoz, sőt, a Hit Gyülekezettel még némi afférotok is volt emiatt.
SZLZS: Igen, ez így van. Itt ketté kell választani, hogy miről is beszélünk, mert az emberek agyában sok minden összekeveredik, és ebből származik nem kevés probléma. Van a hit, ami gyakorlatilag egy tartás, egy világkép, egy szabályrendszer, amihez tartod magad. Több ilyen is van, számoson átrágtam magam a magától értetődő Bibliától elkezdve. Ha kell neked ilyesmi, találsz eleget, válogathatsz. Ezek mind különfajta utakat mutatnak, és te választhatsz, hogy melyiket járod be, már ha egyáltalán szükséged van erre a mankóra. Ebből én is egy csomó dolgot hozok magammal – édesapám vonalán reformátusok a felmenők. A fiam is majd ha abba a korba ér, örülnék, ha minél teljesebb képet kapna ezekről, és ugyanúgy elolvasná a Bibliát mint mondjuk Buddha tanításait. Aztán választhat, ha éppen ez kell a boldogságához. Namost ettől szerintem – és amikor ezt mondom, akkor az egész zenekar is így gondolkodik erről, nem csak én –, szóval ettől a lelki dologtól gyökeresen eltér az egyház, és ez az, amivel sem a zenekar, sem személy szerint én nem tudok azonosulni. Sajnos nagyon sokan – szerintem különösebb alap nélkül – összekeverik ezt a két dolgot, és ebből származnak az alapvető félreértések. Az egyház gyakorlatilag egy szolgáltatás, egy intézmény, ami a hitre épül, gyakorlatilag iparszerűen működve. Na ez az az intézményesített valami, amivel semmilyen szinten nem tudok, tudunk azonosulni. Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy mi pontosan a hitre alapozott egyházzal és ennek az intézményesülésével nem értünk egyet. Ez egy gondolatokra épített intézmény, és nagyjából mint sok hasonló, remekül leszoktat az önálló gondolkodásról és lenevel az egyéni felelősségről. Lesz egy közösség, ahova odamehetsz, és gyakorlatilag odaadhatod nekik a saját problémáidat, anélkül, hogy neked kellene azokat megoldanod. Tökéletesen lenevel arról, hogy magad oldd meg a magad problémáit – kicsit olyan az egész helyzet, mint amikor valaki pszichológushoz megy. Az is olyan, mint a gép: bedobod a pénzt, megoldja a problémát. És ha ebben hiszel, ha erre vagy ránevelve, akkor nem csoda, hogy ha nem oldja meg helyetted, akkor azt meg nem tudod feldolgozni, és egy idő után kilépsz az ablakon. Szóval visszakanyarodva a dologhoz, ezért is lenne nagyon furcsa, ha kijelenteném, hogy a Sátán vagy a Gonosz létezik. Mivel Isten nem létezik, így ezek sem, és ez így azt hiszem meglehetősen nyilvánvaló. És ilyen értelemben igen erősen ateisták vagyunk gondolkodásunkban is, szövegeinkben is; fontos látni, tudni, hogy a hittel, valakinek a saját belső lelki dolgaival semmi bajunk nincs. Semmi problémát nem látunk abban, hogy valaki megismerje mondjuk a sokat emlegetett Biblát, ártani biztosan nem fog, ha az illető átrágja magát ezer egyéb szentnek gondolt könyvön, de azért ez nem olyan jellegű tárgy, amire emberek jövőjét és sorsát lehetne építeni. Ez egy szép könyv sok-sok érdekes történettel, de ennél nem több, és mi is így kezeljük a dolgot – annyira távol áll tőlünk mindez. Nekünk a hit nem gond, a vallásosság sem; konkrétan nem vagyunk keresztények és baromira nem ezt az utat járjuk, de ha valaki akarja, ám tegye. Ám az intézményesült egyházat minden formájában elutasítjuk.
KM: És ez hogyan jelenik meg a Christian Epidemic zenéjében?
SZLSZ: Nincs nagy hatásunk ez emberekre, nem tudjuk azt mondani, hogy tedd ezt, vagy ne tedd azt. Nem jutunk el ennyi emberhez, és talán nem is ez lenne a megfelelő megoldás. Mi annyit tudunk tenni, hogy azt mondjuk, ember, gondolkodj már el végre, te vagy a felelős a saját sorsodért, és nem egy közösség vagy egy vastag könyv. Annyit tudunk tenni, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy ember, gondolkodj. Tényleg rettenetes egy csomó esetben látni a kritika, a kritikus gondolkodás teljes hiányát. Ezzel csak igen mérsékelten tudunk bármit is tenni, sajnos.
KM: Általános igénytelenség lehet az ok? Vagy mindenki megpróbál egy könnyebb utat választani?
SZLZS: Tényleg azt látod, hogy az embereknek odateszel valamit, és azt gondolkodás nélkül, szemrebbenés nélkül megeszik. Kritikátlanság, igénytelenség, és persze egy csomó dolog más dolog is, például a média, az újságírók is felelősek ezért. Nem tudom, te mennyire nézel tévét, de itt döbbenet volt látni a különbséget. Most télen, amikor karácsonykor otthon voltunk, teljesen hihetelen volt látni, hogy mit is értenek Magyarországon a tévében „hírek” alatt. Két gyilkosság, Való Világ, aztán ennyi. Most vagy csak ennyire van igény, vagy tényleg csak ezt a lehülyített szart kapják az emberek. Itt Münchenben ez tök más, itt értesülsz arról is a hírek között, hogy mi is történik a világban. Nem lehet persze tudni, hogy mindez az embereket mennyire érdekli vagy nem érdekli, de tényleg úgy néz ki a dolog, mint egy kisvárosban, kábé annyi érdemi hír jelenik meg. Ha megnézed, hogy mennyi infó jutott el az átlagos emberhez tizenöt évvel ezelőtt, ahhoz képest némileg átestünk a ló másik oldalára – gyakorlatilag semmi. És igen, úgy tűnik, hogy erre van igény, hogy így mindenkinek sokkal egyszerűbb. Nézd meg, hogy ebben az országban mindenki celeb, itt ez egy főállás lassan. Ilyen kint nálunk nincs, pedig Németországban is élnek egypáran. Tényleg nagyon sokan azt látják a tévében, hogy ez egyfajta munka, hogy akkor ahhoz, hogy híres és gazdag legyél, ahhoz a Való Világ az út. Hogy az a megoldás, hogy a tévében égeted magad ezzel, és a sok hülye meg tényleg elhiszi, hogy ez egy valódi és járható út. Az utóbbi időben kicsit beleláttál a zenekar életébe, és láttad, hogy mi pontosan nem így működünk. Pontosan, mint ahogy az a koncertes Kronos Mortus-cikkben volt: felmegyünk a színpadra szakadt és kinyúlt szürke trikóban meg tornacipőben játszani, aztán ennyi. Itt nincsenek hülye allűrök. Tényleg azt látod a valóságshowkban, hogy nem kevesen abban hisznek, hogy az az egy év, ameddig egyáltalán kíváncsi valaki rájuk, az tényleg maga az élet lesz, és ez így tényleg működhet hosszú távon. Utána meg persze egy év reflektorfény után a kukába kerül a hülyéje, kicsit nagy a különbség, mert most már a kutya sem kíváncsi rá és mindenki a következővel van elfoglalva, na és akkor jöhet minden, ami kell: vallás meg pszichológus, mert képtelen felfogni a saját döntéseinek a súlyát és a döntések következményeit.
KM: Kicsit lekanyarodtunk a számok – dalszövegek környékéről. Mennyire első kézből jövő élményeket írtok le, mennyire saját élmények ezek?
SZLZS: Inkább úgy mondanám, hogy olyan dolgok, amik körülöttünk történnek, de hatnak ránk valamennyire. Az esetek jó részében nem közvetlenül velünk történő dolgok ezek, csak valami olyan, ami a környezetünkben történik. Persze vannak közvetlen élmények is: a rendszerváltás környékén hirtelen előkerült és nagyon népszerű lett Hamvas Béla, őt olvastam eléggé sokat, ez ugye eléggé átüt a dalszövegeken. De ugyanúgy beépült egy csomó olvasmányélmény, Nietzsche, hasonlók.
KM: Mit gondolsz, mennyire elfogadott az underground színtéren az, amit csináltok? Mennyire vagytok elfogadottak? Csak azért kérdezem, mert például a Kronos Mortus-on megjelent koncertes cikket – amikor legutoljára láttam – jóval többen olvasták, mint az előtte-utána lévőket.
SZLZS: Ezt mi is így látjuk. Láthattad, hogy a koncerten voltak majdnem háromszázan, gyakorlatilag teltház volt.
KM: Ja igen, ha már a számoknál tartunk: a 2012-es őszi Marduk-koncerten is kábé ennyien voltak, a pár évvel korábbi Belphegor-koncerten meg jó, ha fél ház volt – és annak a felét is a fellépők meg a meghívottak tették ki.
SZLZS: Láttad, hogy mennyire ott volt a közönség, mi tényleg azt érezzük, hogy fontos nekik, amit csinálunk, valamit jelentünk nekik. Persze a koncertek létszáma eléggé változhat, de szerintem velünk még nem faragtak rá a szervezők, mi azért viszonylag megbízhatóan hozzuk a közönséget. Vagy egy másik példa: itt van a HammerWorld-ös szavazás, olyan bandákkal, mint a Kataklysm például, vagy a Krisiun, ugye egyik sem kezdő játékos és egyik sem ma kezdte az ipart. Namost itt lehet szavazni, hogy kit is szeretnél látni a követező Metal Fest-en, és ezen a listán voltuk mi a harmadikak (az interjú ezen része január 26-án készült), csomó nagy név előtt. Na ezt például mi sem értjük, de örülünk neki nagyon. Szerintem arról van szó, hogy már régi motorosok vagyunk, ismernek minket az emberek, és eljönnek Chtristian Epidemic-et hallgatni.