Az underground banda címkéje egyértelműen helytálló nálatok, mert a Death Metal műfajt kedvelők körében sem biztos, hogy mindenki tud a Coffinborn létezéséről. Mennyire neveznéd jól sikerültnek ezt a kialakult helyzetet? Miért jobb így?
Disguster: Koncertek híján plusz közel 10 éves kimaradás a két lemez között erősen hozzájárult, hogy ne sok mindenki ismerjen minket. Nem feltétlen szerencsés helyzet, de ez van. Remélhetőleg a következő anyagot hamarabb össze tudjuk hozni és ezzel relevánsak maradunk valamennyire a death metal fanatikusok körében.
Blasphemy: Számomra teljesen rendben van, hogy a Coffinborn ennyire underground, bár ha azt nézzük a banda milyen kiadónál van mégsem lehet ezt így kijelenteni. Inkább otthon nem ismerik a nevet annyira. Sokan írtak kommenteket vagy érdeklődő üzeneteket mikor jön a friss kiadvány, ami azt jelenti, hogy ha még nem is napi szinten, de figyeltek ránk, így életben tudtunk maradni. Aztán ott a másik oldal is, hogy egy underground banda sokkal szabadabb úgy, ha nem mondják meg neki milyen hangzású, milyen hosszú anyagot és mikorra pakoljon le az asztalra. Az Xtreem Music ebben is kivételes és támogat minket. Ha azt nézzük a bemutatkozás után még 10 évet képes volt várni az első lemezre az nem semmi.
2013-ban alakultatok és több zenekarban is érdekeltek vagytok. Hogyan jött lére a zenekar. Ki volt leginkább kezdeményező ezzel kapcsolatban? Mik voltak az akkori tervek?
Disguster: Én kezdtem el játszogatni különböző témákat a későbbi MCD-ről egy Mörbid Carnage próbán, amin csak hárman voltunk jelen és Blasphemy kezdett el rá dobolni kapásból. Annyira rápörögtünk, hogy össze is raktunk egy számot, ha jól emlékszem, aztán úgy gondoltuk, ha már ennyire természetesen jött az egész dolog, akkor miért is ne csináljunk egy ilyen bandát.
Blasphemy: Disgusterrel mindig is egy izgalmas élmény volt és a mai napig az, hogy együtt zenélhetek. Nagyon kreatív és öreg rókaként bizton állíthatom, kevés ilyen fanatikus zenész van világi szinten is. Mindig ha valami érdekes, vagy old school riff tört elő egy próbán a hangszeréből, kész voltam arra, hogy üssek valamit rá. Sajnos ez az utóbbi években már nincs így, mert külön országokban élünk mindhárman. Nem is tudom mi lenne, ha a mai napig egy városban élnénk. Valószínűleg már jóval másabb helyzetekbe kerültünk volna. Viszont így is próbáljuk a számunkra imádott stílusokat kellőképpen megvalósítani és újabb anyagokat zúdítani a fanatikusok polcaira. A Coffinborn feelingből született.
„Beneath the Cemetery” címmel már jelent meg egy EP tőletek. Így utólag milyennek találod? Meg tudtátok valósítani az elképzelt Death Metal világotokat? Nagyrészt melyik országból kaptátok a legtöbb dicséretet?
Disguster: Szerintem nagyon jól sikerült a bemutatkozó MCD és nem változtatnék meg rajta nagyon semmit sem. Arról viszont gőzöm sincs, hogy melyik országból kaptuk a legtöbb dicséretet.
Blasphemy: A bemutatkozó anyag szerintem is nagyon jó lett, nem mellékesen Mark Riddick is állat módon eltalálta mind a logó és mind a borító hangulatát. Igazából nem csináltunk semmi újat csak egy old school death metal bemutatkozást, ami sokaknak tetszett 10 éve. Emlékszem Aad Kloosterwaard a Sinister valamikori dobosa, most énekese is ránk írt, hogy szívesen vásárolna pólót a bandától, de akkoriban sajnos nem volt merch, csak a CD, így nem tudtunk neki küldeni, de most olvastam vissza, MCD-t is rendelt. Nagy tisztelet neki, na itt kezdődik az underground! A lényeg, hogy voltak elismerő és pozitív vélemények a bemutatkozásról.
Az elmúlt évekről mit mondanál? Miért lett nagy csend körülöttetek?
Disguster: Először Blasphemy költözött Németországba, pont miután rögzítettük az MCD-t. Aztán pedig körülbelül egy évre rá én is kiköltöztem Angliába. Churchburner meg otthon maradt Szegeden, szóval 3 bandatag, 3 különböző országban. A nagylemez már az MCD megjelenésére meg volt irva, de nem tudtuk hogyan összehozni, hogy rögzítsük egészen mostanáig.
Blasphemy: A dobosok élete nehéz. Ha-ha!! Minden viccet félretéve, nekem itt kint nem sok lehetőségem van próbatermet találni és ha van is elég drága. Szóval általában hazautaztam Szegedre kivárva egy hosszabb etapot és napi szinten lejártam betanulni a dalokat és hozzárakni az én szájízemnek megfelelő filleket. Tényleg kész volt már a lemez akkor, de egyszerűen sehogy nem tudtuk összehozni. Viszont remélhetőleg ez hamarosan változni fog, mert találtam egy helyet és dob is van. Szóval van remény, hogy sűrűbben rögzítsünk lemezeket.
A dalírási folyamatban ki milyen szerepet tölt be? Mit szabad tudni erről, hogyan adódik össze és készül el a végleges Coffinborn dal?
Disguster: Az MCD-nél csak levittem a riffeket és a próbán együtt összeraktuk a számokat, de most próbák híján teljesen összeraktam a dalokat otthon egy gépdob segítségével és átküldtem Blasphemy-nek dobbal és anélkül is. Ő pedig alakítgatott rajtuk. Nyilván a próbán való számírás az hangulatosabb, de sajnos erre most nincs lehetőségünk.
Az első teljes album hamarosan megjelenik „Cadaveric Retribution” címmel. Nyolc dalt tartalmaz, a stílus természetesen nem változott és a kiadó is maradt a régi. Ezen kívül kérlek osszál meg minél több információt erről a jelentős kiadványról!
Disguster: Ezt a lemezt is hasonlóképpen oldottuk meg, mint a Rothadás nagylemezt. Miután összeraktuk a számokat a korábban említett módszerrel, Szenti Árpi barátunk által, Blasphemy feljátszotta a dobokat és felénekelte az ő éneksávjait az én előre feljátszott mankó gitársávjaimra, majd utána rögzítettem itthon a gitárokat és az én vokál részeimet. Legvégül Árpi stúdiójában Churchburner feltolta a basszust. A borító ezúttal egy festmény, amit az MCD borítója ihletett és a Khaos Diktator Design keze munkája. A számokban ami újabb, az a minimális Bolt Thrower hatás.
A kiadótok LP és CD mellett kazettán is megjelenteti az albumot. Melyik formátumot kedvelitek legjobban? Van eltérés közöttük, esetleg valami extra az LP-n? Magyarországon hol lehet legkönnyebben hozzájutni a kiadványhoz?
Disguster: Nem lesz semmi különbség köztük. Mindegyiken ugyanaz a 8 szám lesz hallható és tőlünk lesz majd legegyszerűbb beszerezni a Bandcamp-en keresztül. Számomra az LP a kedvenc.
Blasphemy: A mai napig nagy bakelit és kazettagyűjtő vagyok. A CD formátum engem nem tud már foglalkoztatni annyira. Igazából azok az anyagok vannak meg CD-n amit lehetetlen beszerezni bakeliten vagy meg sem jelent, illetve a saját bandáink anyagai. Örülök, hogy megint aranykorát éli a lemez, bár tény, hogy a digitális világ egyre jobban kinyírja a fizikai formátumokat és értem is a lényegét. Amit talán nem említett Disguster az a lemezformátumnál lesz és ez leginkább gyűjtőknek fontos. Lesz a klasszikus fekete és egy splatteres verzió is, de tényleg csak ennyi.
Elképzelhető, hogy lesznek koncertek az idei évben? Milyen tervek vannak ezzel kapcsolatban?
Disguster: Semmi terv egyelőre. Jó lenne koncertezni, de sajnos elég nehézkes lenne összehozni, mivel próbálni nem nagyon tudunk.
Legtöbb ember az old school kapcsán azt mondja, hogy az a hiteles és eredeti. Ezzel együtt az is társul mellé, hogy túl sok újat nem lehet felmutatni ebben a stílusban. Mi a lényeg az old school kapcsán, hogyan lehet a saját névjeggyé alakítani a dalokat?
Disguster: Én itt csak a tipikus sablon szöveggel tudok előjönni, mégpedig, hogy csak azt csináljuk, ami jól esik. Tisztában vagyok azzal, hogy a zenénkben nincsen semmi újítás, csak a zsigeri, ösztönös death metal-t akarjuk tolni.
Blasphemy: Mi az old school és mi a new school? Ugye? 2023-at írunk és még mindig ott tartunk, hogy egy adott stílust szétcincálunk olyannyira amennyire csak lehet. Az hogy kinek melyik tetszik jobban szerintem ez ízlés kérdése. Ha a hallgatók, fanatikusok oldaláról közelítjük meg, ők elég vegyesen gondolkoznak. Olvastam viszont már olyat is, aki old schoolnak tartotta a bandáját, de semmi köze nem volt a régi nagyok ösvényéhez. Számomra az old school death metal olyan bandákkal kezdődött, mint a Morbid Angel, Death, Benediction, Deicide, Entombed, Asphyx, Sinister, Bolt Thrower, Morgoth, Obituary, Necrophobic, Grotesque, Incubus, Massacra,Sadistic Intent stb. és a szentségtelen Possessed. Ezek a bandák a stílus alappillérei és ma hiába keresünk ilyen neveket, nem jönnek ilyen automatikusan. Itt nem csak a zenekarok neveit, hanem a banda tagokat is ismerték az emberek és ma lehet, hogy van egy Blood Incantation vagy egy Krypts, de ki tudja kapásból felsorolni a lemezeiket vagy a banda tagok neveit. A dalcímekről és a szövegekről nem is beszélve… Lehet azt mondani, hogy a nagy dömping az oka, de régen is volt nagy dömping. A különbség az volt, hogy ezek a bandák zsigeri death metalt játszottak, vagy játszanak. Megalkották a saját hangzásukat. Engem személy szerint ez vonz az old school vonalhoz. A technikás death metal régen sem vonzott, bár kivételek akadtak mint az Atrocity egyetlen számomra jó lemeze a „Hallucinations” vagy a zseniális Atheist „Piece of Time” albuma, de ott volt a finn Mordicus is a sátáni töltettel. Aztán a következő dolog, akar-e valaki nagyon extrát csinálni egy lemezanyagon, vagy csak megmozgatni a fanatikusokban a death metal iránti vágyat. Mert például ott volt a svéd Pan-Thy-Monium a Swanö testvérekkel. Azt hiszem náluk morbidabb death metalt senki nem csinált. Kinek mire van késztetése. Én személy szerint Disgusterrel azért szeretek együtt zenélni, mert benne minden olyan ösztönös és elkötelezett a stílus felé és nem csak azért mert most ez a divat. A végére csak annyit, hogy szerintem a saját névjegyet leginkább a saját hangzással és olyan csak a zenekarra jellemző fillekkel lehet létrehozni, amit nem tud más. Bárki feldolgozhatja, előadhatja, de senki nem tudja úgy soha megvalósítani és szerintem ez a lényeg.
Szívesen fogadtok leveleket vagy üzeneteket rajongóktól, ha megkeresnek pl. Messengeren vagy e-mailben? Mennyire jó ez a „modern” gyors kontakt teremtés egy old school arcnak 🙂 ?
Disguster: A mi szintünkön ez egyáltalán nem gond és fasza különböző fanatikusokkal kontaktolni, bár van egy – két furcsa fazon. Nagyobb bandáknál ez már persze kivitelezhetetlen.
Blasphemy: Amit észrevettem a több mint 30 év alatt az a közvetlenség a bandák részéről. Ez eléggé szembeötlő és valószínűleg azért alakult ki, mert voltak olyanok, akiknek ha nem írt vissza egy banda, komoly fikázásba kezdtek ellenük, pedig nem is biztos, hogy tehettek róla. Régen ugye ott voltak a fizikális formátumú levelek, volt ideje a bandának reagálni, ma már ha ezt nem teszed meg azonnal egy gyökér vagy, vagy nagyképű. Sajnos pár arcnak nekem is el kellett magyarázni, hogy mi nem a zenélésből élünk, nem biztos hogy van időnk minden nap a gépet bámulni ki írt és mit. Ezt azt hiszem a fanatikusoknak is meg kellene érteniük. Viszont szerencsére leginkább csak pozitív hangvételű üzeneteket kapunk és váltunk.
Mely bandák zenéit hallgatod szívesen? Változott -e az elmúlt 10 évben a zenei érdekeltséget zenehallgatás terén?
Disguster: Nekem nem nagyon változott. Továbbra is leginkább death metal-t hallgatok, de amúgy tényleg majdnem mindent meghallgatok. Eléggé hangulat függő.
Blasphemy: Az elmúlt 10 év sajnos gyorsan elröpült. A régi nagyok nem nagyon jöttek ki jó anyagokkal. Az Obituary hősiesen küzd, ahogy a Deicide is, de nekem mégis a Possessed volt az, aki vissza tudott térni, holott csak Jeff eredeti tag már a zenekarban. A Morgoth-nak is volt egy kísérlete, de Marc már nem élte és bár tudták pótolni egy jó énekessel Karsten személyében, de a karizma nagyon hiányzott, fel is oszlottak 2020-ban. És ki is lyukadok megint a death metal egyik lényegéhez. Egy jó frontember is rohadt fontos. Nézd meg az „Isolated” dalt a Morgothtól vagy Jeffet a Possessed-ből (a mai napig emlegetik a budapesti koncertjüket), David-et a Morbid Angelből, Glent a Deicide-ból és persze most jöhet a sok osztós duma, hogy ma ezeknek az arcoknak nagy része már kinevetteti magát vagy árnyéka önmagának, de senki sem marad fiatal. Viszont amit letettek az asztalra azt nem veheti el tőlük senki. Visszatérve a zenéhez, személy szerint nagyon sokféle stílust hallgatok. Számomra a hitelesség, eredetiség, a feeling a legvonzóbb. Death metal szinten sok jó új banda alakul, de sok tiszavirág életű és nekem ez a fő problémám. Remélem ez a tendencia nem marad meg. Jöjjenek azok a lemezek, jöjjenek, jöjjenek csak! Ha-ha!
Jelenleg milyen lehetőségeitek vannak a tovább lépésre? Mennyire foglalkoztat a népszerűség?
Disguster: Engem semennyire sem foglalkoztat a népszerűség. Nem vágyálmom a turnézás, vagy hogy egy nagy mainstream kiadóhoz kerüljünk. Zenélni viszont továbbra is szeretek és a számírás a kedvenc részem a zenélésből. Szóval nekem ez így teljesen megfelel, ami jelenleg van. Nyilván ha tudnánk élőben próbálni, illetve egy-két koncertet tolni az fasza lenne, de ennél többre már nem igazán vágyom.
Blasphemy: A népszerűség engem sem foglalkoztat, sosem foglalkoztatott. Az undergroundban mi ezt úgy mondjuk, hogy van egy drága hobbink, amit szeretünk csinálni. Amiben mindenképp egyetértek Disgusterrel, hogy jó lenne fellépéseket vállalni, de nagyon nehéz a helyzet jelenleg ahhoz, hogy ezt kivitelezni tudjuk. Viszont még minden megtörténhet és reméljük lesz rá alkalom!
Megkérnélek, hogy üdvözöld az old school death metal rajongókat! Köszönöm a válaszokat!
Disguster: Mi köszönjük a felkérést! Támogassátok az underground-ot!
Blasphemy: Kösz a támogatást! Left Hand Path!