Cradle of Filth Interjú

Print Friendly, PDF & Email

2017. nov 15, 13:58 :

(scroll down for English Version)

A Cradle of Filth manchesteri fellépése előtt a zenekar egyik gitárosát, Richard Shaw-t kérdezgettük.

Most éppen egy angliai és írországi turné közepén vagytok. Mennyire vagytok fáradtak?

Ezen a turnén szerencsére busszal utazunk és hotelekben tudunk megszállni. Úgy általában az angliai turnék nem túl fárasztóak, egy csomót tudunk pihenni. Tegnap például szabadnapunk is volt, úgyhogy én most meglehetősen ébernek és frissnek érzem magam. Még a turné közepénél tartunk, úgyhogy ez nagyon jó.

Hát ezt nagyon jó hallani. A második kérdés az új albummal kapcsolatos, amelyik egy pár hónappal ezelőtt jelent meg. Nagyon érdekelne, hogy milyen visszajelzéseket kaptatok.

A visszajelzések fantasztikusak voltak ezzel az albummal kapcsolatban. Én a Hammers of Witches album előtt csatlakoztam a zenekarhoz, tehát az eggyel ezelőtti album előtt, és igazából nem is nagyon tudtam, hogy mit várjak. Ez itt egy fajta újabb irányzat a két gitárossal, és azt kell hogy mondjam, hogy a rajongók és a kritikusok is nagyon szeretik, amit csinálunk. Ez volt az előző albumnál is, és azt hiszem, hogy ehhez képest sikerült előrelépni. Mindannyiunknak megvan a maga személyes kedvence. Nagyon jók voltak a kritikák, amiket kaptunk, úgyhogy nagyon boldogok vagyunk most. A turné is nagyon szerencsésen alakul, minden a lehető legjobban megy, a rajongók nagyon szeretik az új anyagot, és folyamatosan egyre többet és többet kérnek hogy játsszunk, úgyhogy minden a lehető legjobban alakul.

Ez is egy nagyon jó hír. A következő kérdésem a te munkáddal és a te szerepeddel kapcsolatos. Bizonyára kevesen tudják, de te főállású gitártanár vagy, és 2014-ben csatlakoztál a zenekarhoz. Hogy történt mindez, Dani egyszerűen felhívott?

Igen, én gitártanár vagyok, és élőben szoktam zenekarokat kisegíteni. De ezen túl még egy csomó dolgot csinálok, tanítok a birminghami egyetemen, ott különböző kurzusaim vannak. Ezen túl magántanítványokat vállalok, színházban játszom, játszom egy csomó akusztikus zenekarban, és igazából ha bárki azt szeretné, hogy gitározzak neki, akkor én azt el fogom vállalni. Úgyhogy igen, annak idején kaptam egy hívást, hogy csatlakozzak a Cradle of Filth-hez alapvetően azért, hogy be tudják fejezni a Manticore turnéjukat. Ez egy négy hetes európai turné volt, és amikor megérkeztem, akkor már csak a turné végén segítettem nekik, és a legutolsó napon kaptam azt a kérdést, hogy szeretnék-e a zenekarhoz csatlakozni, és szeretnék-e segíteni zenét írni. Ez egy hihetetlenül jó érzés volt, és igazából egy nagyon fontos álmom vált valóra: turnéra lehetett menni, albumot lehetett kiadni, lehetett a világban fel-alá turnézni. Ez egy fantasztikus érzés, és nagyon remélem, hogy még sokáig folytatódik.

Miképp az előbb felsoroltad, nagyon-nagyon sok dolgot csinálsz. Hogyan tudja a családod elfogadni mindezt?

Meglehetősen elfoglalt vagyok. Pontosabban szólva nagyon elfoglalt, de szerencsés is, mert nagyon közel lakom a családomhoz, és így olyan gyakran tudom őket meglátogatni, amilyen gyakran csak lehet. Egy gitártanár és egy zenész meglehetősen antiszociális életet él, de én azért mindig megpróbálom megkeresni azt a lehetőséget, hogy akár hétvégén találkozzam a családommal. Amikor van egy kis szabadidőm, akkor elmegyek hozzájuk látogatóba. Ők megértik és elfogadják mindazt, amit csinálok, és nagyon-nagyon támogatnak.

Mi fogott meg a gitárzenében, a gitározásban?

Nagyon jó kérdés. Van valami a gitárban, a gitár hangjában, ami vonz. Még a nagyszüleim is mesélték, hogy amikor csecsemő voltam, amikor kisgyerek voltam, akkoriban teljesen izgalomba jöttem és fel-alá ugráltam, amikor valaki szólózott az ő régi Buddy Holly vagy pedig Elvis felvételeiken. És folyamatosan azt kérdezgettem, hogy mi ez, mi ez, mi ez? Valahogy mindig azt éreztem, hogy a gitárzene az, ami vezérel. Aztán amikor egy kicsivel idősebb lettem és elkezdtem beleásni magam például a Queen-be vagy a Thin Lizzy-be, na akkor kezdtem el keményebb dolgokat is hallgatni, mint például Metallica. Amikor életemben először Metallica-t láttam az MTV-n, hát az valami fantasztikus volt! Ez volt életemben a legelső alkalom, hogy valakit gitározni láttam – nagyon sokszor hallottam gitárzenét, de ez volt az első, hogy láttam valakit gitáron játszani, és az nagyon fantasztikusan nézett ki. Innentől folyamatosan is nyüstöltem a szüleimet, hogy végre én is vehessek magamnak egy gitárt, és végülis tizenegy éves koromban kezdtem el gitáron játszani. Azt hiszem, hogy azóta teljesen függő vagyok, pontosan ugyanannyira imádom, mint a legelején, amikor elkezdtem játszani.

Te számtalan különböző zenei műfajt hallgatsz a Beatles-től a Metallica-ig, és azt hiszem, talán a Cradle of Filth az egyik szélsőség az általad hallgatott zenei spektrumon. Hogyan ér ez a sok-sok féle zene össze?

Ezek a stílusok mind nagyon eltérőek, de engem mindig lenyűgöznek a különböző zenei műfajok, és nagyon könnyen elkezdek unatkozni, ha csak ugyanazt az egyfajta dolgot játszom. Imádok a Cradle of Filth-tel játszani, de most, amikor velük vagyunk úton, akkor például útközben az iPad-ról teljesen másfajta zenét hallgatok. Amikor a Cradle of Filth-tel vagyok, nem hallgatok túl sok metálzenét, hiszen itt vannak ezek a nagyon-nagyon hosszú heavy metal koncertek. Amikor viszont otthon vagyok, és a különböző színházi előadásokra gyakorolok vagy készülök, akkor bizony metálzenét hallgatok. Nagyon jól összejönnek ezek a műfajok, és ha sok különböző stílusú zenével foglalkozol, akkor egy idő után elkezded látni, hogy ezek hogyan függnek össze, hogyan kapcsolódnak, és istenigazából a dolognak a lényege az az, hogy tizenkét hangjegyünk van. Csomószor ki lehet hallani például a Beatles zenéjét egy filmzenéből, vagy pedig lehet hallani a Chic nevű zenekart a Megadeth zenéjében – még akkor is, ha ez így nagyon furcsán hangzik. Na ehhez hasonló technikákat használok én is. És azt hiszem, hogy ezek a különböző zenei stílusok nagyon sokat segítenek abban, hogy kicsit szélesebb legyen a látókörünk, és igazából segítenek abban is, hogy megértsük, hogy hogyan passzol össze a beat, a metál és az összes ehhez hasonló műfaj.

Te PRS gitárokat használsz – miért?

Mert ezek fantasztikus gitárok! Én igazából akkor hallottam ezekről a gitárokról először, amikor a Les Paul-okkal ismerkedtem. Imádom a Stratocaster-eket és imádom a Les Paul-okat. Amikor tizenhat éves voltam, akkor nagy rajongója voltam a Disturbed nevű zenekarnak, és akkortájt ők PRS gitárokat használtak. Ezentúl egyébként egy csomó, általam nagyon tisztelt gitáros is PRS-re váltott akkortájt. Nekem végre összejött a pénzem, hogy vegyek egy igazi Les Paul-t, és nem szerettem rajta játszani. Kipróbáltam jó pár Les Paul-t, és azt kellett hogy mondjam magamban, hogy én ezeken nem tudok rendesen játszani, és igazából akinek elmeséltem ezt, az sokkot kapott. Kérdezték is, hogy van ez a PRS nevű márka, hallottál már róla? És akkor én azt mondtam, hogy hát igen, egy pár általam hallgatott zenekar használja is. Aztán később kipróbáltam egy pár PRS-t, és beleszerettem, és azóta, tizenhat éves korom óta ezeket a hangszereket használom – ez igazából az életem fele. Azt gondolom egyébként, hogy a zenei stílusom szépen hozzáidomult a PRS gitárokhoz, de még mindig nagyon-nagyon imádom őket, fantasztikus zenét lehet velük játszani, és ha ez nem így gondolnám, nem használnám őket. Nagyon sok egyéb gitárgyártó ajánlotta már, hogy használjam a termékeiket – én nagyon szeretem és nagyon tisztelem őket, de soha nem éreztem, hogy bármelyik másik gitár annyira fantasztikus lenne mint a PRS.

Számodra a szólók a legfontosabbak, vagy a brutális riffek? Mi számodra a gitárzene központi eleme?

Igazából mindenből egy kicsit. Alapvetően ez a zene stílusától függ, de a Cradle zenéjében minden a légkörről, a hangulatról szól. Nagyon szeretem a ritmusgitárt, imádok szólózni, és azt hiszem, hogy ez azért alapvető egy ilyen zenei stílusban. Imádom, amikor a legjobb szólógitárosok a maguk saját személyiségét is bele tudják vinni egy adott felvételbe – na pontosan ez az, amiért annyira szeretem a jazzt. Azt gondolom – és ez különösen igaz a metálzenére –, hogy lehetsz te a világ legjobb szólógitárosa, de ha maga a zene, a riffek és a ritmusok nincsenek a helyükön, nincsenek megfelelően összerakva, akkor igazából semmi értelme még egy szólót is odarakni. Nagyon hasonló a Cradle: mi soha nem írunk meg egy szólót, ha csak ez nem illik oda, és igazából általában Dani az, aki javasolja, hogy tegyünk ide vagy oda egy-egy szólót. Amikor az albumok demo-felvételein dolgozom, akkor nagyon ritkán vannak szólók a dalaimban, és Dani az, aki mindig javasolja, hogy tegyünk ide vagy oda egy-egy szólót. Tehát én igazából a hangulatot, a légkört, a vibrációt és a riffeket szeretem jobban mint a szólózást. Ha egy szóló hozzá tud adni valamit a dalhoz, akkor annak ott kell lennie, de igazából teljesen értelmetlen egy szólót oda tenni valahova csak azért, hogy ott legyen.

Hogyan készülnek a dalok? Ki az, aki összerakja a dalokat és az albumokat?

Ez teljesen egyenlően oszlik el köztünk. Azt kell hogy mondjam, hogy általában akkor kezdünk el egy új albumon dolgozni, amikor tudjuk, hogy befejeződik egy turné, és már lehet előre látni, hogy egy albumon van a látóhatáron. Általában mi – azaz én, Daniel, a basszusgitáros, Ashok, a másik gitáros, és Martin, a dobos – szóval mi írunk gyakorlatilag mindent együtt. Általában az van, hogy megírok egy dalt vagy egy gitárrészt, aztán az én részemet elküldöm Martinnak, aki programozott dobot tesz alá. Mivel ő szintetizátoron is játszik, így ő tudja összerakni a gitáros részeket és a billentyűt, aztán mindezt odaadjuk Daniel-nek, hogy oké, na most te jössz, mit gondolsz erről, mit gondolsz, mit kellene változtassunk? Tehát igazából mindent gyakorlatilag együtt szervezünk meg. Igazából a többiek is nagyjából hasonlóan dolgoznak a saját dalaikon, és amikor úgy érzik, hogy már zeneileg nagyjából sikerült összerakni mindent, akkor összeülünk, meghallgatjuk egy zenekarként, és amikor azt gondoljuk, hogy előállt a végső formátum, akkor mindent odaadunk Dani-nek. Ezekután Dani elrejtőzik valahol valami barlangban és nemsokára előkerül a végső szövegekkel és dallamokkal. Azt kell hogy mondjam, hogy meglehetősen hatékonyan és gyorsan működik mindez – tehát az, hogy egy dal ötletszinten meglegyen, meglehetősen gyorsan megy, de az egésznek az összeszervezése meglehetősen időigényes, mert egy csomó időt eltöltünk azzal, hogy gyakorlatilag hangjegyenként végiggondolunk mindent, hogy a zene a lehető legjobb legyen. Ugyanaz, mint amikor élőben játszunk: mindennap átbeszéljük, hogy hogyan lehetne ezt jobban csinálni, azt jobban csinálni, adjunk-e hozzá egy új dalt, meg ehhez hasonlók. Tehát tényleg rajta tartjuk a szemünket az egészen, merthogy azt szeretnénk, hogy annyira jól szóljon, amennyire csak lehet.

Ami a gitározást illeti, be kell hogy melegíts fellépés előtt?

Az esetek egy részében ez gyakorlatilag lehetetlen, mert annyira hektikus a napi program, egészen egyszerűen az utazás miatt, az interjúk miatt, vagy akár most a fürdés miatt. Amikor turnén vagyok, egyszerűen nem tudok annyit zenélni mint amennyit szeretnék. Aztán persze vannak olyan napok, amikor szabadok vagyunk, na akkor aztán nekiugrok zenélni, írok valami jó kis részt, vagy csak gyakorolok. Általában valami olyan zenét játszom ilyenkor, ami nem metál, csak azért, hogy átmozgassam az ujjaimat És próbálok ilyenkor annyit gyakorolni amennyit csak tudok, amennyit csak lehet. Én igazából egy olyan faszi vagyok, aki otthon úgy néz tévét, hogy közben ott van a gitárja a kezében, és skálázik vagy gyakorol csak azért. hogy az ujjait mozgassa.

Mik a személyes terveid, mik a tervek a Cradle of Filth-tel?

Hát igazából 2018 májusáig többé-kevésbé turnén leszünk, amit Ausztráliában fogunk befejezni. Aztán jönnek a nyári fesztiválok, és utána el kell kezdenünk dolgozni az új albumon. Ez igazából egy hosszú folyamat, mármint az, hogy az ötletekből egy kész album álljon elő, úgyhogy szerintem olyan május végén, június közepén el kellene kezdenünk ezen dolgozni. Szerintem már a nyári fesztiválok során el fogunk kezdeni írogatni valamit.

Most 32 éves vagy, és én igazából arra vagyok kíváncsi, hogy milyennek látod saját magadat kétszer ilyen idős korban, 2049-ben?

Édes istenem, hát nagyon remélem, hogy a lakáshitelem vissza lesz fizetve! Valahogy vissza kell hogy fizetve legyen! Nem tudom – egészen biztosan zenélni fogok, és a zene körül fog forogni minden, mert teljesen őszintén szólva képtelen vagyok bármi mással foglalkozni. Igazából a zene a munkám, a hobbim, a zene minden vágyam, és én továbbra is ugyanannyira elkötelezett vagyok mellette mint voltam, és egyre inkább inspirál ez a csodálatos élet, amikor zenélni lehet. És nagyon remélem, hogy ez sokáig folytatódik. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy ekkortájt milyen zenét fogok írni – mondtam is korábban, hogy unalmas mindig ugyanazt és ugyanazt a dolgot játszani, tehát szerintem én valami másfajta zenét fogok írni. Ki tudja, hogy a Cradle of Filth egyáltalán még létezni fog-e ekkor, senki sem látott még ilyen idős extrém metál zenekart. Igazából nem tudom – csak élek a felkínálkozó lehetőségekkel, és gitározni szeretnék, ez tesz engem boldoggá. Remélem, hogy ekkor még fizikailag is és szellemileg is képes leszek játszani – hát igazából így látom a jövőmet.

Vannak olyan zenei terveid, amiket még nem tudtál megvalósítani?

Ez aztán egy húzós kérdés. Természetesen van egy csomó olyan zenekar, amelyikben nagyon szeretnék gitározni, de hát ez soha nem fog megtörténni – nem fogok a Metallica-ban vagy a Queen-ben gitározni soha. Ha megadatna egyszer az a lehetőség, hogy együtt jammelhessek ezekkel a srácokkal, hát azzal az álmaim válnának valóra! Igazából szeretek a saját komfortzónámon kívül lenni – nem tudom, igazából mindig szerettem volna egy rockabilly zenekarban játszani, vagy egy jazz trióban, vagy valami ehhez hasonlóban. Valami olyasmit csinálni, ami a szöges ellentéte annak, amivel most foglalkozom. Mindig szerettem volna egy metálzenekarban játszani, hát ez most teljesül is, mert a Cradle of Filth egy meglehetősen extrém metál zenekar, de úgy gondolom, hogy az összes metálzenés dolgot meg tudom valósítani itt a Cradle-ben, tehát igazából értelmetlennek látom, hogy egy másik metál zenekar csináljak csak azért, hogy ugyanezt a dolgot játsszam. Igazából annyi mindent szeretnék kipróbálni, amennyit csak lehet – mindig is szerettem volna West End-en eljátszani, a West End színházaibam játszani. Játszom én mindenféle zenés színházban, de hát ezek nem a West End vagy Broadway. Igazából ez is az egyik álmom – van egy csomó barátom, akik már csináltak ilyet, és tudom, hogy ha lehetőségem lenne ezeken a helyeken játszani, akkor imádnám! De igazából annyi mindent szeretnék kipróbálni, annyi területen, amennyin csak lehet, hogy ha majd a halálos ágyamon fekszem, akkor ne legyen az, hogy ezt is megtehettem volna, azt is megtehettem volna, tehát igazából ki szeretnék próbálni mindent, amit csak lehet.

Itt Manchester-ben májusban történt egy robbantás, nem túl messze attól a helytől, ahol most vagyunk. Mit gondolsz, mi történt ott?

Még csak különösebben nem is kell mondani, hogy ez egy iszonyatos tragédia. Mint gitártanár, egy csomó olyan kicsit tanítok, akik szeretik Ariana Grande zenéjét, és akik vélhetően el is mentek erre a koncertre. Igazából mindig csak azon gondolkoztam, hogy mi járhat annak az agyában, aki ilyet tesz egy gyerekekkel teli koncerthelyiségben. Egy csomó gyereknek ez volt élete első koncertje – elmész egy ilyen fesztiválra vagy koncertre, ahol úgy gondolod, hogy biztonságban vagy, ahol együtt vagy azzal a nagy családdal, akik nagyon szociálisak és nagyon figyelnek egymásra. És igazából az is nagyon szörnyű, hogy sokaknak ez az első tapasztalata egy koncerttel – ők szerintem soha többet nem fognak koncertre menni. Teljesen függetlenül attól, hogy ki játszik, azért mész oda, hogy jól érezd magad, hogy biztonságban érezd magad, és számomra igazából ez a legidegesítőbb, hogy senki nincs biztonságban, és sehol nem vagy biztonságban. Ha egy ilyen helyen, ahol ennyire erős a biztonsági személyzet, mégiscsak megtörténhetett ez a tragédia, már csak egyetlen egy dolgot tudunk tenni: folytatni az életünket, élni tovább úgy, ahogy azelőtt, és csak menni tovább. Ez az egyetlen, amit tehetünk, mert különben még a lakásból sem lépnénk ki. Nem szabad megállni, mennünk kell, mindennek csak a pozitív oldalát nézni, megtalálni a pozitív dolgokat az életben, szeretni egymást, tisztelni egymást, és elfogadni, ha valaki valamiben más. Tudom, hogy ez talán úgy hangzik, mintha egy igazi hippi mondta volna, de igazából képtelen vagyok felfogni, hogy hogy tehetnek ilyesmit emberek. El nem tudom képzelni, hogy egy vallás vagy hit vagy bármi hogyan vehet rá valakit, hogy ilyesmit tegyen, és ezt elfogadhatónak tartsa – nincs ötletem. Ez meglehetősen nyomaszt és attól félek, hogy soha nem fogjuk megkapni a választ ezekre a kérdésekre.

Köszönöm az interjút!


Richard Shaw, guitarist of Cradle of Filth, has been interviewed right before their gig in Manchester.

You are in the middle of a UK tour – how tired you guys are?

On this tour, we’ve actually got a bus and hotel, so UK tours are not too bad. We do get to rest, we had a day off yesterday and a lot of rest so yeah, I feel quite awake for this point of the tour and that’s good.

Ok, that’s good to hear. The second question is about your new album because you released this one couple of months ago and I’m really interested in the feedbacks.

The feedback has been fantastic for this album. I came into the band to Hammer of the Witches, the album before, and I was not really sure what to expect. It was kind of a slightly newer direction with two new guitarists in the band, and it went really well with the fans and the critics, and we just went with that, and pushed it even further, and the fans seem to really like it. All we got our own personal favourites, it’s going down well with the critics, so we really pleased. We are really happy how the album turned out, the fans like it as well, they want to hear more and more stuff on this tours, so all good!

That’s good to hear, and the next question is about your job and your role, because according to your job, you are a professional guitar teacher, and you joined the band in 2014. Dani simply phoned you up?

Yeah, I am a guitar teacher and session musician, I still do a lot of stuff, I’m lecturing at ACM in Birmingham with different courses. I’m private guitar teacher, I play guitar for musical theatre production, and I’m playing for a lot of acoustic bands and cover bands, and anybody who wants me to play guitar for them, I will. So I got a call to join Cradle of Filth to basically finish off their tour for ‘The Manticore and Other Horrors‘ album, when they were for four weeks in Europe. And I just came in to finish off the tour, and at the end of the tour, they ask me if I want to join and be a member and write over upcoming music. It was a good feeling, all of your dreams come true, you’re going off on a tour, you releasing albums, you touring the world, it’s fantastic, so long may it continue.

You said many-many things but you are doing in your time. How your family can appreciate all of those things?

I’m a very busy man. Very busy but I’m lucky that I live really close to my family, and so I see them as much as I can. Being a guitar teacher and a musician is very unsociable, but I always make time on weekends or whenever possible to see my family. If I have free time, I’m trying to see them as much as I can and they understand, and they’re all very supportive.

How did you get interested in playing guitar?

Good question. There is something about the guitar I gravitate towards. Even my grandparents would tell me when I was a baby, every time music like a guitar being played on the radio or on our stereo system, old Buddy Holly records or Elvis records, I almost hurl up when the guitar solo happened, and I just kept asking, what’s that, what’s that, what’s that? So I’ve always like been drawn to guitar based music. When I got a little older, I got really into both like Queen and Thin Lizzy, and I started again into heavier stuffs like Metallica. When I saw some Metallica on MTV that was like wow…that looks cool. That was first time I saw somebody playing guitar. I heard a lot of guitar, but first time to saw someone, and it was looking really cool, and then I was bugging my mum and dad for a guitar for years after that, and I finally got one, so I started playing guitar when I was eleven and I’ve been addicted to it ever since, I love it, I still love it as much as I first started.

You listen many different genres like from Beatles to Metallica, and I think Cradle of Filth is one of the end members. How they are coming together to you?

It is completely different, but I’m just excited by different styles of music, and I get bored very easily if I’m playing the same thing. I’m on the road with Cradle of Filth and I love so much playing in this band, and what I’m listening to on my iPod is completely different. I don’t really tend to listen too much metal when I’m on tour with Cradle of Filth, where there are these long shows with heavy metal music. When I’m back home playing guitar for musical theatre productions, I’m listening to heavy metal. It all comes together I think. If you’re into lots of different styles of music, you can see how they’re all connected, and at the end of the day we’re got only the same twelve notes. Sometimes you can hear little bits like the Beatles in say…in a films score, you can hear little bits of Chic in Megadeth tune, and weird it does sound. There are similar techniques I use from guitar playing point of view. I think all the different music styles can help you to look around the more are going to different styles from beat to my metal playing, so all connected I think.

You are using PRS guitars – why?

Because they’re fantastic guitars! I first became aware of PRS guitar because I was into the Les Paul style stuff. I love the stratocasters and I love Les Pauls. But when I was about sixteen I was a really great fan of Disturbed, and at that time, they were using PRS, and also a lot of my guitar heroes at that time we’re switching to PRS and I said right, finally I got enough money to buy a Les Paul, and finally, I didn’t like it. I tried a few Les Pauls, and I said I cannot go on with this, and the guys were shocked upon. ‘Here is the PRS, have your hard ever?’ And I said yeah, few of my favourite bands started to use them, and I tried a couple of PRS’s and I fell in love with them. And I’ve been using them ever since, so since I was sixteen, which is half my life now. I think my style has adapted to PRS guitars, I still love them and I make fantastic products and now I honestly wouldn’t use them if I didn’t think so. I’ve been offered by a lot of guitar companies to use their products and all respect to them, I do like them, but they never feel as nice as my PRS’s.

For you the solos are the most important, or the brutal riffs, or what is your focus, what do you like in your guitar music?

Oh a little bit of everything. Obviously it depends what kind of music it is, but in Cradle’s music it’s all about the atmosphere to me. I’m a big fan of rhythm guitar, I love soloing, and I think that’s obvious in the style of music I like. I like when the champion soloist gets by chance to put their personality on record, especially that’s why I love jazz so much. I just think especially in metal music, you can be the best soloist of the world, but if the song and the riffs and the rhythms are not there, there’s no point to put a solo on it. It’s like with Cradle, we never put a solo on it unless we think it’s needed, and usually it’s Dani’s suggestions to put solo in. When I do the demos for the albums, there are very rarely guitar solos on my songs, it’s Dani who goes on let’s put a guitar solo. So I’m more about the atmosphere, the vibration, and the riffs than the soloing. If the solo can add to the song that’s the whole point, I can’t see the point when the solo just for sake of putting a solo on it.

Who is responsible for the music, how you are putting songs and albums together?

It’s very equal I would say. Usually we start to write an album when we finish a tour, and we know we’ll be doing an album. And there being me, Daniel the bass player, Ashok the other guitar player, and Martin our drummer, we kind of write everything by ourselves. We write whole songs, so I write a kind of guitar parts and then send my guitar parts to Martin who will put some programmed drums down, and he is also a keyboard player, so he comes up with the guitar parts and the orchestration, and then Daniel gets given, right, what do you think, and what do you think, what should we change, so we kind of arrange everything together. And with the other guys, they kind of work on their own songs and then when they feel it’s musically how they want it, then we all get to listen to it, arrange as band together then, and once we’re happy with the music, we give everything to Dani, And Dani then hides in his caves somewhere and just come up with the lyrics and melodies. It tends to work really well and relatively quickly, like to get a song idea together it’s relatively quick, but the arranging side and things, we spend a long time looking at every little note to make sure everything is right. The same when we play live, we are going over things every day trying ‘right, how to make this tighter, how to make this better, should we include a new song’, going over parts, so we’re very much into it, into the details of the music to try to make it sound as good as possible.

Regarding guitar playing, do you need to practice or warm up before the gigs?

Sometimes it’s not possible just because it’s so hectic. Just because the travel and interviews and things, sometimes when I’m on a tour, I don’t play as much guitar as I like, but then some days, there is loads of free time and I grab the guitar and start writing riffs or I just practice. Play things what’s not very metal just to keep my fingers getting, so I try to practice as much as I can, as much as possible. I’m one of the guys when I’m at home I’ll be watching films with a guitar in my hand going over exercises and just making sure my fingers work.

What about the way forward personally for you and what about the plans with Cradle of Filth?

Well we’re going to be on tour until May 2018 when we finish in Australia and then we’ll be doing a few festival shows and after that we start writing the next album. It’s a long process from starting to write album to when it’s finally released, so we’ll probably start…probably towards end of May – early June, and probably start writing while we are playing few festivals in summer.

Now you are 32 years old and my question is then how can you see yourself in 2049 when you will be double age?

Oh my! Well, hopefully my mortgage will be paid! It should be! I don’t know! I would still like to think I’m in music, because, you know, honestly, I struggled to do anything else, music is my thing, it’s my passion, it’s my hobby, it’s my job. And I’m still a passionate about it, and could be more passionate about it because of this wonderful life I get, playing guitar for people, so I hope it continues. But don’t know what kind of music I’ll be making because, like I said before, I get bored of doing one thing over and over so I’ll be doing probably different things. Who knows if Cradle will still be going at that point, I don’t know. Who knows to have some kind of extreme metal bands going about that age? I don’t know, I just take it as it comes and will be happy to keep playing guitar, that makes me the happiest. So I hope I’m still able to play physically, able to play mentally, so that’s what I see for the future.

Do you have any musical plans what you were unable to make real?

Oh, I don’t know, it’s a hard one! Obviously there are always bands I would love to play guitar for, but obviously it’s just impossible. I’ll never be able to play for like Metallica or Queen or anything like that. Even if I got to the jam with those guys, oh, that would be a dream comes true! I like being out of my comfort zone, so maybe, I don’t know, I’ve always wanted to do a rockabilly band or a jazz trio, something like that. Just something that is for the complete opposite, because I have done quite few different bands. I wanted to be in a metal band, well, and obviously Cradle of Filth is a very metal band. I don’t feel I need to do the metal thing so much, I got that with Cradle, so why would I form then another metal band to do the same thing? So I should like to do it as much as possible and I will always want to play in the West End as well, playing in a musical theatre of West End. I do lots of musical theatre but neither West End nor Broadway, so that would be a dream of mine as well. I have got few friends of mine that do that and I would love to be able to do that as well, so I just want to do as much as possible, as many areas as possible. When I’m on my deathbed, I think I wonder if I could have done that, so I want to try to do as much as possible.

There was some explosion here in May in Manchester, not so far from this place. What do you think about this one, what happened there?

It goes without saying that it’s an absolute tragedy. As a guitar teacher I teach a lot of little kids who love Ariana Grande’s music, who probably went to the show, who were out on the shows on her tour. I just think what was somebody be thinking to go to the arena full of kids? Some kids participated their first ever show! That’s a safe place, you go to a gig to feel safe, and this big musical family looks out for each other, it’s very sociable, everyone looks out for each other. And I just think it’s actually a shame that their first experience of a musical concert is tarnished forever. They’re probably not wanted to go to another gig again. Regardless whoever was plying, you go there to feel safe, and I think that was the most upsetting thing for me, nobody’s safe and nowhere is safe. When a venue like that had such tight security, still happened, so all we can do is go out, live our lives like we not scared and just go out and carry on. That’s all we can do, otherwise we would never leave the house! That’s it, we have to carry on, see the positives in everything, and see the positive in life and love each other and respect each other and everyone’s differences. I don’t know, maybe I sound like a real hippy about, but I just don’t get why some people do that. I really don’t know about what religion, race, whatever beliefs, what can bring somebody to think that’s acceptable. I’ve no idea, it baffles me. But I feel we never know answers unfortunately.

Thank you very much!

WEBhttp://www.cradleoffilth.com/

Ezt a cikket eddig 373 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!