Csihar Attila Interjú

Print Friendly, PDF & Email

2018. Júl 7, 20:54 :

A KronosMortus kollégáját saját lakásán fogadta Csihar Attila – elbeszélgettünk természetesen a Tormentor-ról és a Mayhem-ről, Palenque-ről, a konditermekről, énektanárokról, a Védákról, és sok-sok olyan részletről, ami az eddigi interjúkból kimaradt.

Miért futottál neki annak idején a matek-fizika szaknak?

Igazából villamosmérnök vagyok, ha már végzettségről van szó, és felvettem a műszaki tanár szakot. Igazából utána mérnökként nem igazán dolgoztam, viszont tanítottam, főleg magántanárként kizárólag, azt viszont jó pár évig, sikeresen ment. Én igazából akusztika meg kommunikáción végeztem, de ez tűnt így a legközelebbinek zenéhez nekem. Ugye jó pár évig még a Mayhem után sem tudtam megélni a zenélésből, és akkor ez jól jött.

Igazából ez lett volna a következő kérdés, hogy a tanári pályát hogyan és miért hagytad a hátad mögött?

Amikor 2004-ben visszahívtak a Mayhem-be, akkor onnantól azért változtak a dolgok szép fokozatosan; olyan hat-nyolc évig csináltam ezt a tanítgatást mondjuk és…mondom, teljesen sikeres volt, a végén már nem is kellett hirdetnem, csak ajánlottak. Végül is szeretem csinálni egy ideig, de aztán…egy időn túl főleg az, hogy egy csomószor olyat kellett tanítanom, amivel én magam is értettem egyet, innentől az egész visszássá vált számomra, úgyhogy örültem, amikor már elhagyhattam ezt a pályát.

Nagyon sokat vagy úton, és a legutolsó Mayhem-turné is meglehetősen hosszú volt; ez hogyan tolerálják az emberi kapcsolatok?

Hát most már azért megszokták…a kedvesem most dolgozik, nincs itthon… ő is szerencsére olyan típus, hogy ezt tolerálni tudja, de egyébként ez nem könnyű. Tavaly nagyon sokat mentünk, több, mint 200 koncertem volt, most is volt egy egy hónapos dél-amerikai turné, ami azért elég kivette belőlem a szuszt. Ez nem egy ilyen buszos turné, hanem folyamatosan repülni kell, és ez azt jelenti, hogy alig alszol; reggel korán reptér, satöbbi, több órás repülőutak vannak az állomások között, úgyhogy elég kemény. Erre is képeztem ki magam úgymond, meg valahogy az egész szervezetem, testfelépítésem erre van beállva, úgyhogy nagyjából bírom csinálni. Ilyenkor nagyon örülök, amikor itthon vagyok, azt nagyon élvezem.

Amikor nem turné van vagy studió, akkor milyen feladataid vannak?

Most menedzselem a Tormentor-t, mindig a zene körül van minden, meg az egyéb dolgaimat is csinálom, van jó pár zenekar ugye, amiben benne vagyok még most is. A múltkor össze is számoltam, hogy jelenleg öt aktív zenekarom van: a Mayhem, a Tormentor, a Sunn O))), a Sinsaenum és a Gravetemple; ezek mind aktív zenekarok, úgyhogy mindig van valamivel valamit csinálni. A szabadidőmben motorozni szoktam, ami azt jelenti, hogy motorral intézem a dolgaimat, de azt élvezem.

Koncertre jársz zenét hallgatni, vagy amit a színpadon töltesz, az bőven elég?

Szoktam járni; ma éppen Exodus van azt hallottam, de erre most nem megyek le. De egyébként hogyha a barátaim mennek, azért le szoktam nézni. Inkább hogyha lehet, akkor nem annyira metal, bár black metal koncertekre is lejárok, de főleg ha van valamikor gothic hogy más underground industrial, arra feltétlenül le szoktam nézni.

Tehát akkor ez azt is jelenti, hogy nem csak metált hallgatsz élőben illetve CD-ről, hanem mást is?

Igen, sőt, metal-t egyre kevésbé hallgatok – mondjuk az új Judas Priest nagyon bejön, meg azért mindig ráakadok jó metal zenékre is, de főleg industrial-t meg megint gothic rockot meg ilyeneket hallgatok…klasszikust is, még azt is.

Ha jól tudom akkor vannak gyerekeid. Ők mit szóltak hozzá, amikor megtudták hogy pontosan milyen zenekarokban működsz? Hogyan reagáltak rá?

Hát szerintem ők ezt teljesen másképp látják, mert én mint a szülő, az ősük, egy teljesen szeretetteli kapcsolatban vagyok velük, és nagyon büszkék rám. A fiam még ráadásul szereti is ezeket a metal zenéket, de nem csak azt. Ő mondjuk filmrendező szeretne lenni – magasabb mint én, huszonhárom éves. A lányom huszonegy, de ő is – egyébként épp ma voltam nála – ő is egy stúdiószoftveres tanfolyamon volt, és próbáltam neki segítgetni, de nem nagyon vágtam azt a programot, mert ritkán szoktam használni, de ő is nagyon szereti a zenét. Szóval igazából teljesen tolerálják meg nagyon szeretik, és ha itt játszom Budapesten vagy Magyarországon, mindig eljönnek a koncertjeimre.

A Tormentor-ra váltanék. Ugye tudjuk hogy mi a szerepe a magyar metal zenében. Hogyan alakultatok, miért alakultatok?

Ez egy gimnazista zenekar volt, vagyis középiskolás – és ugye középiskolába jártam –, tehát azokat az éveket fedte le. Olyan tizenöttől tizenkilenc éves koromig játszottam, az volt a hőskora a Tormentor-nak. Én mindig is zenét hallgattam, már előtte, jóval előtte, nyolc éves korom óta teljesen zene őrült voltam, meg hifi őrült is. Egyébként akkoriban Magyarországon nem nagyon voltak hifi-cuccok, de akkor a hifi-tornyok meg az ilyesmi készülékek nagyon érdekeltek, meg tetszett is az egész dolog. Egyébként meg egyedüli gyerekként mindig egyedül voltam otthon délután –mondjuk sportoltam is, hozzá kell tenni –, de a szabad óráimban mindig zenét hallgattam, és mert egyedül voltam, próbáltam ráénekelni a számokra, meg őrjöngtem otthon a lakásban. És már nagyon korán kialakult nálam az egész zene iránti szerelem, ami a mai napig ugyanúgy megvan. A mai napig aktívan hallgatok zenét, és a hifi-szenvedélyem is valamilyen szinten még megvan. És hát egyszerűen a középiskolában – amikor az általános iskolából átmentünk – az új osztálytársaim között ott volt a Budai Tomi, aki a Tormentor egyik gitárosa és alapító tagja. Neki volt egy elektromos gitárja, és beszélgettünk– összejöttek az osztályban azok, akik metál zenét hallgattak –, és hát mondom neki, ezt meg kell hogy mutasd, úgyhogy felmentem hozzá, és akkor azonnal, gyakorlatilag aznap elhatároztuk, hogy csinálunk egy zenekart. Én teljesen lepadlóztam, amikor egy torzított gitárt hallottam a kőbányai lakásban – ott a kis szobában bekapcsolta, és nekem ennyi volt. Szóval nem sokkal utána találkoztam a Szigeti Attilával meg a Fazekas Lajossal meg a Dubecz Marcival, és így meg is alapítottuk a zenekart. Rögtön el is mentünk az Aorta-ra, beküldtünk két számot – akkor két számunk volt összesen –, és akkor ott szerencsésen tovább is jutottunk. Valahogy annyira friss volt, új volt, meg már annyira beleéltük a magunkat, hogy ez átjött már akkor a színpadról, úgyhogy innentől egyenes út vezetett.

Én ezt a fotót nyomtattam ki a zenekarról, ezen ki kicsoda, mert én téged se találtalak meg.

Ez vagyok (balról a második), ez a Szigeti Attila (balra), Farkas Gyuri (jobbra második), Budai Tamás (jobbra) és a Machát Zsolt (alul), és ez pontosan az a felállás, ami a mai nap is van; 1986-tól volt vagy inkább 1987-től ez a felállás. A Lajos katona lett, és ezért helyette szállt be a Gyuri basszusozni. A Dubecz Marci meg úgy valahogy más…ő inkább a heavy metal-t szerette volna nyomni, mi meg inkább az ilyen extrémebb vonalat már akkor, ugye abba voltunk teljesen beleőrülve, úgyhogy ő is aztán lecserélődött a Machát Zsoltira. Ő viszont az ilyen hardcore punk zenéből jött, és ő lett a dobosunk.

Mik voltak a szerepek hogyan születtek a dalok?

Közösen. Főleg az Attila, Gyuri meg a Tamás írta, attól függően, hogy ki hozta az ötleteket. Én írtam a szövegeket, és akkor így szépen készítettük őket gőzerővel. Egyébként elég gyorsan, már 1987 vége felé kaptuk ezt az ajánlatot lemezkészítésre, és akkor onnan végig elég aktívan és intenzíven próbáltunk meg írtunk számokat, és úgy született meg az Anno Domini 1988 végére, amikor stúdióban is voltunk vele.

Azért ti egy egy meglehetősen a szélsőséges műfajnak a szélén voltatok a pártrendszerben, ami úgy külön-külön sem túl jó ómen, együtt meg még kevésbé. Azt is tudjuk, hogy az ehhez hasonló társaságok valamilyen megfigyelés alatt álltak. Veletek volt valami ilyesmi?

Hát az biztos, hogy mi is megfigyelés alatt álltunk, de igazából olyan nagy problémák nem voltak. Kijöttek a koncertre a rendőrök, de nem vittek be minket soha. Mi nem voltunk annyira…sőt, egyáltalán nem voltak politikailag átitatott szövegek, egyedül még talán az Erdély című számmal volt egy kicsit ilyen…emlékszem, amikor leadtuk a szövegeket, volt vele egy kis problémázás, de semmi olyan komolyabb. Szóval valahogy velünk annyira nem foglalkoztak, inkább a punk zenekarokat gyűrték, meg hasonlóan a skinhead-eket, akik politikában is pörögtek; minket végül is ahhoz képest békén hagytak. De hogy megfigyeltek az biztos, azt tudom.

Akkoriban létezett bármilyen ehhez hasonló zenekar, vagy ti egy teljesen egyedüli és megismételhetetlen dolog voltatok?

Volt egy pár, a Detonator, a Phantom, az Undertaking, most hirtelen ez a három név ugrik be, ők is ezt az extrém vonalat próbálták tolni. Hogy aztán miért mi lettünk talán a legnépszerűbbek elég rövid idő alatt, ezt nem tudom – valahogy átjött. Meg a Zsolt nagyon sok művészeti dologgal jött, rengeteget segített, hogy kialakuljon az arculat, valahogy talán nálunk passzolt az egész ügy legjobban, talán nálunk pállt össze a kép a legstabilabban. De igen, voltak más zenekarok is.

Váltanék a Mayhem-re, amelyik a Tormentor után következett viszonylag gyorsan. Milyen volt gyakorlatilag a ’90-es évek elején Magyarországról Norvégiába menni, Norvégiában élni akár hosszabb ideig; mennyiben volt ez a gyökeres változást Magyarországhoz képest?

Szerencsére a szüleim…még a régi rendszerben ugye három évente lehetett nyugatra menni, és szerencsére összegyűjtögettek-kuporgattak némi pénzt, és akkor három évente mindig elmentünk Nyugat-Európába kisebb kempingturnékra, tehát én már előtte is voltam nyugaton, a vasfüggönyön túl. Akkorra már ez lehullott, de azért ez még akkor is nagyon új volt, számomra az egész teljesen misztikus volt, mert Norvégiáról csak hírből hallottam, fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, csak nézegettem a térképen, hogy hova is fogok menni. Nem sokat tudtam a norvég underground vonalról; legelőször amikor a Mayhem-ről hallottam, akkor is szinte semmit, aztán utána persze egy kicsit utánajártam meg hallottam a dolgokról, és kíváncsian vártam, hogy ez milyen lesz, milyen arcok lesznek. Vonattal mentünk ki, az akkori barátnőm, későbbi feleségem is velem volt, úgyhogy ketten voltunk és hát nagyon érdekes volt. Akkortájt a földtől ennyi újság volt már (minimum fél méternyit mutat), ami a Mayherm-mel foglalkozott. De hát akkor már elég nagy tűz volt a zenekar körül, úgyhogy én azt vártam, hogy végre talán megjelenhet egy lemezünk. A rendszer ilyen szinten sajnos kihatott ránk, hogy a lemezünk nem jelent meg anno 1989-ben, amikor kellett volna – elég nagy kár, de ez van. Úgyhogy abban reménykedtem, hogy most talán meg fog jelenni a lemezem, és hát nagy tervek voltak, amik persze utána romba dőltek, amikor az események elharapóztak.

Hogyan nézett ki ez a korabeli Black Metal közösség? Az ember ugye olvas mindenféle cikkeket, meg lát mindenféle fotókat, és ebből azért kialakul egy kép. Ez mennyire realis, túl van ez misztifikálva, vagy ezek a figurák tényleg olyanok voltak, mint amilyennek az ember gondolja?

Annyira talán nincs túl misztifikálva; nagyon underground volt még akkor, nem az volt, mint ma. Köztudott volt, de inkább csak hírhedt volt az egész; a média is felfújt mindent a zenekar körül, de nem nagyon voltak…kevés ember volt, aki ebben mozgott volna, meg kevés zenekar is volt. De tény, hogy elég elszánt volt az egész underground akkor, meg a Mayhem körüli dolgok miatt is elég nagy felhajtás volt már akkor a zenekar körül, de nem az volt, mint ma. Ma már ez teljesen elfogadott meg közismert műfaj, akkor ez nagyon periférikus volt, és vigyázni kellett, mert a keresztény szekták betámadtak néha – furcsa volt ez az egész.

Ugye ez az a periódus, amikor a De Mysteriis Dom Sathanas létrejött, ami azért egy alapmű mind a Mayhem, mind a black metal történetében. Ezt mostanában turnéztattátok meg, és a kettő között azért eltelt huszonvalahány év. Honnan jött a döntés, hogy ez a megfelelő időpont, hogy az egész világ hallhassa végre az egész albumot?

Mindig tervbe volt véve, hogy meg kéne csinálni ezt a turnét, de valahogy az idő meg a hely nem volt alkalmas vagy – inkább így mondanám – a felállás nem volt annyira stabil a Mayhem-ben. Blasphemer nagyon jó gitáros, de ő elzárkózott, nem annyira volt oda az ötletért, inkább – érthető módon – a saját téma is szerettem volna játszani. Mondjuk én szerettem volna már akkor, hogy ezt megturnéztassuk, de azzal is egyetértettem meg megértettem, hogy az időzítés nem alkalmas. Aztán amikor ő kiszállt, akkor jött-ment egy-két gitáros, de valahogy nem volt elég stabil a felállás. Most pedig a Morten-nel meg Charles-szal valahogy teljesen a helyére kerültek a dolgok, és akkor valahogy jött ez az ötlet; igazából nem volt nagyon megtervezve, de valahogy mindig a levegőben volt, úgyhogy úgy döntöttünk a végén, hogy jó, akkor csináljuk most.

Ki írta ezt az albumot? Én próbáltam ennek utánanézni, és tulajdonképpen mindenki, aki ma Norvégiában black metal-t játszik, szerepelt ezen a listán.

Hát azért ez túlzás, mert főleg az Euronymus írta a daloknak a nyolcvan százalékát, sőt minden számot szerintem, de hozzátett valamit a Necro is, amíg benne volt, Hellhammer is, állítólag Snorre is, bár én ezt nem tudom, mert amikor találkoztam vele, akkor nem mondta – inkább arról volt szó, hogy majd ő fogja az új lemezt írni, de állítólag ő is írt egy-két riffet.

Azok a klasszikus figurák, akiket huszonöt éve ismerünk ebben a műfajban – mint például elhangzott Necro, Hellhammer –, mintha izolálódnának a rajongóktól. Ezt rosszul látom, vagy van valami speciális oka?

Lehet…értem mire gondolsz. Necro például Norvégiára fókuszál, az összes norvég interjút szinte ő csinálja; neki az a fontos, hogy az otthoni mezőt ápolgassa, meg az egész norvég arculatát a zenekarnak. Én nagyon ritkán adok Norvégiában interjút, viszont többit én csinálom, és ő is szokott néha azért külföldön is interjút adni. A Hellhammer meg igazából főleg a dobolással kapcsolatos technikai dolgokkal kapcsolatban szokott interjúkat adni néha dob-programoknak. A múltkor is egy norvég tévé kijött egy próbánkra, és akkor ott technikai dolgokat mutatott meg – gondolom a következő generációnak, hogy segítse az eljövendő dobosokat a technikai dolgokban, szóval ő inkább arra szokott fókuszálni.

Nagyon sokszor változott a zenekar összetétele – ez a koncepcióban, a stílusban szerinted mennyiben figyelhető meg?

Nagyon is, mert hogyha megfigyeled, azért az összes Mayhem-lemez…elég nagy időközök telnek el a lemezek közt, és általában mindig egy teljesen új dolog születik, ami kapcsolódik az előzőekhez is, de közben pedig teljesen más is, meg friss is, és minden lemez egy önálló egységet képez. Ez betudható természetesen a tagcseréknek is, meg az eltelt időnek is, hiszen ahogy az egész fejlődik, úgy kialakul egy új koncepció. De minden lemeznek van egy nagyon erős saját, egyéni mondanivalója.

Igazából azt látom – és szerintem nem vagyok vele egyedül –, hogy időnként vannak preferált zenekarok. Mondjuk ugye a Tormentor-t tudnám megnevezni, a Mayhem-et – van egy viszonylag rövid intenzív periódus, amikor a zenekar pörög és megy előre, és utána van egy hosszabb szünet, és addig más projektek mennek, meg más zenekarok. Ezt jól látom?

Nem egészen, igazából a Tormentor meg a Mayhem között volt nekem a Plasma Pool, ami egy teljesen más dolog volt, de végül is ugyanaz volt a mondanivalója, ez a sötét ezoterikus vonal. De kizárólag elektronikus hangszereket használtunk, ám amióta a Mayhem-ben vagyok, azóta az az abszolút prioritás nálam. Tehát én ezt így próbálom összerakni piramisszerűen, hogy van a fődolog, ami a Mayhem a mai napig, és akkor amellett viszont…nekem nagyon fontos egyébként…például van az az amerikai zenekar, amiben játszom, a Sunn O))). 2002 óta – tehát azelőtt, hogy visszahívtak a Mayhem-be 2004-ben – már velük játszottam, és ez is nagyon fontos nekem, tehát valahogy próbálom ezt kiegyenlíteni, azaz a Mayhem meg a Sunn O))) nagyon jól kiegyenlítette egymást évekig. Mielőtt a Mayhem-ba visszahívtak volna, akkor volt az Aborym vagy a Keep of Kalessin. Az Aborym-mal is hat év volt legalább, amíg aktívan tevékenykedtem ebben az olasz indusztriális black metal zenekarban. Számomra mindig az volt a lényeg, hogy valami újat hozzon létre, valami újszerű dolog legyen, hogy az újabb és újabb víziómat megtaláljam az adott zenekarban. Most egy kicsit megint egy a metal irányba húztam el, mondjuk a Sunn O))), az szerencsére megvan még. Meg a Gravetemple, ami kortárs zene inkább, de valamilyen szinten metál alapon van, már csak olyan szempontból is, hogy a többi tagja különböző metál formációkon nőtt fel. De számomra nagyon fontos, hogy legyen egyfajta különbözőség, és kiegészítsék egymást ezek a zenekarok. Tehát a Tormentor-ban most azt szeretem, hogy teljesen a nyolcvanas éveket hozza vissza, ami azért a Mysterious előtti időszak, és hát azért az más. De ugyanakkor mindegyik zenekar nagyon extrém a maga nemében, és ez mindegyikben közös a számomra. És akkor van a szóló zenekarom – vagy ha úgy teszi projektem –, a Void of Voices, ahol csak a hangommal játszom és experimentális, kísérleti zenéket csinálok vele, meg ilyen teljesen archaikus, mantra-szerű vibrálást próbálok létrehozni. Tehát a lényeg számomra, hogy mindig valami új legyen benne mindig valahogy teljesen más legyen mint a többi, és akkor együtt tudok velük élni.

Mi inspirál, honnan jönnek a zenei ötleteid?

Hát ezt nem tudom így megfogalmazni, ez teljesen belülről jön. Egy belső tűz, ami inspirál, egy érzés, amit visz előre, és mindig az érzéseimet követem, amikor ezeket így kiválasztom.
Tehát nem valamiféle matematika vagy valamifajta a kalkulációból jönnek, hanem kizárólag az az érzés, ami a legjobban passzol ehhez a belső képhez, az a zenekar, ami a legjobban passzol ahhoz a belső érzéshez, az az, ami motivál, és akkor ezek az ötletek csak úgy jönnek.

Az énekhangot már elkezdted egy picit feszegetni. Ha jól tudom, énektanárhoz is jártál annak idején. Ez mennyire fontos, mennyire tölt be szerepet az énekstílusod és az énektechnikád fejlődésében?

Biztos, hogy számított. Igazából a Tormentor után, amikor a Tormentor felosztott ‘90-ben, akkor ötlött fel bennem először volt egy olyan zenekar…amivel ilyen vagyis nem jutottunk messzire…de ilyen Billy Idol-szerű dolgokat akartam csinálni, meg kicsit közérthető, de azért rockos zenét akartunk csinálni, na akkor mentem először énektanárhoz. Tehát az énektanárhoz járás nálam mindig csak egy korszak volt, egy periódus, egy hónap. De akkor magamba szívtam annyi tudást meg ötletet, főleg légzéstechnikákat meg különböző gyakorlatokat, amiket utána szépen gyakorolgattam, és próbáltam áttenni a saját zenéimbe. Az énektanároknak általában nem mondtam el hogy, milyen zenéket játszom, hanem csak pusztán érdeklődőként jelentem meg, és amiket tanultam náluk, az többnyire klasszikus ének volt egyébként. Régi operaénekesek, akik utána elmentek tanítani, ilyen tanáraim voltak. Aztán mondom, volt egy ilyen periódus először, a ‘90-es évek elején vagy a ‘80-as évek végén, pár hónap; az volt az első, amikor először egyáltalán a légzéstechnikáról hallottam. Aztán akkor azt gyakorolgattam, meg megpróbáltam alkalmazni a saját stílusomban. Aztán utána volt egyszer, hogy felkértek a Jézus Krisztus Szupersztár produkcióba, hogy a darab egyik szereplőjét játsszam. Volt ott egy énektanár, ahhoz elmentem, és akkor hozzá jártam egy darabig, mondjuk egy fél évig – egy évig. Többé-kevésbé rendszeresen jártam hozzá, és érdekes, hogy ott is ugyanúgy a légzéstechnikával kezdtük, ugyanez volt a lényege az egésznek, csak persze egy kicsit másképp magyarázta el ő mint az előző.Meg persze én is azért akkor már jóval idősebb és tapasztaltabb is voltam. És egyébként manapság, nagyon ritkán, de még mindig elmegyek – most is van egy operaénekes meg egy másik is – néha-néha elmegyek…viszont most már egy ideje nem voltam. De ettől függetlenül sokat gyakorlok még a mai napig, és próbálom fejleszteni ezt a részét is, a technikai részét az éneklésnek, hogy tudjam alkalmazni a koncerten és a színpadon. Az utóbbi pár évben elég sokat járok edzőtermekben – főleg kardiózok, ami azt jelenti, hogy főleg az állóképességemet fejlesztem – és csak úgy tudok ott megmaradni öt percig…hogyha nincs nálam, mert mondjuk otthon felejtettem a fejhallgatóm, akkor megyek haza, kész, nincs is értelme, hogy ott legyek. Na olyankor, ha fent vagyok egy ilyen ellipszisen vagy futószalagon, akkor nagyon fontos, hogy mindig a ritmust figyeljem, arra lélegzek, az egész légzéstechnikámat próbálom csiszolni közben. Úgy lélegzek ki-be, hogy közben artikulálok magamban, tehát próbálok fókuszálni, így végső soron az egyensúlyom is, tehát végülis minden a zene körül forog mindig.

Az élő fellépéseken az énekhangot modulálod valahogy? Használsz bármilyen énekprocesszort?

Nem.

A Sunn O)))-ban sem?

Nem.

A fellépésekkel kapcsolatban már említetted a kardio edzéseket. Hogyan lehet ezt bírni? Amikor van egy több hetes – különösen repülős – út, ahol azért nem lehet nagyon sokat aludni, és a színpadon azért van némi mozgás.

Én versenysportoltam; gyerekkoromban vízilabdáztam talán tíz évig, olyan nyolc éves koromtól olyan tizennyolc éves koromig, még válogatottban is voltam, elég komolyan csináltam, amíg a zene el nem indult. Azzal párhuzamosan aztán a sport körülbelül el is halványodott, úgyhogy ezzel bírtam sokáig. Meg utána csináltam Kung Fu küzdősportot egy darabig, akkor ott is azért az jó sokat segített az állóképességben, aztán volt egy jó pár év szünet, amikor inkább csak testromboltam úgymond, amikor ment a rock and roll. Aztán egy jó pár éve, mondjuk egy három-négy éve rájöttem, hogy most már itt az idő, hogy újra összekapjam magam, és azóta kezdtem ezeket a kardio-edzéseket. Egy kicsit súlyzózok is, de főleg a kardio-ra szoktam menni, és általában azt csinálom, hogy egy koncerthossznyi időt próbálok eltölteni egy gépen. Igazából volt, hogy futottam, meg ilyenek, de számomra az a probléma ezzel, hogy amikor futok, akkor az utcán figyelnem kell, hogy hova lépek, jön-e valaki szemben, van velem valaki, jön egy autó, satöbbi. Az erdőben is azért figyelned kell, viszont az edzőtermekbe azért járok – egyébként, mondom, zene nélkül öt percig se bírnám. Így viszont felmegyek egy kardio-gépre, ott be tudom csukni a szemem, és teljesen csak a saját testemre tudok figyelni, és egyfajta meditatív állapotba kerülök. Felvittem egészen addig a szintig, hogy legalább egy órát, vagy valamikor egy óra tizenöt percet rajta vagyok egy ilyen gépen, ami azért elég intenzív, hogyha rendesen csinálja az ember. Egyébként bicikliztem is egy darabig, de az utcai biciklizéssel megint ugyanez a problémám, hogy az is jó kondicionáló, de nem tudsz magadra, meg belül figyelni. Nekem ez mindig a zenével és a koncerttel kapcsolatos, tehát úgy állítom be, mintha egy koncertet nyomnék, és akkor arra teljesen ráösszpontosítok – főleg légzésszinten, meg hogy az egész testem átvegye a ritmikát, mindenem azonosuljon a zenével.

Mesélted az utcán történő futást és a következő kérdés ebből adódik: előfordul olyan, hogy mész az utcán, és akkor valakinek az eszébe jut, hogy hú, ezt a figurát már láttam valahol a színpadon? Jönnek oda hozzád a rajongók, hogy szervusz, Attila?

Előfordul, előfordul. Főleg az utóbbi időben inkább, mióta az interneten már rengeteg kép van rólam make-up nélkül is. Jobban felismernek; mondjuk régen élveztem, hogy senki nem ismer fel soha, de nem probléma. Tegnap is odavoltam egy barátom pizzázójában, és ott is leszólított valaki, hogy én vagyok-e az, tehát nem sűrűn, de azért előfordul.

Van szerinted Magyarországon underground metal élet?

Szerintem van. Én úgy érzem, hogy van. Mondjuk most így hirtelen annyira sok zenekart nem tudok említeni, de remélem, hogy van, akkor inkább így mondom. Egyébként vannak, a Bornholm, a Witchcraft, a Sear Bliss, bár utóbbi nem is annyira underground, tehát azért vannak zenekarok szerintem, és remélem, hogy lesznek is, meg viszik tovább az újabb generációk. Egyre magasabb a szint, viszont a lehetőségek is azért adottak szerintem, főleg most már, hogy az EU-n belül vagyunk, könnyű utazni, és nem lehetetlen a dolog.

A Saturnus Productions tudom, hogy alapvetően a te kiadványaiddal foglalkozik. Én összesen hét olyan albumot találtam, amit a Saturnus Productions adott ki. Létezik és aktív?

Igen, én vagyok a Saturnus Productions, és jól látod, hogy a saját dolgaimat – amik nem jelenhettek meg, vagy megjelentek de letűntek –, na azokat próbálom életben tartani vele. Most az új Tormentor dolgokat is – az újabb újra kiadásokat is – azon keresztül csináltam. Ez egy angliai cég, rendes bejegyzett cég, ezen keresztül jelenítem meg az olyan dolgokat, amiket úgy érzek, hogy nem érdemes más kiadóknak odaadni. Meg ma már igazából a kiadóknak akkor van nagy szerepe, hogyha egy teljesen új dologról van szó. Egy új zenekarnak megértem, hogy nem árt, ha van egy kiadója, de ma már azért az internet nagyon sokat segít; ez régen nem így volt. De más zenekarokat, ezt jól látod, nem adok ki, nem akarok velük foglalkozni, mert nem lenne időm, meg nem tudnám ezt olyan intenzitással csinálni, ahogy szerintem kéne, de a sajátokat szívesen pátyolgatom.

Mit jelent számodra a zene, és mit jelent számodra a black metal?

A zene…számomra az szinte mindent. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Egy mindent átható érzés, egyszerűen a zsigereimben hatol, a mai napig meg tudok őrülni egy jó zenére. A black metal pedig egy csodálatos műfaj ezen a zenén belül, ami…egyfelől elvont, misztikus és túlvilági és sötét és izgalmas. Nagyon szeretem a mai napig játszani is, meg hallgatni is. Bár mondjuk azért hallgatom kevésbé, mert az évem nagy részét kitölti az, hogy játszom, meg az előzenekarokkal együtt vagyok, a fesztiválokon rengeteget hallgatok, de ettől függetlenül is szoktam hallgatni a mai napig, régen pedig teljesen megőrültem érte. Egyszerűen a korai black metal – Bathory, meg ehhez hasonlók – el tudott vinni a sűrű erdőben úgymond, olyan szinten hatott rám. Nem tudom, valahogy érzékeny vagyok a zenére, azt gondolom. Most is volt egy egy hónapos dél-amerikai turnénk, és teljesen őrület volt, minden alkalommal, minden este imádtam a koncerten, a színpadon lenni. Ráadásul régebben volt, hogy illumináltabb állapotban voltam a színpadon, meg megpróbáltam elszállni mindenféle szubsztanciákkal, most viszont teljesen józanul nyomom az utóbbi időben, és szerintem még jobb, azt kell hogy mondjam, hogy hihetetlen.

Utolsó kérdés, magas labda: mit gondolsz a vallásról és annak a szerepéről?

Hát ez egy jó kérdés, ez egy nagyon összetett kérdés. Egyfelől szerintem a szervezet vallásokkal elég nagy probléma van itt, így külön választanám őket igazából egyistenhitre meg többistenhitre. Ahogy megyünk vissza az időben, egy kétezer évvel ezelőtt van egy forduló – illetve talán már Ekhnaton–nál az ókori Egyiptomban, ő az első feljegyzett egyistenhitet bevezető fáraó – szerintem onnantól vannak a nagy problémák. De a fő problémák nem is Ekhnaton-nál vannak, hanem később; ezek az ábrahámi vallások, amik a Közép-Keleten indultak: az egyik a judaizmus, a másik a kereszténység, ami ebből kialakult, és a harmadik az iszlám. Ezzel a három vallással azért van probléma, mert mióta léteznek ezek, egymással folyamatosan tűzbe vannak gyakorlatilag, és szerintem az egyik fő probléma az egyistenhit. Ami egy olyan dolog, hogy igazából még mi ketten sem tudnánk megegyezni ebben, nemhogy több millió ember, és innentől nagyon erősen lehet manipulálni az embereket. Tehát ez egy nagyon erős, manipulatív dolog, mert szerintem annyi isten van, ahány ember. De hogy ha visszafele megyünk az időben – ugye Egyiptom szóba került –, ott, ha megfigyeled a régi szobrokat, soha nem egy személy van, hanem van férfi és egy nő egymás mellett, van, hogy egy férfi két nő került ábrázolásra. Mindig megszemélyesítések vannak, tehát a természet energiáját megszemélyesítették az emberek, és sokkal fejlettebb szinten álltak szerintem. Egyébként ez látszik is a régi struktúrákból, a régi épületekből, amik nagyon magas mérnöki tudásról tesznek tanúbizonyságot. Akkor a másik, amit kiemelnék, a hinduizmus, ahol rengeteg isten vagy félisten van, és ők is mindig hármasságban gondolkoznak, és afölé nem mennek: tehát van egy teremtő, fenntartó és egy pusztító szellemiség, és ezek a filozófiák szerintem sokkal elfogadhatóbbak meg sokkal kevésbé támadható, mert sokkal szerteágazóbbak és sokkal több teret adnak annak, hogy te megtaláld azt, amiben te is megtalálod önmagadat. Lehet ez bármi, és hogyha mész visszafele az időben, akkor nincs ez leválasztva, hogy van a fény és a sötétség, és ezek egymással ellentétben állnak, hanem inkább egymást kiegészítik. Viszont az új modern vallások ellentéteket szülnek, és az ellentétekből, hogyha az emberek ebben hisznek, akkor már önmagukban is kialakítanak egy ellentétet, és az pedig nem harmóniához vezet, hanem diszharmóniához. Ha megnézed, az utóbbi kétezer év összes háborúja szinte csak ezekhez a vallásokhoz köthető. Ez egy rendkívül káros folyamat, rendkívül kártékony módon lehet vele az embereket manipulálni, és innentől van a nagy baj. A másik pedig, ami probléma a vallásokkal, hogy igazából olyan dolgokkal üzletelnek úgymond, amik az életen túlmutatnak; most konkrétan a halálra utalok ezzel, hogyha ezt meg azt csinálod, akkor ez meg az lesz majd a halál után. Erre semmiféle bizonyíték nincs, senki nem jött még vissza a halálból. Jó, voltak halálközeli élmények is az embereknek, akiknek egyébként közük nincs az egyik fentebb említett valláshoz sem – ők inkább legyen a univerzális tudatállapotról beszélnek. A lényeg az, hogy szerintem ezek nagyon manipulatívak, és nagyon veszélyes dolgok, és ezekkel úgymond üzletelni – hogy majd ez lesz, meg az lesz – ezek nagyon hibásak. Hozzá kell tennem, hogy ilyen szempontból viszont van létjogosultságuk a vallásoknak, merthogy a valláson keresztül hoznak létre bizonyos társadalmi-erkölcsi normákat, amik által az emberek ugye nem csak azért nem lopnak vagy nem ölnek, mert hogy majd a rendőrség elkap, hanem van egy mély erkölcsi belső vonatkozása is. De szerintem ezt teljesen másképp is meg lehetne közelíteni és az emberi természetben benne rejlik egyébként. Még mindig az ember az a legmagasabb szintet képviselő lény az univerzumban – akikről tudunk. Most ez egy kicsit materiálisnak hangzik, de viszont hozzá kell tennem, hogy ma már a tudomány is elment teljesen ebben a finom fizikai irányba. Tehát most már az olyan top tudósok, mint Robert Lanza is, arról beszélnek, hogy létezik a biocentrizmus például, hogy az anyagot meg kellett hogy előzze egy bizonyos tudat jelenléte. Ez összevág a kvantumfizikával is, ami azt mondja hogy a megfigyelő nélkül nem jöhet létre az anyag. Tehát gyakorlatilag ami a hátam mögött van, az a kvantumfizika szerint nem is létezik, amíg rá nem nézek, vagy amíg nem tudok róla. És ezek az elég mélyen misztikus dolgok, hogyha valaki ebbe mélyebben belegondol. Szerintem bennünk rejlik az igazság, és ezt a vallások is megfogalmazzák valamilyen szinten, de távolról sem úgy, ahogy ez szerintem helyes lenne. Én nem azt mondom, hogy csak az anyag van, tehát nem vagyok materialista. Szerintem nem lehet mindent megmagyarázni az anyagon keresztül, sőt rengeteg dolgot nem lehet. Azt, hogy én hogy érzem magam, milyen érzéseim vannak, azt nem lehet matematikailag lemérni például. Ez egy nagyon összetett dolog, amit kérdeztél, és szerintem mindenkinek egyénileg kéne megtalálni ezt önmagában. Ezt az úgymond misztikus tudást, például meditáció által, és az összes vallásnak ezt kéne segítenie, hogy mindenki önmaga képes legyen felülemelkedni saját korlátjain. Az időben, ahogy haladunk vissza, egyre magasabbak szintű filozófiákat találunk. Egyiptomról nehezebb tudni, mert ott a hieroglifák ugye teljesen rejtve maradnak a mai napig – nem hiszek benne, hogy bárki megfejtette volna őket, kivéve mondjuk a rózsatáblát (Rosette-i kő – Cryonus) meg egy-két dolgot kivéve. Én voltam Egyiptomban, és szerintem halvány fogalmunk sincs szerintem arról, hogy valójában kik voltak vagy mik voltak. Megint visszatérnék ahhoz, hogy szerintem létezett itt olyan civilizáció, amiről fogalmunk sincs, és a vallások pedig ezt – főleg a modern vallások, az a három, amit az előbb említettem –, teljesen és gyökerestől kitépték az utóbbi két évben az emberi tudatból. De viszont itt vannak az egyéb struktúrák – nem csak a piramisok. Ha megnézel egy egyiptomi szobrot – például olyan tökéletes szobor van a luxori templom előtt, hogy most fejtették meg, amióta számítógépes technikák vannak –, hogy tökéletesen szimmetrikus az arca, száz százalékig szimmetrikus, ezt nem lehet csak úgy meg faragni. Ha az ember kicsit utánajár mérnökileg, technológiailag, ez nem annyira egyszerű dolog. Vagy például most voltam Bolíviában, elmentem Pumapunku-ba – már régóta nagyon szerettem volna elmenni, és most végre volt rá lehetőségem –, és ott is vannak olyan struktúrák olyan…nem is szobroknak nevezném, inkább maradványok, romok, például a H-blokkok, és teljesen érthetetlen, hogy ez valójában mi, és olyan sík a felületük…én megérintettem, és totálisan sík, a gránitnál keményebb, olyan szintű kemény kő, hogy azt csak gyémánttal lehet megdolgozni. Tehát hogy egy olyan felületet létrehozz, ahhoz egy keményebb dologra van szükséged, ezek egyszerű fizikai dolgok. Tehát hogy meg tudjál faragni egy ilyen keménységű követ, egy nagyobb szilárdságú dologra van szükséged. Most itt nyílegyenes életről beszélek, pengeélekről, meg olyan sarkokról, ahol tökéletes szimmetriában meg derékszögben érkeznek össze az élek, ezt hogyan faragod ki egy kőbaltával vagy rézbaltával, nem értem, fogalmam sincs, és szerintem senkinek sincs. Vagy beszélhetnék Libanonról, ahol volt szerencsém járni Baalbek-ben, ahol például 900 tornás kövek vannak a Jupiter-templom talapzatában behelyezve, felemelve – valaki odaszállította őket. Ez most így nem tűnik olyan nagynak de…manapság vannak több száz tonnás épületek, de azok kisebb darabokból vannak összerakva, tehát egyszerre 900 tonnát ma sem emelget senki. Képzeld el, azt mondjuk ezer darab VW Golf egyben – az azért egy elég nagy parkoló, ha azt összegyűjtöd egy darab tömbbe. Na és azt tudták a rómaiak előtt valakik mozgatni – mert ugyanis egy római templom, egy gyönyörű szép római templom van rajta, az is fantasztikus. Számomra egyértelmű, hogy előttünk levő civilizációk voltak itt a földön, amikről semmit nem tudunk, és szerintem a vallások valahogy ebben gyökereznek, mivel felfoghatatlan és érthetetlen. Szerintem a fáraó nem épített piramist, az már ott volt és azt ő csak mondta, hogy ezt én építettem. Nincs nincsenek róla adataink, nincs róla nyom, nincsenek semmilyen hieroglifák, nem látni, hogy piramist építenének, semmi ilyenfajta információnk nincsen. De mondhatnék még egyet: Göbekli Tepe, ami Törökországban van, és ha megnézitek, ez még csak nem is egy ilyen misztikus dolog – tudományosan bizonyított tény, hogy 13 ezer éves romokat találtak (a Wikipedia szerint 12 ezer, de ez a lényegen semmit sem változtat – Cryonus). A történet röviden annyi, hogy egy juhász ment a juhokkal, belerúgott egy kőbe, mi ez itt, elkezdték szépen kikaparni, jé, ez nem is egy kő, hanem ez egy valami nagyobb valami, mert az egyik felülete sík volt. Német tudósok odamentek és kiásták szépen aprólékosan egy német egyetemi project keretében ezeket a Göbekli Tepe körüli kőköröket, amik nagyon hasonlítanak Stonehenge-hez. Ezek azért már köztudott dolgok – az angliai kőkörökről beszélek, ami szintén nagyon misztikus dolog –, de ezek viszont el voltak ásva, és nem tudtunk róluk. Ha megnézed, itt is hatalmas nagy blokkok vannak beépítve; olyan dombormű, hogy a kőből kiemelkedik egy macska, meg ilyen-olyan állatok, és ezeket mindenféle karbon-vizsgálatokkal akárhányszor nézték, legalább 13000 évesnek bizonyultak – ami egyébként, ha megnézed, pont a jégkorszakba esik bele, tehát valami nagyon nem stimmel. De nagyon érdekes szerintem ez a téma, mert ugye eddig az akkád civilizáció volt a legősibb, amiről tudtunk – ez Babilon, akár 7 ezer éves, tehát Krisztus mínusz ötezer év. És akkor most még ugorhatunk onnantól még vagy hatot, és akkor jön Göbekli Tepe, és közte nulla, semmit nem tudunk. Közte gyűjtögető ember volt, vagy fogalma sincs, hogy mi volt. A mai napig nem lehet tudni, hogy mit jelentenek ezek a körök Göbekli Tepe-ben. Kicsit hasonlatos valamilyen szinten, hogyha ránézel, hasonlítanak a Stonehenge-i körökhöz, viszont domborművek vannak rajtuk. Egyébként én jártam Egyiptomba, és ott is vannak olyan piramisok, amik teljesen úgy néznek ki, mintha víz alatt lettek volna, lehet látni a kövön, hogy mintha az erózió hatott volna rá. Most ezeket nem tudom bizonyítani, de az száz százalék számomra, hogy itt létezett egy olyan civilizáció, amiről fogalmunk sincs, és nagyon fejlett volt. Mai technológia kell ahhoz, hogy egy ilyen követ – ezeket, amiket mondtam Pumapunku-ban, Bolíviában – megfaragjál halál pontosan sík mentén. Én belenéztem fél szemmel, mint amikor a gitár nyakába belenézel, hogy nincs-e megcsavarodva, és tökéletes. A mexikói piramisok is érdekesek, hogy nagyon hasonlít az elhelyezkedésük az egyiptomi piramisokhoz. Palenque-ben bementem az egyik piramisba, ahova be lehetett menni, és ott is természetesen volt egy úgynevezett szarkofág, ami egy hatalmas gránit tömbből kifaragott, teljesen tökéletes, szimmetrikus, halálpontos a metszése. És természetesen az a darab kő az nem tudom, ezer kilométerrel arrébbról származik, hasonlóan, mint Egyiptomban. És közben persze őserdő van, meg semmiféle út, semmi. Vagy például ezt is nemrég hallottam, hogy Guatemala-t felülről leszkennelték az égből, valamilyen lézeres, nem is tudom…valami új technológiával leszkennelték a dzsungelt, és egy komplett Manhattan-nél nagyobb, tehát tízmilliós szintű városról derült ki, hogy ott van, utakkal összekötve, ami persze eddig nem volt látható, de a szkennelés alapján lehet látni, hogy a dzsungel tele van ezekkel az építményekkel. Innentől számomra itt van egy óriási nagy kérdőjel, és ez szerintem összefügg a kérdéseiddel és a vallásokkal. Tehát itt valami olyan szintű tudás gyökerezik…és, ugye, amit mondanak, hogy az alexandriai könyvtárat felégették keresztények, a kereszteslovagok, vagy keresztény hajcsárok…az borzasztó, és ott nagyon sok minden eltűnt. Platóntól, meg egy-két ilyen írásból tudjuk, hogy együtt létezett egy előbbi civilizáció. De ha ez így volt, hogy Alexandriában volt az a könyvtárban, akkor ott megsemmisült nagyon sok dolog. Az indiai Védákban azért rengeteget lehet olvasni repülő városokról; én imádtam egyébként, pont a ’90-es évek elején-közepén rengeteget olvastam indiai mitológiát, mert nagyon élveztem, gyakorlatilag egy Star Wars történet. Olyan szinten az, hogy van, aki a hétfokú jóga képességével rendelkezik – ilyenek a jógik, akik kisebbek tudnak lenni a legkisebbnél, könnyebbek a legkönnyebbnél, egyszerre több helyen tudnak lenni. Repülő városok, égiháború, rengeteg bolygóról jönnek lények, mennek lények – azért ebben is van egy érdekes dolog. Ugye a vallásoknak a másik nagy kérdése a teremtéstörténet, hogy hogyan teremtődtünk, kik vagyunk, mit keresünk itt, és hogy kerültek ide; ezek az alapvető kérdések, amit mindig feszegetnek, és ehhez kapcsolódik nagyon szorosan, amit itt próbálok felvázolni. Az újkori vallások, főleg az a három, amit említettem, egy folyamatos konfliktusban van, és a mai napig emberek halnak meg – most ebben a pillanatban is, hogy beszélünk, emiatt a három vallás miatt. Nem a többi miatt, nem a hindu miatt, és nem is a buddhista miatt, hanem a másik említett három vallás miatt. Amik egyébként egy tőről fakadnak, ugyanazt az istent próbálják isteníteni, és mégis egymással vannak ellentétben, tehát így egy borzasztó káosz az egész világon. És természetesen, hogyha valaki egy kicsit is foglalkozik társadalompszichológiával, akkor tudja, hogy az ‘oszd meg és uralkodj’ elve egy nagyon ősi erő, és nagyon működik. Tehát amíg te ellentéteket tudsz szítani, és rá tudod venni az embereket, hogy ilyen meg olyan filozófiák miatt egymással ellentétben kerüljenek, és ezáltal egy félelmet, egy folyamatos félelmet tudsz gerjeszteni, úgy nagyon könnyen tudod kontrollálni a tömegeket. Ez igazából egy sötét, titkos társaság, aki ezt az egészet manipulálja szerintem, és lehet, hogy összeesküvés-elméletnek hangzik, de valahol szerintem ebben nagyon sok igazság van. Hogy valójában kik pénzelik a háborúkat, honnan van a pénz, ki áll a dolgok mögött valójában – és ez igaz a vallásokra is, a Vatikánról is egymilliószor kiderült már, hogy milyen szinten a pénzről. Bocsánat, nem csak a keresztény vallással van problémám, de ott annyira szembetűnő mindez. Ugye Jézus, aki a szegénységet hirdette meg, ő maga is nincstelen volt, és a szellemiségről beszélt, ezzel szemben az őt követő papok pedig mindent bearanyoznak, ott állnak hatalmas hatalommal, hataloméhes szemmel, és egymást nyírják. És akkor nem is akarok belemenni a többi sötét ügyletbe, amik itt előbukkantak hogy…hagyjuk is tényleg…pedofilia, orgiák, drog, mindenben benne vannak, és ez összefügg természetesen a titkosszolgálatokkal, és az egész mögött természetesen – amit most már rengetegen mondanak –a szabadkőművesség áll. A szabadkőművesség ugye alapvetően egy filantróp dolog lenne, de ha az ember a mélyére ás a dolgoknak, akkor kiderül hogy a szálak sokkal mélyebbre vezetnek, és egy sötét manipuláció van. És végül is az van, hogy az emberiség vezetői titokban összejönnek – minden szinten, gazdasági szinten is, spirituális szinten is –, és megegyeznek, és egy bizonyos tudást az arra alkalmasakkal megosztanak. Akik nem mi vagyunk természetesen, hanem ehhez valamilyen fajta szintet kell elérni, anyagi szinten meg társadalmi szinten is, hogy egyáltalán szóba álljanak veled, vagy hogy bekerülhess egy ilyen körbe. Nagyon mélyen el kéne gondolkozni szerintem, hogy valójában miért is van az, hogy például van ez a Bilderberg-csoport, amiről lehet, hogy már te is hallottál. Itt ugye a világ vezetői szuper titkosan…húsz évig nem is is tudtak róla, aztán utána kiderült, hogy minden évben összejönnek a világ legtekintélyesebb mai vezetői, politikusai, bankárjai, multinacionális cégek vezetői, akik titkos összejöveteleken megegyeznek gyakorlatilag arról, hogy mi fog történni a világban, és utána szépen eszerint forgatják a forgatókönyvet. Mi pedig mint a kisbárány, mint a birkák, csak lengedezünk az árral, és senki nem érti, hogy valójában mi történik, amikor ez már valószínűleg előre el van döntve és el van az egész játszva előre – és ennek az a vége, hogy mi pedig háborúban vagyunk, az emberek megölik egymást a különböző istenek nevében. Szóval ez mind szerintem az univerzális kozmikus tudat, az univerzális jó – én nem mondom, hogy nem létezik, de az biztos hogy annak ez határozottan az ellentettje. És innentől kezdve, hogy ki a jó és ki nem, az már egy nagyon relatív kérdés. Egyébként is – és akkor innentől visszakanyarodok a black metálhoz – az biztos, hogy ez annyira egészségtelen, amit mi hirdetünk, és próbálunk megkérdőjelezni és kiforgatni és felfordítani és belenyúlni a közepébe? Lehet, hogy nekik – már hogy ezeknek az előbb említett különböző szövetségeknek –, nekik ezt természetesen negatív, meg ahogy ők ezt levetítik nekünk, ők ezt negatívnak bélyegzik. De valójában szerintem, ha egy kozmikus, univerzális rend felől nézzük a dolgokat, akkor lehet, hogy mindjárt van létjogosultsága annak az egésznek, hogy mi ezeket megkérdőjelezzük a magunk módján, a magunk is elnyomott módján persze. De innentől szerintem az egész ezért okoz örömet – különben nem okozhatna örömet. Azért hallgatjuk ezt a zenét, mert – akárhogy is nézzük –, örömet okoz. És persze lehet jönni, hogy vannak elfajult dolgok benne; az én zenekarom is egy időszakban volt, hogy elfajult volt valóban, például a Mayhem. Nem azt mondom, hogy templomokat kéne égetni, de felülről nézve, egy magasabb szintről vizsgálva a dolgokat az egész egy más megvilágítást kap szerintem. Ha megnézed hogy milyen információval rendelkezünk, és mi az, amit tanultunk, mi az, amit belénk lehet vertek az iskolában, ez gyakorlatilag egy modern rabszolgaságot eredményez. Itt az embereknek le vannak csapkodva a kis érzékelői, és mindenki be van szorítva egy skatulyába gyakorlatilag; ezt az univerzális tudatállapotot, a felsőbbrendű tudatállapotot úgy látszik, hogy csak egy nagyon szűk és kiválasztott réteg kaphatja meg, vagy kerülhet egyáltalán hozzá közel.

Köszönöm az interjút!

Ezt a cikket eddig 299 alkalommal tekintették meg.

Hasonló Bejegyzések

Megosztás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..