A kérdésekre Vyrn válaszolt.
Sziasztok fiúk! Akkor vágjunk is bele! 2002-ben alakultatok, s egy demó és EP után most végre kiadtátok a debütáló lemezeteket. Miért kellett ennyi ideig várnunk az új albumra?
Lehet, hogy soknak tűnik az eltelt idő, de a kezdeteknél a középiskola elejét tapostuk. Érettebbé kellet válnunk, hogy a csörömpölés helyett élvezhető hangokat is kipréseljünk a hangszereinkből, valamint a folyamatos baromkodás és ivás hevében komolyabban is elkezdjünk végre dolgozni. Tagcserék kísérték a pályafutásunkat, ezért gyakran próbálni, koncertezni, előrelépni sem tudtunk. Egyik felvétel sem készült ugyanazzal a tagsággal, bár „csak” a basszusgitáros és a dobos személye váltakozott. Mindent a saját erőnkből valósítottunk meg, valamint a hangszereket, erősítőket is meg kellett szépen sorjában vásárolni. Maguk a felvételek már 2007 augusztusában elkezdődtek, de csak egy évre rá kerülhetett sor a masteringre.
Őszintén szólva ilyen próbálkozással még nem találkoztam Magyarországon. Kinek az ötlete volt, hogy alapítotok egy zenekart, és főleg hogy egy ILYEN zenekart, mely több stílus jegyeit is magába foglalja?
Az egyik középiskolai matekórán Corun és Sinox meglehetősen unatkozott, és valamilyen ötlettel fel kellett pörgetniük magukat, mielőtt bealudtak volna. Annyit tudtak nagyjából, hogy hörögni kéne meg black-metal. Nekem is hasonló igényeim voltak akkoriban, így két hónappal később csatlakoztam hozzájuk Sacrunnal. Corun már tudott valamennyire gitározni meg több fajta zenét is hallgatott, tehát a zenei igényesség csírája már megfogant benne. Sacrun klasszikus zenét tanult évekig, tehát képben volt a mollal és dúrral kapcsolatban. Sinox viszont nem igazán tudott semmit, ezért elkezdett hörögni, nekem pedig gyors és pontatlan volt a jobb kezem. Sokat buliztunk és lógtunk együtt, csináltunk végtelenül rossz kifestéses fotókat, közben persze születtek az ötletek és témák, és valahogy mindig összeállt valami. Mindenki kicsit mást szeretett és mást hozott a próbaterembe magával, szóval az eklektikusság teljesen természetesen jött belőlünk. Általánosságban elmondható, hogy rengeteg zenei stílust szeretünk, és ezek aránya is másképp oszlik meg, valamint néha változik. Később mikor felfedeztük a – főleg északi – avantgárd-metal zenéket, kicsit tudatosabbá váltunk, de nem volt igazán egy zenekar sem, amely útmutatóként vagy példaképként funkcionált volna számunkra. Mindig az ösztönösségre és természetességre törekedtünk, valamint a tudatosságra:). Szóval tudatosak abban vagyunk, hogy mindegyik dal és dalszöveg szóljon is valamiről, szorosan kapcsolódjanak egymáshoz, és ne legyen semmi sem unalmas. Legyen változatos, éljen és lélegezzen, valamint ne riadjunk vissza semmitől, ami kicsit szokatlan, vagy furcsa. Legyen mindig hiteles, őszinte.
Miben változott a zenekar felállása az elmúlt évek során? Kérlek mutasd be a zenekar tagjait!
Mi négyen az „ősidőktől” fogva együtt vagyunk, de rengetegen megfordultak már a zenekarban. Ennek részleteibe most nem szeretnék belemenni, mert órákat mesélhetnék:). A jelenlegi felállás biztosnak mondható, bár a basszusgitárosunk – „T” -, egy hónapja sincs még velünk. Eddig nagyon elégedettek vagyunk vele, benne van minden bizodalmunk. Corun amolyan bohém művészlélek néha agresszióval telítődve, Sinox visszahúzódó csöndes arc, de ha kell, ő tud talán a legenergikusabb lenni, Sacrun elméletibb ember, több dologhoz is ért egyszerre, remekül átlátja magát a zenét. Sigan egy kreatív és hiperaktív ember, én pedig a „főnök” típus volnék.
Térjünk vissza magára a zenére. Mi a véleményetek a mai magyar underground életről? Van-e igény az olyan „különleges metál” zenére, mint amilyet Ti játszotok?
Szerintem nincs különösebb probléma, bár külföldön talán nyitottabbak az emberek, de ezt majd úgyis meglátjuk. A hagyományos stílust kedvelőknek, valamint a „true” arcoknak nyilván nem fog annyira tetszeni, de nem is ez a lényeg. Általánosságban úgy gondolom, hogy minden fajta zenének van létjogosultsága és sokkal unalmasabb lenne a világ, ha mindössze az Iron Maiden és a Burzum létezne. Mondom ezt úgy, hogy a Maiden az első nagy szerelmem volt, Burzumot pedig a mai napig hallgatok, tehát nem akarok baszogatni senkit sem. Ha tetszik a zenénk, örülünk, ha nem, elfogadjuk.
Többen közületek más zenekarokban is játszanak. Sosem értettem, hogy hogyan lehet összeegyeztetni egyszerre több bandát. Nálatok ez hogyan működik? Mindegyik zenekar egyformán fontos, vagy esetleg van olyan, hogy az egyiket előnybe helyezitek?
Mivel még közelről sincs szó hatalmas turnékról, ez a probléma nem igazán jelentkezik.
Fontos az előre egyeztetés, megbeszélés és annak a ténynek az elfogadása, hogy valaki több bandában akar egyszerre zenélni. Most kivételesen csak két embernek van aktív zenekara: Sigannak a Bornholm és Corunnak a dEScADOS. Szerintem a későbbiekben sem lesz gond.
Az elején már említést tettünk az új albumotokra, mely a „Weird Constellations” címet viseli. Végighallgattam ezt az albumot, és nagyon tetszett, gratulálok! Mondanál pár szót erről az új kiadványról?
A legjobb dolog amit valaha csináltunk életünk során. Mindent beleadtunk: lelkünket, energiánkat és persze az összes pénzünket:). Imádjuk a kis hibáival együtt is. Semmit se változtatnánk rajta, annak ellenére, hogy ma már kicsit másfajta, direktebb számokat írogatunk és többet énekelünk dallamosan. Őszinte, kerek, minden kompromisszumot nélkülöző album.
A 11 dal közül melyik a kedvencetek, amelyet mondjuk egyik koncerten sem hagynátok ki?
Mindenkinek mindig más a kedvence, szóval nem igazán tudok válaszolni. Viszont az Angel and The Dark River-t nem mindenki szokta szeretni:). A Fake-t és a TSS-t mindenesetre minden koncerten eljátsszuk. Az előbbit azért mert talán az a közös kedvenc, az utóbbi pedig vad, energikus, üt a bulikon.
Az albumon az egyik dal kissé „kilóg a sorból”, ez pedig a „Fake”, melynek elektronikus részét sokan a Scooterhez hasonlítgatják, ami pedig nem éppen egy metal banda:) Honnan jött az ötlet, hogy ilyen témát alkalmaztok egy dalnál? Élőben is előadtátok már ezt a számot? És ha igen, milyen volt a fogadtatás?
Szerintem nem lóg ki a sorból, bár az a rész lehet, hogy kicsit meglepi az embert. Az okot a dalszövegben és magában az album sztorijában kell keresni, de már a szám címe is sejtetős lehet. Tehát mint egy eszközt, úgy fogtuk fel azt a részt, hogy megfelelően kifejezhessük a gondolatainkat, érzelmeinket. Mint már említettem, rengeteg zenét meghallgatunk, de a Scooter nem tartozik a kedvenceink közé. Igaz, hogy régebben, atom részegen, szerettük bömböltetni miközben a Mortal Kombattal játszottunk, de ez a tevékenység nem bizonyult akkora szellemi élménynek, hogy inspirációként hathatott volna. Bár ki tudja? Mivel meg voltam készülve, nem emlékszem:). Komolyra fordítva a szót: minden zene, legyen az bármilyen kedves, értékes vagy zavaró, esetleg értéktelen számunkra, leír és kifejez egy hangulatot, így egy megfelelő kontextusban bármi indokolt lehet, attól függően, hogy ki, mit akar közvetíteni, formába önteni. Koncerteken általában imádták az emberek, vették a lapot. Bár most a legutóbbin néhány részeg ordított, hogy szar, de ilyen mindig lesz, és nem is érdekes.
Ez az album a code666 kiadó jóvoltából jelent meg. Hogyan kerültetek kapcsolatba ezzel a kiadóval? Meddig tartottak a munkálatok?
A munkálatok egy évet vettek igénybe, rengeteg probléma adódott. Volt tagcsere (ez sosem maradhat ki úgy látszik), kézműtét, detoxikáló stb. A dobot kétszer rögzítettük, mert az első felvétellel elégedetlenek voltunk. Próbálkoztunk mintázással, gépdobbal, de sajnos rá kellett jönnünk, hogy csak az új felvétel segíthet. A stúdiónak közben már voltak meglévő, leszervezett munkái, így sokszor várnunk kellett a sorunkra. (Nyárra tervezzük egyébként egy zenekari blog elindítását, ahol ahogy erről is, rengeteg írás, sztori, részletes beszámoló fog felkerülni.) A kész lemezt kiküldtük néhány helyre, és a Code666 érdeklődött a leginkább. Ennek örültünk is, mert egy jó nevű, igényes kiadó, valamint néhány, számunkra kedves zenekar is az ő égisze alatt folytatja/folytatta tevékenységét. Megtisztelő!
Ami az öltözködéseteket illeti, hát az sem mindennapi. Nyilván nem olyan „jelmezben” léptek fel, mint például a Gwar és a Lordi, akiknél már a közönség jóformán nem is a zenére figyel, hanem a maszkokra. Azonban nem láttam még olyan zenekart, amelynél egyszerre jelenik meg a katonazakó, a cowboyruha és még egy piros hosszú mellény is. Fontos nektek a külsőség?
Fontos. Kinek nem? A ruhákkal is hangsúlyozzuk azt, hogy itt különböző, egyéni emberek vannak, másban ugyan, de egyformán meghatározóak. Mindenki a saját személyiségéhez, valamint a zenekarban betöltött szerepéhez találta ki magának az öltözékét. Nálunk nagy hangsúly van a változatosságon, és a sokszínűségen, így a külsőségeknek is ezt kell tükrözniük. Próbáltunk figyelni arra, hogy a zene, a szöveg, a borító és az öltözködés támogassák egymást, összhangban legyenek. Nekünk tetszik így, bár néhány technikai részletre a későbbiekben jobban oda kell figyelnünk. Például kíváncsi vagyok, Sinox hogyan fogja bírni a koncerteket nyáron a vastag, meleg köpenyben, de ez már az ő baja:).
Köszi szépen az interjút!
Mi is köszönjük!