Devilish Impressions Interjú

Print Friendly, PDF & Email

2017. okt 29, 12:56 :

(scroll down for English Version)

Helló! Hogy vagy?

Helló, jól, köszi! Remélem te is jól vagy!

A Devilish Impressions új albuma “The I” címmel idén szeptemberben jelenik meg. Mire számíthatnak a rajongók?

Mostanra már megjelent, szóval gondolom mindenki meghallgathatja magának. Akinek még nem ismerős a „The I” azoknak azt mondanám, hogy ez az eddigi legérettebb, legsokoldalúbb és legösszetettebb anyagunk valaha. Eddig többnyire csak extrém pozitív kritikákat kaptunk, és remélem, hamarosan eljutunk vele az európai színpadokra is. Nem azt mondom, hogy a legeredetibb anyag a világon, de mindenképpen megvan a sajátos lángja vagy milye a Black / Death metálon belül.

Van jelentős különbség a „The I” és a korábbi albumaitok között?

A dobosunk, Icanraz egyszer azt mondta, hogy az ő szemszögéből nézve a csapat által jelenleg taposott út sokkal több teret hagy a ritmus szekció kibontakozásának, ami cserébe egyre újabb dimenziók felé vezeti a zenénket… én magam sem fogalmazhattam volna meg jobban. Azt viszont szintén szeretném kiemelni, hogy ez a második olyan anyagunk, amiben nem használunk szintetizátort. Bár a dallam mindig is fontos része volt az alkotásainknak, minden plusz ami fel-felvillan a háttérben csak extra hang és effekt. Ezért a teljes hangulatot és dallamot csakis gitár és ének építi fel, természetesen több más hangszerrel megtámogatva. Egyben ez az eddigi legsúlyosabb munkánk is, amióta jó pár éve bevezettük a hét húros gitárokat. Mivel a banda korábbi albumain bizonyos mértékig volt tiszta ének, most úgy döntöttem, hogy nagyon limitálom őket. Az album gyártását tekintve pedig igazából ugyanezt tudom elmondani. Míg a korábbi albumainkon mondhatni kristálytiszta hangzást lehetett hallani, az újak sokkal természetesebben és organikusabban hatnak. Azt hiszem megtaláltuk azt a hangzást, ami szerintünk a legjobban passzol az új dallamokhoz, és amit leginkább úgy lehetne leírni, mint a ’90-es évek közepén születő dalok keveréke, persze kicsit modernebb köntösben. Például a dobok trackelése és keverése során nem használtunk triggerdobot, sample-t vagy kompressziót. Mindezt pusztán azért, mert úgy éreztük, a teljesen akusztikus hangzás tökéletesen illik az új dalok hangulatához. Biztos vagyok benne, hogy lesznek Devilish Impressions rajongók, akik panaszkodnak majd emiatt és a tiszta vokálok csökkenése miatt. Főleg azok, akiknek a „Simulacra” volt a nagy kedvence, ami igazából elég „homlokegyenes” gyártás szempontjából, és akad benne jópár nagyzenekari rész és bombasztikus ének is. Ezt mi most nem akartuk túladagolni, főleg azért, mert úgy éreztük, nem illenének ide. Persze végül mindenkinek a saját ízlésén múlik a dolog. Vagy érzed, vagy nem. Nem tudunk mindenkit boldoggá tenni, és amúgy sem ez volt a célunk. Azt mondanám, hogy a „The I”-t az aurája és összetettsége miatt több időbe telik majd megszeretni, átérezni, hagyni hogy beszívjon a hangulata… 

Hogy nézett ki a kreatív folyamat?

Az igazat megvallva ez volt az eddigi legkeményebb felvételi folyamatunk, ha a befektetett idő és energia mennyiségét vesszük alapul. Nagyon hosszú út volt, főleg a stúdiók közötti ingázások miatt. Sokkal könnyebb bezárkózni a bandával egy adott helyre, aztán felvenni minden hangszert annak az időnek a töredékében, amit mi töltöttünk el vele… Egyszerűen kevesebb időt és energiát igényel. Sok tényező kényszerített minket arra, hogy mégis így csináljuk. Aminek persze szintén megvannak a pozitív oldalai. A Dobra12 stúdió például Icanraz lakhelyén, Bialystokban van, szóval könnyebb volt oda elvinnie a dobszerkóját ahelyett, hogy mindezt mondjuk az ország másik végébe cipelje. Ugyanez vonatkozik rám is, hiszen sokkal könnyebben vettem fel a gitárokat a hazai Icaros stúdiómban, ahol a saját felszerelésemet és programjaimat használhattam anélkül, hogy rám nehezedne az idő vagy bármi más nyomása. A legnagyobb előnye ennek az, hogy sokkal több időd van átgondolni a módszereket, átrendezni a dalok felépítését stb. Van, aki szerint ez megöli a dalok eredendő energiáját, és lehet bizonyos szempontból ez igaz is, kivéve, ha nem csiszolgatod túl őket, már ha érted mire gondolok. Másrészről viszont azzal, hogy több időd van a részletekre koncentrálni, jobban meg tudod figyelni a dalokat növekedésük, fejlődésük közben, végignézheted ahogy egyre érettebbek és… magasztosabbak! lesznek. Mindez segített nekünk abban, hogy tényleg készen legyenek a számok a további darálásra a mixelés alatt, ami az Impressive Art stúdióban zajlott. A keverésről pedig annyit, hogy még soha nem öltünk bele annyi munkát, mint a „The I” esetében. Przemyslaw Nowak (a hangmérnök) folyamatosan több tucatnyi alternatív változatot küldött egészen addig, míg teljesen el nem vesztünk, és már nem is hallottuk közöttük a különbségeket. Annyira benne volt a dologban, szó szerint ontotta magából az ötleteket, nehéz volt már követni. Volt egy pont, ahol meg is akadtunk bizonyos értelemben, mert annyi különböző ötlet gyűlt fel bennünk, hogy lehetetlen volt összehozni őket. Szóval igen, néha egy elcseszett rémálom végigmenni minden ötleten, másfelől viszont rengeteg örömöt és boldogságot adott nekünk az, ahogy a „The I” alakot öltött. Összességében több, mint egy évbe telt, mire az egészet összehoztuk, számtalan éjszakát töltöttünk a zenék írásával, dolgoztunk az előgyártáson, aztán jöttek a rendes felvételek. Úgy kidolgoztuk magunkat, mint előtte még soha, oda-vissza löktük a cuccot amíg a lehető legjobbat ki nem hoztuk belőle. Végeredményben pedig olyan dolgot tettünk le az asztalra amire rohadt büszkék vagyunk, ami szerintünk minden szinten felülmúlja azt, amiket korábban alkottunk. 

Az albumon két különleges vendégetek is volt – Mike Wead (Mercyful Fate, King Diamond) és Ares (Aeternus, ex-Gorgoroth). Hogyan kezdődött ez az együttműködés? 

Icanraz egy dobtechnikusi meló alatt találkozott Mike-kal amikor ő a Bibleblack nevű bandájával játszott egy turnén. Egyszerűen jól kijöttek, és… ennyi! A felvételek közben megkerestük azzal, hogy benne lenne-e pár szólógitár rész trackelésében. Szerencsénkre rögtön igent mondott. Látva, hogy hány legendás bandával játszott együtt (pl. akiket te is említettél, plusz a Candlemass vagy az Edge of Sanity) baromi büszkék voltunk rá, hogy hozzátesz a mi albumunkhoz is. Ares esetében is nagyjából ez a történet. Az Aeternus volt a legelső banda amivel mi, a Devilish Impressions turnéztunk még 2006-ban, és még mindig úgy emlékszünk arra a körútra, mint az egyik legjobbra amihez eddig szerencsénk volt. Szép idők voltak azok fantasztikus emberek társaságában, rengeteg őrült élményt éltünk át egyesült, vad, prédára leső farkasfalkaként. Ennyi év után logikus volt, hogy végre felkérjük az Aeternus motorját, Ares-t, hogy szerepeljen a lemezünkön. Mike és Ares is hallható az „Ipse philosophvs, daemon, Deus et omnia” című tracken.

Az album címe, „The I” számomra zseniális. Nem csak egy név, hanem az akarat és szabadság köré fonódó filozófiátok megjelenése is egyben. Tudnál kicsit mesélni nekünk erről az album és a hitvallásotok szempontjából? 

Ahogy azt az album sajtóanyagában is leírtuk, az album címe nem csak a bandanév rövidítésének fonetikus átírása (The I = DI), hanem mindenekelőtt a banda létének első napján megfogalmazott hitvallás tükröződése, ami a választás és az akarat szabadsága. Az egyén felsőbbrendűsége bármilyen, mások által ránk erőltetett külső tényező ellenében, különösképpen utalva itt a vallásra és annak korlátai, dogmái és paradigmái létére. A „The I” egy lázadó kinyilatkoztatás minden ellen, ami gátol minket az egyéni tökéletesség felé vezető utunkon. Ahogy azt Darky, a banda régi barátja és úgymond lelki tagja is mondta (aki nem mellesleg az album szövegeibe is besegített): „Azt az állapotot, amikor az egyén nem tudja elérni a maximális potenciálját a lelki rabszolgaságban, pusztán azzal lehet legyőzni, ha felülemelkedünk minden olyan ránk erőltetett korláton, ami az egyén őszinte megelégedésének, kiteljesülésének és határtalan növekedésének útjában áll”. Szóval az egésznek az a kulcsa, hogy engedjük szabadjára magunkat amikor saját életünkről van szó, hozzunk önálló döntéseket, és a saját magunk által kreált utakat tapossuk azok helyett, amelyeket csak vakon követünk… Sok Devilish Impressions dalszövegben támadjuk a vallásokat és a nekik tulajdonított vezetőket azért, amiért nem nyitottak az emberek egyedi szárnypróbálgatásaira és a válaszok önálló megtalálására; amiért megtörik követőiket ostoraik alatt, és saját maguknak bitorolják el az egyén döntéshozó hatalmát… Annak szükségességéről zenélünk, hogy kiálljunk azért a világképért, amit mi magunk alakítunk ki, nem pedig azokért a nézetekért, melyeket felettünk állók vetnek ki ránk, ömlesztett kollektívára, megszabva számunkra mi a helyes és mi helytelen, hivatkozva arra az igazságra, mely szerintük „az egyetlen helyes”.

Azt olvastam, hogy a dalszövegeitekben Stanislaw Przybyszewski írásaiból is merítetek. Mik a legfontosabb pontok, amikben a szerző hat rátok? Vannak más könyvek, amik inspirálnak?

A legnagyobb ihletforrásaim között mindig is ott szerepelt a Fiatal Lengyelország irodalma, ami egy modernista időszak volt körülbelül 1890 és 1918 között. A mozgalom a dekadencia, neo-romanticizmus, szimbolizmus, katasztrofizmus és impresszionizmus irányzatait hirdette. Mivel az „Adventvs” EP dalszövegeiben idéztünk is a kor egyik nagy úttörőjének, Stanislaw Przybyszewski „Dzieci Szatana” (Sátán gyermekei) című művéből, értelemszerű döntésnek tűnt még mélyebbre merülni a „The I” esetében a fent említett vezető pár kísérteties követőjének dekadens világába, név szerint: Maria Komornicka és Stanislaw Korab-Brzozowski. Jelen esetben egy maroknyi művükre fókuszáltam. Az idézett szerzők a korszakuk világnézeteit követve a dekadencia, kultúrakihalás, az emberek és civilizációjuk közötti konfliktus és a művészet, mint legmagasabb érték koncepciójában hittek.

„Ipse philosophus, daemon, Deus et omnia” (vagyis „Filozófus vagyok, démon, Isten és minden”) – ez a sor Stanislaw Przybyszewski „Confiteor” című, monumentális esszéjéből származik, mely a művész szerepével foglalkozik, fő jelmondata pedig a „művészet a művészetért”. A „Confiteor” egy felhívás volt a művészi tevékenységek önállóságáért, így a korszak manifesztójává vált, és bizonyos értelemben a saját meggyőződéseimet is tükrözi abból a szempontból, hogy mi is maga a „művészet”, és hogy miért nem szabad semmiképpen sem politikai vagy társadalmi törekvéseket szolgálnia. Persze nem az volt a célom, hogy vakon kövessek minden egyes gondolatot benne, de mindenképpen egyetértek pár meggyőződésével a létezéssel, az Abszolúttal stb.-vel kapcsolatban. Az például teljesen megigéző, ahogyan Przybyszewski kombinálja Slowacki minden lényt elpusztító, majd jobb változatokat teremtő „Királylélek” koncepcióját Nietzsche Übermenschével. Ahhoz, hogy legitimizálni tudja ezeket az elképzeléseket, elfogadta végül a reinkarnáció koncepcióját. Ez pedig bizonyos szempontból hasonlít arra, amin mi bandaként átmentünk…

Az én meglátásom szerint a Devilish Impressions zenéje egy bátor utat követ, mindig más forrásból merít, nagyszerű, több műfajú alkotások sora. A dalok írása közben is a szabadság a legfontosabb tényező?

Hát persze! Valamilyen szinten hűek vagyunk a Black / Death metál műfaj magjához, de mindig feszegetjük a határokat, próbálva kitörni a korlátokból. Ezért nem riadunk vissza attól, hogy olyan elemeket szőjjünk a műveinkbe, amiktől más bandák elrettennének. Igen, szeretjük a zenét általában, nem csak a Black metált. Ezért mindig lesznek progresszív elemek a játékunkban, heavy metál szólók, thrashes riffek, sámáni rituálék stb. Szeretjük, ha a zenei határokat még kijjebb toljuk minden egyes újabb kiadvánnyal ahelyett, hogy mindig az előzőekre pillantgatunk vissza. Azt viszont nehéz megmondani, hogy mindig ezt az utat fogjuk-e követni… A Devilish Impressions zenéje mindig is váratlan kanyarokat vett.

Koncerttéren mi a helyzet? Hol láthatnak a rajongók?

Vannak dolgok alakulóban, remélhetőleg hamarosan megoszthatjuk veletek is ezeket a terveinket.

A Devilish Impressions már fut pár éve. Mik voltak a legnagyobb változások a metál színtéren ezalatt az idő alatt?

Nekem úgy tűnik, egyre nehezebb „harcosokat” találni manapság. Ezek az új srácok inkább a kinézetükkel és az önmegvalósítással törődnek ahelyett, hogy valami nagyobb dologért harcolnának, valamiért, ami túlmutat az egójukon. Nem azt mondom, hogy minden egyes fiatal így viselkedik, de biztosan kellemetlenül érezném magam egy társaságban a többségükkel. Persze ott van a másik oldal is egy rakat old-school fanatikussal akik soha el nem ismernék, hogy manapság is jelenik meg egy csomó jó cucc. Tudod, azokról a szűklátókörű arcokról beszélek akik szerint a tiszteletet és figyelmet érdemlő hordák még mindig csak a Sarcofago, Bathory és a Venom. Ne érts félre, én is szeretem ezeket a bandákat, de asszem nem igazán van meg az egyensúly. A dolgok annyira könnyen elérhetőek lettek manapság, hogy kevés embert érdekel igazán, hogy mi van a színtérrel, a bandákkal, a hozzáállással, mások tiszteletével stb. Zenész szempontból inkább olyasmi ez, mintha versenypályán lennénk, ahol mindenki próbálja bizonyítani valamiféle felsőbbrendűségét másokkal szemben. Pár banda barátságot színlel, holott legszívesebben az első adandó alkalommal hátba szúrna, csak hogy nevet vagy egy kis teret is szerezzen magának a rajongótáboruk növeléséhez. Tényleg szomorú, főleg a metál szubkultúra ’90-es vagy korábbi éveiben élő moráljához képest…

A lengyel metál színtér nagyon erős, főleg extrém csapatok terén. Mit gondolsz, miért olyan népszerűek ott a black/death bandák? A kultúra, a széleskörű vallásosság miatt lehet egyfajta lázadás ez? 

Mindenképpen! Ozimekben nőttem fel, Dél-Nyugat Lengyelországban, ahol erős keresztény közösség él. Gondolj csak bele, milyen reakciót váltott ki amikor megjelent pár hosszúhajú fiatal srác tiszta feketében, pentagrammákkal vagy fordított keresztekkel a nyakukban, az akkoriban Norvégiában történtek által inspirálva… Az egyház válaszul folyton odacsapott ránk, hogy elnyomjon minket, de ettől csak egyre jobban gyűlöltük őket. Mintha benzinnel oltanád a tüzet… Minél jobban megbélyegeztek és írtak le minket, annál eltökéltebb ellenfeleik lettünk. És ez csak egy apró, helyi példa arról, min mentünk keresztül a barátaimmal, képzeld csak el milyen volt a helyzet országos szinten.

Mesélnél nekünk a bandán kívüli életetekről?

Van ez a mondás, miszerint a művész egyfajta ribanc, aki kirakja magát és hagyja mindenkinek, hogy tapogassák a lelkét, húsát-bőrét. Ezért is szeretném különválasztani a két dolgot, hogy legalább valami megmaradjon személyesen a miénk…

Ok, ez volt az utolsó kérdés. Köszönöm az interjút, és ha üzennél valamit a rajongóknak, itt az alkalom.

Köszönjük a lehetőséget, hogy bemutathattuk a bandánkat az ottani rajongóinknak, és úgy általában a Kronos Mortus olvasóinak!! Nagyon büszkék vagyunk az albumra, szóval csekkoljátok rohadékok! Az eddigi művészetünk legjavát képviseli. A banda lelkét mutatja meg… Egy velőig hatoló pillantás az elmúlt pár évünk történéseibe… A Devilish Impressions igazi magja. A bestia szabadjára engedve, az Ördög Kopói pedig újra prédára lesnek!!!

Quazarre / Devilish Impressions


Hi! How are you?

Hey, I’m good, thank you! Hope you’re doing well too?

Devilish Impressions will release new album “The I” this September. What can fans await from it?

Well, it’s out now as we speak so I suppose everyone can judge it for him/herself. To those who are not familiar with “The I” as of yet, I would say it’s our most mature, multi-layered and complex offering up to date. So far the reviews of the album  are mostly extremely positive thus I’m really hopeful we will bring “The I” back to venues in Europe soon. I’m not saying it’s the most original work out there yet it certainly has its own, unique flare to whatever had been created in Black / Death Metal so far.

Are there some significant differences between “The I” and your former albums?

Our drummer, Icanraz, has once said that from his point of view, the present path on which the band stomps leaves much more room for musicianship to shine through in the rhythm department which, as a consequence, has led our music towards yet new dimensions… And I wouldn’t have described it any better. However, I would also like to underline that it’s our second offering on which we did not use synthesizers. Although the melody has always been an important part of our creation, all the stuff that occasionally appears in the background is just additional tunes and effects. So the entire atmosphere and melodies had been crafted with the use of guitars and vocals only, of course backed up with other instruments too, but mostly with additional tracks of the above-mentioned. It’s also the heaviest of all our works since we’d introduced the 7-strings guitars several years earlier. Having used clean vocals to a certain extent on the band’s previous albums I decided to have them very limited here. And it’s actually pretty much the same if you’d ask me about the album’s production. While our previous albums have this rather crystal-clear sound, the new one sounds more natural, organic. I think we’ve found the sound we thought was best for the new tunes, the sound one would describe as a mixture of what was coming out in the middle of the 90s, of course with a modern touch to it. For example, when tracking and later mixing the drums we did not use triggers, samples or compressors at all. Simple because we felt that fully acoustic sound of the drums perfectly fits the aura of the new tracks. However, I’m sure there will be some Devilish Impressions’ fans complaining about it as much as about decreasing the use of clean vocals. Especially those who dig “Simulacra”, which is pretty much “in-your-face” production-wise and filled with quite a lot of orchestral stuff and bombastic vocal parts. This time around we didn’t want to overdose such parts, simply because we didn’t feel they’d fit in here. At the end of the day though I think it’s up to everyone’s personal taste. Either it speaks to you or not. We can’t please everyone and it certainly was not our intention to do so anyway. I’d say that “The I”, due to its aura and complexity, requires more time and effort to dig it, to drawn down within its atmosphere…

How was the way of creation?

Well, it’s been the most demanding recording session we’ve ever gone through considering the amount of time and effort required to have it all done. It’s been a really long way, mostly due to having worked on it at different studios. It’s way easier to lock the band up in one place and just track down all the instruments within a shorter period of time than to do it the way we did… It just takes less time and energy. There have been many factors that have somehow forced us to go down this path. Which, of course, also has positive sides to it. Dobra12 Studio, for instance, is based in Bialystok, the city where Icanraz lives in, so it’s been easier for him to get his entire drumkit and record his parts over there rather than to carry all the stuff he needed to some place on the other side of the country. The same here, I’m quite good with the use of my own tools and programs thus I can easily track guitars down at my home Icaros Studio wherein I work without being put under time pressure or whatsoever. What’s the biggest advantage you may get when working this way is that you have much more time to rethink the formulas, re-arrange the songs’ structures etc. One may say it kills the songs’ primal energy and,  well, it does in a way but not if you don’t polish them too much, if you know what I mean. On the other hand, having more time to focus on details enables you to observe the songs develop, see them grow, witness them getting more mature and… majestic! It helped us get the songs truly ready to grind them further when mixing the album at Impressive Art Studio. Talking about the mix, never had we worked on it as long as in case of “The I”. Przemyslaw Nowak (sound engineer) kept on sending us dozens of alternative versions up to the point when we’d simply got lost and couldn’t notice the differences between them anymore. He was so much into it, literally squirting with so many ideas that it’d been pretty tough to follow. At some point we even got stuck, to a certain extent, because of an enormous accumulation of everyone’s visions that were so different from each other it was impossible to make them work together. So, yeah, sometimes it’s been a fucking nightmare to go through all the proposed options, on the other hand though it’s given us a lot of pleasure and satisfaction to see it evolve into what’s now known as “The I”. To conclude, it took us way over a year to wrap it all up, countless nights spent on writing the music, than working on pre-production, followed by proper recordings afterwards. We surely worked our asses off as hard as never before, pushed things back and forth to get the best out of it. As a result we’ve got something we are damn proud of, something that we believe surpasses on all possible levels everything we’ve done in the past.

On this album you have also worked with some special guests – Mike Wead (Mercyful Fate, King Diamond) and Ares (Aeternus, ex-Gorgoroth). How this co-operation has began? 

Icanraz met Mike while doing a drum-tech job on some tour he’s been performing with his side-project band called Bibleblack. They just got along together pretty well and… That’s it! When tracking the album he has approached him and asked if he was OK to track down some lead . Luckily enough Mike was immediately up for it. Seeing he’s contributed to many legendary bands including the ones you mentioned plus also Candlemass or Edge of Sanity we couldn’t be more proud of having him play on our album. With Ares the story’s somehow similar. Aeternus was the very first band ever we, as Devilish Impressions, toured with back in 2006 and we still recall that run as one of the greatest we’ve ever taken part in. Really great times in company of fantastic people and many crazy stories we’ve gone through as a united, wild, hunting wolfpack. After all those years it’s been a logical step for us to finally invite Aeternus’ driving force Ares to guest on our record. Both Mike and Ares can be heard in the track “Ipse philosophvs, daemon, Deus et  omnia”.

The title of your album “The I” sound genial to me. It is not only name, but also presents your philosophy of will and freedom. Could you tell us something more about it – about the of this album and your manifesto? 

As expressed in the album’s press-note, the title chosen for the new record is not only a phonetic acronym of the band’s name (The I = DI), but above all it reflects the manifesto we stand for since the very first day of the band’s activity, which is the notion of freedom of choice and will. A supremacy of an individual over any external factors being imposed on us by others, with special emphasis on religion and its convictions, dogmas and paradigms. “The I” is a rebellious manifesto targeted against all those who stand opposed to anything that drives us towards individual perfection. As commented by Darky, a long-time friend of the band considered to be its spirit member who has also contributed to the new album’s lyrics: “Following on the notion that one can never reach full potential out in the open being a slave at heart it all comes down to – plain and simple – rising above and stepping over and beyond all force-fed limitations in order to accomplish honest satisfaction, fulfillment and unsuppressed growth as an individual”. So, it’s about setting ourselves free when it comes to our very own lives, towards decisions we make and paths that I believe we should create rather than blindly follow… As in many other lyrics from Devilish Impressions we do attack religions and those considered to be their leaders for not being open to people’s independent try outs of finding answers on their own, for having them cracked under their whip while usurping the decision-making powers of each and every human being for themselves…  It’s about the need to stand for the way we perceive the world individually, not as a whole collective who was imposed by others from above with what’s good or bad, imposed by the truth proclaimed as “the only right one”.

As I have read, lyrics are also inspired by literature of Stanislaw Przybyszewski. What are the most important drivers you have got from this author? Are there any other books which did inspire you?

One of my all-time greatest inspirations has always been literature of The Young Poland, a modernist period in Polish literature, covering roughly the years between 1890 and 1918. The movement promoted trends of decadence, neo-romanticism, symbolism, catastrophism and impressionism. Having quoted “Dzieci Szatana” (Satans Kinder) by one of the period’s visionary Stanislaw Przybyszewski within the lyrics of “Adventvs” EP, it’s been a logical way for me to immerse “The I” even deeper into the decadent world of a couple of other haunted figures associated with the philosophy of their leader, namely: Maria Komornicka and Stanislaw Korab-Brzozowski. It’s some of their works I mainly focused on here. The quoted authors following the period’s concept believed in decadence, an end of all culture, the conflict between humans and their civilization, and the concept of art as the highest value.

“Ipse philosophus, daemon, Deus et omnia” (eng. ‘I am a philosopher, demon, God and everything’) comes from the above mentioned Stanislaw Przybyszewski’s “Confiteor”, his monumental essay on the role of the artist with its main slogan, ‘art for art’s sake’. Being an appeal for the autonomy of artistic activities, “Confiteor” became the epoch’s manifesto and, in a way, it represents also my own perception of what ‘art’ is and why it definitely should not serve any political or social purpose. Of course, my intention while digging it was not to blindly follow each and every thought he presented therein yet I certainly share some convictions born out of his mind in regards to existence, the Absolute etc. It’s for instance mesmerizing the way Przybyszewski combined Slowacki’s concept of King Spirit who destroys the existing forms of being to create finer ones, with Nietzsche’s idea of the Overman. To legitimize these ideas, he finally accepted the concept of re-incarnation. And that resembles of what we as the band have gone through in a way…

For me, Music of Devilish Impressions is a brave kind of path which always bring in different sources, a great and multi-genre music. Is the freedom also the most important thing during writing the songs?

Sure man! While being somehow loyal to the core of the Black / Death Metal genre we always try to expand its territories, try to reach out beyond its boundaries and limits. That’s why we aren’t afraid to incorporate into our creation things that most of the bands out there wouldn’t even dare to use. Yes, we’re fans of music in general, not Black Metal only. Therefore you will find some progressive elements within our works, some heavy metal leads, thrashy-sort-of-riffs, shamanic rituals etc. We always prefer to keep crossing boundaries within our sound even further out with each consecutive release rather than look back at any of the previous ones. It’s hard to say though if that’s the path we will follow if you ask me… Devilish Impressions’ music has always been heading towards an unexpected directions.

What about concerts? Where could fans see you?

Some things are currently shaping up, hopefully we shall be able to reveal these plans anytime soon.

Devilish Impressions exists for some years. What are the main changes in metal scene during these years?

It seems to be more difficult to find people with “warrior-like” spirit these days. These new kids are mostly all about their look and their self-fulfillment rather than will to go out and fight for something bigger, something that goes beyond their ego. I’m not saying every single youngster’s acting like that, but I certainly wouldn’t feel comfortable having the majority of them around me. Of course, at the other pole there’s a bunch of old-school maniacs who would never admit that there’s actually so many great stuff coming out these days. You know, I’m talking here of these narrow-minded fellas for whom the only hordes worth their respect and attention are still Sarcofago, Bathory and Venom only. Don’t get me wrong here, I also love that stuff but I suppose we’re missing the balance here. Things have become so easily accessible nowadays that there’s very few people who really care about the scene, the bands, the attitude, respect to others etc. From the musician’s perspective it’s more like being on a competition sort of field where everyone tries to prove some superiority above others. Some bands tend to pretend being friends with others while in fact they’d just stab them in the back at the very first opportunity, only to win themselves a name or a tiny fucking room to expand their fan base. It’s really sad, especially seeing what was the metal subculture’s ethics back in the 90’s or earlier…

Polish metal scene is really strong, especially in extreme groups. Why do you think the black/death bands became popular? Is it due to cultures, strong influence of church in Poland and it is a kind of rebellion against it? 

Definitely! I was raised in Ozimek, a small town on the South-West part of Poland with its strong community gathered around the local church. Imagine what was happening when the small group of long-haired youngsters dressed in black with pentagrams or inverted crosses on, inspired by the events that at the time were taking place in Norway met with such community’s worldview… The church in response to our unsettling activities, would constantly strike back to our detriment, yet it only made us hate them more than ever. It’s like throwing gasoline on a flame… The more they stigmatized us and written us off the more fervent opponents we’d become. This is just a small example of what me and the friends of mine have been going through locally, so you can imagine the issue at national level.

Could you tell us something about your personal live beside the band?

There’s this saying that artist is sort of a bitch who displays and let everyone touch his soul, his flesh and bones out into the open. That’s why I’d rather want to separate these two worlds, so that at least we’ve got something for ourselves only…

Ok, that was the last question. Thank you for the interview, and feel free to share anything with the fans please

Thanks for an opportunity to present the band to our fans out there and to all Kronos Mortus’ readers in general!! We’re very proud of this album so go check it out motherfuckers! It does represent what’s best in our creation so far. It represents the spirit of the band… It’s a very insightful glimpse into what we’ve been going through over the last couple of years… It’s the very core of Devilish Impressions. The beast has been unleashed and the Devil’s Dogs are on a hunt again!!!

Quazarre / Devilish Impressions

www.devilish-impressions.com
www.facebook.com/devilishimpressoins
www.twitter.com/devilishimpress

Ltd. Edition vinyl / CD Digipak / Exclusive bundle pack: http://smarturl.it/thei_lfr

Ltd. Wooden Box: https://tinyurl.com/y7v4e9rj
iTunes: http://smarturl.it/thei_itunes
Amazon: http://smarturl.it/thei_amzn
Spotify: http://smarturl.it/thei_spotify

Ezt a cikket eddig 204 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!