
A Downfall of Gaia zenéjére egyre többen kíváncsiak Magyarországon – ezért is kerestelek fel a kérdéseimmel! Néhányszor már felléptetek Budapesten az elmúlt időszakban. Mi volt jó ezekben a koncertekben? Mennyire sikerültek jól? Mikor láthatunk benneteket újra?
Peter: Minden magyarországi fellépés nagyszerű volt: mindig jól éreztük magunkat és teltházas koncerteket adtunk. Sajnos a közeljövőben nem tervezünk koncerteket Magyarországon, de azért remélhetőleg hamarosan lesz lehetőségünk visszatérni!
Most, hogy jól letámadtalak az első kérdésemmel, szeretném megkérdezni, hogy mit érdemes annak megtudni rólatok, aki eddig nem ismert? A 15 év alatt 6 albumot adtatok ki és folyamatosan fejlődtetek… Peter elhagyott, de visszatért…
Peter: Nehéz kérdés. Talán te, vagy éppen a rajongóink sokkal jobb választ tudnának erre adni!
Hogyan érezted magad a zenekar kezdeti időszakában és milyen most a zenekar hangulata? Esetleg érzel valami hasonlóságot, vagy már teljesen más minden?
Peter: Az idők persze megváltoztak. Amikor a húszas éveink elején megalapítottuk a zenekart, csak zenélni akartunk, és beutazni a világot. Otthagytuk a munkánkat, és olyan gyakran turnéztunk, amilyen gyakran csak tudtunk. Manapság a család és a sok egyéb kötelezettség mellett nem olyan könnyű összeegyeztetni az életet egy aktív zenekarral. Még mindig szeretünk együtt zenélni és turnézni, de már határozottan nem ez az életcélunk.
Van egy kezdettől fogva visszatérő dolog az albumaitokban, méghozzá az, hogy a Metal Blade kiadónál jelent meg mindegyik. Mikor mi volt a megfelelő mondatuk, hogy ennyi ideig sikerült megtartani titeket? Nagyon fontos számotokra a hűség?
Peter: Az első albumunk egy split kiadvánnyal együtt annál az Alerta Antifascista kiadónál jelent meg, akik mind a mai napig támogatnak minket. Ugyanez a helyzet a Moment of Collapse Records és a Shove Records kiadókkal is. De az utolsó öt lemezünket – köztük a legutóbbit is – a Metal Blade adta ki. Nagyon hálásak vagyunk, hogy a Metal Blade hitt bennünk, amikor még jóval kisebb zenekar voltunk. Öröm a Metal Blade-del dolgozni, és az is nagyon megkönnyíti a dolgunkat, hogy mindannyian olyan régóta ismerjük egymást. Még mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozunk, és ez már valami olyasmi, mintha barátok lennénk. Szóval egyáltalán nincs okunk arra, hogy kiadót váltsunk.
Visszatérve Peter újbóli belépéséhez – azt nyilatkoztad, hogy a fejlődésetek ellenére most visszakanyarodtok kissé a gyökerekhez! Peter is ezt szerette volna leginkább? Milyen volt újra együtt dolgozni?
Peter: A gyökerekhez való visszatérés volt az a döntés, amelyet zenekarként hoztunk meg akkor, amikor az új lemez hangzásáról beszélgettünk. Amit én hoztam a zenekarba, az mindenféle elektronikus dolog – drone és szintetizátorok – voltak. Ez olyasvalami volt, amit a korai években szerettünk volna csinálni, de akkoriban még senki sem volt képes elboldogulni egy szintetizátorral.
A dalírási folyamat mennyire borult fel ennél a lemeznél? Többet kísérleteztetek most, mint máskor? Mit szabad tudni a dalírási folyamatról?
Peter: Dominik és én együtt írtuk az új lemezt, ahogy ezt akkor is tettük, mielőtt kiléptem a zenekarból. Akkoriban a próbateremben találkoztunk, összeraktuk az ötleteinket, és dalokká alakítottuk őket. Most, hogy valamennyien sokkal jobban berendezkedtünk a digitális világban, a lemezt főleg ott írtuk, a fájlokat elküldtük egymásnak, és csak egy héttel a felvételek előtt találkoztunk a próbateremben. A lemez ilyen módon való megírása sokkal nagyobb teret adott a kreativitásnak, ezért aztán határozottan többet kísérletezgettünk, mielőtt eljutottunk a végeredményhez.

A melankolikus és érzelmekkel teli, sokféle hatást keresztező „Silhouettes of Disgust” album dalai nagyon kiforrottak és tökéletes szintre emeltek. Mennyire volt nehéz az elképzelt ötletből és elképzelésetekből megvalósítani a szerzeményeket?
Peter: Mindig nehéz az ötleteket a fejedből átvinni gitárra vagy a lemezre, de azt hiszem, ennél a lemeznél sokkal könnyebb volt, mint korábban. A fájlok rögzítése és egymásnak való elküldése révén ugyanis rengeteg időt és szabadságot kaptunk ahhoz, hogy addig dolgozzunk a dalokon, addig változtassunk a részeken, amíg elégedettek nem lettünk velük. Ez olyasvalami, amit a korai években nem lehetett megcsinálni a próbateremben, tekintetbe véve a saját időkorlátjainkat.
Két hónapja már megjelent az album a Metal Blade kiadó jóvoltából. Mennyire árasztanak el a pozitív visszhangok? Elképzelhető, hogy ez lett az eddigi legjobb albumotok? Milyen jelzőkkel illetnéd a „Silhouettes of Disgust” albumot?
Peter: Az új lemezzel kapcsolatos produceri munkát és a hangzást illetőleg rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk – és nekünk is nagyon tetszik. Abszolút úgy gondoltom, hogy ez lett a legjobb hangzású lemez, amit valaha készítettünk. A „Silhouettes of Disgust” a black metal, post metal és crust hatások nyers keveréke, elektronikus elemekkel vegyítve. Ez egy nagyon kompakt lemez, rövid, de erőteljes és érzelmes dalokkal, felesleges részek nélkül.
A dalszövegekről mit mondanál? Milyen témához kapcsolódik és milyen történetekről hallunk?
Peter: A „Silhouettes Of Disgust”-on a magányról, az (ön)függőségről, a jövőtől való félelemről, a tudatlanságról, a teljesítmény- és megfelelési kényszerről mesél nyolc ember egy fiktív nagyvárosban.
A kérdésekből alighanem érződik, hogy nagyon tetszik az általatok megalkotott zene. Én azt mondom, ez egy igazi utazás, amelyben sokféle kísérletezésnek lehetünk tanúi. Az érzelmek lebegnek folyamatosan, a csoda és a gyötrelem fonalaival. Elárulod nekem, hogyan lehet ezeket a lebegéseket ennyire jól megkomponálni?
Peter: Köszönjük a kedves szavakat, sokat jelentenek nekünk! Nem könnyű megválaszolni azt, hogy miképpen komponáljuk meg a zenénket. Csak a magam nevében tudok beszélni: sok saját érzelmemet és érzésemet teszem bele a zenénkbe, és mindent megteszek azért, hogy valami olyasvalamit hozzak létre, amit érdemes a világra hozni.
Kicsit az ifjúkorodra is kíváncsi lennék! Mennyire voltál akkor punk és mennyire voltál rocker? Mi volt az, ami elvitt arra az útra, ahol most vagy?
Peter: Fiatalabb korunkban valamennyien a punk, a DIY és a crust szcéna résztvevői voltunk. A zenekarunk is onnan indult. A DIY szcéna akkoriban egy nagy közösség volt, és örülünk, hogy a részesei voltunk és vagyunk!
Mennyit változtatok az elmúlt 15 évben? Leginkább mi érdekel titeket most a legjobban?
Peter: Még mindig szeretünk zenélni, és még mindig nagyon politika-orientált emberek vagyunk. De persze az évek során mindannyian új és még újabb hobbikra tettünk szert, és családot is alapítottunk. Szóval teljesen normális módon öregszünk.
Mely zenekarokat hallgatod még most is a régi nagy kedvenceid közül?
Peter: Még mindig hallgatjuk az olyan régi kedvenceket, mint az Isis, a Cult of Luna, a Neurosis, de a Fall of Efrafa-t, az Icos-t és még sok mást is. Noha jelenleg egyre inkább az elektronikus és más zenék felé orientálódunk, még mindig szeretjük a régi kedvenceinket hallgatni.
Mi történhet a jövőben a Downfall of Gaia zenekarral? Mennyire lesznek izgalmas napok az idei évben és a következőben?
Peter: Azon vagyunk, hogy ez év végére és a jövő év elejére további élő fellépéseket hozzunk össze.
Egy érdekes kérdés zárásként! Mit szeretnél kérdezni a magyar rajongóktól, hátha olvassák az interjút és elküldik neked a választ!
Peter: Reméljük, hogy ezt majd akkor tudjuk élőben megtenni, amikor újra Magyarországon leszünk, bármikor is legyen az! Mindig jó emberekkel találkozni és beszélgetni a koncerten!
Köszönöm a lehetőséget. Én már nem foglak elfelejteni soha!
Peter: Köszönjük a kedves szavakat és a meghívást!
Downfall of Gaia online:
https://www.facebook.com/DownfallofGaia
https://www.instagram.com/downfallofgaia