Interjúk

DVVAD interjú

Dvvad231122

A DVVAD zenekar 2018-ban alakult és viszonylag gyorsan meg is jelent az első kiadvány „Burning Times” címmel. A zenésztársaddal Gergővel készítettétek mindezt, akivel már korábban alkottatok a Gyepű zenekarban. Nevezhető ez egyfajta szintlépésnek? Szerinted, ami ott elkezdődött azt tökéletesítetted tovább? Mennyire neveznéd másnak?

A DVVAD úgy alakult, hogy a Gyepű feloszlóban volt. Szerettünk volna egy kevésbé post-black zenekart. Az eredeti elképzelés szerint „post”-ból lett volna kevesebb. Mindenki fantáziájára, de főleg az ítélőképességére bízom, hogy ebből mennyi valósult meg. És azt is, hogy ez nevezhető-e szintlépésnek. Szerintem egyébként igen.

De így visszatekintve minden szintlépésnek tűnik, és valahol ezt egy normális dolognak tartom: fejlődni szeretnél, illetve egyről a kettőre jutni. Hogy milyen gyorsan megy, az megint egy más kérdés. A két zenekar között van egy nagyon fontos különbség: az egyik nem létezik már. Viccet félretéve nem nevezném egyenes folytatásnak a DVVAD-ot, bár a Gyepű abszolút fontos dolog volt az életemben, valahol sajnálom/sajnáltam is, hiszen nagyon jó dolgokat lehetett volna kihozni még belőle. De nem így alakult.

Sok olyan tudás, amivel most rendelkezem és a DVVAD-ban valamennyire kamatoztatni tudom, annak az alapjait ott tapasztaltam meg: számírás, koncertezés, demózás, szervezés és ilyesmik.

Idővel bekövetkezett a zenekari bővítés, ami szerintem előnyös volt koncertek és egyéb dolgok miatt. Először nem érezted szükségét, vagy nem találtatok hirtelen megfelelő embereket a posztra? Mit mondtál nekik a DVVAD-ról belépéskor, hogy mi vár rájuk? Milyen elképzeléseket vázoltál fel nekik?

Először ketten valánk: Gergő (Takács Gergő) és én. Aztán keresni szerettünk volna egy jó basszusgitárost, de sajnos az elején elég rossz tapasztalataink voltak. Felelőtlen ígérgetések, aztán soha fel nem vett telefonok, az első próba után külföldre költözések és a többi. Nem ígértünk nekik egyébként semmit, hiszen nem nagyon tudtam megígérni a sikert, pénzt és a csillogást. Különben is ez milyen hívószó lenne egy black metal zenekarnak. Ahogy a Petinek sem (Gilián Péter) ígértem semmit, annyit mondtam, hogy „úgy hallottam, hogy szereted a black metált és még ráadásul basszugitározol is, nincs kedved játszani a lemezen?”. Aztán valahogy azt mondta, hogy igen. Aztán valahogy koncertre is jött. Bár az egyéb projektjei (akkor még sok volt neki) miatt volt, hogy helyettesíteni kellett.

Jött egy split lehetőség a Defiant zenekarral ahol 1 új dal hallható tőletek. Én már itt éreztem több előrelépést is. Sokkal mélyebbre ható és maradandó élményt nyújt, mint elődje. Véleményem szerint addig ez volt a mindenkori legjobb DVVAD szerzemény! Hogyan készült ez a dal? Miben érzed az erősségét? Megtalált ezáltal néhány atmoszférikus black metal rajongó?

A split valahogy úgy jött, hogy együtt zenéltünk Zentán és nagyon tetszett az, amit csináltak. Aztán kész lettünk a Katabasissal és felkerestem őket a split ötletével. Köszönöm, hogy ezt mondod a Katabasisról, ott már nem csak a Gyepűs hanem egy DVVAD – Burning times tapasztalattal is gazdagabb voltam. Plusz azt már eleve két gitárra írtam. Akkoriban csatlakozott a zenekarhoz először a Gábor, majd az ő kiszállását követően a Laci (Nagy László). Hatalmas visszhangja nem lett a dolognak, de én mindenesetre nagyon szeretem ezt a dalt. Vissza is kellene tenni az élőben játszott számok közé.

Ezután kicsit eltűntetek alkotás terén mostanáig. Aztán egyszer csak jött a hír, hogy itt az új album. Négy szerzemény, ami az előbb említett splites dal stílusához hasonlít leginkább, de vannak változások, fejlődések. Szerinted mennyire szokott össze már a társaság? Mindenki egyformán, egyszerre érezte tökéletesnek a végeredményt?

Annyiban igazad van, hogy eltűntünk. Adtunk pár koncertet, erről adtunk hírt, néha hónapos késésekkel, de nem nagyon volt miről posztolni. Most a reggelimről nemár! De az alkotás folyamatai nem álltak le, még ha nehézkesen is mentek. Gergő és én Szegeden, Peti Budapesten, Laci pedig Baján. Szóval innen a két év – vagy mennyi – hallgatás. Ráadásul úgy voltunk vele, hogy sehova nem sietünk, senkivel sem kell versenyeznünk, tehát addig csináljuk, amíg jónak nem érezzük. Még én is rákényszerítettem magam erre az álláspontra.

Mikor kezdődött az alkotás és milyen módszerrel? Hol vettétek fel és milyen lehetőségek kínálkoztak stúdió, keverés és lemezkiadó terén? A döntéseteket miért gondoljátok jónak?

Legelőször a MRKLB II. tétel volt kész, azt már játszottuk pl. a 2021-es Lowlanden is. A módszer, hogy írunk/tam riffeket amiket aztán kipróbálgattunk élőben. Sokat kukáztunk és van egy csomó félbemaradt ötlet, amikből lehet egyszer lesz valami. A dobot egyébként Szenti Árpádnál rögzítettük (Thypad művésznévvel, rengeteg aktív zenekarral, mint pl a Thy Catafalque, Athame, Ahriman stb… az utóbbiban együtt zenélünk) úgy, ahogyan az éneket is. A gitárokat a Miracle Soundban rögzítettük Vári Gábor segítségével. Utólag is mindkettőnek ezer hála. A billentyűs hangszereket ketten vettük fel a Zolival (Ahriman) a próbateremben. És ha ez így nem lenne elég szerteágazó és összetett, Budapesten keverte a Ferenczi „Moth” Márton.

Ami a lemezkiadót illeti: két út állt előttünk. Az egyik, hogy kiadjuk magánkiadásban. Ezzel az a legnagyobb problémám, hogy rengeteg munka van vele. Minden tiszteletem annak, aki ezt vállalja, de nekem sem időm, sem energiám, sem idegrendszerem nem lenne ehhez. Másrészt úgy gondoltam, hogy egy pár e-mailt megér a dolog, hátha valaki kiadja külföldön. És így kerültünk a Talheimhez.

Dvvad Cover231122

Az album hozhat számotokra elegendő elismerést ahhoz, hogy gyorsan nekiálljatok a folytatásnak? A Talheim Records Germany végül is egy jól megtalált „otthont” ad nektek. Mi jöhet ki ebből?

Mivel a szerződés aláírása és a kiadás között már lassan eltelt egy év, én pedig nem szeretek tétlenkedni, már íródik a folytatás. Fejben megvan a koncepció és legalább másfél szám már kész van. Már ha egy felet lehet késznek nevezni. Természetesen nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy ne lennének változtatások, de valami már nagyjából körvonalazódik. Mivel eddig viszonylag felelőtlenül jelentettünk ki dolgokat, most óvatosabb leszek. Valamikor 2030 előtt lesz még egy DVVAD lemez. De 2050-ig biztosan.

A zenéről is beszéljünk kicsit, mert ugye egy atmoszferikus black metalban sok minden történik. Hogyan jellemeznéd? Mennyire mélyreható, mennyire merengős, mennyire sötét? Hol vannak a „kapcsok” a black metal és a post metal között a dalokban? Miért lehet olyan ember kedvence is, aki nem kifejezetten black metalt szeret?

Ha már fejlődésről beszélünk és atmoszférikus black metálról, akkor régi vágyam teljesült azzal, hogy lett szintetizátoros a zenekarban Márta Zoltán személyében. Olyan plusz dimenziót ad a zenének, amely ha nem lenne, akkor hiányérzetem lenne, és nem olyan atmoszférája lenne, amilyet szerettünk volna.

A jellemzést rábízom a hallgatókra, arra bíztatnám őket, hogy találják meg azokat a pontokat, ahol mélyreható, merengő vagy sötétnek érzik. Ha egyáltalán ilyennek érzik. Hagynám, hogy megtalálják a post és a black metál közötti kapcsolódási pontokat, illetve azt, ahol ők tudnak kapcsolódni ehhez az egészhez. Unalmasnak tartanám, ha megmondanám, hogy hol keressék ezeket, vagy léteznek-e egyáltalán?

Nem tudom, lehet olyan ember kedvence is, aki nem szereti a black metált?

Az album második szerzeményében egy vendégzenész is szerepel, a Needless zenekarból ismert Forczek Ádám. Miért tartottátok jó ötletnek? Egyébként teljes mértékben passzol a zenéhez és színesíti a dalt! Ő mit mondott a végeredményről? Esetleg ti is fogtok szerepelni a maga idején egy Needless műben 🙂 ?

Forczek Ádám egy osztállyal felettem járt gimiben, és már akkor voltam Needless koncerten, amikor trio voltak és grunge feldolgozásokat játszottak. Nekem tetszik az Ádám hangszíne, és úgy gondoltam, hogy jól állna ehhez a számhoz. Nem tudom hallotta-e már a teljes lemezt. Nem hinném, hogy valaha szerepelni fogok Needless lemezen. 🙂

Nekem a 4 track közül az utolsó tetszik a legjobban. Talán az a legsötétebb és igazán mélyreható. Te mit mondanál erről a szerzeményről? Mennyire neveznéd egységesnek az albumot?

Az egész album egy végtelenül cirkuláló kör, egy saját farkába harapó kígyó. A négyes tétel egy olyan albumlezárás, ami nem is igazi lezárás.

A jelenlegi tagság mennyire stabil? Kinek mennyi ideje jut zenélésre, próbákra, koncertekre? Hogyan képzelitek el a jövőt? Mennyire lesztek aktívak? Esetleg, ha adódna egy nagyszerű alkalom pl. egy külföldi turnékörútra, mennyire vagytok felkészülve, mert ugye a Talheim Recordsnál vannak nagyon jó csapatok, és soha nem lehet tudni mit hoz a sors!

Takács Gergő elhagyta országunkat a spanyol tengerért szóval a helyére jött egy másik Gergő (Kerezsi Gergely). Ez nem változtatott a diaszpórán, ugyanis három városban van most DVVAD: Szeged, Baja és Pest. Szóval nem sok időnk/lehetőségünk van hetente próbálni, néha a havi egy is nehézkes. Megtanultunk alkalmazkodni ehhez a helyzethez, jobban mondva folyamatosan tanuljuk, hogy minél gördülékenyebben menjenek a dolgaink.

Nem szeretnék jósolni, vagy felelőtlen ígéreteket tenni, de igyekszünk az esetleges lehetőségekkel élni amennyiben azok megvalósíthatók. Szóval igazad van, nem tudni mit hoz az élet.

Dvvad2231122

Térjünk vissza a hazánkba. Szeged sok embernél rögzült, hogy vidéki városok közül a leginkább black metal hely. Szerinted mi lehet ennek az oka? Az Ahriman kezdése nagyon lerakta az alapokat ilyen téren? Milyen a szegedi underground?

Néha nekem is eszembe jut a kérdés, hogy mennyi lehet az egy főre jutó black metal zenekarok száma Szegeden? Fogalmam nincs, de tényleg viszonylag soknak tűnik, bár az országos átlagot nem ismerem. A helyi underground az tényleg underground, hiszen a legtöbb black metal koncert egy pince klubban van a városban.
Az Ahrimannal kapcsolatban: nyilván meghatározó volt, de erről bővebben a Lambert vagy a Zoli tudna mesélni. Nem akarom elhárítani a kérdést, de van egy prózai oka annak, hogy miért nem én vagyok a megfelelő ember, aki válaszolni tud: amikor a zenekar alakult én abban a fejlődéslélektani állapotban voltam, amikor éppen csak meg tudtam különböztetni magamat a környezetemtől. Nagyon érdekes belegondolni ebbe egyébként.

December 15-én lesz egy klassz koncert Szegeden a Christian Epidemic és a szintén új albumot megjelentető Frost zenekarokkal. Nagyon ígéretesnek tűnik. Szerintem sokan kíváncsiak lesznek rá. Milyen estének ígérkezik? Mennyi játékidőt kaptok? Nagyon sötét lesz ez a nap?

Pénteknek. 45 percet. December közepén általában hamar sötétedik.

Végezetül mondjátok el, ki miért kezdett el zenélni és ki milyen zenén nőtt fel, milyen hatások érték!

Megkérdeztem a többieket, és arra a jutott az ent-tanács, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása szétfeszítené ennek az interjúnak a kereteit. Szóval mindenki szereti a black metalt.


WEB: https://linktr.ee/dvvad

Kapcsolódó cikkek

DVVAD – a szegedi black metal csapat első albuma hamarosan megjelenik a Talheim Records kiadónál!

KMZ

Night Of The Hunt / Dvvad / Needless / Treasondom

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek