A Dying Wish története régre nyúlik vissza és szinte mindenféle metál rajongó ismeri a zenéteket. Véleményem szerint megalakulás után gördülékenyen és jól alakult a zenekar karrierje. Sok mindent elértetek és nagy tömeget mozgattatok meg. Mekkora volt számotokra a kezdeti löket? A „Never-Ending Road” album szárnyalása mennyire lepett meg?
Maci: Mikor megalakult a zenekar, ugyanaz volt a célunk, mint minden fiatal bandának, dalokat írni, stúdiózni, koncertezni és valamiféle ismertségre szert tenni a zenei palettán. Tele voltunk energiával, nyomtuk ezerrel, kompromisszum nélkül. Aki nem bírta a tempót, az lemorzsolódott, ezért is volt viszonylag sok tagcserénk, hiszen ugyanazzal a tagsággal sohasem sikerült két anyagot kiadni. 🙂
Szerencsére hamar betalált a zenénk a rajongóknál, ami meglátszott a koncertjeinken is és a szakma részéről is elismerő kritikákat kaptunk. Ezek persze egyre nagyobb löketet adtak nekünk a bizonyításra. A Never-ending Road idejére már szénné koncerteztük magunkat és eljutottunk előzenekarként a legnagyobb szinpadokra is, lett egy szép számú rajongói táborunk is és az akkori szintér zenekarainak nagytöbbségével is jó viszonyt ápoltunk.
Azt, hogy szárnyalt a banda vagy Never-ending lemez abban az időszakban, nem tudom, akkor meg pláne nem tűnt annak. Minden olyan természetes volt, tettük, ami jónak láttunk és örültünk minden sikernek. Csak az utóbbi években kezdünk rádöbbenni, hogy ott, a 2000-es évek kezdetén valami nagyon nagy és jó dolognak voltunk a részesei.
Nagyon sokan várták a folytatást, hogy milyenek lesznek az új dalok. Mekkora volt a nyomás rajtatok 2002-2005 környékén? Hogyan kezdtetek neki annak idején a D.Y.I.N.G. W.I.S.H. albumnak? Nehezebb volt, mint a kezdet?
Maci: Kijött a Never-ending Road 2001-ben, mint az első lemezünk, már a Hammer Records égisze alatt és úgy gondoltam nincs megállás, előttünk az ígéretes jövő. Sorsszerű, hogy ilyenkor bolondulnak meg az emberek. Előbb dobost kellett váltani, majd a frontember adta be az unalmast. Hiába találtunk viszonylag hamar új tagokat, a lendületet megakasztotta a tagcsere és mai szemmel nézve, az előttünk álló lehetőségek simán elsuhantak mellettünk. Négy évet kellett várni a következő lemezre, ami akkor sok időnek bizonyult és a sikere is messze elmaradt a várttól.
Ács: Nagyon érdekes mai fejjel ezt átgondolni. Ma már biztosan nem hagytuk volna, hogy ilyen könnyen széthulljon a Never-ending felállás. De az is egy örök igazság, hogy aki menni akar azt el kell engedni. Egy biztos, nem volt egyszerű pótolni az akkori tagságot. A jelenlegi felállás viszont nagyon erős és Én személy szerint mindent meg is teszek, hogy egyben maradjunk. Általában Én vagyok a villámhárító a bandában. 😊
Ezután idővel következett egyfajta „szünet”. Lehet, hogy szüksége volt a zenekarnak a nagyon mozgalmas néhány év kipihenése miatt? Hogyan töltődtetek fel? Mennyien kerestek akkoriban, hogy nagyon hiányoztok és szükségünk van rátok címszóval?
Ács: Balázs kiválása után megpróbáltuk megtalálni az utódját, de arra kellett rádöbbennünk, hogy egyik jelentkező sem üti meg a mércét. Ekkor döntöttünk úgy, hogy pihenőre küldjük a bandát. Más zenei vizekre eveztünk akkoriban. Ha jól számolom, előbb utóbb 3 dying tag is játszott a stoner rockban utazó Stardrive-ban, ami a maga laza stílusával nagyon jó kikapcsolódásnak bizonyult. Természetesen nagyon sokan érdeklődtek a DW jövője után. És amikor a Stardrive nem igazán tudta összepakolni a harmadik lemezét, és egyre görcsösebbé vált az egész, Macival úgy döntöttünk, hogy összehozzuk újra a bandát. Szerencsére mindenkinek volt kedve a folytatáshoz.
Azt hiszem a „Lopott idők” dal törte meg a csendet. Szinte felért egy „Never-Ending Road” album szárnyalásával. Abszolút bejött mindenkinek a magyar nyelv? Itt egyértelművé vált, hogy a következő teljes album magyar nyelvű lesz?
Maci: 2011-ben jöttünk újra össze, mert hiányzott a zenekar, a koncertek. A címszó itt már az örömzenélésen volt, mindenféle elvárás nélkül. Balázs ötlete volt a magyar nyelv kipróbálása, amitől igazából idegenkedett mindenki, de adtunk neki egy esélyt. Bejött. 🙂
Kivéve Papp Sanyi, akkori bőgősünknek, ő nem barátkozott meg vele, de hamarosan ki is szállt a bandából.
Minél többet dolgoztunk a magyar nyelvű dalokkal, annál inkább tűnt jó ötletnek egy full magyar nyelvű album elkészítése. Azóta elkészült a harmadik is…
2016-ban és 19-ben jelent meg albumotok. Innentől kezdve a mai napig egészen megszilárdult és felerősödött a zenekar. Ismét élményben gazdag éveket éltetek át? Mennyire változott meg a zenekar minden téren?
Maci: A Tükörország után érkezett Herczeg Csabi (dob), tehát 2017 vége, 2018 eleje óta nem változott a felállás és hihetetlen módon két lemezt is rögzített ez a tagság. Azt hiszem a Tükörország adott egy löketet a bandának. Mindenki tudja a helyét a zenekarban, tudja a feladatát és amellett, hogy örömzenélés, mindenféle elvárás nélkül, azért megfelelő komolysággal áll a zenekarhoz. Kezdtünk nagyobb hangsúlyt fektetni a színpadi látványra, az elmaradhatatlan molinók mellett, saját fényeket/fénytechnikust, füstgejzíreket is beszereztünk. A merch pultunkat is brutálisan felfejlesztettük, tehát próbálunk minél profibb körülményeket teremteni a banda körül.
Ezután jött egy csúnya világjárvány, ez mindenkinek beleszólt az életébe. A most megjelent „A világ peremén” című új album dalainak az írása, már 2021-ben elkezdődtek. Itt Papp Lajost lehet fő dalszerzőként megnevezni. Nincs gyökeres változás, de azért vannak meglepő dolgok. Hogyan foglalnád össze az albumot? Milyen értékeket emelnél ki? Nem bánták meg a többiek, hogy Papp Lajos alkotott és alkotott 🙂 ?
Maci: Sajnos én is elkaptam a nyavaját és egy időre padlóra küldött a szemét. Ez pont nagysikerű Barba Negrás jubileumi koncertünk után történt nem sokkal. A hosszú lábadozást viszont az otthoni zeneszerzéssel tettem hasznossá. 🙂 Valami iszonyat kreatív energiákat szabadított fel bennem ez az egész, ami szerencsére azóta is tart, és teljes album mellett még egyéb ötleteim is születtek (amik remélhetőleg hamarosan napvilágra kerülhetnek). Így történhetett most az, hogy én jegyzem most a lemez zenei részeit. A többieknél most nem jött ez a kreatív folyamat, így rám hagyták az egészet. Ahogy írtam, millió ötletem volt, kísérleteztem különböző hangzásokkal, jobban beleástam magam az otthoni stúdiózás rejtelmeibe, rengeteget inspirációt kaptam ezáltal. Próbáltam egy egységes, mégis színes agyagot összehozni, ahol a főszerep a dallamokon van. A két végletet a címadó sodró lendülete és az Idegen groove-os melankóliája adja.
A jól bevált H-Music Hungary kiadónál jelent meg ismét a lemez. Gondolom teljes mértékben elégedettek vagytok velük? Miért szeretitek őket? Miért ez a nagy hűség? Egyáltalán felmerült valaha más kiadó?
Maci: Igazából nagyon jól megvagyunk a kiadónkkal. A kezdetekben Hartmann Kristóf által rengeteg segítséget kaptunk, mindig próbalt segíteni, egyengetni a zenekar útját és ez persze igaz a mai napig is.
A második demo utáni időszakban keresett meg Kristóf, hogy szeretné támogatni a bandát, először egy Hammer Productions terjesztéssel. Így került piacra a Silent Horizon ep. is, majd a Never-ending Road már a Hammer Records égisze alatt jelenhetett meg. Azóta is tart a közös munka. Így nem volt kérdés, hogy a H-Music-nál kopogtassunk az új albummal is, aminek az eredménye a gyönyörű digi CD és a vinyl kiadvány. Köszönet illeti a kiadó összes munkatársát is, akik a háttérből segítették/segítenek mindenben.
Bakeliten is megjelent az anyag, ami magyar kiadványoknál nem annyira megszokott. Talán egyfajta „jutalom”, „dicsőségnek” is felfoghatjuk! Mit mondanál erről a verzióról? Kinek volt az ötlete? Mit jelent számotokra ez a formátum? Szerinted melyik formátumból fogy majd több példány?
Maci: Imádjuk a vinyl kiadványokat. Egyszerűen gyönyörűek, kívül belül. 🙂
Mindig is szerettem volna „bakeliten” is kézben tartani a lemezeinket és a Tükörország volt az első, ahol ezt meg tudtuk tenni. Utána már nem volt kérdés, hogy minden újonnan megjelenő album is kijöjjön ebben a formátumban. Tehát ez már a negyedik albumunk, ami ebben a verzióban is piacra kerül és szerencsére a visszajelzésekből ítélve nem csak mi örülünk ennek. 🙂
Hallható egy Kalapács feldolgozás egyfajta bónuszként. Miért éppen ezt választottátok? A sok közös koncertnek ez lett a végeredménye :)? Kalapács mit szólt a végeredményhez?
Ács: Ezt a dalt a Kikalapált Dalok című Kalapács feldolgozás lemezhez készítettük még 2020-ban a kiadó kérésére. Közben annyira beleszerettünk a dalba, hogy kisebb megszakításokkal azóta is a koncert program része. Mivel ez saját kiadványon még nem szerepelt, úgy döntöttünk, hogy újra keverve és masterelve feltesszük az új lemezre, ami jó ötletnek bizonyult mert a lejátszási listák szerint imádják az emberek. Mivel a Kalapáccsal közös erdélyi túrán is játszottuk, szóba került a dolog a backstage-ben is. Józsiék elmondása szerint nagyon tetszett nekik az a megközelítés ahogy hozzányúltunk a dalhoz. 😊
Több dal készült mint amennyi az albumon hallható. Mi lesz a tarsolyban maradtaknak a sorsa? Volt olyan dal amelyiken vacilláltatok, hogy az felkerüljön-e vagy sem?
Maci: Három vagy négy nóta maradt le, ami szerintem nem ütötte meg a szintet, vagy csak nem illett a koncepciómba. A többiek egyik másiknál erősködtek, hogy akár maradhatna, de az én elképzelésem mos erősebbnek bizonyult. 🙂
Most ott pihennek a gépemen, a jövő titka, hogy mi fog velük történni.
Kicsit még visszatérve a szövegekhez. Elképzelhető, hogy valaha lesznek újra angol nyelvű szerzemények? Mennyire érdekel titeket a külföldi lehetőség? Szerintetek ettől függetlenül is megkedvelhetnek a határon túli zenehallgatók?
Ács: Nincs tervben visszahozni az angol szövegeket. Ez nagyon bevált nekünk és a hallgatóinknak is. Nem beszélve arról, hogy Balázs szerintem kivételes szövegíró. Az új lemezen is sziporkázik. 😊 A külföld felé nyitás a 2000-es években folyamatosan téma volt nálunk, de valahogy sosem sikerült áttörni a határokat. Most meg már minek is erőlködnénk ezen?! Élvezzük ezt úgy ahogy van.
Nem olyan régen a MAHASZ toplistájára felkerült a Dying Wish. Ez egy nagyszerű dolog. Mennyire volt meglepő és mennyire akartok előrébb kerülni a listán 🙂 ?
Ács: Mivel egyáltalán nem figyeltük a listát így abszolút meglepetésnek hatott és nem volt semmilyen tervünk vagy elvárásunk ezzel kapcsolatban. Tesóm hívott fel, hogy láttad? 😊
Nagyon örülünk neki. 😊
Maci: Ha felkerülünk erre a listára, visszajelzés, hogy veszik az emberek a lemezt, minél előrébb kerülünk, annál többen. 🙂 Persze tudatában vagyunk, hogy nem egy nagy tömegeknek szóló, mainstream zene a miénk, így persze nagy öröm látni ebben a listában a nevünket. Köszönjük is mindenkinek aki megvásárolta A világ peremén-t!
Túl vagytok a lemezbemutató koncerten a Salvus és a Side Track együttessel közösen fellépve, ami nem is annyira váratlan helyszínen zajlott, az otthonotoknak tekinthető Karcagon. Milyen volt az este? Mennyire sikerül akár egy fővárosi klubhoz képest hasonló tömeget összehozni, mert ugye csak hazai pályának tekinthető?
Ács: Nagyon jól sikerült az este. A karcagi közönség mindig bizonyítja, hogy a legjobb közönség. Nagyon jó érzés, hogy ennyien támogatnak minket itthon. Ez mindig olyan, mint egy baráti találkozó. Egy csomó régi haver ezeken a koncerteken találkozik újra és újra. Mennek a storyk és az ökörködés. Imádjuk 😊
Ti egyértelműen örömzenészek vagytok. Többféle akadályt valószínű ez miatt is vettétek sikeresen és vagytok közel 30 év megalakulás után is aktívak. Mekkora öröm számotokra a legújabb album? Milyen reményeket fűztök hozzá? Mi várható a közeljövőben?
Maci: Jól látod! Szerencsére nem kényszerből csináljuk. Én személy szerint imádom minden percét, amit a zenekar körüli dolgokkal töltök. Nem is tudnám elképzelni nélküle magam, ezt már lehet függőségnek nevezni. 🙂 Számomra óriási öröm az album megjelenése, rengeteg időt töltöttem vele a megírástól kezdve, a borítóig, az első klipet is én alkottam, sőt mindjárt itt a második is. Természetesen a zenekar többi tagja is aktívan kivette a részét, ki jobban, ki kevésbé, hogy kezünkben tarthassuk az albumot.
Hogy mi várható a jövőben, nyilván sok koncert. Nagyon sok helyre akarunk eljutni, nagyon sok embernek akarjuk megmutatni a zenénket.
Nyilván az évek alatt nagyon sok Dying Wish rajongóval beszéltetek. Fel tudnál idézni néhány mondatot, hogy mit jelent számukra a zenekar?
Ács: Húha, ez egy nehéz kérdés. Mindig jó érzés olyan rajongókkal beszélgetni, akik beleássák magukat a zenébe és a szövegek mélyére néznek. Az mindig felemelő, amikor kiderül hogy valakire hatással vannak a dalok amiket írunk. Ez egy olyan dolog amiért érdemes csinálni… 😊
Köszönöm a válaszokat. A Dying Wish szerintem még sokáig fog örömmel alkotni. 🙂
Facebook: https://www.facebook.com/dyingwishhungary
Instagramm: https://www.instagram.com/dyingwishband
YouTube: https://www.youtube.com/@DyingWish