Einherjer interjú

A kérdésekre Frode Glesnes válaszolt!

Nagyon sok idő eltelt a kezdetektől. A formálódás folyamatos volt nálatok és nagyon sok rajongót szereztetek. Milyen célokkal kezdtétek el a zenélést és mitől alakult ki a viking stílus iránti nagy érdeklődés?

Mióta gyerekek voltunk, mindig is érdekesnek tartottuk az északi mitológiát és a viking történelmet, mert a hely ahol éltünk nagyon gazdag volt az ilyen viking történetekben. Ezért mindig is azt gondoltuk, hogy nagyon jó kombináció lenne ez a téma heavy metál zenével. Persze kerestünk olyan zenét ami átadta azt az atmoszférikus érzést amit mi is kerestünk, de nem találtunk sokat. Akkoriban csak páran csináltak ilyen zenét, a nagyon korai időszakokban, például a Manowar – Into glory ride album meg ilyesmik. És ameddig nem hallottuk a Bathory-t, addig nem is tudtuk, mennyire erőteljes tud ez lenni, ha rendesen van kivitelezve. És ez volt a előzete annak, hogy megalapítottuk az Einherjer-t. Én és Gerhard már akkor is régóta játszottunk együtt, de ez volt az az alkalom, hogy mi is rendesen belekezdjünk ebbe. Szóval eleinte így találtuk meg az irányunkat.

Az első albumotok a „Dragons of the North” elég alapműnek számít ebben a stílusban a mai napig. Lényegében 3 év után megfelelő hírnevet szereztetek. 25 éves évforduló alkalmából, most újra meg is jelenik. Te mit fűznél ehhez az albumhoz az Einherjer alapkövéhez?

Régen igazából minden másképp volt. Mivel ez a kilencvenes évek közepén volt mind ez, és akkoriban a norvég underground-ot a black metál uralta. Még úgy is, hogy ugyan onnan jöttünk, mint a többi banda, mi mindig másképp hangoztunk, mint ők. Valamint az is sokat tett hozzá, hogy mi a kasszikus death metálból merítettük az alapjainkat. Persze inspirált a minket körbevévő dolog a sok kísérletezgetéssel, de mindig is más alapokra hagyatkozunk és szerintem emiatt emelkedtünk ki a tömegből és emiatt adtak sokan egyesélyt az albumunknak. Persze nem vagyunk egyedül azzal, hogy a vikingekre fókuszálunk, de mi egy kicsit másképp csináltuk, mint mások, és ez is sok egyediséget hozott. Késöbb a mi zenénk is kihatott másokra ami egy nagyon király dolog.

Hogyan látod ennyi év távlatából a múltat? Mennyire szoktál foglalkozni a kritikákkal és esetleg mennyire elemzed ki, hogy mennyire lehet igaza a kritikusnak?

Megértem a kritikák nagy részét, mert sok tagcserén és hangzás változáson mentünk át. Például a “Dragon of the north” albumunkhoz képest a következő nagylemezünk, ami “Odin owns ye all” néven jelent meg, teljesen máshogy hangzik. Sok szempontból más is. Új énekesünk lett, és teljesen másra koncentráltunk. Még jobban alapelemként vettük a klasszikus heavy elemeket, tisztább vokálokat is használtunk. Szóval szerintem jó irányba léptünk tovább. Miután egy nagyobb kiadóhoz szerződtünk, a Century Mediához, és ott adtuk ki a második albumunkat. Meg is lepődtek, és nem tudták feldolgozni, mert annyira más volt. Jó pár évbe is telt visszatalálni az eredeti stílusunkhoz, mert 2002-3 körül kiadtunk egy szimfonikus metál albumot, a “Blot”-ot, és utána 4 évig szüneteltünk. 2004-től 2008-ig, amikor újra elkezdtünk együtt játszani. Gerhard majdnem megírt egy teljes albumot, ami ugyan úgy elég szimfonikus lett. A turnézó körforgás végére, eléggé elégnek éreztem a viking stílust, szóval elkezdtük megbeszélni, hogy milyen lehetőségeink vannak. Nem akartuk lejáratni az Einherjer nevet, ezért az épp aktuális tagokkal új bandát alapítottunk, hogy kicsit más stílusokat is kipróbálhassunk. Csináltunk egy albumot a “Battered”-el, és turnéztunk párszor. Az egy thrash metál banda volt, és jó móka volt. Amikor ezt a projectet befejeztük, akkor leültünk megtárgyalni a banda irányát, és a mai napig ehhez tartjuk magunkat. Mert a szünet után minden tagnak más véleménye és elvárásai voltak a zenekart illetően. Szerintem a szünet utáni albumok, a “Norrøn” és a “Av oss, for oss” nagyon szép fejlődést mutatnak.

2018-ban jelent meg a „Norrøne spor” album, ami szerintem nagyon igényes és emlékezetes viking dallamokat tartalmaz. Milyennek értékeled a megjelenés utáni időszakot? Gondolok itt a koncertekre és a lemez visszhangjaira és az esetleges nagyobb lehetőségekre?

A “Norrøne spor” egy nagyon jó albumunk lett, és nagyon közeli az újhoz is. Szerintem ez csak a természetes fejlődés. Nagyon sok jó visszajelzést és kritikát kaptunk utána, meg remek koncerteket adtunk, remek turné volt. Nagyon jó évünk volt, és akkor ütött be az, hogy minden terveid szertefoszlottak. Most csak várunk, míg vége nem lesz ennek a szarviharnak, és elkezdünk újra tevékenykedni.

Tudsz említeni egy pozitív kritikát, ami tetszett és szerinted helyén való volt?

Nagyon nehéz egyet kiemelni, de persze mindig király, ha jó visszajelzést kap az amit csinálsz. Ha sok energiát és erőfeszítést teszel bele, jó érzés, ha az emberek odajönnek egy buli után vagy csak simán elmondják, hogy nekik mit jelent a zenéd. Ez is mutatja, hogy a zene mennyire személyes, és ezt nagyon nagy jutalomnak élem meg. Mindig menő, ha az emberek értékelik amit csinálsz, mert mi is szeretjük csinálni, szóval ha valaki minőséget és örömöt tud találni bármiben az szerintem nagyon fontos.

Mostanság megint elég sok minden történt veletek. Tom Enge csatlakozott hozzátok ritmusgitárosként, az Indie Recordings kiadótól a Napalm kiadóhoz szerződtetek, ahol a nyolcadik albumotok „North Star” címmel jelent meg február végén! Én úgy látom az összes változás, fejlődés nagyon jól sikerült. Mit mondanál Tomról, az új kiadóról és az új album előkészületeiről?

Először is, Tom Aksel helyére jött, aki 22 éve velünk játszott már akkor. Elég rossz érzés volt, mert tudtam, hogy el fog menni, de amikor akkor ott vagy, akkor még jobban meg tud viselni. Volt egy összhang köztünk a sok közös munkától, de valakivel pótolni kellett. Nem akartunk országon kívülre menni, de városon kívülre se, ezért valaki helyit kellett találni. Egyszer Tommal összefutottunk a boltban teljesen véletlen, és akkor eszembe jutott, hogy őt mindenki ismeri, dolgoztunk már közösen stúdióban is, de eddig megfeledkeztem róla. Aztán persze ráeszméltem. Szóval ő így lett tag, de egész későn tudott csak csatlakozni. Nem igazán jutott sok szerephez az albumon, de remek tulajdonságai vannak amiket majd legközelebb lehetőleg ki tudunk majd aknázni. És 25 év után szerződtünk a Napalm Records-hoz, ami nem érződik 25 évnek, de ez egyszerűen ilyen. Régen nagyon másmilyen volt, ma már viszont ez a legnagyobb. Belegondolni is fura, hogy ez egy hatalmas kiadó. Van egy ottani csapatunk, akik szorosan velünk dolgoznak, és eddig nagyon elégedett vagyok. A “North star”-al kapcsolatban nagyon elégedettek vagyunk. Emberek véleményeire meg ilyesmikre alapozva úgy tűnik, hogy egyetértenek velünk. Jó is, hogy ilyen jó kezdésünk van ennél a kiadónál, mert most nagy számban akarjuk kiadni az albumot fizikálisan is. És még az újságok is meg az online fórumok is jókat mondanak rólunk. Most még várunk a világra, hogy fellélegezzen, és rendesen el is tudjuk kezdeni hirdetni.

Nevezhetjük a legigényesebb Einherjer viking metál albumának?

Nem tudom, mert minden albumunk igényes. Ez egy kicsit más volt, mert a korlátozások miatt nem volt stúdió ahol felvehettük volna, szóval sok mindent én vettem fel egyedül, mert a családomon kívül nem lehettem mással. Nagyjából ez az album is úgy készült, mint az előtte lévő 5, de ez szinte csak az én stúdiómban készült. Ezért nekem elég könnyű is volt, csak kimenni egy ajtón a másikon be és kész, mert a házam mellett külön házban van a stúdióm, amitől nagyon egyszerű dolgozni. Oola felvette a lead gitárokat az ő helyén, én meg csak reampoltam őket és ennyi. Ezen kívül a legtöbb ritmus gitárt én vettem fel, a basszusokat meg a vokálokat is ugye. Meg nagyon szerencsések is voltunk! Februárban kezdtük el a felvételi fázist, szóval a dobokkal március közepén már készek voltunk amikor minden elkezdett bezárni. Hónapokat töltöttem egyedül stúdióban mert mindent késleltetnünk kellett. Az iskolák és az óvodák is bezártak, biztos nálatok is hasonló volt, szóval itthon tanárt és óvóbácsit is kellett játszanom hetekig. Ez egy nagy kreatív hangulat ölő. Lehetetlen úgy bemenni a stúdióba dolgozni, hogy egész nap ezt csináltad, és a nap hátralevő részében kreatívnak kell lenned. Szóval ezért is késett minden.

A „The Blood And The Iron” klippes szám kellő képen felpaprikázta a hangulatot január végén az album megjelenése előtt. Ebben a pandémiás időszakban mennyire volt nehezebb megcsinálni a videót és mennyire voltak lekorlátozva a lehetőségek és mennyire vagy elégedett a végeredménnyel 🙂 ?

Az egész korlátozás Norvégiában össze-vissza volt. Egyszer nagyon szigorú volt, aztán lazítottak rajta egy kicsit, majd rájöttek, hogy ez nem működik és újra szigorítottak. És amikor ez a videó készült akkor épp egy elég laza időszak volt, szóval találkozhattunk annyi emberrel, amennyien részt vettek a klip elkészítésében, szóval nem jártunk tilosban. És szerintem egész jóra sikerült. Egy viking faluban forgattuk itt nem messze, ami az első királyi trón volt Norvégiában. Nagyjából innen származik Norvégia. És ennek emlékére odaépítettek egy korhű viking falut, és a ház amiben forgattunk egy hajóház volt. Szerintem remekül illik a számba.

Álmodozzunk egy kicsit és képzeljük el, hogy minden pandémiés dolog mögöttünk van. Fogtok fesztiválozni és koncertezni, de az új dalokon kívül mely dalokat fogjátok még játszani nagyrészt? Megvan már az éves terv, lehet egyáltalán tervezni ebben a helyzetben?

Igazából már adtunk is két koncertet ezen a hétvégén. Ahogy mondtam, errefelé még nincs minden teljesen lezárva. Ez a város ahol élünk megengedte a koncerteket ülő közönségeknek 100 emberig terjedően. Egy héttel ezelőttig a limit még 200 fő volt, ezért leszerveztünk egy 200-as koncertet egy nagy színházban, és eladtunk 200 jegyet a megjelentető koncertre. Mivel most a létszám lefeleződött pénteken eljátszottuk 100 embernek az albumbemutató koncertet, és szombaton megismételtük a maradék embernek. És a számok amiket ott játszottunk, azokról nem hinném, hogy mások lennének mint amiket amúgy is játszunk. A három single-t eljátszottuk az új lemezről, a “The blood and the iron”-t, a “Stars”-t és a “West coast groove”-ot. Ami a régi számainkat illeti, persze volt “Dragon of the north”, “Iron bound”, “Far far north”, “Battle of the swords” és még a “Kill the flame”-et is eljátszottuk, meg még párat amire hirtelen nem emlékszek. Szerintem ez a potenciális setlist amit egy fesztivál szezonra is vinnénk, legalább is most még.

A Napalm kiadóhoz visszakanyarodva én azt mondom, hogy most nagyon jó helyen vagytok. Szerinted sikerülhet még nagyobb magasságokba emelni az Einherjer-t és nagyobb sikereket elérni?

Jelen pillanatban még csak várni tudunk, hogy elrendeződjenek a dolgok és újra kinyisson a világ. Már elkezdtem új számokat írni, de nem érződik helyesnek. Így, hogy nem futottuk le a megszokott turnés köröket és nem történt a két album között semmi. Várok és bízok valamiféle akármiben, talán 2022-re. Abban biztos vagyok, hogy ez az év még el lesz baszva. Elég nehéz, de tisztelettel azt remélem, hogy vége lesz ennek minél hamarabb. Ha nem, akkor még egy albumot csinálunk. Most olyan helyzetben vagyunk, az egész világgal együtt, hogy lehetetlen előre tervezni, mert nem tudod mi vár rád.

Mi lenne a legnagyobb öröm számodra a zenekarral kapcsolatban, ami még eddig nem valósult meg?

Amikor ilyen helyzetben vagy, akkor azok jutnak eszembe, amikor utazunk. Ennek például minden aprósága hiányzik. Nem csak az amit általában kielégítőnek és jónak találok, hanem a rosszabb dolgok is. A 8 órás csúszások a repülőtereken, a 12 órás buszozásokat egyik fesztiválról a másikra. Most még ezeket is hiányolom. Az életben nagyon nehéz kiemelni egyféle emléket ami nagyon jó vagy nagyon rossz, mert minden olyan fura most, hogy tényleg az egész hiányzik. Minden show után amikor a srácokkal leülünk és sörözünk egy jót, vagy amikor kora reggel 2 óra alvás után a repülőtéren mész egy fesztiválra amit már nagyon vársz. Ezekre a kis dolgokra gondolok most a legtöbbet. Még maga a koncert is nagyon jó, de sokkal több tartozik ahhoz, hogy valaki tagja egy bandának. Nagyon nagy bajtársiasság és sok erős kötelék van már köztünk. Ezek a kis apróságok teszik az egész élményt fantasztikussá és ezeket vesztjük el.

Azt hiszem 2019-ben voltatok utoljára Budapesten koncertezni. Milyen volt az a fellépés, milyennek értékeled? Szeretnétek újra eljönni hozzánk?

Természetesen! Szerintem nagyon vicces volt, a promóter akivel együtt dolgoztam, turnéztam már vele korábban a “Twilight of the Gods”-al. Nagyon király amikor utazgatsz és ismerős arcokkal találkozol akiket már évek óta nem láttál. Budapest Magyarországon azt hiszem az első koncert volt a turnéból, szóval igen. Szívesen látogatnánk meg titeket és játszanánk nektek újra.

Nekem ennyi kérdésem lett volna, ha bármilyen gondolat maradt benne nyugodtan megoszthatod.

Csak visszamennék arra, hogy milyen helyzetbe vagyunk mi mind, mert szerintem nagyon fontos, hogy már mindannyiunknak elege van ebből, és mi mind a végét akarjuk, de minden bandának szüksége van kis plusz támogatásra. Mivel a koncertezés nem opció és nem tudni mikor lehet újra erre számítani, így csak egyet kérnék az olvasóktól. Ha van olyan banda amit imádsz, vagy a kedvenced vagy bármi, támogasd őket azzal, hogy bármilyen merch-et veszel tőlük. Biztos nagyra értékelnék.

14. Nos, szerintem ezek a legjobb végső szavak amikkel befejezhetjük a beszélgetésünket. Köszönöm a válaszaidat és az idődet. A legjobbakat kívánom!

Hasonlóképpen! 😀

WEB: http://einherjer.com/

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2021/03/11/einherjer-interview/

Készült: 2021. március 4.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár