(scroll down for English Version)
A kérdésekre Miko válaszolt.
Amikor először találkoztam veletek, a legegyszerűbb kérdésem ez volt: miért Elvis Deluxe, mi közötök Elvishez és a luxushoz?
Hali! Azért döntöttünk az Elvis Deluxe név mellett, mert a kezdetektől fogva a rock’n’roll gyökerei felé nyúltunk vissza. Ezért indítottuk a bandát is, vegytiszta rock’n’rollt akartunk játszani. Persze az, hogy ki hogy definiálja a rock’n’rollt, mit ért alatta, az teljesen egyénfüggő, de szerintem abban mind egyetértünk hogy Elvis AZ univerzális ikonja a stílusnak, ezért választottuk őt mondhatni védőszentünknek. Plusz egyértelműen a felújított, 50 évvel későbbi, csilivili változata vagyunk A Királynak, ami talán megmagyarázhatja a „Deluxe” részt.
Mit adott nektek Elvis?
A rock’n’rollt ember! Ja meg persze fasza jelmezeket a Vegas korszakból!
Az új albumotokról. Hallottunk sokkal elszállósabb, pszichedelikusabb dalokat tőletek, ám az új korong inkább lett egy eszelősen megtervezett zúzás, mint egy laza kislemeznyi trip. Miért a váltás?
Látod ilyen az Elvis Deluxe – mindig várd a váratlant. Ti, vagy ha már itt tartunk, még mi sem tudjuk, hogy a következő dalunkkal merre megyünk. Nem korlátoljuk le kreativitásunkat, vagyis soha nem úgy állunk neki egy új dal írásának, hogy „jaj, ezt a dalt súlyosra vagy boldogra vagy lehangolóra kell írni”, vagy akármi. És azt sem mondjuk soha, hogy „ez nem illik az Elvis Deluxe-hoz” vagy „ez nem passzol a stoner rock stílushoz”. Azt játszunk amit akarunk, és ha valamelyikünk hoz egy dalt ami a többieknek tetszik, akkor azt jelenti hogy megfelel arra hogy játsszuk. Ezért nem szeretjük ha „stoner bandának” neveznek minket, mert így könnyen meggyanúsíthatnak azzal, hogy nem vagyunk hűek a stílushoz. Na és itt a lényeg – nem igazán akarunk hűek maradni a stílushoz, azt szeretnénk játszani ami éppen megmozdít minket. A stoner rock volt az Elvis Deluxe kezdőpontja, de később jött a sok-sok ihlet amit beépítettünk, aztán elértük azt a pontot, ahol már úgy éreztük, hogy stoner bandának hívni saját magunkat nem lenne tisztességes a hallgatóval szemben.
Mi motivál egy marék lengyel arcot, hogy stoner rockot játsszon? Lengyelhon nem kimondottan az ilyen stílus melegágya.
Hát az tuti, hogy 10 évvel ezelőtt mikor belekezdtünk nem volt az, de most már annál inkább! Jogos, hogy nincs sok sivatag Lengyelországban, dehát Skandináviában sincs nemde? Nem tudom mi visz rá embereket egy bizonyos stílusú zene játszására, gondolom az adott műfaj iránti szeretet lehet és az érzés hogy te jobban csinálhatod. Az hogy ez igaz-e vagy sem, már más tészta. De egy sikeres bandának szerintem szükséges ez a kezdő arrogancia. Mindig is szerettem Ramone válaszát arra a kérdésre „miért kezdtetek el játszani?”. A válasza pedig az volt: mert a rádióban nem adták azt a zenét, amit mi szívesen hallgattunk. Mondhatni nekünk is ez a történetünk.
Kiktől merítetek, kik motiválnak? És nem csak a zenei frontokra gondolok.
Nem hiszem hogy rá tudnék mutatni valamire a zenén kívül, ami motivál a zenélésre és zeneírásra. Ezt azért mondom, mert nem vagyok benne biztos, hogy külön tudnám választani a zenét minden mástól. A zene olyan régóta része az életemnek, hogy elég egy könyvre, filmre vagy bármi másra gondolnom, egyből megy valami háttérdal a fejemben, akár létezik akár nem.
Mihez ajánljátok az albumot? Mikor érdemes berakni a lejátszónkba és végig hallgatni?
Hát én azt mondom, hogy ki se vedd a lejátszódból! Ja és ne felejtsd el megnyomni a replay gombot hehehe… Az album két részből áll – új dalok és olyan régebbi dalok, amiket az első demónkból válogattunk ki, ezzel ünnepelve a tizedik évfordulónkat. Az egész szépen kibontakozik a „Your God Freed”-től kezdve pár visszafogottabb dallal egészen a régebbi, gyorsabb tempójú és „Motorhead”-esebb beütésű dalokig. Szerintem az egész szépen összepasszol, de hangulattól függően a dalok önmagukban hallgatását is tudom ajánlani. Például a „Face It” remek anyag egy kilencvenes évekbeli grunge nosztalgiához. Próbáld ki!
Mik a jövőbeli terveitek? Várhatunk még valamilyen áttörést?
Most kezdünk bele az új dalok írásába. Mostanában volt néhány koncertünk és sok minden más kavargott a fejünkben, így nem igazán volt időnk eddig nekiülni, de az ötletelés folyamatosan ment egymás között. Nem tudom hogy a következő album hogy fog kisülni, de szerintem az is a szokásos, különféle stílusok keveréke lesz. Végül is nem lenne rossz, ha az egész kicsit súlyosabb lenne, de ahogy ezt leírtam egyből eszembe jutott, hogy az összes legutóbbi ötletem távol áll a súlyosságtól. Tehát a szokásokhoz híven – halvány fogalmam sincs arról hogy mi lesz amíg meg nem halljuk a végső mixet.
Az új album készítésekor voltak nehézségeitek, „művészi” összezörrenések, csaták egymás közt amiket megvívtatok?
A szokásos „ez a gitár rész itt TÚL HANGOS!!” és „azért van hogy hangos legyen” beszélgetésektől eltekintve nem igazán. Begyakoroltunk mindent még stúdió előtt, mert nem volt sok időnk ott, valamint ez volt az első élő felvételünk. Nagyjából az összes dalunk véglegesítve volt mikor elkezdtük. Nem volt semmi nagyobb balhé, részben azért, mert mindenkinek hagyjuk hogy kifejtse a véleményét és mindegyikőnk számára megvan a lehetőség hogy hozzátegyünk valamit. Ha valaki hoz egy dalt, azt nem a „nem illik a stílusunkhoz” alapján ítéljük meg, helyette megpróbáljuk beilleszteni. Volt pár kisebb morgás a végleges hangzással kapcsolatban, de ezeket hamar megoldottuk. Szerintem zeneileg mind ugyanazon a síkon vagyunk.
Milyen kihívásokat láttok magatok előtt?
Hogy leküzdjük a lustaságot ami ezt a bandát kísérti a kezdetek óta, hehe! Néha nehéz összeszedni magunkat. Az, hogy bandában vagyunk a magától értetődő kreatív részen kívül azt is magával hozza, hogy olyan unalmas dolgokat kell csinálnunk mint több száz ember felhívása a koncert megszervezéséhez, újraszervezéséhez és aztán újabb újraszervezéséhez, eladni az árut, a megfelelő embereknek elküldeni az árut, biztosítani azt, hogy ez a pénz egy speciális „Banda” borítékba kerüljön, stb. Ez a mindennapi rutinmunka bizony nagy púp lehet a háton, és ezt tekintem a legnagyobb kihívásunknak.
Kiemelnétek egy-egy számotokra kedves, fontos vagy emlékezetes pillanatot az albumról vagy annak készítéséből?
Az egész felvétel egy kaland volt. Egy barátunk, Haldor Grunberg a Thaw nevezetű bandából hívott minket a stúdióba, és a helyszín 400 km-re van a lakóhelyünktől. Szerencsére volt egy meghívásunk egy németországi koncertre, így összekötöttük a kettőt hogy környezetbarátabb legyen az utazásunk. Észveszejtő egy hét volt – először a felvétel Wojkowice-ben aztán egy rövid buli túra Prágában végül pedig a fellépés a Nürnberg közeli Misty Mountain fesztiválon. Remek volt.
Milyennek értékelitek az album eddigi fogadtatását?
Azt kell mondjam nem is rossz. Az emberek jönnek a koncertekre, az eladási mutatók rendben vannak, semmi okom a panaszra.
Európában terveztek koncerteket? (Országok, fesztiválok, turné?) Inkább a nagyszínpados vagy a kis klubbos koncerthelyszíneket kedvelitek?
Jelen pillanatban nincs hosszú távú tervünk. Szeretnénk eljutni egy-két helyre, beszéltünk is emberekkel, de jelenleg még semmi konkrét. Én azt mondom, hogy bármilyen színpadon, de én mindig is jobban szerettem a kis klubokat – kedvenc bandáim hallgatása és zenélés szempontjából is. Kültéri koncertek esetén az energia sokszor szétszóródik, főleg ha nem te vagy a fő műsorszám. Tehát igen, kis klubok, ideális esetben jó hangosítással az, amit mi keresünk.
Van bármi amitől féltek a stoner rock földjein?
Igen, azoktól a gyíkoktól akik még mindig 1991-ben élnek és úgy gondolják hogy a „Welcome to Sky Valley” óta egy tisztességes album sem jelent meg, hehe.
———————————–
ENGLISH VERSION:
When I first met you, my simplest question was this: why Elvis Deluxe, what do you have to do with Elvis and luxury?
Miko: Hi! We decided to call ourselves Elvis Deluxe, because we’ve always been reaching out to the roots of rock’n’roll. That’s why we started a band, we wanted to play pure rock’n’roll. Of course, how you define rock’n’roll, how you understand it, it’s totally up to you, but I think everybody would agree that Elvis is THE universal icon of the genre, that’s why we chose him as our patron saint, so to say. And we’re obviously an upgraded, 50-years-later, shiny, spick and span version of The King, which explains the “Deluxe” bit.
What did Elvis give you?
M: Rock’n’roll, man! Oh yeah, and great costumes in the Vegas era!
About your latest album. We have heard much trippy-er, more psychedelic songs from you, but this new disc is more of a crazy structured rave than a laid back trip from a single. Why the change?
M: Well, you see that’s the thing with Elvis Deluxe – always expect the unexpected. You, or we for that matter, never know where we’re gonna go with the next song. We never limit our creativity, meaning we never start writing a song saying: “oh, we have to make this one heavy, or happy, or depressing”, or whatever. Neither do we say “this one doesn’t fit Elvis Deluxe” or “that one doesn’t fit under the stoner rock label”. We play whatever we want, and if one of us brings a song and the rest like it, it means it’s good enough to play. That’s why we don’t like being called a “stoner band”, because you can easily accuse us of not being true to type. And that’s the thing – we don’t really want to be true to type, we want to play what moves us at the particular point in time. Stoner rock was the starting point for Elvis Deluxe, but later there came many, many other inspirations that we kept adding up to a point where we felt that calling ourselves a stoner band would be unfair to the listener.
What motivates a handful of Polish guys to play stoner rock? Poland is not really the hotbed of this kind of style.
M: It certainly hasn’t been one when we started out ten years ago, but it is now! It’s true there aren’t too many desserts in Poland, but neither are there in Scandinavia, aren’t there? I don’t know what draws people to play a certain kind of music, I suppose it’s the love for the particular genre and the feeling that you can do it better. Whether it’s true or not, that’s a completely different thing. But for a successful band, I think, you need this initial arrogance. I always liked the Ramones’ answer to the question “why did you start playing?” And the answer was: because the radio didn’t play the music we would like to listen to. I suppose that’s our story as well.
Where do you draw inspiration from, who motivate you? Not just on the musical end.
M: I don’t think I could point to a thing that motivates me to play and write songs outside of music. That’s because I’m not sure if I am able to separate everything else from music. Music has been in my life for so long, that even when I think about a book, a film or whatever, there’s always a “theme song”, whether existent or not, playing in my head.
When would you recommend your album? When should we pop it in the player and just listen all the way?
M: Well, basically you should keep it in your player and play it all the time! And don’t forget the repeat button, hahahaha… The album consists of two parts – new songs and old songs that we scooped out of our first demo to celebrate our tenth anniversary. But the whole thing unfolds gently from “YourGodFreed” through some more laid back songs to the old numbers with faster tempos and more Motorheady feel. I think the whole thing works well together, but I would also recommend individual songs depending on your mood. For example, “Face It” would be good for the 90’s grunge nostalgia. Try it!
What are your plans for the future? Should we expect other breakthroughs?
M: We’re about to start writing new songs. We’ve been playing some concerts recently and with other things on our minds we didn’t really have time to sit down to it, although some ideas have already been thrown around. I don’t know really how the next album is going to come out, but I suppose it will be the usual mixture of different styles. I suppose, it wouldn’t be altogether bad, if it were a little bit on the heavier side, but having said that I immediately remember my latest song ideas that aren’t heavy at all. So, as usual – I have no idea what it will be like until I hear the final mix.
During the making of the new album, were there any “artistic” feuds, little battles that you had to do between yourselves?
M: Nothing really outside of the usual “this guitar part here is WAY too loud!!!” “well, it’s supposed to be loud” thing. We came to the studio well rehearsed, because we didn’t have too much studio time and it was our first live recording. So, all songs were pretty much finalized as we started. There weren’t any major feuds, partly because we allow everybody to express themselves and we all have a possibility to contribute. When one of us brings a song, we don’t judge it in terms of “it doesn’t fit our style”, instead we try to make it fit. There were some minor scuffles about the final sound, but they were quickly resolved. We’re all on the same track musically, I suppose.
What challenges do you see before you?
M: To fight off laziness that accompanied this band since it’s very beginning, hahaha! Getting our shit together can be tough sometimes. Being in a band, of course apart from the creative part, is also about doing the boring stuff, like calling hundreds of people trying to arrange shows, rearrange them, and then again rearrange, selling merch, sending merch to the right people, making sure the money goes to the special “Band” envelope, etc. This everyday, systematic work can be a pain in the arse sometimes and I see this as our biggest challenge.
Could each of you tell us a nice, memorable or important moment that happened during the making of this album?
M: Well, the whole session was an adventure. We were invited to the studio by our friend Haldor Grunberg of the band Thaw, and the thing was that the place is about 400 km from where we live. But fortunately we had this invitation to play in Germany, so we coupled the two things together to economize on transport. It was hell of a week – first the recording session in Wojkowice, then a brief party cruise in Prague and then the gig at the Misty Mountain fest near Nurnberg. It was all great.
How would you rate the reception of your album so far?
M: Not bad, I’d say. People come to the shows, sales are ok, no complaints whatsoever.
Any planned European shows? (Countries, festivals, tours). Do you prefer big stages or are more of a small clubs and shows band?
M: No long-term plans at the moment. We would like to go here and there and we’re talking to some people, but nothing specific as of now. I think we feel OK on all kinds of stages, but I’ve always preferred clubs – both to listen to my fav bands and to play in. During outdoor events the energy sometimes is dispersed, especially if you’re not the headliner. So, yeah, small clubs, ideally with good PA, is what we’re looking for.
Is there anything that frightens you in the land of stoner rock?
M: Yeah, creeps who still think it’s 1991 and that no half-decent record came out since “Welcome to Sky Valley”, hahaha.