Embers Interjú

Üdvözöllek Benneteket az oldalon! Már lassan tíz éve, hogy megalakult az Embers. Mit kell tudnunk a kezdetekről? Kik alapították a bandát, és milyen volt akkoriban a metál élet Szombathelyen?

Hello! Szilárd vagyok az EMBERS énekese, üdvözlök minden olvasót. Megpróbálom röviden összefoglalni a választ, mert a zenekar története elég bonyolult és hosszú sztori. A kezdetekben az EMBERS egy project zenekar volt, egy szombathelyi old-school hardcore zenekar tagjai alapították, a jelenlegi felállásból egyedül farki volt ebben benn. Zeneileg még maximum a new-school hardcore kategóriájába tartozott. Kb. fél év után hívtak engem énekelni, akkor kezdtünk el metalosabb zenét írni. Pár hónap alatt a zenekar kezdte magát túlnőni, mármint a szimpla project szerepet, és lassan új tagokkal saját lábra álltunk. Azóta elég sok tagváltáson átestünk, de valahogy mindig túlléptünk rajt. Az akkori metal életről nem tudok sok mindent mondani, mert akkor még nem volt ennyire elmosódva a hardcore és a metal-színtér közötti határ. Én rockerként nőttem fel, rengeteget jártam bulikba, de pár év után beleuntam a minőségmentes zenekarokba és koncertekbe, és akkor kezdtem el HC koncikra járni. Mert ott volt élet, pörgés, hangulat és minden ami egy kamasznak kell, barátok, jobbnál-jobb zenekarok. Aztán persze jött az EMBERS. Akkoriban nagyon jó bulik voltak. Teljesen fel volt pörögve az élet a koncerteken és azokon kívül is. A végállomás klub csurig volt minden koncerten, a közönség “meghalt” a zenekarokért, teljes extázis volt minden buli halomra szórt stagedivingolokkal. Életem legjobb bulijai voltak azok!

Ha jól tudom, 2000-ben vettétek fel az első hanganyagotokat a “The Birds Fly Again”-t, melyet később egy osztrák kiadó is megjelentetett. Az már egy konkrét zenei elképzelés alapján készült, vagy csak szimplán tipikus (útkereső) első anyagnak tekinthető?

Talán mindkettő. Tudtuk mit akarunk játszani, teljesen tisztába voltunk azokkal a stílusjegyekkel, amiket bele akartunk vinni a zenénkbe, de azért még kerestük a helyes vegyületi-arányt. Azt hiszem még a mai napig nem találtuk meg 100%-osan tökéletes elegyet. Mi úgy érezzük, hogy az új lemezzel elég közel jutottunk ahhoz, amit valójában akarunk, de még mindig sok változtatható dolgot vélünk felfedezni a számainkba. De talán ez így jó. Ennek az egész “zenekarosdinak” valahol erről kell szólnia. Hisz így fejlődik egy banda, ha próbálja mindig túlszárnyalni önmagát. Mi próbálunk minden lemezre kicsit másabbat csinálni, persze stíluskereteken belül, hisz nem akarjuk meghazudtolni önmagunk. Szóval az EMBERS még így 10 után is egy útját kereső zenekar, és valószínűleg az is marad örökre.

Majd 2004-ben a német BeniiHana Records végül kiadta az első nagylemezeteket, a “The First Squall Of An Evil Storm”-ot. Hogyan kerültetek kapcsolatba a kiadóval? Meg voltatok elégedve a terjesztéssel és a cég munkájával?

Velük én már régebb óta e-mail kapcsolatba voltam, ugyanis a kiadó minden tagja a német “A Traitor like Judas” nevű banda tagjai voltak és ha jól emlékszem koncertszervezési ügyeink voltak közösen. De valahogy mindig meghiúsult, hogy együtt játszunk, mígnem a “first squall” felvétele után sikerült összehozni egy közös bulit és mikor láttak minket élőben, azt mondták hogy igen, mi kellünk nekik. Mindenképp ki akarják adni a lemezt. Innentől kezdve minden ment a maga útján. Hogy mennyire voltunk megelégedve azt egy ötös skálán 3asnak ítélném. Ugyanis volt sok pozitívum, de majdnem annyi negatívum is velük kapcsolatba. Illetve nem is kell feltétlenül csak a beniihanara húzni a vizes lepedőt, hisz nyugat-európa szinte összes kiadója hasonló elven működik. Nagyon jó a promóció, a terjesztés-mondhatni a világ rengeteg pontján ismerték a nevünket, hisz Európa összes országán kívül még Indonéziából, dél-Amerikából és japánból is kaptunk pozitív visszajelzéseket, lemezkritikákat, interjú kérdéseket. De ezeken a dolgokon kívül mást nem tett értünk a kiadó, egy-két buli kivételével szinte mindent mi szerveztünk magunknak. Amit elértünk azt csak magunknak köszönhetjük.

Számos külföldi koncerten is felbukkantatok akkoriban, hogy emlékeztek vissza ezekre a bulikra?

A kérdés nem teljesen helyes. Mert a mai napig járunk-és fogunk is-külfödre játszani. Az idén már volt több bulink Svájcban, Németországban, Ausztriában és Lengyelországban. De az előző 3-4 évben rengeteget utaztunk és szebbnél-szebb helyeken megfordultunk. Rengeteg világszerte ismert és kedvelt bandával nyomtuk már egy színpadon. Ezekre a dolgokra mindig nagyon jó visszaemlékezni. Voltak jobb és gyengébb koncertek is. De az élmény mindig felülmúlhatatlan. Utazni, nézelődni, este meg nyomni a R’N’R-t. Nekünk ez az élet sava-borsa.

Majd ismét tagcserék következtek. Kérlek, meséljetek egy kicsit az új tagokról. Mit kell róluk tudni és volt-e már előző zenekaruk?

Igen, dobos gitáros és basszeros poszton ismét csere volt. Persze nem egyszerre, de elég gyorsan egyesével mindenki más dolgok javára hozott döntést a zenekarral szemben. Ezekbe nem akarok belefolyni, mert mindenkinek meg van a joga ezt tenni. De tulajdonképpen ezzel a felállással már lassan két éve együtt vagyunk. Szóval annyira nem friss a dolog. A dobost és a basszerost is egy helyi fiatal zenekarból csábítottuk el, mert tőlünk kiléptek az arcok és tehetséges, törekvő fiatal srácokra volt szükségünk. Րket szemeltük ki elsődlegesen és mivel helyben voltak, egyértelműen nekik tettük fel elsőként a “kínos” kérdést.” El akarod vesztegetni a tehetséged vagy kész vagy továbblépni a garázs punkon?!”. Ez egy kicsit bunkón hangzik, de nálunk nem sok kompromisszum létezik. Talán a kicsit törtető magatartásunknak is köszönhetjük, hogy elértünk jó dolgokat. A legfrissebb tag Ádám a harmadik gityós. Ez egy furcsa történet, mert úgy indult, hogy a másik gityós végzett a sulival és most légi irányítóként elég szoros beosztásba dolgozik. Nehezen tud minden bulit bevállalni, ezért kerestünk egy kisegítő embert. Mivel Ádám elég gyorsan felvette tempót mind zeneileg, mind emberileg, gondoltuk legyen ő is állandó tag, és próbáljuk egy magasabb szintre emelni ezt az egészet, amit csinálunk. Írjuk a zenét a jövőben három gitárra. Mivel a zenénkben sok a dallam, a harmónia, ezért ez egy elég jó megoldás lehet a lemez és a stílus zeneiségének visszaadása élőben is. Azt hiszem ezzel megválaszoltam a második kérdésedet is, mindegyiküknek volt másik zenekara, de már nincs. Áron a Halorba (helyi heavy metal), Ádám a Burried by Time-ba (BPHC), Gyuszi és Erik az Under the Surface-be (SCHC) játszott.

Akkor térjünk is rá a nemrég megjelent “The Gods Are Traitors” lemezre, amit már volt szerencsém hallani és nagyon ütős lett. Hogy álltak össze a dalok és hol, mennyi idő alatt vettétek fel? Már az új tagok is kivették a részüket a konkrét dalszerzésből?

Örülünk, ha így gondolod, remélem mindenki hasonlóan fog vélekedni, aki meghallgatja. A dalszerzés nálunk elég hosszadalmas munka, szeretjük emészteni az ötleteket és így próbáljuk meg kihozni a lehető legtöbbet azokból. Az alapötletet általában Farki hozza gitáron, és neki ülünk közös erővel dalszerűvé formálni azt. Ez néha elég sokáig tart, mire az alapszerkezetet elég változatosnak és dinamikusnak találjuk, ahhoz, hogy tovább dolgozzunk a részleteken. Ezután ülnek le a gitárosok megszerkeszteni a dallamokat, harmóniákat. Majd ha mindez elég jól kialakult, akkor jön a szöveg és az ének. Ha ezek után elég jónak ítéljük a nótát akkor bedobjuk a következő bulin, ott leszűrjük a reakciókat. Nem feltétlenül a közönségét, mert ugye egy új, ismeretlen számnál ez nem biztos, hogy mérvadó, de a saját reakcióinkat, hogy milyen érzés játszani, mennyire tudjuk könnyedén, szívből előadni azt, az sokat számít. Mennyire mozgat meg minket a színpadon, illetve mennyire lehet a nótát show elemként felhasználni. Mert valószínűleg a későbbiekben a közönségből ugyanezek a dolgok fognak felszínre törni. Ha így beválik a nóta, akkor már csak az apró finomítgatások vannak hátra, ha nem, akkor szétszedjük, és újra kezdődik az egész elölről. Megtartjuk az életképes részeket, a többi kuka, és új koncepcióval építjük újra az egész számot. Az új lemez összes nótája az új tagokkal íródott, illetve kivétel ez alól Ádám, aki a lemezfelvétel után került képbe nálunk. Amúgy a felvételt Érden a Bakery stúdióban rögzítettük, mint eddig minden lemezt. Mivel kis országunkban nem túl sok a minőségi felvétel elkészítésének lehetősége, és a Bakery-höz személyes jó baráti kapcsolatok is kötnek minket, ezért egyértelmű volt, hogy oda megyünk most is. Három hónapig készült ez az anyag, persze nem folyamatosan, hosszabb-rövidebb szünetekkel jártunk fel, ahogy az időbeosztásba belefértünk. Összesen kb. 25-27 nap volt a munkára szánt idő.

Kérlek, meséljetek egy kicsit a lemezen szereplő dalok mondanivalójáról. Mikről szólnak? Szerintetek mennyire fontosak egy ilyen zenei környezetben a szövegek?

Erre a lemezre a dalok mondanivalója kicsit másabb lett, mint az eddigieken. Régebben úgy gondoltam, hogy a személyes történetekből és tapasztalatokból kiinduló szövegek, kicsit mélyebben érintik azokat, akik veszik a fáradságot, hogy beleolvassanak a borítóba, és talán így könnyebben elgondolkodnak a mögöttes tartalmon, a valódi mondanivalón. De sajnos az általános tapasztalat nem ez. Ezért úgy gondoltam, hogy erről a lemezről kizárok minden ilyen témát és csak társadalmi és politikai kritikákat fogok üvölteni az emberek arcába. Persze bizonyos értelemben ezek is személyes jellegű szövegek, hisz nyilván nem politológiai szakkönyvből írom a szövegeket, hanem saját gondolatok illetve meglátások alapján. Így próbálom felhívni az emberek figyelmét azokra a dolgokra, amik szerintem beszennyezik a 21. század társadalmát. Amiken kellene ill., lehetne változtatni. Nyilván nem gondolom azt naivan, hogy majd 180 fokos fordulatot vesz minden, mert én ezeket a dolgokat arcbamászóan előadom. Nekem jól esik. Hogy mennyire fontosak a szövegek, az nézőpont kérdése. Az előbbiekben kifejtettem, hogy mint énekesnek, és egyben mint zenekarnak ez fontos. A közönség szempontjából, azt kell mondjam hogy egyáltalán nem. Persze mindenhol vannak arcok akik kivételek ez alól, jönnek buliba és a mikrofont kirángatva a kezemből velünk üvöltenek. Ez mindig jó érzés, de nem ez az általános. Az embereknek a zene az első. Ha valaki megtalálja egy zenekar műsorában azokat a dolgokat, amik az ő ízlésének megfelelnek, akkor megveszi a lemezt és lehet ronggyá hallgatja, de soha nem fogja elolvasni a szövegeket. De lehet, hogy egyszer unalmában belelapoz és azt mondja ez nem is akkora hülyeség. Akkor már megérte. De, ha mindez soha nem történik meg és soha senki nem fogja elolvasni a szövegeket, akkor se dől össze a világ,hisz mi nem “hittérítők” vagyunk, hanem a szórakoztatóipar egyik cikke. Ha az emberek jól érzik magukat a bulinkon és ezzel jó hangulatot teremtenek a színpadon is, az már minket elégedettséggel tölt el.

Ha jól informált vagyok, szerves részei vagytok már a BPRNR nevezetű szervezetnek. Hogyan sikerült bekerülni, és szerintetek milyen előnnyel jár, ha egy banda tagja egy ilyen egységnek?

Igen részévé váltunk 1-2 hónapja. A bekerülés nem volt nehéz, mert a szervezet “felsőbb vezetőivel” régóta jó barátságban voltunk/vagyunk. Csak vidéki zenekar lévén valahogy soha nem merült fel az ötlet se a mi részünkről, se az övékéről, hogy esetleg szóba jöhetünk, mint tag. Igazából fogalmam sincs, hogy pattant ki az isteni szikra, hogy felvessük náluk ezt a dolgot, mint meggondolandó kérdést, csak azt tudtuk, hogy nekünk szükségünk van egy ilyen támogatásra és segítségre ahhoz, hogy túllépjünk azon a szinten, ahol épp tartottunk. Mindenképp sok előnnyel jár, persze nem kell ilyen amerikai szintű menedzsmentre gondolni, aki tolja bele a zenekarokba a dollár ezreket. Egyszerűen csak Magyarország túl kicsi ország ahhoz, hogy mindenkinek jusson egy saját színtér. És ha van egy ilyen szervezet, aki összegyűjti az általuk arra érdemes zenekarokat, és azokat, mint egy csomagot felkínálja az embereknek szórakozási, kikapcsolódási lehetőségként, akkor nem kell “harcolni” a színterekért. A hallgató maga döntheti el, hogy a feltárulkozó lehetőségekből melyiket válassza. Persze azért mindennek van egy kis marketingszaga is, de valljuk be őszintén, erről szól a világ. Azt vesszük, amire a jó manipulatív készséggel megáldott reklámszakemberek rábeszélnek minket. Mindenhol, az élelmiszerboltban, a műszaki üzletekben és a butikokban is. Ez nincs másképp a zeneiparban se. Egy zenekar akkor ad el minél több lemezt, ha sokan ismerik, és mindig újabb és újabb arcoknak tetszik meg. Ez csak akkor következhet be, ha az adott zenekar minél többet koncertezik. Az élő buli egy zenekar legjobb reklámja. Na most a BPRNR ehhez próbálja hozzásegíteni a zenekarait.

Mostanában Amerikában nagyon fut az effajta zene, amit az Embers is képvisel. Mit gondoltok a külföldi színtérről? Mely bandákat tartjátok jónak?

A külföldi színterek se másabbak, mint az itthoni. Van sok nagyon jó zenekar, de annál több rossz is van. És még hány lehet akik lehet, hogy sokkal jobbak, ügyesebbek, mint akik jelenleg képviselik az élvonalat, csak nem kapnak teret, nem kerülnek bele abba a körforgásba, ami a sikerhez vinné őket. Egyszerűen csak elvesznek a zenekarok tömegében. Mi elég kritikusak vagyunk és csak azokat a bandákat tartjuk jónak, akik hoznak egy minőségi szintet. Mind zeneileg, mind hangzásilag. Ez nem nagyképűség, csak nap, mint nap hozzájutunk újabb lemezekhez és ez a fajta stílus annyira tömegcikk lett mind az európai, mind a világpiacon, hogy az ember belefásul és muszáj szelektálni. Arról nem is beszélve, hogy úgy érzem mi tisztába vagyunk a képességeinkkel és habár a fejlődés érdekében mindig feszegetjük annak határait, azért nem nyúlunk bele olyanba amiről tudjuk vagy érezzük, hogy nekünk az nem megy. Sok olyan zenekarral játszottunk, akik valamilyen oknál fogva, talán a tapasztalat hiány, talán hogy még túl fiatalok eldönteni, hogy mit is akarnak-ezekkel a dolgokkal nem foglalkoznak. Próbálnak egy piacképes produkciót összeállítani és sokszor egy fájdalmas kínzás a végeredmény. Persze nem akarok senkit se lefitymálni, csak annyira telített a piac, hogy ezen bandák miatt nem jut “szóhoz” sok tehetséges, törekvő banda. És ez annyira szomorú, mert ezek a dolgok tükrözik a jelenleg uralkodó zenei igénytelenséget. Nem akarok demagógnak tűnni, de lassan 10 éve küzdünk ez alatt a név alatt, és attól tartok, hogy ez egy soha véget nem érő harc, soha nem fogjuk látni a munkánk és a kitartásunk igazi gyümölcsét. És rajtunk kívül még sok banda van ugyanígy.

Sokszor felmerül a stílus kapcsán az úgynevezett göteborgi vagy dallamos death metal vonal. Esetleg van innen is kedvencetek?

Természetesen, de nem fogok neveket említeni, mert úgyis mindenki felfedezi a hatásokat a zenénkben. Arról nem is beszélve, hogy nem csak az-az egy stílus van hatással ránk. Sok fajta zenét hallgat mindenki.

Szombathelyen is eléggé sok banda van/volt. Kérlek, mondjatok pár szót a következő zenekarokról: Sear Bliss, Morgue, Extreme Deformity, Halor, Lord.

Sear Bliss szerintünk az ország legjobb black csapata. Amellett nagyon jó arcok, egy helyen próbálunk, bár ritkán futunk össze velük. Néha játszunk együtt Szombathelyen. Ja, és családi kötelék is fűz minket hozzájuk,a jelenlegi dobosunk, Gyuszi, a Sear Bliss régi gityósának öccse. Morgue volt két bulink együtt, de nem nagyon ismerjük őket, fiatal banda még, ez látszik a kiállásukon is. Extreme Deformity-sokat nem tudok róluk mondani, ismerjük az arcokat, akik csinálták, de olyan rég volt, hogy akkor még Embers se volt. Halor-ők szintén egy épületben próbálnak velünk-mivel Szhelyen szinte ez az egyetlen biztonságos próbatermi lehetőség-velük is jó haverok vagyunk. Áron a gitárosunk náluk kezdte karrierjét. Tőle jön ez a sok heavy-s hatás a zenénkbe. Lord-még szinte mind gyerekek voltunk a Lord fénykorában. Sok emlék nem fűz minket hozzájuk. De egyéb kapcsolat sem.

Most, hogy már kint a lemez, mik a távolabbi tervek esetleg koncertek? Külföld felé is kacsingattok?

Rengeteg koncert, itthon és külföldön is, de a helyszínek közbe alakulnak. Szeretnénk videoklipet, de időbe még nem tudjuk elhelyezni, mert a mocskos anyagiak fogják meghatározni, hogy mikor tudjuk megvalósítani, de mindenképp még az idén. Külföld felé természetesen promózunk, épp a napokban adtam postára 12 lemezt a listánk élén lévő kiadóknak. Van köztük német, belga, holland, svéd, japán és amerikai is. A következő pár hétben minden kiderül, hogy mennyire állja meg a helyét a lemez a külföldi piacon, mi reméljük a legjobbakat. Ha ez nem jön be, még van pár tartalék játékosunk, akiknél megpróbáljuk bevetni magunkat. Igazából mindenképp szeretnénk, ha külföldön is napvilágot láthatna az új anyag, mert eddig minden lemezünk megjelent külföldi kiadásban és a terjesztés azért jól jött,könnyebb volt koncert lehetőségeket találni.

Üzentek valamit a Kronos Mortus olvasóinak és az Embers fanoknak?

Az utolsó kérdés szinte mindig ez és ide ilyen komolytalan dolgokat, szlogeneket szoktam írni, szóval: KEEP ROCKIN”!:)

Köszönöm az interjút és további sok sikert az EMBERS-nek.

Mi köszönjük! Sziasztok!

WEBhttp://www.embers-metal.com/

Kapcsolódó cikkek

Hatebreed, As I Lay Dying, Embers – Koncertbeszámoló

xfixbitchx

Black-Death Fesztivál – Koncertbeszámoló

Menegroth

EMBERS – The Gods Are Traitors

Menegroth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár