Interjúk

Exodikon interjú

Exodikon240417

A jelenlegi Exodikon zenekar véleményem szerint a legjobb formájában van és a belső hangulat is nagyon jó. Szerintem ezt sugalljátok 🙂 Jól gondolom? 2024 lehet az Exodikon egyik meghatározó éve?

Pósfai József: Sziasztok, először is köszönjük a lehetőséget! Örülök, ha így látod a helyzetet, mert részünkről is hasonló érzések kavarognak, úgy gondolom, hogy a második lemezünk kiadása nagy lökést adott nekünk hangulatilag, és zeneileg is talán most vagyunk az eddigi zenitünkön. Persze mindig van hozva fejlődni, de én személy szerint elégedett vagyok azzal, ahol tartunk, és érdeklődve várom, mit tartogat nekünk a jövő. 2024 mindenképp meghatározó számunkra, mert kijött egy lemezünk, ráadásul két nyelven, és – ha a közben lezajlott gitár-basszusgitár hangszercserét nem vesszük, ami Borhidi Gábor és köztem történt, – először mondhatjuk el, hogy változatlan felállásban sikerült ezt abszolválni.

Emellett idén leszünk 20 évesek is, szóval igen, 2024 egy fontos év számunkra.

A megalakulásotok elég régre nyúlik vissza és érdemes lenne egy kicsit beszélni róla, hogy mi történt veletek 2 évtized alatt. Hol és mikor kezdtétek? Milyen volt a kezdet? Milyen buktatók voltak. Mitől kaptatok újra erőre?

PJ: 2004-et írtunk amikor is bátyámmal (Pósfai Ferenc) és pár gimis ismerőssel a fejünkbe vettük, hogy szeretnénk egy bandát. Igazából nem volt semmi konkrét motivációnk amellett, hogy világhírnév, és rock and roll 😊 Viccen kívül, a zene szeretete addigra eléggé átitatta az életünk, ami két tényezőre vezethető vissza: egyrészt, kölyökként jártunk zeneiskolába is, ahol rézfúvós zenekarban is játszottunk. Innen jön talán az együtt zenélésre való vágy. Másrészt, a kétezres évek elején megérintett minket a könnyűzene. Mint akkoriban sok tinédzsert, minket is a nu-metal hullám kapott el, de a többséggel ellentétben mi tovább „durvultunk”, és a metal zenénél kötöttünk ki, mint auditív táplálék. Ez határozta meg végül a zenei irányvonalat. Tehát igazából csak ezt a két faktort szerettük volna úgy összekötni, hogy maximalizáljuk az ebben lelt örömünket.

Visszatérve az eredeti kérdésre, 2004 őszén kezdtünk el próbálni szülőfalunkban, Únyon, Komárom-Esztergom megyében. Eleinte feldolgozásokat játszottunk (Dissection, Amon Amarth, Hypocrisy, In Flames, At the Gates stb.), majd ezután kezdtünk bele a saját dalok írásába. A kezdetekről nagyon szép emlékeink vannak, habár tárgyilagosan nézve a produkció akkor azért jóval kiforratlanabb volt, mind technikai, mind muzikális értelemben. De szép idők voltak azok, sok-sok euforikus pillanattal, csak azért a helyén kezeljük a kezdeti időket.

Ezután rögzítettünk egy demot (Indulattól irányítva) és egy EP-t (Végtelenbe zárva/Trapped in Infinity), megspékelve néhány tagcseréve és számos koncerttel, majd 2014 környékére fogyott el kicsi a motivációnk, és háttérbe került a zenélés. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a tagok akkor eltávolodtak földrajzi értelemben egymástól, és mindenki inkább a saját egyéni egzisztenciájának és karrierjének megalapozására koncentrált. Ez pedig háttérbe szorította a zenélést pár évig.

Körülbelül 2017 tájékán viszont arra eszméltem, hogy mentálisan és fizikálisan sem vagyok túl jól, hiába halad jó irányba az életem. Tehát valami hiányzik az életemből. Kellett elég sok idő ahhoz, hogy felismerjem, hogy a zene hiánya egy olyan űrt hagyott bennem, ami folyamatosan nőtt a háttérben. Ezt az űrt szerettük volna betölteni újra a banda beindításával, immár budapesti székhellyel.

2020 környékén hogyan álltatok neki az első albumnak? Szerinted jól sikerült a debütálás? Ki mire számított és mi valósult meg belőle 🙂 ?

PJ: Valójában a „Árnyam útján” lemezanyagának nagy része már elkészült 2018-2019 környékén, ezeket kellet már csak végleges számokká gyúrni néhány strukturális változtatást eszközölve, és a szövegeket kellett véglegesíteni. Így 2020-ra már úgy fordultunk rá, hogy már „csak” fel kell venni a lemezt, ami végül 2021-ben jött ki a H-Music Hungary kiadó gondozásában, HammerWorld mellékletként.

Igazából nagy várakozásaink nem voltak, még sosem csináltunk ekkora hangvételű kiadványt, úgyhogy nekem személy szerint inkább az volt a fontos, hogy jöjjön ki végre az első nagylemezünk, hogy zárjuk le ezzel a korábbi hiátust, és tegyünk pontot az akkori időszak végére.

Azért kérdeztem, hogy szerinted mennyire sikerült jól a debütálás, mert a zene minőségéhez képest véleményem szerint eddig alulértékelt zenekar voltatok. Talán egy picit nagyobb visszhangnak kellett volna lennie. Mennyire hiszel abban, hogy a jó zene idővel megtalálja a megfelelő hallójáratokat? Mit tapasztaltatok a rajongók számának növekedése terén?

PJ: Egyrész köszönjük szépen a pozitív vélekedést a zenénkről! Másrészt én úgy gondolkodom, hogy ez egy rétegzene, ráadásul annak is egy olyan furcsa hibridje. Egyfelől dallamosnak nem elég dallamos a vokális megoldások miatt, emiatt elég limitált az a közeg, aki jó szívvel be tudja ezt fogadni, így nekik ez „nem zene, hiába jók benne a zenei megoldások”. Másrészt pedig nem is elég tradicionális ahhoz, hogy a ’80-as évek zenéit kedvelők számára befogadható legyen, így számukra akár kommersznek is minősülhet. Tehát kicsit a két szék között vagyunk, ami nem teszi egyszerűbbé a dolgunkat rajongói bázis építés terén, hisz mindenki tud a saját zenei preferenciájának jobban megfelelő zenekart találni percek alatt.

Szerencsére azért nem panaszkodunk, mert az újra-aktivizálódás után szerintem már kimondhatjuk, hogy sikerült egy kicsi, de elkötelezett rajongó bázist kialakítanunk itt a fővárosban, ami már sokkal több, mint amit valaha remélni mertünk.

És hogy a jó zene idővel megtalálja a megfelelő hallójáratot? Véleményem szerint ez csak részben igaz, mert ehhez azért kell egy olyan promóciós gépezet is, ami egyáltalán hallgatásra kínálja az adott zenét. Ezt másképp nem tudom elképzelni abban a zenei túlkínálatos korban, amiben most élünk, egyszerűen egy mezei hallgatónak (beleértve magamat is), nincs feltétlen ideje végigbogarászni az összes fanzine-t, és végighallgatni mindent, hogy a saját értékítélete szerint döntsön, mert mindenhonnan ömlik a zaj, és ha már abban is talál számára szimpatikus bandákat, akkor értelemszerűen nem fogja minden nap a release calendart nézegetni, hogy ma milyen 50 új nagylemez jött ki épp.

Az első album megjelenés után milyen tervek voltak. A folytatásban milyen változásokat akartatok megvalósítani? Mennyi koncertet terveztetek és mennyi jött össze?

PJ: A debütáló lemeznél nem voltak világmegváltó terveink. Épp a Covid-korszak kellős közepén voltunk, úgyhogy tényleges lemezbemutató turnét még gondolati síkon sem tudtunk volna tervezni. Ehelyett maradt az, hogy ad-hoc jelleggel játszottunk, többnyire budapesti helyszíneken. Azonban pozitív meglepetésként ért, hogy mind a MetalFactory, mind a LowLand fesztiválon tiszteletünket tehettük a fesztiválszezonban, amit ezúton is köszönünk, meghatározó élmény volt mindkét esemény!

…és akkor elérkeztünk a második albumhoz, amelyet két kiadó is megjelenített. Idehaza a H-Music Hungary, míg külföldön a Wormholedeath kiadó. Teljesen rendben van így. Érdekes lehet ez az év a külföldi kiadó támogatása miatt is. Milyen elvárások vannak és mit láttok eddig a külföldi lehetőségek terén?

PJ: Konkrét elvárásunk nincs, de mindenképp szeretnénk erősíteni a külföldi jelenlétünket. Ezt eddig a magyar nyelv használata azért valamelyest korlátozta, mert azért könnyebben tud egy hallgató azonosulni azzal a zenével, aminek képes a mondanivalóját is értelmezni. Nem mondom, hogy így is könnyű dolga lesz a zenehallgatóknak, mert azért szövegvilág tekintetében nem merül ki a mondanivalónk egy egyszerű állásfoglalással.

Visszatérve, ennél a lemeznél az elvárás az, hogy növelni tudjuk a külföldi érdeklődést a zenekar irányába. Ha pedig meg is tudjuk vetni a lábunkat néhány külföldi színpadon, az csak a hab a tortán! De ez most az alapvető törekvésünk.

A magyar nyelvű lemez kapcsán pedig maradtunk a jól bevált receptnél, és újból a H-Music Hungaryn keresztül hoztuk ki a lemezt. Köszönjük a bizalmat!

A „Chaosophilia” 9 dalt tartalmaz és leginkább a Melodic Death Metal műfajt lehet rátok aggatni. Mennyire vagytok büszkék az új lemezre? Mennyire sikerült megoldani mindent úgy ahogy elterveztétek? Mit mondanál a dalokról?

PJ: Érdekes ez a műfaji meghatározás kérdéskör. Mi egyébként black/death metalnak aposztrofáljuk magunkat, mert azért van black metal hatás is bőven a zenénkben, de ez ízlés dolga természetesen. Én személy szerint nagyon büszke vagyok a lemezre, több okból is. Egyrészt azért, mert szerintem mind zeneileg, mind szövegileg is többet mutatunk, mint a korábbi lemezen. Másrészt, ez az első lemez, ami már ténylegesen ezzel a 2018 óta változatlan tagsággal alkottunk, tehát igazából ez az első közös mondatunk, elejétől a végéig. Ahogy említettem, az ’Árnyam útján’ lemez inkább egy egyveleg az azt megelőző évek befejezetlen ötleteinek kitisztázásával. A ’Chaosohpilia’ meg már egy közös alkotás, egy új út kezdete, amire nagyon büszke vagyok.

Mondhatni, hogy minden a tervek szerint alakult, csak kicsit lassabban. 😊 Volt ugyan néhány bökkenő a folyamat során, de semmi említésre méltó, amit ezeken a hasábokon érdemes lenne kiemelni. Ezekből az eseményekből természetesen igyekszünk tanulni, hogy a jövőben gördülékenyebben menjenek a dolgok.

Dalok tekintetében zeneileg a korábban megkezdett úton haladunk, black/death metal témák, sok tekeréssel, dallammal, és számszerkezeti csavarral. Itt viszont talán most nagyobb hangsúlyt kap a black metal elemek csatasorba állítása. Ez legfőképp annak köszönhető, hogy Borhidi Gábor is hatalmas részt vállalt már a kreatív folyamatokban. A szövegvilág tekintetében pedig a káosz körül lavírozunk, mint ahogy azt a cím sejtetni engedi. A szövegekről nagyon sokat tudnék még beszélni, egyfajta introvertált káosz-filozófiai gondolatkísérletként lehetne őket összefoglalni. Tervben van az, hogy ezt a részt egy kicsit mélyebben is boncolgassuk majd, és számonként is kibontsuk a tartalmat a későbbiekben a Facebook oldalunkon. Szóval ha jobban érdekelnek a részletek, akkor kövessétek az oldalunkat, és próbáljuk megmagyarázni a bizonyítványunk kicsit jobban!

Exodikon Cover240326

Az albumon nekem a „The Nature of Descent” track tetszik legjobban. Nagyon fogós refrént kapunk és kellően gonosz, dallamos. Nagyon meg van benne minden. Mit mondanál róla? Elképzelhető, hogy lesz egy klip erre a számra? Eddigi tapasztalatok alapján melyik dalok tetszenek a rajongóknak?

PJ: Köszönjük szépen, mi is szeretjük ezt a dalt! Ez volt az új éra első dala, amit két éve digitális single-ként meg is jelentettünk, tehát ha a ’Chaosophilia’ az új mondatként aposztrofáltam, akkor a ’A hanyatlás természete’ / ’The Nature of Descent’ volt az első szó, szóval speciális helyet foglal az a mi szívünkben is!

A szám abból az alapvetésből indul ki, hogy minden múlandó, a tündöklésből is hanyatlás lesz. Senki sem élte túl még a saját életét. Ennek felismerése és az ebből fakadó frusztráció a dal mondanivalójának gerince, kiegészítve az ehhez párosuló kárörvendő korszellemmel.

Klip már készült erre a dalra, ugyan csak magyar nyelven, a single kiadásával egy időben, még 2022-ben, ezért ezt a történetet már lezártnak tekintjük, nem bolygatjuk, és nem tervezünk az angol nyelvű változathoz is videót rögzíteni.

Még korai lenne az album kapcsán rajongói visszajelzésekről beszélni, hogy melyik dalból lett kedvenc számukra.

Nem olyan régen, már lemezbemutató koncertetek is volt, ami nagyon jól sikerült. Milyen volt számotokra az este? Miért éppen a Christian Epidemic, Rivers Ablaze és a Witchthrone zenekarokat választottátok magatok mellé, ami szerintem remek döntés volt. 🙂

PJ: Őszintén szólva nem tudtam, hogy mire számítsak, mert ilyen hangvételű bulit még sosem csináltunk, ami a lemezbemutatónkra van kihegyezve. Ezért is kértük fel az Insane Hellride Entertainments csapatát, akik szerencsénkre elvállalták a szervezési munkálatokat, és egy olyan bulit kerekítettek ebből az egészből, ami jócskán felülmúlta a várakozásainkat! Innen is köszönjük nekik, és persze a bandáknak is, hogy ez az este ilyen jól sült el! És persze a közönségnek is, akik közt jó pár ismerős arccal is találkozhattunk, és beszélhettünk pár szót.

Személy szerint úgy gondolom, hogy ha másért nem, már ezért a buliért megérte ezt az egészet csinálni, és gimnazistaként hangszert ragadni. Szóval én ennél elégedettebb most nem is nagyon lehetnék, innentől minden már csak jutalomjáték.

Tavaly egy fantasztikus élményben volt részetek, méghozzá az I Am Morbid előtt léptetek fel. Gondolkodtatok azon, hogy miért éppen titeket választott a szervező? Milyen volt a pillanat amikor megtudtátok eme remek hírt? Szerinted lesznek még ilyen meglepő és nagyszabású lehetőségek a jövőben? David Vincent mondott nektek valami biztatót 🙂 ? Kértél tőle autogrammot 🙂 ?

PJ: Valóban, meghatározó élmény volt ez a lehetőség számunkra, itt is köszönjük szépen a lehetőséget a H-Music Hungarynek!

Nem titok, a zenekaron belül nagyon szeretjük a Morbid Angel munkásságát, úgyhogy természetesen nem gondolkodtunk sokat, amikor ez a lehetőség felmerült 😊 Alapvetően introvertáltak vagyunk, tehát nem akkor jelentkezik az izgalom bennünk, amikor leokézunk egy ilyen lehetőséget, hanem akkor, amikor már a megvalósulási fázisba kerül a koncert. Számomra két meghatározó pillanat volt, amikor a backstage-ben elsétáltunk az I Am Morbid konténerje mellett, és kettővel mellette ott volt a mi öltözőnk. Ha valaki azt mondja nekem húsz éve, hogy ez meg fog történni valaha, azt jól körberöhögöm.

A másik meghatározó élmény pedig az volt, amikor mit sem sejtve elkezdtünk felcuccolni a színpadra, és egyszer csak David Vincent és Pete Sandovalba botlunk, akik épp a színpadi backstage-ben hűsöltek egy ventilátor előtt. Teljesen szürreális élmény volt, hogy ilyen ikonokkal találtuk egy légtérben magunkat. Szóval nem is nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel nagy megilletődöttségemben, így végül csak a dobosunk, Atti kapta el Pete-et egy közös fotó erejéig, én pedig zavaromban ilyen ereklye nélkül maradtam 😊

Bízunk benne, hogy még megtalálnak majd hasonló lehetőségek!

Én nagy bizalmat és szép jövőt látok a csapat előtt. Az elmúlt évek alatt több esetben is láttunk olyan magyar csapatot akinek sikerült elérni fantasztikus eredményeket külföldön. Higgyétek el, ha így folytatjátok veletek is ez fog történni. 🙂 Köszönöm a válaszokat!

PJ: Nagyon szépen köszönjük a bíztatást és az interjút is, jó kérdések voltak, amit élvezet volt megválaszolni!


WEB: https://exodikon.com

Facebook: https://www.facebook.com/exodikon

Instagram: https://www.instagram.com/exodikonofficial

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2024/04/17/exodikon-interview/

Kapcsolódó cikkek

Megjelent az Exodikon Chaosophilia című új nagylemeze – Klippremier: Untermensch – A manipulátorok lélektana

KMZ

Monastery és Exodikon az I Am Morbid előtt augusztusban!

KMZ

Needless, Paediatrician, Türböwitch, Exodikon – Koncertbeszámoló

Herczeg Frigyes

Mayhem, Mortiis, Exodikon – Koncertbeszámoló

bönin

Mayhem – Mortiis – Exodikon – pénteken koncert a Barba Negrában!

KMZ

Wrath of Azazel / Exodikon / Sollen – barátok vagyunk és maradunk is

KMZ

Lowland Storming – Aornos / Atrox Trauma / Türböwitch / Exodikon – még sok ilyet!

KMZ

Danse Macabre – Isatha / Exodikon / Despair / Children of Decadence – remek hangulat, tomboló közönség

KMZ

Demonical, Exodikon – Koncertbeszámoló

SteveShield

EXODIKON – Végtelenbe Zárva EP

Saint-Savin

Watch My Dying, Cadaveres, Exodikon, Dog Days – Koncertbeszámoló

Plastic_Puppet

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek