Üdv ismét a Kronos Mortuson! Hadd kezdjem egy gratulációval: szerintem kiváló lett a legújabb Funebre anyag, amely a Shadowthrone-nal közös spliten került kiadásra. Míg a Shadowthrone egy underground körökben viszonylag ismert, saját honlappal rendelkező formáció, addig a Funenbréről azon kívül, hogy a te projected, nem sokat lehet tudni. Az első kérdésem tehát, hogy mit is érdemes tudni a Funebréről. Mi adta hozzá az ötletet, áll -e mögötte sajátos zenei elképzelés?
Üdv! Köszönöm a méltató szavakat! A Funebre is rendelkezik webes elérhetőséggel, mégha konkrétan önálló honlappal nem is – a khrul.uw.hu keretein belül megtalálható az összes eddigi kiadvány, és a többihez hasonlóan teljes egészében és jó minőségben le is tölthető! Tovább a Funebre rendelkezik myspace-s oldallal –www.myspace.com/funebrehun – míg a Shadowthrone ezzel nem rendelkezik és várhatóan nem is fog. A Funebre 2002-ben jött létre, célja nem volt, csupán gyakorlati oka: írtam egy dalt, ami nem illet semmilyen más formációba, melyben részt vettem, viszont érdemesnek tartottam arra, hogy ne kallódjon el. Konkrét zenei elképzelés nincs mögötte, hogy én most ezt vagy azt az irányvonalat szeretném kiélni, illetve éppen hogy valamennyi black metal közegben szabadon mozoghat, különösebb feltűnés nélkül, olyan értelemben, hogy mindig megtalálható benne egy jól felismerhető, jellegzetes központi hangulat, felépítés, kifejezésmód.
Mely bandák voltak rád leginkább hatással, amikor a dalokat írtad? Magad is említed az Immortalt és a Gorgoroth-ot, de epikussága ellenére mintha a Funebre nyersebb és depresszívebb lenne ezeknél.
Ilyen értelemben a saját zenéimet nem más bandák hatására írom – akkor inkább létrehoznék egy tribute formációt. A saját zeném a saját zeném, de nyilvánvalóan érezni rajta több-kevesebb helyen néhány zenekar hatását – mint ahogy az ő zenéjükön is érezni az ő hatásaikat és így tovább, visszapörgetve ki tudja meddig. A Funebre nem epikus és nem is depresszív – mindössze vannak ilyen dalai is. A melankólia, katarzis és erő sajátos keveréke, ami jellemez minden dalt. Depresszív hangulatoknak szerintem az őszinteséget vélheti a külső fül, amikor valóban megérinti az egyik embert a másik valóban átélt élménye; egyébként a Funebre nem suicide black. A nyersesség is a köntörfalazás nélküli kinyilatkoztatásból fakadhat, s ekébb a Funebre nem is raw black metalt játszik.
Az első demó viszonylag hagyományosabb black metáljához képest jócskán változott a zene. Ez tudatos döntés eredménye, vagy spontán zenei fejlődés?
A kettő együtt. Spontán, mert ha folyamatosan és rendszeresen zenélsz a hangszereden, akaratlanul is fejlődsz, gazdagodik és finomodik a kifejezésmódod. Tudatos pedig azért, mert minek játsszam kétszer ugyanazt – tudnám, de értelmetlen és nem is köt le. Ezzel együtt az Immortal/Gorgoroth féle thrash-es, szólamokkal, szólókkal és egyéb változatos zenei megoldásokkal operáló black metal az, amiben huzamosabb ideig tudok alkotni, és ez is képezi a Funebre fő csapásirányát; egyébként az első 6 anyag mind más-más zeneileg kissé – a megjelenés sorrendje azonban már nem követi a megszületési sorrendet.
Míg a Shadowthrone szövegei angolul íródnak, a Funebrében magyarul énekelsz. Van ennek valami sajátos oka? Mennyiben tartod lényegesnek a szövegeket a black metálban általában?
A Shadowthrone egy valódi ortodox black metal szenvedély, oda nem kellenek nagy megfejtések – bár a jelenlegi split anyaggal ott is sikerült érdekes felhangokat hozni mind zene, mind szöveg tekintetében. A Funebrében pedig angol és magyar szövegeik voltak, vannak és lesznek is. A magyar változatos, gazdag és gyönyörű nyelv, vannak szövegek, amiket egyszerűen élvezet megírni, elolvasni, míg angolul teljesen kiveszne belőlük ez a nyelvi miatti varázs. Angolul viszont esetenként erősebben közre lehet működni a zenével, illetve ha a tartalom nem csorbul, és azt tartom megfelelőbbnek, akkor azt használom. Jelenleg afelé tendálok, hogy a Funebrében magyar szövegeket fogok használni, mert írásaim egyre jobban sikerülnek, és szerintem szükség van rájuk és hasznát is veszi a közönség. A szövegkönyvben, honlapon mindkét formátum elérhető, úgyhogy hátrányt senki nem fog szenvedni. A szövegek értelme nem csak a black metálban, de úgy általában a zenékben szerintem attól függ, hogy ki milyen hozzáállással végzi tevékenységét. Aki valóban, mint egy szenvedélyt szeretni megélni a black metalt, illetve ezt személyisége egyfajta kiélésnek éli meg, annak nyilvánvalóan nincs szüksége intellektuálisabb, kötetlenebb szövegekre, a hagyományos irányvonalak, illetve a sötét fantáziák, mondák, legendák tökéletes teret biztosítanak az ilyesfajta alkotásra is. Nincs is velük semmi baj. Én magam azonban azon művészek közé tartozom, akik legbelsőbb, valóban megélt érzéseit, gondolatait formálják át hangokba, szavakba, és itt bizony semmiféle kötöttség, elvárás nem vehető figyelembe; a szellem és a lélek szabadon áramlik. Bármelyikben alkotsz is, egyik sem több vagy kevesebb, egyik sem értékmérő – az a lényeg, hogy őszintén csináld.
A split lemez első Funebre dala, „Az én Poklom”, egy Petőfi Sándor szövegadaptáció. Mi adta az ötletet, hogy egy a black metálhoz nem annyira nyilvánvalóan kapcsolható költő egy versét használd fel a szövegben?
Nem szövegadaptáció. Az első 8 sor egy az egyben Petőfi vers; a többi szöveget már korábban megkomponáltam, viszont a szám elejére hiányzott még – mivel Petőfi a kedvenc költőm, ismerem valamennyi versét, és beugrott, hogy ez a 8 sor mind tartalmilag mind hangulatilag tökéletesen odaillene és fel tudná vezetni az utána következőket. Mint fentebb említettem, én magam azok közé tartozom, aki szabad és önmagát alkotja meg zenéiben, így sosem gondolkodom, hogy mi mihez illik – természetes ízléstelenségeket, banális összeegyeztethetetlenségeket nem csinálok.
Mint a splithez mellékelt promóciós levélben írtad, a szövegek a szeretet témája köré csoportosulnak. Kérlek, mesélj kicsit bővebben erről a koncepcióról!
A világban nem a gyűlölet a legfélelmetesebb, legrombolóbb érzés, hanem a nem-szeretetet. Gyűlölet önmagában nem létezik – mint ahogy a sötétség is pusztán a fény hiánya. Figyeld csak meg: a világban önmagában nincs semmi gonosz – a természet nem gonosz, semmi sem az; minden az emberen torzul el – az ember az, aki értékel, jónak vagy rossznak kiált ki dolgokat. Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek. Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén. S bizony sokan ebbe mennek tönkre – hogy nem kapnak, vagy hiába adnak. De a gonoszságtól önmagában semmi bajod nem lesz – ha utál valaki, hát hagy tegye, kit érdekel? Ezzel is csak saját magáról ad egy képet. Ezért mondom, hogy a nem-szeretet az igazi dráma.
Az összes együttesed és projected anyaga letölthető a honlapodról. Tervezed, hogy a Funebre fizikai formában is kiadja akár a régi, akár az elkövetkező anyagokat? Gondolkodtál már azon, hogy leszerződj egy
kiadóhoz?
Csak a saját hatáskörömbe tartozó formációk anyaga tölthető le. Tervezni tervezem, nem ezzel van a baj, hanem hogy egyszerűen nincs kiadó – sok különféle banda és kiadó van, jó időben jó helyen kell lenni, hogy a megfelelő kapcsolat létrejöjjön. Remélem, mihamarabb ez összejön.
Várható, hogy ez a most egyszemélyes project koncertező együttessé növi ki magát? És ha igen, lehet tudni valamit a tagokról?
Ez már kb 2 hónapja meg is valósult, a Funebre koncertképes formáció a következő kisegítő tagokkal: Oszlár Gergely – basszusgitár & másodvokál; Barglish – gitár; jómagam pedig gitározom és énekelek; az alapok gépről mennek. A jövő tavasz környékén várható Stygian Shadows fesztivál biztos résztvevői vagyunk!
Rendszeres krédód, hogy „Támogassátok a magyar undergroundot! „A magyar színtér az ország méretéhez képest mára egész naggyá nőtte ki magát. Kiket érdemes a leginkább támogatni? Vagyis: mely magyar
együtteseket ajánlanád a Kronos Mortus olvasóinak figyelmébe?
Ezt a mondatomat sosem úgy értem, hogy ész nélkül mindenkit támogatni kell, aki a suliban matekórán lekarcol egy logót, hazaérve beleugrik a meszes vödörbe, majd nagy önbizalommal lengeti a fénymásolt borítós kazettáját, melyre a pincében rárikácsolta hogy széjtán. A támogatás éppen hogy felelősséggel és intelligenciával történjen, tartalmazza az idióták, múló kocazenészek kiszűrését, és a valóban értéket és minőséget alkotó, adó, képviselő zenekarok, zenészek támogatását anyagaik beszerzésével, interjúik elolvasásával, koncertjeik látogatásával, létük hírének, munkásságuk termésének terjesztésével. Én úgy látom, hogy bár lehet, hogy mennyiségre a színtér nagy, de ez csak az állandó jövés-menés miatt van; a valóban maradandó zenekarok száma az évente kb 1. Így azt kell mondjam, az 5-15 évvel indult és még ma is létező zenekarok alkotják a magyar black/pagan underground lényegét, mint pl Witchcraft, Ravenshades, Gholgoth, Ahriman, Frost, Fagyhamu, Baskíria, Sear Bliss, Neochrome, Marblebog, Turulvér, Sin Of Cain stb. Ők és a többi kortárs zenekar, akik most hirtelen nem jutottak eszembe, mind-mind kiváló kvalitásokkal rendelkező zenészekből állnak, akik már így is felveszik a versenyt a nyugat európai sztár zenekarokkal, ha pedig megkapnák mind azt az anyagi támogatás, lehetőséget, amit ők, minőségi feltűnés nélkül megállnák a helyüket az elit élvonalban!
Köszönöm az interjút és további sok sikert a Funebrének! Még valamit az utolsó szó jogán?
Köszönöm az interjút, és a fentiek értelmében tehát: TÁMOGASSÁTOK A MAGYAR BLACK METAL UNDERGROUNDOT!!!!
Készítette: Davkov
Web: http://khrul.uw.hu/