A Garabonciás egyszemélyes projekt és a legközelebbi műfaja a Black Metal amihez sok egyéb adódik még hozzá.
Mikor határoztad el, hogy létrehozod a Garabonciást? Korábban zenéltél már más zenekarban, vagy volt valamilyen projekted?
A bandát nagyjából 14-15 évesen hoztam létre és eredetileg a bátyámmal volt közös projektünk, ahol mindketten tudtunk zenét írni közös név alatt. Aztán idővel én kicsit komolyabban gondoltam a dolgot és végül átkereszteltük egyszemélyesnek. Ez az első projekt, amin valaha dolgoztam, szóval innen indult minden.
Elég kevés információ található az interneten a Garabonciásról. Van ennek valami oka? Véleményed szerint jó ez így? Jobban örülsz, ha inkább felfedez valaki a zenéd minősége miatt?
Igazából teljesen jogos a kérdés, én személy szerint örülnék, ha minél többen megismernék a zenémet, de tisztában vagyok azzal is, hogy ez elég rétegműfajnak számít, ezért nem is tolom túl a promóciózást. Meg nekem ez inkább hobbi, nem célom, hogy megéljek belőle.
Gondolom tudsz róla, hogy ezzel a névvel más stílusú zenekar is létezik MO-on? Miért ezt a nevet választottad?
Mindig is nagy rajongója voltam különböző népcsoportok kultúrájának, mitológiájának és valami olyasmi nevet akartam kitalálni, ami kapcsolódik az ősrégi magyar mítoszokhoz. Az, hogy már létezik ilyen nevű zenekar azt a debüt album kiadásakor realizáltam, de mivel teljesen más műfajban játszanak és nem is egy hű-de-híres zenekar, ezért nem tartom problémának.
A zene gyökere egyértelműen Black Metal, mondjuk úgy 80%-ban, ha jól gondolom? Kérlek beszélj az egyéb dolgokról, hogyan hálóztad, szőtted körbe a gyötrelmet?
A black metal mindig is az egyik legönkifejezőbb zsáner volt számomra, mert az érzelmek spektrumát a legszélesebben tudja megszólaltatni és nagyon közel áll ahhoz az életérzéshez, amit át akarok adni. Legjelentősebben a magánéletemben történő eseményekből inspirálódok és az ebből következő belső küzdelmeimet próbálóm úgy kifejezni, hogy ne maga a cselekmény legyen központban hanem maga a nyers érzelem, így mindenki a saját élethelyzetére tudja fordítani.
Kezdésként a „Path to Salvation” album jelent meg szép halkan. Részemről teljesen rendben találtam a dalokat. Talán a keverési munkálatok lehetnének jobbak is. Milyen lehetőségek voltak adottak? Mennyire volt egyértelmű számodra az irány? Nekem elég kísérletezősnek tűnik, egyfajta útkeresésnek!
Igen maga a keverés is egy olyan dolog, amit úgy tanulok ahogy adom ki az újabb és újabb dalaim. Maguk a munkálatok mind itthon folynak egy számítógéppel, hangkártyával és a gitárjaimmal, tehát nem egy profi stúdió környezet. A hangzást mindig igyekszem az album atmoszférájához igazítani, de ez az egész egy tanuló folyamat számomra. Sokat szoktam kísérletezni, mert nem akarom kétszer ugyanazt az albumot kiadni, valamint nem akarom bekorlátozni magam, hogy én egy black metal banda vagyok black metal hangzással. A Path to Salvation témája részben a saját utunk keresése, szóval beleillik a káoszos hangzás tematikájába. 🙂
Mennyi bátorítást kaptál ennek a hatására? Mit hallottál vissza? Kezdetekkor is több albumban gondolkodtál, vagy csak kipróbáltad mire vagy képes, aztán majd kiderül lesz-e folytatás?
Az egyik legnagyobb támogatóm és kritikusom a bátyám, akinek metál zenei ismereteim nagy részét köszönhetem. Minden friss anyagot az ő zenei szűrőjén viszek át először és eddig minden anyagban támogató volt, amit kiadtam. A publikus szemet nézve meg kifejezetten pozitív fogadtatást kapott eddig mind a kettő album, természetesen még undergroundnak is alig lehet mondani a bandát annyira ismeretlen, de én is úgy gondolom, hogy egész minőségi a színvonal. A banda jövőjét tekintve pedig csak a legjobbakat tudom mondani, szinte folyamatosan írom az új számokat, tehát albumokban rövid időn belül bővelkedni fog a banda.
A lényeg, hogy lett folytatás. 🙂 Hiszen nem olyan régen megkaptuk tőled az „Átjáró” második albumot. Véleményem szerint minden téren előrelépés történt. Jobban érezhető a tökéletesített sanyarúságod. Kidolgozottabb dalok, jobb hangzással. A kiadás között 1 év telt el, de érdekelne, hogy valójában mennyi idő van a 2 album dalai megszületése között? Véleményed szerint mennyivel jobb ez mint elődje? Miben érzed leginkább a fejlődést?
Teljesen egyetértek, szerintem is sokkal kidolgozottabb és részletesebb lett a hangzás, ami egy elég megpróbáló feladat volt, de minden percét élveztem. A két album létrejötte között szinte semennyi idő nem telt el, már akkor írtam az Átjárót amikor a Path még ki sem jött. A leglényegesebb ok, hogy ennyire eltérő a hangzásvilág az az, hogy a Path inkább egy dalkollázs míg az Átjáró sokkal tudatosabban lett felépítve, a dalok egymáshoz lettek írva és volt egy konkrét vízió a fejemben, hogy mit akarok létrehozni. Szövegileg is egy kerek történet az egész, tehát visszaadja az adott dal mondanivalóját és szerepét. Talán annyival jobban tetszik a Path hangzása, hogy jóval egyszerűbb így könnyebben kivehetőek az egyes hangszerek és riffek, néha kicsit kaotikusra sikerült az Átjáró, ami nem feltétlen rossz. A fejlődést leginkább a dalok komponálásában és az album koherenciájában érzem.
Hosszabb játékidőben (50 perc) egy letaglózó utazást kapunk. Mennyi kínt ad az Átjáró? Hogyan foglalnád össze? Szerinted kinek lehet érdekes az album?
Annak tudom ajánlani ezt az albumot, akiben folytonos a reménytelenség és magányosság érzete, hogy meg tudja élni azokat és ha csak egy pillanatig is de ne érezze úgy, hogy egyedül van ebben a világban. Ezekkel a problémákkal szinte mindenki küszködik kisebb, nagyobb mértékben és szerintem szükség van arra, hogy felismerjük, hogy ezek teljesen természetes dolgok és van fény az alagút, vagyis mondhatni az átjáró végén. A borító is kicsit ezt a távoli fényt az alagút végén szimbolizálja, ami majd egyszer véget vet minden szenvedésünknek. Ha valaki igazán elmélyül a dalszövegben, akkor kap egy betekintést erről az érzelmi hullámvasútról és önpusztításról, amit az album képvisel. De ha valaki úgy érzi, hogy csak hallani akar pár extrém riffet karöltve melodikus részletekkel és nyitott egy kis kísérletezős zenére, annak szeretettel ajánlom.
A kettes trackben egy vendégzenész is felbukkan Kusz személyében. Ki ő? Mi volt az amiben mindkettőtök elképzelése megegyezett és létrejött a kooperáció?
Kusszal még egy gimibe jártunk anno és ott alakult ki ez a közös kollaborálásunk is. A metálban elég messzire áll egymástól az ízlésünk, de egy kifejezetten tehetséges screamer és nagyon örülök, hogy kollaborációjával még több ízt tudtam csempészni az albumba. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a jövőben is megjelenjen Garabonciás dalokon. Ha valaki nagyon benne van a magyar metal undergroundban akkor Komodo, Khaaro vagy esetleg Eagle Has Landed koncerteken láthatta egy-egy dal erejéig fellépni.
Mostanában sokan egy „felkapott” YouTube csatornán premiereztetik az albumukat, ahol elég nagy nézettséget, hallgatóságot szerezhet egy teljesen ismeretlen zenekar is. Gondolkodtál egy ilyen lehetőségen? Próbálkoztál valamelyik ismert csatornán? Kiadói együttműködést gondolom nem akarsz, viszont csak jó lenne, ha minél többen megismernék a zenédet.
Ha jól tudom egyedül a Black Metal Promotions volt az, ahol bepróbálkoztam, de mivel nem fajtiszta blacket tolok ezért sajnos le lett lőve az album. De ahogy korábban említettem én kifejezetten örülnék neki, ha minél többen megismernék a zeném és igyekszem jobban megtolni az album terjesztését, de ahogy mondtam ez az egész egy tanuló folyamat még nekem.
Milyen folytatás jöhet ezek után? Milyen terveid vannak?
A következő albumon már nagyban dolgozom és egy igazán más élményt fog hozni annak, aki már az elejétől követi a bandát. Próbálok más zsánerekbe kitekinteni és jobban felfedezni önmagam és a határaim. A zeneírás annyira egy elemi eszköze az önkifejezésemnek, hogy biztos vagyok benne, hogy mindig lesz újabb és újabb anyag amivel elő tudok rukkolni, aztán hátha egy nap majd valamilyen formában színpadra is eljut a projekt.
Kicsit a hatásokról is szeretnélek kérdezni. Mely zenekarok hatották rád életed során? Milyen albumokat hallgatsz szívesen?
Hát most sorolhatnék tízezer bandát amiket hallgattam életem során és merítettem belőlük, de nyilván a legérezhetőbb az a black metal hatása. A legmeghatározóbb műfajok nekem még a modern death metal, progesszív metál, avant-garde metál, de még ide sorolhatnám a népzenét és az elektronikus zenét is. Az Átjáróra leginkább az olyan bandák hatottak mint az Emperor, Rivers of Nihil, Thy Catafalque, Mastodon, Ihsahn, Deathspell Omega és Deafheaven. Látszik is hogy nagyon szeretem keverni a modern death vagy progos riffeket a tradicionális black metallal pár szimfonikus vagy elektronikus betéttel. De ha nem metál behatásokról akarok beszélni akkor mindig is nagy rajongója voltam a francia hip-hop zenének és a szinti popnak, ezek még egészen gyerekkoromra visszavezethetőek mikor először meghallottam a Depeche Mode melódiáit, vagy a Sexion d’Assaut rapelését apám kocsijában. Mostanában inkább az underground kísérletezős zenékbe ásom bele magam, de ezt a következő albumon úgyis érzékelni fogjátok majd! 🙂
Köszönöm a válaszaidat és remélem sokáig kitart a lelkesedésed! Várom a folytatást!