Garden Of Eden Interjú

A szarvasi koncerten sikerült mikrofonvégre kapni a zenekar vokálosát Bincit. Teljesen a kezdetekről is, de a későbbi terveikről is elég sok mindent megtudhattok.

Miért pont Garden Of Eden lett a zenekar neve?

Ez nagyon egyszerű kérdés és már nagyon sokan föltették. Egyébként annyi az egész, hogy egy lány azt mondta, legyen Garden Of Eden a zenekar neve, és azt mondtam, hogy rendben, jó. Amikor nagyon régen elkezdtük ezt csinálni, nem volt más ötletünk. Ez viszont jó volt. Tudom, hogy egy Guns ‘n Roses dalnak a címe, de tetszik egyébként, meg az akkori énemhez illett és mondtam, hogy legyen ez.

Annak idején hogyan jött létre a zenekar?

Hát nagyon egyszerű dolog ez is egyébként. Ahogy minden zenekar létre jön általában. Semmi különös nem volt. Volt egy pár fiatal, aki mást akart csinálni, mint a kocsmában ülni, sakkozni, ping-pong estékre járni vagy bármi ilyesmire, és ennyi az egész. Tegnap előtt kitaláltuk, hogy lesz valami és holnap megcsináltuk. Tehát 2 perc alatt csináltunk valamit és utána dolgoztunk ezen. Olyan gyorsan alakult meg az egész, hogy észre se vettük, hogy már zenekart csinálunk, viszont onnantól kezdve, hogy ezt megcsináltuk és mondjuk az első fellépésünktől – ami óta már sok idő eltelt – kezdve persze komolyan vettük meg ilyesmi, de hogy hogy alakult meg?! Nem Garden Of Eden volt az első zenekarom, ezt azért tegyük hozzá. Velem beszélgetünk, akkor beszéljünk arról, hogy én a De Factoban kezdtem. A De Factoban alapító tag voltam gyakorlatilag. Nem erről a klasszikus mostani De Factoról beszélek, hanem a régi De Factoról, amit ketten a Gyulával csináltuk meg, illetve egy másik barátunkkal, akivel már régóta nem beszélek, mert elköltözött nagyon-nagyon messzire, sőt, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Na és onnantól kezdve De Facto és akármi, közöttünk felnőttek még fiatalok, akik szintén zenélni akartak és így csináltam meg a Gardent. De Factotól külön váltunk, elköltöztek Budapestre, vagy nem tudom hova, én pedig maradtam Békés megyében, Ecsegfalván. A többiekkel, a mostani zenekarommal, illetve mára már belőlük senki nincs itt ugyan, de a lényeg az, hogy így elkezdtünk csak muzsikálni, Kamilla néven Punk zenét játszani és tök jó volt. Nem volt vele semmi gond, csak hiányzott belőlem az a punk virtus, amit ugye egy punknak kell adni. Én sosem tudtam lejmolni meg tarhálni meg ilyen szarok, na és akkor kitaláltunk, hogy csináljunk mást. Volt egy csomó jó ötletem és így lettünk mi darkos, gothic zenekar. Én mindig is ezt a zenét szerettem, 14 éves korom óta gyakorlatilag, tehát nem is hallgattam mást. Ez mondjuk sokszor hátrányos egyébként. Úgy jutottunk ide, hogy nem kellett tulajdonképpen semmi. Annak idején kiloptam faterom szekrényéből egy valag pénzt, vettem egy csomó gitárt, utána jött magától minden. Szétvert a hátamon egy korbácsot, amiért rájött, hogy lenyúltam a pénzét és azóta meg tök büszke rám, hogy ezt akkor megcsináltam, és most ott vagyok, ahol vagyok.

Ki milyen irányból érkezett és milyen témákat tett hozzá az új dalokhoz?

Azt tudni kell, hogy a zenekarunk átalakult, tehát a klasszikus Garden Of Eden, amiről mindenki tud, bár mondjuk már erről is tud mindenki, hiszen új lemezünk jelent meg, ráadásul nagyon durva lemez, illetve nagyon sikeres lemez. Ezt most tudom mondani, hiszen új számokat kaptam a kiadótól, hogy milyen fogyás van, illetve hogyan működik. Ez a lemez tök jól megy, és azt tudni kell, hogy még mielőtt megjelent volna, a zenekarom elhagyott engem gyakorlatilag, merthogy egy elviselhetetlen faszfej vagyok. Egy ember maradt velem, Horváth István. Ezek az emberek úgy távoztak, hogy még el se mentek, már volt helyettük más, mert igazából a Garden Of Eden zenekar mögött sorban állnak az emberek, hogy zenélhessenek benne, mert egy nagyon fejlődőképes és javuló tendenciát mutató zenekarról van szó, ami sikeres és ezért nem csak Magyarországon, hanem egyre inkább külföldön is. Mindenki más irányból jön. Ez viszont tök jó dolog, hogy senki nem olyan, mint én vagyok, ráadásul senki nem szereti azt, amit én szeretek, tehát ezeket, amiket én hallgatok, ezeket a darkos, gothicus zenéket senki nem hallgatja. Például csak annyit mondok, hogy István az Children of Bodom rajongó, KoRn, Ektomorf, tehát ő ilyeneket hallgat. Az új gitárosunk Zozó, csak a klasszikusokat szereti, a régi dolgokat, amire nem is nagyon tudok mondani erre példákat, de ilyenek, mint az AC/DC, ilyesmi. A bőgősünk Peták, ő szintén egy idősebb arc, persze nem sokkal, ilyen 35-ös kb., de ő is ezeket a régi muzsikákat hallgatja. A dobosunk Máté, aki ma fog itt játszani először egyébként, ő egy full profi zenész, egy csomó mindent hallgat, de amiket én, olyat abszolút nem hallgat ő sem. Mindenki mást hallgat és egyébként a Garden Of Eden mindig is attól volt jó, mert egy csomó szín volt benne. Nem volt olyan, hogy hú ez alap dark vagy hú ez klasszikus dark, mert nem volt benne senki. Sokan csak azt mondják, hogy olyan, mint a The 69 Eyes, pedig rohadtul nem olyan, mert nem is tudnánk és soha nem is akarnánk olyat csinálni. Most az, hogy nekem a Jyrki kurva jó haverom és nagyon szeretem, meg ő is engem, meg így fogunk is együtt lenni nemsokára, mármint nem szexuálisan, hanem fogunk találkozni, de ennyi a kapcsolat közöttünk. A zenénkhez semmi köze, hozzánk semmi köze, de ehhez mindig tartjuk a szintet, mert muszáj a stílushoz is igazodni, muszáj hozni egy formát ahhoz, hogy hiteles legyek. Na most ilyen zenét játszanék répanadrágban, világoskék farmeringben és álldogálnék odakint és mondanám, hogy “Úgy fáj”, most akkor ki hinné el? Ehhez kell egy valamilyen szintű image, azért ezt valljuk be, ezt mindannyian tudjuk, de igazából ennyi. Mindenki más irányból jött, mást csinál és ettől színes és jó a dolog. Nem fúrunk egy követ, hanem mindenki beveti a saját dolgait. A legvégén mindig az történik, hogy mindenki hozza a saját szarát, én hallgatok, mint szar a fűben lapulok és a végén én rakom hozzá azt, amitől Garden Of Eden lesz a dolog, mert a Garden Of Eden az én hangomtól és tőlem Garden Of Eden, ezt mindenki tudja. Legalábbis a zenekaron belül ez teljesen egyértelmű dolog.

Ki írja a szöveget és a zenét a csapatban?

Ez úgy történt az előző lemezen, hogy István írta a zenét, de fullosan, első hangtól az utolsóig, tehát mindent. A dobot is gyakorlatilag, maximum csak Misi módosított, mert nem tudta leütni, amit az István megírt vagy valami ilyesmi történt, de amúgy az egészet ő írta meg. Ezek után én az összes szöveget, dallamot és mindent ami az énekhez kell, azt mindent én. Viszont azt hozzá kell tennem, mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az angol nyelvű dalokat nem én írtam meg. Én nem beszélek olyan szinten angolul, hogy megírjak egy ilyen szintű szöveget, de valószínűleg én is tudnék angol nyelvű szövegeket írni, ha leülnék, de nem fogok leülni, mivel hogy kurva jó szövegíróim vannak, akik nagyon szeretnek engem, illetve az én szövegeimet és ők megírták nekem az én elbeszéléseim alapján. Illetve egy kivételével, mert a “My Time”-ot, amire már klip is van, annak én írtam a szövegét, de az összes többit 2 lány írta (Tóth Eszter és Luhály Andrea), akik mindketten profi, perfekt angolok és vágják ezt a műfajt, meg ezeket a zenéket és tök jó szövegeket írtak nekem. A magyarokat persze én írtam.

Megjelent egy újabb lemez. Ez szerinted miben más, mint a korábbi albumozok?

Nagyon sokban más. Az előző lemez, ami a “Búcsú Az Édentől” címmel jelent meg, az szerintem sokkal puhányabb hangzású, tehát inkább ilyen love metálosabb volt. Nekem mindig a To/Die/For ugrik be, amikor játszunk, egyébként most is fogunk játszani róla egy-két számot és az összes, amit most is játszunk nekem full To/Die/For-os. Akkor, amikor megcsináltuk, akkor nem volt az. Az ilyen rockos, metálos, lágyabb, sírósabb, bőgősebb dalok, az akkori énünket tükrözi, hogy akkor hogy éltünk, miket csináltunk. Egyébként sokkal szarabb volt nekünk, mint most. A mostani viszont egy tökre kiegyensúlyozott lemez. Olyan szinten kemény volt megírni mindent, mert általában úgy ír az ember, legalábbis én legtöbbször úgy írtam, hogy mindig megtörténtek dolgok, és ezt sokszor a pofámba is vágták, hogy “Jaj, most kit érdekelnek, ilyen lemezen a Nyúzónak meghalt az anyja és most erről kell hallgatnunk dalokat.” Tök bunkók voltak az emberek egyébként. Általában ilyenekről írtam. Az “úgy fáj, úgy fáj”-os nótát például anyukámnak írtam, amikor meghalt közvetlenül és ezer ilyen szaros majom bazdmeg lefikázta ezt. Egyébként azóta sem jelentkezett vissza az ember, aki ezt megtette, mert én mondtam, hogy szeretnék vele találkozni egyszer élőben is. Na de mindegy. A lényeg, hogy mindig ilyen megtörtént dolgokról írtam: csalódtam egy csajban, elmentem Svédországba és ellopták a táskám, tehát mindig volt egy ilyen kapcsolat mindenben. Mindig történt valami és akkor mindig arról írtam. Most meg az történt, hogy csak egyszerűen írtunk, tök őszintén mindent és oda, ami jött. Ez egy olyan lemez, mint amit a profik csinálnak. Egyrészt nagyon-nagyon sok pénzbe került, tehát 1.200.000ft volt az egész lemez felvétele, de ebben nincs benne a kiadás, plusz ezen kívül még jöttek a különböző kiadások, a DVD-s részek, satöbbi. Azt viszont már nem mi fizettük, hanem a kiadó, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez egy nagyon nagy lemeznek számít, ugyanis külföldről is tök sok visszajelzés jött, meg egyébként is tök sokat fogunk menni külföldre márciustól. Ezt a lemezt nem úgy csináltuk, mint eddig. Ezelőtt úgy csináltuk, mint a bénák, most pedig úgy, mint aki tudja is mit akar. Remélem, hogy ez így is marad, és tudni fogjuk tartani ezt a szintet, hogy így tudatosan csináljunk valamit, nem pedig azért, mert csinálni kell valamit, mert most már ideje van és elkapkodva összerántunk valami fost.

Neked melyik a kedvenc számod a lemezről?

Hát nem tudom. Sok van. Egyébként a “My Time”, amit nagyon-nagyon szeretek. Egyrészt azért, mert ennek a szövegét is én írtam, másrészt meg azért, mert ez egy olyan nóta, ami tényleg tök jó, szövegileg is. Ez az én időm, tehát nekem most kell cselekednem, és azért is beszélek ilyen pozitívan, mert most tényleg úgy érzem, hogy ez az én időm, most kell dolgoznom nagyon sokat. Egyébként több kedvencem van, de van köztük olyan, amit nem szeretek játszani, mert tudom, hogy a nóta annyira jó, szép és teljes, hogy így nem szeretem előadni koncerten, mert csak félig jó a dolog, ugyanis nem biztos, hogy vissza tudnánk adni műsorrendben, mert van amiben van csellista, hegedűs és azt nem tudjuk nyolcan se pótolni és abba inkább nem megyek bele. Tehát van egy csomó kedvencem és az egyik ez a hegedűs nóta.

Mennyire egyezik az ízlésetek a közönségével? Nekik is ez a kedvencük?

Nem hiszem. A mi közönségünk nagyon vegyes. Elmondom mi az igazság és ezt te is nagyon jól tudod, hogy mindenki előítélettel van ezek iránt, mert van valami külföldön és az az istenkirály. De abba senki nem gondol bele, hogy ez a hülye gyerek aki nekünk pattog itt Magyarországon, az tök nagy fanja még annak a külföldinek, akivel őt fikázzák és ezt senki nem vágja, érted, és ez tök vicces. A közönségünk szerencsére lassan-lassan lecserélődik, és az a legjobb benne egyébként, hogy őket már nem érdekli az, ami az előző két évben történt. Amikor a The 69 Eyes meg ezek a bandák menőek kezdtek lenni, mi ugyanazt csináltuk, mint most. Akkor a The 69 Eyes még nem is létezett vagy nem is ismerték akkor, amikor mi már ezt csináltuk. 10 éve van a Garden és ugyanazt csináltuk végig szinte. A The 69 Eyes bejött 3 évvel ezelőtt, amikor elkezdték megismerni őket, na jó 5, de a lényeg a lényeg, hogy utána mindenki le The 69 Eyes-ozott minket, akik sokkal hamarabb kezdték Magyarországon a pályafutásukat, mint a The 69 Eyes. Maximum annyi, hogy hasonló műfajban muzsikálunk. Viszont a mostani közönségünkben az a kurva jó, hogy őket már nem érdekli ez, ugyanis ők minket ismertek meg és utána a The 69 Eyest és minden nótát szeretnek. Ma is például tök sok helyről jönnek el. Ma Szarvason vagyunk és például jönnek ma Kazincbarcikáról is emberek erre a koncertre. Lehet, hogy kevesen leszünk, sőt. Több, mint valószínű, hogy nem leszünk 3000en, de a lényeg az, hogy a mostani közönségünk, a mai fiatalság sokkal befogadóbb és nem elutasító a magyar zene iránt, mint ami volt ezelőtt pár évvel.

Számotokra mi a fontosabb: hogy tényleg valami korszakosat alkossatok vagy hogy népszerűek legyetek?

Nehéz kérdés. Az a baj, hogy ezekkel a kérdésekkel nagyon vigyázni kell, mert ha nem jól felelek, akkor baj lehet. Րszintén elmondom, hogy nekem jelent pillanatban az a fontosabb, hogy minél híresebb és ismertebb legyek. Viszont ha valaki ismeri a Gardent, illetve azt amit eddig csináltunk, az biztosan fogja tudni, hogy nem megy a minőség rovására. Mi tényleg azon güzülünk, a csapból folyunk mindenhol, játszunk, próbálunk, elmegyünk olyan helyekre, ahova soha senki nem megy el. Nulla forintokért is elmegyünk játszani, mert muszáj a zenekarnak nevet szerezni még itt Magyarországon is, annak ellenére, hogy kiakarunk költözni Finnországba, jövő ilyenkor már mindenki kint szeretne élni. A lényeg az, hogy most nekünk az a fontos, hogy bebizonyítsunk magunknak is azt, hogy ennek itt volt értelme ennek a 6-8 éves güzülésnek. A hírnév alatt nem azt értem, hogy fogok olyat csinálni, hogy 1 millióért vagy 1 millió 200ezerért a VIVA tévén lenyomják a klippünket napi 3 alkalommal, mert az a közönség soha nem fog eljönni a koncertjeinkre. Ráadásul, aki az én közönségem, az meg soha nem fogja megnézni a VIVA tévében vagy nem is néznek VIVA-t. Én ezt a hírnevet, ezt az energiát, ezt az ismertséget úgy szeretném megszerezni, hogy elmegyek és játszok az embereknek, és aki eljön és megtetszik neki és ezáltal megszereti, tehát én erre gondolok és ne értsetek félre. A hírnevet úgy szeretném megszerezni, hogy mindenkihez elmegyek és eljátszom, amit tudunk és szeretném ezt a kis közeget összefogni és akinek tetszik, az jöjjön velem mindenhova, érted. Ez tök jó lesz neki is, meg nekem is, hogy ott van. Ha kimegyünk, akkor is magyar zenekar maradunk. Most is van egy németországi kiadó, ami talán finanszírozná a következő lemezt, viszont ő nem akarja kiadni Magyarországon, neki nem kell magyar lemez, de mi akkor is megcsináljuk Magyarországon magyar nyelven, mert a magyar Gardeneseknek legyen lemez, amit hallgathatnak. Sokkal hülyébbek vagyunk a közönségünkhöz, mint bárki más.

Mennyi időt töltöttetek a stúdióban és a stúdión kívül a munkálatokkal? Megvagytok elégedve a hangzással?

Meg vagyunk elégedve nagyjából a hangzással. Szerintem magasan felülmúltuk az országos viszonylatokat ezzel a lemezzel. DualPackos, tehát az egyik oldala CD, a másik pedig DVD. Stúdióban durván 2-3 hónapot töltöttünk, de volt benne szünet, nem volt folyamatos a dolog. A lemez megírásával meg szerintem nem szaroztunk, fél év alatt megírtunk egy komplett lemezt. Akkor váltam alkoholistává igazából, amikor el kellett kezdenem szöveget írnom az utolsó 2 hónapban, ami 12 dalszöveg, én meg nem vagyok egy írógép, érted. Az István megírta a zenéket folyamatosan, szépen, majd megkaptam demó verzióban komplett dobbal, és arra kellett írnom szöveget. Nem tudtam, hogy mit is írjak és ezért nagyon sokat piáltam akkor, de így jó volt, meg volt minden, összehoztuk. Félév alatt megvolt a lemezanyag. Effektíven, amit dolgoztunk folyamatosan, az 1 hónap volt a stúdióban. Az ország legjobb hangmérnökével, Hidasi Barnával dolgoztunk, akivel a Depresszió, Tankcsapda, satöbbi, ami azért belejátszott, mert ő tudta, hogy mit is kell csinálni.

Szoktatok vitázni, vagy nagy a megértés a csapatmunkában?

Vitázni nem szoktunk soha. Próbákon sincsen hangos veszekedés vagy ilyesmi. Akkor veszekszünk, amikor én berúgok mondjuk, és a sok mocsok, amit kapok a világtól, azt rajtuk próbálom levezetni. De ezt már tök megszokták a többiek. Nincs veszekedés, mivel nem szólunk bele egymás dolgába. Egyetlen jó oldalam van, egyetlen jó tulajdonságom, hogy sohasem kötözködöm. Nem szólok bele, hogy a gitáros mit játszik, nem szólok bele, hogy a dobos mit üssön vagy hogy billentyűs mit játszik. Ez az ő dolguk, mert ők a zenészek, én meg csak ott vagyok, mint egy művész, író, költő vagy akármi. Viszont van egy csomó dolog, amin lehet veszekedni, mint például a pénz kérdése, mert mindent én intézek, azt azért tudni kell. Az utolsó csavar, ha kiesik a próbaterem ajtaján, akkor azt én intézem el, vagy ha busz, koncert kell, azt is én intézem el, és ilyenkor sokszor besokallok, és néha összecsattanunk, de az annyi, hogy felborítok egy buszt és utána semmi baj nincs és tök rendben van minden.

Azt olvastam rólatok, hogy készen álltok meghódítani a külföldi goth, dark’n’roll fanokat. Ennek eléréseképpen íródtak az angol nyelvű számok?

Így van. Nem csak azért írtuk, mert nem volt magyar szöveg, hanem ezt azért csináltuk, hogy tudjunk mit kiküldeni. Nem is meghódítani akarunk, meg nem akarunk világsztárok lenni, csak ki akarunk jutni ebből a zárt közegből, ahol nagyon sok negatív dolgot tapasztaltunk, persze emellett nagyon sok pozitívat is teszem hozzá, és miért ne csináljuk meg azt, amit más is megcsinált már. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a műfaj virágzik Európa minden országában, csak éppen Magyarországon megy még Kalapács Józsi és a többiek, ez csak itt divat. Egyébként, amint a lemez kijött, rá 3 hónapra meghozta a gyümölcsét az, hogy ugye lehívtuk a Sonic Roots bandát, mert megyünk vissza márciusban 3 koncertet játszani velük Finnországba, majd megyünk Svédországba és Moszkvába játszani. Ezt viszont, nem mondom hogy ennek a 4-5 darab angol nyelvű nótának, de valamilyen szinten annak is köszönhető, mert ezeket ők megértették és tetszett nekik, mondták, hogy tök jó és ennyi.

Hogyan töltitek a karácsonyt, mivel lepitek meg a rajongóitokat és a szeretteiteket?

A karácsonyt nem nagyon ünnepeljük sehogy, mert mindenki szét megy egyébként, mert azt tudni kell, hogy mi hetente 4x próbálunk legalább, ami annyit jelent, hogy ebből 2 nap hétvége. A zenekar folyamatosan együtt van, viszont ünnepekkor pedig mindenki szépen elhúz a családjához. Viszont szilveszterkor játszunk, tehát együtt töltjük, mert mi csináljuk a szilvesztert Budapesten a Blue Hellben vagy a Red Hellben ezt még nem tudom, de egy helyen van. A karácsonyt én nem ünneplem, mert nem is vagyok hívő, tudom mi az a karácsony, de nem érdekel. Lemegyek a családhoz, kajálás, piálás és cső, ennyi. Már várom, hogy mikor próbálunk, mikor lesz szilveszter, mikor játszhatunk. Van a zenekarban olyan ember, akinek van gyerek, családja meg felesége, nyilván nekik ez a karácsonyozás egy kicsit komolyabb, de nálunk szingliknél nem olyan veszélyes, mi így tök jól elvagyunk.

Várhatóan lesznek a közeljövőben kisebb vidéki koncertek?

Lesznek! Játszunk Karcagon februárban, Budapesten is játszunk a Deathstars előtt, ezen kívül Kazincbarcikán is játszunk még, ami szintén februárban lesz. Márciustól nem lesz semmi, mert ahogy mondtam, ha minden igaz elpályázunk Finnországba egy pár bulira, így oda felesleges lenne beszervezni bármit. Sok koncertünk lesz egyébként. Az összes általunk üzemeltetett site-on vagy fórumon vagy ilyesmin megtalálják a kedves olvasók, rajongók, akik ezt éppen olvassák. Folyamatosan szervezünk koncerteket. De ha kimegyünk, ott nem áll meg az idő, mert jövünk vissza és toljuk itt tovább.

Mi lesz a következő lépésetek a zenekar életében?

Nem tudom 🙂 Egyébként kilátástalan minden, mert pl. megfog szűnni a Megawatt, most volt a búcsú buli. Talán a magyar MTV-n lesz valami. Mindenki kínlódik. Nekünk annyiban van szerencsénk talán, hogy megnyíltak ezek a kapuk. Pár jó embert ismertünk. Pont jó helyen voltunk, jó helyre nyaltunk és így mehetünk máshová is. Például a legutolsó infóm az, hogy a horvát Adria MTV-n lesz velem egy angol nyelvű interjú és ez tök jó dolog. Van egy menedzser lány, aki fel akarja karolni a Gardent. Szervez nekünk kisebb bulikat Németországban, Finnországban, illetve Horvátországban. Ez az ő hatásköre. Pár helyre betol. Ez nagyon jó dolog, Persze ez is kétesélyes, mert most vagy faszán jön össze vagy csak a fele jön össze, vagy egyáltalán nem fog összejönni. Kilátásban megvan minden, és ennek nagyon örülünk. Szerintem mi nagyon jó helyen állunk a ranglétrán, ha van ilyen, a Depresszió után pár lépcsőfokkal, de ott vagyunk.

Mikor és hol láthatunk leghamarabb titeket?

Szilveszterkor, Pesten.

Köszönöm az interjút, további sok sikert kívánok a zenekarnak!

Én is köszönöm.

Készítette: Twiggy
Web: http://www.gardenofeden.hu/

Kapcsolódó cikkek

Deathstars, Drugzone, Garden Of Eden, Gyöngyvér – Koncertbeszámoló

darkfeelings

Garden Of Eden, Sense Of Silence, Negatív Példa – Koncertbeszámoló

Twiggy

Garden Of Eden Interjú

NorthWar

GARDEN OF EDEN – Vampires Of Eden

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár