Nemrég jelent meg a dallamos, skandi és goth hatásokat is magában hordozó, kissé borongós hangulatú muzsikát játszó Gyöngyvér Világok Virága című, második, igen jól sikerült lemeze, melynek bemutatója szeptember 27-én az Avalonban lesz. Ennek apropóján kérdeztem Mazán Attilát, a csapat gitárosát és dalszerzőjét.
Helló! Először beszéljünk a talán nem mindenki számára könnyen követhető tagcserékről. Kezdetben vala a Lacrimosat is készítő Mazán, Mező, Vódli, Orbán-Ducos négyes, melyhez egy újabb – gondolom, rokon – Vódli csatlakozott második gitárosnak. Innen folytasd te, kérlek a változások és okaik felsorolásával. Kik játszanak konkrétan az új CD-n?
Elsőként Mező Feri lépett ki, helyét Erdős Viktor vette át. Aztán Gyuri a Deathstars buli előtt adta fel a zenekaros terveit, mert külföldre ment dolgozni, az ő utódja elsőként Magyar Bence lett, akit végül Bessenyei Balázs (Alhana) váltott fel. Nem voltak nagy gondok, Bence egy ügyes gitáros, mindössze a legfontosabb nem működött valahogy: a csapathangulat. Utolsóként Tamás távozott a csapatból. Hosszú gondolkodási idő után végül közös döntés „áldozata” lett. Szerencsére nagyon hamar találtam egy új énekest, aki minden általunk támasztott kritériumnak megfelelt, ő Dózsa Erik. Elsődleges szempont volt, hogy ne csak énekelni tudjon jól, hanem emberként is maximálisan passzoljon közénk.
A Világok Virága lemezen egyébként Tamás énekel, Csaba dobol, Viktor bőgőzik, és én ezúttal csak gitározom.
Hogyan választottátok ki az új arcokat? Voltak meghallgatások? Miért pont ők lettek a befutók?
Nem voltak meghallgatások, alapvetően baráti, vagy ismeretségi tőkéből fakadt minden új tag bevétele, illetve Viktor az egyetlen kivétel, aki a meghirdetett basszusgitáros posztra egy olyan önéletrajzot küldött, hogy más már labdába sem tudott rúgni mellette, lévén a lelkesedés csak úgy sütött a soraiból. Bazsi pedig még Bence előtt két bulin kisegített minket, és akkor kedveltük meg végtelenül, így amikor ismét váltani kellett, adta magát, hogy őt kell megszereznünk. 🙂
Eriket pedig a régi zenekarával láttam egyszer, ráadásul akkor közös koncertünk volt, és roppantul tetszett a hozzáállása, a személyisége, és természetesen a hangja, amely azóta csak még jobb lett. Elmondható, hogy a Gyöngyvér ma egy igazi baráti társaság, nem csak emberek gyülekezete, akik olykor-olykor zenélnek egy picit. 🙂
Nem gondolkodtatok azon, hogy az egyre hangsúlyosabb szerepet kapó robotszintist igazi muzsikusra váltsátok?
Nem. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy nincs szükségünk még egy tagra, így is elég nehéz néha egyeztetni. A Gyöngyvér öt emberből és egy „robotból” áll, legalábbis, ami a zenei részt illeti. 🙂
Az biztos, hogy egy ilyen digitális tag, fokozott figyelmet, fegyelmet és pontosságot kíván koncerteken, ami egy zenekarnak sem tesz rosszat.
Igen, elég fontos, hogy mindenki pontosan tudja, mikor mit kell játszania, és főleg a dobosunkra, Csabira ró hatalmas felelősséget, hiszen ha ő nem pontos, akkor mi sem. Ezzel azonban semmi gond, tökéletesen megoldja a feladatot, remekül játszik. Igaz, a spontaneitás így nagyrészt ki van zárva, de nem hiszem, hogy ez komolyabb gondot jelentene akár a hallgatóknak, a közönségnek, akár nekünk. 🙂
Milyen volt a kitűnőre sikerült első lemez szakmai illetve közönség általi fogadtatása? Az eladásokról tudtok esetleg valamit?
Mindenhonnan meglepően pozitív kritikákat kaptunk, ahogy tudom jól is fogyott ahhoz képest, hogy egy noname friss zenekar első lemeze volt. Számszerűsíteni azonban nem tudnám, ezzel a kiadónk foglalkozik. A közönség – legalábbis akihez eljutott – jól fogadta az anyagot, a koncerteken éneklik a szövegeket, úgyhogy szerintem jól teljesítettek a dalok. 🙂
Ehhez képest milyenek az eddig kapott visszajelzések a Világok Virágára?
Meglepő, de hasonlóan jók, főleg a zenehallgatók felől. Lemezkritikát alig egy-két darabot olvastam, és úgy tűnik a cikkek írói is elégedettek a lemezzel.
Mazi, igen termékeny zeneszerző vagy, mennyire hagyod, hogy a többiek akár csak a szólamaikat saját elképzeléseik alapján alkothassák meg? Mennyire esélyes, hogy valamelyik zenésztárs ötletei beépüljenek a dalokba?
A dalokat készre írom, csak a dob az, aminél irányelveket adok, és többnyire témákat kérek Csabitól, de helyette nem írok meg szinte semmit, vagyis nagyon minimális pillanatokat. Ilyen például a Jázminkertek refrénjében a dob, de egyébként tényleg csak ötletelek és irányelveket mondogatok, és ha valamihez ragaszkodom, akkor azt nagyon szépen kérem, Csabi pedig eldobolja. 🙂
A basszusnál Viktor már hozott egy-két kiegészítő ötletet. Miután azokat is gatyába ráztuk, és minden hang a helyére került, természetesen azt játssza. A gitárok és a szintik viszont az én asztalom, ebbe amúgy sem szoktak beleszólni a többiek, inkább csak sugallják, hogy kéne valami metalosabb dal hehe. Ötleteket elfogadok mindenkitől – de belátom, ebben a tekintetben már komoly egóval rendelkezem -, de a dalszerzés az én privilégiumom. 🙂
A zenét és a szöveget is az utolsó hangig, az utolsó betűig te írtad. Az énekdallamokat is?
Az énekdallamokat mindig közösen hozzuk össze. Elmondom, elgügyögöm vagy elgitározom, mit szeretnék, vagy miből induljunk ki, aztán összehozzuk a végeredményt, de sok dalnál elejétől a végéig megírtam a dallamot, így csak meg kellett tanulni azokat. A dobnál csak ötletelek. 🙂
Mit gondolsz, az új tagokkal változhat a zeneszerzés eddig bevált módszere?
Abban a tekintetben mindenképp, hogy más ízlésnek kell megfelelnie a dalaimnak. Ugye a dalokat én írom, de fontos, hogy a társaimnak tetszenek ezek a nóták. Az új dalok tehát érezhetően mások lesznek, mint az eddigiek, véleményem szerint egy egészséges továbblépés lesz tapasztalható.
Gondolom, neked, nektek is vannak kedvenceitek a VV-ről. Az én abszolút favoritom a Halhatatlan ámok, de a záró Hol baj nem érhet elt is nagyon szeretem. Neked melyik áll legközelebb a szívedhez? És mik a zenekari kedvencek?
A Bíbor fátyolt mindenki nagyon szereti, élőben üt is kellemesen, és nagyon jó érzés játszani, mert erőteljes, és gyors (hozzánk képest legalábbis). A közös kedvencek sora itt véget is ér, inkább a személyes kedvencek dominálnak. 🙂 Ebből pedig akad mindenkinek elegendő. A Hol baj nem érhet el nekem is nagyon-nagy kedvencem, de különösen szeretem még a Borostyánt, a Holdatyánk mosolyát, a Halhatatlan Ámokot, és azt hiszem még az összes többit is. 🙂
Azt hiszem, teljesen érthető, ha a szerző az összes „gyermekébe” szerelmes egy kicsit. A VV szerintem minden tekintetben (szöveg, zene, hangzás) érezhetően előrelépés a Lacrimosához képest. Mintha dallam- és refrén centrikusabbak lennének a dalok. Az ének mellett kiváló melódiákat, harmóniákat hoznak a hangszerek is. Ez mennyire volt tudatos?
Abszolút tudatos lépés volt a dallamosodás, szerettem volna egy sokrétű, dallamoktól hemzsegő, kevésbé depressziós lemezt írni, és szerintem ez sikerült is. Egyedül az énekkel nem vagyok kibékülve helyenként, de nagyrészt azért az is rendben van.
Érdekes, hogy pont az éneket említed, szerintem Tamás is sokkal meggyőzőbben teljesít az új anyagon, mint bármikor korábban. Én kifejezetten szeretem, amiket és ahogyan énekel.
Az Ártatlanban a Viadana által előadott kórusokat hol rögzítettétek? Ők is utaztak veletek Szolnokra?
Valóban meggyőzőbb, tényleg kiforrottabb a hangja, csak a témák nem a legkidolgozottabbak mindenhol, de ez részben az én hibám is természetesen. Legközelebb még ennél is jobban odafigyelünk majd. Viadanáék pedig nem, nem utaztak velünk (sajnos), ezt az archívumukból szedtük elő. Sajnos se idő, se pénz nem volt arra, hogy komolyabban belefolyhassanak a munkába, így ezt a korábbi felvételt használtuk csak fel.
Több dalban is előfordul, hogy a refrén alatt igen markáns dallamot játszik a gitár vagy a billentyű. Imádom az ilyen, refrénbe lógó, azt kísérő szólisztikus megoldásokat. Semmihez sem fogható plusz töltést, varázst tudnak adni még egy jó dalnak is.
Én is így gondolom, és ezzel is sikerült elérni azt, hogy sűrűbbek, sokféle módon értelmezhetőek legyenek a dalok. Annak ellenére, hogy ráálltunk az erősebb refrénekre, a zenénk nem lett pop, sőt, pont a sokrétű dallamvezetésnek köszönhetően lettünk máshogy antipopulárisak.
Ha antipopulárisnak nem is mondanám a dalokat, hiszen a fülbemászó részek miatt elég könnyen megragadhatnak az emberben, de az biztos, hogy még sokadik hallgatásra is bukkannak elő motívumok a zenei szőttesből. Gyanítom, hogy alaposan kidolgozott és kigyakorolt dalokkal érkeztetek a Denevérbe. Mennyi időt töltöttetek ott? Ebből mennyi volt a keverés?
Körülbelül másfél hetet voltunk Töfinél, ebből két nap volt a dob, a többi pedig a gitárok, a basszus és az ének. Január másodikán a lemez nyersanyaga már készen volt. A keverés sajnos elhúzódott különböző okokból, így végül áprilisban lett kész a végleges verzió. Ezúton is köszönet Töfinek a belé fektetett munkáért, erős és tiszta hangzást hozott nekünk össze.
Mindent ott rögzítettetek vagy a Lacrimosahoz hasonlóan saját stúdiódban, a Gyöngy stúdióban is készültek felvételek?
Ezúttal minden Töfinél vettünk fel.
A sok billentyűtémát ki játszotta fel?
Senki, én programozom őket. 🙂
A bulikon melyek a közönség által leglelkesebben fogadott dalok? Úgy is kérdezhetném, hogy melyekre van a legnagyobb őrület, ováció? És itt a teljes repertoárra gondolok.
Az eddigi észrevételeink alapján az Égboltnak óceánt, a Börtönbe zárva, a Pillangó város, a Megálmodtalak és a Jázmin kertek azok, amelyekre a legjobban beindulnak az emberek. Mivel a Lacrimosa lemezünk ismertebb, így azokat a dalokat egyelőre nagyobb ovációval fogadja a közönség, de ez fokozatosan változik, ahogy előtérbe kerülnek az újabb szerzemények.
Ha jól tévedek, ezek közül kettő is szerepelt Hammer mellékleten, ami úgy tűnik, jót tesz az ismertségnek.
Így van. A Jázmin kertek, valamint a nemrégiben újra feldemózott Megálmodtalak került fel a Hammer magazin CD mellékletére. Természetesen jót tesz az ismertségnek, vagy legalábbis annak, hogy az emberek képbe kerüljenek velünk kapcsolatban. Ez pedig főleg most fontos, hogy igazából az egész zenekar megújult. Ezt megmutatjuk majd a következő lemezen is.
Magyarországon igen hamar eljut a legtöbb zenekar oda, hogy külföldön is szeretne érvényesülni. Azt hiszem, a ti zenétek alkalmas lenne erre. Ti hogy álltok ehhez a kérdéshez?
Köszönöm, megtisztelő, hogy így gondolsz a zenénkre. Készülünk idén egy angol nyelvű anyaggal, 1-2 dallal, és meglátjuk, mit szólnak hozzá odakint. Már a magyar nyelvű dalokra is számos pozitív reakció jött a világ minden tájáról, így itt az ideje, hogy angolosan is bemutatkozzunk. 🙂
Ez nagyon jó hír. Honnan érkeztek méltató visszajelzések és mely dalokkal tervezitek a külföldre nyitást?
Mexikó, Oroszország, Németország, Írország, Szlovákia, de már Japánból is kaptunk leveleket. Többen írták, hogy tetszik nekik, amit csinálunk, de érdekelnék őket a szövegek angolul, mondván nem baj, ha csak az van lefordítva, a zene így is okés. 🙂 Az angol nyelvű dalok biztosan a Világok Virágáról kerülnek majd elő, de még nem mondanék semmi fixet. Vannak kiszemelt „áldozatok”, de még semmi sem ezer százalék. 🙂 Ősszel rögzítjük az éneksávokat.
Tudom, hogy játszottatok már a határon túli magyaroknak, ők hogy fogadtak benneteket, mit szóltak a zenétekhez?
Egyszer játszottunk eddig, és az a koncert sajnos nem sikerült túl jól. 13 óra buszozás után 20 percünk volt rá, hogy felmásszunk a színpadra és a tűző napsütésben lenyomjuk a félórás műsorunkat. Nem volt egyszerű. 🙂
Van olyan magyar zenekar, akivel szívesen turnéznátok együtt? Ha igen, kik, ők?
Természetesen van, csak mire eljutottunk odáig, hogy játszhassunk velük, feloszlottak. A De Facto lenne az, akivel a legszívesebben játszanék együtt, vagy a régi Stonehenge, és szintén a régi Dying Wish. Mindhárom banda óriási, és világhírt érdemelnének, mert amit letettek erre a pici magyar asztalra az bizony nem semmi.
És ha külföldi zenekart választhatnátok, akkor ki előtt játszanátok szívesen?
Huhh belőlük azért nincs kevés, de kiemelt helyezést érdemel a Paradise Lost, a HIM, az In Flames és az Amorphis, de nagyon benne lennénk egy Poisonblack, Sentenced partyban is. 🙂
Erről jut eszembe, milyen volt Tarja és a Deathstars előtt játszani?
Mindkettő nagy élmény volt. Tarja előtt játszani leginkább azért, mert egyrészt találkozhattunk velük, másrészt annak ellenére, hogy nagyszínpadon voltunk, életünk egyik legkisebb színpadán játszhattunk (értsd: lépni alig bírtunk, úgy tele volt körülöttünk a tér), harmadrészt pedig ennyi embert színpadról még nem láttam együtt, mindenfelé emberfejek voltak. 🙂
A svédeknél egyszerűbb volt a helyzet, ám ott inkább az ő koncertjük volt a nagy élmény. 🙂
Biztosan, nagyon készültök az Avalonos lemezbemutatóra. Milyen extrákra számíthat a nagyérdemű?
Készülünk, készülünk. 🙂 Velünk lesz a Viadana Kamarakórus metal részlege, vendégénekesek is besegítenek 1-2 dalban, játszunk „tiszteletdal”-t, és mindkét lemezünk nagy részét.
Igyekszünk a látványra is figyelni. Továbbá DVD-t is rögzítünk, hatalmas közönségzajjal. 🙂 És ki tudja, talán egy koncert-klip is készül majd…
A vendégénekesekről és a tiszteletdalról szabad valamit tudni előre vagy az legyen meglepetés? Érdekesen hangzik egy kamarakórus metal részlege. Hány tagú a kórus és közülük mennyien lesznek ott az Avalonban?
A vendég énekesek mind nagyon kedvesek, és nagyon jó barátaink, sokat is köszönhetünk nekik. 🙂 A tisztelet dal egy nagy kedvenc előtti tisztelgést akar jelenteni, nekünk, nekem nagy dolog, hogy játszhatunk tőlük egy dalt. A Viadana több mint húsz főt számlál, és közülük kerültek jó páran a metálos részlegbe. 🙂 Vadabbak, mint a legtöbb true rocker. 🙂
Bemutatnád röviden a lemezbemutató további fellépőit, csak hogy Gyöngyvér fanok tudják, mire számítsanak az est további részében.
Természetesen. Elsőként a Wet Lips nevű ifjú formáció léphet majd a színpadra, akik modern, mondhatni Deathstars jellegű zenével „lepik” majd meg a közönséget. Őket a Velvet Seal követi, akiket egyesek úgy emlegetnek, mint a magyar Evanescence. Szerintem sokkal jobbak, és erős, karcos gitárokkal operálnak. Közvetlenül előttünk pedig az egyre népszerűbb Dharma zenekar játszik, akik teljesen sajátos felfogású modern metalt játszanak, mélyre hangolt, zúzós gitárokkal.
Egy utolsó kérdés: te hogyan jellemeznéd, írnád le a zenéteket annak, aki még sose hallott Gyöngyvért?
Dallamokban bővelkedő, magyar dalszövegekkel operáló – igaz nem black – metal muzsika, amely nem a Tankcsapda által kijárt ösvényen mozog. Aki viszont szereti a dallamos finn rock zenekarokat, annak a Gyöngyvér is tetszhet.
Köszönöm az interjút, sok sikert a lemezbemutatóhoz!
Köszönjük a lehetőséget, remélem Te is ott leszel a koncerten. 🙂