Sziasztok! Üdvözöllek titeket a Kronos Mortus olvasói nevében! Kérlek mutassátok be pár szóban a jelenlegi felállást.
Áki: Üdv a Kronos Mortus olvasóinak! A jelenlegi felállás közel két éves, Csaba Béla Gábor gitározik, Sárközi Ádám a másik gityósunk, Komondi Ádám a dobbbber, és én Komondi Ákos nyúzom a basszert, meg próbálok valami dallamot kicsikarni a torkomon, néha sikerül is:).
Tavaly voltatok 10 évesek, hogyan indult a banda?
Áki: A Halor története 1999-ig nyúlik vissza, bátyámmal Ádámmal és régi gitárosunkkal Laczó Gyuszival ültünk össze egy meleg nyári estén, hogy kellene valamit zajongani. Kibéreltünk egy garázst és elkezdtük csépelni a csépelhetőt, hát innen indultunk. Azóta már sok minden történt velünk…
Több tagcserén átestetek a csapat történetében, ezeknek mik voltak az okai?
Ádám: A zenekarban igazából csak a gitáros poszton voltak személyi változások. Mivel a zenekar egy gitárral indult, annak idején véletlenül csapódott hozzánk még egy gitáros srác, aki viszont nem volt sokáig a zenekarban, igazán nem találtuk meg a közös hangot. Mi viszont rájöttünk, hogy két gitárral jobb az egész, tehát ezután már szándékosan kerestünk egy második gitárost. Akit végül találtunk, ő teljes mértékben bevált, pár évig volt velünk, és számos klassz kalandból kivette a részét. Ő aztán Budapestre költözött tanulmányai miatt, és ha jól emlékszem, ez volt az, amiért a zenekarból kilépett. Helyére került a zenekar immár oszlopos tagja, Béla. Majd a banda alapító gitárosa, Gyuszi döntött úgy két éve, hogy külföldre költözik, így értelemszerűen nem folytathattuk a zenekarozást közösen. Gyuszi helyére jött Ádám, aki a banda többi tagjánál majdnem egy generációval fiatalabb, de tudásának köszönhetően a zenekar zeneileg messze ebben a felállásban a legjobb!
Két demotok is megjelent az évek során, turnéztatok az Ossiannal is ezzel összefüggésben. Mik a legjobb és legrosszabb élményeitek ebből az időből?
Ádám: Visszagondolva nekem szinte csak jó élmények voltak ebből az időből, persze lehet, hogy azért, mert már olyan régen volt. Összességében minden nagyon klassz volt: nagyon jó barátok voltunk, és huszonegy-két évesen csak az éltetett bennünket, hogy a közös célt: a zenekart előbbre vigyük. Minden élmény, ami a zenekarhoz kapcsolódik, egy életre felejthetetlen: az első koncertektől az első stúdiózáson át az első turnékig. Nekem abból az időből a legnagyobb élményeket az jelentette, hogy alig több, mint kezdő zenekarként igazi tömegeknek játszhattunk bárhol az országban. Hatalmas élmény volt az általunk gyerekkorunk óta tisztelt metal-ikonokkal személyesen megismerkedni, együtt zenélni, bulizni. Negatív élmény egyszerűen nem jut eszembe. De, egy mégis, de annak is pozitív a vége: először játszottunk Miskolcon az Ossian előtt. Amikor színpadra léptünk, a csarnok tele volt, és hát a közönség enyhén szólva sem minket akart látni, hanem az Ossiant, ennek elég nyomatékosan hangot is adott, mi meg testületileg összecsináltuk magunkat. Aztán minden mindegy alapon elkezdtük állat módon játszani a metalt, aminek a vége az lett, hogy a műsor végén már zúgott a „vissza-vissza!!!”, alig akartak leengedni bennünket a színpadról.
Áki: Hát igen… számomra azóta is hihetetlen, hogy a legtöbb nagy zenész, akikre mindig is felnéztünk (és természetesen azóta is) egy szinten kezelt velük. Kalapács Józsi énekelt velünk az egyik Halor koncerten, mind a mai napig hihetetlen, hogy ott álltunk, bangeroltunk vele egy színpadon; rengeteget beszélgettünk Paksi Endrével a turnék alatt, nagyokat röhögtünk, buliztunk az egész Ossian-nal; Rudán Joe-val is rengeteget beszélgettünk.
A csapat történetének talán legfontosabb eseménye volt 2006-ban a nagylemezetek megjelenése. Utólag hogyan értékelitek azt a lemezt? A közönség hogyan fogadta?
Ádám: a dalok szerintem továbbra is megállják a helyüket. A közönség minden várakozást felülmúlóan reagált rá itthon és külföldön is, nagyon hamar elfogytak a példányok, többször kellett utánagyártatni. A hangzása lehetne egy kicsit erőteljesebb!
Így visszatekintve változtatnátok-e valamit rajta?
Áki: Ez volt az első albumunk, mostani szemmel nézve nagyon sok mindent máshogy csináltam volna, de akkor annyi pénzből nagyon jó anyagot tudtunk kiadni a kezünkből.
Ádám: Miután már egy teljes új lemezre való anyagunk összegyűlt, ezért értelemszerűen már más dalok kerülnének rá. Amúgy nagyobb hangsúlyt fektetnék a dob utómunkálataira, meg hangzására, de annyi pénzből ez tökéletes lett.
Adódtak-e plusz lehetőségek annak köszönhetően, hogy már nagylemezetek van?
Ádám: Végülis ha úgy nézzük, minden további lehetőségünk abból adódott, mert mindenhol azzal a lemezzel reklámoztuk magunkat, mutatkoztunk be tehát egyértelműen igen.
Mikorra várható a következő? Vannak már készen új számok?
Áki: Ez mind pénzfüggő dolog sajnos. Mivel kiadó nincs a hátunk mögött, ezért minimum a stúdióköltségeket saját magunknak kell állni. Ez a legnagyobb költség és nehezen vállalható a mostani gazdasági körülmények között, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem lesz lemezünk, hiszen ahogy Ádám már említette, egy teljes új albumnyi dalunk van.
Nem fővárosi zenekar vagytok, éreztétek ennek valamikor a hátrányát?
Ádám: Magyarországon természetesen. Nem lehet előbbre jutni, ha nem ismeri az ember személyesen azokat az arcokat, akik kezében van a hazai metal-világ. Mi nem vagyunk puszipajtások (talán a távolság miatt sem), de nem is vagyunk azok a dörgölőző típusok. Az, hogy mindent teljes egészében saját magunk csináltunk, és csinálunk, az ennek is köszönhető, és az, hogy az a nem sok, amit itthon elértünk, azt csakis mi értük el. Próbáltak már igencsak előnytelen feltételekkel megkeresni minket, amiket mi rendre visszautasítottunk. Nem igazából hatott meg minket csak az, hogy neves hazai kiadónál jelenjen meg az anyagunk, és ezáltal viszont minden további lehetőségtől megfosszuk magunkat. Így a hazai lehetőségeink szűkültek, de külföldön kifejezetten hasznát látjuk: szabadon rendelkezünk az összes lemezünkkel, terjesztők révén az egész világon kapható az anyagunk. Hála az erőfeszítéseinknek, és talán annak, hogy minden megpróbáltatás ellenére is kitartottunk, számos kapu nyílt meg előttünk külföldön.
Tavaly szerepeltetek egy Running Wild tribute lemezen, van információtok arról hogyan fogyott? Figyeltétek-e a sajtóban megjelent kritikákat?
Ádám: Például ez egyik ilyen kapu, ami megnyílt…
Áki: Pontos adataink nincsenek, hogy hogyan fogyott, jó, hogy mondod, meg is kérdezem a kiadótól!:). Természetesen figyeltük a kritikákat és csak pozitív értékelés született a Little Big Horn átiratról, de számunkra a legjobb kritika Running Wild-tól jött, amikor megírták, hogy tetszik nekik a mi átdolgozásunk, a sok duplalábgép, a hangzás, jól összeszedtük a nótát… ez a legnagyobb elismerés!!!
Milyen célokkal vágtatok bele Little Big Horn átdolgozásába?
Áki: Egyetlen cél volt: ne csesszük el a nótát!!! 🙂 Szóval azt szerettük volna, hogyha nem veszt a dal semmit az értékeiből, de bele tudunk tenni egy kis „haloros” ízt. Szerintem ez sikerült is és a kívülálló vélemények is ezt mutatják. Jól sikerült maga nóta, a vokálok is ütnek, jó a hangzás, szóval sikerült minden, amit kitűztünk a fülünk elé:).
Egyre inkább nyittok külföld felé, ez is a RW tribute lemez hozadéka?
Áki: Minden mindennek a hozadéka. Ahogy Ádám említette nem kötöttük le magunkat itthon elvágva magunkat a többi lehetőségtől. A Welcome To Hell lemez Németországi megjelenését a Rock It Up Records vállalta magára, aki segített nekünk, hogy felkerülhessünk a Running Wild tribute lemezre is. A RW tribute album miatt pedig még többen ismertek meg minket, ami miatt többet játszhattunk külföldön is.
Hogyan látjátok manapság a hazai metal életet? Mik a legszembetűnőbb különbségek a hazai és külföldi közeg között?
Áki: Nem szeretnék vészmadár lenni, de sajnos azt látom, hogy az elkövetkező években a metal megint háttérbe fog szorulni, ugyanúgy, mint ahogyan a 90-es évek közepén történt. Rock klub-ok zárnak be minden nagyobb városban! Kevésbé érdekli a mostani fiatalabb generációt ez a fajta zene? A gazdasági válság az oka? Kevesebb a fizetőképes koncertlátogató? Nem tudom…
Külföldön egyelőre más a helyzet, az embereknek is több pénzük van, eleve úgy mennek el egy ilyen eseményre, hogy az elfogyasztott sör mellett valószínűleg pólót és/vagy CD-t is vásárolni fog, míg Magyarországon nincs ilyen.
Régebben többen játszottatok más zenekarokban is, ezekről mit kell tudni? Megvannak még ezek a bandák?
Ádám: Áki, Béla és én játszottunk Mr. Silent kísérőiként, illetve Áki és én az Opus Altera nevű kitűnő progresszív metal formációban. Aztán idő hiányában ezek a dolgok abbamaradtak. Mr. Silent továbbra is zenél másokkal, de az Opus (egyelőre?) teljesen szünetel. Pedig ahhoz hatalmas kedvem lenne, valami elképesztő zene volt, és elképesztő zenészekkel voltunk körülvéve.
Csináltatok anno Victory címmel egy komolyzenei elemekkel megtámogatott dalt, ennek lesz majd valamikor folytatása vagy csak egyszeri alkalom volt?
Áki: Egyszeri alkalom volt ez, jó móka és nagy próbatétel, de nem tervezünk folytatást. Szeretnénk maximálisan a saját produkciónkra koncentrálni.
Mik a tervek a következő évre? Koncertek, fesztiválok?
Áki: három szó: koncertek, fesztiválok, album. Ha ez a hármas összejönne az elkövetkező évben, akkor boldogok lennénk! 😉
Számotokra melyik volt eddig a zenekar legjobb vagy legemlékezetesebb koncertje?
Ádám: Nagyon sok ilyen volt, de ha mindenképpen ki kellene emelni, akkor a következők: amikor valamelyik Rock Karácsony alkalmával telt ház előtt játszhattunk a szombathelyi Sportházban. Amikor az Ossian után (!) több ezer embernek játszhattunk Sitkén, az, hogy a Kaltenbach Open Air fesztiválon egy színpadon játszhattunk az Amon Amarth-tal és a Dark Tranquillity-vel, de volt még rengeteg, ide sem férne…
Áki: Ne felejtsük el azt, amit már említettem is: amikor Kalapács Józsi énekelt a mi koncertünkön!!! Felejthetetlen, mámorító volt!
De természetesen 10-11 év alatt rengeteg nagyszerű élményben volt részünk… majd egyszer kiadunk egy story könyvet:)
A zenekarból már többen családapák, hogyan tudjátok összeegyeztetni a munkát, a családi életet és a rock’n’roll életformát?
Ádám: Ez a legnehezebb, legalábbis nekem. Mindig nehéz szívvel búcsúzom a kisfiamtól, ha koncert van, de visszakapom tőle, hogy otthon hagyom, mert másnap ugyanúgy korán reggel kelés van, és nincs buli utáni pihenés, sebek nyalogatása, mint régen… És ráadásul ahogy az ember öregszik, ez hatványozottan nehezebb!
Áki: Hát igen, amikor egy átbulizott, átutazott, átkoncertezett éjszaka után az ember még feküdne és aludna az ágyban és odamegy hozzá a kislánya, hogy „Jó reggelt papiiiiiii!!!! Megyünk hinta-palintázni!!!”… na annál nincs jobb! 🙂
Mi volt e legjobb az elmúlt 11 évben számotokra? Mit szeretnétek még elérni a zenekarral?
Ádám: Maga a zenekar nagyon jó volt összességében nézve, bár tele volt lemondással és áldozathozatallal. Én mégsem bánom. A banda egy nemes hobbi, ennél többre nem is lesz képes, miután mindannyiunknak családja van. Viszont baromi jó érzés együtt lenni, imádom a zenekari próbákat, jó dolog új nótákat szerezni, ilyesm… Mi folytatjuk, amit elkezdtünk: minőségi koncerteket adni, ezen a téren (sem) megalkudni, írni a dalokat, ha az anyagi körülmények lehetővé teszik: új lemezt csinálni, tehát mindazt, amit eddig.
Áki: Szeretnénk évről évre fejlődni, egyre jobb nótákat összehozni, együtt örömködni és lehetőség szerint a közönségnek is örömet szerezni!
Köszönöm az interjút!