Interjúnk harmadik és egyben utolsó állomása a kanadai Heirdrain szóló projektje, amelyet saját nevén futtat. Az előzőleg bemutatott bandák zenéit meghallgatva tényleg sokat vártam ettől a projekttől: végül is nem kellett csalódnom. Első meghallgatásra azt mondtam, ütősebb, ötletesebb zenét vártam volna, de miután már 4-5-szörre tettem a hi-fibe a hanganyagot, a muzsika már kevésbé tűnt sablonosnak. Sokkalta erősebb az atmoszférája, mint az előző kettőnek összesen: kell hozzá a megfelelő hangulat. Remélem az olvasó veszi majd a fáradtságot és nem teszi félre első hallgatás után a lemezt, mert tényleg megéri sokszor belenézni…
Hogyan jött egyáltalán a szóló projekt ötlete?
Hát, rengeteg fölösleges időm volt. Két projekten dolgoztam (Black Impurity és Esprit Dérangé), tehát úgy gondoltam, mivel ez a két dolog nem veszi el túl sok időm, könnyedén belevághatok egy saját projektbe, amíg a többiek dolgoznak. Ez lehetővé tette számomra, hogy olyan témákkal is foglalkozzak, amelyek a többibe nem igazán illenek.
Honnan jött a „Heirdrain” név? Úgy tudom a legtöbb munkádban ezt használod…
Ezt a nicket szókeveréssel találtam ki. Nem emlékszem már tisztán hogy pontosan hogy jött, mert azóta használom, hogy elkezdtem zenélni. Olyan ez, mint a legtöbb nick név az underground zenészek körében, mint a Meyhna’ch vagy a Fenriz… Szerettem volna egy igazán eredeti nevet, amit nem másolhatnak le a többiek.
Az életrajzodban megemlíteted a nihilizmust és a mizanrópiát is, mint érdeklődési kört. Honnan ered a filozófia, és még pontosabban, e filozófiai irányzat iránti érdeklődésed?
Ez a fajta érdeklődés elég mélyen gyökeredzik bennem: a filozófiával már a suliban megismerkedtem (mint fakultatív tantárgyat vettem fel) és azóta érdekel a gondolkodás maga. Valószínűleg azért is érdekel, mert mások elmondásai alapján elég antiszociális és mizantróp ember vagyok. Nem megyek el otthonról, maximum éjszakánként kajálni meg ilyesmi (napközben csak néha megyek ki az utcára, de csak ha van valami fontos elintéznivalóm… de sose azért, mert olyan baromi szép az idő, vagy ilyesmi). A legtöbb embert utálom, mert rohadtul ostobák és éretlenek. Nem megyek kocsmázni, nem járok szórakozóhelyekre, mert nem szeretem azt az atmoszférát. Túl sok ember van ott. Nem megyek metal koncertekre, vagy hasonló rendezvényekre sem. Barátnőm sincs, mert a legtöbb idióta hülye ribanc.
A nihilizmus, mint olyan, azért mélységeivel, komolyságával másabb gyökerekkel rendelkezik. Ismered Nietzsche vagy más egzisztencialista filozófus munkásságát?
Ki ne ismerné Nietzsche-t? Persze, hogy ismerem, őt tartom a legnagyobbnak a filozófusok között. Na igen, nem könnyű őt érteni, tényleg érdekelnie kell a filozófiájának, ha érteni akarod, miről is ír. Az a baj velem, hogy utálok olvasni, úgyhogy mindig csak bele-beleolvastam a műveibe.
Mivel ez egy szóló project, te magad működteted az egész hangszerelést, a vokált és a szintetizátort is. Nem nehéz így dolgozni? Még a régi black metal zenészeknek, ahogy Vargnak is volt egy jobb keze, aki támogatta…
Egyáltalán nem nehéz. Egyedül a hangkeveréssel vagyok néha gondban mert ez még újdonság számomra. De mindig is autodidakta voltam, gyorsan tanulok. A jövőben biztosan sokkal magasabb színvonalú lesz a zeném, mert rengeteg új dolgot sikerül kitapasztalnom különféle programokkal, amik használatáról napról napra többet tudok. A legfontosabb, ha szóló projektet akarsz beindítani, hogy türelmes és nyugodt legyél. Én speciel szeretek kísérletezni, ezért minden lemezen más és más újféle hangzást próbálok ki (új vokált is persze).
A biográfiában arról is szó esett, hogy nem akarsz ismert lenni, ezért nem csinálsz se MySpace oldalt, se reklámot magadnak. Ez továbbra is így fog maradni?
Persze. Nem akarok semmilyen weboldalt. Ha valaki készíteni merészel rólam, akkor leszedetem vele. Már csak ez is tükrözi a személyiségemet, részben…: Nem vagyok az a fajta, aki a nagyközönség előtt kitárulkozni képes, na.
A Heirdrainra olyan nyers hangzás jellemző, ami az északi jeges gleccsereket zord képi világát idézi, hasonlóan a régebbi norvég folk/viking black metal bandák zenéjéhez. A dalszövegeknek van köze a viking mitológiához? Ha igen, miért ezeket választottad (és a dalok miért kaptak norvég címeket)?
Igen, elég sok viking témát dolgozok fel a dalszövegeimben, mivel az elődeim Skóciából származnak. Így valahogy én is vikingek leszármazottja vagyok. Nagyon régóta rabja vagyok a viking kultúrának, már kissrácként is pajzzsal és karddal játszottam az erdőben, a kutyám társaságában. Sokat sátoroztam ott egy barátommal. Nagyon szeretem a természetet. Mostanában sokszor elmegyek az erdőbe, hogy leereszhessek egy kicsit, hogy pihenjek. De a szövegek nem csak a vikingekről és az isteneikről szólnak, hanem sok másról is. Elég konkrét elképzeléseim vannak az életről, mint olyanról, főleg ezt fejtem ki az énekekben. Egyébként értelemszerűen a viking behatások miatt adtam norvég vagy neo-normann címeket a számoknak, ami így lesz a jövőben is.
A „The Death of Nature” című albumod nemrég jelent meg. Ahogy az előbb említetted, szereted a természetet. Miért adtál ilyen címet a lemeznek?
Mostanában mindenki hozzátesz valamennyit a környezetszennyezéshez és ez a természet halálához vezet. Arról nem is beszélve, hogy itt, Quebec-ben a faipar az egyik elsődleges bevételi forrás. A fákat exportálják miután kivágták. Rengeteg fát visznek el évente, de semmit sem adunk vissza a természetnek ezért cserébe. A természet már időtlen idők óta ellát minket táplálékkal, otthont ad nekünk, mi pedig egyszerűen elpusztítjuk. Ez valami gyalázat.
Térjünk vissza az albumokhoz. Sok demód jelent meg már, de ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, hogy több is ugyanabban az évben jött ki. Más bandák legalább egy évig, vagy legalább fél évig dolgoznak egy lemezen. Nem gondolod, hogy ha ilyen gyakorisággal jelentetsz meg lemezeket, akkor az a zenédet köznapivá, unalmassá fogja változtatni?
Azért készítek majdnem minden hónapban felvételeket, mert tulajdonképpen nincs társasági életem. Így van lehetőségem tenni a dolgomat: zenélni. Jobban szeretek zenét szerezni, mint tévénézésre vagy videojátékokra pazarolni az időmet. A többi banda azért ad ki kevesebbet, mert mással is foglalkoznak, vagy nem veszik elég komolyan a zenét. A demók közül kettő inkább kísérleti anyag, és meg kell mondanom őszintén, hogy nem a legjobb, amit életemben kevertem, de szeretek ezzel foglalkozni és jó, hogy saját kezűleg készíthetem. Egy sor fejlődés és azt hiszem egy nagyobb váltás: ez vár rám a jövőben.
Ahogy mondtad, hű akarsz maradni az underground-hoz. Quebecben franciául beszélnek, ez a webzine pedig magyar nyelvű. Ha ez az interjú felkerül, a kanadai black metal rajongók nem fognak tudni róla semmit. Nem gond ez?
Dehogy! Szeretnék ismeretlen maradni, különösen a saját hazámban. Ez az ország arról híres, hogy az emberek benne mindent leszólnak, amit nem ismernek, szóval elég lesz ha a magyarok tudnak rólam, legalább egy keveset. Tartsátok titokban mások előtt ezt az interjút, amíg nem teszem közzé valahol (talán valamikor a jövőben, de nem igazán akarom megmutatni senkinek). Ez is egy módja annak, hogy „underground” maradjak. Ez a black metal, ez az ars poeticám!
Készítette: Tysson-lar