Hexen Interjú

(scroll down for English Version)

Sziasztok! Üdvözlet Magyarországról! Az új lemezetek, a Being and Nothingness kellemes meglepetést okozott nekem. Annak idején a State of Insurgency is nagy kedvencem volt, amolyan friss vér a feltámadófélben lévő thrash hullámon belül. Talán azért is tetszett, mert általában a Slayer, Exodus, Kreator vonalon mozgott a legtöbb csapat, nálatok meg inkább a Megadeth volt irányadó. Véleményem szerint az új lemezzel sikerült legalább egy szinttel feljebb lépni, megtaláltátok a csapáson belüli utatok. Milyen visszajelzéseket kaptatok? Nem tudnék egy momentumába sem belekötni, de kíváncsi vagyok voltak-e negatív kritikák?

Ronny: Helló, köszönöm ezt a pozitív visszajelzést. A zenekar nevében mondhatom, hogy igazán örülünk, hogy tetszett az új lemez és még az elsőt is nagyra értékeled. Vegyes kritikákat kaptunk a Being and Nothingness-re, ami várható volt az elején, mert azt gondoljuk, hogy a hallgatónak fel kell nőnie hozzá. Most mindenki elégedett azzal, amit hall, mégis úgy tűnik, mintha valami bíráló sebtében megosztaná az első benyomásait anélkül, hogy esélyt adna a felvételeknek. Akárhogy is van, mi izgatottan várjuk mit mondanak az emberek a lemezről, mert függetlenül a különböző zenei ízléstől, részeiben általában pozitív fényben tűnik fel.

A Hexen előtt játszottatok más csapatban? Mi a zenekar alakításotok története? Honnan jött a név? Spontán módon szerveződtetek, vagy már az elején hatalmas célok lebegtek előttetek? Az évek során mennyire változtak a célok és a tagság?

Ronny: Nos, én 2005-ben csatlakoztam a HeXen-hez, miután kiléptem egy másik helyi csapatból, a Scarred-ből. A HeXen addigra egy bejáratott banda volt, saját dalokkal és játszották is őket élőben, ekkor mentem hozzájuk teljes munkaidős gitárosnak. A dolgok mentek tovább, leszerződtettük Carlos Cruz dobost 2007 elején, aztán Artak Tavaratsyan újra csatlakozott a bandához 2009 elején, miután helyi csapatokban játszott. Nemrég érkezett társaságunkhoz Carlos Cruz helyére Giovanni Loyola.
A HeXen nevet az azonos nevű videojáték inspirálta. Nem volt igazi jelentősége abban az időben, csak jól csengett ahhoz, hogy tagokat toborozzunk. A zenekar megalakulása spontán történt, néhány barát egy nap elhatározta, hogy összeraknak pár dalt és elkezdik játszani őket. Nem volt túl sok tervezés azokban a napokban, de mikor csatlakoztam hozzájuk, egyre gyakrabban adtunk koncerteket és vettünk fel demókat, ami azt jelentette, hogy tökéletesítettük az anyagot az életre és stúdiós célokra.
A felállás jó néhányszor változott az évek során, sok jó baráttal osztottuk meg a színpadot. Az állandó tagok 2005 óta Andre és én. Mint említettem, Artak alapító tag, de úgy döntött, hogy ki akar próbálni más csapatokat is, mielőtt végleg visszatér a HeXenbe. Bár a felállás változott, a mi szuper-célunk továbbra is ugyanaz: minőségi metal zenét csinálni a fénytelen zene korában.

 Az új lemezre négy évet kellett várni. Ez viszonylag hosszú idő, innen nézve teljesen eltűntetek, még demókról sem lehetett hallani. Közben működött a csapat? Mivel teltek az évek?

Ronny: Érdekes módon az új albumot teljes egészében 2010 utolsó negyedévében vettük fel. A keverés elvitt majdnem 6 hónapot 2011 első feléből – de érthető is mert foglalkozni kellett az effektekkel és a dalokkal. A lemaradás csak ezután jött, hogy a kiadó és üzleti manager leállította a dolgokat, jó okkal: rengeteg új album fog megjelenni, nekünk meg még dobosunk sem volt. Ezért volt, hogy a megjelenés 2012 lett. Miért az év felénél, fogalmam sincs.
A State of Insurgency idejében, demókat vettünk fel és jelentettünk meg, hogy reklámozzuk a csapatot a nyilvánosság előtt, és a State előtti utolsó két demónál jött a szerződés egy kiadóval. Amint aláírtunk, felvettük az első albumot, és nagyszerű, hogy felismerted, ez a demós napjaink összefoglalója volt. Ezt követően, míg az új anyagon dolgoztunk, nem jelentethettünk meg a nagyközönség felé bármilyen más demót, mert az első lemezünk egy olyan korszak kezdetét jelentette, ahol nincs semmi két teljes hosszúságú album között. Egy EP soha nem jöhet szóba, de ez most teljesen mellékes. Bár, felvettünk annak az anyagnak a demóit, ami a Beign and Nothingness-en található, de csak lemezkiadói célokra.

A Being and Nothingness hosszú alkotói folyamat szülötte, vagy inkább spontán munka? Mi a dalírói módszeretek?

Ronny: A Being and Nothingness mindig, még a State-s napok alatt is a fejünkben bujkált, az volt a tervünk, hogy egy epikus méreteket öltő lemezt készítsünk. Nem sejtettük, hogy a ravaszságok összege így kivirágzik, de sok időt töltöttünk az összes apró részlettel. Az írás nagy része 2009-ben és 2010 egy részében történt. A komponálásra mi a Guitar Pro nevű szoftvert használjuk, ahol le lehet kottázni minden hangszert, beleértve a dobokat, változtatni a tempót és többek között az ütemet.

Már a lemezborító szakít a thrash metalos klisékkel és előrevetíti, hogy itt bizony több fog történni, mint várnánk. A borító Necrolord (Kristian Wahlin) munkája, aki többek között King Diamondnak és a Dissectionnak is dolgozott. Hogy találtátok meg őt? Teljesen az ő ötlete volt ez az escheri kép? Számotokra mit mond a kompozíció?

Ronny: Véleményem szerint Necrolord manapság még mindig aktív és éppen a digitális művészetekkel kísérletezik, de mi mindig is nagy rajongói voltunk az ő kézzel rajzolt munkáinak, akiket fent említettél, és még sok másnak is, mint az Emperor és az At the Gates. Az üzleti managerünk kapcsolatba lépett vele és megerősítette a kiadón át, hogy gondoskodni fog a grafikai munkákról. A csapat ragaszkodott hozzá a kezdetektől fogva. Az M.C. Escher irány Andre ötlete volt. Volt pár elképzelése a borítóval kapcsolatban, és mi megpróbáltunk olyan szimbólumokat hozzátenni, melyek itt-ott díszítették azt. Necrolord ránézett a dalcímekre, megnézte a mintáinkat, olvasta az ötleteinket és a többi már történelem.
A munkái zseniálisak, és ez a borító sem kivétel. Úgy döntött egyszerűbbé teszi, mint ahogy mi azt elképzeltük. Nincs különösebb üzenete, csak az a dolga, hogy a hallgatót messzire repítse. Azt várjuk el a hallgatóktól, képzeljék el, hogy éppen abban a szobában állnak. A szimbólumok szépsége az, hogy az egyén párhuzamot képes állítani köztük és a zene/szöveg között, de lehet saját speciális jelentése is. Például a törött óra a padlón rengeteg dolgot szimbolizálhat. De maga az ötlet tetszik a legjobban, és az egyik, amiben egyetértünk a csapattal, ahol az idő lényegtelenné válik, amikor elhagyod a létezés normál módját és belépsz egy másikba.

A lemez dalaiban van valami vezérfonál, alkotnak valamiféle egészet? Van egy, az egészen végigszövődő koncepció? Miről szólnak a dalok?

Ronny: A Being and Nothingness egy koncepció, de nem összefüggő album. Ez egy átfogó téma, amit egyszerűsíthetnénk ellentétek kapcsolatára, de valójában sokkal mélyebb annál, ha figyelembe vesszük Andre befelé forduló szövegeit. Írásainak nagy része ezen a területen tükrözi filozófiáját a létezésről és egy olyan fajta személyes képzelőerőt, ami sok dalban jelen van, ez az egyik, amiért ő a felelős. Így van egy erős korreláció a lemez címe és a szövegek között, ami intelligensen kapcsolódik a zenéhez. Van azonban néhány dal, ami aktuális jellegű szövegeket tartalmaz, mint a Grave New World, ami a technikai fejlődésről és ennek az emberi természetre gyakorolt hatásáról, a Defcon Rising, ami a nyugati empirikus kormányzási módok aggályairól szól. Walk as Many, Stand as One hasonló témájú, mint az Indefinite Archetype ami az okkultizmusról szól és remekül támogatja az album általános hangulatát.

Honnan merítitek az inspirációt, mind a zenéhez, mind a szövegekhez? Könyvek, vagy filmek vannak e rátok hatással, vagy inkább a valóság? Kik a fő példaképek?

Ronny: A zenénk és a szövegeink inspirációja lehetséges, hogy nem ugyanabból a forrásból származik, de mi határozottan a valós világ kategóriára támaszkodunk. Ez attól függ, hogy a dalszöveg milyen korán kötődik a zenéhez. Néha a zene egységére fokuszálunk, aztán írjuk a szöveget, ami passzol a dalhoz. Máskor együtt jönnek – legalábbis az ének ritmus írás szakaszában, és a konkrét szöveg aztán ehhez idomul. Nagyon fontos számunkra, hogy a zene és a szöveg jól kiegészítsék egymást és a hallgató ne fordítson az egyikre nagyobb figyelmet, ami általában a zene, mint a másikra.
Ami a tényleges inspirációt illeti, tényleg minden arról szól, hogy éppen hogyan érez Andre hiteire vonatkozólag, mik a véleményei vagy meglátásai bizonyos filozófiai vagy aktuális kérdésekről. Általában nem próbálunk versenyezni más szövegírókkal és stílusukkal, de jól kifizetődő figyelmet fordítani arra, hogy kedvenc zenekaraink szövegei miről szólnak. Jó példa a Death és a korai Dream Theater, ahol mindig úgy tűnt, tökéletes egyensúly van a képes beszéd és az élénk ábrázolások között.

Mit gondoltok, elindult-e Amerikában egy olyan underground thrash mozgalom, mint annak idején, a 80-as években, mikor felszínre kerültek a ma már jól csengő nevek, mint Slayer, Metallica, Megadeth? Annak idején nem volt könnyű dolguk, mert nehéz volt a zenéket terjeszteni, ma viszont az okozza a nehézséget, hogy az internet által biztosított könnyű megjelenés miatt túl sok a lemez, nehéz odafigyelni. Tud így is működni egy hasonló mozgalom, vagy ez teljesen átalakult? (Annyit mindenesetre köszönhetünk ezeknek az új fiatal csapatoknak, hogy a régi nagy nevek többsége újra tisztességes lemezeket készít 🙂 )

Ronny: A thrash mozgalom egyértelműen életre kelt Amerikában az elmúlt egy évtizedben, különösen Los Angelesben és Kalifornia nagy részében. Sajnos azonban a mozgalom nagy része beépült az extrém metal mezőnybe és a kezdeti izgalom lecsillapodott. Ez nem jelenti azt, hogy sok veterán banda nem tartotta meg az identitását, de nekünk olyan érzésünk van, hogy a legtöbb előadó egyszerűen továbblépett, mint ahogy tették a 90-es években, csak sokkal kisebb és kevésbé jelentős módon. A thrash elfogadtatása még mindig napirenden van, de a stúdió produkciók és egyéb tényezők elmossák a különbséget más alműfajok között. Bár a metal, mint földalatti mozgalom mindig is létezik, amíg a zenének nincsen kereskedelmi életképessége. Az internet gyorsabbá teszi, hogy menedzseld a jelenléted és könnyebbé, hogy kapcsolatba legyél emberekkel, de, ahogy mondtad, túl sok minden van fenn, ahhoz, hogy minden megkapja a megérdemelt figyelmet.

Rólatok igazán kevés információ lelhető fel a neten. Nem tartjátok fontosnak ezt a fajta megjelenést? A jól sikerült lemezek és kevés információ a csapatról nem egy underground csapatból csinál mítoszt. Ti is erre hajtotok? 🙂

Ronny: Az internet sok hasznos promóciós lehetőséget nyújt, nem is beszélve a hozzáférést a zenékhez. De semmi sem múlja felül a fizikai promóciót és a direkt kapcsolatot a rajongókkal egy élő show és vásárlás/aláírás keretében. Most van annyi információ az interneten a HeXenről, amennyinek szerintünk lennie kell. Reméljük, hogy az interjúk, mint ez is, jobban előtérbe kerülnek, mint az elavult oldalak, régebbi információk. Valóban, voltak zenekarok, akik internet nélkül működtek, amikor nem volt olyan széles körben használt vagy közel sem olyan funkcionális a net. Mi hiszünk abban, hogy egyike vagyunk ezen bandáknak, akik elsősorban rögzített lemezeik alapján kerülnek a metal történelembe. Mi még ki szeretnénk használni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat és eszközöket, és élőben bizonyítani magunk és a tömegek előtt.

Az előző lemezhez tudtommal nem készült videoklip. Nem tartjátok fontosnak ezt a fajta megjelenést, vagy pénzügyi okai voltak? Várható, hogy valamelyik dalhoz készül? Melyikre szeretnétek? Van favorit nótátok? Esetleg ötlet is van a kliphez?

Ronny: Annak idején csináltunk egy klipet a State Of Insurgency címadó dalához, meg lehet nézni a Youtube-n, ezen a linken: http://www.youtube.com/watch?v=EBscTjFuFx8. Rengeteg élő videónk van rajongók és a csapat által feltöltve, amik megtalálhatók a Youtube-n. Rendes profi minőségben. Szeretnénk készíteni valamelyik új dalhoz videót, de ezt még nem beszéltük meg.

Számomra a legnagyobb meglepetést az utolsó dal, a Nocturne okozta. Először, mikor láttam, hogy majdnem negyed órás, még azt hittem, valami huncutság van benne. A thrash kapkodós műfaj, nem sok ilyen hosszú dal született ebben a stílusban. Meghallgatva gyorsan elszáll a játékidő, nagyon jól sikerült összetenni azt a dalt. Szerettetek volna egy ilyen monumentális hosszúságú nótát, vagy addig szőtték magukat az ötletek, míg ekkorára dagadt?

Ronny: A Nocturne ötlete a lemez nyitódalával kezdődött, ami kivonat Chopin Opus 55 N.1-ből, itt kiegészítve a teljes zenekarral növekvő hangerővel és F moll arpeggio (bontott akkord) dallammal. Andre figyelembe vette, hogy a dal második része továbbra is F moll és ez így is marad egy darabig. Nem terveztük, hogy epikus dalt készítünk belőle. De egy nap Carlos rengeteg vázlattal jelent meg a dal maradék részére vonatkozólag és onnan ezen dolgoztunk. Majd Andre megformálta a szöveget, ismét a filozófiájáról elmesélve egy történetet, mely kiegészíti ezt a sötét zenei utazást.

Szerveződik már a koncertkörút? Lehet tudni, kikkel fogtok fellépni? Láttok valami esélyt, hogy Európába is eljussatok?

Ronny: Még nincsen terv a teljes turnéra. Európa a listánk elején van, szeretnénk játszani bárkivel és bárkinek.

Jövőbeli terveitek vannak? Újabb lépcsőfok meglépése várható legközelebb is?

Ronny: A terveink egyszerűek: turnéztatni a Being and Nothingness-t a saját ütemünkben és elkészíteni a harmadik albumot. Nem tudunk túl sokat elárulni a következő lemezről, de határozottan az lesz a célunk, hogy jó értelemben felülmúljuk az előzőt.

Köszönöm a válaszokat! Kívánom a megérdemelt sikert a csapatnak és várom a következő lemezt!

Ronny: Köszönöm az interjút és a fantasztikus lemezkritikát! Értékeljük a visszajelzésed és reméljük jövünk Magyarországra a jövőben!

—————————————–

ENGLISH VERSION:

Hi there! Welcome from Hungary! Your latest album, Being and Nothingness was a pleasant surprise for me. I really liked State of Insurgency, it was some kind of new blood in the resurrecting trash wave. Perhaps I liked it because of in contrary to the other bands that follow the path of Slayer, Exodis, Kreator you are much more like Megadeth. My opinion is that you managed to level up with this new album and you have found your path. What feedback have you received so far? I really can’t come up with any negative comment regarding your album but I’m curious if there were any in the feedbacks.

Ronny: Hello, and thanks for such positive feedback! I speak on behalf of the band when I say that we’re really glad you enjoyed the new record and appreciated the first one as well. We’ve been receiving mixed reviews for “Being And Nothingness” which is expected this early in the game because it’s meant to grow on the listener. Most everybody is well-pleased with what they are hearing, yet it seems as though some reviewers are hastily sharing their first impressions without giving the record a chance. Either way, we’re excited towards what people are saying about the record because regardless of differing musical preferences, the details are usually mentioned in a positive light.

Have you played in other bands before Hexen? What’s the story of your establishing? How did you find this name? Was the forming of the band spontaneous or you planned everything for the future? Have the lineup and the goals change throughout the years?

Ronny: Well, I joined HeXeN in 2005 prior to leaving another local act by the name of Scarred. HeXeN had already established itself by writing a number of songs and playing them live and I came in to take the lead guitar position full time. Things rolled along as we acquired drummer Carlos Cruz in early 2007, and then Artak Tavaratsyan rejoined the band permanently in early 2009 after rejoining the band once before and then leaving to play for a couple of local acts. We recently hired Giovanni Loyola to replace Carlos Cruz.

HeXeN’s name was inspired by a video game of the same name. There was no real significance to it at the time, it just sounded cool to the founding members. The forming of the band was somewhat spontaneous in that a couple of friends one day decided to put together a few songs and start playing them. There wasn’t much planning going on in those days, however when I joined, we began playing shows and recording demos more frequently- which meant perfecting material for life and studio purposes.

The lineup has changed quite a few times throughout the years, and we’ve shared the stage with many good friends. The only consistent members since 2005 have been Andre and I. As mentioned, Artak is a founding member, but decided he wanted to try other bands twice before ultimately coming back to HeXeN. Although lineups have changed, our super-ordinate goal remains the same: to make quality metal in an age of lackluster music.

You waited four years to release a new album. This is kinda long time, there was not even a demo released. What did you do during this time?

Ronny: Interestingly enough, the new album was recorded entirely in the last quarter of 2010. The mixing took us nearly 6 months in the first half of 2011- but understandably so, due to the amount of overdubs and tracks we were dealing with. The lag only came after that when the label and business manager decided to put things off, and for good reason: many new albums were set to come out soon, and we were without a drummer. That’s why the release date has been set for 2012. Why halfway into the year, I have no clue.
In the time leading up to “State of Insurgency,” we recorded and released demos to promote the band to the public, and in the case of the last two demos before “State,” to get signed to a record label. Once we got signed, we recorded our first album, and you have done a great job of recognizing that it was indeed a ‘summary’ of our demo days. After that, while we were working on the newer material, we would not release any other demos to the public because our first album marked the beginning of a formality where there would be nothing between full-length albums. An EP is never out of the question, but is totally irrelevant here. However, we did record demos of the material that can be found on “Being And Nothingness,” but only for record label purposes.

Did you write Being and Nothingness for a long time or was it a quick work? How do you compose?

Ronny: “Being and Nothingness” has always been in the back of our minds in that even during the “State” days; our plan was to make an album of epic proportions. We didn’t know it would blossom with the amount of finesse that it did, but we spent so much time going over all the little nuances. Most of the writing took place in 2009 and parts of 2010. We compose using a software called Guitar Pro where you can tab out the music for every instrument, including drums, and manipulate tempo and time signatures among other things.

The cover also denies trash metal clichés which predicts some unexpected material. The cover was made by Necrolord (Kristian Wahlin) who made covers for King Diamond and Dissection too. How did you find him? Was this escheri picture his idea? What message does the covert tells you?

Ronny: To my understanding Necrolord is still active nowadays and even experiments with digital forms of art, but we have always been huge fans of his hand-drawn work for the acts you mentioned above, and many more like Emperor and At The Gates. Our business manager contacted him and confirmed through the record label that he would be taking care of the artwork cover. The band was insistent upon choosing him from the very beginning. The M.C. Escher direction was Andre’s idea. He had a few concepts regarding the cover, and we tried adding symbols that might embellish it here and there. But Necrolord looked at the track titles, looked at our prototype, read our ideas and the rest was history.

The man’s work is brilliant and this album cover is no exception. He chose to make it simpler than we had imagined. There is no particular message conveyed through the artwork other than the fact that the album blows listeners away. We kind of just want listeners to imagine that they are standing in that room. The beauty of the symbols is that an individual can see parallels between them and the music/lyrics, but also derive their own special meanings. For example, the broken clock on the floor could symbolize many things. But the idea I like the most, and the one that is generally accepted by the band is the one where time becomes irrelevant when you leave your normal mode of existence to enter another.

Did you have a concept regarding the songs? What message do they bear?

Ronny: “Being And Nothingness” is a concept, but not a concept album. It is a broad theme that could be simplified to represent dichotomous relationships, but is actually far deeper than that when considering Andre’s introspective lyrics. Much of his writing in this domain reflects his philosophy on existence and is a type of personal expressiveness that is present on many tracks, and is one that he is ultimately responsible for. Thus, there is a strong correlation between the album’s title and the lyrical content, which is intelligently connected to the music. However, there are some songs that contain more topical lyrics in nature, like “Grave New World” which is about the advancement of technology and its effects on human nature, and “Defcon Rising” which is about the empirical qualms of western modes of governance. “Walk As Many, Stand As One” is similar in scope, while “Indefinite Archetype” is about occultism and does well to support the album’s overall mood.

Where do you take inspiration from for the music and lyrics? Do movies or books inspire or the real world? Who are your icons?

Ronny: Inspiration for our music and lyrics may or may not come from the same sources, but we definitely lean more towards the real world category. It depends on how early the lyrical concept for a song is tied in to the music. Sometimes we focus solely on the music and then write lyrics that match the song. Other times, they come about together- at least in the sense of writing vocal rhythms, but actual words can and tend to come out that way too. It’s very important to us that the music and lyrics complement each other well and don’t cause the listener to pay more attention to one aspect, which is usually the music, than the other.

As far as the actual inspiration goes, it’s really all about how Andre feels at the time regarding his beliefs, opinions or perspectives on certain philosophical matters or topical issues. We don’t typically try to emulate other lyricists and their styles, but we have paid good attention to how our favorite bands come up with their lyrics and to what they are about. Good examples are Death and earlier Dream Theater, where there always seemed to be a perfect balance between figurative language and vivid depictions.

Do you think there is a trash movement happening in America? I think of something like back in the ‘80s when bands like Slayer, Metallica and Megadeth were born. The mentioned bands have had some hard times promoting their work, but today’s difficulty lies in the internet, since there is a huge amount of stuff on it and it is quite hard to follow everything. Do you think this underground movement remains or has it changed?

Ronny: The thrash movement has definitely come alive in America over the last decade, particularly in Los Angeles and greater California. Unfortunately however, much of the movement has been integrated with the extreme metal scenes and the initial excitement has died down. That’s not to say that the more veteran bands didn’t retain their identity, but we definitely get a sense that most acts have simply moved on, just as they did in the 90s but on a much smaller and less significant scale. Legitimate thrash is still around, but studio productions and other factors have blurred its distinction from other subgenres. Moreover, the underground metal movement will always exist as long as the music lacks commercial viability. The internet makes it faster to manage your presence and easier to connect with people, but like you said, there is too much on it for everything to get the attention it deserves.

There are really few info about you on the internet. Don’t you consider this form of the promotion important? There have been several successful bands so far, who weren’t promoted that much on the internet, but they became a myth because of their albums. Is this your plan too? 🙂

Ronny: The internet provides plenty of useful avenues for promotion, not to mention access to music. But nothing beats physical promotion and direct contact with fans in the context of live shows and selling/ signing merchandise in person. Right now there is as much information on the internet about HeXeN as we expect there to be. We hope that interviews such as this will surface higher than the outdated web pages and older information. We do recognize however that there have been bands that made it without the internet when it wasn’t so widely used or nearly as functional. And we believe that we are one of those bands that will go down in metal history primarily for their recorded albums. Yet we’d still like to make use of all the resources and tools available to us, and to prove ourselves live to the masses.

As far as I know you didn’t make a clip for your previous album. Do you think it’s not important or did you have financial problems? Do you plan to make one for any of your recent song? Any ideas so far about it?

Ronny: We made a music video for the title track “State Of Insurgency” a while ago, and it could be viewed on YouTube at this link: http://www.youtube.com/watch?v=EBscTjFuFx8. We also have plenty of live videos posted by fans and the band itself that can be found on YouTube. They range from decent to professional quality. We would love to make an official music video for a new song, but there has been no discussion about it so far.

The biggest surprise for me was the last track, Nocturne. When I first saw it was 15 minutes long I thought there would be some trick. Trash is a speedy genre and there hasn’t been too many songs with this length. But you don’t really feel this 15 minutes long when you are listening to it, cause it is so well composed. Did you plan to make a long track or it just became this long?

Ronny: The idea for “Nocturne” began just as the song begins on the album with the excerpt from Chopin’s Opus 55 N. 1, complete with the full-band crescendo and F minor arpeggio melody. Andre wrote what is considered Part II of the song continuing in F minor and it just kind of sat there for a while. We had no plans to make the song into the epic track that it is. But one day, Carlos showed up with most of the outline for the rest of the song, and we worked on it from there. Andre then fashioned the lyrics to reiterate his philosophy and to tell a story that complements the dark musical journey.

Are you planning the tour? Can you tell us who will you play with? Any chance on coming to Europe?

Ronny: There are no plans for a full-scale tour yet. Europe is at the top of our priority list and we’d love to play with anyone, for anyone.

What are you future plans? Do you plan to top this album again?

Ronny: Our plans are simple: tour in support of “Being And Nothingness” at our own pace and complete work for a third album. We can’t reveal too much about the next album, but we will definitely aim to top the latest record in a good way.

Thanks a lot for the answers! I wish you the success you deserve and I’m looking forward to hear the next album!

Ronny: Thanks a lot for the interview and the awesome album review! We appreciate your feedback and hope to come to Hungary in the future.

WEBhttp://www.myspace.com/hexen

Kapcsolódó cikkek

HEXEN – Being And Nothingness

Saint-Savin

Hot News: Hexen – Album Artwork And Track Listing Revealed

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár