Hypocrisy Interjú

(scroll down for English Version)

Ha már volt akkora mázlim, hogy az End Of Disclosure turné utolsó állomásán – a vártnál jóval hosszabban – lehetőségem volt elbeszélgetni Mikael Hedlund-dal, úgy gondoltam, hogy az evidens aktualitások mellett, megragadom a kínálkozó lehetőséget, és próbálom kicsit egyéni szájízre kihegyezni a kérdéseimet bandán belüli kapcsolatok, élőbeni tapasztalatok, magyar vonatkozású emlékek és egyéb témakörök kapcsán (természetesen egy parányi magánélettel is kiegészítve). Ha pedig ez még önmagában kevés volna, tovább olvasva egyéb örömteli hírekkel, illetve a Catch 22 albumért lefolytatott önkéntes kampányommal is találkozhattok!

Mindenek előtt, köszi, hogy időt szakítasz rám! Hogy érzed magad a turnén?

Önmagában a bulik nagyszerűek voltak, sokan eljöttek megnézni minket, ugyanakkor történt egy rendkívül tragikus baleset a stuttgarti koncert után, a Hate basszusgitárosával. Ez persze mindenre kihatással van, mikor szembesülsz azzal, hogy az élet egyik pillanatról a másikra véget érhet. Úgyhogy a fellépések jól sikerültek, de az eset miatt messze nem tökéletes a helyzet.

És a mai nap hogy sikerült? Volt egy kis városnézés?

Horgh és én jártunk egyet a környéken, hogy legalább legyen valami fogalmunk arról, hogy hol vagyunk, de másra ma nem nagyon volt időnk.

Ez az első alkalom, hogy itt játszotok?

Nem, azt hiszem, voltunk már itt a Long Time, No Death turné idején.

Akkor jöttetek Pestre is, ugye?

Így igaz, közvetlenül innen mentünk hozzátok.

Bőven van miről beszélnünk… Kezdjük mondjuk az új albummal, gratulálok hozzá! Eddig milyenek a visszajelzések?

Köszönjük! Fantasztikusak, talán a legjobb kritikák és reakciók, amiket valaha is kaptunk bármelyik korábbi album kapcsán. Láttuk az eladási listákat, ahol elég magasan szerepeltünk, Németországban például, és persze Svédországban is egyaránt. Szóval nagyon-nagyon jók a feedbackek, és természetesen ettől mi is boldogak vagyunk. Mikor kihoztuk a lemezt, tudtuk, hogy ez egy nagyszerű anyag, de mikor látod, hogy a többiek is értékelik a munkádat, az egy nagyon klassz érzés. Jobb nem is lehetne!

Mesélsz egy kicsit a munkálatokról?

Ezúttal kicsit más volt a folyamat, mint korábban. Általában én is kiveszem a részemet a dalszerzésből, de ezen a korongon semmit sem csináltam, ha a zenéről beszélünk. Mindnyájunknak vannak jobb és rosszabb periódusai az életben, érted, úgyhogy most Peter egyedül csinált mindent.

Mit tartasz a legfőbb különbségnek az Extreme Divinity lemezhez képest? Nekem az a benyomásom, mintha kevésbé lenne agresszív a végeredmény.

Igen, talán kicsit egyszerűbbek most a szerkezetek, nem tudom… Úgy értem, hallani azt a fajta klasszikus death metalt, amit anno a Penetralia és az Osculum Obscenum albumokon elkezdtünk, hallatszik a hatásuk a friss munkán, de szerintem ez jó dolog. Bizonyos értelemben egy direktebb anyag született, de hű maradt a nevünkhöz. Mikor hallgatod, tényleg feltűnik, hogy ez Hypocrisy, és mi pont ilyennek akartuk a végeredményt.

Ha csakis rajtad múlna, mivel kísérleteznél szívesen egy anyagon? Úgy értem, ami más a bevett módszerektől.

Nehéz megmondani… Személy szerint, szeretem az ilyen Pink Floyd-féle dolgokat és hasonlókat. Pár lassabb téma, igen, de nem tudom, hogy passzolna mindez a Hypocrisy hangzásvilágához. Mindenesetre, ha valami teljesen mást szeretnék csinálni, akkor az biztosan valami nagyon elvont dolog lenne.

Esetleg egy project keretein belül?

Á, nem lenne rá időm.

A Hypo miatt?

Is, illetve van egy „rendes” állásom is.

Mit dolgozol?

Egy hangszerboltban vagyok eladó, ez is kapcsolódik a zenéhez és imádom csinálni. Örülök, hogy össze tudom egyeztetni ezt a zenekarral, jó érzés, hogy van ennek az egésznek egy társadalmilag jobban elfogadott oldala is.

Sok-sok éve együtt vagytok már, még mindig ugyanolyan jól kijöttök egymással? Csak azért kérdezem, mert… Gondoljunk csak mondjuk a Machine Head-re.

Peter-rel egészen a kezdetek óta együtt vagyunk, ez több, mint 20 közös év, úgyhogy olyan, mintha testvérek volnánk. Persze, nekünk is megvolt a magunk időszaka, mikor nem ment minden annyira flottul kettőnk között, de azt mondtuk, üljünk le és beszéljük át a problémákat, és működött. Tovább lépsz és felejtesz – ritka könnyű kapcsolat a miénk. Horgh csakugyan már lassan 8 éve, hogy velünk van és emberileg is hibátlanul passzol hozzánk, egyszóval, nagyon jól működik a kémia a bandán belül. Jól kijövünk egymással és azt gondolom, ez a legfontosabb. Úgy értem, ha van egy zenekarod, ahol minden téren egy húron pendültök, közösen, az egy értékes dolog. Nem számít, hogy nálad van a világ legjobb gitárosa vagy basszere, hogyha mondjuk elmentek turnéra és egyszerűen nincs meg a közös hang és nem működik az egész csapatként. Ilyen körülményekkel nincs esélyed a túlélésre. Nekünk viszont megvan ez az ajándék.

Hogy kezelitek a konfliktusokat?

Megbeszéljük, ha van valami, de végsősoron általában többé-kevésbé mindig egy véleményen vagyunk, legyen szó gyakorlatilag bármiről. Peter-rel rengeteg olyan dalt írtunk a múltban, ahol pontosan ugyanolyan elképzeléseink voltak a felépítést illetően. Végtelenül egyszerű ez a számunkra.

Van valami különösképpen emlékezetes momentumotok együtt, zenekarként?

Haha, ó, számtalan őrült pillanat…! Mint mondjuk, mikor pucéran játszottunk Seattle-ben. Jó, majdnem teljesen pucéran…

Ez nem a finn-modell?

De az, haha! Egyszer megcsináltuk Amerikában, 2005-ben. Kicsit… Fura volt. Szép idők…

Képzelem, haha! Megannyi sikeres év után, miben láttok még kihívást, illetve mi motivál benneteket a folytatásra?

Mi egyszerűen csak próbálunk olyan jó zenét írni, amilyet csak lehet, aztán mikor turnéra indulunk és látjuk azt a temérdek embert, akik élvezik a műsorunkat… Nincs ennél fontosabb dolog. Ez elég motiváció a számunkra. A kihívás… Nem tudom, nekünk ez nem a pénzről szól, vagy hogy mennyi CD-t sikerül eladnunk. Inkább az a cél, hogy a zenén keresztül boldoggá tegyük a rajongóinkat.

Oké, most egy kicsit vissza a múltba egy kérdés erejéig. A Catch 22 szerintem a létező legalulértékeltebb lemez az univerzumban. Én imádom, de sokan nem így vannak ezzel. Neked mi a véleményed arról az anyagról?

Valóban így van, de ahogy te is mondtad, szerintem is jó cucc. Kicsit eltérő az azt megelőzőektől, itt inkább a riffelésre helyeztük a hangsúlyt…

Ó igen, épp mondani akartam, hogy azok a valaha megírt legkirályabb riffek! „Catch”-y, haha! (szójáték angolul: catchy = fogós, Catch 22 pedig az opusz címe – a szerk.)

Igen, ez egy ilyen típusú anyag. Más, de ugyanakkor úgy gondolom, kimondottan „Hypocrisy-s”, hallani lehet. Abszolút egy nagyszerű kiadvány.

Akkor is volt valami rendhagyó az írási stádiumban, vagy mitől lett ez ennyire eltérő?

Abban az időben mindketten sok mindennel próbálkoztunk… Végül csak bevettük magunkat a stúdióba és összeraktuk a témákat.

Változtatott valamit a megítélésen a második, karcosabb kiadás?

Hát, nem, haha! Meg nem tudnám mondani konkrétan miért, de valami okból kifolyólag meg akartuk csinálni… Kicsit más keveréssel és apróbb változtatásokkal.

Akkor a ti döntésetek volt, nem a kiadóé?

A miénk, mindig a miénk. A kiadó egyébként sem csinál semmit a beleegyezésünk nélkül, de ilyen dolgokról csak és kizárólag mi határozunk. Azt a lemezt meg akartuk csinálni.

Gyanítom, kicsit fura Magyarországról beszélnünk, mikor itt állunk a mai este kapujában, Bécsben, de van bármilyen emléked a mi kis országunkról?

Haha! Igen, hogyne! Sokszor jártunk már Magyarországon, és ami azt illeti, azt hiszem, a legelső turnénkon is játszottunk Budapesten, még 1993-ban. Emlékszem! Még mindig emlékszem arra az estére, annak ellenére, hogy 20 kerek éve történt! Emlékezetes volt – a mi első turnénk, és az egyik legnagyszerűbb és legőrültebb buli, Budapesten. A közönség… Egyszerűen eszméletlen volt!

Elöntött a büszkeség, haha!

Nem, most komolyan. Így értettem, amit mondtam. A szó szoros értelmében véve emlékszem arra a koncertre! Sok fellépés nagyon hasonló a többihez, de ez határozottan különleges volt.

Mégegyszer, mikor volt ez?

1993-ban.

Épphogy megszülettem…

Haha! Még mindig él az emlékeimben, fantasztikus show volt! És biztos tudod, azóta is több alkalommal játszottunk már nálatok…

Igen. És idén mik az esélyeink?

Ami azt illeti, a tervek szerint, ha befejeztük a mostani körutat, akkor lesz egy második szakasza az európai sorozatnak, valamikor az ősz folyamán, amikor majd megpróbáljuk lefedni azokat a területeket, amik az első körben kimaradtak. Szóval több, mint valószínű, hogy még idén lesz Hypocrisy koncert Magyarországon!

Remek! A színpadi élményeknél maradva, számodra melyik dalt a legnehezebb előadni? Technikailag.

Uhh… Talán a Blooddrenched-et.

Hatalmas nóta – páratlan dalszöveg, haha!

Haha, igen, én is bírom egyébként. Talán az a legtechnikásabb dal, ha ilyesmiben gondolkodunk. Egy időben játszottuk… 2000-ben talán? Az akkori turnén. Ott rajta volt a setlisten. Ha választanom kéne egyet, akkor ezt mondanám.

Apropó, most ugrott be! Volt egy fesztivál, nem tudom pontosan, mikor, de ott jópár dalt eltoltatok a Catch 22-ről. A kiadás időszakában volt az a fellépés, vagy hogy-hogy ennyi szerzemény bekerült a programba? Azóta teljesen eltűntek a setlistről.

Haha, jó kérdés! Igazából a legutóbbi, az A Taste Of Extreme Divinity-nek szentelt Long Time, No Death turnénknál például megkérdeztük a rajongókat, hogy mely dalokat látnák/hallanák szívesen élőben, úgyhogy az akkori setlist jelentős része abból állt, amit ők kértek tőlünk, és na igen, úgy tűnt, nem sokan akartak bármit is hallani arról az anyagról.

Tudom, hogy esélyem sincs, de legalább egy nótát igazán játszhatnátok arról az opuszról!

Melyiket szeretnéd?

Az Uncontrolled-ot!

Uncontrolled? Oké! Egy időben játszottuk!

Aha, vagy esetleg az Another Dead End-et! Az pörgősebb, talán jobban illene az összképbe. Na, talán? Ősszel?

Oké, végülis… Miért ne? Klassz dalok.

Baromi jó volna! De témánál maradva: sűrűn csináltatok medley-t a Pleasure Of Molestation, Osculum és Penetralia dalokból. Nincs tervben ilyesmi más szerzeményekből?

Egy időben csináltuk ezt az Apocalypse-szel és a The Fourth Dimension-nel i. Szerintem jó dolog…

Igen, tényleg! De esetleg a frissebbek közül?

Lehet. Szeretem az ilyesmit, mikor mondjuk egy dal felét játszuk, mert több helyről fér bele tartalom, és bár több alkotóból tesszük össze, időt is spórolunk vele, hisz nem megy le a teljes hossz. Ez egy jó ötlet, mindenképpen észben tartjuk majd!

Mi a legszemélyesebb dalod a Hypocrisy-től, illetve más csapatoktól? Ahol a legerősebb az érzelmi kötődés.

A Hypocrisy-től természetesen a Roswell! Az egy hatalmas dal! 1996, Abducted album… Benne is lesz a ma esti programban is. Másoktól, a Slayer Reign In Blood-ja egy olyan cucc, ami sosem válik unalmassá. Mindent megkapsz tőle, ami egy hasonló anyagtól elvárható. 28 perc szeplőtlen varázslat! Minden számot imádok róla. Ha más stílust veszünk, akkor pedig Pink Floyd, ahogy már korábban említettem. Őket is nagyon szeretem.

Legnagyobb öröm és félelem a színpadon?

Hm, öröm és félelem… Az öröm persze, amikor teltházas a buli. Remélem megcsináljuk ma este, vagy legalábbis nemsokára kiderül. Őszintén szólva, semmit nem hallottam az előzetes jegyeladások részleteiről, de itt, Bécsben, mindig élmény fellépni. Félelem… Nem tudom, nincs bennem semmilyen szorongás, mikor felmegyek a színpadra. Tényleg semmi, csak megyek és bármi megtörténhet. De tudod, épp ez az élő zenélés egyik szépsége, hogy szinte minden este különböző városokban és országokban jársz és sosem tudhatod, mi fog történni. Úgyhogy igazából nincs mitől félni. Velünk van egy remek csapat, akik bármikor készek azonnal elhárítani a problémát, ha netalántán bármi technikai gáz történik, minden meg van szervezve, szóval még csak gondolni sem nagyon tudok semmi ilyesmire.

Oké, akkor képzeld el azt, hogy nincs semmilyen pénz- vagy térbeli limit, tehát bármit és bárhol használhattok díszletként, akár a realitáson túlmenően is. Milyen volna ebben az esetben egy Hypocrisy show?

Uhh… Hű! –hosszú-hosszú gondolkodás– Lehetne egy show a világűrben, haha! Passzolna hozzánk!

Űrlényekkel?

Igen, mondjuk épp jönnének lecsekkolni minket élőben, és mi lennénk az érkezésük aláfestése, haha!

Van benne fantázia! A vége felé közeledve, kicsit személyeskednék. A gyerekkorodra visszaemlékezve, hogyan kerültél kapcsolatba a metal zenével?

Svédország olyan szempontból kitűnő hely, hogy az iskolában nagyon korán, akár már 8 évesen is elkezdhetsz tanulni valamilyen hangszeren játszani, ráadásul teljesen ingyen, tehát semmit nem kell fizetned azért, hogy heti több órát gyakorolj, aztán később mondjuk elkezdhetsz játszani akusztikus gitáron. Én legalábbis ezt csináltam, mikor 7-8 éves voltam. Így kerültem kapcsolatba a zenélés alapjaival.

Első lemezek?

Akkoriban még CD-k helyett kazetták voltak, és ha jól emlékszem, legelőször a Twisted Sister Stay Hungry-ját és a Kiss-től a Lick It Up-ot vettem meg. Először ilyen bandákkal kezdtem, mint a Kiss, a Twisted Sister és a Judas Priest, ezután jöttek a súlyosabb zenék a ’80-as évek underground death metal bandáival, többek közt a Deicide és a Morbid Angel társaságában. Éles váltás, de persze, a két korszak közt rengeteg Slayer-t, Kreator-t és Destruction-t hallgattam. Több thrash-t, aztán érted, idővel valahogy új szintre léptem, aztán mint mondtam, hirtelen megérkeztem a Morbid Angel, Entombed, Deicide vonalhoz.

És mi a helyzet a hagyományos gyerekkori emlékekkel?

Jó gyerekkorom volt, szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen nagyszerű családom és szüleim vannak, akik mindig támogattak. Tudod, 16, vagy nem is… 17 éves voltam, mikor elmentem az első európai turnémra! A szüleim úgy ismertek, mint senki más. Azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolunk egymással.

Mit mesélnél a hétköznapi önmagadról?

Arról ugye már beszéltünk, hogy van egy hétköznapi állásom is, ami szintén zenei vonatkozású, csak más módon. Szabadidőm nem nagyon van, de a sportot például szeretem. A vízisportokat, meg ilyesmit… Focit szintén.

Kedvenc csapat is van?

Egy, Angliából. A Watford!

Watford, komolyan? Haha! Miért pont a Watford?

Igen, hát… Nem tudom, de kissrác korom óta nekik szurkolok. Néha, még régebben, pár perc erejéig láttam őket játszani, illetve szintén sok focit néztem a svéd tévében, amikor még fiatalabb voltam. Láttam őket játszani és… Ennyi. Így szokott ez lenni, mindigis a Watford volt az én csapatom és néha ha van időm, megnézem őket vagy követem a teljesítményüket.

Élőben is jártál már meccsen?

Nem a Watford-én, őket még sosem láttam testközelből, de egyébként igen, a Bajnokok Ligája döntőjén kint voltam 2009-ben. Vagy 2010-ben? Kilencben? Lényegtelen, a Barcelona játszott a Manchester United-del Rómában, Olaszországban. Szenzációs volt!

A focin kívül még valami esetleg?

Idő hiányában nem nagyon. Van egy lányom és vele töltöm az időt. Igazából ő a legfontosabb számomra!

Zárásképp, mik a további tervek a mostani turnét követően?

Nemsokára itt a fesztivál szezon, valamint előtte megyünk még Amerikába, májusban.

Ó, különféle macerák és bürokrácia!

–hangos nevetés Mikael-től és a háttérben serénykedő turnémenedzsertől– Ja, pontosan, többé-kevésbé épp ezen ügyködünk egész nap, hogy rendben legyen a vízumunk. Maga a turné már startra kész, megvannak a helyek, ahová utazunk majd, de tudod, kell az érvényes vízum, hogy egyáltalán bejussunk az országba. Tényleg borzasztó az egész, és mindig ugyanez van. Úgyhogy ezen dolgozunk mostanában. Ha minden a terv szerint halad, akkor a mostani sorozat után hazamegyünk úgy egy másfél hétre, aztán kezdjük Amerikát május 1-jén. Aztán persze jönnek a fesztiválok.

(Április 27-i hír, hogy vízum problémák miatt a teljes észak-amerikai turné elmarad. Nem kommentálom… – a szerk.)

Tudtok már valami konkrétumot?

Igen, azt hiszem, 6 vagy 7 fesztivál fellépésünk lesz Európában a nyáron. Graspop, Sweden Rock… Aztán a Party San, Németországban. Ez még nem megerősített, úgy értem, hivatalosan (időközben az lett – a szerk.), aztán lesz még valami Svájcban is… Szóval igen, 6 vagy 7 összesen. Pillanatnyilag ezeket tervezzük következő lépésnek.

Mégegyszer köszönöm az időt és a türelmet! Alig várom az esti műsort!

Én is nagyon köszönöm! Odabent találkozunk!

—————————————-

ENGLISH VERSION:

Now that I got the chance to talk – and actually can talk quite long and comfy – with Mikael Hedlund before the last gig of the End Of Disclosure tour, I thought that beside the evident actualities, I’m gonna take the chance and push the conversation into a more personal way with questions about band relationships, live experiences, memories and various themes (with a slice of discrete privacy as well). If all of this won’t be enough yet, you can also find further great news and my little voluntary campaign for the mesmeric Catch 22 album if you read forth. Go for it!

First of all, thanks for taking time for this! How are you feeling on this tour so far?

The shows themselves were really good, many people were showing up, but of course, we had a very tragic accident, what happened after the show in Stuttgart with the bass player of Hate. Of course, it effects everything, when you realize that life can be over in the other second, so though the shows were good, because of this accident, it wasn’t perfect at all.

And how was today? Could you make some sightseeing around?

We hadn’t much time today, but Horgh and me went out for a short walk around here to know at least where we are.

This is your first time in this club?

No, I think, we’ve played here on the Long Time, No Death tour.

That’s also the one when you came to Budapest, I guess.

Yeah, that’s right! After then, we’ve played there as well.

There’s so much to talk about… Like the new album for the start, congrats for it! How are the feedbacks so far from both the fans and reviewers?

Thank you! It’s been fantastic, it’s like the best reviews and responses we ever get at any albums, I think. We’ve seen on the charts that we went out really high there, charts in Germany for example, Sweden as well. So it’s been really-really good and yeah, of course we’re happy about it. We knew it was a good album when we released it, but then, when people like it is really nice to see. Can’t be better!

Can you talk a little bit about the writing method?

This time it was a bit different than before. Normally, I used to be involved in songwriting, but on this album, I haven’t done anything when it comes to music. I had some, you know, we all have some good and bad times in life, so now, Peter did all the music and things.

What do you think is the main difference between this and Exreme Divinity? By my impression, it feels like less agressive.

Yeah, maybe it’s more simple this time, I don’t know. I mean, you can also hear the classic death metal, what we’ve started on the Penetralia album and Osculum Obscenum, you can hear those kind of influences on this album, but I think, it’s really cool. So yeah, it’s a straighter material, but still very Hypocrisy. When you’re listening it, you can really hear, it’s Hypocrisy, and that’s the way we wanted it.

If it’d only depend on you, what kind of experimentations would you like to try on a record? I mean, something what’s different from the usual path you follow.

I don’t know, it’s hard to say… I, personally, pretty much into those Pink Floyd things and stuff like that. Some slower themes, yeah, but I don’t know how would it fit with Hypocrisy’s sound… But if I’d do something totally different, it’d be something really weird.

Maybe in some projects?

No, I don’t have time for it.

Because of Hypocrisy?

Yeah, and I also have a „normal” work.

And what’s that anyway?

I’m working in a music shop, selling instruments. It’s related and I really like it. I’m happy about that I can combine both. It’s nice to have a „normal” side of this too.

You guys are together since many years now. Still getting on with each other? Asking because… Well, just think about Machine Head.

Peter and me are together in this band since the beginning, it’s over 20 years together, so it’s like we were brothers, you know. Sure we had our time, when we couldn’t get come along, but we said, let’s talk about it and then it was over. You go on and forget, it’s a very easy relation we have. Horgh is also with us for about 8 years now and he just fits perfectly, so we have a really good chemistry in the band, come along very good and that’s the most important thing, I think. I mean, when you have a band, where you come along, together, it’s a precious thing. It doesn’t matter if you have the best guitartist and bass player on the world, if when you go on tour and you simply can’t get on with each other, as a team. Then you have no chance to survive. But we do got that thing.

How do you handle conflicts?

We talk about it, but we have more or less the same opinion about everything at all, doesn’t matter what it is. Peter and me written many songs when we were thinking exactly in the same way and stuff like that. It’s very easy for us.

Do you have any crazy, funny or for some reason, specially memorable moments together as a band?

Haha, oh, there has been many-many crazy moments… Like the one, when we’ve played naked in Seattle. Well, almost completely naked…

Isn’t that the Finnish style?

It is, haha! One show in Seattle, America, in 2005. That was… Felt a bit weird. Nice moment…

I think so, haha! After many years of success, where can you find challenge for yourselves and what motivates you to keep doing this?

We just try to write as good music as possible, and when we’re on tour, we can see people who are having a great time when we’re playing, that’s the most important and it’s enough motivation for us. And challenge… Dunno, it’s not about money or something like that we wanna sell more CDs, it’s more like that we want to make people happy through music.

Allright, now back to the past for a question: Catch 22, what’s I guess far the most underrated album ever in the universe. I love it personally, but many people don’t. What’s your opinion about it?

Yeah, it’s true, but I think, it’s a good album, like you said before. It’s a little bit different from the previous works, more about guitar riffing…

Hell yes, just wanted to add that it has the biggest riffs ever written. It’s „Catch”-y, haha!

Yeah, it’s that kind of album. Different, but at the same time, it’s really Hypocrisy I think. You can hear it also, absolutely a great material.

Was there also a difference in the songwriting process or what’s the reason of becoming something else?

At that album, we did many things together… Just met up in the studio and put things together.

Did it change anything when you’ve dropped out the second, harsher version of it?

Umm, no, haha! I don’t know, we were just about to make it… With a bit different mixing and things like that.

So basically, it was your decision, not the label’s?

Yeah, it’s always been us. They don’t do anything without having our confirmation. It’s always us who decide things like that. We wanted it.

Guess it’s strange to talk about Hungary, when now we have a gig in Vienna today, but do you have any memories about our country?

Haha! Yeah, of course! We’ve played many times in Hungary, and actually, I think we’ve played in Budapest on the first tour we did, back in 1993. I remember it! Still remember that show, even though it was like 20 years ago! So yeah, it was memorable, I mean, the first tour for us, and one of the greatest and craziest venues. People were like… Just wow!

Makes me so proud, haha!

No, but seriously, that’s how I mean, literally remember it! Many shows can be like very much the same, but it was different.

When was it again?

In 1993.

Fuck, I’ve just borned…

Haha, okay! Still in my mind, it was a fantastic show! And since then, we’ve also done several shows at your place, I’m sure you know…

Yeah. And maybe any chance to come back to us in this year?

Oh yeah, the plans are that when we done this, then we’re gonna do a second leg European tour during the fall and try to cover those countries where we didn’t go on this round. So there’s a big-big chance that we’re gonna play in Hungary as well in 2013!

Cool! Staying at the live impressions, what’s the hardest song for you to play on stage? I mean, technically.

Uhh… Maybe Blooddrenched.

Ah, I love that one! Awesome lyrics, haha!

Haha, yeah, I also do like it anyway! Maybe that song is the most technical if we come to this. We did it live back in… 2000? On that tour. We’ve played that song. So maybe if I’d have to say one, it’ll be that one.

Speaking of, it just get into my mind! There was a festival, I don’t know exactly when, but on that place you’ve played a couple songs from that Catch 22 album. Was it in the period of releasing or what was the reason why you did so many songs off it and later they just disappeared from the setlist?

Haha, it’s a good question! Actually, for the last tour we did before this, the Long Time, No Death tour for the A Taste Of Extreme Divinity album, we asked our fans to choose the setlist, so that program was more or less about what fans wanted to hear from us and yeah, seems like not too many people wanted to hear songs from that.

I know that I got no chance, but you should play at least one song from that album!

Which one would you like?

Uncontrolled!

Uncontrolled? Okay! We used to play that song!

Yeah, or maybe Another Dead End! That’s faster, I guess it’d fit more into the set… Maybe? During the fall?

Okay! Well… Yeah, why not? These are good songs!

Would be so awesome! Staying at the theme, you’ve often played a medley of Pleasure Of Molestation, Osculum and Penetralia. Did you think about to make something similar from different songs?

Well, we also used to do that with Apocalypse and The Fourth Dimension. It’s a cool thing…

Yeah, that’s right! But maybe from the newer stuffs?

Yeah, why not? It’s always a cool thing to play like half of the song, because it’s also mean more, but still take less time. It’s a good idea, something what we’ll definately keep in mind!

Waiting curiously! And what are your most personal songs from both Hypocrisy and other bands as well? Think about the strongest emotional connection.

The song from Hypocrisy of course is Roswell! It’s a big song from back in 1996, Abducted album. It’s also gonna be on the setlist of tonight for sure. From other bands, Slayer’s Reign In Blood is an album what never get boring. It’s all you can ask when you put on something like that, about 28 minutes of pure wow. Love the music in all track. From some different genre, Pink Floyd, as I mentioned before. I like them very much!

Greatest fear and pleasure on stage?

Fear and pleasure, hmm… Pleasure is of course when you have a full packed crowd. I hope we got the chance here, we’ll see soon, I don’t know, I haven’t heared about any pre-sales detail, but it used to be really good here, in Vienna! And fear… I don’t know, I don’t have any fears when I go on stage I guess. Nothing, just go out and anything could happen. You know, that’s one of the nice things of playing live. I mean, you play in different cities, different countries almost every night and then you can never know what’s gonna happen. So, it’s nothing to be afraid of. We have a fantastic crew with us if some technical shit happen, they’ll fix it right away. We have everything organized, so there’s nothing I can even think about.

Okay, then let’s imagine that you have no limits with money and space or anything else, so you can use anything, play anywhere you want to, even away from reality. How would a Hypocrisy show look like in this case?

Uhh, wow! –thinks quite long– Might be a show in space, haha! Would fit us I think!

Aliens?

Yeah, maybe they would coming to have a look at us and we’d be the soundtrack, haha! I don’t know if I can say more than that…

Sounds pretty neat! Nearing to the end, it’s a bit more personal one. If you’re thinking back of your childhood, how did you get into metal music?

Sweden is a very good place where you can start to learn to play on instruments very early in school, for free, so you don’t have to pay for anything and you can have like a couple of hours in every week, when you’re like around 8 years old, and then you can start to play on acoustic guitar for example. That’s what I did when I was 7 or 8 years old. That’s how I came into playing on an instrument.

First albums?

At that time, there were cassettes, no CDs, and if I remember well, I bought first Twisted Sister’s Stay Hungry and Kiss’ Lick It Up. So first, I started with Kiss, Twisted Sister, Judas Priest and stuff like that, and then after all, at the harsher stuffs, I went into the 80’s underground of death metal with bands like Deicide and Morbid Angel. Sharp change, but of course, in between I was listening Slayer, Kreator and Destruction for sure, more thrash, so it was like stepping up with time, you know, and then like I said, I suddenly arrived to Morbid Angel, Entombed, Deicide… That’s how it was.

And memories from your general childhood years?

Was really good, I’m lucky that have a very nice family and my parents, who were always supporting me. You know, I was 16… Ah no, 17, when I went to my first European tour! My parents knew me like no one, we have a good relation.

What can you tell us about your „everyday me”?

As we’ve talked about, I had another work as well, which is also music somehow. Don’t really have spare time at all, but I like sport very much. Water sports and things like that… Also football.

Got a fav team?

I have one, in England. Watford!

Watford, really? Haha! Why exactly Watford?

Yeah, I don’t know, I’m a fan since I was a little kid. Sometimes I’ve seen them playing for some seconds, I mean earlier, and I also saw very much football in Swedish television, when I was even younger, and then I saw a game and yeah… I don’t know. That’s always been like that, Watford has always been my team and sometimes I follow them and see.

Ever been in a match live?

Not Watford’s, I’ve never seen them, but yeah, I’ve seen Champions League final in 2009. Or 2010? Nine? Whatever, Barcelona against Manchester United in Rome, Italy. That was fantastic!

Anything else beside football?

Umm… Now it’s not possible because of time. I got a daughter and spend time with her. She’s the most important thing for me, actually.

For the last question, what are the further plans after this tour?

Festival season is coming soon and we’re planning to go to America in May, next month.

Ah, here we go again with various shit and burocracy!

– both Mikael & tour manager laughing loud in the background – Yeah, exactly, that’s more or less what we have today, cause we’re working on with visa! The tour itself is set up, the places as well what we’ll see on tour, but you know, need a visa to come into the country. It’s horrible indeed, and it’s always like that. So that’s what we’re working on right now. If everything goes by the plan, we’ll go home for like… One and a half week, and then we’ll start the American tour on the 1st of May. And then the festivals of course.

(According to news from April 27, the whole North American tour has been cancelled because of visa… No comment. – the editor)

You know any concrete?

Yeah, I think we’ll do like 6-7 festival shows in Europe on this summer. Graspop, Sweden Rock… Then Party San in Germany. It’s not confirmed, I mean, not officially yet (meanwhile, it became – the editor), but more than probably we will play there as well. Also something in Switzerland… So yeah, 6 or 7 at all. These are the further plans right now.

Thank you once again for your time and patience! Looking forward for tonight’s show!

Thank you very much for you too! See you in the hall!

http://www.hypocrisy.cc/

Kapcsolódó cikkek

Kataklysm és Hypocrisy közös koncert a Barba Negra-ban ősszel!

NorthWar

Heaven Shall Burn, Hypocrisy, Dying Fetus, Bleed From Within – Koncertbeszámoló

Jillian

Hot News: Hypocrisy – “End Of Disclosure Tour – Part 2“ trailer online

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – “Too Drunk To Fuck”-7” Vinyl EP

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – “End Of Disclosure Tour“ Pt. 2 Announced

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – “Penetralia + Osculum Obscenum” Trailer / More Tour Dates

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – To Support Heaven Shall Burn In Europe!

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – Will Re-Release “Penetralia + Osculum Obscenum”!

NorthWar

HYPOCRISY – End Of Disclosure

Menegroth

Hypocrisy, Essence – Koncertbeszámoló

Jillian

Hot News: Hypocrisy – Hit The Charts / Release New Video!

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – Third “End Of Disclosure” Album Trailer!

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – Release New Song “Tales of Thy Spineless”!

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – Second “End Of Disclosure” Album Trailer!

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – “End Of Disclosure” Album Trailer!

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – New Official Video Available

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – „End Of Disclosure“ Video Premiere

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – Lyric Video Of „End Of Disclosure“

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – First Impressions Of „End Of Disclosure“!

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – Release Cover, Tracklist And First Song!

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – Forced To Cancel Australia Shows!

NorthWar

Hot News: Hypocrisy – Reveal Album Title, Announce 2013’s Tour Dates!

NorthWar

HYPOCRISY – Hell Over Sofia – 20 Years Of Chaos and Confusion

Jillian

Hot News – Hypocrisy: "Roswell 47 (Live)" For Free!

NorthWar

Hot News – Hypocrisy: „Hell Over Sofia“ Trailer Online!

NorthWar

Hot News – Hypocrisy: Tracklist And Artwork Of "Hell Over Sofia" Announced

NorthWar

Hypocrisy, Survivors Zero, Slytract – Koncertbeszámoló

Jillian

HYPOCRISY – A Taste Of Extreme Divinity

Menegroth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár