Valószínűinek tartom, hogy az …In Viscero zenéjét sokan még most kezdik megismerni, mert egy új formációról van szó. Pontosan mikor alakultatok, mióta zenéltek együtt? Mennyire vagytok elkötelezettek a ’90-es évekbeli svéd death metál és az olasz horrorfilmek iránt?
B: Akkor alakultunk amikor G megkért, hogy írjak pár dallamot meg szólót egy új projektjéhez, én pedig mindegyik dalhoz írtam. Ez valamikor 2023 végén elején volt. A magam részéről a svéd death metalt 1993-ban, az Entombed Wolverine Blues lemezével ismertem meg, de hamar átnyergeltem a Dismemberre, mert az egyfelől sokkal lánccsörgetősebben szólt, másfelől pedig heavy metalosan dallamosabb volt. Azóta is kitartó fanboy vagyok, haha. Persze utána a göteborgi színtér szívott magába, és onnan egyenes út vezetett a Casketgarden megalakulásához 1998-ban. Az olasz horror filmeket én csak később, a 2010-es években fedeztem fel, a Casket basszusgitáros Dénes volt hatalmas rajongója ennek a műfajnak. Én inkább koca-rajongónak nevezném magam, de persze az olyan unortodox horror klasszikusokat ismerem, mint a Suspiria vagy a Demoni. Mindig is a furcsa, atmoszférikus horrorokat szerettem, a zombi témák hidegen hagynak. A lemez koncepciója G-től származott egyébként, én nem tudtam róla sokáig, hogy ez a téma.
G.: Az egész úgy kezdődött, hogy kb. 1,5 éve a saját szórakoztatásomra kb. egy marék szotyi áráért vettem egy eyemaster pedált. Aki nem ismerné, ez tulajdonképpen a Boss HM-2 pedáljának egy butított változata két potival. Olyan jól elszórakoztam vele, hogy kb 2-3 hónap alatt összeraktam vele 7 számot. Nem akartam, hogy ezek a fiókban végezzék, szóval elküldtem a Balázsnak, hogy lenne-e kedve tolni a számokra mindenfelé színező meg szóló részt. Tudtam, hogy ő is éli a svéd hangzást:) Persze igent mondott. Aztán felkértem a Marcit, hogy tolja már fel az éneket. Az olasz filmes tematika már akkor is megvolt, csak közben kiderült, hogy a Marci évekig tanult olaszul. Akkor találtam ki, hogy tolja fel olaszul a dalokat. A svéd hangzást én nagyon szeretem, bár tudom, hogy mostanában kicsit túlhasznált lett, de akkor is van benne valami olyan csontig hatoló érzés, ami más hangzásban nincs! Az olasz horror pedig… én gyerekkorom óta ebben nőtem fel. Iszonyat nagy filmbuzi vagyok, évente több száz filmet nézek meg mindenféle műfajból. A tésztaföldi filmipar meg egyszerűen a szívem csücske!
Be kell valljam én még nem találkoztam ilyen zenekarral, aki a 60-as és 90-es évek közötti olasz filmgyártás nagyszerű pillanatait keverte volna a zenéjével! Mennyire egyedi ez? Az albumon szereplő dalokban mely filmeket érinti a mű és miért ezeket választottátok?
G.: Van egy-két zenekar, akit a horrorfilmes tematika közvetlenül vagy közvetve befolyásolt. Fulci nevét azt hiszem sokan ismerik (a zenekarra gondolok, nem a filmrendezőre), de mellettük érdemes megemlíteni az olasz Tenebro nevét is. Ők is elég erősen táplálkoznak abból a hagyatékból, amiből mi is. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy talán nem olyan elhasznált még ez a tematika, vélhetően azért, mert bár az extrém metál és az extrém filmes műfajok mindig egyfajta kapcsolatban álltak egymással, de azért a zenészek nagy része is szerintem csak koca filmrajongó. Olyan zenekarról viszont nem nagyon tudok, akik egy adott filmes korszakot helyeznek a középpontba, hiszen mi nem csak a horrorfilmekkel szeretnénk foglalkozni. Később előkerülnek majd a giallok, westernek, poliziotteschi filmek is.
A lemez dalai úgy épülnek fel, hogy minden egyes dal (kivéve a Sengor Frizzi című instrumentális track) egy adott filmnek próbál emléket állítani. Ebből kifolyólag a számok címei megegyeznek az adott film olasz címével. A választás mögött egyszerűen az én személyes ízlésem állt. Igyekeztem olyan filmeket összeválogatni, amik azért igencsak klasszikusnak számítanak és az én szívemhez is közel állnak. Emellett szerettem volna egy olyan merítést is adni a hallgatóknak, hogy, akik nem annyira jártasak az olasz horrorfilmes világban, azok is kapjanak egy jó mély szippantást ebből a korszakból. Szóval vannak itt zombik, boszorkányok, démonok, sőt, még az emberi elme legsötétebb bugyrai is megelevenednek a dalok által képviselt filmekben. Szóval mindegyik darab abszolút kötelező a műfaj iránt érdeklődő filmkedvelők számára.
Szóval ez a debütáló nagylemezetek lesz, ami a magyar undergroundban jól ismert Metal Ör Die Recordsnál és a román Pest Recordsnál jelenik meg. Mennyire lesz így széleskörű a terjesztés? Miért lesz érdemes megvenni a kiadványt? Mit láthatunk a bookletben? Megjelennek előttünk a démonok :)?
G.: Úgy gondolom kellően széleskörű lesz a terjesztés. Korábban a Mutilation Case debüt lemeze is a Metal ör Die gondozásában jelent meg, és nagyszerű munkát végzett a kiadó. Ráadásul azon kevés kiadó közé tartozik, aki az érdekesebb kiadványokból igyekszik egy limitáltabb verziót is kiadni extrákkal. Ilyen lesz a mi esetünkben is.
Hogy miért érdemes megvenni azt a hallgatóknak kell eldönteni. Mindenesetre igyekeztünk egy olyan lemezt letenni az asztalra, ami megállja a helyét és ha bár klasszikus elemekből táplálkozik, mégis próbál mind tematikájában, mind zeneiségében különbözni másoktól. Nem fogom a saját lemezünket ajnározni, mert az mindig hülyén hangzik egy zenekartól. A dicséretet (vagy a fikázást :D) meghagyjuk a szakmai újságírás és a hallgatók számára. Az sokkal őszintébb, mintha most én itt nekiállnak az egekbe magasztalni a lemezt.
Lesznek-e démonok? Ha visszafelé hallgatod meg háromszor a tükör előtt, akkor lehetséges 🙂
Ami unikumként hat, hogy olasz nyelvűek a dalszövegek. Magyar zenekartól furcsa, viszont mivel az olasz filmeket céloztátok meg, így egyértelmű az olasz nyelv használata. Pontosan miről szólnak a dalok? Érdemes lesz megtanulnunk olaszul, hogy együtt tudjuk dúdolni a dalokat? 🙂
G.: Miután kiderült, hogy a Marci tud olaszul nem is volt kérdés, hogy olaszul kell feltolnia az éneket. A szövegírást viszont sikeresen elalibiztük és a tutira mentünk rá. A dalszövegek ugyanis filmes idézetekből állnak az adott film eredeti olasz hangsávjaiból. Nem gondoltuk túl a kérdést 🙂 Az olasz nyelv ismerete viszont úgy gondolom nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ember fennhangon üvöltse, hogy DIAVOLO!!!! 🙂
Nemzetközi szinten is egyedi és tetszetős zenekarrá válhattok véleményem szerint, mind az old school death metal rajongók, mind az olasz old school horror film rajongók körében, aki pedig mindkettőt szereti azoknál pedig pláne. 🙂 Mennyi ismeretség lenne jó számotokra? Mennyire fogtok nyomulni ilyen téren?
B: Mi megírtuk a dalokat, G kitalálta a koncepciót, innentől igazából a közönség és a kiadók kezében van a gyeplő. Mi minden interjúkérdésre válaszolunk, és terjesztjük az igét, haha.
G.: Köszönjük szépen! 🙂 Az undergroundban tevékenykedő zenekarok nem fognak megélni soha abból, hogy zenélnek, így mi sem. Nekem speciel nagyon nagy elvárásaim nincsenek, ha valaki kiadná a lemezt vinylen én már boldog lennék.
M.: Igazából ez egy ilyen saját kedvtelésből készült anyag, amivel semmilyen komolyabb célunk nem volt, mint megcsinálni, úgy ahogy mi azt jónak látjuk, úgyhogy én már azzal tökre elégedett vagyok, hogy megjelenik fizikai formátumban is. Nincsenek világuralomra törő vágyaink, legalábbis nem a zenekarral 😀
Egyébként mely death metal zenekarokat szeretitek legjobban? Az olasz metál színtért mennyire figyeltétek az évek alatt, vagy a régi időkben?
B: Én elsősorban a korai göteborgi színtérért vagyok oda: At The Gates, Dark Tranquillty, In Flames, Eucharist, Gates of Ishtar, Dawn, Dissection, Edge of Sanity, Gardenian meg persze Dismember, Entombed és sok brit banda pl Carcass, Bolt Thrower és death/doom bandák korai anyagai pl Anathema, Paradise Lost, My Dying Bride. Ez utóbbi zenekarok hatását végre eléggé kiélhettem ezen a lemezen a dallamok terén.
Az olasz színtérről, amikor még formálódott az ízlésem a Bulldozer, a Death SS-t és a Disharmonia Mundit ismertem. Akkor is és ma is, kicsit színpadiasnak tűnik nekem az olasz színtér, igazából nem sok kedvencem van onnan.
G.: Én iszonyatosan nagy Dan Swanö mániákus vagyok. Szinte mindent imádok, ahol megfordult ezért nálam az Edge of Sanity, Pan Thy Monium és a Bloodbath nagyon fontos zenekarok. Alapvetően a svéd vonal elég közel áll hozzám, mondjuk én a göteborgi vonalat annyira nem élem, de amellett B.-hez hasonlóan a brit nagy death metál bandákat (Carcass, Bolt Thrower) is nagyon imádom. De persze hallgatok sok USA vonalas cuccot: Cannibal Corpse, Death, Autopsy, Atheist. Az olasz zenekarok közül igazából a Tenebro és a Horrid munkásságát követem, viszont a Fleshgod Apocalypsetól kifejezetten rosszul vagyok.
M.: Hozzám nem a death metal áll a legközelebb a metal alműfajai közül. De mondjuk azért a Bolt Throwert, Death-et, Blood Incantation-t, Necrotot, Tomb Moldot vagy Gatecreepert eléggé csípem. Meg igazából hangulat függő, mert egy Mortician is tud szórakoztató lenni. Régen hallgattam én is a göteborgi vonalat, de azokat a bandákat most már inkább csak nosztalgiából veszem elő. De az abszolút kedvenc ebből a műfajból a Spectral Voice, kibaszott jó death/doomot tolnak. Az olasz metal színtér, amennyire én rálátok nekem is kicsit ez a giccsbe hajló túl színpadias valami. Inkább amiben nagyon erősek az a post-hardcore/screamo vonal elég csak a Raein-re vagy a La Quietere gondolni, amik legendásak a műfajon belül. Persze azért metalból is vannak jó bandáik, mint például a dark hardcore/ black metal egyveleget toló The Secret vagy a black/death-ben utazó Hierophant, akik október végén játszanak is majd egyébként itthon.
Ezen kívül Olaszországról mi a véleményed? Mennyire ismeritek az országot? Esetleg olasz kiadóban nem gondolkodtatok?
B: Nyaralás szinten többször voltam, a kulturális örökség nyilván hatalmas és nem lehet nem ámuldozni rajta. A főnököm, itt Írországban sokáig egy olasz arc volt, elég jó fej volt, haha.
G.: Egyszer voltam Olaszországban, akkor szerettem ott lenni, de tervezek még visszamenni. Alapvetően főleg a filmek miatt is, de érdekel az olasz kultúra, és határozottan gondolkodom azon, hogy meg kellene tanulni olaszul. Olasz kiadókat azt hiszem nem kerestünk. Olasz témával menni olasz kiadókhoz? Tengerbe vizet? Szerintem nem sok értelme van 🙂
M.: Nekem egyértelműen a kedvenc országaim között van Olaszország. Van nyelvvizsgám is olaszból meg egy évet jártam is olasz szakra, csak aztán ott hagytam, mert rájöttem, hogy nem akarok tanár lenni. De az olasz kultúra iránti szeretetem megmaradt, bírom nagyon a filmjeiket meg az irodalmat is meg hát az olasz konyha amilyen egyszerű olyan kurva jó. Meg a mentalitásuk is nagyon szimpatikus, főleg az ország közepén és déli felén élőknek. Könnyen tudok azonosulni a dolce farniente életérzéssel na 😀
Még mindig maradjunk az olaszoknál. 🙂 Szerinted miért lett olyan zseniális abban az időszakban az olasz filmgyártás? Kik azok akik nagyon eredményes munkát értek el véleményed szerint? Kérlek segíts megismerni, bemutatni őket!
B: Ahogy G is írja a promo papíron, sokszor a pénz szűkösség kreativitással pótolták. Jó példa erre a spagetti western, ahol végülis előnyt kovácsoltak abból, hogy nem volt olyan szép kosztümökre és díszletekre pénzük, mint a hollywoodi John Wayne-féle westernekben és a koszos, poros, izzadt cowboy valószínűleg sokkal közelebb is áll a realitáshoz, mint a John Wayne fémjelezte kikent-kifent verzió. Ráadásul a fényképezéssel még rá is erősítettek erre, így szinte érzed a szereplők szagát. Hasonló történt a horrorfilmekben is.
G.: Hu ez egy nagyon összetett kérdés, de megpróbálom összefoglalni. Az olasz filmgyártás mindig egy kicsit más világ volt, mint hálivúd. Sokkal kevesebb pénzből gazdálkodtak, a piaci viszonyok miatt sok filmet kintről be sem tudtak vinni az országba, így hát a pénztelenség által keletkező financiális hézagokat az olasz mesterek a kreativitásukkal pótolták ki. A korszak olasz filmgyártása ugyanis nagyvonalakban úgy működött, hogy fogtak egy sikeres amerikai filmet és egyszerűen lemásolták. De mindezt úgy tették, hogy a végeredményt a saját képmásukra formálták. Így születtek a Spartacusból és a Ben Hurből az olasz peplum filmek, aztán később az amerikai westernből a italo vagy spagetti western, Michael Powel Peeping Tomjából és Hitchcock Psychojából a giallo műfaja vagy a Francia kapcsolatból és Eastwood Piszkos Harry filmjeiből a poliziotteschi filmek. Ezeket úgy kell elképzelni, hogy ezek a filmek dömpingszerűen jöttek az adott korban és mintegy futószalagon gyártották le az amerikai filmek kópiáit. Csak spagetti westernből Olaszországban évente több száz készült. Az ilyen méreteket öltő iparosított filmgyártás a már csak a nagy számok törvénye miatt is kitermel pár olyan zsenit, akik túl mutattak kortársaikon. Természetesen megvoltak a kor nagy iparosai is, de az olasz zsenik, mint Leone, Fulci, Argento vagy Mario Bava olyat tettek hozzá az általuk készített műhöz, amelyek önálló műfajjá alakították mesterműveiket, hogy aztán később a szorgos olasz munkáskezek már a saját maguk által lefektetett műfajok alapjain nyugvó filmjeiket másolják. Ahhoz, hogy Corbucci elkészítse az Il Grande Silenzio című remekművét (legjobb nem Leone western az univerzumban) előtte Leonenak le kellett tennie az asztalra a Per un pugno di dollari című mesterművet. Ahhoz, hogy Fulci megcsinálja a Una lucertola con la pelle di donnat, kellett Argento ‘uccello dalle piume di cristalloja vagy Mario Bava La donna che sapeva troppo című remekműve kellett.
Érdemes tehát részletesebben belekóstolni az olasz filmgyártásba és olyan rendezők, mint Antonioni, Fellini, Leone, Argento, Fulci, Mario Bava, Ruggero Deodato vagy Umberto Lenzi és Sergio Corbucci filmjeiből szemezgetni. Elég nehéz velük mellényúlni.
Koncertezni mennyire fogtok? Mennyire lesz olasz horrorstílusú a színpadkép? 🙂
B: Amennyire én tudom, semennyire. 🙂
G.: Semennyire. Nekem egyetlen koncertező zenekarom volt a Redneck Zömbiez és azzal is utáltam koncertezni 🙂 pedig ott csak inni kellett 🙂
M.: Én úgy vállaltam el ezt az egészet, ha ez egy olyan projekt lesz, amivel nem koncertezünk . Nincs bajom a koncertezéssel, de elég abból, annyi amennyit a többivel fellépünk 😀
Az „Incubo sulla città contaminata” dalra készült videóklip elérhető a YouTube csatornán. Az album más dalát jelenleg még nem ismerjük. Mennyire hasonló a többi dal? Mit kapunk még tőletek? A klipről mit kell tudnunk, azon kívül, hogy nagyon jól tükrözi az …In Viscero zenei imázsát!
B: A klippes dal jól tükrözi a lemezt dallam világában, hangulatában, de vannak szofisztikáltabb nóták is, illetve kevésbé dallamosak is. Valahol az alap riffek hangulata iszonyat őrült volt, és oda nem illett volna valami atmoszférikus dallam, szóval próbáltam fokozni a dolgot őrült dolgokkal. Pl. a Demoni-ban full Kerry Kingre vettem a szólót.
G.: B. nagyjából összefoglalta a lényeget. A gyors dalok gyorsak, a lassúak meg nem 🙂 akad mindkettőből a lemezen.
M.: Részemről éppen megfelelő számú diavolo és morte üvöltést.
Mindhármótoknak van jelentős zenei előélete. Elképzelhető, hogy rutinosabbak vagytok egy új zenekar „felfuttatásában” és a megfelelő döntések meghozásában!
Mennyire volt egyértelmű, hogy mely kiadókat válasszátok és mit hogy csináltok? Teljesen egyhangú döntés születik a zenekaron belül, vagy van aki ezt eldönti és azt elfogadjátok?
B: A zenekari teendők ezen része teljesen G vállát nyomja, nekem teljesen elég ilyen téren a BalashToth project is. Teljesen megbízok benne, hogy a megfelelő döntéseket hozza.
G.: A zenekar ügyeit én intézgetem, mindenféle konkrét marketing koncepció nélkül 🙂 Engem igazából a dalírás érdekel és a lemez összerakása az összes többi már nyűg. De minden fontos kérdésben kikérem a többiek véleményét, akik általában rám hagynak mindent 🙂 Franc se szeret ezekkel foglalkozni, de valamennyire kell. De, egy tuti… soha nem leszünk egy stadionzenekar 🙂
M.: Jaja szerencsére G viszi ezt a nem túl hálás feladatot 😀
Egyébként kinek az alapötlete volt az olasz horror film tematika? Mennyire fogjátok ezt a továbbiakban továbbvinni a következő albumra? Nagyon messze van a folytatás, vagy erről még nagyon korai beszélni?
G.: Az egész koncepció tőlem jött, mivel én vagyok az az addikt filmbuzi, aki évente több száz filmet néz meg. A koncepció igazából nem a horrorfilmek, hanem az olasz filmgyártás 60-as és 90-es évek közötti világa. Ebbe beleférnek a giallok, westernek és az olasz rendőrfilmek is. A következő lemez anyaga is ezek közül kerül majd ki, mert folytatás biztos lesz, a kérdés csak az, hogy mikor. Nekem is van két másik projektem az …in Viscero mellett, a Balázsnak is van sajátja, a Marcinak meg ott van a Boru. Szóval maradjunk annyiban, hogy az egész egyfajta projektként működik, aminek akkor lesz folytatása ha én megírom a dalokat és addig basztatom a többieket, amíg meg nem csinálják a dolgukat 🙂 De tervben van, hogy lesz folytatás.
Köszönöm a válaszokat! Örülök, hogy léteztek és kellemes perceket okoztok nekünk! 🙂
B: Jó ezt hallani. Mi köszönjük a lehetőséget.
G.: Köszönjük a dicsérő szavakat és a lehetőséget.
M.: Köszi a támogatást és a lehetőséget!
Metal Ör Die Rex: https://metalordierex.bandcamp.com/
Pest Records: https://pestrecords.bandcamp.com/album/in-viscero-italia-violenta