Induction interjú – Kronos Mortus

A kérdésekre Tim Kanoa Hansen válaszolt.

Hello, hello, hallod a hangom?

Nos, mindenekelőtt elnézést kérek, teljesen megcsúsztam. Ma volt egy utam Hollandiába és épp most érkeztem, így aztán megfeledkeztem a dologról. Nagyon sajnálom!

Nem, nem, egyáltalán nincs semmi gond! Hál’ Istennek minden összejött – épp most léptem ki a meetingből, de most már minden rendben, minden összejött. Köszönöm, hogy jöttél, nagyon jó, hogy láthatlak és beszélhetünk!

Köszönöm még egyszer, hogy tudtatok erre így később is időt szakítani – tudom, hogy mindig nagyon elfoglaltak vagytok ezekkel az interjúkkal, úgyhogy… Nagyszerű, hogy ezt most mégiscsak meg tudtátok oldani!

Nagyon köszönöm – péntek este van, ami (legalábbis nekem) meglehetősen csendes, nyugodt időszak. Munka után vagyok, úgyhogy… Nos, mindenekelőtt hadd kérjek elnézést a hangom miatt – egy durva influenzát szedtem össze, de azért remélem, hogy érthetően fogok tudni beszélni!

Minden rendben, minden jól szól, ne aggódj – de azért köszi a figyelmeztetést!

OK! Engem Zsoltnak hívnak, és hadd üdvözöljelek a magyar metal website, a Kronosmortus.com nevében! Köszönöm, hogy jöttél és itt vagy velem!

Nagyszerű, nagyon értékelem! Köszönöm, hogy itt lehetek!

Tudnál kérlek néhány kérdésre válaszolni? Tudom, hogy már későre jár, de azért kezdhetjük?

Persze, hogyne!

Köszönöm! Nos, az Induction 2014-ben alakult, bár akkor még egy kicsit másabb volt a felállás. Mire volt szükségetek, hogy megfelelően működjön a zenekar? Mennyire volt egyszerű beállni a rutinra? (Természetesen csupán arra az időszakra gondolok, amikortól már te is csapattag voltál).

Igen, nos… úgy értem, a zenekar tényleg leginkább projektnek – egyfajta oldalhajtásnak – indult, aztán meg valamiféle kísérletképpen üzemelt. Amikor Martin megalapította a bandát és megcsinálta az első kislemezt, a „The Outwitted Consecration”-t, az még tényleg csak session-zenészekből állt. Attól kezdve lett ebből igazán zenekar, amikor én csatlakoztam. Így aztán, hát igen…, igazából akkor kezdtünk el nyilvánosan és rutinszerűen dolgozni és azzal próbálkozni, hogy érted…, hogyan lehetne mindebből zenekart csinálni, amikor az első album és a mögötte álló turné összejött. Sajnálatos módon a felállás még egyszer megváltozott, de hát szerintem, ha rutinról beszélünk, akkor igazából olyan nem is létezik, igaz…? Hiszen a zenei és üzleti élet olyan szinten változékony (különösen a mostani időkben), hogy nagyon nehéz rátalálni a dolgok stabil működtetésének mikéntjére. Bár igazából épp ez az egyik dolog, amit tényleg szeretek a zeneiparban, mivel azt tanultam meg belőle, hogy egy bizonyos változást, egy adott problémát követően az ember azonnal tovább lép. Csak mész előre, érted…, és mindig képes leszel megoldani a problémát – és hát tényleg van valami igazán csodálatos ebben. Jelenleg a mostani felállásunkkal én – ahogy mindenki más is – iszonyú boldog vagyok, szóval… azon vagyunk, hogy mindent olyan stabilan tartsunk, amennyire lehetséges és hát.., hogy kifejlesszük a számunkra megfelelő rutint.

Értem. A zenétek stílusa – azt mondanám – leginkább progresszív power metal szimfonikus hatásokkal. Úgy gondolom, eléggé képzett zenésznek kell lenni ahhoz, hogy ilyen stílusú dalokkal álljatok elő. Néhány szót tudnál mondani a tagokról és mindazokról a dolgokról, amiktől ennyire profikká váltatok? Mennyi gyakorlás és zeneszeretet kell hozzá, hogy a profizmusnak ezt a szintjét elérjétek?

Úgy gondolom, egy dal nehézsége mit sem árul el arról, hogy egy zenész mennyire jó. Azt hiszem, gyakran alulértékelik, mennyire nehéz könnyed és magával ragadó dalokat írni – én az Induction-nal pont azt próbálom megvalósítani, hogy mindkét világból a legjobbat hozzuk be. Így aztán valóban van bennünk egyfajta technikai aspektus is, de… nos, úgy gondolom, hogy a zenehallgatók általánosabb igényeit is kielégítjük. Tényleg remélem, hogy eljutunk oda, hogy valamiképpen mindenki megtalálja önmagát a zenében, de persze anélkül, hogy túlzottan szétforgácsolódnánk, hiszen ha az ember mindenkinek kedvez, akkor senki sem lesz igazán boldog. Azt tudom neked mondani, hogy minden érintett résztvevő rengeteg időt áldozott a dologra. A legtöbbet nyilván azt gondolom, hogy én, mivel nos… én szervezek mindent és én írom az összes dalt, így aztán az egész valamiképpen az én gyermekem. De mindenki kiveszi a maga részét, és mindenki roppant mód odatette magát amögé, hogy hova is tudunk és akarunk eljutni. Így hát… nos igen, azt gondolom, hogy valamennyien beletesszük a munkát – most még ráadásul a turnéra való készülődéssel is, így aztán tényleg láthatod ezt a fajta életvitelt működés közben.

Igen, értem. Az a helyzet, hogy már létezik egy korábbi albumotok, aminek egyszerűen csak „Induction” nevet adtatok. Rögtön ismertek lettetek. Kaptatok mindenféle kritikát, de jellemzőbb volt a pozitív kritika. Mennyire érzed jól sikerültnek ezt a debütálást?

Úgy gondolom, hogy az Induction egy igen jó ugródeszka volt a metal világ felé. Az abszolút végleges, vagy inkább…., nos, a következő lépés feltétlenül ez az album volt. Mostanában tette fel nekem valaki azt a kérdést, hogy mit gondolok, a saját magunkról elnevezett bemutatkozó albumunk egyfajta kísérlet volt-e arra, hogy meglássuk, milyen irányba is akarunk elmozdulni? Én egyetértettem, ám valamiképpen az az album megpendített bennem valamit. Azon az első lemezen sok-sok olyan dolgot csináltunk, amiből tanultam, és amit a mostanin teljesen másképp csinálok. Úgy gondolom, éppen ez az első album révén megszerzett tapasztalat volt az, ami most alkotásba fordult át. A minőség tekintetében nem tettünk engedményeket – úgy gondolom, hogy még túl is toltuk a dolgot, hogy javítsunk a minőségen, és azt hiszem, a dalok sokkal átgondoltabbak lettek és sokkal több emberben pendítenek meg valamit.

Értem. Amennyire tudom, ez az album még kiadó nélkül jelent meg. Az viszont egy nagyon jó bizonyítéka a sikerének, hogy 2020-ban Japánban a Rubicon Music megjelentette bónusszal. Hogyan jött ez létre? Minek köszönhetitek? Egy másik kérdés pedig az, hogy kb. hány lemezt adtatok el?

Nos, nekünk már az első album óta van management-ünk, szóval… az első albumon szereplő énekesünk pedig mindvégig jó kapcsolatokat ápolt Japánnal, így képesek voltunk ott licenszszerződéshez jutni. Meg kell mondjam továbbá, hogy az általunk játszott zene pont olyan, amilyent az emberek Japánban szeretnek, érted…? Ez éppen az fajta, amit ők ott akarnak. Elnézést, de meg tudnád ismételni még egyszer a kérdés utolsó részét?

Csak azt kérdeztem, hogy kb. mennyi lemezt adtatok el Japánban?

Ó igen, ez volt az! A helyzet az, hogy eléggé nehezen tudok erre válaszolni, mert elkövettem azt a hibát, hogy soha semmiről nem vezetek könyvelést – de mondjuk abból, amennyi maradt, meg tudom talán tippelni. Azt gondolom, négy- vagy ötszáz darab körül lehetett, vagy valami ilyesmi – ami mindent összevetve nem is túl rossz!

Tehát mondhatjuk, hogy az Induction szárnyaló, fülbemászó dallammai célba értek?

Igen, teljes mértékben! Nagyon izgatottan várom, hogyan alakulnak a dolgok a Born From Fire-ral, mivel most már az Atomic Fire nyilván teljes erőbedobással ott áll mögöttünk, és minden – hogy úgy mondjam – jó alapokra került. Hát, izgalmas dolog azt látni, hogy milyen irányt vesznek ezúttal a dolgok, érted…?

Ezek után nyilván már mindenki várja a folytatást. Idén az Atomic Fire kiadóhoz szerződtetek és szerintem ettől jobb folytatást nem is álmodhattatok volna. Mennyire kellett átgondolnotok a lehetőséget? Mit mondott a kiadó, miért szeretne veletek együtt dolgozni?

Nos, én vettem fel a kapcsolatot az Atomic Fire-rel és küldtem nekik pár demót. Úgy gondolom, az eredeti ötlet valójában apámtól származott, mivel ő már régóta szerződéses kapcsolatban állt Marcus Staiger-rel, és jóval korábban értesült róla, hogy új kiadót fog létrehozni. És már ezen a ponton azt gondoltam, hogy ez valami király dolog lehet, így aztán Kai-hoz is eljárogattam és kérleltem: „hé, meg tudnád kérlek adni a kontaktot, vagy hát… kérdezd meg, mit szólna hozzá…”. Nagyjából ennyi, ahogyan először kapcsolatba kerültem velük. Aztán lehetőségem nyílt ténylegesen is bemutatni nekik a múltunkat, hogy az Induction már az első albummal, lemezkiadó nélkül is sikereket ért el, lebonyolított egy turnét, tisztességes mennyiségű albumot adott el, és még tényleg király közösségi médiánk is van – nos, ránéztek mindezekre a dolgokra, aztán nyilván a dalokat is meghallgatták, és ez volt az, ami tényleg meggyőzte őket. Volt egy pont, amikor azt mondták: „nos…., csináljuk ezt” – és hát igen, számomra itt kezdődött a nagy csomó munka. Azt terveztem, hogy kiadjuk a Sacrifice-t, az első kislemezt, és mindenféle nagy bejelentéseket teszünk. Nos igen, ez tényleg elég izgalmas volt.

Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom: Edguy, Rhapsody, Kamelot, Stratovarius bandákhoz hasonlítanálak, de ehhez ti hozzáadjátok a saját elemeiteket, ezért is vagytok kiemelkedőek és nem kópia zenekar. Megvan a saját stílusotok, ezek igazi metál himnuszok. Egyetértesz? Mivel egészítenéd ki?

Hát igen, azt gondolom, hogy… nos… először is, én sokféle dalból, műfajból és zenekarból, meg általában az élet dolgaiból merítek inspirációt. Nem igazán értek egyet a Kamelot-tal, Stratovarius-szal és az ilyesfajta zenekarokkal való összehasonlítással. Power metalt csinálunk, de azt gondolom, másképpen. A gondolat, hogy himnuszokhoz hasonlítod a dalokat – nos igen, ez viszont eléggé ott van. A helyzet az, hogy az Induction zenéjét mindig is valami „nagynak” képzeltem el és jelenítettem meg: olyasvalaminek, ami a fejemben valami nagy színpadokra hivatott dologként él. Úgy gondolom, hogy a zene pontosan ilyen módon szólal meg: nem igazán egy klub kisszínpadára való, hanem fesztiválok színpadjához illik, ahol az emberek énekelnek és mindenki ott van. Azt akartam, hogy tonnányi élvezet legyen a meghallgatásában – a második albumban ráadásul sokkal több, mint az elsőben volt, de úgy, hogy a zene ne veszítse el a benne rejlő érdekes felhangokat, apró kis csavarokat és fordulatokat.

Értem. Az album címe „Born From Fire” és november 25-én jelenik meg. A borítót a magyar származású Sallai Péter készítette. Igazából annyira jól ki van találva és megalkotva, hogy nehéz szavakba önteni. Amikor meglátja az ember szabályosan életre kel a kidolgozottság miatt. Mennyi időbe telt amíg a szükséges infó után elkészült a borító? Mi a véleményed Sallai Péterről?

Nos, néhány grafikusművésszel már dolgoztunk az első albumon – Stan-nel mindig is volt közös munkánk, aztán ahogy Stan Decker-t az első albumon, úgy Gustavo Sazes-t is kipróbáltuk a másodikon. Aztán Gustavo Sazes-t két kislemezen – a Queen Of Light-on, illetve a Sacrifice-on – próbáltuk ki. Sallai Péternél végül azért kötöttem ki, mert szeretem a stílusát – olyasmi, mintha festve lenne, de mégiscsak digitális, vagyis nagyon kidolgozott és ragyogó. Ami ismétlem, pont olyan, amilyen kinézetre ennek a zenének szüksége van. Azt mondtam neki, amikor elkezdtünk a borítón dolgozni: „hé haver, ide hallgass, az albumnak az lesz a címe, hogy „Born From Fire” (ezt már akkor is tudtuk), és hát… érted.. tudom, hogy rohadt jó művész vagy, úgyhogy tedd csak a dolgodat! Nekem csak lángok kellenek: pakolj fel rá lángokat, tedd bele a fáraót – úgy képzelem, hogy valahogy feljön a föld repedéseiből. Legyen nagyon nagy, meg ilyesmi!” Aztán elkészítette az első piszkozatot, és azt mondtam: „Francba, ez az! Menjünk ebbe az irányba!” Erre aztán némi előre-hátra lépegetés következett, mire megtaláltuk a színsémát. Született pár verzió, ahol a lángok sötétebb vörösek voltak, míg végül egy aranylóbb, fényesebb hangulat mellett döntöttük, mivel úgy gondolom, hogy az jobban megragadja a tekintetet és nem bukkan fel olyan gyakran más borítókon. Azt gondolom, hogy ezt a vörös tüzet sokfelé lehet látni, így aztán valami ettől kicsit eltérőbbet szerettem volna. Igen, Péter kiváló munkát végzett, így aztán nagyon elégedett vagyok a teljesítményével.

Hogyan jön létre egy Induction dal?

Nagyon jó kérdés! Nagyon változatosan. Hadd magyarázzam el az „I Am Alive” példáján – ez az album egyetlen olyan dala, amelyhez mások is hozzátettek dolgokat. Ezt a számot két nap leforgása alatt írtam a basszusgitárosommal együtt úgy, hogy inspiráció gyanánt John Mils egyik dalát vettük alapul, mire aztán csak elkezdtük írogatni… Azt hiszem a hangszerelést, a durva hangszerelésre vonatkozó ötletet vettük alapul, és úgy gondoltuk, eléggé király lesz ahhoz, hogy valami hasonló irányba induljunk el. Két nap elteltével már volt egy eléggé fülbemászó dalunk, érted? Néha nagyon gyorsan felcsendül a dolog, máskor meg minden egész máshogy alakul. Például az album vége felé található „Ghost Of Silence”-be jó masszív hangszerelés meg egy csomó munka ment bele. Végül azán valami kilenc vagy kilenc és fél percről a mostani hat percesre vágtam meg, mert annyiféle rész volt benne, és úgy fél/egy éven keresztül írtam, mire kész lettem vele. Hát igen, az én fejemben a folyamat zeneírás közben úgy néz ki, hogy valamiből inspirációt merítek, a fejemben felbukkan egy riff vagy egy dallam, vagy csak leülök és játszom, aztán valami előjön. Néha működik a dolog, néha meg nem. Úgy értem, mindent el tudnék neked mondani a befejezetlen projektjeimről is, de hát… nos nyilván azokat fogod hallani, amik megszülettek.

Igen, a befejezetlen projektek éppen annyira érdekesek, mint a befejezettek!

Ó igen, annyi sok jó van belőlük… úgy értem, jó sok ilyen befejezetlen van, de aztán valahogy elakadok velük egy ponton és érted… egyszer csak az ember már fél folytatni, mert csak elrontani tudja… Nehéz ám ezen a ponton túlesni – és a mostani album számai között is volt párszor ilyen, de ezen a ponton az embernek kicsit távolabbra kell mennie, és később visszatérni.

A mostani albumot ismét a hamburgi Chameleon stúdióban vettétek fel Eike Freese producerrel, de most Jacob Hansen stúdiójában került sor a keverésre és masterelésre. A végeredmény szuper lett mondanom sem kell. Mikor a stúdióba beléptetek mennyivel volt másabb, mint az első album felvételénél? Milyen változtatásokat akartatok?

Igen, remek kérdés! Nos, mindenekelőtt mi csak a vokálokat vettük fel a Chameleon stúdióban. Korábban a Chameleon-ban a vokálokat és a dobokat rögzítettük Eike segítségével, most azonban költséghatékonyság okán (meg azért is, mert kiváló producer) a dobokat Dani-val vettük fel Spanyolországban. Óriási élmény volt egy teljesen más országban lenni, cuccokat rögzíteni az album számára, és aztán ezt a király hangulatot érvényesíteni itt is. Az én egyes számú gondolatom az Eike-vel való újbóli együttdolgozás mögött az volt, hogy nálánál jobban senkiben sem bízom akkor, amikor vokálok felvételére kerül a sor. Eike emberekkel való bánásmódja ugyanis egyszerűen döbbenetes. Képes belőled a legjobb legjobbját kicsiklandozni, és pont ez volt az, amit Craig-gel kapcsolatban szerettem volna. Craig ugyanis óriási potenciállal rendelkezik, és most aztán ragyog is az albumon. Azt gondolom, minden olyan újonc, aki az énekesünk életútját követte, ezt fogja a legjobbnak találni azok közül, amit valaha hallott tőle. Ezen az albumon tényleg felülmúlta önmagát, és hát igen… ez az, amiért Eike-vel akartam dolgozni. A Jacob-bal a mix-en való közös munka oka pedig az volt, hogy teljesen elszállt az agyam, amikor meghallottam azt a mixet, amelyet Ronnie Atkins számára készített. Teljesen véletlenül hallgattam bele és valahogy úgy voltam vele, hogy „hűha, ez tényleg szétrúgja a seggedet, ez óriási!” Sosem hallottam a fickóról korábban, de tudod… meghallgattam a mixet és kikerestem, ki is az a Jacob Hansen (vicces: ugyanúgy hívják, mint engem!), és láttam, hogy csomó olyan elismert zenekarral dolgozik, mint pl. az Epica. Azt gondoltam: „OK, durrantsunk bele”, és úgy gondolom, ez volt a helyes döntés. Valóban van egy ilyen rendkívül ragyogó és hogy mondjam… fényes, kipolírozott mixelési stílusa, amellyel kapcsolatban azt gondolom, hogy nekünk pont ez kell.

Szerinted felrázza Európát a „Born From Fire” új dalai? Lesz nagyobb siker és érhet embereket meglepetés? Nem véletlen kérdezem, mert minden elem megtalálható rajta, ami egy nagyszerű albumhoz kell!

Nem akarom túlzottan beharangozni magunkat, de úgy hiszem, teljes mértékben. Azt gondolom, hogy mindenki, aki ezt a fajta zenét szereti és meghallgatja az albumot… nos, nem mindenki, de azt gondolom, hogy az emberek túlnyomó többsége tényleg élvezni fogja, és szerintem jó esélyünk van az Induction-nal arra, hogy mindez igen messzire repítsen bennünket – ami nagyszerű dolog. Igen, úgy hiszem, sokan fogják szeretni – csak azon múlik, hogy meghallgassák.

Európa felrázásához november végén kezdődik a Serious Black zenekarral egy turnétok. Mennyire lehet ez érdekes és sikeres?

Hogy érted?

Úgy értem, hány emberre számítotok, hogy eljön, miféle embereket szeretnétek behúzni a köreitekbe?

Igen, úgy gondolom, hogy a turné egy igen király lehetőség. A mennyekből jött, onnan küldték nekünk. Mario egyszer csak megkeresett és azt mondta: „Hé srácok, ide hallgassatok, van egy éppen futó turnénk és még kéne egy zenekar. Mit gondoltok?” Azt mondtam: „nos, mi épp kiadunk egy albumot – jó időzítés! Persze nézzük meg, hogy fogjuk összehozni”. Azt várom ettől a turnétól, hogy nos… mindenekelőtt megmutassuk az embereknek, hogy létezünk, OK? Ez a legfontosabb. Ez egy új felállás, és mi még nem játszottunk élőben. De ott akarok lenni azon a turnén, és azt szeretném, ha mindenki, aki eljön, úgy távozzon, hogy azt mondja: „mi a fene – ez nekik az első turnéjuk, és úgy játszanak, mintha már évek óta ezt csinálnák!” Tudod, azt szeretném, ha le lennének nyűgözve és élveznék. Ez az egész arról szól ugyanis, hogy jól érezzük magunkat, érted? Én csak pár felejthetetlen éjszakát akarok magamnak, a zenésztársaimnak és persze minden embernek, aki ott lesz. És hát igen… lássuk, hova vezet mindez. Úgy értem, ez csak a kezdet. Összeálltunk a Nine Lives Booking-gal is, így aztán meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a következő év az Induction számára az útonlevés éve lesz. Annyit fogunk játszani, amennyit bírunk.

Várható koncert terén folytatás? Jelenleg milyen álmok lebegnek felettetek koncertügyileg?

Igen, hát nézd, ami működik, az működik, nem? Nyilván nem kell elmagyaráznom, hogy mostanában így a COVID világjárvány után nagyon nehézkes turnézni – ez az egész óriási anyagi terhet ró minden támogató szolgáltatásra, a turnébuszos cégekre, ezért aztán az egész roppant drága mostanság. Ez az oka annak, hogy manapság nagyon nehéz turnézni, de természetesen ennek ellenére akarjuk a dolgot. Most épp valami olyasmire várunk, ami jövőre biztosan meglesz, mégpedig a különféle fesztiválokra. Aztán megpróbálunk legalább egy turnét összehozni előzenekarként – de jelenleg még vizsgáljuk a lehetőségeket. Ha nagyon nagy szerencsénk lesz – ez csak egy kis megjegyzés –, szóval, ha nagy szerencsénk lesz, akkor talán még összejön valami ennek az évnek a végén is. Nos igen, meglátjuk. Megtiszteltetés számunkra és a legtöbbet próbáljuk magunkból kihozni, de azt mindenki jó, ha észben tartja, mennyire nehéz ez, és a legfontosabb támogatás, amit jelenleg kaphatunk az emberektől jön, akik megvették az albumot és lehetővé teszik azt, hogy ezek a dolgok bekövetkezzenek.

Értem. Mivel elég fiatal vagy gondolom nagyon sokáig fogsz még zenélni. Felkészültél a hosszú metál életre? Szerinted mennyire lehet érdekes, izgalmas egy 30-40 éves zenei élet?

Úgy gondolom, az ember sosem hagyja abba a tanulást. Őszintén, most 23 vagyok, és amikor 18 voltam, úgy éreztem, hogy mindent tudok, ennyi! Aztán 20 lettem, és úgy gondoltam, hogy na most már mindent tudok, ennyi! Most 23 vagyok és elkezdtem rájönni: „Várjunk egy percet! Semmit nem tudok!” Így hát azt gondolom, lesz még egy halom plusz kihívás és nehézség, de sok csodás pillanat is. Ha csak az elmúlt kb. egy évet nézzük, látom a fejlődést. Ami a kezdetektől, vagyis a Sacrifice kiadásától kezdve történt az Induction-nal, meg mindennel körülöttünk, az elképesztő! Az ember tényleg látja a fejlődést! Igen, szeretnék sokáig élni, mert izgat a jövő, és úgy hiszem, igen… a zene tekintetében is izgalmas lesz! Ezekkel az új zenekarokkal…

Van 1-2 ismert magyar zene, amit szívesen hallgatsz? Van itt néhány ismerősöd?

Őszintén szólva nem igazán tudok ilyeneket. Tudsz esetleg pár nevet mondani? Hátha ismerem őket!

Van jó pár kiváló magyar művészünk. Én inkább a death és thrash metal színtéren vagyok otthon, de talán hallottál az Archaic-ról vagy az Angerseed-ről?

Arch Echo?

Archaic. Játszottak Wacken-en is.

Igen, király! Nem ismerem őket. Nem nagyon vagyok képben a magyar metal színteret illetően.

Csak kíváncsi voltam!

Tényleg bele kéne néznem és komolyabban beleásni magam. Sosem voltam igazán ott…

Talán adhatnátok pár koncertet a hazámban, ez mindig jó lehetőség!

Találkoznánk néhány helyi bandával is, igaz?

Az nagyszerű lenne. Tim, köszönöm szépen – jó volt veled beszélni, köszönöm, hogy ilyen későn is jöttél! Biztos vagyok benne, hogy sok jó dolog fog mostanában veled és a zenekaroddal történni – csak köszönetet akartam mondani… (valami történt a számítógépemmel, nem tudom igazából mi volt)… A legjobbakat kívánom és üdvözlöm a zenekar tagjait, szeretnélek megkérni, hogy üdvözöld a zenésztársaidat! Sok sikert kívánok, és sok örömet az úton!

Köszi haver! Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még valami koncerten, vagy valahol – addig is köszönöm az interjút! Csomó öröm van abban, hogy csinálom ezeket, és ez most itt az egyike volt a nagyon kellemeseknek. Szóval igen, elnézést a…

Nem, nem, nem probléma – köszönöm, hogy jöttél! Mindig öröm kiváló zenészeket köszönteni, és én tényleg szeretem a zenéteket, szóval köszönöm, hogy jöttél és rááldoztad az időt!

Király, haver! Akkor jó éjt!

Neked is jó éjt! Viszlát, köszi!