Invictus Interjú

Az Invictus, a Bornholm gitáros Astaroth egyszemélyes projectje. Itt a Sahsnot nevet vetted fel. Mit jelent ez a név, valamint az Invictus szó? Miért szerepelsz itt más néven, mint a Bornholmban?

Üdvözlet mindenkinek! Hát valóban egy teljesen egyszemélyes project az Invictus, valamint a nem is metal – bár kapcsolódási pontok bőven akadnak. Összességében egy minden tekintetben más megközelítésben íródott muzsika ez, mint általában pl. a Bornholm számok. Szinte teljesen improvizatív dallamokra épül minden, fokozatosan bővültek ki a különböző hangszerek sávjai. Az is érdekessége, hogy mivel minden improvizáció így egészen biztosan képtelen lennék újra megcsinálni. Nagyon erős ideológiai töltete is van ezenkívül – talán csak így érthető meg igazán. Az “invictus” szó legyőzhetetlent jelent latinul. Ez utalhat akár a legyőzhetetlen Napra (Sol Invictus), ami a téli napfordulókor minden évben új erőre kap, de utalhat egyfajta szellemiség állandó túlélésére is, egy lázadó pogány és tiszta szellemiségre ami az európai ember sajátja.
Valóban más néven szerepelek és ez sem véletlen. A Bornholm ugye alapvetően a black metalból jött az ottani nevem is a démoni világra utal – nyilván nem változtatnám meg, az a Bornholmhoz tartozik. De itt egy új dologról van szó mind zeneileg, mind pedig mondanivalóban – bár hagy utaljak a most elkészült Bornholm lemezre – azért elég sok a kapcsolódási pont. Sahsnot egy keleti szász isten neve “kardhordozó”-t jelent. A keleti szászok sokkal radikálisabb pogány vonulatot képviseltek, abszolút mértékben a kereszténység és mindenféle idegen befolyás ellen kőkeményen ellenálltak. A kard hordozása, körbehordozása a magyaroknál is és a legtöbb pogány kultúrában harcot, harcra való felhívást jelent. Maga a zene is az egyértelmű állásfoglalás világnézetileg, valamint könyörtelenül állást foglal a harc mint ideológiai és mint fizikai erőszak dicsőítése mellett. A pogány népeknél kiemelt jelentősége van a harcosnak éppúgy mint a földművelőnek. Az egyik utat tör a másik számára és így épül ki a birodalom – nem véletlen, hogy manapság ez az a két réteg, amit szinte teljesen ellehetetlenítenek vagy megszüntetnek, vagy épp tették ezt már sokkal régebben. Tehát a név hordoz egy ilyen jelentőséget is, valamint nyilvánvalóan elválik a Bornholmtól, mivel ez nem egy hasonló zenei irányzat.

Hogyan mutatnád be ezt a zenét, olyannak aki még hasonlót sem hallott?

Be kell valljam, hogy magam sem sok efféle zenét hallgatok – ez furcsának tűnhet, de így van. Ez teljes mértékben külső zenei behatások nélkül született – itt konkrét zenekarok hatásaira gondolok elsősorban. Mindenképpen monumentális, epikus, odafigyelést igényel és szerintem többszöri hallgatásra bontakozik ki igazából. Nem nevezném filmzenének, sem pedig ambientnek, talán a neofolk áll a legközelebb az igazsághoz, de annál jóval konkrétabb nem annyira szelíd. Bár én úgy érzem ha valakiben megvan ez a fajta lelkület és befogadókészség, akkor találhat számára megragadó részeket. Abszolút alkattól függ, de hát ez tulajdonképpen ezért is született, nem szólhat mindenkihez, nem is célja.

Bár a lemezen nincs szöveg, viszont a számcímekkel, a zene hangulatával, a borító képekkel egy bizonyos mondanivalója van az albumnak. Beszélnél erről a mögöttes tartalomról?

Hát meg kell, hogy cáfoljalak, haha: a lemezen van szöveg, már rögtön a nyitó Hegemony végén. Ez egy vers Wotanhoz, aki a háború és bölcsesség germán istene, egy fohász, egy ima. A szöveget én mondom a lemezen, bár nem én írtam. Azt hogy ez kinek a tollából származik nem árulom el, aki veszi a fáradságot és utánanéz biztosan sok érdekes dolog kezdi még foglalkoztatni ezzel kapcsolatban. Egy másik szövegrészlet is van a “Sol Invictus”-ban, ami egy eskütétel egy megnyilatkozás szintén egy más forrású szöveg, de általam módosítva.A borító egyszerű lett, próbáltam maximálisan jelképekre támaszkodni, mert jobban kifejezik a hangulatot, mint a puszta szöveg. Sok vitám volt a kiadóval a borító első verziója miatt, mert olyan jelképek is szerepeltek, amik Németországban tiltottak, nem úgy mint itthon. Az ottani rendszer sokkal szélesebb körben igyekszik tiltani a pogány jelképeket – nemhiába az igazi mágikus erő mégiscsak azokban van… Nagyon sok oldalt tele lehetne írni a mondanivalóval, de én inkább csak utalnék rá, így talán felkeltem az érdeklődést, hiszen sok ember van, aki talán a létezéséről sem tud vagy egészen mást hitt eddig ezzel kapcsolatban. Alapvető téma és központi dolog a pogányság, az európai pogányság. Sokan mondták már, hogy miért nem foglalkozom elsősorban a magyar pogány örökséggel. Minden bizonnyal szót kell arról is ejteni majd, és biztos, hogy fogok is ám egy lényeges különbség van az itteni és a nyugati vagy északi pogányság túlélésében vagy megítélésében. Míg északon a legkiválóbb pogány uralkodókat, hősöket megénekelték, dicsőítették, istenítették és ma is ismerik, gondoljunk csak Arminiusra, akinek az emlékműve Németország büszkesége hiszen ő volt, aki kiűzte a rómaiakat Európa szívéből. Addig itthon a legkiválóbbakat igyekeztek legyilkolni vagy elüldözni, ahogy ma is történik vagy akár az elmúlt háborúkban tették. Koppányt elárulta a testvére, a pogánylázadásokat vérbe fojtották és mindig az áruló uralkodott végül, ők írták a történelmünket. Soha nem tanulnak a magyarok uralkodásáról az augsburgi vagy Merseburgi vereségekig. Csak a vereséget verik a fejekbe – nem véletlenül. A pogány szellemiség, virtus ma is benne van az emberekben a keresztény posvány és judeai irányzatainak ellenére is. Itthon a pogány szinte már becsmérlő szó, bár én sohasem éreztem annak, ráadásul úgy vallom, hogy minden olyan szót, ami Ábrahám fiainak a becsmérlést jelenti, nekünk a legszebb díszünk kell, hogy legyen. Ez ellen nincs fegyver… Sok gondolkodó tört lándzsát az európai pogányság újjászületése mellett, különösen a századelőn, akár Julius Evolára, akár pl. Guido von Listre gondolunk. Egy tisztább teljesebb világban gondolkodtak , messze a mózesi ál-bűntudattól vagy a keresztényi ostoba önostorozástól. Az igazi túlélés – a nemesség – a vérben van: azt nem lehet megkapni, azzal születni kell. Az egyenlőség buta ismételgetése helyett meglátták azt az örök természeti törvényt, hogy csak a hierarchia adhat szabadságot. Éspedig azért mert nem kell folyton a marakodó falkák között a saját megélhetésed megtalálni. Ahol hierarchia van – éspedig olyan hierarchia ahol a tekintély határozza meg a pozíciót, és nem pedig fordítva – ott egy olyan világ kezdődik, ami valahol Róma hanyatlása előtt véget ért. De ide kapcsolódik az ariozófia is, ami kifejezetten a mágikus tudást és látásmódot a vérhez köti, Liebenfels sokat értekezett róla, bár nem minden pontjával azonosul az ember. Ez a kezdet volt akkor, amit hamar elfojtottak. De ide tartozhat az Új Templomos Rend is, amelyik kikövezte az útját a kereszténységgel ellentétes irányban és sorolhatnám még azokat a dolgokat, amik megjelennek a zene által. De egy dologban mindenképp különbözöm tőlük, semmilyen közösséget nem vállalok a kereszténységgel a keresztény istennel még kiindulási alapként sem. Nyilvánvalóan szélsőséges és radikális irány az, ami jellemzi a lemezt, de hát ezért jött létre – ebből következik, hogy magam sem zárkózom el ezektől, eszem ágában sincs. Manapság nagy divat az eszmék hangoztatása, aztán az elhatárolódás – itt szó nincs erről, ez nyilvánvalóan radikális, és az is marad a jövőben is, amennyiben lesz folytatása. Eszem ágában sincs elhatárolódni attól, amiben hiszek.

Szerinted az ilyen zenét mennyire ismerik, értékelik ma az itthoni undergoundban? Valamint szerinted melyik underground találhatja érdekesnek ezt a fajta nem-metal muzsikát? Pl. a Bornholm rajongók, a black/death metal fanok megtalálhatják a számításukat az Invictus zenéjében?

Kifejezetten ilyen zenével itthon nem találkoztam még – de mint mondtam nem is nagyon vagyok benne ebben a fajta zenei underground színtérben. Szerintem a dallamvilágában, lelkületében mindenképp azonosulni tud vele egy metal-rajongó is. Olyan dalszerkezetek, harmóniák vannak, ami megfoghatja őket is. Nyilvánvalóan nem fog mindenkinek tetszeni, akár a zene akár az ideológia miatt, de ez van annyira személyes lemez, hogy ne foglalkoztasson. Az eddigi visszajelzések teljesen pozitívak, nem számítottam erre megmondom őszintén. Aki esetleg soha nem hallott metal zenét sem, pláne nem pogány vagy black metalt, annak is egy olyan színfolt lehet ez, ami által új dolgokra nyílhat a szeme. Én ezt mindenképp előremutatónak tartom benne.

Nem kerülhetjük meg egy veled készített interjúban a Bornholm-ot. Az évek óta készülő, rengeteg időt, pénzt és energiát felemésztő lemezzel mi a helyzet? Tisztázzuk végre a helyzetet a rajongók előtt: Miért a sok csúszás, miért nem jött még ki az anyag, mikor maguk a számok már rég kész vannak, sőt ha jól tudom egyszer már fel is lett véve? Van már valami konkrétum a kiadásról?

Na igen ezt a kérdést vártam, haha. Hát a mi hibánkon kívül – legalábbis szándékunktól eltérően elhúzódott jócskán a dolog. De mivel 2006 végén jelent csak meg itthon a lemez hivatalosan, egy kis időt nyertünk. Tulajdonképpen 2x vettük fel a lemezt: az első verzió felvételeivel nem voltam elégedett, semmi értelmét nem láttuk egy olyan szintű anyag megjelentetésének mint az előző. Ezért hát mindenki tulajdonképpen a személyes teljesítőképességén felül és egzisztenciáját veszélyeztetve áldozott a dologra, iszonyatos sok munka és kilátástalanság után. Ugye lezajlottak a tagcserék amikor nyilvánvalóvá vált, hogy azokkal az emberekkel lehetetlen továbblépni, a személyes gondjaik már a zenekaré is lettek és itt vége kell, hogy legyen egy munkakapcsolatnak. Valamint áldozatot bőven kell hozni és teljesíteni is kell a zenekar érdekében, nem elég a szavak mögé bújni. Ez nem ment mindenkinek. Gondolok itt Vladra akár. De nem panaszkodom, mert sokkal magasabb zenei képzettségű emberek érkeztek akikkel aztán ismét nekiálltunk a lemeznek ami már készen van (ugyan némi nem várt gond miatt még a keveréssel lesz némi újra munka), de még kiadásra vár. Mivel az eloző kiadónk francia volt, ezáltal érdeklődik az Osmose, aki szintén francia székhelyű kiadó, de egyenlőre legyen elég ennyi – nem akarok konkrétumokba menni amíg nincs minden feketén fehéren lefektetve. Tehát valami nagyon nem akarja, hogy ez a lemez megjelenjen, de már kifelé vagyunk az alagútból. Szívem szerint már rég túllennék a megjelenésen.

A másik megkerülhetetlen téma egy hazai zenésszel készült interjúban a hazai undergound kérdése, mivel ez a téma nagy vitákat szokott kiváltani. Vannak, akik elismerik: igenis vannak tehetséges zenekarok, csak a pénzhiány és az extreme metal-lal foglalkozó média hiánya miatt nem ismertek sem itthon, sem külföldön, és van aki az egész magyar színtért elintézi azzal, hogy egy nagy kalap szar az egész! Te hogyan vélekedsz a hazai metal színtérről?

Mivel főleg mostanában eléggé kivontam magam mindenből nem tudok nyilatkozni, nem ismerek az országban mindenkit. Nyilván vannak nagyon jó zenész cimborák a színtéren olyanok is, akik nem annyira azok de mit is mondhatok. Belülről nehéz megítélni valamit, mert én ha hallok egy zenekarnevet vagy zenét, arról egyből az ember ugrik be aki csinálja, ráadásul nem kutatok folyamatosan új zenekarok után. Itt Budapesten ismer mindenki mindenkit. De nyilván egy olyan arcnak, aki csak a zenét ismeri az adott zenekar teljesen mást jelent, mint nekem. Megítélni nem akarom egyiket sem, én nem hiszek abban, hogy mindenki jó, csak a körülmények szarok, mint azt sok helyen hallom. És talán ez az egy dolog van, ami zavar itthon. Igenis mindenkinek ugyanolyan körülmények adottak ugyanúgy a semmiből kezdte, mi is és más is, ugyanolyan szeméttelepen lakott mindenki mikor ideköltözött, és senkinek nem volt pénze – legalábbis csak pénzzel nehéz jól zenélni. Mindenki épített valamit maga köré és úgy sikerült ahogy. Amire képes volt, de ez alakul folyamatosan és egészen biztos, ha valaki tud olyat nyújtani, ami maradandó annak meg lesz az elismerése, ha nem is azonnal. De ha ez tartósan elmarad, akkor ideje magába nézni mindenkinek és nem a másikban keresni saját tehetségtelenségének az okait. De hangsúlyozom, én nem ítélek meg senkit, engem sem érdekel nagyon más zenekarok véleménye, az a pár ember pedig akiknek adok a szavára, azok úgyis tudják hogy fontosak. A többi meg nem érdekel.

Itthon hol szerezhető be az Invictus album?

A No Colurs adta ki – szerintem ahol a kiadványai fellelhetőek ott egész biztosan ez is köztük lesz, de van jópár darab nekem is, a Runesongs Distribution-nél, a Hammer-nál érdemes érdeklődni, de pl. a Fehérlófia könyvesbolt is átvesz párat és valószínűleg neofolk irányzatok terjesztői is. Friss még a dolog csak most kezdem terjeszteni a nálam lévőket.

Tervezed az Invictus lemez folytatását? Mik a további terveid a közeljövőre?

Szerintem mindenképp lesz folytatása, de semmiképp sem tervszerűen. Amint inspirációt érzek vagy érnek olyan dolgok, amik ebbe az irányba visznek egész biztosan lesz egy következő anyag. Hogy mikor arról fogalmam nincs az idő majd megoldja. De valószínűleg harciasabb elvontabb irányt vesz majd. Egyenlőre kiírtam magamból mindent a Bornholm lemezen és ezen összességében – egy időre legalábbis. Amíg a Bornholm kiadása rendeződik, Saterionnal egy teljesen szélsőséges minimalista projektet is elkezdtünk, egész pontosan ő – én inkább csak mellékszerepet vállalok. A project neve Toween, egyenlőre ez az, amit mondhatok. Igazi egyedi old school thrash-black. Főleg középtempókra épül, ultraszélsőséges szövegekkel, image-el. Nyilvánvalóan a sötétség felé is adózni kell, haha. Egyenlőre egy Burzum feldolgozás lát napvilágot ettől a formációtól májusban a magyar Burzum Tribute lemezen, a hangszeres posztok nincsenek is megemlítve, feleslegesek, nem is lesz a képek alatt semmi, igyekszünk minden infót minimálisra venni. Vannak még zenészek benne nyilván rajtunk kívül is, de teljesen más néven és más zenével, mint a saját zenekaraikban, nem fontos semmi a zene hatalmán kívül. Koncert sem biztos, hogy lesz valaha is, ha igen szerintem abszolút felismerhetetlen lesz mindenki, mint egy Ku-Klux-klán gyűlésen, haha. Egy teljesen egyedi hozzáállású dolog lesz.

Köszi az interjút, utolsó szavaid?……

Én köszönöm Neked, hogy elmondhattam ezeket a dolgokat. Az utolsó szó jogán pedig annyit mondanék, hogy a valódi igazságot mindig a dolgok mögött kell keresni, de ha valaki megtalálta onnantól kezdve kötelessége áldozni érte és hozzátenni ami tőle telik. Mindig tovább kell vinni valakinek a tüzet hogy soha ne aludjon ki!

Készítette: Confused
Web: http://www.myspace.com/invictusimperium

Kapcsolódó cikkek

INVICTUS – Imperium Paganum

Confused

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár