Jelonek Interjú

(scroll down for English Version)

Interjú Michal Jelonekkel, Lengyelország, Wroclaw (2013. november 20)

November 20-án, szerdán, lehetőségem nyílt interjút készíteni a lenyűgöző lengyel metál hegedűssel, Michal Jelonekkel a Wroclaw-i koncertje előtt. Michal egy nagyon kellemes és bohókás személyiség és egy élmény volt vele beszélgetni. Lássuk mit mondott:

Kezdjük egy rövid bemutatkozással. Beszélj kicsit magadról és hátteredről azoknak a rajongóknak kedvéért, akik esetleg még nem ismernének téged.

Rock/metál hegedűs vagyok klasszikus gyökerekkel és egy tüzes vonóval. Hat éves voltam amikor anyukám elvitt a zeneiskolába. Az eredeti terv szerint zongorázni tanultam volna, de ez nagyon elszomorított, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább hegedülni fogok. Megcsináltam a felvételi vizsgát, ami itt nálunk Lengyelországban szokás: zenélsz egy kicsit, általában zongorán, így bizonyítod hogy van tehetséged. Ezután a gyerekeknek lehetősége van más hangszert választani, amit én örömmel ki is használtam. Viszont most már tudok zongorázni, gitározni és hegedülni is.

Mi a különbség a klasszikus és a rock/metál zene játszása között és te melyiket szereted jobban?

Hát rock és metál esetén többször hibázhatsz és hamisan is játszhatsz (nevet). Nincsenek szünetek, nincsenek szabályok. Klasszikus zenénél a közönség túl elit és túl finom a zenéhez. Ráadásul nem is változtathatsz a zenén semmit, valaki más megkomponálja, neked pedig tartanod kell magad ahhoz; miközben ha a saját zenéd játszod, abban úgy és akkor változtathatsz dolgokat, amikor akarsz. De az érzés mindkettőnél ugyan az.
Ezt majd láthatod a Paganiniben amit majd az este későbbi részében fogok játszani. Abban mindent megváltoztattam (nevet). Csak egy kis töredéke a Caprice-nek én pedig improvizáltam.
A rockot és metált játszani szeretem, de inkább a klasszikusokat hallgatom.

A zenédben csak hangszerek vannak, ami azt jelenti, hogy még mindig nem látod szükségét a vokálnak. Várhatunk-e ilyet a jövőben?

Igaz, nincs szükségem vokálra. A hegedűmmel próbálok énekelni, hörögni és morogni. Rengeteg banda építi be az éneket a zenéjébe, de nálam a hegedű dalol. A hangzása kifejezetten hasonlít az emberi hanghoz. Minden további a címben és az emberek képzeletében keresendő.

Meddig tartott meghozni a döntést az első szóló albumod 2007-es összeállítására?

Pár évbe beletelt a szerzeményeim és az erőm összeszedése, mert mindig volt valami fontosabb tennivalóm. Igazat megvallva soha nem voltam 100%-ig megelégedve a felvétellel, de legnagyobb meglepetésemre az emberek elfogadták a zenei trükkjeimet és kicsapongásaimat, és úgy néz ki hogy tetszik nekik. : )

Mi a mögöttes jelentése a legutóbbi albumod, a Revenge címének és a rengeteg állat megjelenésének?

Tudod mit jelent a „jelonek”? Borjú, kisebb szarvas és persze a nevem Jelonek. Ezek az állatok az én erdőbéli barátaim, így meghívtam őket, hogy bosszút álljanak mindenen, ide értve a hegedűt. Mert a hegedülésen kívül nem volt más gyerekkorom (nevet).

Mások hogyan vesznek részt a szóló zenei projektjeidben?

Felveszem a demót otthon, és miután megküzdöttem a számítógéppel a dobok, gitárok, hegedű és egyéb húros hangszerek megkomponálása során, és mindennel kész vagyok és lerendeztem, áthívom a zenészeket a profi stúdióban hogy megtiszteljék jelenlétükkel az én primitív demó számaimat. Munkám során az egyik legfontosabb személy egy Andrzej Karp nevezetű producer, akivel évtizedeken keresztül együtt dolgoztam, és akivel szavak nélkül megértjük egymást. : )

Hogyan kezeled azt, hogy elismert zenész vagy? Nagy a nyomás? Meg lehet élni zenélésből? Ha nem gitár, akkor mi más lenne?

Annyira nem vagyok híres. : ) Hivatásos zenész vagyok és eddig sikerült ebből megélni. Főleg hogy más bandákban is játszok, mint a Hunter, és színházakban is. Csak Jelonek, csak a szóló albumaim nem elegek. Az is sokat segít hogy session-zenészként is játszom. Ha nem lennék hegedűs, akkor… akkor milliomos lennék! (nevet)
Igen, mindig stresszes. Természetesen a közönségtől függ. A saját koncerteden az emberek azért jönnek, hogy téged lássanak, hogy a te zenéd hallgassák, azért veszik meg a jegyet mert tudják hogy ez a te zenéd és ott akarnak lenni a koncerteden. Fesztiváloknál teljesen más a helyzet, csak egy vagy a sok banda közül, ami nehezíti a dolgokat. Főleg olyan eseményekkor, mint a városnapok, amikor az emberek templom után jönnek a koncertedre (nevet).

Az előadásokra hogyan készülsz? Szoktál izgulni?

Igen, mint láthatod pokolian tudok izgulni stressz nehezedik rám, a szemhéjam elkezd remegni. De imádom, mikor elkapom a közönség jókedvét… akkor tudom, hogy mindent meg fognak nekem bocsátani. : )

A közönség hogyan reagál a zenédre?

A kilencvenes évek elején egy Ankh nevezetű bandában játszottam, akkoriban a közönség pedig mindig vadult, pogózott, death wallokat és snake-eket csinált. Mindeközben a filharmonikus koncerteken az emberek csak ülnek a helyükön és élvezik a zenét.

Mik voltak rád behatással, mi inspirál?

Nigel Kennedy egy virtuóz és imádom őt, pont úgy mint Anne Sophie Muttert, Oistrakh-ot és sokan másokat. Nigelben imádom a punkos lázadást. : )

Hogyan érzel a klasszikus és hagyományos hangszerek modern újra feltalálásával kapcsolatban?

Csak ennyi – kutatni, kísérletezni, pusztítani és építeni fogunk.

Mennyire vagy elégedett a lengyel zenei színtérrel, főleg a metállal?

A kilencvenes években jobb volt, mert a zenére nem lehetett olyan könnyen rátalálni mint manapság az internet és kalózletöltések miatt. De az évek folyamán fejlődött. A kilencvenes évek végén kínlódott, de most javul a helyzet. Sajnos nem ismerem az egész lengyel metál színteret, de úgy vélem hogy minden egyes banda, aki zenét szerez, koncerteket ad és próbálja megtalálni a saját egyedi hangzását és útját, az tiszteletet érdemel. Sőt, ha már itt tartunk, akkor szeretném ajánlani a „Flapjack” nevezetű bandát. Minőség terén egyszerűen nem tudsz dönteni. Az eddigiektől eltérő zene. Olyan, mintha a hetvenes évek zenéjéhez próbálnád hasonlítani. Nem számít hogy hol és mikor születtél, attól még csinálhatsz jó zenét. A legfontosabb, hogy mutasd ki az érzéseidet a tőled telhető legjobban.

Számodra mi lenne a „valóra vált álom”?

Még bekövetkezhet valamikor a jövőben. Csak azt szeretném tudni, hogy valami gyönyörűt hagytam hátra ebben a világban, utána már nyugodtan várhatom a halált. (nevet)

Van valami üzeneted, amit szeretnél átadni rajongóidnak vagy a jövő hegedűseinek?

Sok szerencsét! Mindenkinek a legjobbakat kívánom. Azoknak, akik most kezdtek bele a hegedülésbe… ne tedd! (nevet) Vagyis na, sokat kell gyakorolnod, mondjuk az összes hangszeren. De a hegedű az teljesen más, az egy rémálom. : ) Üdvözlök és forrón csókolok mindenkit!

Köszönöm ezt a kellemes beszélgetést. Alig várom a ma esti műsort!

Én köszönöm!

—————————————

ENGLISH VERSION:

Interview with MICHAŁ JELONEK in Wrocław, Poland (November 20, 2013) 

On Wednesday, November 20, I had a chance to interview Michał Jelonek, an incredible Polish metal violinist, right before his show in Wrocław. Michał is a very pleasant and funny guy, and talking to him was a charm. Here’s what he says:

Let’s start with a short introduction. Tell us shortly about yourself and your background for the fans who don’t already know you.

I’m a rock/metal violinist with classical roots and a fiery bow. I was 6 years old when I was taken to the music school by my mom.  The plan was that I learn to play the piano, but that made me sad, so we decided that I learn the violin. I did the entrance test that we have in Poland: you do some exercises to show if you’re talented and this is usually done on the piano. Then after that kids have a chance to change their instrument, which I gladly did. But now I can also play the piano too, as well as the guitar and viola.

What’s the main difference between playing classical and rock/metal music and which one do you prefer?

Well, if you play rock or metal you can make more mistakes and be out of tune. (laughs) There are no breaks, no rules. In classical music the audience is too elite and sensitive to the music. You also cannot change anything, the music is composed by someone else and you have to comply to it. Whereas when playing your own you can change whatever you want. But the emotions are the same.
You can see in the song Paganini that I will play later tonight. In that one I change everything. (laughs) It’s just a fragment of the Caprice and I improvise on it.
I like playing rock/metal, but prefer listening to classical music.

Your music remains instrumental, meaning you still haven’t felt the need for vocals. But can we expect some in the future?

You are right, I don’t need vocals. I try to sing, wheeze, groan and growl on my violin. There are many bands that incorporate vocals in their music, but in my music the vocal is the violin. Its sound is quite similar to the human voice. Anything more is in the titles and people’s imagination.

How long did it take you to decide and compile your first solo album in 2007?

It took me quite a few years to collect compositions and to gather strength as there was always something more important to do. Honestly, I’ve never been 100% satisfied after recording, but to my surprise, people have accepted my musical tricks and excesses and they seem to like it. 🙂

What’s the meaning behind the title and the appearance of all the animals on your latest album, Revenge?

Do you know what “jelonek” means? It’s a fawn, a small deer, and Jelonek’s my name, obviously. And all these animals are my brothers from the woods. So I invited then to take revenge on everything, including the violin. Because I had no childhood other than playing the violin. (laughs)

How do other people participate in your solo music project?

I record demo at home, fighting with the computer while composing drums, guitars, violin and other stringed instrument parts and when everything is done and arranged I invite musicians to the professional studio in order to ennoble my primitive demo tracks. One of the most important persons in my work is a producer Andrzej Karp, with whom I have worked for many decades and we understand each other without words. 🙂

How do you cope with being a recognized musician? Is it a lot of pressure? Can you make a living out of playing music? If not a violinist, what would you be?

I’m not that famous. 🙂 I’m a professional musician and so far I’ve managed to live by playing. Also because I play in other bands like Hunter, but also in theatre. Jelonek alone, my solo albums, are not enough. I also play as a session musician, which helps. If I weren’t a violinist I’d be… I’d be a millionaire! (laughs)
Yes, it’s always a stress. It depends on the audience, of course. At your own show, people come to see you, to hear your music, they buy tickets for that because they know your music and they want to be at your show. It’s quite different when you play at a festival, you’re just one of many bands there so it can get difficult. Especially when there are festivities such as “Days of the City” where people come to see your concert after church. (laughs)

How do you prepare for the shows? Do you get nervous?

Yeah, I’m nervous as hell as you can already see.  I’m under stress and my eyelids are twitching. But I love when I catch a positive contact with the audience… then I know they’ll forgive me anything. 🙂

What are the audience’s reactions to your music?

At the beginning of the 90s I played with a band called Ankh and the audience back then was always wild, doing pogo, death walls, and the snake. While in philharmonic concerts people just sit there and enjoy the music.

Who are your influences, inspiration?

Nigel Kennedy is a virtuoso and I admire him just as Anne Sophie Mutter, Oistrakh and many others. In Nigel, I like the punk rebellion. 🙂

How do you feel about all these modern reinventions of classical or traditional instruments?

This is it – we shall seek, experiment, destroy and build.

How satisfied are you with the Polish music scene, namely metal?

In the 90s it was better because music was not so easily found like nowadays with the Internet and piracy. But it has developed over the years. It struggled at the end of the 90s, but now it’s getting better. Unfortunately, I don’t know the whole Polish metal scene, but I think that every band that composes, gives concerts and tries to find its way and original sound deserves respect. In fact, I’d like to recommend a band, “Flapjack”. As far as the quality goes, it’s something you cannot just decide. It’s just different than music before. Just as if you were to compare it to the music in the 70s. it doesn’t matter when you were born, you can still make good music. The important thing is to show and express your emotions as best as you can.

What would your “dream come true” be?

It’s still to happen, sometimes in the future. I’d just like to know that I left something beautiful on this world and then I can peacefully wait for death. (laughs)

Is there a message you’d like to pass on to your fans or future violinists?

Good luck! I wish you all the best! To someone who’s only starting to play the violin… don’t do it! (laughs) Well, yeah, you just have to practice a lot, like with every instrument. Although the violin is quite different, it’s a nightmare. 🙂 Best regards and hot kisses to everybody!

Thank you for this pleasant conversation. I’ll be looking forward to tonight’s show!

Thank you very much!

(thanks to Agnieszka C. for her very helpful live translation)

WEBhttp://www.jelonek.art.pl/

Kapcsolódó cikkek

Jelonek – Koncertbeszámoló

Lothwen

JELONEK – Jelonek (Reissue)

ash (a/d/sly)

Szólj hozzá!